Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-24 / 278. szám
Ezt olvastuk... nsm jár egyedül... Tűzzel a darazsak ellen Nem ritkaság az, hogy a darazsak fészket építenek a fák odvábán, padlásokon, az ereszek tövében vagy megfészkelnek a falak réseiben. Nagy József tsz-tag Gógány dűlő 30/b. szám alatti tanyájának falában is berendezkedett egy népes darázscsalád. Valamelyik nap váratlanul megtámadták Nagy Józsefnét, akit olyan súlyosan összecsípkedtek, hogy azonnal kórházba kellett szállítani. Nagy József dühében kimondta az ítéletet: pusztuljanak a darazsak! Nem sokat teketóriázott. Rongyot mártott egy petróleu- mos edénybe, a csatakos rongyot pedig odaillesztette a darázsfészek tövébe és meggyújtotta. A lángok azonban veszedelmesen közeledtek a nádtető felé és csakhamar lángra is lobbant az egész tetőszerkezet. Sürgősen riasztották az önkéntes tűzoltókat, akiknek gépjárműfecskendője, Vary László tűzoltószázados irányításával, megfékezte a tüzet. Sajnos, a tetőszerkezetet már nem lehetett megmenteni. Nagy József ellen gondatlansága miatt szabálysértési eljárás indult. „Jöttök-e motorozni?" Öt hónap garázdaságért Horváth Elek 34 éves kocsirendezőt többször elítélték már. A Ceglédi Járásbíróság 1958-ban társadalmi tulajdon elleni sikkasztás és magánokirat hamisítás miatt hathónapi javító-nevelő munkára, majd 1961-ben társadalmi tulajdon elleni bűntett és csalás miatt 10 hónapi börtönre ítélte. 1965- ben pedig a Ceglédi Rendőr- kapitányság szabott ki rá garázdaság miatt 30 napi elzárást. Április végén a vádlott és testvére együtt italoztak Cegléden, a Szolnoki úti italboltban. Horváth Elek motorkerékpárral volt, de hazafelé tolta, ’ testvére pedig kerékpárra ült és előre ment. A vádlott a Szolnoki úton utolért két asszonyt és rájuk szólt: — Jöttök-e motorozni?' Az egyik asszony visszaszólt: — Mit képzel, kik vagyunk? — mire Horváth a tiltakozó asszonynak úgy az arcába csapott, hogy az orra vére eleredt. Közben az asszony férje is a helyszínre ért. Látva a helyzetet, a duhaj férfit kérdőre vonta, majd dulakodni kezd- i tek. Á zajra visszatért a köte- j lcedő testvére is, de a megtá- ! rnadt asszony és férje segítségére siettek a járókelők, így végül a Horváth testvérpár J szorult helyzetbe került. A , vádlott és testvére sérüléseket szenvedett, de megsérült a . bántalmazott nő férje is. A testvérpárt végül rendőr kísérte be. Horváth Eleket garázdaság miatt öthónapi szabadság- vesztésre ítélte a bíróság. VÁCLM&IÚ Tízéves jubileumát ünnepelte a Fóti Gyermekváros Ebben a hónapban ünnepelte tízéves fennállását a Fóti Gyermekváros. Barna Lajos igazgató és a tanári nevelői kar erre az estére visszahívta mindazokat — mintegy négyszáz volt növendéket —, akik az évek során itt végeztek. Tíz évvel ezelőtt, november ló-én száz gyerek és huszonkét felnőtt költözött be a Károlyi-kastélyba. IX. ÉVFOLYAM 277. SZÁM 1967. NOVEMBER 24.. PÉNTEK Fészekrakás saját erőből Évente 450—460 új otthon \ , Az építtetők állandó réme: az anyaghiány Az utóbbi években országos viszonylatban is megnőtt a saját erőből építkezők száma. A járás kislakás építési terve évente 500 ház. Az építeni szándékozók száma még ennél is több lenne, hiszen államunk sokféle kedvezménynyel igyekszik segíteni azokat, akik lakásigénylés helyett vállalják az építkezéssel járó anyagi megterhelést. Hogy a tervezett 500 családi ház mégsem készül el, nem a vállalkozó szellem hiánya az ok, hanem az építőanyag-ellátás mpszódiktis volta. Az építkezés nemcsak anyagi megterhelést jelent — de sóik idegeskedéssel jár. Meri mindig az nem kapható, amire égetően szüksége lenne a jövendő háztulajdonosnak. Az állami kedvezmény csak az indulásnál segít — a lebonyolítást viszont gátolja az építőanyaghiány. A járásban éi>ente 450—460 családi ház épül. Ez azt jelenti, hogy 450—460 lalcáskérvénnyel kevesebb van a járási, községi tanácsoknál. Négyszázötvennégyszázhatvan gondtól, fejtöréstől megszabadítják az építkezők a tanácsot. Ezt a mindenképpen méltánylást érdemlő áldozatvállalást az építőanyag ellátás javításával kellene honorálni. Mert egyelőre az a helyzet, hogy kevesebb idegeskedéssel jár beadni a lakásigényt — mint vállalni az építkezést. «*) Katalin-bál Mondén és Vecsésen Virágcsokor helyett Kocsis bácsit sokán ismerik Honor on. A könyvtár előtti kerékpármegőrzőnél a munkahelye. Esőben behúzódik egy kapu alá, s on nan figyeli a gondjaira bízott járműveket. Bicegve sétál a hidegben, mellette elsietnek a kabátjukat rázásán összehúzó járókelők. Hideg van, munkája egyre nehezebbé válik. Elsősorban a segíteni akarás vezetett, amikor elhatároztam, hogy írok róla. 1919-ben rokkant meg, nagyon sokat szenvedett. A hideg, ködös utcán beszélgetünk arról, hogy kevés a nyugdija. Akaratlanul is az jutott eszembe: társadalmunk az öregek iránti megbecsülésnek számtaUAi szép példáját adja: öregek napját rendeznek; nyugdíjasok klubjai alakulnak, virággal köszöntik a hatvan-hetvenéveseket — ezért volt furcsa hallgatni Kocsis bácsit, aki havonta háromszáz forintot is alig- alig keres meg a kerékpárőrzéssel. A lába nyomorék, busszal jár be a főtérre, az útiköltséget fizeti. Sokszor két kerékpárt őriz órák hosszat, mert itt nagyon gyér a forgalom. Hiába kérte, hogy néha váltótársa lehessen a Fészek vendéglő előtti forgalmasabb kerékpármegőrző őrének — nem teljesítik a kérését. Nyugdíja kevés, s amit itt kér« kiegészítésül, talán meg sem éri a fáradságot. Kocsis bácsinak szomorú az öregsége, úgy érzi, helyzetén nem lehet változtatni. A felköszöntés, a virágcsokor, a sajnálat ilyen esetben nem sokat ér. Kocsis bácsinak segíteni kellene. Koblencz Zsuzsa Felére csökkent a csecsemőhalandóság rj síálus: járási gyermekorvos Egy és negyed millió értékű saját anyag A járás építkezéseinek meggyorsítását segíti, a saját anyag, a régi épületek bontásából származó építőanyag felhasználása. Erre az évre — figyelembe véve a bontásokat — 619 ezer forint értékű saját anyagra számított a járás. Az eddigi teljesítés a tervet jóval meghaladja, egymillió 276 ezer forint értékű saját anyagot használnak fel az új építkezéseknél. Szőlőfedés a Strázsahegycn A késő őszi napok beállta előtt elkészítik a szőlő téli földtakaróját. A monori Strázsahegyen fedik a szőlőt a pince- tulajdonosok Foto: —ffy. KATONAARCOK A versek szerelmese A minap, amikor búcsúztatták az „öregeket”, Imre nem mindennapi dologgal kedveskedett a leszerelő katonáknak. Versben vett búcsút tőlük. Árvái Imrét megszerették társai egyszerűségéért, szerénységéért. Vecsésről vonult be, s került az aknavető üteghez. — Nagyon szerettem már civilben is a verseket, de itt még jobban a szívembe férkőztek Keszthelyi Zoltán, Heine, Villon, Jeszenyin költeményei. Árvái Imre nemcsak olvassa a verseket, hanem ír is. Versei megjelentek már a zászlóalj és ezred faliújságján is. A hazai táj sze- retetét, a kedves távollétét — no meg a katonai élet ezernyi kedves apróságát verseli meg. Az ÉVIG dolgozója azonban nemcsak a versírásban tűnik ki, hanem igyekszik jól elsajátítani a kiképzési anyagot is. Gér József A mendei művelődési otthonban 25-én este Katalinban rendeznek. Hangulatról a monori Ezüst- csillag-zenekar gondoskodik. Vecsésen is a Katalinokat ünnepük szombaton este. A községi művelődési otthonban rendezett bál nyolc órakor kezdődik. MAI MŰSOR MOZIK Monor: Mindenre emlékszem, Ricliárd (széles). Vecsés: Háború és béke I. (széles). A járási tanács végrehajtó bizottsága néhány hete tűzte napirendre a csecsemővédelem alakulását. A csecsemővédelem javulását bizonyítja az a tény, hogy 1962 óta felére csökkent a csecsemőhalálozások száma. Eddig a védőnők gondja volt elsősorban a csecsemőgondozás. ök járták télen a hóban, ősszel esőben reggeltől estig a távoli tanyákhoz vezető utakat — gyalog, kerékpáron. Ők voltak azok, akik forintban nem mérhető igyekezettel, kitartással toldották meg a napi nyolcórai munkát. Egyszerre küzdöttek a betegséggel és a babonával, egyszerre győzték le a gyanakvást, bizalmatlanságot, mara- diságot és a gyerekbetegségeket. Megmentett életekkel mérhető a munkájuk. Novemberben a járási egészségügyi csoport járási gyermekorvost nevezett ki. Mun- kábaáilása sok segítséget jelent a körzeti orvosoknak és a védőnőknek. ÍGY LETTEK BAJAOKOK (I) A Yecsési VÍZÉP krónikája Tulajdonképpen a felfelé vezető út 1964-ben kezdődött meg, amikor kiesett a csapat a megyei bajnokságból. Az együttes vezetői látták azt, hogy alapos változtatásra van szükség. A kulcs- pozíciókba tapasztalt játékosak kellenek. Leigazolták Bogárt, Vargát, Horváthot. 1965 már „csillogó” év volt a vecsési labdarúgás történetében. Ebben az évben tanulták meg a szurkolók az országban a Vecsési VIZÉP nevét. Kupagyőztes csapat lett a vecsési piros-fehér gárda, és ami szintén nem közömbös, egy év alatt sikerült visszajutni a megyei bajnokságba. 1966 nem hozott különösebb sikert. Ennek két oka is volt: Varga és Horváth eltávozásával, Makovecz és Fekete bevonulásával a csapat játékereje meggyengült. A meggyengült csapat bajnoki esélyeit szétrobbantotta a „Kalász” ügy. Mindenesetre az 1966-os év is hozott számtalan tapasz- talatot, amit aztán 1967-ben hasznosítottak. j Ahhoz, hogy a csapat baj- i nokságot nyerjen, nyilván-; való volt, hogy erősíteni kell. i Krausz és Makovecz haza- ■ jöttek, de még velük együtt i is foghíjas volt a gárda. Kai- j már, Sárost és Cserháti le- j igazolása feltétlenül szüksé- ] ges volt. Három-négy buda- ! pesti játékost feltétlenül el- j bír és el kell bírnia a csa- i pataak. Ami őket illeti, — i csak papíron voltak pestiek.: Voltak olyan mérkőzések,; hogy ők mutattak példát; lelkesedésből, küzdenitudás-; bői. Hogy a játéktudásról j ne is beszéljünk. j A játékosállományt tekintve! kétségtelenül kimagasló csa- \ pata lett Pest megyének a 1 Vecsési VIZÉP. Hogy ez a: bajnokság mégsem fölényes; győzelemsorozat eredménye,; ennek is több oka van. j Az edzésmunka \ A pályafüvesítés miatt; rosszabbak lettek az edzés-1 lehetőségek. De ... A sok kiskapus edzés rányomta bélyegét a csapat, elsősorban a csatársor játékára. Köröm- passzokkal ma már nem lehet érvényesülni. Sokkal több foglalkozást, edzést kellett volna tartani az új pályán, sokkal több egyéni gyakorlatot a csatárokkal. Túlzott önbizalom A nagy előny egy kicsit nagyra szabta csapatunk mellényét. Néhány mérkőzésre meglazult a csapatszellem is, és mire észbe kaptak, a kitűnően hajrázó nagykőrösiek már a nyomukban voltak. 1967. tanulságai Ez a csapat jó. Nyugodtan állíthatjuk, hogy sok NB HI-as csapat elfogadná ezt a játékosgárdát. De ... Ahhoz, hogy, az NB IlI-ban sikeresen szerepeljenek, egykét poszton további erősítések szükségesek. Elsősorban Tóth Pál szerepkörét kellene valakivel betölteni, valamint hiányzik egy csatár. Nagyon kevés gólt rúgott idén a vecsési csatársor és beb - zonyosodott, hogy hiába áll kitűnő nevekből egy csatársor, ha csak az előkészítő szerepét játsszák jól. Egy végrehajtó, befejező csatár kell. Az NB Hl-ban valószínűleg nem tudják annyira megóvni hálójukat a góltól, mint ebben az évben. Akkor pedig kétszeresen szükség lesz gólképes csatársorra. Szalontai Attila KÖDBEN Az értekezlet belenyúlt az éjszakába. Kabátom gallérját felhajtva léptem ki a kapun. Az utcai lámpák eredménytelenül birkóztak a köddel és az ablakok a legtöbb helyen már sötétek voltak. — Ha valaki pofonvágna ebben a ködben, azt se tudnám megmondani, hogy ki volt? — kezdtem magam ijesztgetni. Idegesen pillant- gattam köröskörül és meggyorsítottam lépteimet. Eszembe jutottak a tv-ben látott krimik és korunk fantomjai: a huligánok. Egyre gyakrabban néztem hátra, nem követ-e valaki? Amikor már vagy ötödször néztem vissza, ijedten láttam, hogy két alak bontakozik ki a ködből. Jó messzi voltak még tőlem, ezért még jobban kiléptem. Kisvártatva megint csak visszanéztem és attól, amit láttam, még a szívverésem is megállt. A távolság rohamosan fogyott, a két férfi szinte futott utáÉn sem voltam rest. Szaladni kezdtem. Visszanézte in — ők is szaladtak. Most már biztos, hogy huligánok, i s üldöznek. Csak a legközelebbi házat érjem el... iramodtam neki egy hosszú telek mellett. De már itt csattog a cipőjük, már érzem a leheletüket, s már kinyitom aszúmat, hogy sikítok... de akkorát, amikor lihegve közrefog a két férfi, és — Ja- hajaj... hogy tud ennyire szaladni hhhogy alig bírtuk behémi. — A másik: — gondo tűk, hazakísérjük, biztos fel egyedül ebben a ködben. — Csak néztem hol az egyikre, hol a másikra. Az egyik az volt, aki az értekezletet vezette, az iskola köztiszteletben álló, deres fejű igazgatója, a másik a KISZ-is- ták ugyancsak fehér hajú vezetője. Egyszerre megmelegedett a szívem környéke, most már hárman mentünk a ködben. De, hogy huligánoknak véltem őket...? Erről egész úton mélyen hallgattam. Ferenczy Hanna
