Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-24 / 278. szám
/ Munkásfiaink és -lányaink szépen haladnak előre A PEST M £ G V El H I KLA P KOlöNKIAPA-SA XI. ÉVFOLYAM 277. SZÁM 1967. NOVEMBER 21., PÉNTEK A pénz beszél... Parádés kocsis volt - ma háztáji rekorder A tágas, téglával lerakott udvaron most Faragó Balázs futkos. Az ő gondja az állatok etetése. Félórai várakozás kitűnő alkalom arra, hogy végignézzem a nekem szokatlan munkát. Amikor a két hatalmas anyadisznó is szusszanásig jóllakott, akkor invitál be Faragó Balázs a lakásba egy kis beszélgetésre. — A Szabadságban a parádés kocsisságon kezdtem — mondja —, de négy esztendővel ezelőtt letettem róla. — Egy pillanatnyi szünetet áldoz az emlékezésnek. — Aztán magam maradtam. Azóta a termelésben dolgozom. Van két hold paradicsomvállalásom, kukoricám, répám, mák és még arra is van elég időm, hogy a kötelező kétszáz munkanapot becsülettel letöltsem. Sőt még az idén is feliratkoztam a gabonabetakarításra és harminchat napot lenyomtam. — Hány éves? — ötvenhat. Mondták is a tagság körében, hogy ugyan minek nekem az a nehéz, poros munka. Hagyhatnám a fiataloknak. — És? — Megszoktam. Amióta bírtam, minden esztendőben megkerestem a betakarításban a család egész évi kenyerét, hát miért hagynám abba. — És bírja ezt a nehéz munkát? — Hogyne?! Életemben két dolgot nem ismertem meg. Az egyik a betegség, a másik az ittasság. Pedig, hallja-e, szeretem a borocskát. Amit eddig Faragó Balázs elmondott, abban semmi különösebb nincsen. Sok Hat háó, két koca, tíz süldő az ólban Ami nélkül nincs állattenyésztés százezer termelőszövetkezeti tag van, aki becsülettel vállal és tisztességgel részt vesz a közös munkában. Amire az ismerős szavait értette, az még csak most következik. — Hány darabból áU a hampshire-állomány? — Esztendők óta négyszáz. Minden esztendőben felfrissítjük az állományt és minden esztendőben szerződést kötünk a tojásértékesítésre. — Állítólag maga kötötte idén is a legmagasabb szerződést a földművesszövetke- zeiti felvásárlással tojásszállításra. — Lehetséges. Húszezer darabot szállítottam és pontosan a dupláját a kecskeméti tanács baromfikeltető üzemébe. — Hatvanezer darab tojás? — No, meg, amit a szabad piacra juttatunk. — Hát ez, hogy lehetséges? — Úgy, hogy augusztus 20- tól január 10-ig szünetel az átvétel a keltető üzemben s akkor van mód a szabad piacon való értékesítésre. Az istállóban hat gyönyörű fiatal bika. — Minden eszteruptoen hizlalunk, természetesen szerződésre. A hat darab hízó biztosan húzza a másfél mázsát, a két anyadisznó közül az egyik háromszázötven kiló és már az ólban visít a jövő évi utánpótlás: tíz darab rózsaszín süldő. Nem maradhat el néhány szavas magyarázat — mi kell egy ilyen jól beállított háztáji állattenyésztéshez? — Három dolog kell az eredményes állattenyésztéshez. Szeretni kell az állatot, érteni kell hozzá és nagyon fontos a tehetség. Két ujjának finom össze- fenésével jelzi, hogy pénz beszél, kutya ugat. A három közül bármelyik hiányzik, mindenféleképpen baj. De ha együtt van a három, akkor jó az állattenyésztés és meg is hozza a hasznát. (rossi) Legutóbb azzal zártuk a beszélgetést Rózsás Lászlóval, a gimnázium igazgatójával, hogy egy másik kérdésre is választ adunk: igaz-e, hogy a munkásgyerekek még napjainkban is nehezebben kerülnek be az egyetemekre, főiskolákra, mint az értelmiségiek? Beszéljenek először itt is a számok. Az 1966/67. esztendőben a gimnáziumban 141 fiú és leány végzett. Ebből kimondottan fizikai — ipari, illetve mezőgazdasági — munkás gyermeke 75, tehát az ősz- szes érettségizett 53 százaléka. A 141 diák közül sokan jelentkeztek egyetemre, illetve főiskolára, vagy felsőfokú technikumba. Szám szerint nyolcvanketten. És a nyolcvankét jelentkezőből negyven munkás- és parasztgyermek. Ha ezt százalékra vetítjük ki, akkor ez 58 százalék. Miért kell külön hangsúlyoznunk, hogy az összesítésnél a kizárólag és jelenleg is csak fizikai munkát végző szülőket vették alapul? Az indokolás nagyon fontos. Közismert dolog, hogy nagyon sok volt munkás- és paraszt- ember az elmúlt húsz év alatt felnőtt fejjel tanult, s ma — Jóval az országos átlag felett — Szülői közöny, vagy kényelem A munka sziluettje... Holnap: Választóik elé állnak Szombaton délután 5 órakor a tanácstagok következő helyeken tartanak beszámolót: a Hunyadi Termelőszövetkezet klubjában Ványi Ambrus, a Kossuth Lajos u. 2. szám alatti iskolában Vajda János, a Józsa-tanyában Szentpéteri Györgyné, a konzervgyár műszaki klubjában Antal László, és a Kopa- féle iskolában Végh István számol be munkájáról és a városi tanács jövő évi terveiről. (Foto: ifj. Tóth István) már más foglalkozása van, mint annak idején. De nézzük, mi lett a tavaly érettségizettek sorsa? Mielőtt bármit is bizonyítanék, elmondom, hogy etéren dicséretes gyakorlatot folytatnak a gimnázium tanárai, osztályfőnökei. Több éves gyakorlat, hogy az érettségi után sem szakad meg a kapcsolat az iskola és a diákok között. Minden diákot, akit egyetemre, illetve főiskolára javasoltak, levélben kereste fel osztályfőnöke és megkérdezte: mi lett veled, hogy sikerült? Hogy sikerült? Hetvennyolc válasz futott be eddig és a hetvennyolc megkérdezettből a magasabb iskolába negyvenötöt felvettek. A negyvenöt diák közül húsz fizikai munkás, illetve paraszt gyermeke. A tavaly érettségizetteknek harminckét százaléka került be főiskolára, egyetemre, s ez a szám az országos átlagnál jóval magasabb. Az országos átlag ugyanis 20—25 szá--' zalék. Kell-e ennél ékesebb bizonyíték arra, hogy munkásfiaink és lányaink szépen haladnak előre? A számok önmagukért beszélnek. És mi lett azokkal, akik nem tanulták tovább? Leveleket mutat az igazgató. — Érdemes elolvasni őket — mondja. — Ezek a gyerekek, akik írták, mind jó fejű, okos tanulók voltak. Sokra vihették volna képességeik szerint az életben, csakhát... „ .. .Jelenleg már dolgozom — írja N. N. — Itt Üj- szilváson a kultúrotthon igazgatója vagyok, 1500 forint fizetéssel. Nem gondoltam, hogy valamikor itt fogok kikötni. A felvételinél az írásbelire elmentem. Viszonylag jól sikerült. A szóbelire már azért nem mentem el, mert úgy döntöttünk, hogy inkább menjek dolgozni, azután majd jelentkezem estire, vagy levelezőre... Férjhez menni még nem szándékozom, igyekszem dolgozni... — Jó eszű, fogékony lányról van szó, de a szülei nem akarták ezt tudomásul venni. Most jó állása van, ezt tekintik a lényegnek. Sikerül-e a további élete? Ki tudja? Kár érte, hogy nem ment egyetemre, az biztos. Erről is beszélni kell, mert nem ő az egyetlen, akit szülei nem engednek tovább tanulni, csak azért, mert pillanatnyilag jó állást kaphattak — és ez is hozzá tartozik a kérdéshez — mondotta befejezésül Rózsás László igazgató. (takács) ^sss^ssj’sssssj'ssssssssssssssyss^ssrssssrsss I KI FIGYEL ODA? 1 $ $ ^ Senki! Legalábbis ezt to-\ \ nú sít ja az a szerény kis cé- § § dulácska a városi könyv- ^ i tárban, amely felhívja a ^ & jámbor olvasó figyelmét, ^ hogy a fogasokon elhelye- J ^ zeit holmik őrzéséért nem \ ^ vállalnak felelősséget. $ Hm! Ki hitte volna,\ ^ hogy a rend csak egyértel- ^ ^ műén lcötelező? Ugyanis az\ ^ olvasót köti a könyvtár § § rendje, mely szerint sem § $ kabátban, sem utazókoffer 8 rel vagy szatyorral, kivált- J S képp pedig egyéb olyan al- & ^ kalmatossággal nem léphet § $ be, amelybe egy fikarcnyi^ ^ könyv is belefér. § $ Ezt az olvasók betartják. ^ ^ Senki sem szereti, ha gya- ^ ^ másítják — és kabát, táska ^ ^ nélkül könnyebb a böngé- § | szés is. § Csak hát...mégiscsak fúr- § S csa, az olvasó betartja a ren- 8 $ det, nem visz el titokban egy ^ ^ fia könyvet sem, nyűgöd- * | tan keresgél bent a ter-í § mckben — addig viszont\ \ bárki elviheti kabátját ^ táskáját, mert a folyosón^ ^ levő ügyeletes semmiért^ § sem felelős. Akkor miért % $ ül ott? § § sssss/jrsssssss.rsss/sssss/rss/ssssss/sssA' toaaflasmi NEK Ismét költözött a zenekar Nincs a városnak olyan nagyszabású kulturális és politikai eseménye, ahol a konzervgyár fúvószenekara ne szerepelne. Ha nem lennének ott, bizonyára hiányolnánk őket, de miután ott vannak, létüket egészen természetesnek tartjuk. Látszólag úgy fest, hogy csudajó dolguk van. Mi vi/. A könyvnyomtatás és a hírlapirodalom terén Nagykőrösnek a magyar városok sorában kiemelkedő múltja van. A körösi nyomdaipar háromnegyed évszázados fennállása alatt nemcsak helyi, hanem országos jelentőségű könyveket és folyóiratokat készített. Még Amerikába is dolgoztak, és városunkban nyomtattak számos szomszédvárosbeli újságot. A könyvnyomtatás elterjedése óta, az egész világon minden nyomda igyekezett újságot is kiadni, vagy legalább újságnyomást vállalni, mert az újság, ha sok esetben nem is sokat jövedelmezett, de reklámot csinált a nyomdának. Éppen ezért én is a körösi újságok történetét a nyomdák köré csoportosítom. Az első körösi nyomda és újság Az első nagykőrösi nyomdát Ottinaer Ede nyomdászmester 1876-ban állította fel, aki Makóról" jött városunkba. Az első időkben főleg az élénk tudományos és szép- irodalmi munkát folytató A körösi nyomdák és újságok története nagykőrösi tanárok nyomtattak nála számos tan- és egyéb könyvet. Majd 1677- ben Tóth—, József helybeli ügyvéd, aki már az országos lapokban is írt regényeket és novellákat, „Nagy-Kő- rös” címmel megindította az első körösi, hetenként egyszer megjelenő újságot, melynek kiadását, és nyomását Ottinger Ede vállalta. A sok tudással és szeretettel szerkesztett újság a magyar lapok sorában kikerült az HjJ9 évi párizsi világkiállításra tS? ahol dicséretben részesítették. Közben az Ottinger-nyom- da nagyvonalúan fejlődött. A könyveken és egyéb nyomtatványokon kívül, hosszabb, rövidebb ideig egész sereg vidéki újság készült az üzemben, így a Fél-' egyháza és Vidéke, a Cegléd és Abony, A Magyar Lapok, a Kecskeméti Közlöny, a\ Testvérújság, a Három város ' értesítője, A Czudar Világ, az Alföldi Kis Űjság, a Fél-v egyházi Kereskedők, Ifjak Lapja, a Czegléd, a Czeglédi Független Hírlap és a Kécske és Vidéke. Jótékony hatással volt a város közéletére és fejlődésére; s hogy a sok munkával bírjon, Ottinger Ede, Kálmán fia vezetése alatt, városunkban egy másik fióküzemet létesített, s részt vett egy kecskeméti, egy ceglédi és egy hódmezővásárhelyi nyomda alapításában. A nagy anyagi sikerek közepette Ottinger Ede úgylátszik nem becsülte meg eléggé Tóth szerkesztőt, a már országosan ismert, érzékeny íróembert, aki 1882 nyarán otthagyta a lapot. Miután azonban a lapengedély az ő nevén volt, a Nagy-Kőröst továbbra is kinyomatta Cegléden. Ugyanekkor Ottinger itthon is megjelentette az újságot, Gubody Sándor országgyűlési képviselő szerkesztésében. A körösi közönség dicséretére legyen mondva, az olvasók kitartottak Tóth szerkesztő mellett, valószínűleg ennek a hatása alatt 1883 elején Ottinger ki- magyarazta magát s kibékült a szerkesztővel, aki azután tovább írta a Nagy-Kőröst, sőt 1892-ben „Csíptető” címen, a helyi visszásságokat bíráló, havonta egyszer megjelenő ügyes élclapot is szerkesztett hozzá. Megindul a verseny 1893-ban egy tőkés vállalat, a Téglagyár és Kereskedelmi Rt. vezetői, Takács Béla és Pláger Gyula szerkesztésében megindították a második nagykőrösi újságot „Nagykőrösi Hírlap” címen, mely szintén az Ottinger nyomdában készült. A hírlap bár kisebb alakban, de a 4 oldalas Nagy-Kőrössel szemben 8 oldalon jelent meg, s még régi lapnak évi 5 forint volt az előfizetési ára, az újét 4 forintban szabták meg. A versenyt az olvasók nem nézték jó szemmel, azért Plágerék Tóth szerkesztővel tárgyalásokat kezdtek és 1895-ben a két lap egyesült „Nagykőrösi Hírlapok” címen,a lapnak Tóth József lett a főszerkesztője. A lap Tóth szerkesztő 1903- ban bekövetkezett halála után ismét a „Nagykőrösi Hírlap” címet vette fel, s egymást követőleg Horváth József, Benkó Imre és dr. Joó Imre voltak a szerkesztői, és a lap az első világháború végén szűnt meg. A második nyomda 1893-ban Bazsó Lajos könyvkereskedő és nyomdász felállította a második körösi nyomdát, mely főleg kisebb nyomtatványok készítésére rendezkedett be. Nemsokára újságot is adott ki a Nagykőrösi Üjság címen, melyet fia, Bazsó Kálmán nyomdász és könyvkereskedő, Danóczy Antal, majd dr. Gaál László tanárok szerkesztették, az első világháború végéig. 1920-ban a nyomdát eladták Dajka Lajos nyomdász- mesternek, aki előzőleg egy darabig társa volt Bazsó Kálmánnak. Dajka tisztes körösi család sarja. Szakmai tudását a devecseri Vörösmarthy nyomdában szerezte, majd Székesfehérváron, Budapesten, Szolnokon és más helyeken tökéletesítette. A nyomdát átvételkor átszervezte, s az nemsokára a környék legnépszerűbb üzeme lett. (Folytatjuk.) szont tudjuk, hogy ez nem így áll. Most hétfőn a zenekar ismét költözött. Ezúttal a művelődési házból kellett elmenniök. Miért? Ki tudja. Mindenesetre most a városi tanács ebédlőjében ütötték fel tanyájukat. Tartunk tőle, hogy amint nem először költöztek, nem is utoljára. Kétségtelen, hogy a zenekar próbái .■ elég hangosak. De végtére is 'valahol próbálniok kell! így hát érthetetlen, hogy képtelenek végleges otthonra lelni. Ugyan, miért nem maradhattak meg a művelődési otthonban? Miért kell állandóan vándorolni ennek a zenekarnak? Ha szükség van rájuk, miért nem kapnak egy végleges, tisztességes próbahelyiséget? Egy zenebarát MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Folytassa, Jack! A népszerű angol sorozat legújabb magyarul beszélő, színes filmje. Kísérőműsor: Beszélnek a gyerekek. Előadás kezdete: 5 és fél S órakor. Felhívja az Áramszolgáltató Vállalat a lakosság figyelmét arra, hogy 1967 november 23 án reggel 7 órától délután 16 óráig karbantartás miatt az I. II., IX., X. kerületekben áram szünetet tart. Ezúton mondunk hálás köszö netet rokonainknak, ismerőse inknek, szomszédainknak, akik szeretett jó férjem, felejthetet len édesapánk. nagyapánk: N Szűcs János temetésén Nagykő rösön megjelentek, részvétüket nyilvánították, sírjára koszorút virágot helyeztek, özv. N. Szűcs Jánosné és a gyászoló család.
