Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

1967. OKTOBER 8, VASÁRNAP

9

ŐSZI LOMBOK ALATT

rádió vagy filmgyár — ügyvédi iroda.

Végzett a borítékkal.

— Mit akar senor Perez?

Tarisznyás az első sorok

után izgatott lett.

— Mi?... — kiáltotta. — óriási!

Mindenki ókét figyelte.

— Gratulálok... — Intett a pincérnek. — Rabszolga!... Három konyakot. Féldeciket.

V.

— Mire iszunk? — csodálkozott Jenő.

— Jó hír? — mosolygott Manci.

— Öröm!... Minden sor boldogság! „...mély sajnálattal kell közölnöm Önnel, hogy az igen tisztelt Sra. Amália Corráles (szül. Mazaga Amália) 1961. július 15-én elhunyt”.

— Mazaga Amália? — töprengett Jenő. — Ki az?

— Tőlem kérded? — válaszolta dón Gabriel. — Figyelj! „A tiszteletreméltó hölgy utód nélkül halálozoít el és önt jelölte meg egyedüli örököséül. Az örökség egyik, pénzbeli része a Banco Nationalban (Nemzeti Bank) a 953.612 számlaszám alatt van letétbe helyezve 1 250 900 peso értékben ...” Csönd, nincs vége!... „Ugyancsak ennél a banknál van elhelyezve a Los Vacunos nevű marhafarm birtoklevele, amelynek értéke körülbelül négymillió peso”.

Koccintottak.

— Elmondom a végét — folytatta a fordító. — Nem lényeges, de azért tudd azt is. „Kérem levelem vételét igazolni, mely után a végrendelet hiteles másolatát Önnek megküldöm. Az elhunyt tisztelt hölgy végrendeletének végrehajtásával engem bízott meg, mely feladatomnak mindaddig eleget teszek, míg ön az örökség átvételéről nem intézkedik. Megkülönböztetett tisztelettel az ön szolgája ...”

— Nekem senkim sincs, nem is volt soha Dél-Ameri- kában — mondta zavartan Feri. — Senora Amália Corráles, született Mazaga Amália?

— Ne törődj vele — tiéd a

pénz — felelte Tarisznyás. — Financiális talentum vagy, ki tudod számítani könnyen az összeget. Ezer peso tizenkét dollár.

— Egymillió peso tizenkétezer dollár — Mazaga homlokát ráncolta — s ötmillió-két- százötvenezer peso ... hatvan- háromezer dollár!

— Hatvanháromezer dollár, az mennyi forint! — érdeklődött Manci.

Tarisznyás nem felelt. A mellettük levő asztalnál ülő, turf lapra rejtjeleket rovó kopasz férfihoz hajolt.

— Hallotta, mi történt? ... Mazaga örökölt! Argentínai haciendát Amália tantitől... Milliókat... Csak magának mondtam.

— Megbízhat a titoktartásomban — nyugtatta meg a pösze másik. — Lepis Ödönben még senki sem csalódott... Engem Krúdy tanított etikára ... Drága Gyulám — együtt jártunk az ügetőre — utálta a fecsegöket...

VI.

A diszkréció kötelezte a két évtizede nyugalmazott hírlapírót — ő nem pletykázott.

Ki lehetett hát? Ki figyelte, miről beszéltek Manciék? Ki adta tovább?

Terjedt a hír.

Mesélték Mazaga szerencséjét: rikkancsok és virágárus- lányok. takarító nénik és lottószelvénykínálók, hivatalsegédek és boltoslegények, trolikat auznők és jegesemberek, házmesterek és süteményki- hordók.

Regélték a pesti legendát.

Bernát Teddykétől, a kuglibajnok pisztonostól hallotta.

— Ismeri Mazaga Ferit? — kérdezte a biztos kezű zenész.

— Nem — füllentett Leó. — Miért?

— Az egész város irigyli — lelkendezett a muzsikus. — Reggel még szürke niemand — estére nagy ember ... Felveti a peso.

— Micsoda? — álmélkodott Bernát.

— Az Amazonas mentén kitört az elefántiázis — felelte

Volt egyszer egy lány

A sír hosszú éveken át úgy állt, ahogy akkor, amikor eltemették. Sírdomb, a végénél lenagyolt és pácba mártott deszkalap leszúrva, rajta tüzes szöggel beleégetett ötágú csillag. A mostani, műmárvány lapot csak tíz év múlva, ötvenötben borították rá, s rá- vésették a nehézkes szöveget: „Ismeretlen szovjet jelcser- lámy.” Addig mindig zöld volt a sír, nem tudni kik, de valakik beültették buxusbokrok- kal; most, a műmárvány lapon hamar hervad a vágott virág.

A sírt a közeid iskola egyik úttörő Örse vállalta el gondozásra; a lányok időnként tisztára mossák az oldallcöveket, letörölgetik a fedőlapot, de a feliratot már nem olvassák. Az aranyozás a vésetekből kikopott, s tudják amúgyis: Ismeretlen szovjet felcserlány. Hamar készen vannak. Ilyenkor mindig leülnek a sír mellett, hallgatják, hogy zúg az erdő, neszeznek a bogarak, per cég a fű. Van, hogy ülnek tíz percet csendben, s hazamennek. Van, amikor csak a sötétedés figyelmezteti őket. Hallgatni szoktak ott a sír mellett. Tizenkét éves fejüknek olyan furcsa: ismeretlen, felcserlány. És a legfurcsább: ismeretlen is marad. Mert halott.

★

Olgának hívták. Szőke volt, fiatal, szép. Már két éve katona. Talán három. Vagy már első naptól fogva. Amikor menni kellett, ment. Megcsókolt otthon mindenkit, eltette a képeket, eldugta a leveleket, nehogy a mama észrevegye, mégiscsak írogattak egymásnak azzal a. fiúval, s elment. Többé nem látták. Irt, rövid leveleket, kapkodva rótt sorokkal, ugráló betűkkel — talán a térdén, a táskáján? — majd már a levél sem jött. Semmi. Egy papír, nagysöká-, ra: eltűnt

Harc volt, napokig. Robaj- lott a föld, tankok tépték le a szedetlenül maradt kukoricát,

a „jól értesült” hangszerész.

— Ott él huszonöt esztendeje Mazaga Malvin, marhatenyésztő özvegye. Én ismertem a Párisién GrilXből... Halálos ágyán unokaöccsére hagyta a bölény csordát, a kávéligetet, a dzsungelt az összes kolibrivel és alligátorral...

Zárás után — ilyet se látott a világ! — Bernát Leó nem rohant haza. Leült a bal kettes páholy asztala mellé. Egyedül. Hétdecis szamorodnit kért és kis parádit. Felbontotta az üvegeket Töltött. Ivott I'cmoran nézett maga elé — aztán hirtelen elmosolyodott. Fütyörészni kezdett.

Reggel otthcxn ő vollt fenn a legkorábban. Tejért ment, hozott süteményt is. Vasárnap volt, Mancika még aludt. Mikor felébredt — tíz óra elmúlt már — a papsi és a mami barátságosan dominóztak, mintha a tegnapelőtt sosem lett volna.

Bernát jó reggelt szívemmel köszönt, s rohant a konyhába. Tálcára rakta a nagy bögre kakaót, a vajas zsemlét, a dzsemet, vitte az ágyhoz.

— Egyél, Mancim — mondta. — Kinyissam a rádiót? ... Csak annyit akarok mondani: gondolkoztam a dolgon. Csinálj, am.it akarsz — legyél Mazagáné ... Engem nem érdekel a pénz, se a rang, ahogy ma mondják — a funkció. Igazad van kislányom: nem az áillás. a papír, a takarékbetét teszi az embert — a becsülete.

Manci hallgatta. Mi történhetett itt? Mire hazaért, éjfél Is elmúlt; anyjával nem beszélt a levélről, a papa sem tudhat az örökségről. Most már nem is szól nekik, csak akkor, ha felvették a sok-sok ezret. Móeiscsak rendes ember az öreg. Ránevetett apjára.

— Zsemle... A Bosnyák térről tetszett hozni? Köszönöm ... Nagyon szépen köszönöm.

— Vigyázz... Kiöntöd a paplanra a csokoládét. — Bernát odaült a rekamié szélére.

— Lakásotok van. Ha a bútor nem jó. majd én veszek nektek. Az anyádtól meg kérj egy

hogy talpuk alá gyűrjék. Agyúk és repülök. Robbanás: halottak, sebesültek. Olga ment. Húzta, akit bírt, akit nem, kötözte, segítségért kiáltott, sáros volt, véres, s félni nem ért rá; a jajszó itt mások joga. Azután csend lett, mintha soha nem is lett volna más. Olga újból elindult; ha kell, hát kell a segítség. És különben is: csönd van. Ott csúszott, kúszott a futóárkok között, egy-egy pillanatra meggyötört arcán is felvillant a mosoly, amikor az újabb támadást váró katonák között surrant eL Kiugrott az árokból, hogy néhány méterrel odébb a bozótosban eltűnjön. Onnét hallotta a halk, kétség- beesett jajgatást. Ekkor érte egy golyó. Odaát a semmibe bámult egy német. Csak ösztönei érzékelték a mozduló testet, de reflexe már működtette is a gépfegyvert. Rövid sorozat volt. Látta, ahogy a test megpenderül, s ekkor vette csak észre a szélben meglibbenő, a sapka alól is kibukó hosszú hajat. Nő volt? — húzott a vállán, s míg továbbra is kifelé figyelt, cigaretta után kotort a tartalék hevederek között

★

Ládának hívták. Fekete volt, égő szemű, talán már hanmincesztendős is. Férje tiszt, első naptól harcol. Nem bírta otthon a munkát a bombázásokat, s a legrettenetesebbet: hetek-hetek után, s nincs, nincs levél. Ápolónőnek jelentkezett, a kisfiút — kétéves, talán három? — a mamára bízta, s bevonult a felcsertanfolyamra. Mert azt választotta végül is, amikor megkérdezték. Ha megy, akkor már ne kórházba: oda, ahol a férje van. Ahol a férje lehet. A tanfolyami után a fronton. Hét hétre, hónapra hónap. Falvak és városok; robbanás szaggatta utak. kiégett épületek, s halottak, sebesülték. Roncs pH emberek. jajgatva és ‘ fogukat csikorgatva. Első időkben sírt,

televíziót. És legyetek boldogok.

VII.

Az esküvőhöz a Ságvári téri terem kicsinek bizonyult. Eljöttek a kiszolgálók; új fodrászok, régi pincérek — és a kiszolgáltak: a kedves vendégek hada. Nagyot köszönt Lepis úr, orchideát hozott Tarisznyás Gábor, frakkban feszített Teddy ke. A színészek testületileg kivonultak. A sok- dioptriás Éva zokogott. Tanú Pomázi művész úr és Fenyő elvtárs volt.

Az ünnepi ebédelt a zuglói házban rendezte a család. Pomázi félrehívta az ifjú párt.

— Mondjátok gyerekek — kérdezte — az örökséggel mi van?

— Hát tetszik tudni az argentínai végrendeletről? — csodálkozott Mazaga.

— Igen — mondta Marci bácsi — és az apátok?

— Nem szóltunk neki Amália néni haláláról — válaszolta Manci. — S mástól sem hallhatta.

— Okos lány vagy — dicsért Pomázi. — De milyen okos! Tartozom nektek egy vallomással ...

Az ifjú pár figyelt.

— Mi, ripacsok, nem elítéljük — megértjük a másikat. Aki bajban van: segítjük. Miért magyarázom ezt? Amikor a papa nemet mondott, férjed urad igen nekiszomorodott Tenni kellett valamit. S a bölcsek tanácsa elhatározta: rendbehozza kettőtök sorsát. Kitaláltuk az örökséget! Szó se igaz a hagyatékból édes fiam! Egy cruseiot, egy centet, egy fityinget sem kapsz.

— Hát a megkülönböztetett tiszteletű szolgám? — kérdezte homlokát törölve Mazaga.

— Antonio Benito Emilio Perez — folytatta párja mondatát Manci.

— Mi írtuk a levél szövegét a klubban — hangzott az igazság. Gabival lefordíttattuk, az én Eszteremtől Márton napra kapott üdvözlő sorok borítékjába tettük, leragasztottuk, s

azután már csak belül potyogtak a könnyei. Egy mosoly, egy anyás simítás; ennyit tudott még adni a kötszer mellé.

Most sem tudta, hol-merre lehet. Magyar kisváros, egy a sok-sok állomás közül. Nem volt sokáig harc, a németek megfutottak. Néhány sebesült volt, s egy halott. Eltemették, a sebesülteket hátravitték, s mivel csak holnap indulnak tovább, nekiállt mosni. Annyi összegyűlt, any- nyira nem volt ideje. Már készen volt, tengetni kezdett. Beljebb lépett a fák közé: a többiek csak a tányérakna visító robbanását hallották. Már rohantak volna, mi, s kivel történt, de német repülök zúdultak a városkára. Felbolydult minden, majd azonnal indultak tovább. A halottat a városka lakói találták meg, s eltemették. Ott, ahol meglelték, a fák között.

★

Katyerina volt a neve. Erős, nagydarab lány. Odahaza ha kellett, a férfiakkal is felvette a versenyt Ezért jelentkezett felcsernek is: egymaga elviszi a legnehezebb férfit. Parasztlány volt, nem értett mindent a világ dolgaiból, de nála aligha tudta jobban valaki, mi a kötelesség. Pergőtűzkor kikűszott a sebesültekért repülőtámadás alatt futott meggörnyedve egyik helyről a másikra Oldalát verte a felcsertáska lábát ellepte a sár, néha, ösztönös sajnálattal villant szeme az összegázolt földre, a pocsékká ment termésre, s egy másodpercre arra gondolt: tavasszal itt is szántani, vetni kell. Ment tovább. I?itkán. írt haza akkor is keveset. Jól van, nincs veszélyben. A

Lepis úr becsúsztatta a Nyárfa utcai lakás ajtaján... Nincs harag?

S a választ meg sem várva folytatta:

— Ügy gondoltuk, a dél-amerikai, bélyeges, spanyol nyelvű értesítés biztosan hat: a hadakozó bácsi hátrál. Arra számítottunk: ebben a városban, ahol mindenki mindenkiről mindent tud, mindent mesél, eljut a tengerentúli vagyon híre a Rakéta Leójához ... Nem így történt. Felesleges volt a fontoskodás : a bölcsek tanácsa tévedett. Hiába ... mások az emberok — s úgy látszik, változnak a pincérek is. A papa, a főúr — „főúri” módon viselkedett ... Jobb is így. Szerencsére nem tud a kópéság- ról... nem érezheti magát becsapottnak. .

Az örömapa lépett Pomázi- hoz. Koccintaná akart.

— Egészségére, kedves művész úr — mondotta. — Köszönjük a tanúságot. Olyan jól intézett mindent. Magam sem tudtam volna jobban ... Ugye gyerekek?

A fiatalok bólintottak, s odamentek Lina mamához.

— Egész fess a fiú — társalgóit tovább Leó. — Nem is nagyon pipogya Mazaga ... S a Manci milyen szép. Jól mutatott a hófehér kosztümben. Tiszta apja! Nekem a nászom idején a zsakettet az egyik kollégám adta kölcsön — munkaruhában: frakkban mégsem állhattam az oltár elé. Gombos lakkcipőt a viceházmestertől kaptam, cilindert meg a ruhatárból csentek ... Na ja ... De hát drága elvtársam, az akkor volt — ma meg ma van! És én olyan boldog vagyok: férjhez ment a kislányom! Az esküvőn kétszázti- zenketten voltak ... huszonnégy kocsi... Sok szerencsét kívánt a kerületi vendéglátó- ipari vállalat igazgatója is. Eddig háromszázhetvenhat táviratot kaptunk... S menynyi virág, már a fürdőkádba sem fér. Mindenki gratulál. Egész Pest beszéli: a Bernát Manci nagyszerű partit csinált.

mama sóhajt ilyenkor, s lopva az ikonra gondol, amit a papa a padlásra vitt. Imádkozni kellene előtte. így csak belül mondott imákat, s minden éjszaka rettegett. Katyerina két bátyja már odaveszett. Ott, a tisztára mosott, vasalt ünneplő ingeik alatt a papír: hősi halált halt. Mindkettőnek ott az inghalma, s ott a papír. Fél évvel később tudta csak meg, ennyi idő alatt érte utói hazulról a levél. Nem sírt. Fölnézett az égre, s ha ereje van, összeroppant ja, hogy omoljon azokra, akik ezt tették Jurijjal. Azután megkapta a másik levelet is. A papa írta, mert a mama könnyei eláztatták volna a papírt. „Tudatjuk nagy szomorúságunkat Oleg is Jurij után ment.. Eltette a levelet, kötözni hívták.

Éjjel támadtak rájuk a né-, meitek. Tankokkal jöttek, a város alatti horhosban kúszva, s hirtelen lecsapva. Sötét volt és káosz. Égő házak, Iónyerítés, géppisztolyropogás. Rohant. Ahogy átjutott a kerítésen, néhány lépésre tőle egy Tigris csörömpölt eL Mögötte németek, futólépésben. Nyúlt az oldalához: mindig ott hordott két kézigránátot. A mozdulatot egy géppisztolysorozat akasztatta meg. A kidőlt palánkra zuhant, s mozdulatlanul ottmaradt. Hajnalban a félelemtől még mindig remegő háziak emelték fel, s vitték hátra, a kert végéig benyúló erdőbe, hogy eltemessék. Az assszony keresztet akart fejfának, az ember, aki az első háborúban járt ott, s nem tudott, de sejtett egyet és mást, -nem engedte. Náluk ez nem szokás, mondta az imá<$- kozÖ ááázöhynak, de a tisztességért, s a lelkiismerete megnyugtatásáért is, néhány nap múlva, amikor csendesebb lett a világ, jókora szöget hozott elő az istállóból, s addig rakta a tűzbe, míg a lécbe nem égette a nem túl szabályos, reszkető kézzel rótt ötágú csillagot. A buxust is ők ültették rá. a kastélykertből ástál: ki a bokrokat, s hozták el ide. Neki jobban kell, mondta az asszony, pedig soha életében egy szem gyümölcsöt se’ vett föl, ha a szomszédé hozzájuk hullott. Ott, ketten, amikor beültették, s meglocsolták a buxus bokrokat, sírtak is egy keveset. Fiatal volt szegényke, mondta az asz- szony, s az öreg csak bólogatni tudott rá, vásott csizmája orrán hangosan kopogtak a könnyek.

★

Mása volt? Zója talán? Vagy Ludmilla? Szőke, barna, fekete? Szép vagy csak fiatal? Pici vagy megtermett? Lány vagy asszony? Nő, aki ismerte a szerelmet, vagy lány. aki csak a háborút ismerhette meg? Parasztlány vagy olyan, aki az egyetemet hagyta ott?

Ülnek a lányok, kék köpenyükben. Leoldják a piros nyakkendőt, mert ha ide jönnek, mindig felkötik, de most meleg van, perzsel a nap. Ülnek, nézik a tisztára mosott követ, a fénylő fedőlapot. Megigazítják a literes dunsz- tosüveget, s benne a nagy csokor tátikát. Ezt hozták most. Nem szólnak egymáshoz, mert itt nem szoktak beszélni, itt csak hallgatni szoktak. Mintha meghallhatná, mintha zavarná a beszéd. Egyikük ujjúval utána rajzolja a megkopott aranyozású betűket. Mozog a szája, ahogy ösztönösen mondja: ismeretlen ... felcser- lány. Suttogását nem hallani, mert fölöttük már jó ideje énekel a lombok között búvá gerle.

Mészáros Otó