Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

1987. NOVEMBER «„ VASÁRNAP r*>i «ccm Színes KISZ-rendezvény J a diósdi gyárban Pénteken az MGM diósdi lyárának KISZ-szervezete elverte Vámos Ilona nevét, ki az 1848-as szabadságharc gyik mártírja. A fiatalok iro- lalmi műsorban idézték fel 'ámos Ilona életét. Ez alka- ommal 25 új KJSZ-tagot fo­gadtak soraikba. A százhalom- lattai erőműnél végzett társa«- ialmi munkáért 50 fiatalnak iátok emléklapot. Kétezer fo­rintot osztottak ki jutalom­KIÁLLÍTÁS ÉRDEN Faragott készlet — görgős járóka Kinek talált pénz Tanácsi emberekkel i lyén jelentkezik. Ott kell neki „ több üzlet, vízvezeték, a be­szélgettem _ nemreg Monoron,, tonjárd- gyermekének az is- többek között arról, hogy a ; ^ola, az óvoda, ha beteg, az gazdasági irányítás uj rendsze- orv s { tovább «AVinn o 4o»>i i 1 af ii r- V on mii — Forgalmas egy hét éta az ér­i di tanácsháza. Ugyan mi vonz­za most az embereket? •— A : tanács nagytermében helyi- j ipari és szövetkezeti kiállítás '■ nyílt. Felvonultak a község í ktsz-ei, kisiparosai és nem hiányzik a művelődési otthon :eppem a legjobb KISZ-tagok- j képzőművészeti szakköre sem. iák. Szerb—horvát-magyar értelmezi) szótár Sajtó alá rendezték az újvi téki egyetemen a szerb—hor- j ipariak szép ruhákkal ?át—magyar értelmező szótár 1-tól M-ig terjedő első köte- ét. A további két kötet 1970- >en. illetve 1972-ben készül >1. Az összesen 450 íves szó­ár 120 000 szót és fogaimat tartalmaz. Akvarellek, kis szobrok vonz­zák a szemet s igen sokszínű és gazdag a kiállítás egész anyaga. A népművészek kula­csai, faragott dohányzókész­letei. rátétes hímzései igen nagy sikert aratnak. A vegyes- repre­zentálják tevékenységüket. A ! kiállított ingek nemcsak itt, de nemzetközi piacon Is sikert arattak, i hiszen a szövetkezet jelentős i tételt exportál. A „műan yagosok” rében — a területünkön mu- produk- ; iparvállalatok kommuná­A gondot megtoldja más ciója: műanyag függönyök, ké- ! iis aaója jó summa pénzhez ■ nevezetes€I1 hogy o fövá- zitáskák, praktikus műbőr , juttatja a tanácsokat. Újfajta ! TO5Í székhelyű 'megyei vallala­zitáskák, rolók. Sokáig álldogálnak az érdek­adó ez, s kivetése igen helyes. ■ ugyancsak Budapesten fi ■ az iparvállalatok, : zetik ezt az adót, márpedig lódők a vas- és fémipari ktsz j nek akár állami, akár tanácsi j szbp számmal van ilyen is; a munkáinál. A kovácsoltvas ; vállalkozások, nem sok ügyet j Magyar Selyemipari Vállalat- gyertyatartók, virágállványok, vetettek arra, terme.esük no- j nak ugyan csak egy. de pél- tv-lámpák díszei lehetnek a ; vekedése, több dolgozo toglal- , ^ul a Gvapjúmosó és Szövö­koztatása miféle, s legtöbbször' --•*-• lakásnak. Igen tetszetős a kró­,l/T , : ! súlyos főfájást okoz a tanócs­mozott, borhuzatos dohányzó- nak Több VÍ2. több üzlet, is­gamitura; újdonságuk a helyszínen összeesavarozható. szét­szedhető szék. Már a fővárosi szövetkezeti termékbemutatón dijat nyer­tek a most is kiállított, görgő­kön guruló gyermekjárökával. A nagy érdeklődés és siker arra késztette a rendezőket, hogy a kiállítást még egy hét­tel meghosszabbítsák. — soós — kólái tanterem, nagyobb ren j delőintézet s így tovább: ta- ^ ^ ^ ^ __ ^ ^ _ ________ m ícsi gond. Nos, az újfajta adó jói Csakhogy Pest megyének, a kifizetett munkabér két sza- j mjn(. 1Tlar annyiszor, s annyi í gyárnak tiárom gyáregysége működik a megyében, s így megint másutt szurkolják le a pénzt, mint ahol az igények jelentkeznek. Jó a rendelet? zalékát teszi ki. s ezt minden vállalkozásnak kutya köteles­dologban, ismét és újra szem­be kell néznie sajátos helyse­Zavartalant! sege leszurkolni a tanácsok- j tgVei^ s annak minden hátrá- nak, így is elősegítve a többet, i ny£vab (Mert magunk között ®vf,nte'„ “űke?.. sz^m°lva- 35 \ szólva, előnye e sajátos hely- millio forint korul van az az , ek igen szűköcske, sovány­összeg, amely majd_ l?y/-,a. *a" ! ka.) Nem egy helyes rendelet nacsok pénztárába jut. Csinos | megváltoztatásáról beszélek te- ; bankohalom, csakhogy — i — hár annak finomítását, ' Érdemes, nagyon is érdemes j a kivételek elismerését sem erre a csakhogy-ra odafigyel- j tartom lehetetlennek —. sok- i ni, mert jó példája annak; egy ; kai inkább arról, hogy ami. ha : helyes és ésszerű rendelkezés- ! bátortalanul is, de elkezdődött, ; nek is lehetnek — vannak is— azt sokkal határozottabban, j hátulütői. Az egész országban j erőteljesebben kell folytatni, Szól a rádió, nűködik a tv, s egyszercsak re­csegni kezd, csí­kok jelennek meg i képernyőn. Bű­nös: az autó. Mo­torjának elektro­mos szikrái „szol­gáltatják” a zava- •ó elektromos hull­ámokat. Hogy a környezetben la­kók, s az illető jármű vevőkészü­lékét se bántsák, tavarszürővel sze­relik fel a gépjár­művek motorjait: A Budaörsi Ve­gyesipari Ktsz gyártja. nem ismeretlen fogalom a be- ! járó munkás, az ingázó, mégis, I Pest megye vitathatatlanul re- \ korder ebben: majdnem 200 nevezetesen a fővárosi és a megyei tanács együttműködé­sét, a két nagy terület fejlesz­tési koncepcióinak együttes j ezer ember jár nap mint nap j kidolgozását, egymás érdekei- j dolgozni a fővárosba, a budai, j nek figyelembevételét, mind­j a monori és a váci járás köz- ; ségeiből, a szentendrei vonal- ■ ról, s persze, mindenhonnét. : (Még Abon.yból, meg Szobról j is.) Természetesen a 200 ezer ember fizetésének két százalé- : kát kitevő kommunális adó is i dukál a tanácsnak, csakhogy a | — fővárosinak! Itt, Budapes- . ten fizetik ki a bért, itt fizetik azt, ami előnyt jelenthet akár a fővárosi üzemeknek, akár a megye lakosságának. Nos, joggal mondhatná bár­ki, hogy valami rosszízű lo­kálpatriotizmus kiabál ki be­lőlem, savanyú a szőlő alapon próbálok kapaszkodni az em­lített módokon nem megyei kasszába kerülő pénz után. : tehát az adót is. Ezért húzták Csakhogy kiabálásom mellett a szájukat a tanácsi embe- ' nem a szubjektív indokok, reit, amikor a talált pénzt em- nagyonis az objektiv tények lítettem nekik, s tették hozzá | szólnak, s anélkül, hogy ezek ! fanyarul, hogy „csak” az a kérdés, ki találja meg . .. Mert a 200 ezer ember, nem vitás, munkája végeztével felül a vo­natra. buszra. helyiérdekűre, hazamegy, s kommunális igé­nyeinek nagy részével lakóhe­j kommentálásába bocsátkoz- | nék, megemlítek néhányat. | Pest megyében el az ország ' lakosságának 8,3 százaléka: ! 836 ezer ember. A megyék 1 sorrendjében ezzel magasan enyhítő körülmény volt a tsz- ünök, illetve a főkönyvelő ja­kra. így is elpusztulhat ez a nezőgazdasági szellemi tőke. fsupán nyomaték kedvéért e lejezet végére: a fóti Vörös- narty volt elnöke, a püspök- .zilágyi Aranykalász volt fő­könyvelője pontosan a mellék- izemek pénzügyi differenciái niott kerültek bíróság elé. EZEK AZONBAN KIRÍVÓ SS VÉGLETES ESETEK. A raktatok egyik enyhébb vál- ozata, amikor a szövetkezet ülfizeti a melléküzemek al­kalmazottait, illetve legfőképp i vezetőit. Gyakori jelenség, is ha van, ami erjesztően hat i szövetkezeti közösségekre, imi vérmes összecsapásokra, Lvagy gyűlölködő suttogásokra szolgáltat okot — ez az. Dehát ehet-e csodálkozni? Az elő- orduló jövedelmi aránytalan- rigókra jellemző, hogy van sz, ahol egy mesterember, aki semmi máshoz nem ért, csak >. gumi ja vitáshoz, de mert a .’ulkanizáló melléküzem veze- ője, havi 12 ezer forint bért /esz fel, holott ugyanebben a szövetkezetben a tagok átla­gos évi jövedelme 12 ezer fo­rint. Erihez — gondolom — lem kell külön magyarázat. Miféle veszélyekről, tanul­ságokról kellene még itt elbe­szélgetni? Arról talán, hogy Imikor egyértelmű ítéletet ■nondunk minden néven neve­lendő spekulációról, mindez nem a logikus, józan számi- ásók, s az egészséges keres- iedelmi megfontolások eluta­sítását jelenti. Ez utóbbiakat ugyanis, amennyiben hiányoz- lának, inkább kérjük számon. Nem lehet szó enélkül mellék­üzemről, új mechanizmusról. Ismerjük el. hogy a szővetke- setek eddig rendkívül előnyös helyzetben voltak, már ami a melléküzemi tevékenységet il­leti. Megbízható kimutatás fekszik előttem, amelynek ta­núsága szerint a Pest megyei termelőszövetkezetek 1966-ban megközelítően 341 millió fo­rint (melléküzemekből szár­mazó) árbevétel után mindösz- sze 24 és fél millió forint for­galmi adót fizettek, ami csu­pán 7,2 százalék. Ez már több, mint kedvező, s nem is marad így. A jövő esztendő első nap­jától új adókulcs lép életbe, és aki melléküzem! tevékeny­séget folytat, avagy új üze­met akar létesíteni, annak ez­zel számolnia kell. 'Mindez persze csak annyiból érdekes, hogy az új adókulcs szerint lesznek kifizetődő, s kevésbé kifizetődő melléküzemek. Az nyer, aki megfontoltan vá­laszt, hogy mivel érdemes fog­lalkozni. Az adó kérdése azonban tu­lajdonképpen másodlagos. Fontosabb, hogy ennek vagy annak a szövetkezetnek — értsd: vezetőinek — megvan-e a kellő kereskedelmi érzéke? Itt van mindjárt a szigetszent- mártoni Sziget Gyöngye Tsz esete. Savanyítóüzemet létesí­tettek — erre mondjuk egyéb­ként: ez az. ez kell! —, csak­hogy nem gondoskodtak előre, hol helyezik majd el az áruju­kat Mondani sem kell, hogy a busás haszon helyett — mi­után a nyakukon maradt az áru — ‘mi lett a végeredmény, hiszen könnyű kitalálni, leg­feljebb még az összegszerűség érdekes: kétmillió-nyolcszáz­ezer forintos mérleghiánnyal zárták az esztendőt. A teljes igazság kedvéért ehhez még csak annyit kell hozzáadni, hogy a savanyítóüzem alkal­mazotti létszáma is arányta­lanul nagy volt, nem is beszél­ve az itt kifizetett bérekről. A vigasztaló csupán, hogy a szö­vetkezet azóta tanult a saját kárán, s a mezőgazdasági ter­meléssel igyekszik kiköszörül­ni a csorbát; tegyük hozzá — ígéretes sikerrel. NEM ILYEN SÜLYOS. de ha lehet, még nagyobb tanul­ságokkal szolgál, ahogy a rádi Űj Élet Tsz járt. Lévén szó éppen a kereskedelmi szellem érvényesüléséről. Öszibarack- levet készítettek, eddig soha nem ismert finom, szűrt, aranysárga, áttetsző italt. Slá­ger lehetne! A fogyasztó mégis idegenkedik tőle, mert nem is­meri. Elmaradt a meggyőző ajánlás, propaganda. És még mindig — bajaj, mennyi szempont! —, még mindig valamit... Következik itt egy kérdés — talán bocsá­natos bűn, hogy ennyi kérdés következik — elég az hozzá: miért adtak eddig ezek a fő­városi cégek ennyi megbízást a szövetkezeteknek? Az ember olykor elbámul, s értetlenül töri a fejét. Az első pillanat­ban ugyanis nehéz megérteni, hogy egy budapesti ipari üzem — most mindegy', hogy állami vállalat, vagy ktsz —, ame­lyik egyébként kis házi hasz­nálatú elektromos kávédará­lókat gyárt, miért küldi el a műanyagból készült motorhá­zakat Gyomrőre. hogy ott egy­szerűen csak lepucolják a munkadarab széleit, vagyis azokat az egyenetlenségeket, amelyek a „fröccsgép” után maradnak. Hát megéri ez, hogy odaszállítsák, majd visz- szaszállitsák az anyagot — vagy minek nevezzem —, s hogy ráadásul még munkabért is fizessenek a tsz-nek? Furcsa, de megéri. A ma­gyarázat egyszerű. Ezek a — hadd mondjam továbbra is így — cégek, mind mostanáig kö­tött béralappal gazdálkodtak. Hogy ez mit jelent? Vegyünk egy vulgárisán egyszerű helyzetet, amely csak­ugyan csak példa, de talán képletes példa. Mondjuk adva van az a vállalat, amelyik eze­ket a kávédarálókat gyártja. Kötött béralappal gazdálkodik, tehát eleve meg van határoz­va, hogy az üzemen belül hány embert foglalkoztathat. Mit csinál a vállalat? Világos, hogy a lehetősége szerint min­den dolgozójával új árut állít elő. Teljes gőzzel préselik a kávédaráló műanyag házát. Arra már eszerint nem marad munkaerő, hogy az utólagos pucolásokat is elvégezzék. Odaadják hát ezt a munkát a tsz-nek. Még mindig jobban járnak. Ezt a munkabért ugyanis, amelyet a szövetke­zetnek fizetnek, már nem a béralapból, hanem más keret­ből kell — lehet — fizetni. CSAKHOGY — ÉS ITT KÖ­VETKEZIK AZ AGGÓDÓ KÉRDÉS —, mi történik, ha jövőre megszűnnek ezek a kö­töttségek, amelyek mindeddig „befagyasztották” a béralapo­kat? Ebben az esetben a cég saját munkaerőt alkalmaz — a gyártásra, a pucolásra, min­denre —, s nagyon valószínű, hogy nem foglalkozik tovább a szövetkezettel. Ebben pedig csak annyi lehet a veszélyes, ha a szövetkezet már jó előre felkészül, a terveibe bekalku­lálja a műanyagosoktól szár­mazó jövedelmet, s végül hop­pon marad. Komplikálja a helyzetet, ha a szövetkezet még beruházásokat is eszközöl eme melléküzem érdekében. Egyszóval, a tsz-ek nem lehet­nek elég körültekintőek ebben a melléküzemi tevékenység ügyében. Ugyanekkor — jaj, de bo­nyolult dolog ez, ha nem fi­gyelünk oda minden részlet- kérdésre ! — mégiscsak azt kell javasolni a termelőszövetkeze­teknek, hogy fejlesszék, virá- goztassák a melléküzemeiket. Még akkor is, ha mindezidáig már 750 ilyen termelőszövet­kezeti melléküzemről tudunk Pest megyében. Mondjam, a fogyasztó kérése is ez. Furcsa ellentmondásnak látszik elő­ször — persze nem az! —, hogy a szentendrei járás termelő- szövetkezeteiről lehúzzuk a vizes lepedőt, mert idestova az árbevételük 80 százalékát a melléküzemek adják, ugyan­ekkor a nagykátai járás tsz- eit elmarasztaljuk, mert náluk ez az arány csak 3 (három!) százalék. Van ugyanis egy arany középút. Térjünk vissza oda. ahon­nét elindultunk. Az ideális mindenképpen az. ha a szövet­kezetek nem műanyaggombot, s egyebeket gyártanak, hanem ésszerű körültekintéssel a me­zőgazdasági termékeket dol­gozzák fel. Mennyi kínálkozó — mi több. kívánatos — lehe­tőség van itt! El sem tudnám valamennyit mondani. Számít­suk csak a mindennapos hi­ánycikkeket. Nincs az üzletek­ben cirokseprű, illetve hol van, hol nincs. Pedig a szövetkeze­tek foglalkoznak cirokterme­léssel, csak nincs, aki elegendő seprűt készítene belőle. Ma már volna faanyag, de nin­csenek fűrészüzemek. Rendkí­vül jövedelmező lenne a nád­feldolgozás is. nem kultivál- ják a szövetkezetek. Tejter­mékeinkből meglehetősen sze­gényes választék kerül a fo­gyasztók elé — Nagy ká tán hangzott el a járási pártbi­zottság tanácskozásán, ahol a szövetkezetek tejfeldolgozó te­vékenységét sürgették; Olasz­országban csak sajtfélékből több mint száz fajta van —, miért nem bővítik nálunk is a tejkészítmények felhozatalát a termelők? És milyen kellete volna a házi gyúrt tésztának! Nincs értelme, hogy tovább folytatódjék ez a felsorolás. A dolgok ismeretének híján ta­lán azt lehetne mondani, hogy jó, de az effajta mezőgazda- sági eredetű termékek feldol­gozása bizonyára nem valami túlzottan kifizetődő, akárho­gyan is kutasson utánuk a fo­gyasztó. Nem igaz. Itt van mindjárt a gyümölcstartósítás. Egy kiló szilvát egy forintért, vagy alig néhány fillérrel töb­bért tudnak értékesíteni a szö­vetkezetek. Számítsuk csak, hogy két kiló friss szilvából lesz egy kiló aszalt szilva, amely kilenc forint a piacon. Hát nem megérné? VÉGÜLIS — HOGY MIN­DEN kétely elmosód­jék. s még csak árnyéka se maradjon semminek, ami fél­reérthető — ezek a sorolt esu- I pán a gondolatébresztés igé- | nyével íródtak, s hogy vannak j benne aggodalmas hangok, | Vagy esetleg megvalósíthatat- ' lan javaslatok is? A tények, a í valóság a fontos, s hogy meg- ! értsük, ami ezekből törvény­szerűen következik . . . Dékiss János • j elsők vagyunk, s elsők a nép- ! sűrűség tekintetében, is. Az ! egy lakosra jutó összes beru­házást tekintve azonban meg kell elégednünk a szerény 11, « hellyel, az egy lakosra jutó kommunális beruházást te­kintve pedig az — utolsó­val ! Valamennyi megye előttünk van, nem egyben a Pest megyei ösiszeg több. mint j a kétszerese jut egy-egy lakos­ra! A kereskedelmi hálózat | egységeinek számát tekintve «v : tizenötödik helyen vagyunk 19 : megye közül; a csatornázást i összevetve, a tizenhatodikon, \ az egy orvosi körzetre jutó i lakosság számát értve, ismét az utolsó helyet foglaljuk el, j Úgy hiszem, felesleges folytat­nom. A párt Politikai Bízott- ! ságának határozata a megye komplex fejlesztésére, sajátos helyzetének figyelembevételé­re biztos alap: jól kell tehát építkezni rá. Persze, ez az építkezés nem egyszerű dolog, nagyonis bonyolult, s az em­lített, kommunális adó ügye apró pont benne csupán, de i — mint homokszemre az érzé­keny gépben — azért oda kelV j figyelni rá. Már csak azért is, mert különösen a főváros kör-. | nyéki járásokban igen nehéz a helyzet kommunális tekintet- i ben — Vecséstől Erdig, Alsó-’ : godtól Pomázig —, ott tehát,' ahonnét a legtöbb bejáró in- j dúl munkába reggelente. Nem véletlen ^ a fei, duzzadt lakosságú községek­ben igen szerény pénz volt a községfejlesztés, mert a népes­ség nagyobb része, a rendelke­zések értelmében, nem fize­tett községfejlesztési hozzájá- . rulást, lévén bérből, fizetésből élő, s sokat, alapvetően, éppen az említett okok miatt, most sem változhat a helyzet. A reggel felkerekedők délután hazatérnek, s elégedetlenked-. nek, hogy sarat kell taposniok, hogy gyatra a közvilágítás, gyerekük miért váltott beosz­tásban tanul az iskolában, a így tovább. Igaza .van persze az elégedetlenkedőnek, amikor jobí> körülményeket, kény.-' nyebb életfeltételeket rekla­mál, ám semmivel nem kisebb i a tanács igazsága, amikor az- ! zal felel; miből? ! A bevezetőben említett 35 millió forint körüli feszég i persze édeskevés ahhoz, hogy minden gondot rövid időn be- | lül kipipálhassanak a községi, j járási tanácsok, de lehetőség, kiindulópont ahhoz, hogy lé- ; pésről lépésre, ezek a gondok mégiscsak megoldódjanak. ] Persze, ha az a „talált” pénz ' valóban mindenütt megtalált | lenne... Mert azért nem kis pénz ez: 1966-ban a tanácsok Pest megyében kommunális és egyéb célokra 182 millió forin­tot fordítottak — 1963-ban | 140-et —, s így rögtön más ké- ! pe van a dolognak! Ha ehhez I hozzávesszük az állam adta I anyagiakat, a lakosság nern | jelentéktelen társadalmi mun­káját, a jövőben sincs ok két­ségbeesésre, ez azonban még i nem azonos az egyenesbe ju­tással. Érdemes, nagyonis szükségszerű tehát azon gon­dolkozni, hogyan térülhetn« meg a réven elvesizett pénz i vámon; hogyan lehetne maga- gasabb fokú együttműködés­sel, valóban szocialista alapo­kon bővíteni a főváros és a megye együttműködését, hogy ne az legyen a kérdés, hol és kik „találják” meg a pénzt, hanem az, bárhol is találták, kapták meg azt, hogyan lehet közmegelégedésre, főváros és megye igazságos, arányos gya­rapodására felhasználna! Mészáros Ottó SZERENCSE sorsjáték SZERENCSE sorsjegy SZERENCSE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents