Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
10 rest uecvet 'k/CMop 1967. NOVEMBER 12., VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink A yycrmehüpolmsi segélyről... A háztáji főiéiről. . . és a munkáknál szünetről... Mennyit kell dolgozni a közös munkában ahhoz, hogy a tsz-tag gyermekápolás címén betegségi segélyt kapjon? K. J.-né gyömrői olvasónk nem tudja kire bízni a beteg gyermek ápolását. Hozzánk fordult, tájékoztassuk, jár-e segély a beteg gyermek ápolása esetén. A termelőszövetkezeti tagok betegségi és szülési segélyezéséről szóló 12/1966. (VI. 23.) FM számú rendelet szerint, az a termelőszövetkezeti tag kisgyermekes anya, aki egyévesnél fiatalabb beteg gyermekét más alkalmas hozzátartozó hiányában maga ápolja, a kórházi ápolás alatt álló gyermeket Szoptatja, vagy 14 évesnél fiatalabb vörheny betegségien Szenvedő gyermekét otthon ápolja, akkor betegségi segélyre jogosult, ha a szülést megelőző naptári évben a termelőszövetkezetben legalább 80 munkanapot dolgozott. A 14 ‘vésnél fiatalabb vörheny betegségben szenvedő gyermek ápolása esetén 21 napra lehet betegségi segélyt folyósítani. Sgyéb esetekben a betegségi segély a gyermek betegségének tartamára, de legfeljebb 1 évre, ha pedig a gyermek 1 éves már elmúlt, de kétévesnél fiatalabb, legfeljebb 60 napra jár. Olvasónk esetében, mivel gyermeke másfél éves, és a termelőszövetkezetben ledolgozta a 80 munkanapot, legfeljebb 60 napra jár a betegségi segély. Hol köteles a háztáji földet a termelőszövetkezet kiadni? B. J. monori lakos 1961-ben |>elépett a monori Kossuth Termelőszövetkezetbe 4 hold földjével. A földterülete Dánszentmiklóson van. Olvasónk nem kapott háztáji földet azzal, hogy a dánszent- miklósi termelőszövetkezettől jár a háztáji. A dánszentmik- lósi tsz pedig azt válaszolta olvasónknak, hogy a monori tsz-től kell megkapnia a háztáji földet, mivel lakása, és tagsága is ott van. A monori termelőszövetkezetnek ebben az esetben nincs igaza. A dánszentmiklósi tsz legfeljebb földjáradék fizetésére köteles, de a háztájit olvasónknak a monori tsz-től kell megkapnia. Mivel olvasónk eredménytelenül kérte mindkét helyről a háztájit, azt javasoljuk, forduljon a § Pest megyei Tanács VB. Me- ^ zőgazdasági és Élelmezésügyi 5; bsztályához. 4 s A dolgozót minden há- ^ rom és fél órai túlmunka után félóra munkaközi szünet illeti meg. B. M. bugyi lakos írja, hogy felesége reggel 6 órától este 6-ig 12 órás műszakban dolgozik. A vállalat 8 órát rendes 'bérben, két órát 25 százalékban, és másfél órát 50 százalékban fizet, azért csak másfél órát, — mint ahogy a gyárban őt felvilágosították — mert félórát ebédidőre kell levonni. Írja, hogy ebédidő egyáltalán nincs, a vállalat szerint hogyha este fél hét után bélyegez, tehát még a munka befejezése után a gyárban tölti el a félóra ebédidőt, akkor fizetnének 12 órát. Olvasónk azt kérdezi, helyesen számfejtik-e felesége túlóráját? Lehetséges, hogy olvasónk problémája időközben megoldódott, mert megkésve válaszolunk levelére a sok jogi tanácsot kérő levél torlódása, és a helyszűke miatt. Felesége munkahelyén a legjobb tudomásunk szerint, reggel 6 órától délután 2 óráig, tehát napi 8 óra a munkaidő, és váltott műszakban dolgoznak. A Munka Törvénykönyve szerint a dolgozót minden három és fél órai túlmunka után félórai munkaközi szünet illeti meg, amelyet a kérdéses vállalatnál a kollektív szerződés szerint a vállalat területén kívül is eltölthet. A munkaközi szünetre (a vállalati kollektív szerződés szerint) egységesen 4 Ft/órabér, tehát a félórai munkaközi szünetre 2 forint illeti meg a dolgozót. Leveléből megállapítottuk, hogy túlmunkában dolgozza a 8 órán felüli időt, tehát a most idézett jogszabály szerint a vállalat köteles biztosítani a munkaközi szünetet, amelyet pihenésre és étkezésre használhat fel, és a levelében említett elmaradt félórára is 50 százalékban kell a bért kifizetni. Ügy gondoljuk, valami félreértés történt esetében, ezért felhívjuk olvasónk figyelmét, hogy a kollektív szerződésben — mivel a vállalat már 1967- ben is kötött ilyet —, nézze meg, ahol a 125—127. oldalon II./6-os számú mellékletben „munkaközi szünet díjazása” című fejezetben pillanatok alatt megállapíthatja, hogy jól vagy rosszul számfej tették-e a túlóradíjat. Amennyiben jelenleg is fennáll a problémája, forduljon panaszával a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. (Dr. M. J.) ,...a BTK 149. paragrafus (1) bekezdése alapján, Egy adószedő portréja A vádirat olvasása után cinikus fickóra számítottam. Bekísérnek egy magas, sovány, kissé már kopaszodó fiatalembert, aki azt kéri, hogy ne írjanak róla. Nem maga miatt, ő a négyhónapos vizsgálati fogság alatt már számot vetett mindennel; le fogja ülni az éveit, aztán elindul a nulláról — de nem akarja, hogy feleségének emiatt kellemetlenségei legyenek. Később elmondja: inkább három évvel többet is leülne, ha ezzel „megválthatná” a cikket. A feleségének már mondta, hogy adja be a válópert, nem akarja lehetetlenné tenni azzal, hogy börtöntöltelék férje van. Száz forinttal kezdődött A fiatalember, ár. Kohányi Ervin 33 éves budapesti lakos, a Pest megyei Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatal volt forgalmi ellenőre Lassan beletörődik abba, hogy mégis írok róla. Hangsúlyozza: tudja, hogy nem az ügyész vagy az újságíró személyes akciója a cikk, hanem maga az ügy olyan, hogy nyilvánosság elé kell tárni. Egyszóval nemes ellenfélként viselkedik, őszintén sajnálom, hogy nem a da- basi járás kisiparosaival, kiskereskedőivel, őstermelőivel szemben viselkedett nemes ellenfélként. Vagy legalábbis korrekten. Dr. Kohányi 1964. februárjától kezdve azért utazott hozzájuk, hogy előkészítse, majd megtartsa a rendszeres adó- vizsgálatokat. És megállapítsa, nem történt-e adóeltitkolás. Dr. Kohányi tehát ebben a vonatkozásban az államot, az államhatalmat jelentette a kisi párosoknak. Dr. Kohányi most azt mondja: neki 1965 májusában 100 forintot adott egy kisiparos, a „fáradozásáért”. És Kohányi- nak (tavaly végezte el esti tagozaton a jogot) ez a százas remek ötletet adott. 30-án vizsgálatot tartott Szakáll Antal táborfalvai cement- áru-készítő kisiparosnál. A kisiparos feleségével együtt vezeti a pénztárkönyvet. Bár az ellenőrnek konkrét adatai nem voltak, mégis úgy lépett fel (a többi megsarcoltnál is), mint aki nagy összegű adóhiányról tud. Szakaiméval beszélt, s elhitette vele: a temetőben összeírta az általuk készített sírköveket. És Szaka- liék nem írták be mindegyiket a pénztárkönyvbe. És amit beírtak, azoknál is kevesebb összeget tüntettek fel. Persze, ő ezt megérti. Ha ő is kisiparos lenne, ő is ugyanígy csinálná. Dehát itt nagy az adóhiány, legalább tizenhatezer forint. Az asszony kétségbeesett. Kohányi barátilag felajánlotta, hogy tud segíteni. Elenged bizonyos összeget, ha az ösz- szeg felét megkapja. Tízezer forintot elenged, ha fizetnek neki ötezret. csoportja. Naplóját is megtalálták — mégis hónapokig tartott, amíg elkészült a vádirat. „Féltek az állami“ embertől Feljelentés helyett Maszek aranybánya Kohányi rájött: 1700 forintos állása aranybánya. Szabályos tervet dolgozott ki maszek bányája feltárására. Felettesei azt látták: Kohányi jó szakember, a dabasi járásban sorra-rendra leplez le adóeltitkolásokat. Sorra-rendre hozza az ezer, ötezer, tízezer forintos összegeket — nem le- zserkedik, hanem az állam érdekeit nézi és következetesen képviseli is. Ilyen véleménnyel „lefedezve” a maszek aranybánya módszeres feltárására is sor kerülhetett. Kohányi 1965. szeptember Az asszony szólt a férjének. Szakali káromkodott Rátámadt az ellenőrre: — Hogy képzeli maga? Azonnal menjen innen! — Csöndesebben — szólt Kohányi. — Tízezer forintos adóhiány felett... szóval módomban áll az iparengedélyét bevonatni. És maguk az iparukból élnek. A fenyegetőzés eredménnyel járt. Szakaiiné átadott kétezerötszázat. Az összeg másik felét — amikor meg tudta szerezni — borítékba tette és bevitte Kohányinak a hivatalába. Szakaliék megnyugodtak: adóhiányuk így tizenhatezerről hatezerre csökkent. Kohányi azonban tízezer-hétszáz forintot állapított meg. És sűrűn járt Szakaliékhoz. összesen 16 300 forint „magánadót” szedett be tőlük Szakaliék a fogukat csikorgatták, az asszony be is ment panaszkodni a Dabasi Járási Tanácshoz. De nem mert kipakolni, csak homályos célzásokat tett. Célozgatásait nem is vették komolyan (!) a hivatalos emberek. Űjabb adalék az adószedő portréjához. Hivatalos levélben értesíti Szakaliékat, hogy mikor megy hozzájuk ellenőrzésre. Ez azt jelenti: a feltűntetett időpontban megy az előre megbeszélt 3000 forintért. Szakaliék aznap elutaztak, A szomszédasszonynál 1000 forintot hagyták, s azt az üzenetet, hogy messzire Szabolcsba mentek — nehogy utánuk utazzon az adószedő. Az ügyészség gondos mérlegelés után két részre osztotta a megsarcoltakat. Tizenné- gyük ellen vádat emeltek hivatali vesztegetés bűntettéért. Szakaliék, Konyicsák és a többiek túl nagy összeggel szerepeltek az ügyben — és nekik (ha rá is fizettek) félig-med- dig megérte, hogy vesztegessenek. Igaz, függő viszonyban voltak. A rámenős, erőszakos Kohányi, mint az állam képviselője valóban presszionálta őket. Ezért részükre csak nevelő jellegű büntetést indítványoz majd a tárgyaláson az ügyészség. A többi megsarcolt figyelmeztetéssel megúszta. Beijedt, nem egyszer napról napra élő kisemberek ezek. Keveset adtak; alig volt vagy nem is volt takargatni valójuk. Féltek az „állami embertől”, ennyi az egész. Dr. Kohányira 77 500 forint „magánadót" bizonyított az ügyészség. Ennyit szedett ösz- sze nem sokkal több, mint két év alatt. Dr. Kohányi például egyszer így adott vissza 200 forintot: „Mit gondol, miért beszéltem én eddig? Nálam a pénz 1000 forintnál kezdődik.” Dr. Kohányi most azt mondja: ő sok eltitkolt adót fizettetett be az államnak — s akkor még úgy érezte: joga volt erre a „prémiumra”... Murányi József Czeizing Lajos fotói Kiállítás nyílt tegnap Bu dapesten a Fényes Adolf Te remben Czeizing Lajos ké peiből. Gyakran találkozha tunk a mindennapi életbei fotóival: a Képzőművészet Alapnak készít levelezőlapo kát, többek között kedvel tek színes bábfotói. Tárlat: a tájak érzékletes tolmácso lójának mutatja. Néhány kü lönösen szép színes fotót i láthatunk ezen a kiállításon néhány eltalált fekete-fehé: zsánerképet, s néhány tech nikai bravúrral jeleskedő fo tót. Egyetlen sajnálkozó meg állapítás: ez a kiállítás 1 azt bizonyítja, hogy fotó saink mindmáig túlzott je lentőséget tulajdonítanak i címadásnak, ugyanakkor e: irányú képességük nem ér el a kompozíciók színvonalát — D — Vadlibák ott is - ahol azelőtt „még a madár sem járt" Az utóbbi évek csúcsforgalmát bonyolítja le ezen a: őszön a Velencei-tó nádrengetege. Az ornitológusok megfigyelése szerint a megszokottnál legalább 10 000—15 000-re' több madár ütött tanyát a nádasokban, ami észreveheti „szobahiányt” okozott. Sok vadmadár — férőhely hiányában — a nádasokon kívül, a tóparti zsombékosokban ütött tanyát. A vadászok így most sok olyan helyen is vadlibacsapa- tokra bukkannak, ahol azelőtl valóban „még a madár seni járt”. ^SSSSS^SSSSSSSSSSSSSSSASSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA Nyomozók léptek a szobába BUDAPESTI KIEMELT MUNKÁRA kőműveseket, segédmunkásokat, víz-gázszerelőket, villanyszerelőket, festőket, asztalosokat, ácsokat, tetőfedőket, könnyűgépkezelőket KERESÜNK FELVÉTELRE Kőművesek és férfi segédmunkások részére szállást, étkezést, különélés! pótlékot biztosítunk. JELENTKEZÉS •5 Kohányi nem vette át a § pénzt. Félt, hátha baj lesz. ■5 Szidta Szakaliékat, hogy meg- "i bízhatatlanok. Aztán bement a i községi tanácsra. Ott is el- $ mondta: Szakaliék megbízha- $ tatlanok, félrevezetik őt, az ál- ^ lami ellenőrt; azért utaztak el ^ most is, hogy kibújjanak az •: ellenőrzés alól Miután kidü- ^ höngte magát, visszament a J szomszédasszonyhoz. Szakalié- 5; kát szidalmazva átvette az ez- / rest — majd kérés, szó nél- ^ kül megtömte aknával az ak- 5 tatáskáját. $ Konyicsák, István újhartyá- ^ ni cementárú készítő kisiparos 4 összesen 17 500 forinttal gyara- i pította Kohányi magánkincs- $ tárát. Az összeg nagyobb lett ^ volna, a kisiparos néhány részlettel (!) még tartozott Ko- - hányinak, de ezt már nem kel- ^ lett kifizetnie. $ Mert a harminchárom kiskiskereskedő, ősterme4 iparos, $ iő, akiket — bizonyítottan — Április 4 Ktsz. Bp. Vili., Aurora u. 23. Argentin revü vendégszereplésre. Bemutatta műsorát a „Baguala” nevű argentin revüegyüttes, amely nemrég érkezett magyarországi Képünkön a nagy sikerű bemutató egyik jelenete í Kohányi megsarcolt, végre 5 mozgolódni kezdett. Egyikük $ elhatározta magát, s a homá- i? lyos célozgatások módszerét félretéve, bement a rendéi C rségre. i* Dr. Kohányi 1967. július 7-én 5 (előzőleg telefonált) kiment ■; ehhez a kisiparoshoz. Zsebre- ! vágta az ötezer forintot — és / ekkor nyomozók léptek a szo- $ bába. A bankjegyek számát ^ előzőleg felírták — tagadni 4 nem lehetett. ^ Dr. Kohányi ügyét átvette a S megyei főügyészség nyomozóGYERMEKNEVELÉS A pedagógus tekintélye A kisiskolás gyermekek többsége tanító nénijét másnak, többnek tartja mint az átlagembert Előfordul, hogy nem szereti, előfordul az is, hogy fél tőle, de mindezek mellett a tanítója tekintély. Véleményét elfogadja, sőt! A tanító néni véleménye sokszor fontosabb mint a szülőké. „A tanító néni mondta” mint döntő érv szerepel szótárában. Szüksége is van a gyermeknek arra, hogy tisztelje tanítóját, ez számára biztonságot jelent. Akinek a vezetését el kell fogadni, azt tisztelni kívánjuk mi, felnőttek is. (Miért van akkor az, hogy pár év múlva egyszerre tiszteletlen, fölyton kritizáló magatartás lép fel? A kritizálás életkori sajátosság. A 10—12 éves gyermek már önálló vélemény kialakítására törekszik, függetleníteni kívánja magát a felnőttektől elsősorban olyan formában, hogy szembeszegül, élesen bírálja a felnőttek minden tevékenységét. Bírálata többnyire túlzó, szubjektív. A bírálat készsége, a könyörtelen „vesé- zés” a serdülőkor első megnyilvánulásai közé tartozik. A gyermekek ma gyorsabban fejlődnek, mint az előttük járó nemzedékek, hamarabb következik be a serdülés időpontja. Ezzel magyarázható, hogy sok olyan tulajdonság, amely azelőtt a 14 éveseket jellemezte, ma már 10—12 éves korban kezd kibontakozni. A bírálat azonban még önmagában nem tiszteletlenség. Tartalmában azonban már lehet tiszteletlen. A tiszteletlenség foka már a környezetet tükrözi. Hogy maga a pedagógus személye milyen mértékben járul ahhoz, hogy a gyermekek indulatos tiszteletlen kritikáját kiváltsa, hogy milyen mértékben rombolja saját, vagy kollégája tekintélyét — ennek tárgyalása nem feladatunk. A pedagógus is követ el hibát. Számunkra azonban elsősorban a gyermek helyes irányítása, személyiségének megfelelő alakítása jelenti a feladatot. Tudjuk azt, hogy a tekintély oktalan rombolása nemcsak a pedagógus tekintélyé' ássa alá, hanem kiterjedhe minden tekintélyre és ez az ami veszélyes. Az a gyermek vagy felnőtt, aki senkit serr tisztel, szerencsétlen, ciniku: lesz. A szülőnek éppen a gyermek érdekében védenie kell < pedagógus tekintélyét. Terme szetesen nem elvtelenül, nen olyan formában, hogy letorkolja a gyermeket. Így csal azt érheti el, hogy a gyermel otthon nem nyilvánít véle ményt, elzárkózik, sőt szembe szegül. Formálnunk és irányi tanunk kell a gyermek nézeteit. Meg kell neki magyarázni azokat az elveket, szokásokat amelyek az emberek között kapcsolatokat szabályozzák. A pedagógus módszerét s gyermek — tegyük hozzá, hogj a magát mentegető gyermek — szubjektív véleménye alapjái megítélni nem lehet és nine: is jogunk hozzá. A „szigorú ság” mérlegelése nem a gyermek és nem a szülő feladata A gyerekkel meg kell értetnünk, hogy a tanítási módszerek között lehetnek eltérések egy azonban bizonyos: a tanál azt kívánja elérni, hogy a gyerekek a tananyagot elsajátítsák. Más kérdés az, amikor a gyermek részrehajlással vádolja a pedagógust, arról panaszkodik, hogy a pedagógus igazságtalan. A gyerekek többnyire hosszadalmas, nehezen követhető előadásokban ecsetelik az őke ért igazságtalanságokat. Ezekből nehéz kihámozni, hogy valódi, vagy vélt sérelemről van-e szó. Ha úgy látjuk, hogy a panasznak alapja van, me§ kell nyugtatnunk a gyermeket Vigasztaljuk meg és tegyünk ígéretet arra, hogy megbeszéljük a pedagógussal. Ezt az ígéretet természetesen be is kel, tartanunk. így nem eshetünk abba a hibába, hogy egyoldalú tájékozódás alapján, a teljes igazság ismerete nélkül marasztaljuk el igazságtalanul a pedagógust. Ha a szülő tárgyilagos beszélgetésre készül, akkor a legtöbb esetben tisztázni is tudja a helyzetet. (Dr. H. A.)
