Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-22 / 276. szám

IIATSZAZ SÜLYSÁP! 1TAS KÍVAXSAGA Induljon hajnalban a vonat A bejárók panaszát tolmá- felől érkező vonatok oly zsú- dúlna el az állomásról. Ügy esolta Jandó István tápiósápi lakos: — A siilysápi vasútállomás­ról pesti munkahelyünkre na­ponta nemcsak Tápiósápról, hanem Sülyből, Űriből, sőt Rókáról is több ezren uta­zunk. Mintegy hatszázan vesz- tzük fel reggel hat órakor a munkát. Be is érünk mind­annyian erre az időpontra, hi­szen az első vonat már fél négykor indul az állomásról. Sajnos, azonban a Nagykáta foltak, hogy sokszor féllábon állva tesszük meg az utat. Ezek után nem csoda, ha fá­radtan és kedvetlenül fogunk a munkához. Ügy gondoljuk, helyes lenne, ha e hatszáz utas részére helyi vonatot indítana a MÁV. Indul ugyan két helyi vonat a sülysápi vasútállomás­ról, de olyan későn, hogy ezek közül egyikkel sem tudunk pontosan beérkezni munkahe­lyünkre. Jó lenne, ha az egyik vonat reggel négy órakor in­Gyömrő, november 23 Az ötvenedik fellépés előtt a járási táncegyüttes Két és fél év jelentős állo­mása lesz november 23, az ötvenedik fellépés napja. Az eltelt évek alatt rövid, né­hány számból álló és egész estét betöltő műsorral is.fel­lépett a járási táncegyüttes. Jártak Cegléden, Szolnokon, Szentendrén, Budapesten, Csehszlovákiában és szerepel­tek a járás csaknem vala­mennyi községében. Felléptek Kákán, ahová ismét hívják őket, s ahová 1968. február­jában újra ellátogatnak. Nagyon jó kapcsolat ala­kult ki az együttessé nö­vekedett csoport és a ve­csési József Attila Művelő­dési Otthon énekkara kö­zött, együtt léptek fel Cseh­szlovákiában, és a jubileumi fellépésben is együtt szere­pelnek. Amikor számbavesszük a két és fél év alatt megtett, si­mának nem nevezhető utat, feltétlen szólni kell az együt­tes életkorban csaknem ve­terán, de szívben nagyon is fiatal, szorgalmas, sokat dol­gozó és fejlődő zenekarról. A rövidesen hattagúra ki­egészülő együttes szinte együtt lélegzik a fiatalokkal és ami a legnagyobb erény, meg­próbál gondolatban, felfo­gásban is közelkerülni hoz­zájuk. Szereplésük, a Klubszín­pad második bemutatója lesz. Munkájukat, mely nem hi­bamentes, de lelkesedésből jót, magatartásból mindig jelest érdemeltek, ma mór el­ismeri a járás és számot tart tevékenységükre a megye mű­velődési élete is. vélem e kérésünk teljesítése nem ütközik különösebb aka­dályokba. — Sokan kifogásoljuk to­vábbá, hogy hajnalban leg­többször a sülysápi állomáson csaknem vaksötétség fogad bennünket. A három helyről befutó autóbusz utasai gyak­ran egymásba ütköznek. Az autóbusz megálló feletti nagy gömbölyű lámpa csak a legrit­kább esetben világít. — Mi, sápi fiatalok gyakran átjárunk szórakozni a sülyi kisvendéglőbe és a cukrászdá­ba is. A kiszolgálás itt is ott is elsőrangú. Sajnos, mindkét szórakozóhely „sötétben" várja a vendégeket. Szívesen lát­nánk, ha a szomszédos ruhá­zati boltéhoz hasonlóan mind­két helyen neonvilágítás len­ne. — A művelődési otthon kör­nyéke is sivár, több kisebb- nagyobb homokbucka és ka­vicstörmelék „díszíti”. Az ott­hon jó hírét emellé, ha a sü­lyi fiatalok e kihalt helyen sétányokat és virágos parkokat létesítenének. — Végül megemlítem, hogy a Pesti utat és a Vasút utcát összekötő bekötő út három­négy ósdi villanylámpáját jó lenne korszerűbbel felcserélni. Kedvessé és hangulatossá va­rázsolná a művelődési otthon felé vezető utat. Jandó István búcsúzáskép­pen megemlítette, hogy amennyiben nem veszik rossz néven, a sápi fiatalok nevében közérdekű megjegyzéseivel máskor is jelentkezni fog. Lejegyezte: Krátky László Hideg terem, kevés érdeklődő Általános iskolai énekkarok seregszemléje Monoron MQHOMIDÍKI PESt M £.G Y,E I. H Í R T A P K |j L ÖNKI A.D A S A IX. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM 1967. NOVEMBER 22 SZERDA A bényei határból jelentjük András-napra felszántják a határt A bényei határban ezekben a napokban a mélyszántást és a trágyázást végzik. Hatszáz- ötvenegy holdon kell elvégez­nie a tsz-nek a mélyszántást, 500 holdon készültek el eddig. A hátralevő 150 holdon négy gép dolgozik folyamatosan, na­pi teljesítményük 20—25 hold, A kukoricaszár betakarítását elvégezték, így a gépek folya­matosan dolgozhatnak. Kun László főmezőgazdász szerint András-napra végeznek a gépek az őszi mélyszántás­sal. A másik időszerű munka az istáílótrágyázás. Naponta 10— 12 lovas kocsi és két traktor hordja a szervestrágyát a föl­dekre. A lovas kocsik a köz­séghez közelebb fekvő burgo­nv>földekre, a traktorok a tá­volabbi málnásba. A tsz közös trágyájából hatezer mázsa már kint van a földön, ahol minden holdon 300 má­zsát terítenek szét. Hatvan hol­don ültetnek burgonyát a ta­vasszal. A tsz 50 hold termő málnását a tagok a háztáji trágyával terítik be. Eddig mintegy háromezer mázsa trá­gyát hordtak ki a háztáji gaz­daságok udvaraiból. A kihor­dott szervestrágyát azonnal szétterítik, aztán alászántják, a málnásban pedig talajmaró géppel igyekeznek bedolgozni a földbe. Egy igen érdekes és meg­szívlelendő álláspontja van a tsz szakvezetésének a talajerő utánpótlása kérdésében: min­denféle növényi betegséget a legjobban azzal lehet megelőz­ni, ha a talajba megfelelő mennyiségű táperőt iuttatnak vissza. Jobb talajban erősebb a növény, erősebb növény job­ban ellent tud állni bármine­mű betegségnek. És még valamit. A tsz veze­tősége ebben az évben új mó­don szervezte meg a tagok szalmaellátását. Aratás idején ■egy csomó szalmát bebáláztak, hogy a tagság igényét könnyű­szerrel ki tudják elégíteni. így is történt. Nyár végétől a tsz minden tehénnel ren­delkező tagjának 40 bála szalmát adott. Ez 600 kiló. Akinek csak ser­tései vannak, az 20 bálát ka­pott. Egy mázsa szalmáért a tsz csak 30 forintot, lényegé­ben a bálázás költségeit szá­molta fel, azzal a szándékkal, hogy a tsz-tagok a trágyát a tsz- nek visszaadják. Mindkét fél jó cserét csinált. Csökkent egyrészt a szalmalo­pások száma, a tsz pedig bizto­sította a szervestrágyát. S ez a léryeg. A tsz főmezőgazdásza arra számít, hogy az idén az 50 holdas málnást a háztájiban termelt trágyával tudják „be­takarni”. M. J. A monori művelődési ott­hon enyhén szólva hideg termében több mint ötszáz gyerek mutatta be — a gyér számú érdeklődő és népes pedagógusgárda előtt — moz­galmi és szovjetorosz dalok­ból álló műsorát, mintegy utójátékaként a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom tiszteletére rendezett ünnepségeknek. Néhányan meghívott ven­dégként vagy az esemény hírére látogattak el a ta­lálkozóra, kíváncsian lesve, milyen az iskolai nagy kőrú­tok helyzete, felkészültsége járásunkban. Ha abból az alapvető elv­ből indulunk ki, hogy szerep­lési lehetőség nélkül nincs dalkultúra, akkor ez a sok gyerekei mozgósító talállcozó feltétlen hasznos, mert hely­zetképet adott a pillanatnyi, teljes értékűnek fel nem fogható állapotról, hiszen még úgyszólván a tanév ele­jén vagyunk. Hogy néhány kritikai meg­jegyzést is megengedek ma­gamnak, az úgy érzem azért indokolt, mert járásunk a dalkultúra ápolása terén az elmúlt néhány évben vissza­esett. Megszűnt a monori, men- dei énekkar, a mendei zenekar, az utóbbi időben nem sokat hallunk az igen jó hírű együttesünkről, a vecsési fú­vósokról és a Valentsik Ist­vállalkozhatna a műsor ösiz- szeállítására. A járás jó hí­rű kóruskultúrájának fel­élesztése népművelő feladat, érdemes lenne megvalósí­tani. Furuglyás Géza A KITÜNTETETTEK KOZOTT: Bibék István tsz-nyugdíjas Gombán lakik a falu szélén, egy nagy hegy lábánál, sze­rény, csendes ikis falusi ház­ban. Nyolcvannégy éves, kissé hajlotthátú bácsi Bibók István tsz-nyugdíjas. Változatos, küz­delmes, nehéz élete volt. A világháború után, 1917-ben mint hadifogoly, tanúja volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének Oroszországban. Csatlakozott a Vörös Hadsereghez, több mint három esztendőn keresz­tül szolgálta a fiatal szovjet hatalmat. ö is ott állt pénteken a bu­dapesti szovjet nagykövetsé­gen azok között, akiknek a mellére kitűzték a „Harci Ér­demekért” érdemérmeket. Bibók István kora ellenére sokat dolgozott hazatérte után. Most tsz-nyugdíjas, csende­sen, szerényen él családjával, jó' egészségnek örvend. Izmán János Tanácstag beszámolója Tanácstagi beszámolót tart holnap 17 órakor az ecseri ta­nácsházán dr. Tóth Mihály já­rási tanácstag. Skcdáf nyertek Vasadon A monori OTP fiókhoz tar­tozó Vasad községben a 2973-as, tízezer forintos nyere­ménybetétkönyvvel egy Skoda személygépkocsit nyert a sze­rencsés tulajdonos. KÖNYVESPOLC Hegedűs András—Márkus Mária : Ember, munka, közösség Témáját tekintve igen fon­tos, mondanivalóját illetően erősen elgondolkoztató, követ­keztetéseit, megállapításait értve pedig rendkívül aktuális könyv a két, jól ismert szocio­lógusé. Annak fölismerése, hogy a modern társadalmak­ban az ipari üzem nem pusz­tán a termelést, hanem a tár­sadalmi, kulturális, szociális kérdéseket tekintve is met­széspontja előrevivő és hátra­húzó tendenciáknak, nem új keletű. Megtette ezt a fölmérést már korábban a polgári szo­ciológia is, sőt legkiválóbb képviselői számunkra ma is aktuális megállapításokat ad­ták, s útmutatásban nem volt hiány. A szociológus szerzőpár vállalkozásának jelentősége és tiszteletre méltósága abban van, hogy az arra érdemes ha­gyományokat fölhasználva és továbbfejlesztve, hazai, szocia­lista viszonyaink között kísér­lik meg ember és munka, em­ber és közösség bonyolult kap­csolatainak elemzését. Három évig tartó, módszeres munka eredményeit foglalja össze a kötet; több ipari nagy­vállalat, üzem volt a színhelye a fölmérő, vizsgáló munkának, s éppen ezért a következteté­sek sem elméleti okoskodások, hanem nagyon is gyakorlatias megállapítások, olyanok, ami­ket haszonnal kamatoztathat­nak üzemeinkben. Az egészé­ben jelentős mű részeire bont­ván sem válik érdektelenné: valamennyi fejezet, így pél­dául A vállalatok társadalmi modellje és a társadalmi struktúra, vagy A kiscsoportok szerepe az üzemekben, önálló könyv témája is lehetne. Kü­lönösen áll ez a vállalati kis­csoportok szerepére, az elsőd­leges munkahelyi közösségek­re, amelyeket ugyan eddig sem kezelt mellékesen a mun­kaszociológia, de igazi jelentő­ségüket és fontosságukat lé­nyegében csak napjainkban kezdik elismerni. (Ném a szo­ciológusok, hanem az ipari szakemberek. A szociológusok ugyanis már korábban meg­tették ezt.) A szerzőpár nem kerüli el az ún. kényes kérdéseket, így például igen alaposan vizsgál­ják a munkahely-változtatások okait — s ennek jelentőségét, aktualitását most, az új gaz­dasági mechanizmus teremtet­te, alapvetően más körülmé­nyek között aligha kell hang­súlyozni —, sokoldalúan meg­világítva azt az ok-okozati összefüggésrendszert, amire eddig nem, vagy alig jutott kellő figyelem iparvállala­tainknál. Ennél, de a többi fe­jezetnél is, örömmel állapít­hatjuk meg, hogy a szerzők igen világos okfejtése szeren­csésen társult az egyszerű, sallangmentes, a mestersége­sen agyonbonyolított tudomá­nyoskodó stílust mellőző fel­dolgozással. Ez külön értéke a műnek. A könyvet nagy haszonnal forgathatják nemcsak az ipa­ri üzemek legfőbb vezetői, ha­nem a középirányítók is. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.) (m. o.) MAI MŰSOR MOZIK Monor: Hamis pénz (széles). Tápiósüly: Hová tűnt el Éva. Űri: Stan és Pan, a nagy nevettetők. Vecsés: Ünnepnapok (széles). vám által vezetett vecsési kórusról sem. Pedig az emlí­tettek alig néhány évvel : ezelőtt az iskolai kórusok- kai együtt egésznapos, szín- < vonalas fesztivált rendez- tek. A jó hírű kórusok örökébe lépnek évek múlva azok a <f' gyerekek, akik a monori mű- $ valődési otthonban énekel- § tek. Viszonylag rövid idejük $ jutott a felkészülésre, a vá- $ logatás is hagy kívánnivalót ^ maga után, hiszen egy-egy § dal háromszor-négyszer is ^ elhangzott. Ez jó összeha- ^ sonlítási alapnak, de nem ^ jó a közönség figyelmének ^ ébrentartására. Hadd zárjam a gondolatsort ^ egy javaslattal. Május 1-én, § a munka ünnepén rendezze- \ nek munkásdalokból összeál- ^ lított, színes műsort. Gyom- ^ rőn négy iskola, a gimná- ^ ziumi kórus és a felnőtt kó- rus, a monori és vecsési § énekkarok biztos szívesen ^ vállalják a szereplést. ^ Gyömrő 1968-ban szabad- ^ téri színpadot avat június $ első vasárnapján, a gyermek- § napon. Nyitó program le- § hetne az iskolai és felnőtt $ kórusok találkozója. A já- $ rási művelődési ház vállal- $ ja ennek szervezését. A má- $ sik vonal mentén úgy gon- $ dolom Vecsésen a művelő-^ dési otthon kórusa és a Jó- > kai kultúrcsoport közösen Kázmér, a rettenthetetlen Kázmér rendikívüli ötlet- azdagságáról már gyermek- órában legendák születtek, illítólag külön érzéke volt hhoz, hogy legképtelenebb elyzetekben is feltalálja ma- át. így történt aztán, hogy nem >kkal bevonulás előtt, várai­mul felkeresett hármunkat, mint leendő újoncokat ála- osan szemügyre vett. — Jól sejtettem — mondta szemle után, a tőle meg­lökött fölénnyel. Csenevészek s puhányak vagytok. Semmi rő, semmi férfias, határozott dlépés. Ilyen fizikai állókép- űenséggel szégyen bevonulni. le én majd kezelésbe vesz­ik benneteket. Még ma éjsza- a végrehajtjuk a harcos ki- épzés alapmotívumát, az én redeti ötletem alapján. Fel- Llítjuk a campingsátramat az dvaron, és abban fogjuk el- ilteni az éjszakát. Semmi nyafogás, semmi ellenvetés ... Hozzá kell szoknotok a hideg­hez ... — És amikor kényte­len, kelletlen végre estefelé felállítottuk a sátrat, és a hi­degtől deresedé fejjel lekupo­rodtunk a három marék szal­mára, újabb szónoklat követ­kezett. Úgy éjfél körül, legnagyobb meglepetésünkre, három len­ge pokrócba csomagolta ma­gát, ekképpen adott elő újabb részleteket rettenthetetlen hő­siességéről. — Ne higgyétek, ti puhá- nyok, hogy én a rendíthetet- lenség leeresztés lovagja azért terítettem roppant vállaimra a silány holmit, mert fázom. Nem. Távol áll tőlem ilyen méltatlan, bűnös cselekedet. Fogai közben ütemesen csat­togtak. — E silány holmit pe­dig azért terítettem magamra, hogy méltó köntösben fogad­hassam a hidegáramlatot, mint egykor az őrségben ... Hittük, nem hittük — ilyen félig mélyhűtött állapotban olyan mindegy volt már ne­künk. így hát végre rá kellett döbbennem, hogy valóban egy puhány földi halandó vagyak, aki 0 fok alatti hőmérsékletet sem bír elviselni egy szál alsó­neműben. Arról ábrándoztam, hogy egyszer majd én is olyan rendíthetetlen, viszontagságo­kat jól elviselő férfiú leszek, mint amilyen Kázmér ... Apropó. — Hol is van a hős­lelkű férfiú? A sátorban nincs, annyi bizonyos. Hát akkor ... Talán a sátor előtt viaskodik a hideggel? Kiszöktem. Óvato­san benyitottam a szobámba, hogy ott vészeljem át az éjsza­ka hátralevő részét. És mit lá­tok? A mi hőslelkű példaké­pünk, a viszontagságok leküz­désének bajnoka, az aszkéta ott hortyog az ágyban, ru- hástul, nyakig betakarózva, az' áttüzesedett kályha mellett. i líaky László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents