Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

1967. OKTOBER 29., VASÁRNAP 3 "^MíHap A PETŐFI IRO­DALMI MÚ­ZEUMBAN MEG­NYÍLT A NAGY OKTÓBERI SZO­CIALISTA FOR­RADALOM 50. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL RENDEZETT „KÖSZÖNTELEK FORRADALOM” C. KIÁLLÍTÁS. A MEGNYITÓN LÁ­NYI SAROLTA ÉS ÉK SÁNDOR MONDOTT ÜN­NEPI BESZÉDET. A MEGNYITÁ­SON RÉSZT VETT LUGOSSY JENŐ MŰVELŐ­DÉSÜGYI MI­NISZTERHE­LYETTES. TTSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS 44 órás munkahét A pilisi bánya többet és olcsóbban termel A pilisi szénbányában ok­tóber elsején bevezették a 44 órás munkahetet. A fizikai dolgozóik, a bányászok, a kül­színi munkások és az őket közvetlenül irányító műsza­kiak azóta is napi 8 órás mű­szakokban dolgoznak, — min­den második hét szombatját kivéve. Ez a napjuk szabad. Az előkészületek az új munkarendre tulajdonképpen már az év elején megkezdőd­tek. Méghozzá fájdalmas és nehéz „operációval“: két bányamezőben — az észa­kiban és a Bétában, — aihol alacsony kategóriájú a szén, megszüntették a termelést. Fö­löslegessé vált 121 ember mun­kája. Helytálló és ésszerű volt az indokolás:’ 100 forint értékű szén kitermelése 174 forintba kerül, ilyen ráfizetést a nép­gazdaság tovább nem vállal­hat Ám sovány vigasz csak minden magyarázat azok szá­mára, akiknek meg kellett válniok, méghozzá nem ön­szántukból, a bányától. Harnisch Vilmos, a szak­szervezeti bizottság titkára, még most is nagyot sóhajt, amikor ezt mondja: — Ki maradjon, ki menjen el? Heteken át ezzel alud­tunk, ezzel keltünk. A bánya vezetősége, a párt­szervezettel, a szakszervezet­tel együtt, nagy felelősséggel, körültekintően mérlegelte mindenkinek a helyzetét. Azt; ki, mióta dolgozott itt, mi a szakképzettsége, milyen a szociális helyzete; hány gye­reke van, a felesége dolgo­zik-e? Miután mindezt figyelembe Vették, akkor döntöttek csak. Senkinek nem adták a kezé­be a munkakönyvét úgy, hogy A Magyar Hajó- és Daru gyár Váci Gyáregysége FELVÉTELRE KERES okleveles gépészmérnököt vagy hajómérnököt Jelentkezni lehet a gyáregység személyzeti osztályán: Vác, Derecskéi dűlő. Telefon: 223. nem szereztek és nem aján­lottak föl számára másutt munkahelyet. Az emberek fe­lét sikerült áthelyezni a do­rogi tárnákba. Ez sem kelle­mes, Pilisszenti vállról, vagy Vörösvárról messzebbre jár­ná, de megmaradhattak bá­nyásznak, és a keresetük sem csökkent. A többiek már nem voltak ilyen szerencsések. Igaz, senki nem került ki az utcára, munkát kaphattak a környék üzemeiben; a PE- MÜ-nél, a Faipari Vállalatnál, az ásványbányában, a tégla­gyárakban és a nagykovácsi termelőszövetkezetben. Kegyetlen dolog: ettől a lét­számcsökkenéstől függött az egész bánya fennmaradása. Négy hónapon így készültek az átállásra Ennek előfeltéte­le volt: a dolgozók keresete ne csökkenjen. Tehát az, hogy ki tudják termelni 11 nap alatt azt a mennyiségű sze­net, amelyet előzőleg 12 nap alatt szállítottak a csillék a felszínire. Föl kellett mérni a lehetőségeket. Először is azt; mennyi a produktív idő, amit a bányá­szok közvetlenül a szénfalak­nál töltenek el fejtéssel. Ki­derült: a munkaidő jelentős hányada nincs eléggé kihasz­nálva, elsősorban nem a vájá­rok hibájából. Egy sor műszaki, szervezési intézkedésre volt szükség. Koncentrálni kellett a terme­lést, egyidőben viszonylag szű- kebb területre. Meg kellett szervezni a tartalék munkahe­lyek előkészítését. Ehhez kü­lön, állandó előkészítő csapa­tokat hoztak létre, amelyek csak ácsolnak, szerelik a vi­lágítást, a szellőztetőket, lefek­tetik a csillék részére a síne- k-' ,Igy lehetett csak megol­dani, hogy amikor a produktív munkacsapat az egyik részen befejezi a fejtést, már kezd­heti is, időveszteség nélkül a másik helyen. Ésszerű, természetes: de ed­dig ez nem volt. A bánya vezetői, hogy rész­leteiben is megismerjenek minden lehetőséget, a párt- és a szakszervezet segítségét kér­ték. A három alapszervezet taggyűlésein, a pártcsoportok összejövetelein, a termelési ér­tekezleteken, a szakszervezeti bizalmiak megbeszélésein hó- nopokon át vitatták, tárgyal­ták maguk a közvetlenül érin­tettek: min, hogyan kell és le­het változtatni. Csak néhány példa. A vájárok kifogásolták, hogy a Delta-mezőben a C-sikló kaoacitása nem bírja majd a megnövelt termelést, nem tud­nak annyi csillét mozgatni, amennyi szenet fejtenek. A C- siklót két héten belül átépítef- té’- Másik jogos észrevétel: az István-aknán a száz-szinti pá- lván a csilléket kézzel tolják. A bányászok kérték, szerelje­nek föl vémélküli kötélpályát. Megtörtért. Innen még embe­ri- is fölszabadultak, máshol lehetett őket hasznosítani. Rengeteg hasonló, kisebb-na­gyob jelentőségű problémát vetettek föl és sok jó megol­dást is javasoltak. A pilisi bányában egyönte­tűen elismerő a vélemény; a műszakiak, Kakas János fő­mérnöktől kezdve, egészen a körletvezetőkig, a bánya-, lő-, és gépmesterekig, valamennyi­en áldozatkészen dolgoztak, mindig lent voltak a munka­helyeken és a helyszínen irá­nyították az átszervezést. És amikor már mindennel elkészültek, szeptember 28-ra a szakszervezet rendkívüli ter­melési tanácskozásokat hívott össze az egész üzem területén. És harmincötén még mindig tudtak véleményt mondani, újabb ésszerű javaslatokat ten­ni. Még nem lehet mindent számokban értékelni, hiszen a tényleges átállás óta egy hónap sem telt el. De a tapasztalatok biztatóak. Ami a legfontosabb; ho­gyan alakult idén eddig, a költségszint? Bruckner Sándor tervsta­tisztikus felel a kérdésre: — Átlagosan 3400 kalória értékű, 'jó minőségű barna szenet termelünk. A költség­szint lassan javul, az előző félév végéig 140,9 forintra csökkent, de további javulás várható, erre utal az elmúlt negyedév árbevétele is. Ez tonnánként átlag 33 forint 16 fillérrel emelkedett. A cél, hogy a ráfordítási költség ne legyen magasabb a ter­melt szén értékénél. Most kevesebb emberrel, olcsóbban, gazdaságosabban dolgozik a bánya. Egymás­hoz közel eső munkahelye­ken termelnek, így a robban­tás, a fejtés és a szállítás folyamatosabb, gördüléke­nyebb. A napi eredmény: 60,2 vagon Szén, 5 vagonnal több, mint az átállás előtt. Mundi József bányavezető véleménye: — Az átállás úgyszólván zökkenő nélkül sikerült. A teljesítmények olyan mér­tékben nőttek, ahogy ter­veztük. A dolgozók bére nem csökkent, emelkedni fog. Rö- videbb idő alatt többet fog­nak keresni. Erre lehet kö­vetkeztetni a munkacsapatok e havi teljesítményeiből. Harnisch Vilmos szb-tit- kár: — És minden második szom­bat szabad. Eddig már kettő volt. Nagyon jólesett min­denkinek. Amikor a gyönyörű táj mé­lyén rejtőző bánya irodaépü­letétől elindulunk lefelé a völgybe, utunk építkezés mel­lett vezet. Másfél milliós be­ruházással az István-akná- hoz új lejtakna készül, hogy a szén rövidebb úton és ol­csóbban kerülhessen a fel­színre. A pilisi bánya szenére szükség van. Hét esi Ferenc Pál Az összefogás meggyorsíthatja a fejlődést A peremközségek helyzetéről A szolgáltatásokról - A lakásépítésről Beszélgetés a megyei tanács új elnökével DÉLUTÁN NÉGY ÓRA. A MEGYEHÁZA LASSAN EL­CSENDESÜL. DR. MONDOK PÁL, A TANÁCS ELNÖKE IS FELLÉLEGZIK: KÖZEL HÚSZ EMBERREL TÁRGYALT EZEN A NAPON OSZTÁLYVEZETŐKKEL, SZAKSZERVE­ZETI KÜLDÖTTSÉGGEL, INTÉZMÉNYEK VEZETŐIVEL. KÁVÉVAL MÁR CSAK A VENDEGET KÍNÁLJA, ű MAGA NEM ISZIK. — Zsúfoltak az első hetek és ez termé­szetes — kezdi a beszélgetést. — Érdemi munkát végezni csak alapos ismeretek birto­kában lehet. Ha arra gondo­lok, hogy új ember lennék a megyében, nem is tudom hol kezdeném az ismerkedést. Azért így sem könnyű, pedig sok szál fűz Pest megyéhez. Itt születtem Verse gén, ahol több, mint egy évtizede telt el életemnek. Aztán Gödöllő következett, a koronauradalomban dol­gozott apám, mint kőműves, meg jómagam is, amíg egyik bátyám fel nem vitt Újpestre. Ott tanultam ki a géplakatos mesterséget. A pártba mégis Gödöllőn léptem be negy­venöt őszén. Ezután az éle­tem a mezőgazdasághoz kötő­dött. Voltam szakiskolai igaz­gató, majd szakfelügyelő a Földművelésügyi Miniszté­rium,ban. ütvenöt-ötvenhat- ban a megyei pártbizottságon dolgoztam, ötvenhétben a Ve- csési Állami Gazdaság, majd egy évvel később az egyesített vec&ési, alagi, sződligeti és péceli állami gazdaság igazga­tójává neveztek ki. Hatvan végén visszahelyeztek a mi­nisztériumba, míg hatvanöt őszén a megye kérésére, a Ráckevei Járási Pártbizottság első titkárává választottak. Volt időm és lehetőségem tehát, hogy már korábban is­merkedjem a megye embe­reivel és gondjaival egyaránt. Ezek az előismeretek kétség­kívül nagy előnyt biztosítanak számomra, megkönnyítik a tájékozódást, de nem helyet­tesítik azt. Véleménye szerint melyek a legfontosabb, megoldásra váró feladatok Pest megyében? — A reform célkitűzésiednek sikerre vitele és a harmadik ötéves terv eredményes vég­rehajtása mellett a kommuná­lis ellátottság gyorsítása a lehetőségekhez képest. Mire gondolok? A peremközségek gondjainak mielőbbi meg­nyugtató rendezésére, a szol­gáltatások fokozottabb bizto­sítására, új munkalehetősé­gek teremtésére, a lakásépít­kezés meggyorsítására, s ezzel egyidejűleg az építőipari válla­latok bővítésére, valamint az egészségügy további fejleszté­sére, hogy csak a legfontosab­bakat említsem, a feladatok teljességének igénye nélkül. Milyen megoldást lát a pe­remközségek lehetetlen hely­zetének megnyugtató rendezé­sére? — Tény, hogy a megye ve­zetése többször foglalkozott már Pest megyének azzal a sa­játos helyzetével, amit a fő­város közelsége teremj A más megyéből a fővárosba tele­pülni szándékozók a perem­községeknél megrekednek s mert lakást számukra ezek a községek nem tudnak biztosí­tani, maguk tákolta szükség­épületekben húzzák meg ma­gukat, várva az időt és lehe­tőséget, hogy jogot nyerjenek a fővárosiba költözésre. Ez természetesen egyre feszültebb helyzetet teremt az amúgyis gyorsan növekvő peremköz­ségekben és olyan ellentmon­dásokat szül, hogy a főváros­tól néhány kilométernyire se egészséges ivóvíz, se villany- világítás, szűkek az iskolák, túlzsúfoltak a HÉV-6zerelvé- nyei és a buszok, az üzletek, az áldatlan lakáshelyzetről nem is beszélve. S mivel az új tele­pesek és az őslakosság tekinté­lyes része egyaránt a főváros­ban végzi munkáját, lakóhe­lyeiken is fővárosi igények­kel lépnek fel. Változások tör­téntek ugyan az elmúlt évek­ben, de ebben a kérdésben a megye önerejéből alapvető változtatásokra nem telik. Ma már az országos vezetés is jo­gosnak ítéli Pest megyének ezzel kapcsolatos problémáit és egyre több intézkedés szü­letik a helyzet javítására. A legfontosabb talán a főváros és a megye erősödő kapcso­lata. Ez olyan lehetőségeket biztosíthat, hogy például a Budapestet ölelő tizenöt ki­lométeres övezetet a főváros el tudná látni egészséges ivó­vízzel. Hasonló kooperációra nyílik lehetőség a kereskedel­mi hálózat bővítése érdeké­ben is. Természetesen a pe­remközségek égető problé­mái ezzel együtt sem oldód­nak meg egyik évről a másik­ra. Mi a helyzet a szolgáltatások fejlesztésével kapcsolatban? — A főfeladat elsősorban a lakosság ellátásával kapcso­latos élelmiszeripari és szol­gáltató üzemek létesítése. Gondolok például a harmadik ötéves tervben felépülő szent­endrei és érdi kenyérgyárra. A szolgáltatóipar — bár az utóbbi években sokat fejlő­dött — még nem elégíti ki a lakosság ilyen irányú igé­nyeit. A megye a szolgáltatá­sok tekintetében olyan mély­pontról indult, hogy azon döntő módon változtatni né­hány esztendő alatt nem le­het, de minden területen, ahol erre lehetőség nyílik, bővíteni kell. A szolgáltatások fejlesz­tése ezért is tartozik a legfon­tosabb feladatok közé. De azért is, mert kapcsolatos az új munkalehetőségek teremtésé­vel- Elsősorban Nagykáta, Cegléd és Szob környékén égető probléma ez. Milyen új létesítményekkel gazdagodik az elkövetkező esz­tendőkben Pest megye egész­ségügyi hálózata? — A megye korábbi veze­tése is nagy figyelmet for­dított az egészségügy gyor­sabb ütemű fejlesztésére, ezen belül is elsősorban a kórházi ágyak számának növelésére. 1970-ig el kell készülnie a ceglédi és a váci új kórház­nak. Mindez biztató. A má­sik fő feladat a járási ren­delőintézetek bővítése, illet­ve újak építése. Ráckevén 1968-ban megnyílik az új szakrendelő, 1969-re be kell fejezni a nagykátai rendelő- intézet építését, valamint a szigetszentmiklósi rendelőin­tézet bővítését. De új rende­lők létesítése szerepel több község tervében is. Ezzel együtt nő a megyében dol­gozó orvosok száma is. A lakásépítkezésekben vár­ható-e előbbrelépés? — Az igazság az, hogy éven­te annyi új lakás épül a me­gyében, amennyi elsősorban elemi károk következtében tönkre is megy. Az. állami költségen épülő lakások szá­mának lényeges növelésére sajnos nincs lehetőség. Az' OTP-kölcsönök segítségével azonban feltétlenül gyorsí­tani szerelnénk az űj há­zak, lakások építését. Ezt segíti az új kormányrendelet is, amely megszabja a köl­csön új feltételeit, méghozzá igen kedvezően. A határo­zat értelmében az Országos Takarékpénztár évi kétszá­zalékos kamattal családi ház építésére 20 000 forint, tár­sasházi lakás építésére 40 000 forint összegű alapkölcsönt nyújthat, a további kiegészí­tő építési kölcsön kamata évi hat százalék. Továbbá sze­retnénk meggyorsítani a ter­vezéssel összefüggő ügyinté­zést, s a közművesítéssel kap­csolatos problémákat és min­dent elkövetünk az építőipar gyors fejlesztése érdekében. Hogy ez utóbbit hogyan gon­doljuk? Az állami építőipar munkáját azzal igyekszünk segíteni, hogy más megyék­től kapjon szabad kapacitást a nagy megyei létesítmények mielőbbi befejezése érdeké­ben. Bővíteni szándékozunk a tanácsi építőipart, nemcsak a létszám emelésével és szer­vezettebb munkával, hanem a gépesítés mértékének foko­zásával is. Ugyanakkor fo­kozottabban támogatni szán­dékozunk a helyi kezdemé­nyezéseket. Milyen segítséget vár a fel­adatok megoldásához a lakos­ságtól a megyei tanács? — Az elmondott feladatok sikeres megoldása nagy erő­feszítéseket igényel. Az elöbb- relépést jelentősen meggyor­síthatja a lakosság hathatós támogatása. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy nagyon sok dologban a lakosság maga is hajlandó hozzájárulni anyagiakban is, társadalmi munkával is és ezzel a lehetőséggel nekünk az eddiginél jobban kell gaz­dálkodnunk. Nem fordulhat elő, ami nemegyszer megtör­tént a múltban: egyes helyi tanácsok figyelmen kívül hagyták a lakosság felajánlá­sait. Minden helyes kezde­ményezést a jövőben fel kell karolni. A megye ezt a tö­rekvést úgy kívánja segíteni, hogy bizonyos összeget tar­talékol éppen ilyen célok­ra. Ha például egy község összefog és jelentős munká­ba kezd, ne történhessen meg, hogy néhány tízezer vagy százezer forinton múl­jon a munka befejezése. De a hathatós anyagi támogatás mellett jelentős erkölcsi megbecsülést is biztosítani kell mindazoknak, akik _ időt és fáradságot nem kímél­ve munkálkodnak községük közös céljaiért. Éppen ezért terveink között szerepel egy olyan emlékplakett alapítása, amelyet a megye legkiemel­kedőbb munkát végzett társa­dalmi aktívái nyernének el. Milyen változásokat remél as új gazdasági mechanizmús be­vezetésétől a tanácsok munká­jában? — Néhány esztendővel ez­előtt a fejlődésnek egy egész­séges folyamata kezdődött meg Pest megyében. Ennek során már nagyon sok po­zitív lépés történt. A reform következtében beálló új hely­zet ennek a folyamatnak a meggyorsítását kell hogy eredményezze. Ennek érde­kében gyorsabbá, hatéko­nyabbá, rugalmasabbá tcell tenni a tanácsok munkáját. Mielőbb feloldani a ma még gyakran megtalálható nehéz­kes, sokszor bürokratikus munkastílust. Nagyobb kö­rültekintéssel, gyorsabban, egyszerűbben — ez kell hogy legyen az új munkastílus lé­nyege. Hogy ez valósággá válhasson, több vonatkozás­ban növeljük a helyi taná­csok hatáskörét, felelősségét. Csak így válhatnak képessé a lakosság ügyeinek gyorsabb és fokozott érdemi intézésé­re. Ez természetesen növeli ,majd a választott szervek tekintélyét, a tanácstagok sze­repét és felelősségét Is. Egyéni kérés, kívánság? — Talán csak annyi, hogy ezúttal szeretném megkö­szönni mindazon gyárak, in­tézmények, gazdaságok, ba­rátok, ismerősök és ismeret­lenek jókívánságait, amit ki­nevezésem alkalmából levél­ben, táviratban küldtek. Va­lamennyi jókívánságból azt olvastam ki, hogy íróik sze­retik szűkebb pátriájukat, falujukat, megyéjüket és ké­szek érte tenni is a fejlődés érdekében. Pest megye ne­kem is szülőhazám. Szeretem és legjobb tudásom szerint kívánok munkálkodni érte. Este nyolc óra múlt. A megyeházán az elnök irodá­ján kívül már csak a portás­fülkében ég a villany. Megint hosszúra sikerült a munkanap. Prukner Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents