Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-22 / 250. szám

r*4i NICYft «r/(fMao 1967. OKTOBER 22., VASARNAP A REFORM KÜSZÖBÉN Kesdetnényessőfc : a pártszervezetek Tapasztalatok a budai járás üzemeiben Alig egy esztendeje, sőt még fél évvel ezelőtt is, a kü­lönböző szintű pártszervek egyik legfontosabb feladatuk­nak tartották a Központi Bi­zottság által kidolgozott új gazdaságirányítási elvek meg­ismertetését. Amellett, hogy a kommunisták döntő többsége, általában egyetértett a mecha­nizmus reformjának szüksé­gességével, nemegyszer ez az aggodalmat tükröző kérdés is fölmerült a taggyűléseken: vajon az új körülmények kö­zött a pártszervezetek szerepe, gazdasági szervező és ellenőr­ző tevékenysége nem szorul-e háttérbe? Azóta, ahogy teltek a hóna­pok, fokozatosan más kérdé­sek kerültek előtérbe, lénye­gében és minőségében is má­sok. Az egymásután! nyilvá­nosságra kerülő párt- és kor­mányintézkedésekkel párhuza­mosan, főleg a gyárakban, az ipari üzemekben működő párt- szervezetek többségének ma­gatartására már a reform elő­készítésében való részvétel, sőt tevékeny kezdeményezés a jel­lemző. © Személyes tapasztalataik alapján így summázták véle­ményüket a Budai Járási Pártbizottságon Koritár Fe­renc, a pártbizottság titkára és Viszóczky Ferenc, az ipari osz­tály vezetője. Megállapításaik általánosítható érvénnyel is bírhatnak, hiszen a budai já­rásban mintegy százhúszra te­hető a termelőüzemekben, vállalatoknál, gazdaságokban, szövetkezetekben működő pártszervezetek száma. — Természetesen könnyebb a helyzetük a kommunisták­nak az önálló nagy vállalatok­nál; Százhalombattán az erő­műnél és a finomítóban, a Mechanikai Művekben vagy az Ipari Szerelvény- és Gépgyár­ban. Ezekben az üzemekben már jól előrehaladtak a jövő­re bevezetésre kerülő új vál­lalati szervezettség kialakítá­sában — mondja Koritár Fe­renc. — Bár ott, ahol teret kap az emberek véleménye, ahol van lehetőség az önálló gondolko­dásra és nemcsak azt szabad megcsinálni, amire fölülről utasítanak — teszi hozzá az ipari osztály vezetője — ott a mozgás, az aktivitás erőteljes. Hogy ez milyen mértékű és jelentőségű lehet, erre pél­daként a pilisi szénbányát em­lítik. A gondok itt nagyok Toltak, magas volt a költség- izint, 100 forint termelési ér­lékre 180 forint költség jutott. ?öl is vetődött: vagy becsuk­ják a bányát, vagy pedig csök­kentik a költségeket. — Ma már túljutottak ezen a fenyegető kérdésen. Oly­annyira, hogy október elsején a dorogi tröszt jóváhagyásá­val bevezették a 44 órás mun­kahetet. És a megoldásban a prímet a pilisi bánya pártbi­zottsága vitte. A kommunisták kezdemé­nyezték a bányp átszervezését. Hogy emeljék a magasabb ér­tékű szén termelésének ará­nyát, leállították a nagyková­csi üzemet és Pilisszentivánon az István-akna kapacitását növelték. A pártcsoportok a munkahelyeken beszélték meg, hogyan lehetne növelni a produktív időt. A bányá­szok sok hasznos javaslatot tettek. Többek közqtt fölve­tették: a robbantómesterek az adott területükön nem tudják kiszolgálni a munkacsapato­kat, sokat kell rájuk várni, ezért bízzák meg a csapatok­ban dolgozó hozzáértőket a robbantással. 0 Szóba kerül egy másik fon­tos üzem, az SZG Porkohá­szati Gyára is. Elmaradások­kal küzdött, szállítási szerző­déseit nem tudta teljesíteni Cgyik oka volt ennek az a tzemlélet, ami főként a mű­szakiak között uralkodott: ke- ményfémkohászok vagyunk, jő feladatunk a kísérleti ku­tató munka. Ezt a nézetet a pártszervezetnek kellett le- küzdenie. Átszervezték az ap­parátust, az első csúcsvezető­ség és a három alapszervezet helyett egyet hoztak létre, amelyen belül minden termelő egységnél pártcsoportok ala­kultak. A kommunisták meg­határozott feladatokat kaptak, méghozzá saját munkaterüle­tükön, a kitűzött termelési célok segítésére. — Nem telt el az év és gyö­keresen megváltozott a hely­zet. A termelés egyenletessé vált, az üzem részleteiben is teljesíti tervét és ami eddig ismeretlen volt, idén nyeresé­ges lesz. — Tegyük hozzá: megválto­zott a pártszervezet helyzete is, megnőtt a kommunisták tekintélye. Igen, ezek a példák meg­győzőek és azt mutatják: a reform előkészítésében, az új mechanizmusra való áttérés­ben nemhogy csökkenne, de nő a pártszervezetek súlya, jelentősége. Sőt; a kommunis­ták kezdeményezésére egye­nesen szükség van. Koritár és Viszóczky elvtár­sak ehhez még azt is hozzá­fűzik: — Megváltozott az aktivitás tartalma is. Most, a reform küszöbén, a főtéma: a gazda­ságosság, erre irányul a kom­munisták figyelme. © Üjabb tények bizonyítékok. Az MGM diósdi gyárában a kommunisták kidolgozták a jelenleg gyártott csapágyak önköltségi mutatóit. Grafiko­non szemléltetik az összeha­sonlító adatokat és a világ­piaci árakhoz viszonyítva ki­mutatták; milyen típusú csapágyak gyártása lenne gazdaságos. Az Ipari Szerel­vény és Gépgyárban is a párt- bizottság kezdeményezte azt a — lehet mondani — moz­galmat, amely a termelésben mutatkozó hibák megszünte­tésére törekszik. Az üzem pártbizottsága részletesen ele­mezte, miért nem tudták idén az első félévben a gaz­daságossági tervet teljesíteni. Kész megoldásokat nem dol­gozott ki, ez nem is feladata, de fölvetette a kérdéseket. Ezeket nemcsak a taggyűlése­ken tárgyalták meg a kom­munisták, de a pártonkívüli- ekkel együtt a termelési ta­nácskozásokon is. Az ered­mény: igen sok hasznos, ész­szerű és megvalósítható ja­vaslat született. — S ide tartozik az is: a pártszervezetek a kezdemé­nyezői az üzemi kollektív szerződések kidolgozásának. © A beszélgetés során eddig a járásban igen számottevő ta­nácsi vállalatok, kisipari szö­vetkezetek pártszervezeteivel nem foglalkoztunk. A kér­dések, a megoldandó felada­tok ott részben ugyan elté­rőek, de a légkör hasonló. Az aktív fölkészülés tapasztal­ható a Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat üzemei­ben, a PEMÜ-nél, a Budai Já­rási Háziipari Szövetkezetben és másutt is. De az is igaz, nem mindenütt sikerült még a párttagságnak bekapcsolód­nia a reform közvetlen elő­készítésébe. Van olyan üzem, vállalat, szövetkezet, ahol még „fölülről” várják az intézke­déseket. — A jellemző azonban nem ez. Általános tapasztalatunk, hogy míg korábban a párt- szervezetekben, a taggyűlése­ken is, a hibák megnevezésé­ben, fölvetésében merült ki a véleménynyilvánítás, most a hasznos, jó javaslatok kerül­tek túlsúlyba. — Igen, az a fő téma, ho­gyan csinálják ők maguk. Azért, mert egyre többen lát­ják, nem a „taccsvonalon kí­vül” vannak. Megnyugtató és biztató ta­pasztalatok; a reform megva­lósításában a kommunistákra első helyen lehet számítani. Hetesi Ferenc Pál Tíz nap... A Népszerű Tudományos Filmstúdió „Tíz nap, amely megrengette a világot" címmel dokumentumfilmet készített. Csak a cím azonos John Reed világhírű riportkönyvé­vel. A filmanyag eredeti fel­vételekből áll. A szovjetha­talom kivívása, az egyszerű emberek heroikus harca a ha­talom megtartásáért, önfelál­dozásuk a Nagy Honvédő Há­ború véres, kemény küzdelmé­ben. A filmet írta és rendezte Vi­téz Gábor. A bemutató no­vember 7-én lesz. Dérré vált a harmat... Kisebb kórok a kertészetekben Hidegebbre fordult az idő, s az utóbbi napokban hajnalon­ként fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Megkérdeztük Pancsovai Nándort, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály cso­portvezetőjét, vajon a talaj- menti fagyok nem okoztak-e károsodást a még kintlevő ter­ményekben? A csoportvezető szerint főként a Cegléd kör­nyéki és a ráckevei járás ker­Várépítés Nadapon Ismét „filmszereplő" lesz a Velencei-tó környéki táj: a na- dapi dombokon forgatják majd az „Egri csillagokat”. Mivel a történet eredeti színhelye, az egri vár az alatta felépült mo­dem városrész miatt nem al­kalmas a felvételekre, a fil­mesek Nadapon, a helyi kő­bányából kitermelt kövekből felépítik a „másolatát”. Gárdonyi Géza leírásához híven húzzák fel a falakat, bástyákat, építik fel a belső termeket. Egyelőre még csak a tereprendezésen dolgoznak a munkások, de hamarosan hoz­zálátnak a várépítéshez is. A „kettes számú egri vár” két- három hónapi munkával ké­szül el. tészkedő közös gazdaságaiban támadt, a mínusz két-három fokos hidegben kisebb káro­sodás. Az alacsonyabb fekvé­sű részeken a paprikát csípte meg a fagy, míg a Csepel- szigeten az alma szenvedett kisebb károsodást. Látható jelei is mutatkoznak megye- szerte az első talajmenti fa­gyoknak. A szőlő levele, a vi­rágok, de más kertészeti nö­vények is jelzik, hogy alapo­san benne járunk az őszben. Ez a fagykár azonban távol­ról sem érintette olyan érzé­kenyen a gazdaságokat, mint-, ha tavasszal történt volna. A kertészetek ugyanis már tel-, jesítették tervüket, a kintlevő sárgarépa, karfiol, de a bur­gonya és a cukorrépa is jól bírja a hideget. Minden­esetre a gazdaságok vezetői-, nek ajánlatos figyelni a me-, teorológiai jelentéseket s a fagyveszélyes termékeket mi-, hamarabb felszedetni. Gyorssegély teherkocsiknak Akár egy gépkocsi műszer­fal, olyan a nagy méretű elektromos tábla. Választ ad arra, hogy a rosszul működő teherautók villamos beren­dezéseinek van-e, s ha igen, mi a hibája. Próbálják az ön- indító-dinamó készüléket. A gyors orvoslás eredménye, hogy a ceglédi AKÖV-te- lepröl menetrendszerűen in­dulhatnak a járművek az őszi szállítások sikeres lebonyolí­tására. (Foto: Gábor) Részletek egy hajótörött naplójából — Hol voltál? Az egész csa­lád tönkrement az idegesség­től! — Felesleges volt izgulnod anyukám.'.. Én délután négy órakor elindultam Visegrádról, de a hajó Tahinál zátonyra fu­tott és csak 6 óra múlva tud­ták levontatni — védekezik a kislány. — Nem szégyelled magad? Ekkorát hazudni! Hát ha zá­tonyra fut az a hajó, küld ér­tetek a MAHART egy vízi­buszt. Nem a Fidzsi-szigetek- nél hajóztál, hanem Budapest­től 30 kilométerre — pattog képzeletbeli mamánk. Az esemény ismert. A kis­lány nem hazudott, bármeny­nyire hihetetlen is, amit előad. Ha nekem mondják, én sem hiszem. De utasa voltam a zá­tonyra futott Dunaföldvár ne­vű gőzösnek. Mint utas peches, mint újságíró szerencsés: 16 órát voltam kényszerű össze­zártságban különböző, véletle­nül összejött emberekkel. Mondják és igaz: az ember valódi arcát csak a válságos, a szokványtól elütő helyzetek­ben mutatja meg Otthon, s az illemtan-könyvekben és a tár­sadalomban megtanítanak, ho­gyan kell viselkedni a munka­helyen, a családban, első bá­lon, esküvőn és temetésen, de egyetlen könyv sem készít fel arra, hogyan viselkedjek, ha kigyúl fejem felett a ház, ha hasraesem, vagy ha története­sen — zátonyra fut a hajó. Nos, e 16 óra történetéből el­mesélek néhány epizódot. Ilyen esetben a MAHART sem tud viselkedni. Illedelmes, jól nevelt a hajózási vállalat, soha nem volt vele bajunk. Igaz, egyszer, évekkel ezelőtt felborult egy hajó a Balato­non, dehát erről a vitorlás- verseny miatt egy oldalra cső­dült tömeg tehetett. Persze, hogy egy vállalat milyen, az a bajban derül ki. Hát most kiderült. Kiderült, hogy nincs egyetlen tartalék­hajójuk sem, mely ilyen eset­ben mozdítható. Kiderült, hogy mégiscsak kellene a nagy utas- szállító hajókra egy rádióadó. Mert egy félig üres személy­hajó elhúzott mellettünk. Ka­pitányunk kiabált is az ő kis tölcsérén, de mint később megtudtuk, a Hunyadi kapitá­nya nem értette, hogy mit mond. Pedig azt mondta: — Álljanak meg és vegyék át az utasainkat, mert nem tudunk továbbmenni... A Hunyadi pedig méltóság- teljesen továbbúszott. Azt ér­tem, hogy a kapitánya nem hallotta a segélykérő szöveget. Azt azonban máig sem fejtet­tem meg, vajon mit gondolt, miért áll ez a Dunaföldvár nevű gőzös keresztben a Du­nán, miért reflektoroz és mi­ért kajabál a kapitány ... Ilyen esetben a Hunyadi sem tudott viselkedni... Persze, az értesítés elmara­dása még nem lenne baj. En­nek a hajónak vasárnap este 18 óra 10 perckor be kellett volna érkeznie a Vigadó térre. Gondolom ott is van egy for­galmista, akinek feltűnt, hogy egy hajó hiányzik a leltárból. Ennek ellenére a Surányból beérkező járatos hajét csak fél kilenckor küldték el. Az el is jutott a veszteglő Dunaföldvár közelébe, valamikor éjjel 11 óra tájt. Ekkorra azonban le­ereszkedett a köd. A Duna­földvár utasainak sorsa meg­pecsételődött. Reggelig a hajó foglyai. A kapitány felajánlotta, hogy aki siet, azt ladikon part­ra teszik, de rájuk három kilo­méteres gyaloglás vár, úttalan erdőn és szántáson keresztül. Csak a vállalkozó szellemű bátrak jelentkeztek. És egy fé­lénk kislány, aki sírva jelen­tette a kapitánynak: a ma­mája nem tudja, hogy Viseg- rádra jött kirándulni és nyolc­ra otthon kell lennie. Tőle két méter távolságra állt, elő­kelő közönnyel egy fekete hajú fickó, minden bizonnyal a csá­bító. — Rendben, kislány, mehet — mondta a hajóstiszt. — De ketten vagyunk... ö is — mutatott a lezser tartású ifjúra a lány. Az kissé csodál­kozva biccentett, majd meg­bocsátó mosollyal az ajkán, mint aki nem is ide tartozik, beszállt a ladikba... Íme az első baj, és máris árulóvá lett. Kislány, ha olvasod e sorokat, fogadd meg tanácsom: ezt a fiút ott kell hagyni. Nagyobb baj is érhet és ő akkor még részvétlenebbül elhagy ... kivinni — sikoltotta kettőjük közül az, akihez két kamasz­fiú is tartozott. — És a nőket — így a má­sik — a la Titanic. Végre rádöbbentik őket a valóságra, mely semmi ve­szélyt nem hozhat, legfel­jebb kényelmetlenséget. Az ember azt várná, hogy meg­könnyebbülnek és hálásak lesznek a nyugtatónak. Nem. Sértetten távoznak és a fér­fiút, aki szinte a lelkét tette ki, hogy meggyőzze őket a helyzetről, úgy hagyják fa­képnél, mintha tisztességte­len ajánlatokkal zaklatta volna őket. Nemrégen játszották a te­levízióban a Titanic tragé­diájáról szóló filmet. A hajó utasai közül sokan nézhették a tv-t. A fedélzeten vidám volt a hangulat. Aztán egyszerre éles csikorgás. Hallani lehe­tett, hogy a fenéklemezek sú­rolják a talajt. A hajó meg­állt és enyhén oldalra dőlt. — Süllyedünk — kiáltotta egy éitesebb hölgy. , — Itt már tör fel a víz! — hangzott az újabb vészjel­zés. Valóban, a folyosó padló­ján nagy tócsa víz csillo­gott. De nem kellett hozzá nagy körültekintés, hogy bár­ki észrevegye: az ivóvízcsap eldugult kagylójából ömlött ki. — Nyugalom, asszonyom! Zátonyon áll a hajó. Ennél mélyebbre nem süllyedhet. A víz pedig nem tör feljebb, mint a Duna vízszintje — mondta egy higgadt férfi. A két hölgynek beszélhe­tett: — Először g gyerekeket kell A szokatlan helyzet eleinte a többséget mulattatta. — Nicsak! Hajótöröttek let­tünk! — Szíja Robinzon! — Téged elviszlek Péntek­nek! — Ácsi! A Péntek férfi volt —Újítunk! így legalább be is népesítjük a lakatlan szigetet... Pattogtak a tréfák. Egy pár, traruisztoros rádiójának zenéjére, táncra perdült. A leereszkedő alkony’ sötétje sokaknak jól jött. Az elnép­telenedett fedélzetén össze­bújt párok kihasználták ezt a kellemes helyzetet... Közben figyeltük a vi­zet. — Már itt kellene lenni a mentőhajónak...­— Nem megy az olyan köny- nyen... de tízre biztos itt lesz... — Az is lehet, hogy itt éj­szakázunk? — kérdezte va-

Next

/
Thumbnails
Contents