Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
19#T NOVEMBER 12.. VAS ABN AP »« wem kMívíod 9 KÖNYVESPOLC \ L. KOHL-LARSEN: S | Rénszarvasok j nyomában \ Életük minden perce küz- ^ delem a zord természettel, s| mégis, nincs híján a szépség-§ nek, az örömnek. A lappok ^ életéről oly keveset, s főként: $i oly kevés igazat tudunk. A vi-si lághírű német néprajztudós, ^1 Kohl-Larsen egyik útjának §1 krónikája a könyv; érdekes és ^ ‘ szép krónika egy alig ismert nép életéről, szokásairól, tér- J ‘ mészetéról. A téli legelőről a J' nyári legelőkre vonulnak a ha-J' talmas rénszarvascsordák. Egy ^ hétig tart az út, s az egyik ^' lapp családdal utazik maga a^ tudós is. Részt vesz a napi te- J ^ endőkben, ugyanúgy kézből § j eszí a frissen főtt rénszarvas-^' húst, mint a többiek, s közben §1 megtudja, megismeri hagyó- ^' mányaíkat, az évezrede váltó- Batlanul őrzött szokásokat, me- ^1 séiket, legendáikat. & f S £ A mostoha természeti vi-^j Konyak, a faggyal, hóval foly- ^ íatott, szünet nélküli küzdelem J rendkívül szívóssá tette eze- J1 két az embereket, s látszatra nyerssé, gorombává is. A tu-J£ dós azonban a felszín mögéje pillanthat, megismeri gyerme-Js ki naívságukat, kedvességüket, ^ í nyíltságukat; a hiedelmek és $ I babonák eredetét éppúgy — $ s miért nem dobják a tűzbe a J 1 tsontokat, mit jelent a sátorul előtt vonító róka —, mint a $ c rénszarvaslopás fortélyai! | ’ Férfiak és nők, gyerekek jól |1 szervezett „munkamegosztása” Jr tudja csak biztosítani, hogy a J* család sikerrel állja a harcot Jf a természettel, s győzni tud fe- § 1 lette. A tudós szemléletesen |r ábrázolja az emberi összetör- J 1 tozás sokféle, sallangoktól^ mentes, » éppen ezért szép je- f 1 let, ezzel nemcsak értelmileg. ^f hanem érzelmileg is közel J 1 hozva a távoli népet az olvasó- J t hoz. A könyvet igen sok, jói J ' sikerült fénykép illusztrálja (Gondolat Kiadó) $ t <m. a.) j; I | SZAKONYI KÁROLY: A meg fiúcska a kapitány Amikor a levelibéka" csárdát annak idején ünnepélyesen megnyitottak, az érkező vendégek ámul- va néztek körül. A csárda a maga nemében csodálatos volt. A helyiséget nádasnak képezték ki, az asztalok tutajformá- júak voltak, a falakon elhelyezett stilizált békák szájából színes szökőkút csobogott. A pincérek békaember öltözékben szolgáltak fel, az étlapon békacomb, csigapörkölt, kagylósült szerepelt. A ruhatáros a blokkcédulával együtt egy-egy játékvitorlást nyújtott át a vendégeknek, akiket vacsora előtt csónakázni vittek a csárda előtt létesített mesterséges tóra. A hattagú „Li- dérc”-zenekar sejtelAVATAS mesen muzsikált, a tavirózsa-jelmezbe öltözött portás mindenkinek köszönt. A „Leveli-béka" csárda hétköznapjai azzal kezdődtek, hogy a Béka és Csigaellátó Vállalat közölte: nem tud megfelelő szállítmányt biztosítani. — Sebaj — vigasztalódott az üzletvezető —, amikor nem lesz béka, marha- pörköltet főzünk galuskával, azt legalább én is szeretem. — Már-már túróscsuszára is rászánta magát, amikor kopogtattak az irodaajtón. A főpincér lépett be. komoran. Áthelyezését kérte. — Asztmás vagyok — jelentette ki —, nem bírom a békaember jelmezt. — Sebaj — veregette meg a vállát az üzletvezető —. maga csak vegye fel az öltönyét. A többiek pótolják. A többiek viszont másnap úszónadrágot vettek fel, de az üzletvezető rájuk parancsolt, hogy zakót, inget, és hosszúszárú nadrágot húzzanak fölé. A játékvitorlás elfogyott és utánpótlásra nem futotta a reprezentációs keretből. Viszont rájöttek, hogy a „Lidérc”-ze- nekar összhangja jobb, ha a trombitást és a tangó harmonikust elküldik. A tutajasztalokból lefűrészeltek egy darabot, a. szökőkút motorja elromlott, de ez nem volt baj, mert kiderült, hogy a vizet a mosogatóból vezetik el, ami ott bonyodalmakat okos. A stilizált békák szájába citromot helyeztek, igy is impozánsak voltak. Amikor három hét múlva a megnyitón részt vett vendégek bementek a „Levelibéka" csárdába, kiderült. hogy a csárda a maga nemében egyszerű kisvendéglő. A helyiségben asztalok és székek voltak, a pincérek kiszolgáltak, az étlapon ételek szerepeltek. És senki nem köszönt. senkinek. Bende Ibolya HEGEDŰS LÁSZLÓ: Hajnaltól reggelig Korán ébredtem. Azért már világos hajnal volt, már éledezett a város apró neszekkel, zajokkal —, de tompa, félig álomban járó tudatomba nem ért el e hangokból, csak egy éles, egyhangú, ismert kopogás, beszédes, tompa csengés. Így hajnalán d nyárnak hallottam hányszor: kaszát kalapálnak. Villanó képekben, hangulatával, a falusi nyár éledt udvarával: Bőgve enni kérő jószág. Zajongva összefutó baromfi, könnyű porba vervén, fürösztvén magát, eleséget várva, a kamra felől. Birka béget, eb vakkant álmosan. Es mindezen tűi, fölötte szállva s elválva a zajtul, fészer alól, vagy nyitott pajtaajtőn cseng a kalapált kasza messzehangzón. — Majd fölbukva az álomból egészen, csönd várt, nyilvánvaló lett tévedésem. Szokott egykedvűen a régi vekker számlálta az időt. Kinn derűs reggel, napfényes reggel volt már. Tovanyargalt stráfkocsival két ló, a szürke aszfalt csattogott patkóik alatt. Futó zaj: dühös motorberregés. Majd csak sóhaj alvó kedvesem ajkán. S nem is messze, hol az erdő sötétül égbe veszve, túl gépzajon, kaszaszón s annyi máson, egy kakukk uralkodott a világon. verez a ködben, s nagyon szerette volna, ha egyszer beszélgethetne vele. Dehát csak a kikötő korlátjáig merészkedett, ott ácsorgóit kis rövid nadrágjában, magas nyakú szvetterében a móló sárga kavicsain, leste a felbukkanó hajót, izgatottan figyelte a kikötés mozzanatait, a kiáltásokat; nézte az érkező és az induló utasokat. Gyönyörű hajó volt: karcsú és fehér; vörösrézkürtőin csillogott a nap; kis bronzharangja, kifényesített lámpái, barnára pácolt fakorlátja, kötélzete, magasba nyúló árboca mindannyiszor ámulatba ejtette. Ha befutott a kikötőbe, megkönnyebbülten felsóhajtott, ha nekivágott a víznek, aggódva követte tekintetével, amíg csak el neun tűnt, s visz- szaérkezéséig nem szűnt izgalma: vajon megérkezik-e? ősz volt már, a tó partjáról elutaztak a nyaralók, a táj elnéptelenedett, s ahogy teltek a napok, egyre kevesebb lett az utas. De a kis hajó még napjában kétszer átkelt a vizen, s a fiúcska mindannyiszor ott várakozott a módón. Eleinte mondom, csak messziről merte lesni a Hanna-1 (így hívták a hajót) —. de ahogy múlt az idő, mind közelebb merészkedett. Egy napon, amikor a kapitány, a matróz és a bajszos, olajos gépész a hajó azon részén beszélgettek, ahonnan nem láthatták, a fiúcska óvatosan átbújt a korláton és szívdobogva, lopva megérintette a hajó fehér, hűvös fémtestét. Ezalatt a kapitány éppen azt mondta a matróznak, meg a gépésznek: — Hát már éppen elegem van ebből a furikázásból. Ráadásul utas sincs. Vége lehetne a szezonnak, a könyökömön jön ki ez az átkozott ingajáratI — Igaz, ami igaz — mondta a matróz —, megunja az ember. — Már azon is gondolkodtam — folytatta a kapitány—, hogy itthagyom ezt az egészet. De hát hova menjek? Mindennek megvan a maga hátránya. Panaszkodtak volna még egymásnak, de elérkezett az indulás ideje, mindegyikük elfoglalta a helyét. — Nézz ki — szólt a kapitány —, van-e utas? — Egy kisfiú — látta meg a fiúcskát a matróz. — Más nincs. — Velünk akarsz jönni? kérdezte a kapitány. A megszólítás váratlan volt, a fiúcska már ott állt a korlátnál ismét, elpirult, akart valamit mondani, de a szavalt a torkában akadtak, ezért csak bólintott gyorsan, zavartan. — Hát akkor igyekezz — mondta a kapitány —, mert indulunk. A matróz besegítette a fiúcskát az utas nélküli hajóra, visszalökte a mólóra a pallót, a kapitány meg csengetett, fel- dübörgött a motor. A fiúcska csak akkor tért magához ámulatából, amikor a hajó már megkerülte a mólót, s a nyílt vizet hasította. Szép őszi idő volt, szélcsendes, napsütéses. A tó fölött könnyű pára lebegett, eltakarta a szemközti partot, a víz úgy nyúlt a messzeségbe, mint a tenger. A fiúcska meg éppen hogy azt gondolta: ez itt a tenger. Belekapaszkodott a korlátba, azt hitte, álmodik, pedig hát minden valóság volt: a hajómotor dübörgése, a korlát, a tat körül vitorlázó sirályok, a habzó zöld víz. — A jegyedet! — fogta meg a matróz a vállát. A fiúcska csodálkozott: — Nincs jegyem ... — Hát akkor? — vakarta meg a fejét a matróz, s hátra tekintett: a parancsold híd ablaka nyitva volt, a kapitány a kormánynál állt, előreszegezett tekintettel. Odakiáltott a matróz: — Ennek a kisfiúnak nincs ám jegye! — Engem ó hívott! —mondta megszeppenve a fiúcska, s a kapitányra mutatott. A kapitány jól hallotta a szavait, hiszen kis hajócska volt — s valamit akart is mondani bosszúsan, de akkor találkozott a tekintetük: a nagy erős férfié, meg a szőke, barna szemű kisfiúé. A fiúcska tekintete oly esdeklő volt, hogy a kapitány elámult, majd gondolt egyet, s kacsintva rámo- solyodott — Ügy is van! — mondta a matróznak. — Az „úr” az én vendégem! A matróz vállat vont, otthagyta a potyautast, s hátra ment a tathoz. — Bejöhetek? — kérdezte a fiúcska a kapitánytól, a parancsnoki híd ajtajában. — Tessék csak, gyere! — Nézd csak! — szólt rekedten a kapitány — már látszik a kikötő. Akarod egy kicsit kormányozni? — Akarnám — mondta a fiúcska —r, de nem merem. Nagy felelősség. A kapitány megérezte, hogy nem szabad erőltetni a dolgot. — Hát akkor nézd, hogyan manőverezek. — És fokról fokra elmagyarázta neki a kikötés mozzanatait. Amikor partot értek, a kapitány kezet nyújtott a kisfiúnak. — Köszönöm, hogy felengedtél a hajódra — mondta a kisfiú. — Idefigyelj — mondta a kapitány. — Szeretném, ha nem felejtenéd el: ha netán kapitány lennél egyszer, s a parton látnál egy kisfiút, aki nézi a hajódat, vedd fel a fedélzetre. Eli ne feledd! A kisfiú csak bólintott, de a kapitány jól tudta, miért mondta ezt. — A jó öreg Hanna — mondta a gépésznek, amikor az eló- mászott a gépházból. — A jó öreg teknő! — A gépész látta, hogy a kapitány körbejárja a hajóját, mintha csak most látná először. ^ ^ fiúcska már felismerte a J mozdulatok jelentőségét, s azt $ is jól tudta, milyen sorrendiben következnek. Először is a i hajó az öböl közepéig ugyan- J azzal a sebességgel úszik, mint $ ahogy a nyílt vizen közeledett Ja parthoz. Aztán az öböl kö- Jzepe tájáról éles, rövid csen- J getés hallatszik, a jól kivehe- 5 tó motordübörgós üteme megváltozik, a hajó úszása lelas- í sül, hogy szép ívben — az jóból csendes vízén szeles hul- Jlámokat verve — a móló cö- ) löpeihez fordulhasson. Közben j újra felhangzik a csengetés, J valahonnan a vízszintről (a ! fiúcska sohsem látja jól, hon- | nan ?) csípős füst csap fiel kis ; pamacsokban, a motor elhall- í gat, s a hajó nesztelenül sik- ; lik a kikötőhöz. J Ilyenkor már a kapitány is ^megjelenik a parancsnoki híd § ajtajánál, s valami effélét kajált: — A harmadik cölöpre J dobd a kötelet, Jóssá! — Elaek ^szerint tehát Józsinak hívják Ja sovány, szemüveges matrózt J Nagyon helyes, hogy a matróz ; sovány, gondolta a fiúcska, a S kapitány meg hatalmas, poca- (kos. erős, fordított esetben a J dolog elég hihetetlen lenne. J Noha a fiúcska érdeklődve i nézte, miként dobja Józsi — a ! matróz — a kötelet a cölöpre. J hogyan húzza meg, s tekeri rá, ; hogy tartsa a hajót, arra a [ rezmicsodára, aminek jó len- i ne tudni a nevét, mégis in- ! kább a kapitányt figyelte, a J kékzubbonyos, tengerészsap- | kas erőteljes férfit, csodálta J nyugalmát, lassú lépteit ! (ahogy végigmegy a fedélae- ; ten) — s elképzelte öt a nyűt ! vizen a kormánynál, a vízre ! szegezett tekintettel, elképzel- ; te. hogyan küzd a hullámok- ! kai a viharban, hogyan manóJAN HÚSZ CZA Éjféli látogatók Az asszony átvitte a gyereket a nagymamához. Jómagam csak valamikor éjfél után vetődtem haza. Bevacsoráztam, talán túlzottan is jól, és rózsás hangulatban. dúdolva próbáltam beilleszteni a kulcsot s zárba. Az előszobában égett a villany. „Az az átkozott szórakozottság!” — gondoltain, miközben benyitottam, pedig ezúttal nem a szórakozottságomon múlt a dolog. Két idegen férfi tanyázott a lakás- oan. Kirándgálták íz összes fiókot és üzleti modorban társalogtak, miközben a padlón nyitva fekvő bőröndökbe rakosgattak egyet s mást Ügy tűnt, mintha vakációra indulnának. Földibegyökere- eett lábbal álltam az ajtóban. Amikor végül is észrevették. az egyikük, az őszes baj- szú ellenséges hangor rámszólt: — Mit akar? — Ez őrület! — feleltem én. — Hiszen ez az én lakásom. Nem gondolják, hogy itt tévedés történt? — Szó sincs róla. Maga jött haza túl korán ... — Igaz, igaz, dehát Lili le akart feküdni és kidobta a társaságot... Megkérdezhetném, mát művelnek? — Ejnye, de nehéz a felfogása apuskám .. . — Úristen! — kiáltottam és valószínűleg elsápadtam. De hamarosan összeszedtem magam és szemrevételeztem, vajon mi mindent akarnak elvinni. Alázatos siránkozásba kezdtem. — De uraim! Tönkretesznek engem és a családomat is. — Úgy értsük, hogy maga havi fizetésből él? — kérdezte a fiatalabbik szemüveges. összehajtogat- va feleségem télikabátját — Természetesen. | — De a biztosító busás kártérítést fizet majd, nem igaz? — erősködött az öszes bajszú. Persze, lehet, hogy a bajusz ragasztott volt — Nekem nincsen betörés elleni biztosításom. — Micsoda? Nincs biztosítása? Még ilyen nagyfokú gondatlanságot! Hát akkor most mi lesz? — Az őszes bajuszú mintha összegörnyedt volna egy pillanatra. — Önök tudják, uraim. — Mi a véleményed. Billy, most az egyszer még futni hagyjuk? A Billy nevezetű férfiú, a szemüveget viselő fiatalabbik biztató szemhunyorítás- sal kihúzott egy nyomtatott űrlapot a zsebéből, átadta nekem és azt mondta: — Menjen és reggel azonnal biztosítsa be magát. Legközelebb már nem leszünk ilyen megértsek! ... Gyere Johnny, menjünk egy házzal arrébb. És elmentek. Azóta két hónap telt el, s én még most sem értem a dolgot
