Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-31 / 257. szám
"s'ztfírbtm 1961. OKTOBER 31., KEDD Arab ellenállók Izraelben Izraeli arab ellenállók az elmúlt éjszaka két sikeres akciót hajtottak végre a Beth Shean völgyben, a Tiberias- tótól délre fekvő területen. Mint a Tel Aviv-i katonai szóvivő bejelentéséből kitűnik, az ellenállók felrobbantottak egy Vietnami jelentés Dezertálás a dél-vietnami hadseregben A Béke-vilJgtanccs ismételten elítéli az amerikai agressziót - Koszigin levele Vietnamról — Az amerikai alelniik csapatokat látogat szerszámraktárt, majd három órával később rálőttek egy őrszolgálatot teljesítő izraeli katonai járműre. Ugyanebben a körzetben néhány óra elteltével rövid tűzharcba keveredtek egy kibuc éjjeliőreivel. A megye határán az 5-ös útvonalon fél háromkor egy gépkocsira találtak, amely valósággal a fára volt csavarodva. Az eszméletlen vezető agyalapi sérülést szenvedett. Míg a mentőre vártak, motorkerékpár közeledett. Vezetője a balesetet figyelte, s a csúszós úton elveszítette egyensúlyát. Belerohant egy szembejövő motorosba, aki az ott álló rendőrkocsi alá vágódott. (Alsó kép, 1. old.) Mire a mentő megjött, egy újabb Moszkvics orra ágaskodott az árokból, alighanem ennek a vezetője is a balesetet figyelte. Ekkorra már a mi kocsink is az események színhelyére ért. Gyereket és idős asszonyt húztak ki a megnyomott karosszériából. Szerencsére, bajuk nem esett. Az egyik motorost azonban, Lukácsi Antalt és Seres Sándor budapesti lakost, az először karambolozó Moszkvics tulajdonosát súlyos sérülésekkel viszi a mentőautó. Közben újabb jelenet: egy Wartburg — alighanem ez is elbámészkodott — megpör- dii! az út közepén. Esik az eső. és mintha halálos balettbe kezdtek volna a járművek az országutakon. Mivel dolgunk sürget, otthagyjuk a négy baleset színheNagyom ifjak voltunk még — a regény hőseinél is fiatalabbak — amikor Vera Ketlinszkája „Az ifjú város” című regényéért lelkesedtünk. Egy évtizeddel a mű születése után — amikor nálunk, Magyarországon megjelent (1949- ben) frissnek, elevennek, a fiatalság körében szenzációnak hatott. A komszomolszk építésének ez a prózában írott hőskölteménye egy korszak jellegzetes irodalmi terméke volt ugyan, de egyben-másban mégis különbözött az átlagtól. Nemcsak abban, hogy olvasmányosabb volt, nagyobb teret szentelt a hősök magánéletének, de abban is, hogy abban az időben szokatlan őszinteséggel beszélt az építés embert próbáló nehézségeiről, az eredmények áráról, a célhoz vezető út buktatódról és göröngyeiről is. Azután szinte el is felejtettük az író nevét, amíg nem került magyar nyelven is kiadásra egy egészen másfajta, kevésbé indulatos, romantikus, de legalább olyan elgondolkodtató regénye, a hétköznapok konfliktusait boncolgató Életünk napjai. Más, magyar nyelven megjelent írásáról bevallom, nem tudok. De azt hiszem, Ketlinszkája nem is tartozik a sokat publikáló írók közé. Lassan érleli, csiszolgatja műveit. Legelőször életéről, írói útjáról kérdezném, de elhárítja. — Az én életrajzom — benne van műveimben Mint ahogy, remélem, benne van a jellemem, a hitem, a világnézetem és a lelkialkatom is. Régen rossz, ha egy író megír egy regényt és utána az olvasó vagy a bíráló megkérdi, hogy vajon kommunista-e a szerző? Vagy hogy tudja-e egyáltalán — mi a szerelem. Nagyon elkeserítene, ha én is így járnék! De persze igaz az is, hogy az író o korral együtt változik, s állandóan új kérdéseket tesz fel, új kérdésekre keresi a feleletet. Máskor pedig új műfajokkal próbálkozik ... — Ml a magyarázata annak, hogy egy sikeres regényíró egyszercsak szakít a maga műfajával és új utakra tér? — Ha a regényíró egy ideig novellát vagy drámát ír, még nem feltétlenül szakított a regénnyel. Az új törekvés esetleg csak annyit jelent, hogy olyan témával, problémával találkozott, amelyről így tud a legjobban szólni. A klasszikusok nemigen variálták egy- egy gondolat kifejezési formáját. Tolsztoj nem a Karenina Annát dolgozta át színpadra, amikor drámát alkotott, hanem megírta az Elő holttestet. Meggyőződésem, hogy minden témának, írói mondanivalónak megvan a maga legalkalmasabb kifejezési formája és a műfajok csak általában, elvben egyenrangúak. Konkrétan — egy-egy téma kifejezése szempontjából — korántsem azok. Az író feladata minden alkalommal megtalálni mondanivalója számára ezt a legalkalmasabb műfajt és formát. Amikor azt éreztem, hogy regénybe illő mondanivalóm van, regényt írtam. De sohasem vágytam arra, hogy regényemből film készüljön. Minidig féltettem belőle azt, ami szükségszerűen elsikkad egy más művészet nyelvén. Most, hogy az elmúlt években kisebb, körülhatároltabb területek, szűkebb hatósugarú, de erőteljes konfliktusok izgattak — novellista lettem. Évek óta foglalkoztat a film és a vasárnap tiltakozó felvonulást tartottak a vietnami háború ellen. A több ezres tüntető tömeg és a rendőrség között összecsapásra került sor. A dél-vietnami hadseregben fokozódik a dezertálás. A katonaszökevények száma havonta 15 ezer fő és ezt az űrt semmiféle mozgósítás sem képes betölteni, írja a Nhan Dán egyik kommentárjában, amelyben rámutat, hogy a saigoni kormánynak a részlegei1 mozgósításra vonatkozó terve elkerülhetetlenül kudarcot fog vallani, mert erőszakkal viszik a fiatalok százezreit katonának. Ehhez az erőszakos sorozáshoz még a rendőri akciókat is igénybe veszik. Az amerikai bombázógépek hétfőn ismét Haiphong környékét támadták. Az időjárás kezd romlani, ezért az amerikai légierő a támadásokat kénytelen a VDK déli részeire korlátozni. * Átadta megbiiólevslét ai amerikai nagykövet Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke hétfőn fogadta Martin J. Nillen- brand rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Amerikai Egyesült Államok első magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. dráma is. Nem azért írtam az elmúlt évben színdarabot, mert a színház nyilvánosságára vágytam, hanem mert úgy éreztem, Szót kérek! című darabom lényegét csak drámai formában tudom elmondani. — Ezek szerint már elkészült a dráma? — Igen. Már próbálják. Sőt, már Bulgária és Csehszlovákia is érdeklődik iránta. A címe még nem végleges. Meglehet, hogy végül is az alcím — Tizenkét határozat kerül majd a plakátokra. — Ki miért kér szót, illetve milyen határozatok születnek a drámában? — Egy mondatban nehéz erre felelni. Ha egy mondatba férne — minek írtam volna három felvonást? Ha annyit mondok, hogy a barátságról szól a darab, ettől még időtlen, elvont mű is lehetne, hiszen barátságok, szerelmek mindig voltak s lesznek is. Csakhogy én a darabomban éppen azt szeretném megmutatni, hogy mivé lesz néhány jellegzetesen mai emberi kapcsolat — barátság és szerelem —, mikor a körülmények alakulása próbára teszi a hősöket és egymás iránti érzelmeiket. Igyekeztem egyértelműen megfogalmazni a kérdéseket. és élesen a feleleteket. Mert erőteljes, valódi ösz- szeütközés nélkül nem létezik dráma. — A drámán kívül még milyen más Ketlinszkája-mű- vekre számíthatunk? — Novellaciklusom címe: Ablakok, esték, emberek. Voltaképpen ki szeretném szélesíteni vele a magam írói világát. Csak olyan sorsokról, problémákról írok benne, amikkel még sosem foglalkoztam. Általában a legfontosabb, amit önmagámról elmondhatok, hogy mindig az új témák és új formák izgatnak. Talán azért is fogtam három évtized után filmírásba. Szeretném bebizonyítani, hogy az írónak nem Vasárnap Leningrádban véget ért a Béke-világtanács ülésének 3 napos ülésszaka. Az ülésszakon elfogadtak egy felhívást a népekhez és kidolgoztak egy akció- programot, amelynek célja, hogy még töbHalálos balett (Folytatás az 1. oldalról) mégis kilépett az útra. Súlyos Sérülésekkel viszik kórházba. Háromnegyed kettőkor Döm- södön esik. A község közelében egy gépkocsi megcsúszik és átfut a bal oldalra. A puha földpadkán a kerék megfeneklik, a kocsit megpördítve visz- szadobja az útra. Szemből már ott a közeledő motorkerékpár. A motoros, Magosy Pál, 62 éves dunaharaszti lakos a mentőkocsiban meghal. Csak egy órával az eset után értesülünk a Ráckeve közelében történt újabb balesetről. Egy motoros, Subicz András 37 éves budakeszi lakos előzni akarja az előtte haladó Trabantot. Kicsúszik a kerék alóla. Súlyosan megsérült feleségével várja a mentőt. Az URH 17.20-kor hív bennünket. Mo- nornál, a 4-es főúton már sötét van, amikor egy kezdő vezető Wartburgjával elgázol egy kerékpáros férfit. Az ember felrepül a motorházra, ettől a gépkocsivezető Nagy János, budapesti lakos nem lát, nekimegy az előttük haladó szekérnek. Szerencsére az elgázolt kerékpáros nem sérült meg súlyosan. A szekér összetört. Alig végzünk itt, újra jelentkeznek a rádión. Vecsésen most zárt a kocsma. Az emberek kitódulnak az országúira. A mögöttük közeledő gépkocsi balra húzódik. Vezetője Své- bis István, későn veszi észre, hogy a túloldalon is gyalogosok vannak. Valaki eléje tán- torodik, elgázolja. Megáll, kiszáll. Hét ittas ember ráront, a rúháját szaggatják. Sikerül magát kitépnie a kezükből és elrohan. Vecsési lakásán találunk rá. Ittas. A támadókból már csak egyet sikerül előkeríteni. Az is részeg. Fekete Béla vecsési lakost, az elgázolt embert felkeresem a kórházban : könnyebben megsérült. Részeg. Kéri, hogy ne a gépkocsivezetőt okoljuk. Egy másik útvonalon teljesített szolgálatot Antal Mihály törzsőrmester, a budapesti rendőrökkel. lyét. Nyolc kilométerrel a megye határán belül újabb gépkocsi áll az út szélén, vezetője az összenyomott ajtók mögött ül és valószínűleg a rendőrökre vár. Amikor Dabashoz érünk, már erősen szürkül, gépkocsikonvoj jön velünk szembe. A sorból kiválik egy kocsi, megvillan a rendszám: CB—52—30, későn lát meg bennünket. A vezető visszarántja a kormányt, a kocsi orra keresztbe fordul és kétszer megpördülve kibukfencezik mellettünk a konvojból az árokba. Mire odarohanunk, a kitört szélvédőn keresztül már mászik ki a vezető. Nő. A kocsiban még négyen ülnek, köztük egy kisgyerek. És csodák csodája, két bukfenc után semmi bajuk. (Felső kép, 1. old.) Még ezzel a nem mindennapos élménysorozattal sem volt vége a gyászos vasárnapnak. Hétfőn hallottunk róla, hogy későn este ugyanott, ahol a négyes baleset történt, újra összefutott két Trabant. És újból szirénázott a mentőautó. — Dozvald — ben csatlakozzanak a békemozgalomhoz. Az elnökség elítélte az amerikaiak vietnami agresszióját és követelte a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának haladéktalan és feltétel nélküli beszüntetését. Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke válaszolt arra a levélre, amelyet Ales Bebler, az ENSZ-társaságok világszövetségének elnöke intézett hozzá a vietnami kérdéssel kapcsolatban. Koszigin levelében a többi között hangsúlyozza: „Több államnak, a vietnami kérdés megvitatása céljából valamilyen formában, a VDK és a DNFF képviselőinek részvétele nélkül megtartandó értekezlete, nem nyithatja meg a vietnami konfliktus befejezésének, a világ népei által várt reményt keltő perspektíváját, olyan körülmények között, amikor Vietnam földjére amerikai bombák hullanak.” A felszabadító hadsereg egységei vasárnap támadást intéztek a kormánycsapatok tábora ellen a kambodzsai határ közelében. Az utcai harcra kényszerített dél-vietnami kormánycsapatok és amerikai egységek repülőgépen kaptak segítséget. Humphrey amerikai alelnök távol-keleti körútja során vasárnap meglátogatta a Guam szigetén állomásozó amerikai csapatokat. Ausztrália külügyminisztere kijelentette, hogy év végéig 8 ezer fővel növeli a vietnami háborúban részt vevő ausztráliai csapatok létszámát. Az új-zélandi Auckland'ban Beszélgetés Vera Ketlinszkájával A szovjet tudomány újabb diadala (Folytatás az 1. oldalról) nyos űrállomások röppá- lv an való létrehozását. Ezeknek az űrállomásoknak a segítségével megvalósítható lesz a világűr és a bolygók bonyolult és sokoldalú tanulmányozása. A Kozmosz—186 és a Kozmosz—188 hétfőn három óra 30 percen keresztül összekapcsolt állapotban keringett pályáján, és ily módon teljesítette a tu-, dományos-műszaki kutatási programot. Moszkvai idő szerint 15 ór^ 50 perckor földi parancsra a két mesterséges hold automatikusan szétvált. Ezt a folyamatot televíziós és egyéb rendszerek segítségével közvetítették a földre. Röviddel a szétválás után a fedélzeti hajtóművek segítségével a két mesterséges holdat különböző pályákra vezérelték, (Folytatás az 1. oldalról) székházában a járási és a városi tanácselnökök. Dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnökhelyettese ismertette a művelődésügy jelenlegi helyzetét. Mint elmondotta, Pest megye kulturális ellátottságban az országos átlag alatt van, az egy főre jutó óvodai, iskolai férőhelyek tekintetében a megyék között a legutolsó helyen áll. Hozzájárult ehhez a nagyarányú lélekszám-növe- kedés, 1961 és 65 között 38 ezer bevándorlóval gyarapodott a megye lakossága. Annak ellenére, hogy a megyei tanács a költségvetés 43,9 százalékát fordította kulturális kiadásokra (szemben az országos 39 százalékos átlaggal), mégsem tudta fedezni az állandóan jelentkező újabb igényeket. Különösen kedvezőtlen arányokról tanúskodik a statisztika az oktatás területén. A meglevő tantermek 22 százaléka szükségtanterem, az iskolák 44 százalékában váltott rendszerű oktatás folyik — sok helyütt három műszakban tanulnak a diákok. Amíg az általános iskola első osztályába az országos átlagnál több jelentkező iratkozik be, indokolatlanul alacsony a tovább tanulók aránya* Hasonló gondok nehezítik a középiskolai, illetőleg a szakközépiskolai oktatást. Nem jobb a helyzet a népművelés területén sem. Nyilvánvaló, hogy a népgazdaság anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé e probléma gyors megoldását. Arra van hát szűk-; ség, hogy a járások, de a községek is igyekezzenek jobban kihasználni a helyi erőforrásokat. A vitában többen felszólal-? tak, beszámoltak járásuk, vár rosuk kulturális életéről. Sok szó esett az egyes iskolákban tapasztalható oktatási-nevelési fegyelem lazulásáról. Több her Íven nem tartják be az előírt óraszámot, összezsugorítják az, órákat, marakodás, intrika ner hezíti a tantestület munkáját. Egyöntetű vélemény alakult ki, hogy a jelenlegi szűkös kör rülmények között is sokat tudr nak tenni az oktatás-nevelésr ügy dolgozói és a szakirányító szervek a körülmények javítár sáért. Dr. Csicsay Iván zártg le a vitát, s bejelentette: elsősorban azokon a helyeken számíthatnak hatékonyabb megyei támogatásra, ahol a helyi erőforrásokat is igyekeznek kihasználni. Végül dr. Mondok Pál, a mer gyei tanács elnöke felhívta a tanácskozás figyelmét az okr tatás és művelődés időszerű tennivalóira. s. p. kell feltétlenül elvesznie a filmben. Hogy a forgatókönyv is teljes értékű irodalmi műfai iá lehet, feltéve, hogy teljes értékű írói műről van szó. A filmem témája, azt hiszem, nemcsak nálunk aktuális. A tehetségek kiválasztásáról és kibontakozásának körülményeiről szól. Arról, hogy a tehetség az alkotásnak csak az egyik előfeltétele ugyan, de a társadalomnak elsőrendű érdeke, hogy zöld utat nyisson az igazi tehetségeknek. Amíg a tolmács a mondatot fordítja, Ketlinszkája messzire néz. Hirtelen azt érzem, hogy nincs is jelen a szobában. — Tudja, mire gondolok most? — veszi most át váratlanul ő maga a kérdező szerepét. — Talán a filmre, a bemutatóra? — Nem, a dátumra. Hihetetlennek érzem, hogy éppen ma negyedszázada történt... A gyerekeinknek, akik a háború után születtek, a Honvédő Háború kitörése éppen úgy történelem, mint a napóleoni háborúké. Pedig a szülők, a mai harminc-negyvenévesek gyerekkori emlékei kitörölhetetle- nek, s alig van köztük olyan, akinek a családját ne érte volna veszteség. Nálunk, Leningrádban minden családnak van halottja. És a gyerekeink mégis túl könnyen elfelejtik a múltat. A költő nem felejt — de az ifjúság nem mindig követi a költőket... — Véleménye szerint mit kell tenniük az írástudóknak azért, hogy a fiatalok ne felejtsenek, hogy tovább éljen bennük az apák hite és felelősségtudata? — Legelőször is: igazat kell mondani. Szép szavakkal nem lehet nevelni, csak tettekkel, példával. És feltétlen őszinteséggel. Írói és anyai meggyőződésem is, hogy be kell avatnunk a fiatalokat felnőttéletünk lényeges kérdéseibe, s eléjük kell tárnunk a világot, segíteni őket abban, hogy megismerjék. — Azt hiszem, a szovjet írók fiatal nemzedéke maga is erre törekszik. Ugye? — Nem érzem szerencsésnek az irodalomban a nemzedéki elhatárolást. Valóban, vannak fiatal íróink, akik sokat tesznek azért, hogy megértessék olvasóikkal a világot — Voznyeszenszkij például feltétlenül ezek közé tartozik. De azért nem hiszem, hogy ez a fiatalok privilégiuma lenne. És akkor is ezt vallanám, ha magam még nem lennék nagymama ... Ezekről a kérdésekről egyébként az elmúlt esztendő vitáiban is sok szó esett; — Mi a véleménye az irodai» mi vitákról? — Az, hogy a vita elül — a mű megmarad. És mégis: szükség van a vitákra. A csend — a művészet halála. Persze előfordul, hogy valaki a vita hevében téved, hogy egy-egy mű megítélésénél melléfog a kritika. De ha a mű jó, úgyis túléli. Mint ahogy a Karenina Anna is túlélte Nyekraszov igazságtalan kritikáját. A közelmúltban is előfordult, hogy valakit azért bíráltak, mert egy munkáról szóló regényben „íwl sok volt a szerelem”. Velem is történt hasonló. Azután divatba jött a szerelem, és akadtak írók, akik ezután „kihagyták” a regényből a munkát. Pedig az életet a maga teljességében kell ábrázolni. A munka — az élet tartalma, okozhat örömet, gondot is, de nem maradhat ki az ember életéből. Ha egy regényhősömet történetesen nem érdekli a saját munkája —mert ilyen is van az életben — akkor megpróbálom megvizsgálni és megmagyarázni, hogy mi ennek az oka. Akkor ez a negatívum válik az illető jellemének egyik kulcsává. Mindig is arra törekedtem, hogy hőseimet minél több oldalról és minél teljesebben ábrázoljam. Ha van ars poeticám, az csak annyi lehet, hogy mint minden író, én is a magam felismert igazságát szeretném megfogalmazni. Nem vagyok benne bizonyos, hogy ez minden írásomban sikerült. De abban biztos vagyok, hogy a cél nem lehet ennél kisebb. Hogy igazság nélkül — nincs irodalom. Földes Anna
