Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-04 / 234. szám
4 ^iMívltw 1961. OKTOBER 4 SZERDA Klubélet Lengyelországban Nem várt fejlődés — Látogatott rendezvények A kulturális mozgalom az elmúlt öt esztendőben új tényezővel gazdagodott. Számos művelődési klub alakúit, melyek egyre élénkebb tevékenységet fejtenek ki a lengyel társadalom minden rétegében. A szociológus, látván a lengyelországi kuitúrklubok dinamikus fejlődését, joggal gondolhat arra, hogy a mai ember — szemben a korábbi évek ünnepélyes, kulturális „tömegfogyasztói” igényeivel, a szórakozás és a kultúrélvezetek meghittebb formáját helyezi előnybe. A klubok tökéletesebben elégíthetik ki a különböző ízlések és érdeklődési szempontok által támasztott kívánalmakat. A televíziós készülékekkel, lemezjátszóval, filmvetítővel felszerelt, újságokkal és társasjátékokkal rendelkező, a helyszínen kávét, édességet, valamint folyóiratokat kínáló klubok tevékenysége rendkívül sokrétű, és értékes. A klubok többsége a»megkeresi” fenntartási költségeit, sőt egynémelyikük többletbevételre is szert tesz. Vannak klubok, amelyeket a szakszervezetek hoztak létre. Ezek az úgynevezett üzemi klubok, valamint a városi művelődési házak klubjai. Sajátos jellegük és gyakorlati tevékenységük miatt azonban a diákklubok, a nemzetközi sajtó- és könyvklubok, valamint a „Ruch” könyv- és hírlapterjesztő vállalat klubjai tarthatnak igényt a legnagyobb érdeklődésre. A diákklubok Mozgalmának úttörői közé tartoztak a varsói Műszaki Egyetem’ hallgatói. 1956-ban megkapták a Kultúra és Tudomány Palotája építőinek étkezdéjét és létrehozták ott a ma már történelmi hagyományokkal rendelkező „Stodo- lá”-t (Papjta). A „Stodola” kicsiny helyisége számos kiváló személyiséget látott már vendégül és főiskolai hallgatók nagy sokaságának nyújtott otthont. Ez volt a kezdet. A varsói példát más főiskolák diáksága is követte. 1957-ben 9 új diákklub alakult — ma már 101 a számuk. A gdanski „Zak” is már „öregnek” számít a diákklubok között. A „Zak” (Diák) számos alkotó kezdeményezés színhelye volt. Itt született a „Publikum” — az ideológiai és politikai kérdések érdekes előadássorozata, a „Spotkania Jesienne” (őszi találkozó), melynek keretében esztendőnként bemutatják a gdanski zenei élet, a költészet, a képzőművészet, a fényképművészet és a színművészet kimagasló műveit. A klub egyik legutóbbi akciója, a „Czerwona Róza” (Vörös rózsa) költészeti verseny volt. A klub kezdeményezésére kiváló együttesek is alakultak: így a „Bim-Bom” kabaré, a „Co-to” árnyékszínpad, a „Trala-bomba” panto- irúmszínpad és cirkusz, a meglepően ötletes „To-Tu” kabaré, a nagy művészeti felkészültséggel rendelkező „Uwaga 61” (Figyelem 61) színtársulat, úgyszintén a „Galéria” színegyüttes. A gdanski diákklub egyéb szekciói közül említésre méltó még a „Hot-Club” és a máris nagyhírű képzőművészeti galéria. A „Zak” versenytársa, a varsói „Hybrydy” (Hibrid) diákklub rendezte meg — többek között —, a „Géniuszé poezji” (A költészet lángeszei) című sorozatot, amelyben neves lengyel költők ismertették meg a hallgatósággal az európai költészet remekeit. A diákkluboknak nagy hagyománya van Krakkóban. Az itteni „Jaszczurv” (Gyík) klub működése során olyan neves együttesek születtek, mint a „Salamander” színpad, a „Jez" (Sün) kabaré, a klub dzsessz- zenekara. A wroclawi „Palacyk” (Palotácska) diákklub immáron hétéves múltra tekinthet visz- tza. Az általa rendezett „Dni Kulturi Studenckiej” (Diák művelődési napok) a különféle rendezvények, a kulturális parlamentek, dzsessz-hangversenyek és költői esték, a nemrégiben lebonyolított sikeres rendezvényük a „Jazz nad Odra” (Dzsessz az Odera mellett) zenei fesztivál, úgyszintén a kitűnő „Kalambur" (Szójáték) színiegyüttes a wroclawi diákklub számára vezető helyet biztosít a hasonló lengyel diákklubok között. A gazdag hagyományú főiskolai művelődési klubok közé tartozik még a gliwicei „Gwarek” (Zaj), a czestocho- wai „Filutek”, a szcecini „Kontrasty” (Ellentétek), a varsói „Klub Medyków” (Medikusklub) és a toruni „Od nowa” (Elölről)). Rendkívül érdekes és talán a legdinamikusabb a diákotthonokban a működő klubok munkája. A kollégiumi klubok valódi otthont nyújtanak az ország minden részéből a nagyvárosokba áramló diákok számára és hozzájárulnak ahhoz, hogy eltűnjön a falvak és városok közötti kulturális különbség. Az ilyenfajta klubok közül talán a legérdekesebbek: a wroclawi „Katakumby” (Katakombák), „Telemik”, vagy „Pasak”, a poznani „Kurt” (Vízsodra), a varsói Jelonka diáknegyedben működő érdekes helyiséggel rendelkező „Karuzela” (Körhinta). Érdeklődésre tarthatnak számot. a zene barátait, a muzsika propagálóit egyesítő, a „Pro Musica” jelszóval működő diákklubok is. Igen érdekes diákklub a varsói Testnevelési Főiskolán működő „Relaks”. Az ottani társasági találkozókat mechanikus zene hallgatásával kapcsolják össze. A jó szervezettség és kitűnő berendezés lehetővé teszi, hogy a táncösszejöveteleket összekössék dzsessz-hangver- semnyel, a költészeti esteket filmelőadással, az esztrádmű- sort klaszikus zenével. A diákklubok a legdinamikusabb és legötletgazdaggbb kulturális intézmények közé tartoznak. A mindenki számára elérhető helyek a Nemzetközi Sajtó és Könyvklubok. Ez az intézmény immáron 17 éves hagyománynyal rendelkezik. 1 nemzetközi sajlőcs könyvklubok igen sokrétű tevékenységet fejtenek ki. A kultúra népszerűsítésének hagyományos formáit összekapcsolják a gyakorlati élet által támasztott követelményekkel. Árudával, olvasóteremmel, kávéházzal, vetítőteremmel, színpaddal rendelkeznek. Az árudában kaphatók a legújabb hazai és külföldi bestsellerek, lemezek, levelezőlapok, hazai és külföldi képeslapok, sőt műtárgyak is. A klub olvasótermében kényelmes karosszékekben olvashatják a látogatók az újságokat. A klubokban grafikai, festészeti és fényképkiállításokat rendeznek. (Eddig csaknem 4000 ilyen kiállítás volt.) A klubteremben rendszeresen rendeznek találkozásokat művészekkel, tudósokkal, írókkal és politikusokkal. A Nemzetközi. Sajtó- és Könyvklubok évek óta nyelvtanfolyamokat is tartanak. Ezek a klubok adnak kulturális szórakozási lehetőségeket a Lengyelországban élő külföldiek számára is. A Nemzetközi Sajtó- és Könyvkluboknak állandó közönsége van. Igen sok város kér hasonló intézményt. A klubmozgalom a falvakban másképpen bontakozik ki, mint a nagyvárosokban. A kisebb községekben hosszú ideig csak a művelődési otthon, a könyvtár, vagy a könyvkölcsönző hely volt az egyetlen kultúrintézmény, az iskolán kívül. 1957 és 1960 között kezdték meg működésüket az első falusi kávéházklubok olvasóteremklubok, a falusi értelmiségi klubok, a televíziós és filmklubok. A kezdeményezés a klubok létesítésére a Falusi Ifjúsági Szövetségtől indult ki. Az 1961- ben a Falusi Ifjúsági Szövetség által vezetett 50 kávé- házklub működésben már megtalálhatjuk a jelenlegi „Ruch” sajtó- és könyvklubok jellegének csíráit. A cél az volt, hogy változás legyen a vidéki lakosság magatartá- fában. Öltözködési-, lakáskultúrájában, társadalmi szokásaiban, hogy elősegítődjék a falu és város közötti különbségek megszűnése. A falusi klubok iránt érdeklődni kezdett a „Ruch” állami könyv- és sajtótermékterjesztő vállalat. A „Ruch” amellett, hogy anyagi alapot és szervezeti formát biztosít a falusi klubok számára, a régi falusi klubok intézményét új formákkal gazdagította. Olvasótermeket rendezett be, könyveket és használati tárgyakat kezdtek el a klubok árusítani. Ameddig még csak egynéhány, vagy legfeljebb néhány tucat ilyen újfajta klub működött, nem okoztak különleges problémát. Számuk azonban nőttön nő. 1963-ban 918, 1964-ben 4371, 1965-ben már 7335 volt a számuk. Ma már tehát komoly problémát jelentenek. Semmiféle távtervező nem láthatta előre a klubok hálózatának ilyen rohamos ki- szélesedését. Nem gondoltak erre sem a cukrászati üzemek, sem a kávébehozatali vállalatok, sem a bútor- és fajanszgyárak. A vidéki klubok, mint új megrendelők, egyik napról a másikra 2200 tonna cukrászsüteményt, 220 tonna kávét, 19 tonna teát, 3300 könyvespolcot, 1300 asztalt, 60 ezer széket és sok más holmit igényeltek. A „Ruch” klubok ma már megerősödve, a falu kulturális életének középpontjai. Minden klub arra törekszik, hogy saját, a „Ruch"’ és a helyi tanács adományával kiegészített pénzéből televíziót vegyen. Jelenleg 2670 falusi klub rendelkezik tv-vel. A „Ruch” klubokban 2126 szakkör és 1251 öntevékeny művészetgyüttes működik. 1965-ben ezek a klubok 3036 kiállítást és közel 48 ezer különböző rendezvényt rendeztek. Imponáló számok! De kiegészíthetjük még egy adattal: csupán 1963 egyik féléve alatt 4 millió 288 ezer zloty értékben vásároltak könyvet a „Ruch” falusi klubjaiban. A klubok ismeretterjesztő, kulturális, valamint szórakoztatási feladatuk mellett jelentős gazdasági tevékenységet is kifejtenek. Sajtótermékeket, könyveket, bélyegeket, játékokat, kozmetikai cikkeket, édességet, kávét stb. árusítanak. Szeszes italokat azonban nem s nem is szolgálnak fel. A klub gazdasági tevékenységét a gondnok intézi. Még néhány szót kell ejtenünk arról is, hogy ezek a klubok nagy jelentőséggel bírnak a falusi lakosság kulturális emelkedése tekintetében. A tisztán, ízlésesen berendezett klub- helyiségek, az Ott elhelyezett szórakoztató eszközök arra késztetik a közönséget, hogy kultúráltan viselkedjék, vigyázzon a berendezési tárgyakra. Üj szokások alakulnak ki, a faluban újfajta kapcsolat létesül az emberek közötti érintkezésben. A járási hatóságok viszont, amelyek a múltban sokszor eléggé lagymatagon foglalkoztak művelődési ügyekkel, a klubok tevékenysége következtében nagyobb érdeklődést mutatnak a falvak élete iránt. A diákklubok, a nemzetközi sajtó- és könyvklubok, valamint a „Ruch” által vezetett falusi klubok új szokásokat alakítanak ki, előmozdítják a lengyel társadalom műveltségének növekedését, fokozzák a politikai és művészeti ismeretek terjedését. NAGY ISTVÁN EMLÉKRIÁLLfTÁS Sötét tónusú, fekete kon- túros képek vonzzák a látogatót a Nemzeti Galériában — Nagy Istwín, a három évtizede elhunyt mester alkotásai. Az emlékkiállítás elénk idézi a művész korát, környezetét, életét. Szinte csak portrékat és tájakat láthatunk. Barázdált arcú parasztok, komoly tekintetű kislányok s a mester sokszor megörökített, szeretettel ábrázolt édesanyja s a tájak végtelen szépsége követik egymást képein. Nem hagyja közömbösen a háború sem. A Merengő katona és egyéb portréi együttérzését mutatják a háborúba hajtott emberekkel. Hányatott élete, vándorlásai elmélyítik festészetében a népi-nemzeti sajátosságokat. Képei a vidéki élet monográfiáját adják; egy-egy festménye Juhász Gyula szonett- j jelt juttatja az ember eszé- I be. A magárahagyatottság, a I kortársi elismerés hiánya, is I rokonítják a költővel. S ahogy j irodalmunk a népköltészetet, a népi élet kincseit, jogaiba akarta helyeselni, úgy lesznek ezek az elemek Nagy István művészetének ihletői is. Képein megelevenedik a hazai táj, a Duna-menti népek élete, s mindvégig hű marad a gyermekkorát idéző hegyek- hez-havasokhoz. Világa, látásmódja- rokon Nagy Balogh Jánoséval, Derkovits Gyuláéval; s ha a maga egyéni módján ábrázolja és érzi is át a közösségi problémákat, festészete stílusteremtővé vált és maradandó értéke képző- művészetünknek. Ezért sem engedik el képei maguk mellett a látogatót közömbösen, szuggeiszt.ivitásuk elkötelez a művész mellett. — s. i. — Külföldről ütsz- szaérkezett ismerősöm, Ba bála kérdezi: miért rángatózom és a szemem miért akad föl, ahelyett, hogy szabályosan körbejárna. — Semmi — mondom —, semmi, csak egy kis idegsokk. A Huli- Guli rangadó játékvezetése tett alkalmassá a gyógykezelésre. Hát kérlek, az az alak ... Nem hagyja befejezni. — Sajnállak, mert nekem meg olaszban járva Po- noa di Pimfiguá- ban a Greguch— Szirnpozion Egyenlítői Kupán hatalmas játékvezetői élményben volt részem. Istenem — a közönség legszívesebben kenyérre kente volna a. bírót. Csüggedten rázom amúgy is rángó fejem. — Az én bírómat legszívesebben falhoz kenték volna. Magam is bedobtam a záptojást, de csak a partjelzőt találtam el. Babala révült gyönyörrel csacsog; — Kérlek, mindent meglátott! Sas szeme egyet villant, s a legrafináltabb fault is le volt fújva. A végén a vesztes csapat játékosai KREK0VÄC KREKOVÁC is kézcsókkal búcsúztak tőle. Az emlékek hatására beveszek tíz deka vegyes nyugtatót és úgy mondom: — A Hűli második gólját kézzel lőtték, a Guli egyenlítő gólját egy pályán átszaladó kutya gurította be — Szekér IV-et kiállította, mert rálépett a saját lábára. Ismerősöm szája habos a futball- kéjtől. — Egy szavát sem lehetett hallani, mégis még a hírhedten durva Obszcén II is térdre ereszkedve fogadta ítéletét. Semmi csoda, hogy a városka a mérkőzés lefújása után tíz másodperccel azonnal díszpolgárrá választotta. Belőlem véres könnyeket sírva patakzik az Irigység. — Ez, ez a tévedések vígjátéka falusi kofaasszonynak álcázva hagyta el a pályát, azóta is egy szakasz rendőr őrzi otthonát, Így is tíz mázsa részben érett, részben éretlen paradicsom eseti rá. Babala a végén büszkeségtől dagadó kebellel n yögdécsel. — És magyar volt, honfitársunk, nemzeti büszkeségünk, a dicső Kre- kovác... Kre ... Kre ... Kre ... Krekovác. Csikorognak a fogaim, fennakadt szemem fehérje sárga lesz, ökölbe szorított kezem dobálja a láthatatlan paradicsomokat — Krekovác! Babala magától értetődően fejezi be: — Igazán nem csodálom, hogy a jövő héten Londonban vezet válogatott mérkőzést. Megkönnyebbültem. — Krekovác Londonban bíráskodik? Hát ez remek, Már megijedtem, hogy ismét Budapesten... Nagy S. József MOHÁCS Dr. Papp lAszló, a Janus Pannonius Múzeum nyugalmazott igazgatója, — aki 1962-ben tisztázta a mohácsi csatatér helyét és ennek kapcsán megtalált és feltárt több tömegsírt, — most a belső küzdőtér helyének bizonyító leletekkel alátámasztott, pontos meghatározásán dolgozik. Munkájáról, amelyben a honvédség — tábori felszereléssel kivonult — ötven katonája segíti, a következőket mondta: — A szorosan vett belső küzdőtér kutatását folytatjuk, és ebben az 1962-ben feltárt Merse faluhoz, mint a magyar támadás feltételezett centrumához igazodunk. A kutatáshoz kitűnő támpontot nyújt Brodarics István sokat vitatott csataleírása, amelynek hitelessége nyomról-nyomra beigazolódik, eltekintve olyasféle eltérésektől, hogy a Merse néven ismert település Brodarics krónikájában Földvár néven szerepel. A jelenlegi ásatásokat a Borza-patak mentére — pontosabban a Borzatanya néven ismert épületcsoport keleti oldalára — koncentráljuk, arra a helyre, ahol a magyar sereg ■ bal szárnya indult támadásba, illetve ahová a jobb szárny legszélsőbb egységének támadása még elérhetett. Ez irányú kutatásunkhoz váratlan támpontot nyújtott egy páncélos lovag kétélű kardja, amelyet a harcos lovának csontvázával együtt fordított ki Ken ez Jakab termelőszövetkezeti traktoros ekéje a földből. A fegyver egykori tulajdonosa feltehetően azokhoz a magyar seregbeli harcosokhoz tartozott, akik a legjobban megközelítették a török sereg bal szárnyát. Az a tény egyébként, hogy a támadás elérte a Majs alatt húzódó domborulat lábát, a régészekre és a történészekre egyaránt a meglepetés erejével hat, mivel a korábbi megítélések szerint ezen a helyen nem tételeztek fel harcokat. E nyomon elindulva a majsi kiserdő — eddig felkutatlan — területén is végzünk ásatásokat. Ugyancsak célunk a Mersét Földvárral azonosító újabb bizonyítékok feltárása, amit a Merse területén rejtőzködő újabb tömegsírok felnyitásával szándékozunk elérni. — A fentieket összefoglalva azt mondhatom, hogy a mohácsi csatatér helyéről 1962-ben és az ezt követő években megjelent publikációk helytállónak bizonyultak és a jelenleg folyamatban levő és még több éven át folytatódó ásatások most már a korábbi feltételezések, következtetések tárgyi anyaggal történő bizonyítását, megerősítését szolgálják — fejezte be nyilatkozatát a mohácsi csatatér neves kutatója. A kedvenc órán... SZEMMEL LÄTHATÖAN NEM UNATKOZNAK A GYEREKEK EZEN AZ ÖRÄN. AZ ISKOLA-TV NAGY NÉPSZERŰSÉGNEK ÖRVEND, KÜLÖNÖSEN A KISISKOLÁSOK KÖREBEN
