Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-14 / 243. szám
19S7. OKTOBER 14., SZOMBAT mr Mean W&rlrw 3 Életbe lépett az új felvásárlási ár Takarmánysegitség a rászorulóknak Október elsején életbe lépett az új sertésfelvásárlási ár, ezentúl 22 forintot fizetnek kilónként a tenyésztőknek. Bizonyára ez az intézkedés is elősegíti a sertéstenyésztés és tartás fellendítését. A sertés- hústermelés fontos feltételét teremtették meg azzal is, hogy az aszály miatti takarmányhiány pótlásáról központi készletből gondoskodnak. Az elmúlt hetekben központi készletből mintegy 25—30 ézer vagon abraktakarmányt bocsátottak a nehéz helyzetben levő termelőszövetkezetek rendelkezésére. A háztáji, és az egyéb gazdaságok sertésállományának megtartása érdekében az Állatforgalmi Vállalat a szabad piacon felkínált minden megfelelő minőségű malacot és j süldőt jó áron felvásárol. Azt a központi készletbe kerülő szaporulatot, amelyet az állami hizlaldában nem tudnak elhelyezni, megfelelő takarmányjuttatással a tsz-ekbe kívánják kiadni. Az állami támogatás jövő évben életbe lépő új rendszere egyébként kiemeli a sertés- tartás beruházásainak állami dotációját. Ez lehetővé teszi a sertéstelepek gyorsabb ütemű korszerűsítését és újabbak építését. Nemzetközi fórum előtt a szakmunkásképzés A KISZ KB és a francia kommunista ifjúsági mozgalom vezetősége közös konferenciát rendez Budapesten. Huszonnégy ország negyven ifjúsági szervezetét, valamint a DÍVSZ, az UNESCO és a Szakszervezetek Világszövetsége képviselőit hívták meg az október 21-én kezdődő nyolcnapos szemináriumra, melynek középpontjában a magyar szakmunkásképzés áll. A vendégek előadásokat hallgatnak, vitákon és tanintézeti látogatásokon vesznek részt. Programjukban szerepel Dunaújváros megtekintése is. A szemináriumon három nagy előadás hangzik el a magyar szakmunkásképzés helyzetéről, perspektívájáról. A konferencia alkalmából a BNV területén bemutatják a magyar szakmunkástanulók vizsgaremekeit. Ugyanitt pályaválasztási tanácsot is adnak, s filmbemutatókat tartanak. A kiállítás október 25- én nyílik. A reform küszöbén külkereskedele újarca A KÜLKERESKEDELEM EDDIG szervezetileg elkülönült az egyéb gazdasági folyamatoktól — a termeléstől és a felhasználástól — s egyidejűleg hiányos volt a külső és belső piac, a termelés és a külföldi értékesítés, valamint az import és a felhasználás közötti gazdasági kapcsolat. A gazdasági mechanizmus reformja éppen ezért a külkereskedelem állami monopóliumának fenntartása mellett a gazdasági folyamatok átfogóbb egységét kívánja megteremteni s ahol ez indokolt, ennek szervezeti feltételeit is biztosítja. A külkereskedelem szervezetét, a termelők és a külkereskedelem új elszámolási kapcsolatait szabályozó kormányrendelet értelmében a jövőben ipari és kereskedelmi vállalatok is folytathatnak külkereskedelmi tevékenységet, ha ebből — az export—import-jogból — pótlólagos előnyök származnak. A Gazdasági Bizottság határozata jelentős mértékben növelte a külkereskedő ipari és egyéb vállalatok számát Lehetőséget kaptak arra, hogy a szocialista országok közötti munkamegosztás és a választékcsere lebonyolítására esetenként önállóan exportáljanak és importáljanak. A kereskedelempolitikai érdekek figyelembe vételével az 1 Gépek miniatűr mása A munkásélet jó és rossz példája Gondolatok az 5+7-rő/ egy kiállítás kapcsán Nemrég az 5+1-es oktatás eredményeiről, illetve sikertelenségéről beszélgettünk az illetékes szakemberekkel. So- I an már eltemették ezt az oktatási formát. A szakemberek azonban a nemrég zárult politechnikai kiállítást hozták fel az 5+1 védelmére. A bemutató vitathatatlanul impozáns volt, nem egy kiállított tárgy méltó a csodálatra: szép, bonyolult, ötletes, fáradságos munkáról tanúskodtak. A gyönyörködésen túl azonban felvetődött a gondolat: mit reprezentál ez a gyűjtemény? A vendégkönyv első bejegyzője az iskolareform diadalát, a szocialista embertípus kialakulásának biztosítékát látta benne. Túlságosan elragadtatott szavak ezek. Politechnika és szocialista ember — kissé elhamarkodott párhuzam. Tudott tény már, hogy a munkára nevelés nem egészen úgy valósul meg a politechnikai oktatás által, ahogy korábban reméltük. © KIEMELT BUBE PESTI MUNKÁKÉI, KIEMELT BÉRREL KERESŐNK kőműveseket, férfi és női segédmunkásokat, ácsokat, asztalosokat, villanyszerelőket, dömpervezetőket, vízszerelőket, vízszerelők mellé férfi segédmunkásokat, valamint festőket. Kőművesek és férfi segédmunkások részére szállást biztosítunk. JELENTKEZÉS! ÁPRILIS 4 MAGASÉPÍTŐ KTSZ Bp. Vili., Auróra u. 23. A kiállítással az 5+1, a politechnika semmivel sem bizonyított többet, mint a szakkörök, tudniillik, hogy a gyerekek ügyesek, ötletesek és szorgalmasak — pláne, ha az órarend is kötelezi őket. Az, hogy mennyivel korszerűbb a szakmunkáról alkotott véle- j menyük, mondjuk az egy évti- j zeddel ezelőtti diákokénál, az j ebből a kiállításból nem de- j rült ki. Ha rendszerezni próbáljuk a tárlat anyagát, kiderül, hogy a közszemlére tett tárgyak célja nagyon sokféle. Van közöttük rendszerező-szemléltető eszköz, kísérleti tárgy, többféle szerszámgép, dekorációs célokat szolgáló kézimunka és a többi között néhány kicsinyített gépmodell. Például miniatűr Lehel hűtőszekrény. Alkatrészről alkatrészre az eredetihez hasonló formában és az eredetivel azonos anyagból készült. Valószínűleg egyedi példány, aminek a kivitelezése bizonyára sok olyan munkafolyamatot igényelt, amit hasznos megtanulná. De egészében — játék. de elvétve fordult elő, hogy a leérettségizett diákok szakmunkásnak mentek. A munkásélet hitelét nemegyszer maguk az üzemek rontották le, az ott tapasztalható fegyelmezetlenséggel, a rossz példákkal, hóvégi kapkodással. Ennek ellenére vitathatatlan, hogy maga a politechnika közelebb viszi a diákokat a munka megszeretéséhez, vagy legalábbis megbecsüléséhez. © © Közbevethető talán, hogy ez a kiállítás nem a politechnikai munka jellegét és pedagógiai eredményeit akarta feltérképezni, hanem reprezentálni akarta a politechnikai oktatás szépségeit, és ezzel egyet is értünk. Pedagógusok, szakemberek is belátják, hogy az 5+1 kevés ahhoz, hogy szakmát adjon a fiatalok kezébe, vagy kedvet, szakma tanulására. Előfordult, hogy ha nem is szakmunkásként, de leendő mérnökként magához vont egy-egy üzem néhány fiatalt, A politechnikáért áldozni is kell valamit. Ahogy íródik az emberi kultúra története, egyre kevésbé lesz elegendő az első elemi és az érettségi közé eső idő az általános, szükséges műveltség megszerzéséhez. A megoldásnak látszó gondolat: az öntevékeny művelődés, ha jól belegondolunk, körforgáshoz vezet: hiszen a tudatos művelődés már eleve feltételez bizonyos kultúrigényt, ami viszont csak egy bizonyos műveltség szintjén alakul ki. Perpecum mobile. Hogy a mozgás meginduljon, szükséges egy külső erő. A pedagógus. Az ember alapjában véve konformista lény A túlnyomó többségnek szellemi kincsek nem nyújtanak kárpótlást a hiányzó anyagi javakért. A tudományt, a kultúrát még az érettségizettek jó része is hamar otthagyja a kényelemért, az anyagi jólétért. Az alapműveltséget addig kell tudatosan az emberekre aggatni, míg fogékonyak, míg egzisztenciálisan szabadok, míg hatni tudunk rájuk. E törekvés rovására terjeszkedett a politechnikai oktatás. Üjabban az 5 + 1, ha nem is bukott meg, bizonyos értelemben visszavonulásra kényszerült. Egyrészt azáltal, hogy ma már megelégszünk a kétkezi munka megszerettetésével, másrészt, hogy az 5 + 1-es formát egyre inkább felcseréli a hetenkénti kétórás gyakorlat. A megyében is ez az általános tendencia. Dozvald export—importjog további ipari és kereskedelmi vállalatokra is kiterjeszthető, ha azok kérik ezt a jogot s> külkereskedelmi tevékenységüket különböző szempontok — pl. a magas exporthányad — indokolják. A későbbiek során azonban az önálló export—importjogot már a külkereskedelmi miniszter engedélyezi. A külkereskedelem új mechanizmusának korántsem a szervezeti változás a legfontosabb eleme. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a termelés és az értékesítés szervezeti kapcsolata csak bizonyos határok között valósítható meg, mert a kereskedelempolitikai érdekek, a piacon való eredményes fellépés továbbra is indokolják a specializált külkereskedelmi vállalatok fenntartását. EBBŐL A SZEMPONTBÓL annak van döntő jelentősége, hogy 1968-tól kezdve a külföldi piacok értékítélete — a tényleges devizaár — közvetlenül hatással legyen a termelésre. Az iparvállalatok exportból származó bevételét — akár közvetlenül exportálnak, akár külkereskedelmi vállalatok útján — a tényleges devizaár szabja meg, amelynek forint egyen- értékét az egységes devizaszorzókkal számítják ki. Ugyanez a helyzet az importnál: a felhasználóik a mindenkori devizaköltségeknek megfelelő forintösszeget fizetik a külföldön vásárolt termékekért. Az új gazdasági mechanizmusban megváltoznak a termelő és a felhasználó, valamint a külkereskedelmi vállalatok elszámolási kapcsolatai is. A külkereskedelmi vállalatok eddig látszólagosan kereskedtek, mert tevékenységük kockázatát az állam viselte, a költségvetés térítette meg — árkiegyenlítés formájában — a belföldi és a külföldi ár közötti különbséget. A jövőben a külkereskedelem az esetek többségében a termelő és a felhasználó bizományosa lesz, csak megbízásra köt export-, importügyleteket s ezért a munkájáért jutalékot kap. A KÜLKERESKEDELEM KÖZPONTI IRÁNYÍTÁSÁNAK egyik legfontosabb eszköze a két devizaszorzó, amelyek általában exportra ösztönöznek — ugyanis a deviza- szorzóval számított forintbevétel a legtöbb feldolgozóipari terméknél kisebb-nagyobb mértékben meghaladja a belső árszintet —, da emellett szocialista és tőkés piac viszonylatban is terelő hatást fejtenek ki. Szabályozó eszköz a vám is, amelynek nagyobb, aktívabb szerepe lesz, mint a múltban. Az állam emellett ún. preferenciákkal—azaz: előnyben részesítéssel, szubvencióval és egyéb módszerekkel befolyásolja a külkereskedelmi forgalmat. A gépimport-igényeket nyilván tevőlegesen befolyásolja, hogy a felhasználónak a Magyar Nemzeti Banknál a deviza ellenértékéhez igazodó forintletétet kell elhelyeznie, amelynek összege esetenként a vételár többszörösét is meghaladhatja. A gépimportot azonban az állam preferálhatja is: előnyben részesíti az importengedélyek kiadásánál általában a szocialista országokban történő gépvásárlást, adott esetben pedig mentesítést ad a letét alól. Végül nem feledkeztünk meg az irányítás egy másmilyen jellegű eszközéről sem: export- és importügyletek csak a Külkereskedelmi Minisztérium által kiadott engedélyek alapján köthetők. Az ’ importnak az engedélyen kívül a deviza forintfedezete is feltétele. G. I. ŐSZI FÉNYBEN Foto: Kotroczó I gen, most hétfő délután fél ötkor a hivatalban mindenki lábujjhegyen jár. Azaz mégsem, mert az igazgató dongó léptekkel szaladgál a folyosón, keresi embereit ... Az úgy történt, hogy szombaton a termelési értekezleten a főnök eldörögte az aznapra rendelt szentevangéliumot. Nem rejtette véka alá, hogy egy cseppet sem elégedett az emberekkel s az érződött a hangján is. Elbitangolt a nyájból egy-két tekergő, a hét közben gyengén ment a munka, azokra dörgött rr.ost az öreg. Különösen egy emberével nem volt megelégedve, arról szedte le legjobban a keresztvizet. Amúgy az illetőt Kovács Péternek hívták, már ahogyan ilyen illetőket hívni szoktak az ilyen történetekben. Kovács szerencsétlen pária, ott ült a teremben valahol a középtájon. vállai közé húzott nyakkal. És most nagyot hazudnánk, ha ezt állítanánk, hogy örült a szózuhatagnak. Korántsem. Nem jó dolog az ilyesmi, soha nem jó dolog, de a legrosszabb így hét végén, szombaton. S zomorúságában délután magába csapott, csak úgy számolatlanul néhány nagy- fröccsöt és azzal este hazament. Az asszony is kiosztotta, mert nem állhatta a borszagot. — Igazán megszokhattad volna már — csuklott a férje és ettől az asszony még dühösebb lett. Eszébe jutott a leány- sága, az aranyos mamája, sírt egy sort és közben szidta a férjét. Kovács vasárnap is rosszul ébredt, mintha előre sejtette volna ... Az asszony úgy gondolta, most józan az ember, ha most megmondja neki, akkor megérti. A tegnapit biztosan elfelejttette vele a bor. Az asz- szonynak igaza volt és a taktikája mégsem bizonyult jónak, mindenesetre nem vált be. Hát ebből a fejmosásból igazán megárt a sok, gondolta Kovács. A főnök is, az asszony is! KoA hivatal lábujjhegyen jár vócs kiborult és hétfőn ismét berúgott. A történeti hűség kedvéért csak annyit szeretnénk megjegyezni, hogy ez alkalommal töméntelen mennyiségű konyakot ivott, aminek azért más a minősége, mint a boré. Persze hétfőn berúgni ilyen Kovács-féle kófic legényeknek nem olyan egyszerű. A pénz még hagyján, de az idő, a munkaidő ... Azért mint ahogyan azt sejteni lehet, Kovács Péter sikeresen megoldotta ezt a problémát. Délelőtt tízkor szólt közvetlen főnökének és kenyerespajtásának: kimenne ő most a városba anyagért. — Jó — mondta a főnök és délután kettőkor megnézte az Aranykoszorúban, hogy milyen anyagra is gondolt Kovács. — Konyakra, pajtás, konyakra — mondta Kovács és a kocsmárosnéhoz fordult. — Kérek neki is egy felet, a főnököm. I szogattak. Meghányták-ve- tették a világ sorsát, a vállalat ügyét, az igazgató rossz modorát. Befejezték a vietnami háborút, a vállalat éves tervét, kitüntették egymást Kossuth-dijjal, közben kortyolgatták az édes konyakot. Nem volt rossz kedvük, csak amikor az asszonyokra terelődött a szó. — Ne is mondd, nem hitves az én feleségem, hanem ellenség — . panaszkodott Kovács fancsali képpel. — Megmondtad neki, hogy a főnök is lehordott? — Hát lehet ennek megmondani? Hát merem én ennek megmondani? Hát lehet ezzel értelmesen beszélni? Hát megérti az ilyen az embert? Tudod milyen! — és Kovács ki tudja hányadszor e>- mondta felesége kibírhatatlan természetét. Azért Kovács becsületes fickó volt, de ez a tulajdonsága hiúsággal keveredett, ezért egy-egy szakasznál, amikor már túl sok rosszat mondott a feleségéről, és, hogy a barátja félre ne értse, mindig hozzátette: — Amúgy becsületes. Hűséges. Rendes. Jól is főz. Csak a természete, az az istenverte természete — és aztán újra kezdte a szapulást. A z Aranykoszorú a hivatal törzshelye volt, több „anyagbeszerző” is megfordult ott napközben. Ková- cséknak is sokan köszönteit, akik csak úgy állva, mint ló az őszi esőben, lehajtották a fröccsöt, azután rohantak a dolguk után. A hivatalban már délután mindenki tudta, hogy Kovács Péter bánatában az Aranykoszorúban iszik. És a hivatalban nem volt teremtett lélek, aki nem tudta volna pontosan, mit mondott Kovács Petinek vasárnap a fed es égé. Négykor abbahagyták az ivást, bementek a hivatalba. Kovács bement aranyos kis különszobájába, leborult az íróasztalára és perceken belül éktelen horkolásba kezdett. Tíz perc múlva mindenki tudta a hivatalban, hogy Kovács Peti alszik. — Hallottad? Alszik! — Hallottam ... — Hallottad? És lábujjhegyen járt az egész hivatal, mert Kovács Pétert sajnálták, mert szegény túl sokat kapott a fejére. C-isak az igazgató, hát mi- j lyenek is az igazgatók, csak az igazgató, a tapintatlan fráter, az mert a sarkán járni dongó lépteivel, tőle volt hangos a folyosó, mert az igazgatónak rossz hallása volt, s nem hallotta a horkolást. (Suha)
