Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-24 / 251. szám

2 «ji MEGYEI 1967. OKTOBER 34.. KEDD Az Aurorától a csillagokig Moszkva ma Enugu tsljostn kihalt Ojukwu szökni készül? S Vasárnap, csaknem három ( héttel Enuffu eleste után, a külföldi sajtó képviselői első S ízben kereshették fel a szaka- |dár Biafra fővárosát, Enugut. Az újságírók bejárhatták egész § Enugut és környékét, beleért- | ve a repülőteret is. A város ^teljesen kihalt, az ibo lakos- ^ság a szövetségi csapatok bp- v vonulásának éjszakáján elme­nekült a városból. Több mint százezren hagy­ták el Enugut. CSAK RÖVIDEN... A SZOVJETUNIÓBAN újabb Molnyija 1 típusú hír­közlő szputnyikot bocsátottak feL LUXEMBOURGBAN meg­kezdődött a Közös Piac mi­niszteri tanácsának nagy ér­deklődéssel várt ülése, ame­lyen megvitatják Anglia és több más ország felvételi ké­réséi § FELROBBANT A TÁWE­| ZETÉK a jugoszláviai huzlai ^ hőerőműnél. Csaknem egész ^ Bosznia-Hercegovinában szü­5; netelt az áramszolgáltatás, s * § A MARINER 5 amerikai űr- $ laboratórium befejezte 40 ezer ^ szavas adatszolgáltatását a ^ VenusróL § NYUGAT-BORNEÓBAN az | indonéz katonai alakulatok 25 \* kínai aariltát” megöltek. A szövetségi csapatok vezetői mindeddig hiába hívták visz- sza az ibo lakosságot, a mene­kültek körében elterjedt az a hiedelem, hogy a lagosiak minden ibót megölnek. A biafrai erők mintegy öt­ven kilométerrel délre húzód­tak vissza, a becslések szerint körülbelül háromezren van­nak. A nigériai szövetségi kor­mány készültséget rendelt el arra az esetre, ha Ojukwu, a biafrai szakadár köztársaság vezetője megkísérelné elhagy­ni az ország területét. Lagnsban vasárnap olyan hírek terjedtek el, hogy Ojukwu 24 órán belül tá­vozik az országból. Mohamed Shuwa alezredes, a Biafra ellen támadó szövet­ségi csapatok parancsnoka va­sárnap az enugui rádió hul­lámhosszán elhangzott beszé­dében felszólította a szakadár Biafra lakosságát, hogy aka­dályozza meg Ojukwu szöké­sét. Az ENSZ születésnapja Huszonkét esztendeje» hogy — 1945. október 24-én — életbelépett az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek alapokmánya, bogy létrejöt­tek azok az elvek, amelyek a má­sodik világháború vérzivatara után az emberiség legjobb remé­nyeit megtestesítve az új világ­szervezet alkotmányában öltöttek testet. Azóta október 24-ét szerte a világon az „ENSZ napja”-ként ünnepük. Amikor 1945 kora tavaszán Jaltá­ban a fasizmus feletti «győztes nagyhatalmak vezetői elvi döntést hoztak az ENSZ létrehozásáról, a világszervezet feladatát így jelöl­ték meg: „A szervezet feladata el­sősorban az új támadó háború megakadályozása. Ezt a szerepet pedig úgy tölti be, hogy biztosít­ja a háború politikai, gazdasági és társadalmi okainak felszámolásá­ban valamennyi békeszerető nép állandó és szoros együttműködé­sét”. Elég elolvasni ezeket a sorokat ahhoz, hogy az ENSZ huszonkét esztendős tevékenységének mérle­gét meg lehessen vonni. A világ­szervezet munkáját abban az ér­telemben eredményesnek lehet mondani, hogy az imperializmus sorozatos és „életveszélyes” pro­vokációi ellenére a harmadik vi­lágháború szörnyű veszélyét mind­eddig sikerült elkerülni. Ez nem kis mértékben annak tulajdonítha­tó, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében az alapokmány kez­dettől fogva olyan jogokat bizto­sított a Szovjetuniónak, mint a Biztonsági Tanács állandó tagjá­nak, amelyek lehetővé tették a legsúlyosabb provokációk eredmé­nyes visszaverését. Az azonban kétségtelen, hogy az ENSZ nem képes hatásosan gá­tat vetni a vezető imperialista nagyhatalom, az Egyesült Álla­mok agresszív akcióinak! A viet­nami háború formailag nem U; - tozik és nem is tartozhat az ENS í hatáskörébe — hiszen egy orszá­gon belül folyó szabadságharcról van szó az elnyomás erői ellen. Ez a háború mégis ránehezedik a világszervezet egész munkájára- Szinte kiáltó módon hívja fel a figyelmet arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében még sok kemény politikai harcra van szük­ség, míg a Jaltában meghatározott alapelvek maradéktalan teljesíté­séről lehet beszélni. E politikai harcok előterében aa elkövetkezendő években félreért­hetetlen módon a leszerelés kér­dése áll. A világszervezet legkö­zelebbi feladata kétségtelenül »z, bogy hozzájáruljon az atomfegy­verek továbbterjedését lehetetlen­né tevő nemzetközi megegyezés, az úgynevezett atomsorompó-szer- ződés létrehozásához. E politikai harc megvívása ér­dekében kemény szervezeti küz­delmeket is kell vívni. Az utóbbi évek tanúsága szerint két szerve­zeti probléma ál! e küzdelem gócoontjában. Az. egvik: a Bizton­sági Tanács szerepköre. A másik: az ENSZ egyetemességének meg­valósítása. Látnivaló, hogy huszonkét esz­tendővel születése után az EN&Z- nek még mindig meg kell küzde­nie számos, tevékenységét káro­san befolyásoló politikai és szer­vezeti problémával. Mindez azon­ban nem feledtetheti el, hogy a történelemben első ízben műkőd k olyan ténvleges világszervezet, amelyben elvi politikai harcban csauhatnak össze a világpolitika pozitív és negatív erői — s amely­nek léte reményt és lehetőséget nvúit az emberiség életbevágó problémáinak békés megoldására. & „kínai gerillát” § _______ D e Gaulle „társherceg“ Andorrában Hűbéri adó: 74 hat sterling, illetve 2 font 14 shilling, 12 sajt, 12 fácán és 6 sonka De Gaulle tábornok egész éj­szakán át tartó, kombinált vás- úti- és autóbuszutazás után Két percen belül süllyedt el az „Ellát“ hétfő reggel, kíséretével együtt megérkezett/a Pireneusokban fekvő, csöppnyi Andorra feje­delemségbe, ahol „társhercegi” minőségben hat órát tölt. An­dorra elvileg spanyol—francia dominium. Egyik ' társhercege a mindenkori francia államfő, a másik spanyol egyházi sze­mélyiség. De Gaulle elnök Franciaor­szág és Andorra határától gép­kocsival folytatta útját a vá­rosba, miközben az útmenti falvak lakossága lelkesen kö­szöntötte. Az andorrai főváros főterén beszédet mondott. Majd katalán nyelven éltette Andorrát és hallgatóságá­val együtt elénekelte a francia és andorrai him­nuszt. Tekintettel arra, hogy a többségében spanyol anyanyel­vű Andorrának mindössze 15 rendőre van, a francia bizton­sági szolgálat több mint ezer rendőrt és detektívet küldött Andorrába. Az előkészületek oka az volt, hogy a spanyol ol­dalon igen sok OAS-terrorista búvik meg, és Párizsba me­rényletelőkészületekről futott be hír. A huszonnégy tagú andorrai regenstanács szeretné rávenni De Gaulle-t, hogy oldjon meg néhány zavaró belpolitikai problémát rövid látogatása alatt. A vitás kérdések Andor­rában a helyi kormányzat ösz- szetételével és a két helyi rá­dióállomás működésével kap­csolatosak. Eredetileg úgy volt, hogy a két társherceg: De Gaulle és az urgeli püspök talál­kozik. Erről azonban ta­nácsadói lebeszélték a tá­bornokot. Az andorraiak — hagyo­mány szerint -»■ minden évben 960 francia frankot fizetnek ki az Elysée palotában De Gaulle elnöknek, fényes ceremónia keretében, hűbéri adó címen. Ez 74 font sterlingnek felel meg. Vrgel püspöke ugyanak­kor minden évben 450 pesetát (2 font 14 shilling), valamint 12 sajtot 12 fácánt és 6 sonkát kap. KIESINGER nyugatnémet kancellár háromnapos hivata­los látogatásra Londonba ér­kezett. LEONOV szovjet űrhajós Olaszországba érkezett Kitépett noteszlap (EMLEKEK) 1 Sose felejtem el | napokat.---------------------------- A bun­kerban éltünk akkortájt, desz­kákból összetákolt ágyakon aludtunk, s két szovjet katona '• élt közöttünk. Egyikük — sap­kája alól kibúvó haját őszre meszelte a sűrű hóesés, arcát fáradttá gyűrte a több ezer kilométernyi út — egy négy­éves forma kisfiúval barátko­zott, térdére vette, beszélt hozzá, s a kisfiú, akinek ök- lömnyi arcát felnőtt gondok barázdálták, egyszerre felkiál­tott: — Ugye, most megint Bandi lehetek? Ugye, már nem vagyok Szikes Józsi? — És átfonta a szovjet katona nya­kát, aki megszabadította attól a gyötrő szorongástól, hogy egy napon elfelejti új nevét, s az udvarra cipelik, mint aho­gyan az édesapját és tovább nincs is... Mert ez a Bandi­a zokat a napokat. A bun­Humphrey Djakartába látogat A Fehér Ház bejelentette, hogy Humphrey amerikai al- elnök látogatást tesz Djakar- iában, azután, hogy részt vesz majd október 31-én Thieu dél-vietnami elnök beiktatá­sán. Az indonéziai utazás során Humphrey tárgyalásokat foly­tat a djakartai katonai rezsim Vezetőivel a két ország kap­csolatáról, különösen az Indo­néziának nyújtandó amerikai segélyrőL Ez lesz az első eset, hogy magas rangú amerikai szemé­lyiség utazik az indonéz fővá­rosba. Politikai megfigyelők rámutatnak, hogy amerikai részről igyekeznek Indonéziát bevonni az USA délkelet-ázsiai stratégiai terveinek r«'''"“»,é- be. Józsi nem tudta, mi van az­után, csak azt érezte, hogy at­tól ordítani, sírni kell... És Bandi-Józsi egyszerre le­tépte magáról fegyelmezettsé­gét, mint valami lángoló ru­hát, s mindaz a riadt, névte­len félelem, mely hónapok óta beléje szorult, egyszerre kizú­dult belőle. Bömbölve, teli szájjal sírt, azzal a sírással, mely kimossa a keserűség utolsó cseppjét. — Bandi, Ban­di. Bandi — zokogta, hüp- pögte, s a szovjet katona, ki egy hangot Sem értett az egészből, két kézzel a magas­ba emelte, meglóbálta a feje fölött, aztán a földre zökken­tette. — Dá-dá, Bandi! S Bandi könnytől elmázolt arcán megjelent áz a mosoly, melyet Szikes Józsi letörölt róla. — Bandi, Bandi — ismé­telte, majd — mint aki egy életre rendbeszedte a dolgát, — a sarokban levő homokku­pachoz lépett, lekuporodott melléje és alagút fúrásába kezdett. A szovjet katona mel­lé telepedett, segíteni akart neki. de Bandi nem hagyta. — Te csak vigyázz, hogy össze ne dűtsék. S el ne vi­gyék az ásót — mondta, s könnytől ázott zsebkendőjét, mint győzelmi zászlót, tűzte az alagút fölé. ■j—t-----——■ szovjet katona | A másik | — Nikolájnak ------------------ hívták — kerek­fejű, tatárszemű fiatal fiú. egy kanárira lett figyelmes. Bor­dás néni hozta le magával a pincébe, az öreg varrónő, aki­nek egyebe sem volt, mint a varrógépe meg a kanárija. Ni- koláj a kalitka elé ült és fü­tyülni kezdett. A kanári csak nézte gom­bostű-szemével, nem fütyült vissza. Akkoriban nemcsak a gyerekeknek fogyott el a sza­vuk, de a madarakba is bele­dermedt a füttyszó. A gép­fegyver zaj, a rengő ház nem csalt ki belőlük csattogó trillá­kat. És Nikoláj oldalra billent fejjel türelmesen fütyiirészett, mint aki tudtu! akarja adni, hogy békében dalolhat ezután ember és madar! Elővette szájharmonikáját, újra és újra végigfutott rajta, várt, majd ismét füttyel próbálkozott. Nem unta el, nem hagyta ab­ba, szemét az ijedt kis kaná­rira függesztette és fütyült, fütyült... S a kanári csöppnyi gégéjé­ből kiröppent az első fütty. Bátortalanul, félénken, csak annyira, mintha egy ágacska zizzenne meg a bokron. Ni­koláj szélesen elmosolyodott Ujjongó trillával felelt a ka­nárinak. amely egyszerre rá­zendített. S a bunkerban mindenki fi­gyelni kezdett. Álmos, elgyö­tört fejek, szenvedéstől szét­zilált arcok hajoltak előre, s noha nem mondta ki senki, valamennyien érezték, a sza­badság füttye röppent fel, a béke hangjára tanította Niko­láj a sárga kis kanárit, mely­nek csipogó hangja a pince­ablakon át áradt a felszag­gatott. kormos utcára ... S önkéntelenül füttyre iga­zította mindenki a száját. Palotai Boris A luzsnyiki stadion, amelyet Leninről neveztek el. A sta-; őiont egy mocsaras, külvárosi terület helyén 11 esztendővel j ezelőtt avatták fel. A világ sportközvéleményének érdeklődése ; gyakran fordul errefelé. A százezer nézőt befogadó labdarúgó- > és sportpályán kívül a sportkombinátban több tízezer néző j befogadására alkalmas uszodát és fedett sportcsarnokot is! építettek. Háttérben, a Moszkva folyón túl, a Lenin hegyen i emelkedik a Lomonoszov egyetem. """""""■"•'ssssssss'S'sswM-msssssssswM/'ssssMM’ssMrssssss/rsMmmS' Esti felvétel Moszkvában. Fényárban úszik a Szavelovsz-: kij pályaudvar előtti tér. A szédítő gépjármű-forgalom lebo-; nyolítását többszintes és több pályás autóutak szolgálják. A j Szovjetunió fővárosában, s a köztársaságok nagyvárosaiban a ; legutóhbi esztendőkben sorra épültek a több pályás autóutak,; a gyalogos aluljárók. Nemcsak Moszkva —, számos más szov- $ jet nagyváros is igényt tarthat a világváros névre. + + ' A moszkvai Kulinyin sugárút. Épülnek a toronyházak amelyekben a moszkvaiak tízezrei kapnak új lakást. A szovjei fővárosban naponta 350 lakást adnak át, s a városi szovjei adatai szerint ugyanennyi az új házasságkötés is. S nemcsak a fővárosban, hanem szerte az országban gomba módra nő­nek a földből az új, modern lakótelepek. Az utolsó tíz eszten­dőben (1956—1965 között) több mint 108 millió szovjet pol­gár, vagyis csaknem a lakosság fele kapott új lakást, vagy ke­rült jobb lakásviszonyok közé. + + § Az egyiptomi miniszterta- ^ nács vasárnap este Nasszer ^ elnökletével háromórás ülést 8 tartott Minisztertanácsára 8 meghívták Mohamed Favzi 8 tábornokot, az EAK fegy- § veres erőinek főparancsno- $ kát is, hogy részletesen be- ^ számoljon az Eilat izraeli $ romboló szombaton történt ^ elsüllyesztéséről. $ Nasszer elnök a tengeri $ csatában részt vett tiszte- & két és tengerészeket kitün- S tette. Egyiptomi részről közöl­ték, hogy az „Eilaf’ nevű izraeli naszádot, amely Port Saidtól északkeletre egyip­tomi vizekre hatolt, szom­baton délután radarirányí­tású rakétákkal, két percen belül süllyesztették el a vé­delmi erők. Izrael ugyanak­kor azt állította, hogy a hajó az egyiptomi felségvizeket nem sértette meg. Vasárnap még a reggeli órákban is folyt a kutatás az Eilat hajótöröttjei után, a tengerészek legtöbbjét azon­ban már szombaton kimen­tették. A hírügynökségek hétfő reg­geli jelentései szerint a szom­bati súlyos incidens óta nyugalom uralkodik a Szuezi- csatorna mentén és a Földkö­zi-tengeren. Sir Harold Beeley, Nagy- Britannia különmegbízottja Kairóból visszaérkezett Lon­donba. Elutazása előtt Beeley még egy, közel egyórás meg­beszélést folytatott Nasszer elnökkel és tájékozott for­rások szerint megállapodott vele a diplomáciai kapcso­latok újrafelvételében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents