Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-24 / 251. szám
rm*r «icrn 1961. OKTOBER 24., KEDD Lóvásáron Amikor Pócsmegyerről jövet elhagytuk Tótfalut s könnyű ügetésben haladtunk a Pokolcsárda és a rév irányába, azt mondja Jóska barátom: — No, lesz ló a vásáron. Előttünk az úton vagy háromszáz méterre több szekér és kocsi poroszkált. Legvégül hátúira kötött két muraközj széles fara látszott. — Pomáziak. — Honnan tudja? — Látom. Figyelje csak meg elől a befogott almásdereseket. Teher nélkül vidáman gurul a billenőplatós, gumikerekes kocsi, hamar utolérjük őket. S valóban: rézzel kivert, fényes ünneplő hámban két gyönyörű, karcsú deres hányja a fejét. Pécsmegyer a sziget derekán fekszik, Pomáz elég messze onnan, túl Szentendrén. De a mostani traktoros- vontatós világban jól ismerik egymást a lótartó fuvaros gazdák. Csípős szélben hosszú sor vár a túlterhelt, óvatosan manőverező kompra. Kétszer is fordul, míg ráhajthatunk. Addig egymást látogatják a várakozók. A környékbeliek jól tudják, melyik ló milyen, mit ér, de élcelődnek, gúnyolódnak. Mögöttünk budakalászi hidegvérű félvér kanca, mellette kiscsikaja. Odajön a po- mázi kocsitól a gazda s kérdi a kalászitól: — Hová viszed ezt a csacsit? Csak nem a vásárba? — De bizony. — Nézd meg, milyen vastag a jobb hátsó lába. Látod, mondtam én, add nekem négyért, most nem kapsz érte annyit. A csikó féléves, erős, fejlett, nagyon szép. S dehogyis vastagabb az egyik lábaszára. Az ára viszont magas; tudajdono- sa hatot szeretne érte kapni. Mármint hatezer forintot. De megyünk ót a túlsó partra, .Vácra. ★ Áll a vásár. Jóska méltatlankodva lefizette a soknak tartott 40 forint helyoénzt, s behajtunk a nagy füves térségre. Ma hajnalban a Csillagot és a Csibészt, Jóska két nagycsonté, sötétbarna lovát fogtuk be. A Lacii otthon hagytuk. Attól a kedves, szorgalmas állattól semmi pénzért nem válik meg, már öt éve dolgozik vele, érti minden szavát, mozdulatát. Ezek is jó teherbíró, erős lovak, de hát az egyik fölösleges. Amelyiket megveszik, azt eladja. Még csak reggel nyolc óra, sok hely üres. De a kupecek már itt vannak, többnyire ló nélkül. A lacikonyhák illata szélsodorta hullámokban ront ránk. Ma még nem ettünk, itt az ideje a reggelinek. Megyek az egyik sátorhoz, alatta nagy tepsiben kolbászt sütnek. Amikor a bakon ülve falatozunk Jóskával, megállapítjuk; tévedés nem lehet, ez a boltokban kapható főzőkolbász, kilója 28 forint. De Itt forró melegen, 70 forintot kérnek érte. Busás hasznot hozó üzlet! Jönnek s mennek a kupecek. Körbejárják a lovakat, mustrálgatják őket. Egy vörös bajuszé, vadászkalapos a Csillagot nézegeti, egy mozdulattal fölhúzza alul és felül a száját a lónak. A fintor az arcán jelzi, nem tetszenek a fogai. De megkérdi: — Mit kérsz érte? — Hatot. A kupec szó nélkül tovább megy. Megáll egy idős férfi a Csibész mellett, összehúzott szemmel, hosszan nézi, azután megszólal. — Az enyém volt. Két éve hozta Keszthelyről ide, Felsőgödre. — Jó ló. Húz. — Az. — Nem volt vele bajom. — Nekem se’. Alighogy elmegy, egy fekete bajuszos, pirospozsgás, magas ember jön. Odalép Csibészhez. — Szervusz Józsi. A tiéd ssz a ló? Tőlem vették meg Verőcére. Dr. Trautmann Rezső kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Trautmann Rezső építésügyi és városfejlesztési miniszternek az építőipar fejlesztése és korszerűsítése terén szerzett érdemei elismeréséül 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend aranyfokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Jelen volt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. Csuklós villamos Szegeden A Szegedi Közlekedési Vállalat dolgozói elkészítették az ország egyik legnagyobb csuklós villamosát: hossza 28 méter. Kétszáznegyven utast szállíthat egyszerre. A munka művésze az alkotó ember MEGNYITOTTÁK AZ ÓBUDAI MŰVÉSZETI HETEKET Óbuda munkás arculatát mutatják be idén az október 23-án kezdődő „óbudai művészeti hetek” alkalmából a Frankel Leó Művelődési Házban. Két nagyüzemük, a Pamutnyomó Ipari Vállalat és a Magyar Hajó- és Darugyár tette közszemlére korszerű új termékeit. A kiállítás egy hétig tart nyitva, s ezalatt felkeresik az iskolák felső tagozatos diákjai. Jó lenne, ha a környező Pest megyei községek iskolásait szintén elvinnék ide, ötletet, útmutatást adni a pályaválasztáshoz. Hiszen a pamutnyomó és a Hajógyár dolgozóinak tekintélyes százaléka, ma is bejáró munkás. PÉCS Megnyílt a 3. magyar játékfilmszemle Pécs ünnepi díszben és a filmvilág neves képviselőinek kijáró érdeklődéssel fogadta a 3. magyar játékfilmszemle vendégeit, a hétfői megnyitó ünnepség mintegy százhetven hazai és külföldi résztvevőjét. .'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSS — Én meg onnan vettem. — Mit kérsz érte? — Kilencet. Heves, szenvedélyes kitörés:, — Meg vagy te őrülve! ★ A tér közepén lefeküdt egy pej. Puffadt a hasa, a szeme nyitva, néha pislog egyet. Tömeg áll körülötte. A fülét húzogatják, oldalát rúgják, de csak gyengéden. A ló nem mozdul, csendesen tűri. Élénk gesztikulálás közben, hangosan vitatkozik fölötte a vásári „parlament”. Mind megannyi hozzáértő szakember. — Élj öt szegénynek az utolsó napja. — Megmarad. — Föl kellene a hasát szúrni. — Te marha, nem tehén az. — Le kell locsolni vízzel és pokróccal betakarni. — Ha két deci rumot kapna, magához térne. — Á, nincs már sok ideje. Megdöglik. Hirtelen szétrebben a kör; a ló fürgén átfordul a másik oldalára, föláll és szépen továbblépked. ★ Tizenegy felé jár az idő, de még egy vásárlást sem láttam. Nem lelt még új gazdára a Csillag vagy a Csibész sem, de a mi sorunkban a többivel is csak várnak. A jó és szép lovaknak magas az ára. A két pomázi muraköziért állítólag 35 ezret kértek. Egy Epolról, Esztergom mellől jött ember két ötéves, maganevelte, egyszerre húzó, szelíd lováért 17 ezret kér. Melletünk két sovány szürkéért — 14 és 9 évesek — nyolcezret akar a kós- pallagi öreg. Alkusznak rá, olcsóbban kérik, de úgy nem adja. Süttőről, ide 80 kilométerről, jött egy kövér ember a kamaszfiával. Még előző este elindultak, két szép másféléves pejcsikót kötöttek a kis kocsi mögé, amit tömzsi, erős öszvér húzott. Eladó mind a három állat. Az öszvér nagyon megtetszett egy budakalászi házaspárnak, haza is vinnék szívesen, de drága; hatezer. A két csikó az nem kell senkinek, sem ötért, de még a feléért se vennék meg darabját. Ki tart, ki etet egész télen át két csikót? Különben Is. még másfél évet várni kell, míg kocsiba lehet fogni őket. Mór delelőn állt a nap, amikor nagyobb lett a mozgás, a kunecek néhány vásárt nyélbe ütöttek. Mert kis kivétellel, ők hajtják fel a vevőket, s nagy taglejtések, széles mozdulatok közepette, hangos szó- áradattal dicsérik a lovakat. A közvetítésük nélkül nemigen van vásár. Futtatják a lovakat körbe, befékezik a kocsik kerekét, úgy húzatnak, lássa mindenki, mit bír az állat. Ha azután sikerül a vásár hosszas alkudozás után, riégy-öt darab százas, de még több is üti a markukat. így vettek meg viharos jelenetek közben egy szép fekete öszvért. Addig csapkodtak egymás tenyerébe a vevő (egy dunabogdányi fiatalember), meg egy kupec, míg ötezerötszázról lementek négyezerket- tőszázra. Amikor leszámolta a pénzt, akkor derült ki; az állat járlatlevelén nem az eladó neve áll. Nagy fogadkozás, írásbeli nyilatkozat készül tanuk előtt, hogy nyolc napon belül elküldi a „pakszus"-t. Egy szakács és családja VASÁRNAP DÉLELŐTT Az asszony Vége a vásárnak. Ma a felhajtott másfélszáz lóból alig tíz, ha elkelt. Sokan akartak, mégis kevesen vettek. Hetesi Ferenc Pál Helytörténeti múzeum nyílt Isaszegen A szabadságharc egyik győzelmes csatájának helyén, Isaszegen vasárnap helytörténeti múzeumot nyitottak. A vasutasotthon épületének négy helyiségében a község és a környék történelmi, régészeti, néprajzi és munkásmozgalmi emlékeit, dokumentumait állították ki. Az 1849. április 6-án lezajlott ütközet hagyatékait külön csoportosítva őrzik. A múzeum gazdag anyaga között számos értékes darab és helytörténeti kuriózum látható. Többek között honfoglaláskori edények, II. Rákóczi Ferenc levele, a szabadság- harc honvédéinek fegyverei, a csatában zsákmányolt osztrák „csodafegyver”, a röppentyű, valamint az az újság, amelyben Kossuth Lajos hírül adta az ország népének az isaszegi győzelmet. Itt található a plébánia „História domusa” is, amelyben az akkori lelkész magyar nyelven örökítette meg a csata eseményeit. A gazdag gyűjteményt Szatmári Zoltán nyugdíjas hentesmester bocsátotta a múzeum rendelkezésére. Trófea-kiállítás Az Űjvidéken szeptember 22 és október 5 között tartott nemzetközi vadászati kiállításon 90 magyar trófea szerepelt. Közülük 76 arany-, tíz ezüst- és négy bronzérmet nyert. Két szarvasagancsunk alig maradt el a világrekordtól. Az európai nagyvadak trófeáinak versengésében hazánk szerezte meg az első helyet. A trófeakiállítást mától a nagyközönség is megtekintheti a Mezőgazdasági Múzeumban. 225 esztendős zenekar - Budapesten A budapesti zenei hetek alkalmából hazánkban vendégszereplő lipcsei Gewandhausorchester a közeljövőben ünnepli fennállásának 225. évfordulóját. A szakács A bankban dolgozik és végzi az esti egyetemet. Vasárnap reggel bevonul a kisszobába, telerakja az asztalt, a rekamiét, és a padlót jegyzetpapírokkal. Ez részben a tanuláshoz szükséges, részben barikád a minduntalan tolakodó család ellen. „Ember, ki itt belépsz, gondold meg tovább- jössz-e? Mert, ha igen, ki leszel lódítva!” Ez nincs sehová felírva, de ezt mesélik a papírok és ezt mondja az asszony tekintete. A szoba lakója bal kezében egy vaskos könyvvel, jobbjában golyós tollal tanul. Amit nem ért, vagy ami nagyon tetszik neki és lényegesnek hiszi, azt vastagon aláhúzza a könyvben. Tízkor kiszól, hogy éhes, tizenegykor „Légy szíves, főzz egy feketét”. Tizenkettőkor megkérdi csak úgy, az ajtón keresztül, hogy a férje milyen összefüggést lát az áru értéke és csereértéke között. Választ tulajdonképpen nem vár, de jól esik tudatni a nagyvilággal, hogy ő igen komoly dolgokkal foglalkozik odabenn. Azért ebédig mégegyszer kiszól: „Elmaradott vagy, fiacskám és az is maradsz, ha nem tanulsz!” Ezt is a férjének mondja, aki, ő is tudja, mindezt nem is hallja, nem is hallhatja, hiszen nincs ott, még a közelben sincs. ______.---------—. Kimegy álmosan a kony| A kis Slác | hóba, ásít és síró hangon------------------------ reggelit kér az apjától. — Már megint kakaó? — nyafog a gyerek. Később eszébe jut, hogy vasárnap van és minden átmenet nélkül elkezd örülni. — Ma nincs suli — mondja és boldogan hozzáfűzi: — A Bartókban a Csapajevet adják. — Van pénzed? — kérdi az apja. — Igen, nekem mindig van — válaszolja a srác, némi iróniával arra célozva, hogy a szülei gyakorta vitatkoznak a kosztpénzen. — Honnét? — kíváncsiskodik tovább az apa. — Az ötösökért ötösöket kapok anyától — csacsog a fiú és nyeli a kakaót. „ötösöket? Milyen olcsó ez a srác” —, gondolja az apja. „Az anyja egy ötösért akár ezret is elkér. Egy havi tanulásért az egészhavi fizetést”. — Menj mosakodni — mondja hangosan a srácnak. — Minek? — szemtelenkedik a gyerek. — Tíz perc múlva megyek a Rudasba. A „Rudi” a legjobb fürdő, és itt van mellettünk. Délután kiengedsz a focimeccsre? Szevasz, ebédnél pontos leszek.----------------------- Hálóingben ül a tévé A nagyfiú | előtt, a sakkiskolát hall------------------------ gatja. Aztán felállítja a b ábukat és megpróbálja megoldani a sakkrejtvényt. — Géza háromra lép a világos huszár és akkor a sötét futó... — mormogja. Hasonfekszik a rekamién A felesége I és keresztrejtvényt fejt. ;------------— Vízszintes, hat betű, olasz kikötőváros ... Megvan! Genova! — rikkantja és közben a férjéhez fordul: — öregem, tedd tisztába a kicsit. Hogy tudod eltűrni, már két órája könyörgök. Mit képzelsz, egész nap sakkozni fogsz? Nem hallod, hogy sír? — gügyög egy keveset a gyereknek, azután: — Függőleges ...-------:—— Mászik, mert mászó korban él. A pici | És nem igaz, nem is sír. Szót- lanul rója a köröket, már talán a huszadik hosszat „ússza” a szobában. Időnként megáll, fölborít valamit, kéjesen felsikít, és egész testével nevet. Közben azt mondja: kak-ku! Ö a legelszántabb és a legerősebb fickó a házban, pedig kislány. Nyolc napja oltották, most megfakadt, karja vörös'és sebes, kicsiny teste lázas, de ő boldogan köröz a szoba padlóján. Tíz órakor tízórait visz a feleségének, azután kimegy a teraszra, hogy kiszellőztesse felesége szobáját, amelyben vágni lehet a füstöt, ötszázhatvan portörlőrongy röpköd a levegőben, ontja magából a lakások finom porát, ötszázhatvanan laknak a házban és ötszázhatvan srác hülyézi egymást az utcán. Tizenegykor beviszi a feketét az asz- szonynak. A reggelivel már régen kész, már megetette a kisfiát és megkínálta cigarettával a nagyfiút. Belép a szobába a feketével. - 1 — Az áru értéke... — mondaná, de a felesége leinti. — Már késő, magam is rájöttem. — Olasz kikötőváros hat betű: Nápoly! — segítene a menyének is, de ezzel is elkésett. — Egyébként is Genova, de apád mindent jobban akar tudni — suttogja a menye férje fülébe és a nagyfia hallgat, mert mit válaszoljon erre? A szakács felrakja a gázra az ételt. Húslevest főz, csirkepaprikás lesz nokedlivel, és bor, szőlő, fekete. Amikor mindennel kész, karjába kapja unokáját és megindult köztük egy sajátságos társalgás, melyet a Lipótme- zőn sem nagyon értenének meg a doktor bácsik. Gügyögés, csücsörítés, sikongás, torokhang — Kak-ku — Puty-tyi — Sziv-vi — Csacs-csi — Pacs-csi — Pu-szi. Nem, ezt a sziú-indiánok sem értenék meg. Nem is baj, fő, hogy ők ketten értik. A kicsi nevetőgörcsöt kap, bugyborékol torkán a hang. Később minden jót összefőz neki, de a kicsi a lábast egy könnyed ökölcsapással a levegőbe repíti. Az ételből bőven jut a ruhára, az arcra, a padlóra. És ez olyan édes, ezen mosolyogni kell. És a kicsi is összecsapja, összeveri két kis dundi kezét, aztán mégis jóllakik, és aranyos fejét, csendben álomra hajtja. DÉLUTÁN------------------;-------- — Ezen a szolid, nap| A tV-SZpíker I sütéses délutánon l:0-ra-------1------------------- vezet a Ferencváros... D e kedves nézőink figyeljük Albertet. Az idő tényleg kellemes, a meccs izgalmas, ekkor megszólal a csengő, a szomszédok jönnek. Megengedik-e? Persze hogy meg. — 2:0-ra vezet a Ferencváros, de kedves nézőink, figyeljük Novákot. Az idő kellemes, a meccs izgalmas, s ekkor megszólal a csengő. A kissrác jön, éhes. Nyafog, csirkepörkölt volt délben is. — Nekem zsíros kenyér kell, én zsíros kenyeret akarok — toporzékol. Az apa kimegy a konyhába, megkeni a kenyeret és mire visszajön: — 3:0-ra vezet a Ferencváros, de kedves nézőink, figyeljük Vargát. Az idő kellemes, a meccs izgalmas és ekkor megszólal a csengő. Az apósék jöttek. A feleség: — Micsoda öröm ... Bábeli hangzavar, a férfi kimegy az erkélyre. Kint ötszázhatvan srác hülyézi egymást. — Nem szabad srácok, miért beszéltek ilyen csúnyán egymással? — Okítja az ablak alatt levőket. A félhomályból labda száll, ablaküveg csör- ren, kamaszhörgés hallatszik, akkor nagyon komolyan leszól és megkérdi: Hülye vagy, édes fiam? — azután visszamegy. — 4:0-ra vezet a Ferencváros. De kedves nézőink, figyeljük Szűcsöt. Az idő kellemes, a meccs izgalmas és akkor a vendégek kászálódnak hazafelé. A felesége nyűgösködik, hogy őt egész nap senki sem szerette, senki sem figyelt rá, sokkal jobb élete van egy független nőnek. A szakács lefekszik. Olvas egy keveset, 11-kor eszébe jut valami. Magára kapja köpenyét és kulccsal a kezében a bérház ajtajához oson. A lépcsőházban kong a csend. A kulcsot a zárba illeszti, — és felsóhajt: „Nyitja!” Nagyszerű, nem kell megvárnia a reggeli kapunyitást, ha akar hajnalban is bemehet dolgozni. És ettől a tudattól, édes álomba merül. Suba Andor
