Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-29 / 256. szám
4 1967. OKTOBER 29., VASÁRNAP ‘•"'ZJÚnrltm DRAGA TANDÍJ Hazafelé a Dunáit Az ember megérzi, ha valaki nagyon nézi. Akaratlanul is arra fordulok. Két szúrós szempárral találkozik tekintetem, Ismerős arc... Harminc év körüli, elegáns férfi, az ilyenre szokták mondani, hogy kellemes megjelenésű. Mosolyog. A barátságos, invitáló mosoly ellenére úgy érzem, hogy valami kellemetlen emlék fűz hozzá... — Nem ismer meg? — Ne haragudjon. „ Tudom, hogy ismerős, de... — Markó utca... — segít — Rémlik valami... — Amikor „odabent” voltam, megkeresett ___— mondj a, azután bemutatkozik. Így magynehezen kiderül az ismeretség eredete. Két évvel ezelőtt találkoztunk. Akkor egy rács volt közöttünk. Disszidálása kísérletért vették őrizetbe. Riportot írtam róla. — Mennyi ideig volt „odabent”? —■ kérdem tapintatosan. — Egy évig. Olvastam a cikkét — mondja. — Gondolom, nem volt elra- ragadtatva tőle. — Most olvastam, miután kijöttem. A haverom egy szép kis cikkgyűjteménnyel ajándékozott meg. Még a Népszabadságban is szerepeltem. Igaz, hogy csak az ítéLert és néhány sor. Láthatóan cinikus: — Sztárt csináltak belőlem. — Volt ebben magának is némi része... Legszívesebben otthagynám, de érdekel, mi történt vele. Emlékszem: fiatal házas VoliL Csinos felesége csak azért maradt ki a büntető eljárásból, mert bizonyítani tudta: ő nem akart részt venni a vál lalkozásban és csak a férje kényszerítésére indult útnak. Az is enyhítette helyzetét, hogy két hónappal szülés elölt állt. . —* -Fia, vagy lánya született? ,í^rr..Fiú ... — mondja és legyint. — Elmltunk... Emlékezetembe idézem az asszony aikkori szavalt: — fii megvárom őt. Ilyenkor az a szokványos eset, hogy az asszony megcsalja a börtönben lévő urát... Tudom, hogy nálam is sokan erre számítanak, — mondta magabiztosan, tekintet nélkül akkori állapotára. — Utálom a sablont... — tette hozzá. Már akkor az volt az érzésem, hogy kijelentésében több a póz, mint az őszinte érzelem. — Mi történt? — Jöjjön el hozzám, majd elmesélem. A lakás ismerős, szinte semmi nem változott benne. A faion most is fent van a nagy, színezett esküvői kép. — Mikor a sitten beszélgettünk, ráhagytam magára mindent. Tudtam, hogy mit akarnak hallani tőlem, és az igazi okot amúgysem bírtam volna sem elmondani, sem megértetni. Abban a cikkben azt írta, hogy kalandvágy, meg ilyesmi. Vágytam az autóra, vonzott a kapitalizmus fényes Csillogása. Hirtelen megkérdi: — Remélem, nem akar újra írni rólam? — Még nem tudom... — Kár lenne az ügyet újra felkavarni. Különösen az új munkahelyem miatt. — Nem a régi helyén dolgozik? — Nem'... Még nem kaptam vissza a jogosítványomat. Most autószerelő vagyok... Állóeszköz leltárcimkék sorszámozva MEGRENDELHETŐK A vas ÉR T VÁLLALATNÁL, Budapest Vili., Ollói út 32. I. Tulajdonképpen ez az eredeti szakmám. Közben kávét főz, mintegy mellesleg megmutatja a fia fényképeit, majd előszedi a róla írott cikkeket, végül minden átmenet nélkül egy újításáról kezd beszélni ... — Szóval... — láthatóan nehezen kezd neki... — én nagyon szerettem az asszonyt és azt is tudtam, hogy ő másba volt szerelmes. Egy pesti fiú járt le hozzá sokáig. Az egész falu tudta a dolgukat, nem is nagyon izgatta őket. Eszti gyönyörű lány volt az ilyennek még a pletyka ts csak emeli az értékét. Két évig járt hozzá a fiú, aztán eltűnt. Eszti szülei azt terjesztették, hogy ő adta ki az útját, de mindenki tudta, hogy o fiú egyszerűen lelépett. Eszti sírt, lefogyott, nagyon kikészült. Én régebben is próbáltam neki udvarolni, de átnézett rajtam. Ekkor ő közeledett hozzám. Egyre jobban összemelegedtünk. Megállapodtunk, hogy úgy vesszük, mintha most ismertük volna meg egymást. Két hónap után elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Egyik haverom mesélte, hogy egy vasárnap már mint a menyasz- szonyom felment Pestre, és kereste a fiút. Én kérdőre vontam, de az anyjával igazolta, ho«y együtt voltak a pesti rokonoknál. Éreztem, hogy Eszti még nem teljesen az enyém. Éreztem, hogy fáj még neki az a másik, de bíztam abban, hogyha rendes leszek, el tudom vele felejtetni. Aztán megvolt az esküvő. Azt akartam, hogy azonnal legyen gyerek, mert reméltem, ez még jobban ösz- szeköt. Eszti nem akarta... Ez volt az első nagy veszekedésünk. Egyszer aztán hallottam, hogy az a pesti férfi újra feltűnt a faluban. Eszti úgy tett, mintha nem tudna semmit. Ettől kezdve borzalmas volt az életem. Ha Eszti bizonygatta, hogy engem szeret, ettől vált gyanússá, ha nem szólt, akkor azért szenvedtem ... Ekkor született meg a fejemben az ötlet: próbára teszem. Felajánlom, hogy disszidáljunk. Tudta, hogy él, kint az NSZK-ban egy nagybátyám, azt mondtam, hozzá mennénk. Ha jön, akkor engem szeret. Ha nem, akkor nyilván még azt a másikat várja... — A többit tudja. — A lebukásukig igen, de mi történt azután? — A börtönben egyszer látogatott meg. Behozta a gyerek fényképeit. Hűvös volt és hivatalos. Tudtam, hogy mindennek vége. — És most? — összeházasodtak ... Legalábbis az anyja ezt terjeszti, de hallottam azt is, hogy csak együtt élnek. — És a gyerek? — Nála van ... Nekem nem kell. Lehet, hogy nem is az enyém ... Persze azért a gyerektartást levonják... — arca gyűlölködővé torzul és mintha maga is észrevenné, hogy elragadták az indulatok, csendesen hozzáteszi: — Nekem az a gyerek mindenképpen idegen. Egyszer láttam. Amíg hallgatom, elhatározom, hogy megkeresem az asz- szonyt is. Készséggel megadja volt anyósának a címét, akitől megtudhatom az asszony jelenlegi lakását., — Csak arra vigyázzon, nehogy olyan színezete legyen a dolognak, mintha most én kezdeném kerülgetni... Én ezzel az egésszel leszámoltam. Drága volt a tandíj... Ősz Ferenc 6 liálófülkc — 12 repüloülés Hotelbusz A KPM Autóközlekedési Vezérigazgatósága úgy határozott, hogy október 1-től kísérletképpen Budapest, Veszprém, Herend, Deve- cser, Sümeg, Zalaegerszeg, Gellénháza, Nagylengyel, Lenti között hotelbuszt közlekedtet Budapestről kedden, csütörtökön és vasárnap, Lentiből szerdán, pénteken és hétfőn a késő esti órákban indul a hotelbusz. A most forgalomba helyezett hotelbuszokban hat hálófülkében 12 fekvőhely és elkülönítve 12 repülőülés nyújt kényelmes pihenést Egyenletes, alig észrevehető remegéssel engedelmeskedik a hajó a kormányos utasításának:'gázt ad, s nagyobb tempóban szeli a hullámokat az új Hunyadi. Még néhány perc, s kikötnek a pesti parton — megérkeznek Visegrádról. + Mögöttük már sok kilométer van. A hétvégi őszi járatok is sok utast visznek a Duna —, ha lehet most még szebb — kanyarulatába. Ám az esztétikai élményeken túl nem hanyagolható el az az öröm sem, amit egy-egy jó ebéd jelent A konyha szakácsa ennek igyekszik eleget tenni. Verőiény, napsütés, a vizek felett áttetsző tejes köd. Mindez csodálatosan érzékelteti az őszt és nagyszerű élményt nyújt az utazónak. Érdemes vízre szállni, megnyugtató, pihentető, s emlékezetes élmény egy-egy hajóút felfelé-lefelé a Dunán. Foto: Gábor Krimiül JÖN A FÉNY RÉGI ÚJSÁGOKBAN LAPOZGATVA ötvenesztendős, megsárgult, töredezett szélű újságkötegek között lapozgatok. Népszava, Pesti Hírlap, Neues Politisches Volksblatt, Budapesti Hírlap, Alkotmány... nemcsak az újságcímeik, az állásfoglalások, a tudósítások is különbözőek azokról, az öt évtized előtti, világtörténelmet formáló napokról. Másfél-két oldalas híradások számolnak be naponta minden budapesti lapban az oroszországi eseményekről. A kormánypárti Budapesti Hírlap már 1917. november 2-án két érdekes, figyelemre méltó hírt közölt: „Stockholm, november 1. A Péter- vári Távirati Ügynökség jelentése szerint azt a hírt terjesztik bizonyos körökben, hogy a maximalisták fegyveres fellépésre készülnek a kormány ellen.” A másik hír Pétervár, november 1. keltezéssel jelent meg: „Azzal a makacs híreszteléssel szemben, hogy a maximalisták (a magyar sajtó ebben az időiben a bolsevikokat gyakran maximal istáknak nevezte, holott a maximalisták az eszerektől elszakadt, kispolgári nézetekét képviselő csoportot alkottak. A szerző.) november 7-étöl fegyveres akciót terveznek, hogy a hatalmat kezükbe kerítsék, a pétervári munkás- és katonatanács a munkásokhoz és katonákhoz felhívást intézett, amelyben figyelmezteti őket, hogy ne hallgassanak a kihívásokra, és őrizzék meg nyugalmukat. Egyidejűleg a munkás- és katonatanács felszólítja a munkásokat, hogy a műhelyekben és a gyárakban senkinek, bárki legyen is, ne szolgáltassanak ki fegyvereket a munkás- és katonaküldöttek külön engedélye nélkül." A két szenzációt sejtető hírt követően néhány napos csend következett a magyar lapokban az oroszor- • szági eseményekről. A november 8-án megjelenő Budapesti Hírlapban azonban mór napvilágot látott az első olyan híradás, amely arról tudósít, hogy pattanásig feszült a helyzet Pétervárott. „Pétervár, november 7. A Pétervá- ri Távirati Ügynökség jelentése szerint tegnap este jelentékenyen kiéleződött a konfliktus a pétervári katonai kerület és a munkás- és katonatanács katonai forradalmi bizottsága között. A mindkét részről a konfliktus elsimítására megindított megbeszéléseket éjjel félbeszakították, mert a bizottság azt a közlést kapta, hogy a pétervári katonai kormányzó az éj folyamán a főváros környékén, főleg Peterhofban, Pav- lovszkban és Carszkoje Szelóban levő csapatokat összehívta. E körülményekre való tekintettel a bizottság a maga csapatainak parancsot adott, hogy ne engedelmeskedjenek a kormánynak. Még jobban kiéleződött a lelyzet, amikor Kerenszkij három maximalista é- két jobboldali lapot betiltott. Este öt óra tájban a hatóságok parancsot adtak ki, hogy a munkásnegyedek és a város centruma közötti hidakat pusztítsák el, és így az egész városban megállították a közúti forgalmat. A várost a kormányhoz hű csapatok katonai őrizete alatt tartják.” A november 7-i eseményekről első ízben csak a november 9-én megjelent budapesti lapok tájékoztatták a magyar olvasókat. Pétervár a szovjet kezén címmel közölt szűkszavú tudósítást a Budapesti Hírlap, Pétervár, november 7., este 9 óra 25 perc keltezéssel. „A tegnapi nap folyamán a főváros általános helyzetében lényeges változás állt be. A maximalista mozgalom észrevehetően előrehaladt anélkül, hogy különös nyugtalanságot idézett volna elő. Délután öt óra tájban a szovjet forradalmi katonai bizottság proklamációt adott ki, amely közli, hogy a nép támogatása folytán lehetővé vált az államcsínyt vérontás nélkül végrehajtani, és Pétervár a szovjet kezében van.” A kormánypárti lap azon nyomban vezércikkben kommentálta a szenzációs eseményt, természetesen a fő- szerkesztő, Rákosi Jenő szájíze szerint. „A békének természetesen kedvez az, ha mentül nagyobb a zűrzavar és felfordulás Oroszországban. De vérmes reményeket azonban a legújabb fordulathoz sem- szabad fűznünk. Eddig minden hőse a forradalomnak a béke olajágával verte meg ellenfelét, s aztán ágyúval, gépfegyverrel és börtönnel tartotta fenn magát, amíg lehetett...” A klérus lapjának, az Alkotmánynak tárgyilagosabb a hangja ezen a napon. Szentpétervár a szovjet kezében című cikkben a következőképpen kommentálta az oroszországi eseményeket: „Az orosz forradalom új fázisához érkeztünk. Talán a legforradalmibbhoz. A munkás- és katonaforradalom üli ez idő szerint diadalait a forradalmi demokrácia kormányával szemben...” A Népszava volt aznap az egyetlen olyan magyar újság, amely reális értékelését adta a világraszóló pétervári eseményeknek 17j orosz forradalom című vezércikkében. ,JMegint nagy események történnek Oroszországban. A bolseviki agitáció többségre jutott a proletártömegekben, a munkástömegek pedig új forradalommal hatalomra lendültek Pétervárott... Ahogy a Szovjet katonai bizottságának valamennyi hadsereghez elküldött szikratávirata mondja: Pétervárott győzött a munkás- és katonatanács forradalma. Beláthatatlan nagy jelentőségű események ezek ... A most induló új forradalom tisztára proletármozgalom, és így elmondhatjuk, hogy az orosz revolúció ma a pétervári munkások és katonák győzelmével és kormányalapításával eljutott kifejlődésének csúcsáig... A bolsevik párt és vele a proletár tömegek uralma most két tényezőn fordul meg: sikerül-e a mozgalmat országossá tenni, a parasztságot a proletárság mellé állítani, és sikerül-e azonnal békét kötni. (E cikkünkből a 18 befejező sort törölte a cenzúra.)” Egy nappal később, november 10-én váratlanul hangot változtat a kormánypárti Budapesti Hírlap. A3 orosz polgárháború című belső vezércikkében már ezeket írja: „Az orosz zűrzavarból kezd kibontakozni az új rend: a békére vágyók és az igaz forradalmiak uralma. Kerenszkinek és az ideiglenes kormánynak meg kellett buknia, mert meghamisították a cárbuktató forradalom szellemét, mert nem adtak békét a halálra fáradt, apatikus- sá csüggedt orosz hadseregnek, és nem adtak földet a földre éhes orosz népnek, holott azért jöttek, vívtak, szálltak szembe a cárizmussal, hogy
