Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-22 / 276. szám

b™£7 Évtizeden át ez a mozi vitte a fényt a határba Bejön-e a közönség este a városba? K U LÖN KIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM 1967. NOVEMBER 22., SZERDA A PETŐFI TSZ-BOL JELENTJÜK: Győzött a villanyfejőgép Ha elkészül az istálló: itatásos borjúnevelés — 1968-ban A Petőfi Tsz tehenészetében Molnár Tibor főállattenyésztő­nek feltettem a szokott kér­dést: mi újság? — Építkezünk, csak nagyon lassan halad a munka — mon­dotta. — Mit építünk? Egy nyolcvan férőhelyes, modern itatásos borjúnevelőt. Most azt kérdezné tőlem, mikor készül el? Azt szeretnénk, ha holnap, de lassacskán már azzal is megelégednénk, ha az idén készen lenne. — Hány borjút tartanak? — Alig két napja vásárol­tunk ötvenet; összesen kiienc- vennel rendelkezünk. — Meddig tart egy növen­dékmarha „beérése? — Mintegy négy hónapig. Azalatt a borjú eléri a kétszáz kilogrammot — Testőrök a kenyérboltban? Szombat. Néhány perc múl­va déli 12 óra. Éppen most hordták be az autóról a friss kenyereket. Vagy húszán is állnak a kenyérbolt előtt. Egy atléta termetű férfi a sör mellett ugrik le a bicikli­ről. Gyors mozdulatokkal el­húz a sorban állók mellett és eltűnik a boltban. Kisvártatva — pontosan 12 órakor — bete­reli a várakozókat az utcáról a boltba, s maga után behúzza a külső ajtószámyakat, jelez­vén, hogy a bolt bezárt. Ekkor egy ember siet oda az Út másik oldaláról. Kis résnyi- re kinyitja a behúzott külső ajtó egyik szárnyát, gondol­ván, hogy beeresztik a többiek után. De hirtelen ijedten lép vissza és szinte futva távozik. Az ajtónálló „Herkules” eget­földet rázó, mennydörgő hang­gal tudatja: — Én népi ellenőr vagyok! Nem engedem meg, hogy zárás után bárki is belépjen az üz­letbe! Nehéz ügy ez a kenyérügy ebben az egy személyre zsu­gorított szűk boltocskában. Mindennapi kenyerünk meg­érdemelne már egy korszerű, városias üzletet, egésznapos nyitvatartásisal, kétműszakos személyzettel. Megszűnhetne ez a szánalmas sorbanállás a meleg kenyérért. Nem kel­lene félelmetes hangú és,,erejű testőrt alkalmazni a boltveze­tőnő testi épségének megóvá­sára, illetve az ebéd idejének biztosítására. S megszűnne az emberek megszégyenítése is. Teljes aláírás Ahol jó kézben vannak a gyerekek Tollbamondás-verseny a napköziben Fontos dolog, hogy az isko­lás gyerekek jól állítsák ösz- sze a délutáni napirendjüket. Gyakran előfordul, hogy a já­ték közben elfeledkeznek a tanulásról. Bizony, ha nem lenne otthon anyuka, vagy a nagymama, aki figyelmezteti őket, nem is kerülne elő a tan­könyv. A dolgozó szülőknek nagy segítség a napközi otthon. Tud­ják, hogy gyermekük jó ke­zekben van, nem tudja a ta­nulási időt elhaszontalankod- ni, felkészül a másnapi órák­ra. Meglátogattam a Petőfi Sán­dor Áltáláhos Iskola 3. számú napközi csoportját. A csoport nevelője: dr. Eisler Mátyásáé. A gyerekek kint játszottak az udvaron. Betartották az aranyszabályt: a játéknak nem szabad durvának lennie. Azután mintaszerű sorakozást láthattam, és máris indult a sor az osztályba. A rendre Pintér Zsuzsa, Kiss Mária, és Kalocsa Uyörgy vigyázott. A foglalkozás első témája ez volt: ki szeret olvasni? Emelkedtek a kezek, röpköd­tek a könyvcímek. A tanárnő felolvasta Jankovits Ferenc: Egyszeri, kétszeri fánk című versét. Mindenkinek tetszett. Aki szorgalmas, és megtanulja a verset — elszavalhatja majd Mikuláskor. De megtanulják a gyerekek azt is, hogy hogyan kell az evőeszlcözölckel illedelmesen, civilizáltan bánni. Előkerültek a tányérok, kanalak, kések, villák, kezdődött a bemutató. Aki legügyesebb volt, barack- szörp-jutalmat kapott. Három órakor kezdődött a tanulás. Gyors beszámoló a tananyagról és kezdődött a munka. Segítettek egymásnak, A szép, egészséges példá­nyokat továbbtenyésztés- re, a többit hizlalásra fog­juk. — Mit esznek az állatok? — Évszakonként változik a menü. A mostani időjárás az alábbi étlapot diktálja: legelő + nyolcvan deka abrak, har­minc kiló répaszelet egy kis kukoricával megspékelve. — Hányán vannak a tehené­szetben? — Négyen gondozzák a tehe­neket. Hogy miért csak ennyi­en? Mert végre bebizonyosodott iga­zunk: győzött a villany- fejőgép, ami lényegesen megkönnyíti a tehenészek munkáját. (m) Pontosan tizennégy esz­tendő után, most ősszel, jobb­létre szenderült a kiskörzeti mozi — „bezárták”. Ez 4 zá­rás csak jelképes, hiszen va­lójában soha nem is „léte­zett” olyan formában, mint a többi mozik. Gépei össze­csomagolva ott fekszenek az Arany János Filmszínház raktárában. Még nem dön­töttek további sorsukról, s talán — reméljük? — a kis­körzeti mozi jövőjéről sem. Tamasovszky Mihály ti­zenkét hosszú esztendőn át járta jó időben, zimankóban a tanyavilágot a csodás gép­pel, amely mesés világot varázsolt a kifeszített lepedőre, az is­kolák fehér falára. Akko­riban startolt vele, amikor még utak is alig voltak. A Hangács keserves útjain, a Száraz dűlőben hányszor el­akadt a motorkerékpár és olyankor az elődásra áhíto­zó, lelkes közönség segítet­te ki a kátyúból. És most vége ... — Furcsa érzés tudnom, hogy most már nem kell a kis­körzeti mozi — tűnődik a gépész. — Tudom, hogy rá­fizetéssel működtünk, tu­dom, hogy haszonról szó sem volt, de hát, higgye el, a kiskörzeti mozi m'ssziót teljesített. Missziót, uram. Méghozzá olyan helyeken, ahol az em­berek bokáig érő sárban, vagy csizmaszárat lepő hó­ban gázoltak és még csak nem is gondoltak arra, hogy bemenjenek a városba mo­ziba. Éveken át a kiskör­zeti mozi jelentette a fényt a határban. Nem véletlen, hogy a Lencsés-Világos dűlő iskolájában a tanító éppen a vetítések idejére tette a könyvtári órát. Kiállítás for­mában mutatta be a köny­veket a közönségnek és szé­pen fellendült a könyvtár forgalma. — Ezután hogy lesz? — Két hónapja hagytuk abba a- vetítéseket. De úgy veszem észre, hogy a kö­zönségünk csak átmenetinek tekinti az intézkedést még mindig várnak bennünket... — Miért kellett abbahagy­ni? Sokatmondó gesztus a vá­lasz. — Így rendelkeztek. — Talán a televízió a kon- kurrens ? — Azt éppen nem mond­hatnám. Televízió van a ta­nyavilág iskoláiban, ahol van, s az emberek szívesen nézik. Eddig is így volt. De tö­megesen csak akkor ülnek oda a képernyő elé, ha va­lami nagyobb sportközvetítés van. Fradi, vagy Dózsa meccs... — Hát akkor? — Azt hiszem, egyetlen nagy baj van, amivel ne­héz megbirkózni: a minden­napi munka. Télen telt há­zak előtt vetítettünk. Hanem az aratástól kezdve minden évben elmaradt a közönség. Egészen a szüret végéig. Nehéz dolga van a tanyavilág népének. Hajnal­ban kel és alkonyaikor elpi­hen, hogy virradatkor kel­hessen. — Akkor hát mi lesz most a közönséggel? Éppen té­len ... — Kérem, mondottam, hogy misszió volt ez a tizenné- hány év. Nemcsak helybe vittük a mozit, hanem hozzá is szoktattuk az embereket a filmekhez. Talán most már meg sem tudnának lenni nél­küle. S miután megindult az autóbusz a Törteli úton, a Csongrádi úton, a Pesti úton — talán bejárnak majd es­ténként a városba, az Arany János Filmszínházba... Talán... Rossi Károly Szombaton tanácsülés tárgyal róla: less-e a városban gás ? NYOLC... MEG HÁROM.. kikérdezték egymástól a lec­két, szorgalmasan tahultak. Ezen a héten a tanult anyag­ból tollbamondás versenyt rendeztek. A győztes lapzártáig még is­meretlen. Szabó Mária ^SSSSfSSSSfSSSfSSSrSSSSSJ^SSSS^SSSSSJYSSS/YSSSSSSS^ASSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSyj'SSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS: Szombat délelőtt 9 órakor ülést tart a városi tanács a művelődési otthon emeleti ta­nácstermében. A tanácsülésen megvitatják a város 600. évfordulójára ké­szített programtervet. Meghall­gatják a kisipari vállalatok munkájáról szóló jelentést, szó lesz a városfejlesztési alap módosításáról, de legizgalma­sabb napirendje a tanácsülés­nek mégiscsak az, hogy lesz-e a városban gáz? Szűcs Zoltán, a városi tanács elnöke tájékoztatja a tanács­ülést a város gázellátásának előkészítéséről, a hivatalos szervekkel való tárgyalásokról és a lehetőségekről. 770 liter vér A konzervgyárban minden esztendőben szerveznek önkén­tes véradónapot. Az idén a múlt héten tartották. Az üzem alkalmazottai, ösz- szesen 355 férfi és nő 110 liter vért adott a Vöröskereszt vér­adóállomásának. ITT A GOMBA! A Rákóczi Termelőszövetke­zet Deák téri boltjában a múlt hét végén megjelent a gomba. Az első termés mindössze egy kiló volt, amit pillanatok alatt elkapkodtak. Kövek regélnek... Pénteken este 8 órakor a művelődési ház értelmiségi klubjában dr. Balanyi Béta muzeológus tart előadást Nagy­kőrös környéki ásatások be­szélnek a múltról címmel. Mit kíván az olvasó? (És mit a szerkesztőség?) SOK-SOK SPORTTUDÓSÍTÁST! Kultúrszomj — in ina Ilink Gyakran érte szó a ház elejét az üzem­ben azért, mert dolgozóink csak a könnyű, tartalmatlan szórakozásért lelkesednek. Mindig tolongtak, ha a szervező táncdal- estre vagy a Csárdáskirálynőhöz árusított jegyeket. , A múlt héten azonban megtört a jég. Valami komoly dráma szerepelt a műso­ron. Már nem is tudom a címét, de az nem is fontos. Ezerszer lényegesebb, hogy két­száz jegyet sikerült eladni. Hogyan? Nem hiszik? lm, elmondom a nagy tranzakció hiteles történetét. Igazgató kartárs nagyon helyesen meg­értette, hogy neki kell jó példával előliár- ni. Ezért megvásárolt két darab tizennyolc forintos jegyet. Többen követték a jó pél­dát. Rögtön csatlakozott a főkönyvelő, nyo­mában a termelési osztály vezetője. Fél óra alatt ötven jegyet adott el a közönségszer­vező. Ezzel a számmal is beérhettük volna, hiszen amint mondtam, valami komoly lé­lektani drámát hirdettek. A szervező meg­elégedetten dörzsölte össze két tenyerét és elment, mert várt rá a termelőmunka. — S ekkor megindult a lavina. — Irénke! Van szombat estére két je­gyem — mondotta az igazgató a titkárnőjé­nek. — Sajnos, nem tudunk elmenni, mert olyan programunk van, amit nem lehet le­mondani. Odaadom magának a két tizen­nyolc forintos jegyet egy harmincasért. Ide a pénzt! Irénke okos kislány. Szó nélkül fizetett és már tovább is adta a két jegyet huszon­nyolcért. Verebes, a kontírozó vette meg, mert Irén gyöngéd célzást tett arra, hogy szombaton esetleg szabad lesz és mit lehet tudni, talán együtt nézhetik meg a darabot. De Verebes nem hitt a nőknek. Huszon­két forintos áron továbbadta a két jegyet a takarítónőnek, aki mindig nagyon szerette a zenés vígjátékot. Csakhogy időben felvi­lágosították, és fél óra múlva — kimond­hatatlan gondolatokkal — tizenötért el- suszterolta a két jegyet a fűtőnek. Indok­lás: a lánya mindenórás és lehet, hogy ép­pen szombaton kell beszállítani a szülőott­honba. König bácsi tíz forintért adta el a két jegyet az egyik csoportvezetőnek, aki öt forintért nyomta az egyik ipari tanuló markába. Havas Jóska a zsebpénzéből fi­zette ki, de amikor megtudta, hogy szín­házjegy, egyszerűen széttépte és belevágta a szemétbe. Azt Hitte, hogy Németh József és Koncz Zsuzsa fog énekelni. Egész délelőtt nagy nyüzsgés volt a te­lepen. A főkönyvelő — sasszemével tüs­tént felmérte a helyzetet, s a helyettesére nyomta rá a két jegyet, aki fürgén tovább­adta azokat. A két jegy végül négyforintös áron a portásnál akadt meg. Megvette, mert nem tudott kitérni a veje ajánlata elöl, aki különben tűzoltó a telepen. Azt persze előre tudta, hogy nem fog elmenni, színházban az első félórában elalszik. De hát a családi, béke kedvéért mit meg nem tesz az ember! Még aznap elsózta a jegyet a termelési osztályvezető, a személyzetis, a három bér­elszámoló, az SZTK-s és a belső ellenőr. Na, mit szólnak hozzá? Nincs nálunk kultúréhség, nincs nálunk kultúra? Csak azon az egy napon színházjegyért nálunk kétszázan fizettek. Hol létezik a világon ekkora kultúr­szomj? (rossi) Ifj. Szabó Kálmán az álla­mi gazdaság technikusa. A Jókai utca 1. szám alatt la­kik. Rövid mondatokban fog­lalja össze, hogy mit kíván az újságtól. , — Sok-sok sportesemény­§ ről szeretnék olvasni — mond- ^ ja. — Tudom, hogy a körösi $ oldalon mással is kell foglal- $ kozni, és én mégis sok sport- ^ eseményről szeretnék olvas- § ni. De ■ nemcsak a fociról, ^ mert nem mindenkit érde- ^ kel a labdarúgás. Más sport- ^ ágak is vannak a világon ^ Ezeket hiányolom lapunkból. És milyen igaza van. § (f) * ^ Szabó Kálmán kérése va- í; lóban jogos, csakhogy ... Csak- ^ hogy a lapnak ^ ? nfyi „sportriportere” nincs Akik elég írtak hogy jóval az esemény után írunk egy-egy eredményről. Mi Is tudjuk ezt, de úgy gon­doljuk, hogy még így is jobb, mintha hallgatnánk ró­luk. Hol van hát a kiút? Bizonyára akad olvasóink között olyan sportrajongó, aki szívesen tájékoztatná rend­szeresen a lap olvasóit a sport- eseményekről. Ezek segítségét kérjük olva­sóink nevében is, hogy ne csak a labdarúgásról, de más sportágak eredményeiről is írhassunk. Címünk: Nagykőrösi Hír­adó szerkesztősége, Szabadság tér 7. I. e. A jó sporttudósításokat mi­előbb várjuk! (A szerk.) ^ eddig, abbahagyták. Akik 5 írnának, azokat köti a Ki- § nizsi vezetőségének határoza- % ta, mely szerint sportoló nem ^ írhat a saját szakágában a § Nagykőrösi Híradónak csak ^ akkor, „ha azt egy szakbi- $ zotts&g felülvizsgálta” (!) S ^ Ez persze nem egyszerű do- ^ log. Igaz, a szerkesztőség 5! és a Kinizsi Sportkör veze- § tői között született egy meg- § állapodás, amely szerint min- $ dig megkapjuk a vasárnapi ^ eredményeket, hogy időben § tudjuk tájékoztatni az ol- I vasót. De ez az ígéret ígéret ^ maradt. így minden maradt i a régiben. Régi, kedves író- S deákjaink tudósítanak szűk- í szavúan a sporteseményekről, ^ néha bizony tetemes ké- $ séssél. Ez az oka annak, amit S* jogosan kifogásolnak olvasóink, MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Háború és béke I. rész. Szí­nes szovjet film. Korhatár nél­kül megtekinthető. Kísérőműsor: Magyar híradó. Előadás kezdete: 5 és fél S órakor. Felhívja az Áramszolgáltató Vállalat a lakosság figyelmét ar­ra. hogy 1967. november 26-án reggel 7 órától délután 16 óráig karbantartás miatt az I., II.. IX.. X. kerületekben áramszünetet tartunk. Köszönetnyilvánítás! Köszö­netét mondunk mindazoknak, akik szeretett jő édesanyánk, nagyanyánk özv. Hupka Pálné temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, rész­vétükkel fájdalmunkon enyhíte­ni igyekeztek Fogadják hálás köszönetünket. Hupka Pál és családja.

Next

/
Thumbnails
Contents