Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-20 / 248. szám
Holnap: választóik elé állnak Szombaton délután 5 órakor bácskai Lajos az alszegi termelőszövetkezeti klubban, Csete Gyula a Rákóczi-iskolá- ban (Kecskeméti u. 43—45.) számol be a végzett munkáról. Mázsája: 215 forint Itt az új vetőburgonya A fogyasztási szövetkezet márciusban tartott közgyűlésének határozata értelmében beszerezték az államilag ellenőrzött vetőburgonyát a lakosságnak. A szövetkezet már a tavasz folyamán megkezdte a vetőburgonya kiosztást és most ősszel folytatni kívánja. A jó minőségű import ró- zsaiburgonyát hivatalos áron adják a Kustár u. 2. szám alatti felvásárló telepen. Ára 215 forint mázsánként Megjelent a „Rejtvényszínház" Kecskemétre is érvényes Nemrég alakult meg az országos színházi propagandaszolgálat, s napviágot látott kiadványa: a napokban országszerte nagy példányszámban megjelent „Rejtvényszínház”. Éhben a füzetben a jeles színházi kritikusok és újságírók szórakoztató történetei egyúttal a színházi műveltség terjesztői is. A rejtvények pedig nem csupán fejtörő szórakozást kínálnak, hanem szerteágazó színházművészeti ismereteket is. A rejtvényekhez az anyagokat az ország valamennyi színházának életéből merítik. A pályázati feltételül kibocsátott színházi bérletszelvények tehát az ország minden színházába, így a kecskeméti Katona József Színházba is érvényesek. Kaviár rekord A jugoszláv dunai halászok az idén ősszel érték el az eddigi legnagyobb kaviártermelést. A vizából és a tokhalból származó kaviár mennyisége a fogási idő végén mintegy 800 kilogrammra rúgott, vagyis a tavalyi idénynek több mint kétszeresére. Minden egyes kifogott tokhal vagy viza átlagban 10 kilogramm kaviárt adott. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Egymilliárd a biliárdasztalban. Egy agyafúrt ékszerrablás története. Színes, szélesvásznú francia—nyugatnémet —olasz film. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: 8 perc Üzbegisztánban. Előadás kezdete: 5 és fél 8 órakor. Október végéig MIÉ „szőlőfogadó-nap“ hétfőn és csütörtökön A PEST A/X EGVEI H I R L A P KOlONKIADAőA XI. ÉVFOLYAM, 247. SZÁM 1967. OKTOBER 20., PÉNTEK A múzeumi hónap jegyében... Mit ábrázolnak a misztikus faragványok? EMLÉKEZÉS ELEINKRE — MŰEMLÉK-SÉTA — ARANY-REPRÍZ Kocsér központjában, a tanácsháza szomszédságában lo- | vas kocsik hosszú sora álldo- i gál. Szőlővel megrakott ládák ! érkeznek rajtuk. A mázsánál | nagy a sürgés-forgás. A felvá- [ sárlást Kovács László irányítja. Tőle tudtam meg, hogy október 5-e óta heti két alkalommal „fogadó napot” tart a nyársapáti pincegazdaság Kocsér on. Hétfőn és csütörtökön vásárolják a borszőlőt. — Kiktől vásárolnak szőlőt? — Elsősorban az őstermelőktől, a bérelt szőlők tulajdonosaitól, de a termelőszövetkezettől is átvesszük, ha hoznak. — Hogy mennyit? Mindjárt Az országos múzeumi hónap keretében, októberben a művelődési házban dr. Balanyi Béla múzeumigazgató „A három város török elleni felszabadító háború idején” címmel tartott előadást, szép érdeklődés mellett. A sok búvárkodással összeállított, tartalmas előadásban felelevenítette a hallgatóság előtt azokat a nehéz időket, melyeket Nagykőrös, Kecskemét és Cegléd népe főleg az 1600-as évek végén FELTÁRUL A NAGYV.ILÁG Párosán tanulni — ez az, ami oly sok nehézségen segíti át Zsuzsit és Katit. A párosnak Kati az igazi nyertese, mert az ö otthoni körülményei nem nagyon kedveznek a tanulásnak. Szülei nemigen törődnek leckéjével, ő egymaga pedig nehezen birkózna a tudománnyal. De jól jár Zsuzsi is, mert mégiscsak vidámabb a tanulás a barátnővel — kettesben. Gyorsabban, könnyebben tárul fel így előtte is a nagyvilág... és az 1700-as évek elején elszenvedett. Menekülni kellett Hol a török, hol a császári, majd a kuruc hadaknak sok embert, rengeteg jószágot, pénzt és élelmet kellett — sokszor a zsaroló parancsnokok kénye-kedve szerint — kiszolgáltatni. A várost elpusztítással fenyegető hadaknak a körösi asszonyok több ízben ezerszámra sütötték a kenyeret. Végül a városok népe teljesen elszegényedett s az is előfordult, hogy a pusztító hadak elől távolabbi vidékekre kellett menekülnie a lakosságnak. Az előadásért a hallgatóság nevében Freitág Béla, a Múzeum Baráti Körének elnöke mondott köszönetét. Városnézés a toronyból Vasárnap délután szintén dr. Balanyi Béla múzeumigazgató a város műemlékeinek ismertetésére hívta az érdeklődőket. A tanácsháza előtt szép számban egybegyűlteket először a református templom tornyába vezette fel. Ott ismertette a templom történetét. Elmondotta, hogy alapjait a XIV. században rakták le, majd a toronykerülőkre felérve elmagyarázta a város határának történelmi nevezetességeit. A toronyból lejövet az 1782- ben épült katolikus templomhoz vezette a műemléknézőket és ismertette a templom történetét. A tanácsháza előtt elmondta, hogy azt 1816-ban építtette a város. Megmagyarázta a kapun levő érdekes, a felkelő napot, a nyújtózkodó és marakodó kígyókat ábrázoló misztikus fafaragványok jelentését. Ezek azt jelképezik, hogy a tanácshoz nappal kell járni, s hogy ott igazságot, de érdem szerint büntetést is szolgáltatnak. Az Arany-ünnepség filmen A múzeumi hónap legközelebbi előadása péntek este 7 órakor lesz a művelődési házban. Dr. Tőrös László előadása ! kíséretében, magnószalagról és S filmről megelevenítik az idei | jubileumi Arany János ün- J népségeket. (kopa) megmondom — szólt közbe Györkös József pincefőnök. — A szerződött egyéni termelőktől ezer mázsát és még körülbelül három-négyszáz mázsát a termelőszövetkezettől. — Milyen a termés? Meddig tart a felvásárlás? — Az első napokban rosz- szabb volt a minőség, mert az eső kárt tett a szőlőkben. A mostani áru lényegesen jobb. A tervek szerint még ebben a hónapban átvesszük itt a helyszínen a szőlőt. — Milyen árat fizetnek? — A borszőlőért kilónként négy forintot, az otellóért pedig kettő negyvenet fizetünk. (—m—) ITT A KÖRÖSIEK BESZÉLNEK Nem seprik a körösi utcát? Tulajdonképpen régóta foglalkoztat, hogy olykor hová tűnnek el köztisztasági alkalmazottaink. Legutóbb október tizedikén figyeltem meg, hogy noha a városon áthaladó lófogatú járművek után sok „csendélet” marad az úttesteken, azokat senki el nem takarítja. Kétségtelen, hogy a lovas kocsikat még jó ideig nem nélkülözhetjük, viszont a szoba-, akarom mondani utcatiszta pacit még nem találták fel. így hát az utcák tisztántartása — esztétikai és higiéniai szempontból egyaránt — nálunk Nagykőrösön akut probléma. Lenne talán olyan megoldás is, mint Budapesten, ahol a lovaskocsikat a város központjából egyszerűen kitiltották. Ha azonban jól meggondolja a tanács illetékes tisztviselője, bizonyára egykettőre rájön, hogy a két megoldás közül nálunk inkább csak az előző jöhet számításba. Tudniillik az, hogy az utcákat, kiváltképp a város főterét, főútjait állandóan seper- tetni kell. Ha viszont így áll a dolog, hogyan történhet meg, hogy a piszok, a szenny egész napon át ott maradhat a kövezeten, mint az a Szabadság téren, október tizedikén történt? Teljes aláírás. Nálunk kicsodán múlik ez? Tisztelt Szerkesztőség! örömmel és egyetértéssel olvastam a Nagykőrösi Híradóban F. Béla sorait a nagykőrösi szélmalom szomorú állapotáról, s felhívását, hogy meg kellene menteni. Ügy látszik, teljes mértékben igaza van, amikor azt írja: „Fájó irigységgel olvasom a híreket, hogy egyes városok anyagi áldozatot hoznak, hogy megmentsék a magyar paraszti élet jellegzetes épületeit. Tűnődöm, de kérdéseimre nem felel más, csak egy idetévedt, öreg varjú ..." Valóban, felhívására a mai napig egyetlen sor választ nem olvashattunk az újság hasábjain. Kár. Mindenesetre, ennek ürügyón hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a szerdai Esti Hírlapban a következő tudósítás látott napvilágot: Megint forog a dorozsmai szélmalom „ Megkezdték a Dél-Alföld egyik legrégibb ''pari műemlékének, az 1821-ben épült kiskundorozsmai szélmalomnak a helyreállítását. Már az elmúlt években is javítgatták falait... teljes felújítására azonban csak most kerülhet sor, hogy a malmot kisajátították és régi tulajdonosait kártalanították. Eddig ugyanis szélmalomharc dúlt a karbantartás ügyében...” Vagyis hót a Kiskunságban még harcolni is hajlandók azért, hogy becses műemléküket rendbehozzák, megvédjék. Nálunk, ugyan kicsodán múlik ez? Teljes aláírás Vetélkedés és versmondás Gazdára lelt a Kőrisfa 12 széke Szeretik a fiatalok a barkochbát A következő, meglehetősen egyoldalú beszélgetést a monori utcán lestem el. Bocsásson meg a szemüveges panaszkodó, hogy problémáját ^ közkinccsé teszem. Dekát sokáig derültem rajta, hadd derüljenek mások is. — Barátom, én már nem bírom tovább — kezelte keserűen. — Sokáig azt hittem, hogy szép az élet. Nem is olyan régen még megbonthatat- lannak láttam családunk békéjét. Hazamentem, leültem a karosszékembe, újságot olvastam ... Minden nyugodt és megszokott volt. De most?! — Az egész két hónappal ezelőtt kezdődött. A lányom kijelentette, hogy nem hajlandó a fiatalságát ilyen konzervatív és unalmas lakásban tölteni. Ha már anyagi körülményeink a teljes átrendezést nem engedik meg, Vihog a iö!d palack legalább hadd változtasson rajta valamit. — Sohasem voltam ellensége a fiatalok alkotó kedvének, de nem sejtettem, micsoda óriási könnyelműség ez a beleegye-í zés. Először is gazdagodtunk egy térelválasztóval. Jutka szerzett valahonnan 13 nádpálcát, zsinórral összefűzte őket és felszerelte a mennyezetre. Szögelés közben lehullott egynéhány kiló vakolat, és újságolvasás helyett aznap szőnyeget tisztítottam. — Ki hitte volna, hogy ez még csak a kezdet? Egyik nap régi agyagkorsót sikált a lányom az udvaron, hogy leszedje az évszázados koszréteget. Persze nem sikerült. Sebaj, a korsót azért beállította az ajtó mellé három szál buzogánnyal benne. Olyan jó helyre állította, hogy minden reggel belerúgok. Bevallom, az utóbbi időben nem minden szándékosság nélkül. De hallgattam, mert ekkor még úgy éreztem, hogy a modem lakásért áldozatot is kell hozni. — És aztán ... ha arra a napra gondolok, be kell hunynom a szemem és a szám sarka rángatózni kezd. A lányom, egyetlen gyermekem, leszerelte a csillárt, felvitte a padlásra és egy ronda zöld palackot akasztott a helyébe. Szerinte csoda hangulatos este a szűrt fény körül go- molygó cigarettafüst. Én csak azt láttam, hogy a palack vihog rajtam, ha olvasni akarok, és világosságért imádkozom. Ha valaki szombat délután a Kőrisfa Cukrászdába benyitott, elcsodálkozott, hogy mennyi fiatal van ott. A fogyasztási szövetkezet elnöksége kulturális napot rendezett november 7-e, az Októberi Forradalom 50. évfordulója tiszteletére. Ennek keretében különböző vetélkedők zajlottak le. Először csoportos vetélkedőt rendeztek. öt csoport' Vett részt ebben a játékban. Közülük Bergendi Béla brigádja nyert. A barkochba játék nemcsak a tv-ben népszerű, hanem a fiatalság körében mindenütt. A Kőrisfa vetélkedőjén a legügyesebb Feldmájet Sándor volt. aki végül is nagyszerű idővel az első lett. A legérdekesebbnek és legizgalmasabbnak a „Körisfa 12 szék” vetélkedő bizonyult. A velős kérdésekre nem volt könnyű a válasz. Adorján Gábor minden kérdésre hibátlanul megfelelt, tehát hibapont nélkül lett első. A nyertesek értékes könyveket kaptak, melyeket Király Sándor, a cukrászda vezetője adott át. A vetélkedők közötti szünetben a gimnázium tanulói egy-egy szép verset mondtak el. Nagy volt az érdeklődés. A színes, eleven, változatos műsor mindenkinek kellemes szombat délutánt nyújtott. Páhán Katalin — Most már rövid leszek. Az ágyam mellett egy belakkozott szőlőtőke tépi le ébredéskor a pizsamámat, a könyvespolcom tetején idétlen dísztökök vigyorognak nagyság szerint és nekem akaratlanul is mindig odatéved a pillantásom ezekre a piroszöld csíkos szörnyetegekre. — Vízióim vannak éjszaka néha felnyögök, mert azt álmodom, hogy a falról a fejemre esett a faszenes vasaló és a díszgyertyákról a fülembe csöpög a viasz .. Összetörtén elhallgatott. Aztán pillantása az útszélen heverő lyukas bádoglavórra esett. Odalépett, felemelte és bedobta az egyik kertbe. — A lányom gyakran jár errefelé — magyarázta — félek hogy még hazahozza virágtartónak. Koblencz Zsuzsa A HIVŐ EMBER PSZICHOLÓGIÁJA Michel Verret: A marxisták és a vallás „A marxista ateizmus azt tűzi ki céljául, hogy egyszerre bizonyítsa be Isten nem létezését, és adjon magyarázatot a hívők létezésére” — írja a francia kommunista filozófus. Michel Verret: A marxisták és a vallás című könyve előszavában, s az említett két cél közül főképp az utóbbit tartja szem előtt. Bemutatja, hogy a marxizmus nem érteden és gőgös ellenszenvvel tekint a vallásos hitre, hanem tudományos magyarázatot ad azokkal a történelmi, társadalmi okokkal kapcsolatban, amelyek a vallás keletkezését, több évezredes fennállását s jelenleg sem elhanyagolható ellenálló erejét érthetővé teszik. Rendkívül színes, szépirodalmi és történelmi példákká1 s-^mléltetett fejtegetést olvashatunk M. Verret könyvében a hivő ember pszichológiájáról, az istenhiten alapuló erkölcs önellentmondásairól, a vallás és politika összefüggéseiről. Rámutat a szerző azokra az elvekre is, amelyek az ateista szellemi kultúra, humanizmus és erkölcs alapjait képezik. Különösen érdekesek és aktuálisak azok a fejezetek, amelyek a kommunisták és a becsületes gondolkodású hívők politikai együttműködésének, a nukleáris háború vagy a faji megkülönböztetések elleni harcban történő közös részvételnek lehetőségeiről és értelméről szólnak. A vallás iránti türelem marxista indokairól s e türelem határairól írva, rendkívül finom és szellemes fejtegetésekben elemzi a szerző a világnézeti kérdések filozófiai és politikai vonatkozásainak közös jellemzőit és különbségeit.
