Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

ÜKV« ar* 4 VxV'f V * w o 1967. NOVEMBER 12., VASÁRNAP Kincsek Vak Bottyán lányai Az első könyvtár Döbbenetes anyakönyv >rA dabasi református Egy­ház Elnöksége őszinte szere­tettel meghívja önt HELY­TÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁSÁ­RA. A kiállítás megtekinthető délelőtt 10-től este IS óráig a református Egyház Gyüleke­zeti termében, Dabas, Zalka Máté utca 7. szám alatt.” őszintén bevallom, a meg­hívó meghökkentett. Helytör­téneti kiállítás a parókián? Biztosan elírás, gondoltam, s egyháztörténeti kiállításra in­vitálnak a reformáció 450. évfordulója alkalmából. Ha pedig Szentendrén van egy­háztörténeti múzeum, miért he lehetne Dabasom is, okos­kodtam s éltem a meghívással. Zömök, derűsarcú, idősebb íérfi fogadott: dr. Szokody Gyula, református lelkész. Barátságosan invitált a ház­ba, a múzeumnak kineve­zett jókora terembe. — Ez lenne a mi kis hely- történeti kiállításunk — mu­tatott körül, s mert észreve­hette meglepetésemet, moso­lyogva fűzte hozzá: — Egy­háztörténeti kiállítást szeret­tem volna, éppen az évforduló kapcsán. Itt Dabason közel kétszázötven éves múltja van a református egyháznak. Gon­doltam, akadna kiállításra méltó anyag. Szóltam a hívek­nek, aztán úgy jártam, mint a mesebeli halász, aki egy lé­zárt palackot fogott ki hálójá­val. Kinyitottam a palackot s a szellem kirepült: egyház­történeti kiállítást akartam, de a hívek annyi értékes tár­gyat adtak össze, hogy hely- történeti kiállítás lett belőle. Ez a története. És most tessék, nézzen körül. A pásztorélet fennmaradt emlékei Az első vitrinben őskori le­letek: szerszámok, kengyelek, sarkantyúk, megkövesedett fa maradványa, agyagedények — valamennyi Dabason került elő a föld mélyéről, bizonyít­va a település ősi jellegét. Első írott emléke 12&44»ől szárma­zik, amikor is még Dobos né­ven emlegették. V. István 12J0-ben kelt oklevele már Dabas néven említi a helysé­get, de itt, a kiállításon már az előző századból való több tucatnyi ezüstpénzt is látha­tunk, amelyet valószínű, hogy a tatárjárás idején rejtették el abba a cserépkorsóba, amelyből most előkerült. Ez a pénzlelet arra enged kö­vetkeztetni, hogy a helység la­kói már a középkorban Pest és Buda piacaira szállították terményeiket. Az egykor vi­rágzó település a török ura­lom idején teljesen elnéptele­nedett s csak a török kiűzése után népesült be újra, amikor a király a Halász nemzetség­nek adományozta Puszta-Da- liast. Később itt táboroztak lákóczi kurucai és maga a fe­jdelem is. bad óráinkat lelkünket mi­velő, gyönyörködtető foglal­kozással tölteni; által láttuk, hogy ezen szent cél elérésére bennünket egy közakarattal alkotandó Olvasó Társaság legcélirányosban vezethet... Elsődlegesen elhatározta­tott, hogy Jósika minden munkái, Kuthy novellái, Bö- lönyi Farkas Észak-Amerikai utazás, Szemere Bertalan uta­zása, Ismeretek Tára, Báró Eötvös Karthauzija, Róbert Amerikai feltalálása minél előbb szereztessenek meg ...” — Érdemes megnézni azt is, kik szerepelnek az alapítvány aláírói között. Például Sárközi Sámuel ügyvéd, akit harminc­egy éves korában, 1853-ban Kossuth konspiráció miatt ki­végeztek, vagy Dinyés Sándor, Dinyés Lajos nagyapja. Valóban értékes dokumen­tum, mint sok annyi más, eb­ben a múzeummá kinevezett teremben. Korabeli fényképek, rajzok tanúskodnak a község múltjáról: oszlopos kúriák, ud­varházak sorakoznak egymás mellett. Mindenütt sok béres, cseléd, szolgálólány gondos­kodott a módos gazdák kényel­méről. — mondja a lelkész és mutat­ja a betyárvilág fennmaradt emlékeit, amelyek a terem fél falát megtöltik, s megtalálható köztük a szabadszállási bék­lyótól kezdve a karikásostorig és a bográcsig minden. Mindezt az érdekes kiállítás eemlélése közben tudhatja neg a látogató. És azt is, hogy Íok Bottyán öt lánya közül iettőt dabasi szabad polgárok tettek feleségül. Adatok bi- Sonyítják, hogy 1739-ben ala- cult meg az első dabasi isko- a s 1755-től már valameny- lyi dabasi tanító nevét is meg- 'alálhatjuk egy érdekes össze- Ulítású tablón. — Kíváncsi rá, mikor és xogyan alakult meg Dabas el­lő könyvtára? — kérdezi dr. Szokody Gyula s egy zöld, me­rített papírból készült irat­csomót nyújt át. — Olvasson pele, érdemes __ „ 1843-dik esztendő januá- rius 7-dike riapján. Jelenkor haladást intő szava Utal azon gondolatra ébresz- Iztvén, miképpen lehessen Inunka után fennmaradt sza­— Ez az 1858-ban kelt anya­könyv azonban egészen mást bizonyít. Az akkori világ másik oldalát. Minden képnél, rajznál döbbenetesebb képet festenek ezek a szűkszavú beírások. „1858. május 20. Torma Zsu­zsanna cselédnőnek házassá­gon kívül született fia, József. Élt fél évet. A halál neme: nem tudatik, Június 9. Molnár Éva sza­kácsáénak házasságon kívüli leánya, Katalin. Élt három évet. A halál oka: kelevény. Június 17. Nagy Zsuzsanna szolgálónak házasságon kívül született leánya, Mária. Élt hat napot. A halál oka: időt­lenség. Augusztus 5. Nándori István, cseléd, utóbb rabló — Bócsai Máriának férje. Pótharaszti születésű, lakása a nagyvilág volt. Huszonhét éves. Rögtön- ítéletileg felakasztatott Puszta- Pótharaszton. A halálra előké­szítette Tóth Ferenc lelkész. Lelkében megtörve és megtér­ve ment a bitófára. Augusztus 7. N. N. Egy nap­számos tót ember. Harmincöt év körül. Magát felakasztotta. Szeptember 26. Hadas Zsu­zsanna, zsellérnönek házassá­gon kívül született fia, Mihály. Élt hét napot. A halál oka: nem tudatik. November 8. Pék Molnár Er­zsébet szolgálónak házasságon kívül született kislánya, Mária. Élt öt hónapot. A halál oka: időtlenség”. Mindez az anyakönyv egyet­len lapján olvasható. — Betyárnak nem romanti­kus érzelgősségből ment el va­laki, hanem a kényszer rá Az egyik sarokban hatvan- hetven esztendős öltözetek, a parádéskocsisétól az atilláig. Az egyiket az a dabasi polgár viselte, aki Rákóczi hamvainak temetésén a tárogatót fújta. Egy másik sarokban a háznál használatos korabeli eszközök: a cséphadarótól a rokkáig. Me­gint másutt az ezerhatszázas évekből való ősnyomtatványok, köztük olyan példány is, amely egyetlen az országban. Nem számoltam meg ponto­san, hány ember ajándéka mindaz, ami a dabasi parókia helytörténeti kiállításán lát­ható. Egy biztos: csak része azoknak a kincseknek, amelyek ott lapulnak még a dabasi há­zak padlásain, sublótjaiban, pincéiben. Szabó Gábor gimná­ziumi tanár is gyűjti ezeket az emlékeket tanítványaival. Mindez, ami máris összegyűlt, elégséges ahhoz, hogy egy falu­múzeum alapjait megteremtse. Most már a község vezetőinek segítsége szükséges, hogy ne menjenek veszendőbe az itt összegyűlt értékes helytörténeti leletek és dokumentumok, s ahogy tették nemrégen Isasze- gen, úgy Dabason is hozzanak létre egy falumúzeumot. Meg­éri. Prukner Pál Jogászok ünnepi ülése A Magyar Jogász Szövetség Pest megyei szervezete a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából tegnap délelőtt ünnepi ülést tartott Buda­pesten, a Kossuth Klubban. Az ünnepi ülésen dr. Ficzere Lajos, az Állam- és Jogtu­dományi Intézet tudományos munkatársa tartott előadást a szovjet gazdaságirányítási rendszer reformjának jogi kérdéseiről. Minta, kollektív szerződéshez A KPVDSZ TÁJÉKOZTATÓJA Kétnapos tájékoztatót tar­tottak a kollektív szerződé­sek készítéséről a KPVDSZ megyebizottságán az szb-tit- károk és bérfelelősök ré­szére. Előadások hangzottak el az új Munka Törvény- könyvéről, ismertették a lényeges tar­talmi változásokat. A megyebizottság kollektív szerződéstervezetet, úgyneve­zett mintát készített: a vál­lalati alkotmány nélkülözhe­Hazaérkezett Dr. Dimény Imre Dr. Dimény Imre mezőgaz- I zési és Mezőgazdasági Szer­dasági és élelmezésügyi mi- jvezete), Rómában rendezett niszter, aki — a magyar dele- | konferenciájának 14. üléssza- gáció vezetőjeként — részt kán, szombaton hazaérkezett vett a FAO (az ENSZ Élelme- í Budapestre. tetlen elemeit tartalmazza A megbeszélésen felhívták « figyelmet arra, hogy a ké­szülő kollektív szerződésber lefektetett szabályok nem lehetnek hátrányo­sabbak a jelenleginél, nem jelenthetnek visszalé­pést. Az eddig kivívott jo­gokat továbbra is biztosítan kell. Amennyiben ennek ; reális lehetősége megvan, elő­nyösebb feltételeket kell te­remteni. Megnő a szakszer vezetek felelőssége a szerző­dések készítésénél, hiszen ől képviselik a dolgozók érdekei és sokat is várnak tőlük. Nen szabad azonban megfeledkezn arról, hogy a vétójogot csak a szakszervezeti tes­tület gyakorolhatja és az az SZB- titkárra nem ruházható át. Egy ember, két oldalról 0 »res valakit, fiatalember? Nem. — Mert hiába is keres. — Miért? — Hétköznap van. — Valóban ... — Akinek itt szőlője van, az mind a munkája után vette. Dolgoznak. — És maga? — Én nem dolgozom. Ezt a mondatot olyan kétér­telmű hangsúllyal mondja, hogy nem lehet befejezettnek tekinteni a beszélgetést. — Leülhetek ide a fa alá? — Miért ne ülhetne?! Leülök. Ö pedig a hordókkal foglalatoskodik. Keményköté­sű, idős férfi. Pápaszemmel. A fűből felveszek egy lepottyant almát és tüntetőén belehara­pok. Látom, hogy felém sandít. De még nem szól. A csutkát messzire hajítom. Akkor anél­kül, hogy felém fordulna, ér­des hangján azt mondja: — Sétálgatunk? — Igen. — Szép idő van. — Szép. Nadrágjába törli vizes kezét és eltűnik a pincében. Eddig azt hittem, hogy beszélgetni akar, s nem mintha különö­sebb kedvem lett volna hozzá, de udvariasságból nem álltam ellen. Most viszont, hogy el­tűnt a pincében, felállók és in­dulnék. De kezében két kis poharat és egy borral teli lo- pót egyensúlyozva kilép a szabadba. Drótkeretes szem­üvege mögül rámvillan. Hang­ja most is kétértelmű. Látszó­lag szívélyes, de tulajdonkép­pen utasít. — Megkínálom. Nem rossz bor. — Köszönöm. Vékony sugárban spriccel a lopóból a bor. Iszunk. Nagyon rossz. Aztán visszaveszi az üres poharat és egy kőlapra helyezi. Nézzük egymást, majd bemutatkozunk. Most már ma­radnom kell. Visszaülök a fa alá és megdicsérem a borát. De nem fogadja el a dicséretet. — Jövőre kidobom az egé­szet — mondja. — Újat tele­pítek. Most már van időm rá. Ismét egy mondat, amely kérdést követel: — Idáig nem volt ideje? — A feleségem elkapirgált itt, én meg csak megittam — nevet érdesen. — Arra mindig van idő. Nem igaz? — De. Bizalmasan felém kacsint, majd súlyos fejével bólogat. — Negyvenöt évet ledolgoz­tam. Hát ezt a munkát leg­alább nem veheti el tőlem sen­ki. Ettől fogva már kérdezni 1 sem nagyon kell. Jár-kel, de inkább csak imitálja a mun­kát, helyesebben mintha egy nagy feszültséget vezetne le a mozdulatokkal, s a járkálás közben elejtett mondatok is mind keményebben hangza­nak. — Értenek ezek is a munká­hoz! Már megbocsásson... j Magukra, fiatalokra gondolok. Nem is győztem már a kör- '■ műkre nézni... Én negyven ! évet töltöttem üzemben, de minket érdekelt a munka ... Aztán később: — Ledolgozik az ember eny- nyi időt becsülettel aztán azt mondják neki: eriggy isten hí­rével ... Hát igazság ez? Valami egészen különös ér- zékletességgel beszél a mun­káról, arról, hogy válik az az ember életének részévé, s mi­lyen szörnyű, ha elveszik tőle. Amikor a beszélgetés lezaj­lott, még éretlen volt a szőlő. De a nevét jól megjegyeztem, mert tetszett nekem ez az em­ber: Karle Jánosnak hívják. Húszéves a Magyar Vadászok Országos Szövetsége A Magyar Vadászok Orszá­gos Szövetségének választmá­nya szombaton ülést tartott a MEDOSZ Székházában. Dr. Vallus Pál szövetségi elnök megnyitójában méltatta a fennállásának huszadik évfor­dulóját ünneplő MAVOSZ munkáját és eredményeit. A választmány ezután az intéző bizottság beszámolóját és a tízéves távlati fejlesztési terv javaslatait vitatta meg. Az ország 745 vadásztársa­sága ma már 22 000 tagot számlál. A legutóbbi felmérések sze­rint a nagyvadállomány elér­te az optimális szintet, a nagy­vadas területeken tehát fő feladata a minőség javítása. Az apróvadállomány viszont a felszabadulás előttinek csu­pán 35—40 százalékát teszi ki. E téren tehát a mennyiségi fejlesztés a fő feladat. A választmányi ülés a to­vábbiakban megtárgyalta az 1971-ben hazánkban megren­dezésre kerülő vadász világki­állítás előkészítési munkála­tait. Borsodi sajtókombinát Miskolc belvárosában, a Bajcsy-Zsilinszky úton épül a korszerű nyomdából és iroda­házból álló borsodi sajtókom­binát. Az ötven méter hosszú, négy emelet magas irodaház építé­se befejezéshez közeledik. Az épületben 110 szerkesztőségi szobát, irodát és tanácskozó helyiséget, hét vendégszobát, hideg-meleg zuhanyozókat, ezenkívül korszerű kis zenei stúdiót alakítottak ki, a Ma­gyar Rádió budapesti zenei adóhelyiségeinek mintájára. A 367 ablakos sajtópalota műszaki átadását november 30-án megkezdik. Az év vé­géig szeretnék befejezni a nyomdacsarnok építését is. V életlenül éppen abban az üzemben jártam, ahol dolgozott. S megkérdez­tem az üzemvezetőt: — Karle Jánost ismeri? Az üzemvezető csodálkozott. —■ Az öreget? Elmondtam, milyen keserve­sen érintette az öreget a nyug­díjazása, s hozzátettem, hogy milyen jó erőben van, s bizo­nyára nem tapasztalatlan em­ber. Az üzemvezető nevetett. — Tapasztalatlannak éppen nem tapasztalatlan ... Csak nem mindegy, hogy valaki mi­ben tapasztalt... És elkomorodva hozzátette- — Ezt az emberfajtát utá­lom a legjobban. Értetlenül néztem rá. De őt sem kellett sokáig kérdezni. — Messziről kell kezdenem Karle bácsi szakszervezeti em­ber volt régen, de mint hallot­tam egyszer bevitték a csend­őrségre és megverték. Amikor kiengedték, visszakerült ugyan a munkahelyére, de megcsen­desedett. Én akkor még suttyó gyerek voltam, és így ismer­tem meg. Nem ártott ő a légy­nek sem. De azt sem mond­hatom, hogy használt. Dolgo­zott, mint egy ló, de hogy ő ta­nácsot adjon valakinek, olyan nem létezett. Aztán 44-ben is­mét feltámadt benne az erő. amit kivertek belőle a csendőr- ségen. De most más irány­ban!... Nyilas lett. Egyszei éppen műszakba mentem, ét megállított három nyilas a; úton; a másik kettőt nem is­mertem, Karle János meg úgj tett, mintha nem ismerne. Iga­zoltatni akartak. Igazolvánj persze nem volt nálam. Mon­dom neki: „De hiszen magc ismer engem Karle bácsi!’ Tudja mit felelt? „Ha a hazc úgy kívánja, akkor én még c jó édesanyámat sem ismerem!’ És bekísértek a rendőrségre Most rajtam van a csodál­kozás sora. Az üzemvezető is­mét elneveti magát. — De ezzel még nincs vége. A felszabadulás után én is­kolára kerültem, aztán másik munkahelyre. Amikor ide he­lyeztek, találkozom Kariéval Átkarolt, ütögette a hátamal és azt mondta: „örülök neked Sipos fiam, sokat hallottam rólad. Mindig tudtam, hog% príma ember leszel!” Én meg nem tudtam, hogy sírjak-« vagy nevessek? — Művezető volt maguk­nál ... — mondom tétován, mert jobb nem jut hirtelen az eszembe. De az üzemvezető félreérti a mondatot: — Nem a múltja miatl nyugdíjaztuk. Arról csak én tu­dok és nem is emlegetem se neki, se másnak. Szerencsétlen kis ember, aki mindig azt-csi­nálta, amit mondtak neki. Elgondolkodik. — De tulajdonképpen mégis a múltja miatt is nyugdíjaz­tuk! Mert az emberek nem szerették. Ha velünk, vezetők­kel beszélt, sima volt és ud­varias, a műhelyben meg haj­csár. Valahogy összefügg ez — az egész életével. Bólintok. Az üzemvezető pe­dig széttárja a karját: — És így most már nem le-, hét vezetni az embereket... Nádas Péter // w A FŐVÁROSI VILLAMOSVASÚT felvételre keres: kocsivezetőt, kalauzt, fékezőt-csatolót, váltóőrt, kőművest, lakatost, lemezlakatost, ácsot, bádogost, tetőfedőt, villanyszerelőt, esztergályost, fényezőt, maróst, betanított munkást, segéd­munkást (férfi, nő), takarítónőt, felépítményest (pályamunkást), váltótisztítót, kábeles segéd­munkást, címfestőt. FELVÉTEL: Budapest VII, Akácfa u. 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents