Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-24 / 251. szám

1967. OKTOBER 24.. KEDD rear Miere I Égett? Barna? Ragacsos? Vitamontázs a gödi kenyérellátásról RÉSZTVEVŐK: Barek László nyugdíjas tsz- főagronómus, dr. Donászy Ferencné, ta­nácstag, Nagy Ilona, a 87. számú gödi Népbalt vezetője, Gelencsér János, a 3. számú alsógödi bolt vezetője, Ohád József gépkocsi vezető. Szabó József, a dunakeszi 7101. számú sütőüzem veze­tője. ★ Barek: — BarnaV kenyeret rendszerint nem lehet kapni. Szabó: — A dunakeszi ta­nácselnök is emiatt vont fe­lelősségűre a múlt hét ele­jén. Neki sem mondhattam mást: ez nem a mi bűnünk, hanem a boltosoké, akik csak körülbelül tíz-tizenkét má­zsát rendelnek naponta. Amennyit kémek, mi annyit sütünk. Egyébként olyan szép a barna kenyerünk, hogy sen­ki nem emelhet ellene kifo­gást Barek: — Ismételten olyat vittem haza, amelyiknek a közepe összeálló, nyers, ko­vászos volt, s amelyik leg­alább három napja került ki a kemencéből. / Nagy: — Valóban, előfordul, hogy panaszkodnak a vásár­lók: sülét lennek, ragacsosnak, kidolgozatlannak találják a kenyeret Néha a barna és a fehér szinte alig megkülön­böztethető. Dr. Donászyné: — Ezért mindkettőt három forint hat­van fillérért árusítják. Gelencsér: — Ez képte­lenség. A különböző címke kizárja a tévedést. De azért a fehér fehérebb lehetne. Barek: — Arra még nem kaptám választ miért nem rendelnek a boltvezetők több barnát? Nagy: — Mindenki csak a fehéret viszi. Általában száz, százhúsz darab kétkilás fe­hér és tíz darab barna fogy el naponta. Gelencsér: — A barna mi­nősége leromlott mi azért nem rendelünk többet Nagy: — Amikor panasz van. azt mi mindig közöljük a kenyérszállítókkal. Ohád: — Tizenhat helyre hordom ki a kenyeret Visz- szatérésem után a reklamá­ciókat azonnal közlöm az I üzemvezetővel. Szabó: — Ahonnan minő- i ségi kifogást jeleznek, oda i személyesen megyek el. Ha I azt látom, hogy két-három i kenyér csakugyan nem él- j vezhető, azt minden további ] nélkül kicserélem. Selejtes j áru csak a hajnali gyors ra- j kodás közben, véletlenül ke- j rül ki. A selejtet ugyanis az j alsógödi tsz-nek adjuk el, ] áUattakarmánynak. Gelencsér: — A mi bol-; tunkban a minőség ellen va-1 lóban ritkán szólnak a vásár- ! lók. Inkább az a baj, hogy i a kenyér nem friss. Több pék- I ség kellene, akkor mindig ) friss kenyeret árusíthatnánk.; Szabó: — Nem több pék-: ség, hanem több szakmunkás ; kellene. Mi látjuk el Alsó-; göd, Göd és Dunakeszi * lakosságát péksüteménnyel- j kenyérrel. Harminchárom; helyre kell naponta árut szál- $ lítanunk. Hét közben napi! hetvenöt-nyolcvan, szómba- í tönként száztíz-százhúsz má- 5 zsa kenyeret sütünk. Ezt a $ mennyiséget tizenhat szak- $ munkásnak kellene előállí-! tania, nekünk meg csak hét- ! nyolc van. Négy-öt betaní-; tott dolgozó segít nekik. Hét $ kemencénk van, két műszak- ; ban dolgozunk, egy-egy mű-> szak tizenegy-tizenkét órát, j nyolc ón, helyett. A váci; malomból, hatvan-hetven! zsákkal, naponta hoznak lisz- , tét, mindig friss lisztből sü- ä tünk. Raktárhelyiségünk ki- § esi, nem is tudnánk nagy! mennyiségű lisztet tárolni, i Persze, körülményeink közt> elkerülhetetlen, hogy a hét- I nyeként a süteményellátás is ven mázsából egy bizonyos jelentősen megjavult, ne legyen hibás, se­százalék lejtes, vagyis égett, lapos, süleüenebb. A segédmunká­sokat, akiknek tulajdonkép­pen csak a kenyérk.i rakás, a fűtés, az udvartakarítás len­ne a feladatuk, időközön­ként odaállítjuk a pékek mellé, hogy próbálják elsa­játítani, amit azok csinálnak. Három hete vettünk fel egy fiút, és a jövő héten veszünk fel egy újabbat. Dr. Donászyné: — Alsógö- dön is volt egy kenyérsütő üzem, de tavaly finom pékárut készítő üzemmé alakították át. Miért volt erre szükség? Sze­rintünk, ha minden marad a régiben, a hu községünkben nincs kenyérpanasz. Ohád: — Tapasztalataink szerint ma is csak elvétve akad. Amikor hordjuk be a kenyeret, az üzletek mindig tele vannak vásárlókkal, és csak ritkán hallunk méltatlan­kodást. Gelencsér: — Annyi tény, amíg működött az alsógödi pékség, nagyon jó volt itt a kenyér. Nem szabad lett volna hagyni, hogy átalakítsák. Szabó: — A kifogásolt átszer­vezést gazdaságossági okok­ból, felsőbb szerveink jóvá­hagyásával hajtottuk végre. A múlt év közepéig Dunaharasz- tin készült a sütemény, a ke-- nyérrel együtt, az alsógödi te­lephely csak kenyeret sütött. Sem azt, sem ezt nem tudtuk úgy megfelelően kihasználni, Alsógödön az átszervezésig csak két szakmunkás dolgo­zott, azóta hat, Dunakeszin pedig, amióta a sütöde csak kenyeret termel, tizenhat szak­munkásnak lenne munkája. Az átszervezés következmé­Gelencsér: — De azóta rit­kábban van az üzletünkben friss kenyér. Szabó: — Szombatra élőre termelünk, hogy ne legyen túlzsúfoltság. A péntek dél­után, melegen szállított ke­nyér szombat reggel már áru­sítható, és nem lehet azt mon­dani rá, hogy nem friss. Egyébként, ha a tervek nem borulnak fel, még az idén ter­melni kezd Vácott az új ke-, nyérgyár. Akkor az alsógödi finompékáru-üzemünket telje­sen megszüntetjük, s a duna­keszi egyik műszak áll át sü­teménytermelésre. Azt a ke­nyérmennyiséget pedig, ami a felszámolt műszak folytán hi­ányozni fog, a vád kenyérgyár pótolja. A jövő évben valószí­nűleg a dunakeszi üzem is korszerűbbé válik: két dupla gőzkemencét kap. a jelenlegi úgynevezett magyar kemencé­ket lebontják. Higiénikusabb körülmények között, jobb mi­nőségű kenyereket tudunk majd akkor előállítani. ★ Több szó nem lévén, a vitá­nak vége szakad. Hanyagság, vétkes mulasztás senkit nem terhel. Ha hibák mégis akad­nak, azok a nem legkedvezőbb körülmények következményei. És igyekeznek azok számát is csökkenteni: az idén még gon­dosabb munkával, jövőre kor­szerűsítéssel, átszervezéssel is. Nincs ok tehát aggodalomra. S minthogy legfontosabb ele­delünkről, a kenyérről van szó, ne is legyen. A Vila anyagát levelek, ér­tesülések és az érdekeltekkel folytatott beszélgetések alap­ján összeállította: Polgár István 50 éves a szovjethatalom il Forrsz da to és a nagyvilág; arat»iin»»i«tnn>nw $ FEL ÉVSZÁZAD elég idő ahhoz, hogy lemérhessük: mit változott a világ attól, hogy a Szovjetunió — van. A világ persze, sok minden okból és sokfajta hatásra vál­tozik. De azon, amit a techni­ka, a tudomány, az emberiség tudatosodása az utolsó ötven évben teremtett, felismerhet­jük megkülönböztető bélyegét annak, ami a Szovjetunió ha­tására jött létre, ami azért, és csak azért történhetett így, mert a szocializmus, a kom­munizmus megvalósításának kísérlete valósággá válik. A Szovjetunió az egyetlen olyan ország — pontosabban születésétől kezdve a második világháborúig az egyetlen volt, amely egy eszme jegyé­ben jött létre, egy korszerű, sok tekintetben korunk előtt járó, jövőbe mutató, de ötven esztendő viharaiban életké­pesnek, növekedésre késznek bizonyult eszme jegyében. Az eszme, a kommunizmus mindmáig nem valósult meg teljességében és tökéletességé­ben. Ez természetes. Éppen azért, mert a kommunizmus nem ábránd és nem varázslat, csakis reális és csakis emberi módon, vagyis hosszú küzdel­mes úton, győztes és vesztes csatákkal, magasra szárnyal­va és megtorpanásokkal ha­ladhat felé az emberiség. De ötven esztendő ahhoz is elég volt, hogy bizonyítva lássuk: ez az az irány, amely felé a történelem, az emberiség ha­lad. HOGY MIBŐL LATJUK EXT? Abból is persze, hogy 1917-ben Oroszországban volt egyedül szovjethatalom, és ma 14 országban épül a szocializ­mus. Éz idő alatt, akárhogyan nézzük, összezsugorodott a Régi és növekedett az Uj. A szocialista országok sorsa nem úgy alakult, mint ahogy előre, sokszor telve illúziókkal, az úttörők, s itthon Magyarorszá­^ gon, mi magunk is elképzel- § tűk. Mégis, ha ötven évvel ez- ^ előtt megkérdezték volna az § úttörőket: érdemes-e minde- ^ nüket, energiájukat, életüket azért, hogy megszü- egy ország, amelyre § egy világ acsarkodóit, bölcsö- ■5 jében akarták megfojtani, a § fasizmust szabadították rá, és ^ az emberiség szabadságáért hozott második világháborús nagy áldozatára is azzal felel­tek, hogy megindították elle­ne a hidegháborút — bizony­nyal azt felelték volna, hogy érdemes volt. Ha akkor előre látják, hogy a roppant ellen­séges nyomás, az óriási prob­lémák súlya alatt el is tor­zulhat az eszme, ha előre lát­ják, hogy viszály támad a szo­cialista országok testvéri kö­zösségén belül —, hogyne mondták volna akkor is, hogy érdemes volt, hiszen már nemcsak egy ábránd, már nem­csak egy országban valóság, hanem országok sorában, az emberiség egyharmada küzd azért, hogy megvalósuljon a szocializmus. KÜLÖN CIKKEK során, könyvtárra valót írhatnánk arról, hogyan befolyásolta a szocializmus országának léte, politikája, harca az emberek és népek szabadságának ügyét. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom idején a világrésznyi Oroszország, fé­nyes cári udvarával együtt maga is csak elmaradott gyar­mat volt. Ma már alig vannak gyarmatok, bár az imperialis­ta, gyarmatosító országok ma gazdagabbak és hatalmasabb eszközökkel rendelkeznek, mint valaha. Ma is van neo- kolonializmus, van a világban erőszak, elnyomás és kizsák­mányolás. De ezzel szemben nemcsak az áll, hogy az em­beri szabadságnak és a béké­nek egy világhatalom és szo­cialista szövetségesed az őrzői. A Szovjetunió és a szocialista országok létének hatását a vi­lágtörténelemre csak akkor mérhetjük le igazán, ha nem­csak azzal számolunk, amit ezek az országok elértek és megcselekedtek, hanem pzzgl ís, amit a tőkés hatalmak- nem éghettek el, és nem cseleked­hettek meg. ha azt is ügyel­jük, hogy ami rossz és kárho zatos, azért és csak azért nem zúdulhatott az emberiségre, mert van szocialista világha­talom. Külön tanulmány tárgya, hogyan változott meg a tő­késországok gazdasága, társa­dalmi rendszere a Szovjetunió létének hatására. Ma már el sem képzelhető, hogy a mo­dem tudomány, a modem ter­melőerők kihasználhatók le­gyenek az „egyéni vállalko­zás”, a „szabad piac” hagyo­mányos keretei közt, központi tervezés, állami beavatkozás, az erők nemzetközi méretű összefogása nélkül. A SZOVJETUNIÓ, a kom­munizmus leglényege, hogy kiküszöbölje az emberek életé­ből azokat az okokat, amelyek viszályt, erőszakot, háborúkat szőnek. A kizsákmányolás, mások elnyomása, terület, ha­talom, előjogok féktelen ét­vággyal mások rovására meg­szerzése — sokan hiszik még ma is, hogy ez az emberi élet megmásíthatatlan törvénye. Pedig ez nem így van. A há­borúk nem isten csapásai, az emberek szívesebben élnek be­csületesen és tisztán, ha ezzel jobban járnak, mint embertár­saik elleni farkasviselkedés­sel. A Szovjetunió, a szocia­lizmus felépítésén fáradozva arra törekedett, hogy megszün­tesse a háborúk okát. De ad­dig is, amíg az egész világon megvalósul a szocializmus, ar­ra törekszik, hogy ne zúdul­jon a világra atomkatasztrófa. Vannak az életnek, a gazda­ságnak olyan területei, amely­ben az Egyesült Államok előbbre van, mint a Szovjet­unió. Áll ez megfordítva is. De ami a legdöntőbb, azt a Szov­jetunió ötven esztendő alatt el tudta érni: a világ legerősebb tőkés hatalmát is képes visz- szarettenteni az atomháború­tól. FELMÉRHETETLEN, mit köszönhet az emberiség a Szovjetuniónak már eddig is. és bízunk abban, hogy még többet köszönhet majd ezután. Azt már könnyebben lemér­hetjük, mit köszönhetünk neki mi, magyarok. Ezt az orszá­got- a két-''«világháború közt urai szovjetellenességre ne­vélték: 1919 után a fehérter­rorral, aztán rágalmazó pro­pagandával és hamis, félfa­siszta mítoszok terjesztésével, a Don-kanyarba küldött, a Hit­ler utolsó csatlósaként elvér­zett, félrevezetett magyarok keserves sorsával, s aztán még egyszer megpróbálkoztak ez­zel, nyugati uszítók rágalma­zó dajkameséivel: volt idő, amikor azt hallottuk a rádió­ban, hogy a «Szovjetunió „Ma­gyarország kizsákmányolásá­ból tartja fenn magát”. Van­nak generációk, amelyek talán sohasem tudják teljesen kihe­verni ezt a kórt, amit a régi Magyarország urai beléjük ol­tottak. De az új, felnövekvő nemzedék, és az érett férfi­korban járók megtanulhatták azóta, mit köszönhetünk mi, a tízmilliós, természeti kincsek­ben szegény, kezdetleges ipar­ral, félfeudális földműveléssel i szabadságba lépő magyarok az elmúlt két évtized alatt a 200 milliós, mérhetetlen ter­mészeti kincsekkel rendelkező, mindenkor elvtársi segítségre rész testvéri szomszédnak, a Szovjetuniónak. Azt köszön- retjük neki, hogy olyan or­szág, amelynek önérdeke az, rogy mi és a világ minden népe elnyomás és kizsákmá­nyolás nélkül, szabadságban űs jólétben éljen. A Szovjet- jniónak nincsenek gyarmatai, i Szovjetuniónak nincsenek milliárdos profitot hozó kül­földi beruházásai, a Szovjet­unó történelmi kísérletet foly­at egy új világ, egy új társa- ialom felépítésére, amelyben megszűnik a háború és a szol- ;aság oka Aki ezt akarja a aját népe számára, az támo- ;atja ebben a Szovjetuniót. Patkó Imre ÉRTESÍTJÜK a közvilágítási lámpatest felhasználókat, hogy még az idén az 1x125 W-OS TI—BA.TJPUSÜ LÁMPATESTEKRE, rövid szállítási határidőre megrendelést elfogadunk FÉMFELDOLGOZÓ KTSZ Debrecen, Vágóhíd u. 3/a. Életmentők A polgári védelem, az egész­ségügyi szakaszok munkája nélkül elképzelhetetlen kor­szerű háború esetén a győze­lem. Nem túlzott szavak ezek, tudásuk, áldozatkész­ségük sok száz, sok ezer em­ber életét menthei meg. Me­gyénk 272 egészségügyi sza­kasza rendszeres foglal­kozásokon készül«, feladatára. Közülük a legjobb 11, egy-egy járás, valamint Cegléd, Gö­döllő és Szentendre képvise­lői vasárnap verseny formá­jában mutatták be, hogyan állnak meg helyüket háború esetén. A váci járás penci szakasza lett az egész napos budapesti verseny győztese. A szakasz elméleti tudása és a háborús rombolás jelképes körülményei között végzett mentési tevékenysége alapos felkészültségről tanúskodott (Képünk az 1. oldalon.) O Gázszennyezett területről kell a sebesülteket ki­menteni. Indul a mentőosz­tag. Pillanatok alatt maguk­hoz veszik a felszerelést, hord­agyakat, oxigénpalackot, kö­tözőszereket, vegyvédelmi fel­szerelést. Néhány másodperc és már fenn ülnek a teher­autón s robognak a kijelölt hely felé. Képünkön a má­sodik helyezett, a dabasi já­rás újlengyeli szakasza in­dul mentésre. O A gázzal elárasztott te­rületre gázálarcos men­tőosztag hatol be. Elsőse­gélyben részesítik a sérül­teket s néhány perc alatt veszélytelen területre szál­lítják őket. Képünkön a bu­dai járás érdligeti« szakasza, i A verseny végén az újlen- : gyeliekkel holtversenyben áll- ; tak a 2—3. helyen. Végül; csupán néhány ponttal szó- ! rultak az újlengyeliek mögé, ; a harmadik helyre. — Dozvald — $

Next

/
Thumbnails
Contents