Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-17 / 245. szám

1987. OKTOBER 17.. KED» rtsr Micro »Nasik" Nagykőrösön Nagykőrösön jelenleg 165 ál­talános iskolát végzett fiatal ismerkedik valamilyen szakma rejtelmeivel. Közülük 43 ma­gánkisiparoshoz- szerződött, 15- en tanácsi vállalatnál helyez­kedtek el. Kisipari termelő- szövetkezetekhez huszonhaton szerződtek. Mezőgazdasági ta­nulójuk mindössze egy van, míg a többi nyolcvanegy gye­rek a DAV, a konzervgyár, az irodagéptechnikai vállalat, az állami gazdaság, vagy a gép­javító állomás tanulója. AZ ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓRA Közlekedési hónap - baleset nélkül Kereste és meg Is találta a Ráckevei Általános Iskola sok kisdiákja az utat és módot, hogyan és mivel ünnepelhet­nek a félszázados évfordulón. Az Árpád és a Hunyadi csapat közlekedési járőrei a lehető leghasznosabb elhatározásra jutottak: november 7-ig köz- lékedési hónapot rendeznek. Azt akarják, hogy ez alatt az DTP-vefélkcdő , 9 Pénzem berek6 * randevúja Szentendrén A hét vége megfelelt, az idő­járás kedvezett, semmi sem akadályozta az OTP szocialis­ta brigádjainak baráti talál­kozóját és vetélkedőjét. Viszonylag jól sikerült. Kö­szöntőül jólesett, s nagy taps­sal honoráltatok a Szentend­rei Ifjúsági Kamara Kórus. Aztán pódiumra léptek, s a zsűri úgy döntött, hogy a váci fiók Kilián és Dózsa brigádja érdemli meg közös műsorával az első helyet. A szentendrei kollégák a második, a gödöllői­ek a harmadik hellyel is meg­elégedtek. A program délutáni része, ha lehet, még kedvesebb, kel­lemesebb volt. Együtt járták a várost, tárlatokat néztek meg, műemlékeket csodáltak, míg végül egy kicsit fáradtan fehér asztal be a napot mellett fejezték idő alatt sem náluk, sem má­sutt a megyében ne történjék gyermekbaleset. így kell lenni ennek különösen akkor, ha a megye más vidékeiről is csat­lakoznak a fiúk és lányok eh­hez az elismerésre méltó cél­kitűzéshez. Erre egyébként a kezdeményezők fel is szólít­ják pajtásailcut. A közeledő ünnep nemcsak eseményekben, de elismeré­sekben is gazdag lesz, ezért az akcióért és több ráckevei kisdiák szünidei önkéntes köz­lekedésrendészeti tevékenysé­géért is elismerésre számíthat­nak. A nyári önkénteseket1 máris felterjesztették díszpa- j rancs kíséretében a Pest me­gyei Rendőrfőkapitányság köz­lekedési osztályához — jutái- ! mazásra. K. L. I Mit mond a paragrafus? Az új Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendelkezése Álmokból: albérlet - ágyrajárás BIZONYÍT A SZOCIOLÓGIA A falusi fiatalok egy része még ma is a korlátlan lehető­ségekkel téveszti össze Buda­pestet. Almaik netovábbja, hogy a fővárosba kerüljenek. Néhányuknak sikerül- jobb kö­rülményekhez jutni, a többség azonban — szociológiai felmé­rések bizonyítják — korántsem találja meg szá­mítását. A közelmúltban a Népmnűve­Megszüntetik a bútorgyártást a pipagyárban A pipáiról híres Nagykőrösi Faáru Vállalatnál néhány év­vel ezelőtt kezdték meg a szo­bagarnitúrák gyártását. A megfelelő gépi berendezések, valamint hely hiányában azon­ban a vállalkozás nem volt gazdaságos, ezért a jövő év­től megszüntetik a bútorgyár­tást. Helyette jobbára kézi munka igényes faipari termékeket, többek között egyedi bolti be­rendezéseket, laboratóriumi műszerasztalokat készítenek majd. Ugyancsak a jövő évben látnak hozzá a melegágyi ab­lakkeretek, gyümölcsszállító farekeszek és létraállványok gyártásához is, évente 18—20 millió forint értékben. Ezekre a feladatokra 3.5 millió forin­tos költséggel új üzemrészt építenek. lési Intézet megbízásából egy szociológiai munkacsoport vizsgálta a vidékről felköltö- zöttek helyzetét. Többek kö­zött kiderült, hogy a közvéle­ménykutatásban részt vevő, hatszáz volt falusinak 88 szá­zaléka hajadon, illetve nőtlen. Azért hagyták ott a szülői há­zat. mert kötetlenebb életfor­mára. több szórakozásra, s ugyanakkor jobb anyagi kö­rülményekre vágytak. Nos, a megkérdezettek közül csupán 136 kapott helyet munkásszál­láson, 13 szerzett fő- vagy társbérletet, 80-an rokonoknál laknak — a többiek osztályrésze a drága, nemegyszer zsúfolt albérlet, avagy jobb híjján az ágyrajárás. Legtöbbjük — eddig legalább is — nem tudott beleilleszked­ni az új környezetbe, idegen­nek, csalódottnak érzi magát a nagyvárosban. A szociológiai munkacsoport még nem fejez­te be a vizsgálatot, tovább ku­tatja, hogyan alakul a felköl- tözöttek sorsai. Az országgyűlés nemrég emelte törvényerőre az új Munka Törvénykönyvet A tör­vénykönyv elveket szögez le, meghatározza az új gazdasági mechanizmussal összhangban azokat a kereteket, amelyek kitöltése a vállalatok feladata. Az új jogszabály 1968. január 1-én lép hatályba. A törvény és végrehajtási rendelete képe­zik alapját a vállalati kollek­tív szerződéseknek. A kollektív szerződés a Munka Törvénykönyve válla­lati végrehajtási rendelete, a vállalat alkotmánya. Meghatá­rozza a dolgozók és a vállalat alapvető jogait és kötelezettsé­geit. A törvénykönyv szakít azok­kal a merevségekkel, amelyek szükségszerű következményei voltak a centralizált gazdálko­dási rendszernek. A központi utasítások, a tervmutatók tel­jesítése itt elegendő volt ahhoz, hogy egy-egy vállalatot gazda­ságosan működő vállalatként bíráljanak el. A dolgozók a jö­vőben anyagilag érdekeltté vannak téve abban, hogy gaz­dasági eredményeik minél ha­tékonyabbak legyenek. Nem mindegy tehát, a vállalatnak sem, hogy kivel vagy kikkel dolgoztat, és a munkavállaló­nak sem mindegy, hogy milyen vállalatnál — nyereséges, vagy I veszteséges — dolgozik. Éppen ezért vezeti be az új jogszabály a kötetlen felmondás lehetősé­gét, azt, hogy a dolgozó min­den hátrányos következmény nélkül felmondhatja állását. Az év végéig még hatályos Munka Törvény- | könyvében — bár korábbi álla­potokhoz képest előrehaladást jelentett —, nem volt teljesen kötetlen a felmondás lehetősé­ge. Az a dolgozó, aki nem a jogszabályoknak megfelelően mondta fel munkaviszonyát, „a régi” szabályozás szerint amel­lett, hogy munkaviszonyának folyamatosságát elvesztette, súlyos, anyagilag is érintő hát­rányokat szenvedett. Ez a ren­delkezés azt kívánta szolgálni, hogy a dolgozók becsüljék meg munkahelyüket, jobban kötőd­jenek a vállalathoz, alakuljon ki a törzsgárda. Nem szolgálta azonban azt a törekvést, hogy a dolgozó oda menjen dolgozni, ahol jobban megfizetik tudá­sát, tapasztalatait, ahol a tár­sadalom számára hasznosabb munkát végez, A vállalat kezét is megkötötte ez a rendelkezés, mert a meghatározott felmon­dási okok hiányában nehezen tudott megszabadulni a számá­ra haszontalan munkaerőtől, és nem volt abban a helyzetben, hogy kiválassza a neki legjob­ban megfelelő embereket. Az új Munka Törvénykönyve a kötetlenné tett felmondással mind a dolgozónak, mind a vállalatnak biztosítja a szabad munkavállalás, munkaerő-fel­vétel lehetőségét. Az új jogszabály lehetővé teszi, hogy a dolgozó is kiválassza a neki legjobban megfelelő munkahelyet és a vállalat is kiválassza a neki legmegfelelőbb munkaerőt. A régi Munka Törvény­könyve szerint arra sem volt le­hetőség — hátrányok nélkül —, hogy azért mondja fel ál­lását a dolgozó, mert egy má­sik munkahelyen neki kedvé­re valóbb munkakörben dol­gozhat. nagyobb fizetést érhet el, vagy esetleg azért, hogy kö­zelebb kerüljön lakóhelyéhez. Csak egy példát: nemrég felkeresett egy ötven év körüli férfi, aki élete javát az inas­évek során tanult szakmájá­ban töltötte el az egyik válla­latnál. Munkája mellett — él­ve a tanulási lehetőséggel — szakmájának magasabb szín­egy garázs-műhelybe, mondta, hogy aludjak ott, majd eljön értem ... Emlékszem, itt égett meg a pufajkám a fújtató mel­lett ... Reggel eljött értem, elvitt a laktanyába, megma­gyarázta, hogyan kell visel­kednem a tisztek előtt, cipőt és ruhát csináltatott a katona- műhelyben meg egy kis tőrt is adott. Ettől kezdve mindenho­va vele mentem, még járőrbe Is. Féltem, hogy ha nincs a kö­telemben, nem véd meg sen­ki. .. Pár hónapig tartott ez így, amikor őt bevetették az első vonalba ... Akkor a kony­hára kerültem ... Pár hét múl­va visszajött és eltelt még né­hány hónap, amikor hirtelen nagy készülődés kezdődött, harckocsik jöttek, lőszert hoz­tak, ágyúkat állítottak fel. Egyik reggel nagy lövöldözés­re ébredtem és nem találtam a nevelőapámat. Szaladtam a konyhába, akkor már gagyog­tam valamit magyarul, kérde­zősködtem, de alig lézengett ott pár magyar katona. Rohan­tam az állomásra, a vonat már lassan ment, én mellette kia­báltam, hogy „Apám! Apám!" Mintha hallotta volna, hogy visszakiabált: „Fiam!" De én csak képzelődtem. Felugrot­tam a vonatra, vagonról va­gonra járva kerestem, aztán rámesteledett és lefeküdtem egy katona mellé. Mindig csak utaztunk és egyszer bombáz­tak bennünket, megállt a sze­relvény, mert a síneket teli­találat érte. Amíg azt javítot­ták, megtaláltam a nevelő­apámat. Akkor még tudtam a nevüket — Hogy hívta a nevelőapja? — Sándornak. Azt hiszem ezért, mert Alekszander vol­tam ... Ebben majdnem biztos vagyok... — Hogy került Magyaror­szágra? — Hetekig ment a szerel­vény, aztán Kárpát-Ukrajná- ban egy kis hegyi faluban ki- vagoníroztunk. Nevelőapám mindig bíztatott, hogy me­gyünk anyámhoz, mert nekik nem volt gyerekük. Nagyon vágyódtam szeretet után és egy barátommal kijártunk a faluba cserélni, és főként szap­pant gyűjtöttem, hogy legyen mit ajándékba vinni az isme­retlen mamának. Volt egy kis faládám, az teljesen megtelt rózsaszín és kék szappannal. Itt több hónapig lehettünk. Egy szép napon vöröskeresztes asszonyok jöttek, sorbaállítot­tak bennünket, csomagokat adtak, aztán külön vagonokba raktak kor és nagyság szerint, majd Losoncra kerültünk. Ott teljesen megváltozott a hely­zet, mert németek ügyeltek ránk. Oroszul beszéltek ve­lünk, mindennap volt fegyver­ismeret, meg imádkoznunk is kellet, és nagyvizit napján ki­jelentették, hogy aki ezután az otthonát, apját, anyját, hoz­zátartozóit megemlíti, három nap sötétzárkát kap ... — Mi történt a nevelőapjá­val? — Elszakadtam tőle. Később tudtam meg, hogy megsebesült. Itt, az intézetben borzasztó volt a helyzetünk. Azt hiszem, akkor felejtettem el mindent, amire addig még világosan emlékeztem. Mert hiába tiltot­ták meg, hogy az otthonról be­széljünk, ha összejöttünk pá­ran, mégis azon tanakodtunk, kik is vagyunk, ki hol lakott, meg ilyesmi. Egyszer hivatnak, hogy rusztai Sándor! Mert így voltam beírva akkor. Rohan­tam az irodába, ahol egy né­met adott egy pofont, utána megkérdezte, hogy mikor be­széltem az otthoniakról. Én ta­gadtam, de addig pofozott, amíg megmondtam, és akkor három napra sötét pincébe vit­tek. Reggel és este egy pohár vizet, ebédre meg egy szelet kenyeret adtak. Utána megint hivattak az irodába, kérdezték: hogy hívják a mamámat, papá­mat. Én megmondtam. — A nevüket? — Akkor még tudtam, csak a testvéreimre nem elmékez- tem. Azt mondta a német, hogy jól van kisfiam, most szépen elmégy az orvoshoz. El is men­tem és az orvos injekciót adott a combomba, meg a karomba, aztán nevetett és játszani kül­dött. Egy óra múlva megint hívtak, kérdezték az anyám, apám nevét és ez így ment, már nem is tudom meddig ... A végén nem emlékeztem a nevükre. És a többiek sem be­széltek a hozzátartozóikról... Én lettem a falu tolmácsa — Meddig voltak itt? — Sokáig, de nem tudom pontosan, meddig. Emlékszem, egyszer Mi menőm volt, minden virágzott és én egy losonczi cukrászda kirakata előtt áll­tam, néztem a gyönyörű süte­ményeket, és a hátam mögött megszólalt egy férfi. Nem ér­tettem, mit mond, és akkor más nyelven kezdett beszélni, de azt sem értettem, végül oro­szul szólalt meg, hogy ennék-e süteményt? Akkor bevitt és elém rakott mindent, amit kí­vántam. Nekünk tilos volt el­mondanunk, hogy kik vagyunk, de én elmondtam, és ő meghí­vott hozzájuk. Úgy emlékszem, ő volt a polgármester, vagy valami hasonló. Mondta, hogy örökbe fogad, de előbb még fel kell vennem az ő vallásukat. Én a szeretetért mindenre ké­pes voltam, és elmentem meg- keresztelkedni. Megbeszéltük, hogy a következő vasárnapra ki is vesznek az intézetből, és hivatalosan a nevükre fogad­nak. Azon a héten szombaton hivatnak az irodába, ahol egy asszony várt engem. Én rög­tön ráismertem, mert a képét már Vorosilovgrádban idead­ta a nevelőapám. Erre kirohan­tam, kiabáltam, hogy van ne­kem anyám és jöttek a töb­biek, kértek, hogy szóljak neki, vegye magához őket is. Olyan boldog voltam, hogy megfe­ledkeztem azokról, akik örök­be akartak fogadni és elmen­tem nevelőanyámmal haza. Nagyon meglepődtem, hogj* apám otthon van, akkor tud­tam meg, hogy megsebesült és leszerelték... Ez az időpont valószínűleg Molnár Sándor 1966 márciusában emlékein töpreng 1943 őszén volt, mert érett a szőlő és iskolába Írattak. — Tizenkét-tizenhárom éves lehettem ... Ahogy visszaem- lékszem, olyan voltam, mint amikor az emberek először lát­tak televíziót, mert csodámra jártak, megtapogattak, hogy milyen is az a „ruszki". Egy évig jártam iskolába, de sok baj volt velem, mert kinevet­tek, hogy nem tudok magyarul, csúfoltak, én meg verekedtem... Mai szemmel megértem ne­velőanyámat, aki haragudott a verekedésekért, de hát kisgye­rek voltam, mással nem tud­tam elégtételt szerezni... Ké­sőbb én lettem a falu tolmá­csa ... ★ Megtanult gazdálkodni, volt napszámos, alkalmi, majd gyá­ri munkás, aztán bányász lett. Feleségének — első házassá­gából — két gyermeke van. Azt kérdezem az asszonytól: közös gyerekük nincs? Megrázza a fejét: — Sándor nem akar. Azt mondja: fél, hogy akkor már nem tudná úgy szeretni az enyémeket. Ö csak tudja, mit jelent a gyereknek, ha nem érzi a szülő szeretetét... Nézzük a térképet. Ugyan, melyik út vihet Vorosilovgrád- ból abba a faluba, amelyből az egykori kisfiú elindult. Mol- nár Sándorék nagy utat ter­veznek. Ha összejön a rávaló, elutaznak, és végigjárják Vo- rosilovgrád összes bevezető út­jait. Remélik, megtalálják azt a vasúti átjárót, amelyről az út a szülői otthonhoz vezet. Szemes Piroska Megjelent a Nők Lapja 1966. március 12-i 11. számában. (Folytatjuk.) vonalú képesítését szerezte, meg, és ezután a nagyobb ke­reseti lehetőségekkel kecseg­tető, számára jobb munkahely felé orientálódott. Mivel szak­emberekkel nem állunk olyan jól. az egyik vállalat örömmel fogadta volna, de nem enged­ték el. s végül „felmondás a dolgozó részéről” bélyegzéssel adták ki munkakönyvét. Ez a bejegyzés — mint tudvalevő, —, bizonyos hátrányokkal járt, a munkaviszony folyamatossá­ga megszakadt, a fizetés, sze­mélyi alapbér sem lehetett na­gyobb, hat hónapig, mint a korábbi munkahelyen. Emel­lett pótszabadságra való jogát is elvesztette a dolgozó és azt csak két év múlva szerezhette vissza. A dolgozó panaszát minden szinten elutasították. Ilyen, és hasonló esetekben tehát bármennyire is szerette volna magasabb bérrel alkal­mazni a vállalat a neki meg­felelőbb dolgozót, nem tehette. A dolgozó tehát választott: vagy marad a régi munkahe­lyén, vagy vállalja azokat a következményeket, amelyek sújtják a munkahely „hűtlen” elhagyásáért. Az új Munka Törvénykönyvében nincsenek ilyen korlátozások. Ez csak egy változás az új jogszabályban, de már ez is mutatja, hogy nagy szükség van a gon-: dolkodásmód megváltoztatása-: ra, szemléletbeli „átváltásra”, vezetőknek, beosztottaknak egyaránt. A munkahelyek lég­körének ahhoz mérten kell megváltoznia, hogy most már á dolgozónak, a vállalatnak egyformán érdeke a nagyobb jövedelem elérése. Hogy a^ anyagi ösztönzés erőteljeseb­ben érvényesüljön, magasabb­ra keli a mércéi állítani, nem­csak a munka, hanem a mun­kafegyelem terén isi A sok lazaságnak, elnézésnek meg kell szűnnie! Nemcsak a vál­lalat, hanem a dolgozó sem hunyhat szemet munkatársa lógása, fegyelmezetlensége fe­lett. Ami a másik aggályt illeti: nem lesznek-e kitéve a dolgo­zók az egyes vezetők önkényé­nek — ha a vállalat is kötet­lenül felmondhat — csak any- nyit, hogy: nem! Ennek egyik biztosítéka, hogy a vállalatok­nál továbbra is fennmarad­nak, sőt az új rendelkezések szerint bővülnek is a felmon­dási tilalmak, amelyek védik a beteg, a nyugdíj előtt álló, katonai szolgálatot teljesítő dolgozókat, a nőket, a fiatal­korúakat, a hosszabb idő óta jó munkát végzőket. A másik, és talán a legfőbb biztosíték pedig a szakszervezetek jogai­nak bővülése, « hogy csak egyet említsünk, a szakszerve­zeti szervek vétójoga, amely szerint kifogást emelnek min­den olyan vállalati intézkedés ellen, amely sérti a kollektív szerződésbe foglaltakat, vagy a szocialista erkölcs szabályait. Ilyen esetben, amíg a kifogá­solt intézkedést felettes szerv nem bírálja el, a vállalat nem hajthatja végre intézkedését. dr. r. — f. Azonnali belépésre keres szövőátképzős, női betanított munkás, nő és férfi segédmunkás, lakatos és takarító munkakörbe jelentkezőket a HAZAI PAMUTSZOVOGYAR SOROKSÁRI GYARA Budapest XX. (Soroksár), Marx Károly út 294. írásos jelentkezés alapján albérletet biztosítunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents