Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

^K-Msviap 1967. OKTÓBER 8., VASÁRNAP Kistarcsai pulóverek Nyugat.Európáiban Kukta — Devizamegtakarítás, üzerabővítés, gépvásárlás Két, nagy kukta-fazékhoz hasonló festő berendezést sze­relnek október közepén, a Ha­zai Fésűs fonó kistarcsai gyárá­ban. A gépvásárlás és az épít­kezés 6.5 millió forintot tesz ki, amelynek felét a vállalat saját erőből biztosította. A Dá­niából érkezett „kukták” húsz százalékkal növelik a terme­lést és jelentős mennyiségű devizát takarítanak meg. Ed­dig ugyanis a színes nyers­anyagot külföldről vásárolták, most pedig maguk festik a motringokat. A festődét év végéig kétsze­resére bővítik. Ez nem jelenti azt, hogy több ember áll mun­kába, változatlan gárdával ad­nak majd évente 150 tonnás többletet a kötszövőipamak és a kereskedelemnek. A kistarcsai gyár a szinteti­kus poliakril fonalat Hódme­zővásárhelyre is szállítja, s í«v termékei — kötöttkabátok, pulóverek formájában — el­jutnak Nyugat-Németországba, Dániába, Svédországba is. — S — ST. AGNES Kincs a tenger mélyén Anglia délnyugati sarkánál, a Scilly szigetek közelében száz lábnyi mélységben egy 1707-ben elsüllyedt kincsszál­lító hajóra bukkantak. A le­szálló búvárok 1500 arany és ezüst pénzdarabot leltek. A tenger mélyén rejtőző kincs értéke esetleg sok millió fon­tot tesz ki. Éjféli beszélgetés a Halál Texasban írójával BÉKÉSSI JÁNOSBÓL, HANS HABE Éjfél után, a Royal Szálló halijában sikerült sort keríte­ni a beszélgetésre Hans Habé­val, aki jelenleg Budapesten tartózkodik. Az Európában és Amerikában egyaránt jól is­mert író-újságíró könyvei ha­zánkban is keresettek. Legna­gyobb sikerét nálunk a Halál Texasban című riportkönyvé­vel aratta, azt azonban keve­sen tudják, hogy magyar szár­mazású és születésekor a Bé- késsi János nevet viselte. Ma­gyar nyelven válaszol a Köz­ponti Sajtószolgálat munkatár­sának kérdéseire is. • ön 1947-ben az Üj Magyar- országban megjelent cikkének ezt a címet adta: kurópa egy amerikai újságíró szemével. Ugyanakkor köztudomású, Nem lehet személytelenül Nehéz kimondani Súlyos esztendők Tiszta lelkiismerettel A BÍRÓ MAJDNEM HÚSZ ÉVVEL IDŐSEBB NÄLAM, KÖZEL JÁR AZ ÖTVENHEZ. NEM KONKRÉT BŰNÜGY MIATT JÖTTEM A MEGYEI BÍRÓSÁGRA —, A BÍRÁK FE­LELŐSSÉGÉRŐL, A BÍRÓI LELKIISMERETRÖL BESZÉL­GETÜNK. — ön majdnem naponta bent ül a tárgyalásokon. Ön­nek, mint újságírónak a bí­róság munkaterület. De az az ember, aki vádlott, sértett, vagy tanú, az heteken, hóna­pokon keresztül készül a tár­gyalásra. Drukkol, töpreng, mi lesz? Aztán eljön, kez­dődik a tárgyalás. A bírónak ítélnie kell. Ügy, hogy az igazság szempontjából és a vádlott, sértett, tanú meggyő­zése, meg a közvélemény szempontjából is helytálló, megfelelő hatású legyen az, amit ítéletként kimondott. Szinte futószalagon érkeznek az ügyek, de a bírónak — a jó bírónak — minden ügy egye­di. Külön mérlegelés, töp­rengés. ... A szívinfarktus bí­róbetegség. Fölkel, az ablakhoz áll. Va­lami átkötő kérdésen töpren­gek, de nem jut eszembe sem­mi. Fölteszem tehát nyersen a kérdést: — És a halálos ítéletek ? Egy picit megrándul. Ami­kor visszafordul, rezignált mosoly ül az arcán. Már nem a húsz évvel fiatalabb, ta­pasztalatlanabb embertől, ha­nem a beszélgetőpartnertól kérdezi: — Mondja, téma ez? — Hát... Ez a legsúlyo­sabb ... Érdekelne. — Érdekelné? ... Nem tu­dom. Nem ezek a tipikus ügyek. Ritkán hozunk halá­los ítéletet. — De hoznak. Van, amikor meg kell hozni. És ez még­sem hat év vagy tizenöt. — Nem. ... Tudja, akik ön­nel egyidősek, harminc év kö­rüliek, meg az önnél fiata­labb bírók inkább a polgári szakot választják. A polgári pereknél nincs halálos ítélet. De az idősebb büntetőbírák között is ... köztük is vannak, akik nagyon nehezen vállal­nak ilyen ügyet. De nem is kívánjuk tőlük. Legtöbbször magamra vállalom. — Csak ön? — X. kollega is. Aki bíró, büntetőbíró lesz, számíthat ar­ra, hogy neki is ... Ha tehe­tik, mégsem vállalják. Fele­lősség. Megértem őket. Ször­nyű a felelősség. Más dolog kötelet követelni, mint azt meg is ítélni. — Igen, itt nem lehet... —...nem lehet visszafordítani. egy emberéletet. Néha még most is azon töprengek, hogy a veresegyházi gyilkos tökéle­tesen épelméjű volt-e? — Varró, aki olyan kegyet­lenül ...? — Igen. Az elmeorvosi vé­lemények nem voltak egysé­fiatalkorú volt. Egyébként a törvény mentesíti a halálbün­tetés alól a húsz éven alulia­kat is. Távlatát tekintve — de csak távlatát tekintve — a halálbüntetés is megszűnik. — ön nem fél attól, hogy esetleg ártatlanul... ? — Amikor ilyen ügyet ka­punk, már érződik... Az ilyen ügyeket az ember százszor is megrágja. De nemcsak mi. Az ügyész és a védő is a leglelki­ismeretesebben, a legkörülte­gesek. A kontroll alapján és a kintőbben vesz részt az eljá- tények — Varró emberi ma- rásban. S az ítélet után kerül gatartása — alapján a ránéz- sor a Legfelsőbb Bíróság tár­ve kedvezőtlen véleményt fo- gyalására. Ha ők is jóváhagy- gadtuk el. Amely szerint egy- ják, az elítélt még kegyelmet általán nem korlátolt. Külön- kaphat az Elnöki Tanácstól... ben brutális alak volt. Még Eddig még egyetlen ítéletemet a tárgyaláson sem bánta sem változtatták meg. meg... A Legfelsőbb Bíróság nekünk adott igazat. Persze, előbb kikérték az Egészség- ügyi Tudományos Tanács vé­leményét. Milyen ember ez a Varró? Nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel meg­ölte, és megpróbálta becsteleníteni az idős szonyt — utána nyugodtan vi­selkedik, mintha mi sem tör­tént volna. Másnap, aa-ikor megtalálták az áldozatot, és el akarták szállítani, azt mondta: Ismét az idősebb bírót kér­dezem. — ön sem fél? — Félni? Bonyolult dolog ez. Nézze, eddig még én sem tévedtem. Eddig minden halá­los ítéletem megállt. Ha meg­meg- kapom az ügyet, asz­az első perctől ezzel kínlódom. Amikor ki­mondom : halál, ránézek a vád­lottra. A vívódásom akkor „Megyek, segítek feldobni azt van a forrponton, ezzel a szó­a dögöt.” Milyen ember az ilyen? Mire lett volna képes? — Az akasztásnál? — X. kolléga volt ott. Kér­dezze meg — várjon, ha nem tárgyal, szólok neki. Csöndben várunk, amíg be­jön a másik bíró. Negyvenöt éves, 1959-től vezet megyei fel­sőfokú (nagy ügyekben ítélke­ző) tanácsot. Amikor kollégája elmondja, miről beszélünk, először vonakodik, hogy ő is bekapcsolódjon a beszélgetés­be. — Varró? Az ítélet végre­hajtásánál is úgy viselkedett, mint itt, a tárgyalóteremben. Elszánt, semmi megbánás ... — Milyen ott lenni a végrehajtásnál? — Nehéz halálos ítéletet hozni. Még nehezebb ott lenni a végrehajtásnál. Az elsőnél majdnem rosszul lettem. Az­tán rájöttem, hogy kénytelen vagyok megszokni. Mert azt, aki kitervelten megöli, kira­bolja a barátját, és ráadásul egész géppisztolyarzenált rej­teget otthon — az ilyen em­bernek, épp a társadalom ér­val robban ki. Utána nincs visszakozz. De kínlódom to­vább. Mint magánember. Akit nem lehet a személytelenül el­járó hivatalos személytől el­választani. Ez a rossz, hogy az ember — ha bíró is, ha tudja is, hogy igaza van a tör­vény, a társadalom, az ország, a többi ember szempontjából — mégsem lehet személytelen. Sokszor álmodom ezekről az ügyekről. A szolnoki asszony­ról, aki nyugodtan, szemreb­benés nélkül tagadott, aztán a második napon egy kérdéssel kirántottam, kiszakítottam a védekezési köréből. Még ma­gabiztosan felelt, de a szemé­ben benne volt: legyőztél. — önnek politikai ügyei is voltak? — 1951-től var.yok itt Vol­tak. — A koncepciós perek? — Mit gondol, most is itt J» ülhetnék, ebben a beosztás- ^ ban, ha a politikai ügyekben ^ hozott ítéleteim törvénysértők í lettek volna? 'j — Ha újra tárgyalná ezeket t a politikai ügyeket... ? ^ — összeesküvők voltak. Ezt-; hogy többnyire Svájcban él, és német nyelven ír. Milyen nem­zetiségűnek érzi magát való­jában? — Nem akarok kitérni a vá­lasz elől, de hadd beszéljek előbb egy olyan jelenségről, amely sajnálatosan jellemzi századunkat: az emigrációról. Ez szerintem éppen olyan, mint egy hosszabb-rövidebb időre szóló börtönbüntetés. Ha egy elítélt kiszabadul a fog­házból, akkor elkerülhetetle­nül így nevezik: „a volt fo­goly”, és ezt a címet örökre kénytelen viselni. Nincsen sem új haza, sem régi. Mivel nem tehet mást, valahol lete­lepszik, és ezentúl talán azt az országot nevezi hazájának. Ilyen okokból vallom én ma­gam amerikainak. • Sokan inkább világpol­gárnak tartják. Erről mi a vé­leménye? — Azok a hazátlan emberek, akik sehol sem tudnak végül megtelepedni, világpolgárnak nevezik magukat. Ez a szó te­hát nem más, mint kifogás. Ha így gondolta, akkor valóban világpolgár is vagyok. A Egy 20 év előtti nyilatko­zatában Roosevelt elnökre hi­vatkozott, akit az amerikai saj­tó jó része támadott, a válasz­tásokon azonban mégis nagy győzelmet aratott. Ezek szerint nincs nagy jelentősége az új­ságírói véleménynek? — Ez nem egészen így van. Az újságíróknak bízniuk kell abban, hogy amit leírnak, an­nak hatása lesz. Ezt a hatást azonban véleményem szerint túlbecsülik. A sajtó munkája két ellentmondásos tevékeny­ségből áll. Egyfelől tükrözi az olvasók véleményét, ugyanak­kor viszont formálja is azt. 41 Hiába fejlődik tehát a hírközlés technikája, mégsem gyorsul az a folyamat, amely­nek során a különböző népek jobban megismerhetik egy­mást? Pedig ön a negyvenes évek végén még azt írta, hogy az á legbiztosabb út a világ­béke felé, ha a különböző or­szágok lakói jobban megisme­rik egymást. — Azóta olyan tapasztalato­kat szereztem, hogy ezt a vé­leményemet felül kellett vizs­gálnom. Akkoriban azt gon­doltam például, hogy a turis­taforgalom elősegíti a népek közeledését. Na de tegyük fel például, hogy az utazó nem. beszéli a „bennszülöttek” nyel­FELESÉGÉVEL A VÁCI UTCÁBAN • Tehát mégis van valami, ami elősegíti a népek közele­dését: s ez ön szerint az írók tevékenysége? — Igen, ha az író valóban író, vagyis a saját kis világá­ból kiindulva képes arra, hogy mással is éreztesse a minden­kit körülvevő bonyolult nagy­világot A A Halál Texasban című könyvéből azt lehet érezni, nagyrabecsQli a néhai Kenne­dy elnököt. Így van ez? — Igen. Nekem Kennedy és Roosevelt a két kedvenc elnö­köm. • Mi a közös vonás ön sze­rint bennük? — Sok nincs, csak egy, de az annál lényegesebb. Mind­ketten a kapitalizmust akarták megmenteni, de úgy, hogy fel­ismerték ennek egyetlen lehet­séges módját Ezt ma már is­mert szóval így nevezik: békés egymás mellett élés. Mármint a szocializmussal. Aki Kenne­dy vagy Roosevelt híve, az so­hasem gondol arra, hogy há­borúval „oldja meg” e két tár­sadalmi forma versenyét. Saj­nálatos, hogy Kennedyt és Rooseveltet olyan sokan félre­ismerték. A On beszél magyarul, mégis, ha nálunk kiadnak egy könyvét, azt lefordítják ma­gyarra. Kitűnően beszél ango­lul. de csak német nyelven ír. Miért? — Hatéves koromban hagy­tam el Magyarországot. Bár anyanyelvem magyar, még­vét Leszáll a vonatról, a hor- j sem ez a lényeges, mivel gye­dár nem érti a szavát, erre már mindjárt dühös lesz, s ami az igazi baj: nem a hor­dárra, hanem nyomban arra az egész népre terjeszti harag­ját. Amellett elterjedhet egy nemzetről, hogy valamilyen speciális tulajdonsággal ren­delkezik. Vendégszerető, rideg, csúnya, szép stb. Ugyanakkor, ha ismerjük történelmüket, rá­jöhetünk, hogy egy-egy ilyen rekkoromtól németül beszél­tem, német nyelvű iskolába jártam, ez lett hát a tulajdon­képpeni „anyanyelvem”. A Pedig a feleségével ma­gyarul beszél. — Igen, vele csak magyarul beszélek, ha kettesben va­gyunk. És láthatja: Budapest­re mindig örömmel jövök. Benedek B. István A Duna-kanyar önkéntesei Eszményibb időjárást el sem lehetne képzelni — már ami a kései idegenforgalmat illeti. Ily módon a szezon még min­dig tart. Am a kései vénasz- szonyok nyara sem akadályoz meg abban, hogy már úgy te­kintsünk vissza az esztendő­re, mint egy lebonyolított ide­genforgalmi szezonra. A Duna-kanyar sok kellemes tapasztalattal szolgál. Számok ugyan még nem állnak ren­delkezésre, de a vendéglátó- ipar s a kempingtáborok egy­aránt bizonyítják, hogy ugrás­szerűen növekedett a forgalom. Idehaza és külföldön is egyre többen ismerik fel a Duna-ka­nyar páratlan szépségét. Visz- szaemlékszem egy beszélgetés­re, melyet a budapesti olasz nagykövettel folytattunk egy kiállítás megnyitásakor. Azt mondta, a visegrádi vidéknél csodálatosabbat nem látott a nagyvilágban, pedig sokfelé járt. A természeti szépség magá­ban mégsem elegendő. A Du­nakanyar Intéző Bizottság fennállásának 10 éves jubileu­mán megállapíthatták, hogy egy évtized alatt egymilliárdot költöttek a kereskedelem, a vendéglátóipar fejlesztésére, utak, közművek építésére. Sok milliót emésztett fel az Európában is párjukat ritki- tóan szép kempingtáborok lé­tesítése. A jövő gazdag tervekben. Végső cél, hogy egész éven át az üdülők és kirándulók pa­radicsoma legyen. Am a legko­rábbi és legfontosabb feladat a gyorstempójú közművesítés és nagy úszómedencék, stran­dok létesítése. S ez azért fon­tos, mert a Dunára nem szí­vesen járnak ki az emberek. Különben is sok veszélyt rej­teget. Ha a szép táj mellett megtalálja a pihenni akaró a fürdési lehetőséget is, nem át­utazó, hanem helyben táboro­zó lesz. Pénzből sosincs elég. Érvé­nyes ez a családok háztartásai­ra csakúgy, mint az ilyen nagy vállalkozásra, mint a Du­na-kanyar fejlesztése. Ezért még a korábbinál is nagyobb szükség van az önkéntesekre, a saját portájuk szépítésében, rendezésében résztvevők erőfe­szítéseire. Hiszen az idegen- forgalom nemcsak az ideérke­ző vendéget szolgálja, de esz­tétikai, sőt anyagi hasznot je­lent az itteni települések lako­sainak is. A DIB egy évtizedes jubileumán átnyújtott művészi emlékplakettek az eddigi tár­sadalmi hozzájárulást akarták megköszönni, s egyúttal vala­mennyiünk javára sürgetni, kérni a további hozzájárulást. Európa legszebb vidéke nem marad hálátlan. -t-* Életmentő részleg a szívkórházban A balatonfüredi szívkórhá­zat több mint 30 millió forin­tos költséggel korszerűsítik. Az anyaépület A-szárnyának rekonstrukciója már befejeződ dött. A kórház felújított épü­letében életmentő részleget is berendeztek. Az új orvosi be­rendezések egyik szenzációja az úgynevezett újraélesztő ké­szülék, amely képes visszaállí­tani a szabálytalanul működő szív ritmusát, jelzést ad a szív minden funkciójáról és alkalr mas a kívánt pulzusszám be-r állítására is. tulajdonság valójában ellenke- -ws,Mffsf/ysSSSfArfSS/*MSS*J,SM*SSSSSfSSSf/SSSSSSSSSfSSSSS/'fSffS//ffSSfSSSSSt*ff*4 zőképpen értékelendő. Egy § példa: a németekről elterjedi, ^ hogy szorgalmasak. Ezt min- •*: denki erénynek könyveli el. í Így is lenne ez, ha a történél- ■ mi összefüggéseket vizsgálva ki nem derülne, hogy náluk ez S a tulajdonság cseppet sem % erény. $ A Megmagyarázná ezt bő- % vebbeo? j — Erről — a németekről — : éppen most írok egy könyvet. ‘ Ne haragudjon, de örülök, ha majd a könyv sok száz olda- • Ián meg tudom magyarázni. J £ 'rssssss/sss^ssssssssssrsssssssssssssssssssssss. , ... , w I , f a rendszert akarták fegyverrel o dekeben, nem lehet kegyelmet megdSnteni. Ezt a rendszert, <• amelyért magánemberként is Új színfolt Budapesten Ez a nyomasztó, r ség. Megf on'ottan, hám hideg fejjel befejezeti mondha1 - kioltatok adni. Vagy annak a fiatalem­bernek sem, aki barátja segít­ségével félig agyonver, majd a kútba dob egy idős házas­párt, aztán köveket, tuskókat hajigái rájuk, hogy biztosan meghaljanak. És mindezt har­minc forintért! Annyit talál­tak a lakásukban. — Nem értem pontosan. Ketten voltak. Csak az egyiket akasztották fel? — Igen, mert a bűntársa Űjabb színfolttal gazdago- . jjdott Budapest. A Köztársaság aÍ , , . . f; téren épült, L-alakú, kilenc­„ “ Ak^. ezek szerint nyu- í emeletes lakótömböt átadták godt a bírói lelkiismerete. Ä rendeltetésének. Az új lakóház . érzern’ s!* > földszintjén eszpresszót, iizle­kerult diplomáciával, vagy ne- ? teket létesítettek, hogy enyhít- nanjf i -Vtasltós felretételeyel í sék a nagy forgalmú tér par- megtalalno-m a megoldást, koIä.si g0ndjait. Meggyőződésem, igazságos volt ;J . .. . . .. . , minden akkori - és igazságos “ Az "■> “L®*“. minden mostani ítéletem. j f4'3? Álbert (BLVATI). Kivite­£ lczo: a Budapesti Lakásépítő Murányi József 4 Vállalat volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents