Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-28 / 255. szám

""c'/f/rfffP 1967. OKTOBER W.. SZOMBAT Külföldi kaleidoszkóp Kozmosz 184. és 185. A Szovjetunióban fellőtték a Kozmosz 184 szputnyikot. A szputnyik Földtől mért tá­volsága 635 kilométer kö­rüli Pénteken nem sokkal a Kozmosz 184 felbocsátása után Föld körüli pályára ve­zérelték a Kozmosz 185-öt is. A Kozmosz-sorozat leg­újabb tagjának legnagyobb távolsága a Földtől 888 ki­lométer, legkisebb távolsága pedig 522 kilométer. WITTENBERG Évforduló A hét végére több mint ezer vendéget várnak Wittenbergbe, Luther városába, amelynek történelmi piacán énekkarok hangversenyével megkezdőd­nek a reformáció 450. évfordu­lójának nagyszabású ünnepsé­gei. ATHÉN November 15-én kezdődik Theodorakisz pere Athénban november 15-én katonai bíróság elé állítják Theodorakiszt és 32 másik le­tartóztatásban levő személyt. Azzal vádolják őket, hogy ha­zafias frontot és ennek kereté­ben ellenállási hálózatot épí­tettek ki a jelenlegi rendszer erőszakos megdöntésére. A vád szerint az illegális görög kom­munista párttól kapják utasí­tásaikat. LENINGRAD Levél 2017-be A leningrádi terület kom- szomolistái levelet írtak, ame­lyet 2017-ben, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 100. évfordulóján fognak majd felbontani. A levél így hang­zik: „Átadjuk nektek alkotá­saink stafétabotját, hogy a föl­dön évszázadról évszázadra a béke, a munka, a szabadság, egyenlőség és a testvériség uralkodjék.” A fémtokba zárt üzenetet betontömbben helyez­ték eL SZARATOV VIDEOFON A szaratovi in terur bán köz­pontban városi videofon- allomás nyílt. Az Októberi Forradalom előestéjén a Vol­ga vidéki város lakói moszk­vai, leningrádi, kijevi, Ívovi, kazáni és szverdlovszki ro­konaikkal és ismerőseikkel úgy beszélgethetnek telefo­non, hogy közben látják is egymást. ^ .////////////////////////WWW//////, KÖZEL-KELET Magánjellegű tárgyalások az ENSZ-ben Szovjet hadiiiotta-egységek baráti látogatásra érkeztek Port Sóidba A Biztonsági Tanács nem ál­landó tagjai csütörtökön már előrehaladott, de még magán­jellegű tárgyalásokat folytat­tak az ENSZ közel-keleti köz­vetítőjének személyéről, és feíadatköréről. Lehetséges, hogy rövid időn belül komp­romisszumos indítványt hoz­nak tető alá, s a közvetítő — sokan Gunnar Jarring svéd diplomatára gondolnak — hoz­záfoghat feladatához, ami op­timista vélemények szerint megnyithatná a krónikus vál­ság rendezésének első szaka­szát Szalal jemeni elnök köztár­saságpárti ellenzékének több tagja, akik tavaly hagyták el Jement, amikor a rendszer el­leni összeesküvéssel vádolták őket, pénteken visszautazott Szarumba. Nasszer, az EAK elnöke, a szuezi olajfinomítók tüzé­nek megfékezésében részt vett katonákat és tűzoltó­kat Bátorság érdemérem­mel tüntette ki. A Szuezi-csatoma mentén csütörtökön helyreállt a nyu­galom. Az izraeli tüzérség ál­tal eltalált olajfinomítók tüzét egy olajtároló kivételével el­fojtották. Hamid Mahmud, Szuez kormányzója közölte, hogy "a keletkezett károk ki- | sebbek az eredetileg feltétele­zetteknél. Dajan tábornok. Izraeli hadügyminiszter csütörtö­kön a csatornaövezetbe látogatott és megszemlélte ! a keddi támadásban részt vett tüzérségi alakulato­kat. Port Said nagy eseménye: a szovjet hadiflotta néhány egysége baráti látogatásra a kikötőbe érkezett. A szovjet hajók látogatását az a delegá­ció jelentette be, amely Szo- kolov marsall hadügyminisz­ter-helyettes vezetésével tar­tózkodott az EAK-ban és csü­törtökön utazott haza. A város lakossága ünnepi fogadtatásban részesítette a szovjet tengerészeket. Letartóztatták a bolíviai elnöki iroda sajtófőnökét Debray pere utolsó szakaszába lépett Letartóztatták La Pazban a; bolíviai elnöki iroda sajtófőnö­két, mert állítólag együttmű­ködött az ellenállási mozga­lommal. Gonzalo Lopez Munoz, akinek eredeti foglalkozása új­ságíró, már három napja bör­tönben van. Letartóztatásáról az első hír csütörtökön este pattant ki, amikor Antonio Arguedas államminiszter kö­zölte, hogy az elnöki tájékoz­tatási hivatal igazgatója, Lo­pez, hozzásegítette „Che” Gue- varát a bolíviai határ átlépé­séhez. Lopez — a közlemény sze­rint — hivatalos űrlapokat bocsátott forradalmárok, köz­tük Guevara rendelkezésére, a papírok egy részét az Ameri­kai Államok Szervezetének pecsétjével látta el, mások az elnöki hivatal jelzését viselték. Regis Debray francia balol­dali újságíró, Ciro Roberto Bustos argentin festő és négy bolíviai vádlott-társuk peré­ben Camiriban csütörtökön, a 17. tárgyalási napon befejező­dött a „bizonyítékok” előter­jesztése és a tanúk kihallga­tása. Pénteken kezdődött a per utolsó szakasza: az ügyész vád­beszéde, a magánvád előterjesz­tése, majd végezetül a védők beszédei. Ezután következik majd az ítélethirdetés. A per katonai ügyésze közölte, fenn­tartja magának a jogot, hogy Guevara naplóját a vád bizo­nyítékaihoz csatolja. Az állító­lagos naplót mindeddig nem terjesztették a bíróság elé. Az ösztönzés nem sérti az önállóságot (Folytatás as 1. oldalról) lémáiról. Többségük megerő­sítette dr. Bíró Ferenc által elmondottakat, a lemaradás okairól. Arról is beszámoltak azonban, hogy éppen a pártbi­zottságok és a pártszervezetek szorgalmazzására az elmúlt hé­ten szép eredmények születtek. Nem egy járásban, az összefo­gás, szép példáját tanúsították a közös gazdaságok. Nagykő­rösön például, a Dózsa és az Aranykalász tsz-eket segítik erőgépekkel a többi gazdasá­gok. Az albertirsai Szabadság Állami Gazdaság nyújt segít­séget A Kátai Állami Gazda­ság, a szentmártonkátai Kos­suth Tsz-t segíti gépekkel. A termelőszövetkezetek többségé­ben október 31-ig befejeződik a vetés, néhány szövetkezet azon­ban „veszélyezteti” azt, hogy a megye is teljesítse a tervet. Ilyen szövetkezet a nagy kátai járásban az újszilvási Kossuth. Nagyon kell azonban igyekez­ni ebben a járásban a tápiósze- lei, tápiószőllősi és a tápióbics- kei termelőszövetkezetekben is. A dabasi lárásban még mintegy 1350 hold vár vetésre. A ráckevei járásban a tököli tszcs a „kerékkötő”. A megyé­ben 8—10 olyan szövetkezet van, amelyikben kétséges az október 31-i időpont betartása. S ez nem csupán „kitalált” dá­tum. Sok éves tapasztalat bi­zonyítja, hogy a novemberi vetés 2—3—4 mázsával is kevesebbet ad holdanként, mint az októberi vetésű gabo­na. A tanácskozáson részt vett dr. Pénzes János, a megyei ta­nács elnökhelyettese, aki fel­szólalásában elmondotta: az idén csakúgy, mint az előző években, a tanácsok ellenőr­zik a közös gazdaságokban, a gabona vetésterv teljesítését. Az erre vonatkozó utasítást a járási és a községi tanácsok a közeli napokban megkapják. Házhoz szállítják termékeiket CSAK RÖVIDEN... A ROHAMRENDÖRÖK könnyfakasztó bombákat hasz­náltak a franciaországi Maris­ban a tüntető munkások ellen. 23 FIATAL TÜNTETŐ, aki­ket az amerikai hatóságok még a múlt héten tartóztattak le Washingtonban, a Pentagon előtt, éhségsztrájkot kezdett. LENINGRADBAN megnyílt a Béke-világtanács elnökségé­nek ülésszaka. NIGÉRIÁBAN a központi kormány csapatai folytatják általános előrenyomulásukat a biafrai erőkkel szemben. (Folytatás az 1. oldalról) arra is hajlandónak mutatko­zik, hogy anyagilag hozzájárul az érdekelt szövetkezetek olyan üzemágainak fej­lesztéséhez, amelyeknek termékeiből megfelelő mennyiségű és minőségű gyors szállításokat igé­nyelnek. A fciskunlacházi Petőfi Ter­melőszövetkezet néhány héttel ezelőtt 25 vagon burgonyát szállított kis tételekben a bu­dapesti háztartásokba. Az ak­ció sikeress volt. A szövetség éppen ezért úgy határozott, hogy jövőre már nemcsak a burgonya, de a befőzések ide­jén gyumölos, paradicsom, uborka, alma, zöldségfélék, mák, dió házhoz szállítását is megszervezi, természetesen az ideinél sokkal nagyobb ará­nyokban. Foglalkozik a szö­vetség azzal a tervvel is, hogy egy-egy lakótelep vagy na­gyobb háztömb rendszeres tej­ellátásának elvállalását is ja­vasolja tagszövetkezeteinek. A figyelemre méltó terveb megvalósítását a szövetség tagjai közös létesítmények kialakításával alapozzák meg. A ráckevei járásban például öt termelőszövetkezet sertés­tenyésztő-telepet, három má­sik pedig gyümölcsfeldolgozót és szörpüzemet alakít közös vállalkozással. Foglalkoznak nyúl és galamb tenyésztelepek létrehozásával ts. Szvetlána táncol Névjegy v s S \ | — cint nélkül | « \ X X ^ Johnny Hallydaynek, a ne* ^ 5 vés táncdalénekesnek nincs ^ ^ sok szerencséje az autóveze- ^ téssel, pedig mellékesen autó- J s versenyző is. S Nemrég az országúton érte § S szerencsés kimenetelű autóbal- ^ § eset. Csütörtökre virradóra Pá- ^ ^ rizsban előbb a Rue Mogado- ^ ^ ron hajtott neki Ford-gyárt- s mányü „Mustangjával” az ut- X s cát ideiglenesen elzáró vaskor- ^ x látnak, majd az Avenue Ver- ^ S sailleson csúszott meg gépko- ^ § esi ja és ütközött neki néhány, ^ a járda mellett parkírozó gép- s kocsinak. S Miután gondosan elhelyezte ^ x névjegyét a megrongált autó- ^ x kon, tovább akart hajtani. A ^ § kora hajnali órák ellenére ősz- $ ^ szesereglett járókelők azonban $ nem engedték el, hanem a leg- s S közelebbi rendőrőrsre kísérték, s x mert névjegyén elfelejtette a ^ X címét is feltüntetni. $ A személyi adatok ellenőr- > zése után a híres énekest rövi- ^ S desen elengedték. $ S $ srsssssxssssssssxssrssyrssssssssssssssss. Évekkel ezelőtt találkoztam vei«-- A bratislavai nőbizottság egyik szobájában magnózene szólt. Imént még ünnepélyesen ültünk a terített asztalnál és tartózkodó mosollyal kísértük csevegő, élettől, humortól duz­zadó elbeszéléseit. Most meg magunkfeledten vesszük észre, hogy derűje ránk ragadt, és falhoz toljuk az asztalokat, helyet csinálunk a táncnak! Megfeledkeztünk arról, hogy aki legelsőnek táncbd indul, néhány évvel ezelőtt még csonkolt lábakkal, örök fek- 1 vésre kárhoztatva sóvárgott a tavaszba, a nyárba ... Regényből sem ismerte még a szerelmet... Gyermekei — tízéves kis­lánya, s nyolcéves fiacskája (akkor voltak ennyi idősek) — történelemórán tanulják, mi­lyen volt Volgograd ostroma. Anyjuk az élő, a döbbenetes dokumentum: ilyen! Két tánc­ra, sétára, rohanásra született lábát vitte el a háború. Tizenöt­éves volt, még regényből sem ismerte a szerelmet... Nyolc évig feküdt, kezdettől reménytelenül sóvárogva visz- sza a gyermekkori álmokat, hogy egyszer majd bálba megy, suhog a ruhája, s azt mondják a fiúk: „Szép a sze­med, Szvetlána.” Egy fiatalasszonyt forgat most, foxtrottot jár, aztán le­ül csevegni, de amint kedvére való számot tesznek fel a le­mezjátszóra megint felpattan, táncra kér valakit, mint aki semmiről nem vesz tudomást, csak a napfényről. Mint akinek nincsen árnyé­ka... Szőke, karcsú, minden izé­ben sugárzóan mosolygó, kék szeme leheletnyi mosolyra el­tűnik, alig látni, mintha pará­nyi parázs lenne. Nem, ezt nem lehet ámulat nélkül néz­ni, ő tudja is és Huncutul visszapillant az asztalhoz, ami­kor megint táncolni indul: — Síelek is! Nem hitték el, hogy megtanul járni... Vége a táncszámnak, s el­mondja, mennyire óvták az orvosok attól, hogy magas sar­kú cipőt hordjon. — Nem akarok ósdinak, be­tegnek látszani. Ennél maga­sabb sarkút is csináltatok. (Akkor jött divatba a magas tűsarok.) Olyat csináltatok, amibe más asszony elfáradna. Mindig olyat akarok hordani, ami divat! Zavarban vagyok. Illetlen­nek tartom, hogy kifaggassam, és azt is, hogy magától értető­dőnek tartsam azt, amit a pszichológus gondolna most: Szvetlána túlkompenzál, ki­egyenlíti azt a különséget, ami közte és aközött a fiatalasz- szony között lenne, akivé ő válik, ha nincs háború. Tapin­tatosabb mindnyájunknál, nem várja a kérdést, hanem megelőzi: — Az orvosok nem szokták hozzá, hogy háborúban nők is elveszítsék a lábukat. Nem- gondoskodtak rólunk az orto­pédtervezők sem. Azt hitték, mindegy: nadrágban járok-e, vagy szoknyában. De én olyannak szerettem volna lát­szani, mint a többiek. Kér­tem, segítsenek ... Szoknyát szeretnék hordani, mint a töb­bi nő. Nem hitték el, hogy megtanulok járni ... Csak én tudtam, hogy fogok. Akarok. Hát ezt a gyógymódot nem is­merték... Nem emlékszem pontosan, hány műtéten esett át, amíg végié felpróbálhatta az első protézist Két mankóval kez­dett lépegetni. Mint sportolók a módszeres edzéssel, úgy ké­szült rá, hogy a mankót fel­cserélje a bottal, s végül a bo­tot is nélkülözve tudjon járni. Amikor már ez is sikerült, olyan kórházakba látogatott el, ahol szerencsétlenül járt emberek feküdtek. Derűjével, akaratával, példájával igyeke­zett hitet, önbizalmat adni azoknak, akik a háború, vagy más baleset következtében váltak rokkantakká. Itt talál­kozott egy fiatal lánnyal, aki­nek a karját és a lábát roncsolta el egy gép. A beteg nem akart meggyógyulni, nem akart élni. Az orvosok kétségbeesétten próbálták mankózni a lelkét. Szvetlána leült a kislány ágya szélére és könyörögni kezdett: — Énekelj nekem vala­mit ... Táncolni szeretnék. Tu­dod, én nem tudok énekelni, de táncolni azt nagyon. És szeretek is. No, énekelj, azt mondják, szép a hangod... Elhitette vele, hogy rászo­rul és a kislány énekelni kez­dett, Szvetlána pedig fölkelt. Egy pillanatra bizonytalannak érezte lábait, látta azt is, hogy a beteg ösztönösen félti, las­sabb tempóra veszi a dalt. In­tett. neki, hogy gyorsabban, gyorsabban, így nem lehet tán­colni. És mint akit megbabo­náztak, a fekvő beteg felült és engedelmeskedett, Szvetlána pedig féktelen szilajul járta, a táncot, mint kislány karában odahaza. A zajra bejött egy nővér, majd később orvosok, ápolók lopakodtak az ajtóréshez. „Béke van. és szeretem a szépet...'* A világ sok tájáról kap üd­vözlőleveleket. Azt mondta: a lakása valóságos ajándék-mú­zeum. Egyszer bekopogtatott hozzá egy férfi. — Szvetlána Poriszovna To- karevszkáját keresem. — Én vagyok — mosolygott rá a fiatalasszony. A férfi tanácstalanul állt, megrázta a fejét: — Kérem, én azt keresem, akinek nincsen lába ... — Helyes. Akkor képzeljen el láb nélkül! Mereszjev, akit Borisz Pole- voj „Egy igaz ember” című regényéből ismerünk, azt mondta egyszer neki: — Szvetlána, légy kissé kő­vakiéba, észrevette, hogy az övé kissé hosszú. — Alig vártam, hogy ma­gamra maradjak a szállodá­ban. Még akkor éjszaka fel- varrtam a szoknyáimból félte­nyérnyit ... Amikor először láttam, és cssak annyit tudtam róla, hogy a háború alatt mindkét lábát amputálták, nagyon feszélye­zett ennek a tudata. Nem tud­tam szabadulni tragédiájának nyomasztó hatása alól. Ami­kor elváltunk, éppen erről fe­ledkeztem meg. Most, hogy visszaemlékszem rá, hallom a nevetését, lágy melegen csengő molyabb. Nem illik ez a diva­tos öltözködés, ez a frizura egy hőshöz... — Miért? — csodálkozott el a Szovjetunió kétszeres hőse. — Most nincs háború, béke van és én szeretem a szépet, nem vagyok sem szent, sem madonna, hanem asszony! Akkoriban kezdtek rövidülni a szoknyák. Mesélte, hogy amikor megérkezett Csehszlo­énekhangját. Mert csak hazud­ta azt, hogy nem tud énekelni. Annak a kislánynak, aki előtt először táncolt, hogy jókedvre derítse. Jókedvre? Életkedvre. Egyébként mérnök. A férje is. A kislánya egy évvel idő­sebb, a fia eggyel fiatalabb, mint ő volt akkor Volgográd- ban. Szemes Piroska

Next

/
Thumbnails
Contents