Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-14 / 243. szám

4

1967. OKTOBER 14., SZOMBAT

JOGI ISMERETTERJESZTÉS (5)

Dr. Dér Ferenc:

Jogok és kötelességek

(VÁZLATOS TÖRTÉNETI-ELMÉLETI ÁTTEKINTÉS)

O

Ax alanyi joguk szocialista felfogása.

a) Az alanyi jogok problematikája a szocialista társadalom keretei között teljesen újszerűén vetődik fel.

A szocialista állam a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapul. A szocialista államban nem kell és nem is lehet a termelési eszközök tulajdonát a jogrendszeren, az államon kívüli „örök emberi” jogosítványként felfogni, s ebből következtetően nincs alapja annak, hogy az alanyi jogok elméletét a tárgyi jogot meg- | előzőén, a tárgyi jogon felül vagy kívül tüntesse fel, és nem szükséges többé az sem, hogy az állampolgárok jogait — amelyeket a nép állama valósit meg — ezek között is a legfontosabb politikai jogokat az államtól függetlenül keletkezett jogokként magyarázzák.

A szocialista társadalom elméletében és gyakorlatában tehát — mintegy összefoglalóan — újszerűén jelentkezik *— az állampolgároknak a szo- ) cialista állam által nyújtandó jogi garanciák kérdése, mert hiszen maguk a dolgozók szerveződnek állammá;

■— a valóságos viszonyoknak megfelelően és nem pedig torz, eszmeieskedd formában alakulnak ki az alanyi jogokat tükröző nézetek, azaz: újszerűén merül fel az alanyi jogok egész problematikája;

— az állampolgári jogok mellett új és egyenrangú szerepet kapnak az állampolgári kötelességek (18). Nagyon érdekesen és határozottan merült fel az állampolgári jogok jogi garanciáinak kérdése azon a tudományos vitaülésen, amelyet mintegy másfél évvel ezelőtt a budapesti tudományegyetemen a szocialista demokrácia kérdéseiről rendeztek meg.

A vitaülés egyik előadója egyértelműen felvetette, hogy a szocialista szabályozásban szükségesnek látszik a jogi garanciák bővítése, mert — nézete szerint — a mai garanciák nem eléggé specializáltak.

A garanciákat közelebb kell hozni magukhoz a jogosítványokhoz; a meglevő garanciák ne essenek túlságosan messze a védett jogosítványoktól. Ennek következtében az alapjogok szerepe is megnövekszik, az alkotmányba felvett jogosítványok egyedi és közvetlenül érvényesülő jogosítványokká válnak. Mindezek mellett az állampolgári jogok típusainak megfelelő sajátos garanciális eljárások rendszeresítése is szükségesnek mutai> kozik. A szocialista alkotmányok — a burzsoá alkotmányokkal szemben — az állam- polgári alapjogok szélesebb skáláját tartalmazzák, amelyek a szabadságjogoktól kezdve, az állampolgárok gazdasági, szociális és kulturális jogainak biztosításáig gazdagabb területet fognak át. Éppen ez indokolja, hogy a garanciák megteremtésében is sokféleségnek kell megnyilvánulni, egyedi garanciákat kiépíteni. Ezt egyébként a szocialista demokrácia továbbfejlesztése esedékes időszerű feladatának is tekinti.

„Az előadó foglalkozott a garanciák bővítésével szemben felhozható ellenvetésekkel is — folytatódik a vitaülés ismertetése. — Rámutatott arra, hogy egyesek a jogsértések kisebb számából, a jogsértések kisebb veszélyéből kiindulva vonják kétségbe a kifejtett álláspont helyességét. Szerinte azonban a garanciák nem függhetnek a valóságos sérelmek mennyiségétől, mert feladatuk az, hogy az akár csekély számban előforduló egyedi, esetleges sérelmek kiküszöbölésére módot adjanak ... Kiég határozottabban utasította ti azt az érvelést, amely a garanciák teljesebb kiépítését aria való hivatkozással helyteleníti, hogy a szocialista fejlődés általában nem a jogrendszer kiépítésének, elmélyítésének irányába halad. Ez az álláspont a húszas években a Szovjetunióban érvényesült feltételezésre vezethető vissza. Az akkori szocialista felfogás szerint a szocialista jogrendszer a jogviszonyok két nagy csoportjának a szabályozásából épül fel; az igazgatási jogviszonyok és az állampolgárok jogviszonyainak szabályozásából. Elterjedt az a felfogás, hogy egyre inkább az igazgatási jogviszonyok válnak uralkodóvá és az állampolgárok jogosítványai átmeneti jellegűek és fel fognak oldódni az első csoportban. Az előadó ezzel szemben a tapasztalati tényekre hivatkozott elsősorban. Emellett jelezte, hogy az állampolgári jogok garanciáinak kiépítését a szocialista jog fejlődésének a társadalmi fejlődéssel való összhangja is indokolja. En- gelsnek az a tétele, amely szerint az állam és jog elhalásának folyamatával a jog szokássá, és ezen az úton meggyőződéssé válik, nem korlátozza a szabályozás szükségességét, ellenkezőleg feltételezi a részletesebb szabályozást” (19).

b) Marx és Engels a proletariátus forradalmi harcának céljaként olyan társadalom és állam megteremtését jelölte meg, amelyben — többek között — az állampolgári jogok és kötelességek egysége valósul meg.

Engels írja az erfurti prog- ramtervezej bírálatában, hogy a párt „ ... nem új osztálykiváltságokért és előjogokért küzd, hanem az osztályuralomnak és maguknak az osztályoknak megszüntetéséért, és azért, hogy mindenkinek nemre és származásra való tekintet nélkül, egyenlő jogai és egyenlő kötelességei legyenek’’ (20). A Nemzetközi Munkásszövetség szervezeti szabályzata — amelyet Marx dolgozott ki — kimondja: „A Szövetség elismeri, hogy nincs jog kötelesség nélkül, és nincs kötelesség jog nélkül” (21).

O

A jogok és kötelességek egysége.

a) A szocialista alkotmányok — az 1918. évi első szovjet alkotmánytól a Szovjetunió 1936. évi alkotmányán át a népi demokratikus államok korábbi vagy éppen az elmúlt években kiadott új (Csehszlovákia, Románia) alkotmányáig — az állampolgári jogok mellett és azokkal egyenértékűen rögzítették és deklarálták az állampolgári kötelezettségeket is.

Ezen alkotmányok egyik alapvető jellegzetessége — és ez rámutat belső tartalmukra —, hogy nem kitűzött célokat tartalmaznak, hanem a szocialista építés megvalósult eredményeit rögzítik alaptörvényi szinten és ez vonatkozik az állampolgári jogok és kötelességek megvalósult elvi-gyakorlati egységére is. Ebből következik — idézve Szabó Imrét —, hogy az alanyi jogok végső fokon a szocialista termelési viszonyok által meghatározott, a szocialista fejlődés szükségleteinek megfelelően, a szocialista jog szabályaiban megállapított jogok, amelyeknek biztosítékai a szocialista társadalom anyagi életfeltételeiben és az ezek által meghatározott társadalmi-politikai viszonyokban gyökereznek. Azaz: a szocialista termelési viszonyok reális anyagi garanciát nyújtanak az állampolgároknak jogaik gyakorlásához; e termelési viszonyok jelentik forrását és alapját azoknak a garanciáknak, amelyek valóságát a szocialista gazdasági alap és az ennek megfelelő társadalmi-politikai viszonyok szavatolják.

b) Arra nézve, hogy a jogok és kötelességek egysége

hogyan jelentkezik az egyedi jogviszonyokon belül, a szocialista jogirodalomban különböző nézetek ismeretesek

(21) . A tárgyat érintő felfogások közti különbségek annak megfelelően jelennek meg például, hogy mely oldalról — államjogi, polgári jogi vagy éppen büntetőjogi aspektusból — közelítik meg a jogok és kötelességek egyedi viszonyokban való realizálódásának kérdését.

A jogok és kötelességek viszonyának helyes megértését akadályozzák még azok a szemléleti maradványok is, amelyek a kötelességeket a jogok mögé helyezik, mint másodlagosakat, és az alanyi jogokat még mindig az állam- hatalommal szembeni biztosítékoknak tekintik a „kívülálló” egyén számára.

Sz. F. Kecsekjan — és több más szocialista szerző is — a témát tárgyaló munkájában

(22) , az alanyi jogokat úgy állítja szembe a kötelességekkel, hogy a jogok a jogalany számára lehetőséget jelentenek (lehetséges magatartást határoznak meg), a kötelességek periig bizonyos magatartás szükségszerűségét, azaz: a kellő magatartást írják parancs- szerűen elő. Ez az álláspont vitatott; helyesnek azonban csak az egyes jogviszony és benne a jogalanyok magatartására vonatkozó jogszabályi rendelkezések vizsgálatánál fogadható el. Nem elégséges azonban a meghatározás akkor — mint a szovjet szerző álláspontját bíráló ellenvetések kifejtik —, ha a jogviszonyokat komplex összefüggésükben és egységükben vizsgáljuk meg, továbbá, ha elemezni akarjuk a jogviszonyok társadalmi megjelenését. A jogi szerkezetben levő lehetőség csak akkor válik kézzelfoghatóvá, ha megvalósulásának meg vannak a reális társadalmi és jogi feltételei és az állampolgárok élnek is e lehetőségekkel. Ennek megfelelően az alanyi jog fogalma kiegészítésre szorul, s eszerint „szocialista viszonyok között az alanyi jog meghatározott társadalmi feltételek folytán biztosított olyan jogi lehetőség, amelynek társadalmi realitássá válását és egyedi jogviszonyokban való tényleges érvényesülését a szocialista társadalom anyagi, politikai, szociális, kulturális stb. viszonyai objektive elősegítik és biztosítják” (23).

összefoglalva a jogok és kötelességek témakörét:

— a jogalanyokat jogok illetik és kötelességek terhelik, amelyek jogviszonyokban, azok elemeiként realizálódnak;

— a jogok és kötelességek egysége a szocialista jogban megvalósul;

— a jogok — jogi szempontból, a jogviszony szerkezetét tekintve — jogi lehetőséget jelentenek a jogalanyok számára, a kötelességek pedig szankcionált jogi parancsként nyilvánulnak meg; ugyanakkor — szocialista körülmények között — a jogok nemcsak jogi lehetőséget, hanem egyben társadalmilag garantált realitást, a kötelességek pedig nemcsak parancsot, hanem jogi jellegükből kitűnően társadalmi-erkölcsi kötelességet is jelentenek, s mindezen jogok és kötelességek köre a fejlődő gazdasági, politikai, szociális és kulturális viszonyok között alakult ki és e viszonyok realizálják a jogok és kötelességek megvalósulását;

— az állampolgárok alanyi jellegű jogait és kötelességeit a szocialista államok alkotmányai foglalják magukban és biztosítják — közvetlenül vagy közvetetten, más jogágakban lefektetett jogok és kötelességek útján — azok megvalósulását.

(Vége)

Hogy magukra ne maradjanak

TOVÁBB A MEGKEZDETT ÚTON!

Készül

a szentendrei szabadtéri múzeum terve

Szentendre északnyugati szélénél, a Szabadság-forrás környékének 44,5 hektárnyi területén kap helyet az ország központi szabadtéri néprajzi múzeuma, a „Magyar Skanzen”, amelynek látogatói egy helyen tanulmányozhatják majd az ország tizenhat néprajzi tájának — Sárköz, Kalocsa, Őrség, Göcsej, Bala- tonvidék, Nyírség stb. — sajátos népi ízlését, művészetét és munkáját bemutató lakó- és gazdasági épületeket.

A több száz népi és építészeti emlék és az új kiállítási épület, az étterem, az eszpresszó, a büféit, az emléktárgyárusító pavilonok, valamint az utak elrendezése, helyük megválasztása rendkívül körültekintő, szakszerű tervezési munkát követel. Ezért megoldására meghívásos pá- I lyázatot írt ki az Országos | Műemlékvédelmi Felügyelő- j ség. A pályázat első szakasza most lezárult. A há- | rom legjobb terv szerzőit, Simányi Frigyest, Kaszta Dénes és Tóth Dezső tervezői közösségét, továbbá a Pál Balázs és Zilahy István építészpárt meghívták a pályázat második szakaszában előirányzott versenymunka elvégzésére, a szabadtéri néprajzi múzeum teljes és részletes rendezési tervének elkészítésére.

Egy nem régi statisztika elgondolkoztató megyei adatokat közöl. A Pest környékére való fokozott áramlás következtében lakosságunk más megyéknél rohamosabban öregszik. A keresőkre mind több idős ember eltartása hárul. A népesség tizenhét százaléka — ami több mint százhuszonegyezer ember — hatvan év feletti, bőven elérte a nyugdíjkorhatárt.

Köztudott, hogy

a két év előtti nyugdíjrendezés sokat javított e réteg helyzetén.

Mégis, a nyugdíjasok egy harmadának 500 forinton aluli a jövedelme. S ami tovább nehezíti sorsukat, a kicsinyke összegből legtöbbször nem egy J embernek, hanem házaspárnak kell megélnie. De még az anyagiaknál is súlyosabb gond a magukra maradt öregek ellátása, ápolása. A törődésnek több módja van. A legkézenfekvőbb lehetőség — a szociális otthonban való elhelyezés — korlátozott. Amellett, hogy kevés a hely — mindössze 1500 — nem is mindig a legideálisabb megoldás. A megszokott környezet hiánya, a szokatlan társasélet sok öreget nagyon megvisel. A másik, újkeletű, de máris bevált forma az öregek napközi otthona. A gyöm- rői, a kistarcsai, kiskunlachá- zi, a váci és a dömsödi öregek

sok jót tudnak erről mondani.

Az otthonok száma azonban kevés és nem is várható, hogy hamarosan több legyen.

Ezért vezették be megyénkben úttörő módon az öregek házi ellátását. A körzeti orvos irányításával a hivatásos egészségügyi dolgozók, a védőnők és a körzeti betegápolónők hatásosan segíthetnek. Ha felosztják maguk között a községben a gyámolításra váró öregeket, jó munkát végezhetnek. Miről is van szó? Nem a háztartások vezetéséről! A feladat: elhozni gyógyszerüket a patikából és beadni, gondoskodni ivóvizükről, s télen megrakni a kályhát.

A budai járásban szépen látják el a munkát.

A sóskutiak, nagykovácsiak házi öreggondozásának már országos a visszhangja.

A jó módszer kiszélesítését nehezíti, hogy kevés a védőnő, a körzeti ápoló.

Kétségtelen, hogy ez a munka többletet jelent. De ha maguk mellé veszik a nőtanács, az úttörők és az ifjú vöröskeresztesek mindig tettrekész seregét, sikeresen megbirkózhatnak vele. Sok száz öreg mond majd érte köszönetét...

— K —

S’

Es a tsz-ek mit adnak?

Arról már írtunk, hogy milyen tevékenységet fejtenek ki a népművelők a gödöllői járásban a mezőgazdaság felkarolására. Vessünk egy pillantást az érem másik oldalára is:

„íj“ gorsiumi freskó

A székesfehérvári István király Múzeum értékes ókori freskóval gazdagodott. A nagyméretű faliképet, amely zöld leplen ülő férfialakot ábrázol — a gorsiumi ásatások során fedezték fel a régészek.

A járás könyvtárainak átlagosan 2—3%-kaí kisebb a könyvállománya, mint országosan. A lemaradás felszámolását a művelődésügyi osztályon keresztül megsürgette a járási tanács végrehajtó bizottsága. Ehhez nem kex>esebb, mint 360 000 ezer forintra lenne szükség. A járás 27 termelőszövetkezete közül 12, egy fillérrel sem járul hozzá a községi könyvtárak könyvállományának bővítéséhez. Igaz, a tavalyi 16 és fél ezer forint helyett idén már 27 ezer forintot áldoztak a járás tsz-ei a könyvtári alapra, a tavalyinak több mint más- félszeresét. Az is igaz azonban, hogy alig néhánnyal nőtt a könyvtárakra áldozó tsz-ek száma, inkább csak azok fizetnek még többet, akik már tavaly is letették hozzájárulásukat.

Pro numero suo

Egy számot is meg lehet szokni. Az is hozzánőhet az emberhez, aki aztán úgy ragaszkodik hozzá, akár megszokott helyéhez az étteremben vagy az ócska bádogdóznihoz, amelyből még diákkorában sodorta a cigarettát. Ezért ütött szíven a minap a Krisztina Távbeszélő Üzem (egy üzem, amely távbeszél?) halványsárga levelezőlapja, rajta nb. nevem és pontos lakcímemen kívül az ügyszám, az előadó neve, telefonszáma és a tekintélyt követelő vastagbetűs jelzés: Postaszolgálati ügy. Hátsó oldalán pedig a nyomtatott szöveg, fölötte kézzel, tintával írt enyhítő megszólítás: Kedves Előfizetőnk! A Távbeszélő Üzem arról értesíti t. Címemet, hogy távbeszélő állomásom kapcsolási száma üzemi olcok miatt a közeljövőben ilyen meg ilyen számra változik. Felkér végül, hogy a számcseréig rendelkezésemre álló idő alatt üzletfeleimet, ismerőseimet stb. a számváltozásról értesíteni szíveskedjék. Dátum, pecsét, kivételesen olvasható aláírás. A levelezőlaphoz hozzákapcsolva 5, azaz öt darab levelezőlap formájú fehér blanketta, címoldalán a nyomtatott magyarázat hozzá, amely arról tudósít, hogy a posta ezt a nyomtatványt új távbeszélő állomás felszerelésekor vagy a kapcsolási szám megváltozásakor 10, azaz tíz példányban díjtalanul bocsátja rendelkezésre. Az érdekelt szíveskedjék ezeket a nyomtatványokat megfelelően kitöltve és 20 filléres postabélyeggel bérmentesítve azoknak elküldeni, akikkel legtöbb távbeszélgetést folytat.

Régi telefonszámomat nagyon megszoktam, hozzámnőtt, szinte tartozékomnak, személyes tulajdonomnak éreztem, ami nem csoda, hiszen vagy húsz esztendeje birtokolom.

Sehogysem akarództam beletörődni elvesztésébe, és idegenkedve, némi gyűlölettel nézegettem a cserébe kiutalt új számot, hiszen az egyáltalában nem hasonlít a régihez. Igaz, hogy majd háromszor akkora, mint a régi, tehát rangosabb, én, viszont sohasem szenvedtem rangkórságban, tehát ebben sem találtam vigasztalást. Hosszas töprengés után elhatároztam, hogy kísérletet teszek a régi megmentésére. A hivatalos lev. lapon feltüntetett telefonszámon fölhívtam tehát az olvasható aláírás tulajdonosát. (Igen kedves, kellemes hangú hölgynek bizonyult.) Nagyjából a következő párbeszéd folyt le közöttünk.

— Nagyon megszoktam régi hívószámomat, de megszokták ismerőseim, barátaim, nemkülönben azok a sok százan is, akik mint újságírót kívánnak telefonon elérni. Megváltoztatása így nemcsak fájdalmas lenne számomra, hanem nagyon sok zavart, idő- és pénz- pocsékolást okozna. Éppen ezért bátorkodom érdeklődni: van-e valami mód a régi szám megmentésére.

— Sajnos nincs. A hely, ahol lakik, eddig a Krisztina- központhoz tartozott, most az óbudai új központ veszi át. Ez teszi elkerülhetetlenül szükségessé a szám megváltoztatását. Nagyon jól tudjuk, hogy ez igen sok kényelmetlenséget okoz, de nem segíthetünk rajta. Közel ezerötszáz telefon száma változik meg, orvosoké, sőt orvosprofesszoroké is, akiknek a telefonja gyakran életveszély elhárítására biztosít lehetőséget. Mégsem tarthatja meg senki sem a régit.

— Tehát bele kell törődnöm a változtatásba. Szeretnék azonban kérdezni valamit. Mikor határozták el az óbudai új telefonközpont építését?

— ö, már nagyon régen.

Sok évvel ezelőtt. *

— És mikor jelent meg o legutóbbi telefonkönyv?

— 1966-os évszámmal, de csak az idén, tavasszal.

— Miért nem közölték benne az új hívószámokat?

_ ???

— Miért nem csináltat legalább a posta a telefonelőfizetők számára egy pótfüzetet a megváltoztatott hívószámokról?

— Az sokba kerülne, és igen hosszú a nyomdai átfutási idő. Ezt pótolják különben azok az értesítésünkhöz mellékelt blanketták, amelyeken az előfizetők közölhetik ismerőseikkel új hívószámukat, mégpedig ingyen, mert bélyeget sem kell ráragasztani.

— Itt valami tévedés lehet, mert a blanketták szövege szerint ezek az értesítések portókötelesek, csak húsz filléres postabélyeggel bérmentesítve adhatók fel.

— Bocsánat, rosszul emlékeztem rá.

— Ugyanez a szöveg tíz példányról szól, de én csak ötöt kaptam.

— Mindenki ötöt kapott Nem volt több raktáron. Pótlást lehet igényelni.

— Ismerőseimet tehát értesíthetem. De mi lesz azokkal, akiket nem ismerek, de föl akarnak hívni a jövőben és a telefonkönyvben a régi hívószámomat találják?

— Az új telefonkönyv megjelenéséig bizony igen sok zavar lesz.

— A régi számomat nyilván más kapja meg, ha engem keresnek rajta, majd az jelentkezik. Ha sokan keresnek, talán megereszt néhány zaftos káromkodást is. A hívó aztán megtudakolja a központban az új számomat. De minden kísérlete, minden hívása egy forint. Egészen az új könyv megjelenéséig. Igaz is: mikor jelenik meg az új könyv?

— Azt csak a jó ég tudja. Egyelőre még szó sincs róla.

A legjobb barátságban tettük le mindketten a kagylót.

Magyar László