Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-12 / 241. szám
1967. OKTÓBER 12., CSÜTÖRTÖK W*T tticni kfCírltiD A REFORM KÜSZÖBÉN Vastagabb les%-e a boríték *? Minden forintért meg kell dolgozni — Remények és realitások a Csepel Autógyárban A Csepel Autógyár közel tízezer dolgozót foglalkoztat és évi hárommilliárd forint körüli termelési értékével az ország hatodik legnagyobb vállalata. Jelentőségét, súlyát külön növeli, hogy a kohó- és gépipar üzemeinek exporttermeléséből egymaga 13 százalékkal részesedik. A következő években az országos járműprogram megvalósításában még nagyobb feladatokat kell megoldania. Tehát: új termelési, műszaki, beruházási tennivalók — teljesen új, a gazdasági reform által teremtett körülmények között. Sokan a szigethalomi gyár dolgozói közül a „mecha- nizmus”-ról, mint csodatevő módszerről beszélnek, azt hiszik, a gazdaságirányítás új rendszere egy csapásra megoldja majd a különböző gondokat, megszünteti az ellentmondásokat. Különösen rózsás reményeket táplálnak sokan a bérek, a fizetések emelkedésével kapcsolatban. Vajon jogosak, megalapozottak-e ezek a remények, vastagabb lesz-e a boríték január elseje után — erre kerestünk választ a Csepel Autógyárban. Első színhely: fe NormcUia gyáregység tanácskozó terme. Akikkel beszélgetünk: Palkó Béla termelési főnök (íődiszpécser), Halasi József gazdasági vezető, Amb- rózy Istvánné, az üzem Szb- titkára és Schwebis János, az titánmunkáló üzem vezetője, már közvetlen tapasztalatokat szereztek idén arról, milyen eredményeket hozhat a reformnak az a célkitűzése, amely a bérekkel való rugalmasabb gazdálkodással, az egyenlősdi helyett, az értékesebb, jobb és több munkát több bérrel akarja jutalmazni. Ugyanis idén január elején a Csepel Autógyár vezetősége kísérletképpen a 710 emberrel dolgozó gyáregység meglevő bértömegének felhasználását a helyi vezetésre bízta. A Normába négy üzemegysége, a termelési értékhez viszonyított egy normaórára kiszámítva, megkapta a negyedévi bért. Azt nem kötötték ki, hogy a tervet hány emberrel valósítsák meg. Kimondták: égy-egy normaóra filléreket k. tevő megtakarításából egy negyedév alatt fennmaradó bérösszeg 50 százalékát saját hatáskörükben kifizetik a dolgozóknak. Az összeg 25 százalékát év végén ugyancsak közöttük oszthatják ki, míg a fennmaradó negyedrész a vállalat megtakarítási alapját növeli. Év elején ennek tudatában kezdtek dolgozni. Nem arra törekedtek, hogy termelési többletet érjenek el: a gépek állásidejének, a szükségtelen túlóráknak, a selejtből adódó veszteségnek a csökkentésével akartak megtakarítást elérni. PALKÓ BÉLA: — A hatás a vártnál sokkal nagyobb volt, felélénkült a gyáregység. SCHWEBIS JÁNOS: — Ami eddig nem volt; állandóan figyeltük a különböző termelési mutatók alakulását. És az első negyedév végén közel tizenkétezer forintot tudtunk harminc embernek kiosztani, személyenként átlag négyszázat. Utána a megtakarítás összege tovább emelkedett. Látták az emberek, érdemes! AMBRÖZY ISTVÁNNÉ: — így lehet a legjobban megfogni őket, főleg az asszonyokat, akik nálunk többségben vannak. Nekik minden forint nagyon sokat számít. HALASI JÓZSEF: — A Normába az első negyedévben összesen 32 ezer, a másodikban már 58 ezer forint bérmegtakarítást ért el. SCHWEBIS JÁNOS: — Nálunk az utánmunkálóban fél év elteltével a megtakarítás kétszeresére nőtt, tehát kétszer annyian részesültek belőle. És ami nagy dolog, tizenhárom dolgozónak adtunk átlag egy kategóriát kitevő órabéremelést. AMBRÓZY ISTVÁNNÉ: — A szakszervezeti műheiybi- zottság részt vett annak elbírálásában, ki, mennyi jutalmat, órabéremelést érdemel. Ha vannak is kivételek — a gyengébbek, a kevesebbet dolgozók — az általános reagálás: azok kapták, akik megérdemelték. Közéjük kerülhet bárki: PALKÓ BÉLA: — Ez még nem minden. A mi új „mechanizmusunk”, érdekeltté tesz bennünket az előírt költségszint megtartásában, illetve csökkentésében. Gyáregységünk minden egytized százalékos megtakarítás után 19 ezer forinttal növelheti részesedését a vállalati nyereségből. A terv: a nyolcnapi keresetnek megfelelő nyereségrészesedés. HALASI JÓZSEF: — És az eredmény? Ha az előző óv hasonló időszakához hasonlítjuk, 7 százalékkal csökkent az egy normaórára jutó bér, ugyanakkor az egy főre, egy napra jutó termelékenység 9 százalékkal emelkedett. PALKÓ BÉLA: — És azóta még jobb minőségben gyártjuk az alkatrészeket. Fél év alatt megkerestük a nyolc napot, most már év végéig a többletért dolgozunk. Második színhely: A Csepel Autógyár pártbizottsága. Itt Szönyi Miklós igazgató, Lovász Vince, a pártbizottság titkára és Takács Miklós, a vállalati szakszervezeti bizottság közgazdasági titkára kísérlik meg a válaszadást arra a kérdésre: vastagabb lesz-e a boríték? LOVÁSZ VINCE: — Az új mechanizmus már azonnal több pénzzel jár? így, ilyen egyszerűen ez nem valósulhat meg. Nálunk, a gyáron belül Kelenföldi Hőerőmű Vállalat Bp. XI., Budafoki út 52. FELVESZ férfi segédmunkásokat 18 éves kortól. Munkásszállás! biztosítunk Ozemi konyha van. Útiköltséget még felvétel esetén sem térítünk. sok az aránytalanság. Az elmúlt években kialakult helyzet szülte, hogy a fizikai és a műszaki dolgozók között vannak, akik azonos értékű, vagy talán még hasznosabb munkát végeznek másoknál, ugyanannyi, vagy még kevesebb bérért. Csak egy példát mondok: fölveszünk egy lakatost, vagy egy technikust. Mert nagy szükség van rájuk, legalább annyit megkapnak, mint előző munkahelyükön. Es ez nemegyszer több, mint amennyit azok keresnek, akik már hosz- szú évek óta itt dolgoznak, s ismerik a viszonyokat, munkakörüket, tehát többet, jobbat nyújtanak az újonnan jöttéknél. De olyasmi is van, hogy két különböző gyáregységünkben, azonos vagy nagyon hasonló munkát végző dolgozó órabére között a különbség még egy forintot is kitesz. Azt szeretnénk, s ez az igazságos is, ha mindenki munkája tényleges hasznosságának arányában kapná meg a bérét. TAKÁCS MIKLÓS: — A szerzett jogokat tiszteletben tartjuk, de ez nem lehet ellentétes a gyár érdekeivel, ami viszont január elsejétől a nyereséges gazdálkodás határoz meg. A rossz munkást nem védheti meg a szakszervezet. SZÖNYI MIKLÓS: — A Normáliában kísérletképpen bevezetett önálló bérfelhasználás bevált. Július elseje óta minden termelő gyáregységünk már így dolgozik. Egy lépés az új gazdasági mechanizmus megvalósítása felé. És meghitelezett előleg a jövőre. És az idei bérösszeg — bár ebből a dolgozók jelenlegi keresetét általában biztosítani tudjuk —, már kevés lesz jövőre. Január elsején az 1967-es alappal indulunk, de úgy kell dolgoznunk, hogy 1968-ban már adni tudjunk. Ide, Szigethalomra, a fővárosból közel négyezer ember jár ki. Nekik ez napi háromórai utazást jelent oda-vissza. Ugyanakkor átlagbérszintünk 200—300 forinttal alacsonyabb, mint a budapesti üzemeké. LOVÁSZ VINCE: — Ismerve az új helyzetet, a lehetőségeket, amit az új Munka Törvénykönyve is rögzít, joggal aggódhatunk azért, hogy elcsalják dolgozóinkat. Főleg a jó szakmunkásokat és a műszakiakat. Több bérre van szükségünk. TAKÁCS MIKLÓS: —Idén kétezren léptek ki a gyárból. Igaz, fölvettek ugyanennyit, de nekünk nem % vándormadarakra lenne szükségünk. SZÖNYI MIKLÓS: — Megszűnt a tröszt, sokan örülnek nálunk. Jó ez, vagy rossz? önállóak leszünk, -s a tröszt helyett sok mindent a gyárnak kell elvégeznie. Eddig ott intézték a beruházásokat. A következő években nyolcszázmillió forint beruházást kell magunknak megvalósítani. Ehhez apparátust kell szervezni: nyolc építészmérnökre lenne szükségünk, csak kettőt találtunk. Közgazdászokra is szükségünk lesz, akik elemző munkát végeznek; mit kellene gyártani, mi, hogyan lenne nyereséges. Ezt mind ki kell munkálni. LOVÁSZ VINCE: — Nemzetközi kötelezettségeink vannak és az Ikarusnak, a Vörös Csillag Traktorgyárnak továbbra is gyártjuk az alkatrészeket, a motorokat. Az új szervezet létrehozása is bérkérdés. Olyan befektetés, aminek haszna, csak több év után mutatkozik. SZÖNYI MIKLÓS: — Sok mindenről nem tudjuk még, hogyan alakul. A mi gyárunk helyzete különösen bonyolult. S az új árak... feltételes rendeléseink vannak, az új viszonyok között nekünk, a fővállalkozónak lesz a legnehezebb. Még nem ismerjük az adózási kulcsszámokat, a hitelfeltételeket. Pedig gyártmányaink hozzávetőleges pontos önköltségét e nélkül nem tudjuk kiszámítani és természetesen az 1968- ban elérhető nyereséget sem. Ennek felosztására hat-nyolc variációt már kidolgoztunk, de a végleges számokat még nem ismerjük. LOVÁSZ VINCE: — Ahogyan azt már nálunk mindenki tapasztalhatta, a fölkészülés folyamatos és máris bíztató eredményeket mutat. Mindannyian arra törekszünk; a gyár vezetői, a pártszervezetek és a szakszervezeti bizottság is, hogy az új mechanizmus körülményei- között megteremtsük, biztosítsuk az előfeltételeit, minden dolgozónk számára az igazságosan jutalmazott, értékét a bérekben, fizetésekben tükröző hasznos munkának. Egy biztos, hogy vastagabb legyen a boríték, azért igazgatónak, és mérnöknek, művezetőnek és munkásnak, s mindenkinek, & jövő évtől kezdve az eddiginél többet és jobban kell majd dolgoznia. Iletesi Ferenc Pál A nagy Októberre emlékezve Tavaszígéret lombhulláskor 79/7 őszén Pest megyében 1917. november 7-én diadalmaskodott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Az imperialista vérengzésbe belefáradt emberiség figyelmét különösen megragadta a fiatal szovjet államnak az a felhívása, mely a háború azonnali megszüntetését javasolta. Érdemes közelebbről megnézni Pest megyében is, 1917. november 7. korabeli visszhangját. A proletárok körében lelkes visszhangot keltett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom híre. Vác, Cég-, léd, Aszód, Pilisvörösvár munkásai" esténként gyakran tartottak összejövetelt, melyeken e nagy esemény jelentőségét vitatták. Körükben is elterjedt az a Szociáldemokrata^ Párt által kiadott röplap, mely hirdette: „Minekünk jogunk is, kötelességünk is ugyanúgy szólanunk, mint a béke orosz harcosainak: legyen vége a vérengzésnek!” Alig néhány héttel november 7 után Budapest munkássága nagygyűlésen fejezte ki szolidaritását a nagy orosz forradalom iránt. November 25-én a szociáldemokraták rendkívüli kongresszust tartattak. Ezen Pest megye szervezett dolgozói is képviseltették magukat. Vác ról egy, Dunaharasztiról egy, Monorról pedig két küldött jelent meg a kongresszuson, ók is lelkesen csatlakoztak az elfogadott határozathoz, mely az Osztrák—Magyar Monarchia kormányát békekötésre szólította fel a szovjet javaslatok alapján. Ugyanaznap a budapesti és környéki munkásság több mint százezres tömege vonult végig a fővárosi utcákon. Ezen részt vett Dunaharaszti és Szigetszentmiklós. proletársága is. A november 25-i nagy felvonulás a kora délutáni órákban ért véget A tömeg már éppen oszladozni kezdett, mikor mintegy ezer főnyi menet tűnt fel. A „késönjö- vők” Pilisyörösvár és Pilise szentivan bányászai voltak. A két községben az üzem igazgatósága és katonai parancsnoksága szigorúan megtiltotta számukra a budapesti gyűlésre való utazást. Az állomásokon csendőri és katonai járőrök cirkáltak. Ezért elhatározták, hogy gyalog mennek Pestre. Mikor ezt a tömeg megtudta, lelkes éljenzésben részesítette a derék bányamunkásokat. Részükre rögtönzött gyűlést rendeztek. Odasietett Bokányi Dezső, a délelőtti nagy megmozdulás vezérszónoka is. A bányászok előtt beszédet mondott, megismételve a nagygyűlésen tett híres mondását: „... kezünket nyújt juk az orosz elvtársak felé mert visszaadták az emberi ségnek a szocializmusba vetett hitet, bizodalmát és reményt”. gyűlésekre került sor. Legjelentősebb ezek közül a .pilisi- volt. Az itteni Kejemen- féle vendéglő udvarán Ten?' dezték december 2-án a Szociáldemokrata Párt gyűlését. Czóbel Ernő pesti Kiküldött élesén támadta a háborút, majd megállapította: „hogy milyen nagy tettekre képes a munkásság, ha önmaga veszi kezébe sorsának intézését, azt megmutatta az orosz forradalom”. A tömegből erre a békét és a bolsevikok vezette forradalmat éltető kiáltások törtek ki. Hasonló szellemű volt az aznapi pilisvörösvári munkásgyűlés is. December 14-én a vasutasok adtak tanúbizonyságot harci elszántságukról. Aznap Budapesten és környékén a MÁV munkásai hagyták abba a munkát. A mozgalom hivatalosan ugyan csak béremelést és az ellátás megjavítását kívánta, valójában azonban a résztvevők legfőbb követelése a béke volt. Az aznapi mozgalomhoz Pest környékén csatlakoztak Vác, Monor, Pilis és Cegléd MÁV- dolgazói is. December végén a Pest megyei vasutasok körében a szocialista szervezkedés és a háborúellenes tevékenység legerősebben Vácott jelentkezett Itt a pályamunkások körében Mészáros István és Sörös Gusztáv fejtett ki — a hatósági bizalmas jelentés szerint — „izgató tevékenységet”... A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására megélénkült a polgári demokratikus békebarát erők tevékenysége is. Ezek közül Pest megyében kiemelkedett Károlyi Mihály „függetlenségi és 48-as pártja“. Ebben az időben Cegléden a párt komoly sikert is ért el. A megyei törvényhatósági bizottságban egy hely megürült. A munkásság és a polgári demokratikus csoportok közös jelöltje a nagy hazafi: Károlyi Mihály volt. November 21-én elsöprő többséggel győzött is. A háborúellenes erőknek ebben az időben a német, délszláv, cseh és szlovák nemzetiségű proletárokra is gondolnia kellett. Ebben a kérdésben helyes internacionalista álláspont érvényesült Pest megyében. A németajkú elvtársak részére a Szociáldemokrata Párt október 31-én külön értekezletet rendezett. Ezen 18 szervezet 25 küldötte vett részt. Baron Ede előadói beszédében a háborúellenesség mellett a hazafiságot is hangsúlyozta. „A német nyelvű szociáldemokraták — állapi-: tóttá meg — a magyarországi munkásmozgalom szerves részét képezik.” Az aszódi repülőgépgyárban testvéri egységben dolgoztak az agitátorok a magyar, német, szlovák és cseh munkások körében. A Csepelen és Szentendrén dolgozó szerb—horvát proletárok körében is jelentős agitáció folyt anyanyelvükön 1917 végén. Országszerte bizakodóbb volt az emberek hangulata. A tömegek növekvő béke- reménységének a Nagy Októberi Szocialista Forradalom adott reális alapot. 1917 november-decemberének politikai megmozdulásai e nagy fordulatnak hatására történtek, Érdemes ezekre az ötven év előtti harcokra visszatekinteni, mint a megye szép haladó hagyományára. Dr. Merényi László a történettudományok kandidátusa Szüreti felvonulás és bál Budakeszin Vidámnak ígérkezik a hét vége Budakeszin. A járási művelődési ház és a szakmaközi bizottság közös rendezésében nagyszabású szüreti felvonulásra és bálra kerül sor. A tarka. sok színű menet szombaton délután négy órakor indul a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola gazdaságának munkásszállásától. A tarka jelmezekbe öltöző felvonulók sorát a szőlő-bíró kocsija nyitja majd meg. A második kocsin magyar ruhába öltözött lányok kapnak helyet, majd a vecsési fúvószenekar fogata következik, azután régi szőlőművelő eszközöket vonultatnak fel, majd utána nyomban a legújabb típusú szőlőművelő gépeket. A menetet a Herceghalmi Állami Gazdaság lovasai zárják. A menet a művelődési ház elé vonul, ahol csősz- lányok őrzik majd az édes gyümölcsöt s akit lopáson kapnak, azt azon nyomban a bíró elé állítják. A hagyományos szüreti játékok után reggelig tartó bál következik tombolával és sok kedves meglepetéssel. Bukósisakban BUDAPESTEN A MOSZKVA TÉR KÖRNYÉKÉN MINDENNAP ÉRDEKES KIS KARAVÁNT LÁTHATNAK A JÁRÓKELŐK. A KÖZÉRT ÓVODÁSAIT „BUKÓSISAKOS” BICIKLISTÁK VEZETIK A VÁROSMAJORBA. KÜLÖN DICSŐSÉGET v JELENT A KICSIK SZAMARA, HA A KEDVELT KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZÖN ÉRKEZHETNEK A JÁTSZÓTÉRRE. i, Egy héttel a megmozdulás után Pest megyében újabb
