Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-12 / 241. szám

HEGYEI 'átírhat 1967. OKTOBER 12., CSÜTÖRTÖK Partizd noffenzíva Akcióban a jobb utakért Dél-Vietnam felszabadításáért küzdő harcosok második kongresszusa Heves ütközet zajlott le , és a Dél-vietnami Nemzeti, szerdán hajnalban a dél-viet- Felszabadítást Front egységei nami Tam Ky-tői 22 kilomé- között. ternyire az amerikai csapatok I A többórás kemény ütkö- ! A megnyitó ülésen Bume- dien, az algériai forradalmi tanács elnöke üdvözölte a konferencia részvevőit. Buteflikcí külügyminiszter felszólalásában felhívta a kon­ferencia részvevőit, dolgozzák ki a „harmadik világ országai­nak gazdasági chartáját”. Az arab országok a Biztonsági Tanácshoz fordulnak ? zetbcii az amerikaiak hu­szonhárom embert veszí­tettek. Szerdán a Mekong folyó del­tavidékén a partizánegységek heves ágyútűz alá vették az amerikaiak és szövetségeseik egyik alakulatát. A harcokban az ellenség húsz embert veszí­tett. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabaditási Front fegyveres erői szerdán délelőtt nagysza­bású offenzívát indítottak a Con Thien mellett levő ameri­kai haditengerészeti támasz­pont ellen. Ezzel egy időben a hazafias erők támadásba len­dültek a demilitarizált övezet déli részén létesített már ame­rikai állások ellen is. Amerikai katonai vezetők szerint e térségben döntő ütközetekre lehet számíta- tani. Kedden Dél-Vietnam egyik felszabadított körzetében meg­kezdődött a Dél-Vietnam fel­szabadításáért küzdő harco­sok második kongresszusa. A tanácskozáson Dél-Vietnam különböző városait és tarto­mányait 200 küldött képviseli. (Folytatás az 1. oldalról) letve a gazdaságok által használt utak átadása, mert ezzel nagy terhet ve­hetnének le a tanácsok válláról. A KPM Közúti Igazgatóságá­nak helyettes vezetője kétség­bevonta, hogy a megyei terv­ben szereplő 190 híd mindegyi­két át kell építeni. Javaslatot tettek a megyei tanácstagok többek között a százhalombat­tai út szélesítésére legalább az olaj városig. Sürgetőnek talál­ják a balesetveszélyes átkelő­helyek ellátását táblákkal, jel­zésekkel. Indokoltnak látszik az az ötlet is, hogy a rendel­kezésre álló, viszonylag kis összeget azok a települések kapják meg, ahol a helyiek segít­sége a legnagyobb. Az önkéntes hozzájárulás ilyen elismerést érdemel. Az összefoglalóban Pénzes János vb-elnökhelyettes is megállapította, hogy a most rendelkezésre álló összeg kö- z_. sem fedezi az utak fenn­tartásához szükséges igénye­ket. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy az útmenti vízleve­zető árkok és átereszek tisz­tántartására, rendbetételére nagyobb gondot fordítsanak, mert a felgyülemlett víz sok helyütt súlyos károkat tesz az úttestekben. A jelentősebb anyagi támoga­tást annál szükségesebbnek ítélte, mivel a MÁV több he­lyütt megszüntette, illetve megszünteti a rakodást, s így még inkább a közútra terelő­dik a szállítás és növekszik a forgalom. Az építési és közlekedési osztály februárban részletes programot terjeszt a vb elé az útépítésről és helyreállításról, a rendelkezésre álló összegek legcélszerűbb felhasználásáról. t. gy­Hordókban a szőlőtermés hetven százaléka (Folytatás az 1. oldalról) jában vesznék át. A feldolgo­zás valamennyi telephelyen zavartalanul, zökkenőmente­sen halad. Most már elmond­ható, hogy a szüret elején megtartott termésbecslés be­váltotta a hozzáfűzött rémé­Koiizervcsemege -10 vonattal 2 Külföldi kaleidoszkóp DAMASZKUSZ Újabb izraeli támadás várható? Az Al Szaura szíriai hetilap szerdán megjelent legújabb száma olyan értesülést közöl, hogy Izrael a Jordán folyótól nyugatra és a szíriai határon csapatokat vont össze. A cikk szerzője arra következtet, hogy „újabb arabellenes izraeli tá­madás áll küszöbön”. Beat-zene —53 órán át A „Los Jockers” nevű chi­lei beat-zenekar megszakí­tás nélkül 53 órán át játszott, s ezzel megdöntötte a „The Astronauts” holland együttes 52 órás rekordját. A 20—23 év közötti fiatalemberekből álló öttagú zenekar szeptem­ber 29-én este fél 11-kor kezdte meg marathoni mu­zsikálását és október 2-án hajnali 1 óra 30 perckor hagyta abba. NEW YORK Kennedy özvegye férjhez megy? A WCBS amerikai televí­ziós állomás kedden este azt a hírt közölte, hogy Jacqueline Kennedy asszony és Lord Harlech, Nagy-Bri- tannia volt washingtoni nagykövete, hamarosan beje­lentik eljegyzésüket a nyil­vánosságnak. A volt elnök özvegye; nem sokkal ké­sőbb „teljességgel alaptalan­nak” minősítette az amerikai társasági körökben már elő­zőleg széltében-hosszában re­besgetett hírt. „Elfújta a szél“ Kedd este a New York-i Rivoli filmszínházban gálaes­ten mutatták be a Margaret Mitchell regényéből 28 évvel ezelőtt készült „Elfújta a szél” 78 milliméteres, sztereofonikus, új technikai változatát. A kö­zönség nagy szeretettel fogadta Olivia de Havillandot, a gála­est díszvendégét, a film egyet­len, még élő főszereplőjét. Kint i’iszont néger tüntetők követel­ték, hogy a plakátok egy né­ger színésznő nevét ugyan­olyan nagy betűkkel hirdessék, mint a fehér főszereplőkét. CALCUTTA í&tórths vihar Példátlan erejű forgószél söpört végig hétfőn este az indiai Orissa államon. Az ötórás viharban 55 ember lelte halálát. Nem tudnak további 300 halász sorsáról, akiket a tengeren ért az ele­mek tombolása. A Balkán-félsziget leghosszabb alagútja Jugoszláviában a most épülő Gosztivar—Kicsevo közötti vasútvonalon elkészült a Bal­kán-félsziget leghosszabb ala­gútja. Az alagút 7050 méter hosszú. Szato Canberrában Szato japán miniszterel­nök szerdán Djakartából a délkelet-ázsiai és a csendes­óceáni országokban tett kör­út jánafe második állomására, az ausztráliai Canberrába érkezett. Az ENSZ-közgyűlés kedd délutáni ülésén — magyar idő szerint a késő esti órákban — folytatódott az általános vita. Szudán képviselője sürgette a vietnami háború befejezését és síkraszállt a Kínai Népköz- társaság törvényes ENSZ-jo- gainak helyreállításáért. A vietnami rendezést követelte Szpirosz Kiprinua ciprusi kül­ügyminiszter is. Líbia külügy­minisztere elítélte az izraeli megszálló hatóságok terrorpo­litikáját. A kairói sajtó bejrúti érte­sülései szerint az arab orszá­gok külügyminiszterei kérni fogják a Biztonsági Tanácsot, tűzze ismét napirendjére a kö­zel-keleti válság kérdését és rendelje el az izraeli csapatok kivonását az általuk megszállt arab területekről. Az Ahram értesülése sze­rint csak e hó végén ülhet össze a Biztonsági Tanács, ha most megegyeznek a tanács összehívásában. CSAK RÖVIDEN... A MALAYSIÁI KORMÁNY fel kívánja venni a diplo­máciai kapcsolatokat a Szov­jetunióval. CSOU EN-LAJ kínai mi­niszterelnök Vuhanban tar­tott beszédében első ízben ismerte el, hogy a kulturá­lis forradalom folyamán za­vargásokra került sor. A BOLÍVIAI VALLEGRAN- DEBAN eltemették Emesto Che Guevara argentin forra­dalmárt. (Folytatás az 1. oldalról) tom a termelő—szerződő felek megalapozottságát, biztonsá­gát. Ma már megbízható part­nerek. Két-három éve még ma­guk sem hittek ilyen mező- gazdaáági terméscsúcsokban, mint amilyeneknek tanúi le­hettünk az idén. Valljuk meg, ilyen szárazság, mint az idei, a „maszek” időkben teljes csődöt jelentett vol­na. Ezzel szemben rengeteg áru, zöldborsó, paradicsomféle ér­kezett. Ez a biztonság tehát a mi legfőbb bázisunk. — Szállítás? — Az I-es AKÖV annyi ko­csit adott, amennyi kellett — S a háziak? — Nehéz szólni erről meg­hatottság és messzemenő el­ismerés nélkül: A csúcsidőben munkatár­saink nagy része havon­ként legfeljebb egy vasár­nap maradt otthon. Ömlött a sok termés, s a mi­eink önkéntesen, a maguk el­határozásából a legkisebb zú­golódás nélkül vállalták, hogy minden kilóját, mázsáját érté­kes termékké változtatják. nyékét: jó közepes szőlőter­mést takarítanak be. Ezekben a napokban a későbbi érésű szőlőfajtákat szüretelik, ame­lyekből jobb minőségű bor ígérkezik, mint szeptember elején. Á kertészetekben beköszön­tött az utószezon, főleg paprikából van még kint jelentékenyebb meny- nyiség. Amíg a deres, talajmenü fa­gyos hajnalok beköszöntenek, igyekszenek a még kintiévé terméseket is felszedni, biz­tonságba helyezni. Arra a kér­désre, hogyan alakult nyár végén és kora ősszel a zöldség­felvásárlás, a csoportvezető az alábbiakat mondotta: — Étkezési zöldségfélék­ből a múlt év hasonló idő­szakához képest 91 száza­lékot vásároltak fel. Ezzel szemben a konzerv­zöldség felvásárlási tervet 108,9 százalékra sikerült telje­síteni. Gyümölcsből eddig a tavalyi mennyiség 94 százalé­kát vették át. s. p. SVÉD TORZOK III. A sebesség megszállottjai A stockholmi utcákat járva, újra és újra eszembe jut Ernst Fischer könyvéből két mon­dat. „Motoros barbárok, troglo- diták... Nagyvárosi húnok.” En nem mondom ki. Kísé­rőm, s rövid svédországi uta­zásom során barátommá lett Ake Nelsson szakítja meg minduntalan a beszélgetést, ha nagy sebességgel, élesen csi­korogva elzúg mellettünk egy autó. Ezek állatok, őrült állatok. A rohanó kocsik volánjainál fiatalok ültek. Eleinte nem akartam foglalkozni vele, egy gazdag, kapitalista ország luxusgondjának tekintettem a „motorizált ifjúság” kérdé­sét. Csak amikor már a nem tudom hányadik fiataltól hal­lottam, hogy „egy nagyon jó kocsit szeretnék”, akkor kezd­tem figyelni. — Miért kell az a „nagyon jó kocsi”? Íme a feleleteik: — Hogy ne előzhessen meg senki. — Le szeretnék hagyni min­denkit. — Megőrülnének értem a „spray babie"-k. — Hogy a rendőrnek csodál­kozni se legyen ideje. — Ha 160-nal mehetnék, jobban örülnék neki, mint egy jó nőnek. Ezért kell hát a kocsi. Di­vat, életforma, egyetlen cél, tüntetés valami ellen, újfajta narkotikum? A rohanás örö­me, a sebesség varázsa, a ve­szélykeresés, a feltűnni vá­gyás, a megbotránkoztatás hajszolása lennének összetevői mindannak, amit e kifejezés takar: „motorizált ifjúság?” A kérdésekre kapott válaszok ellentmondásosak. — A jó mód teszi. Az, hogy tizenét éves, mit sem csinált még az életben, s már kocsi­ja van. Ellenségének tekinti a felnőttek világát, melyben rend van, szigorúság, fegye­lem. Szemtelenül elénk furak- szik az országúton, bömbölteti dudáját csendes lakásaink mellett, tör, zúz mindent. — A céltalanság az oka. A svéd fiatal nem lát maga előtt értelmes célt, melyért érde­mes lenne dolgozni. Hazug vi­lág veszi körül, és ügy tud ellene tiltakozni, ha rádudál, akkor tudja elfelejteni, ha a sebességmutató már nem ír egy tovább és remegni kezd. Felnőttek mondták ezt, megvetéssel mondták. Ügy be­széltek róluk, „motorizáltak- ról”, mintha gyógyíthatatlan betegek lennének. Hallani se szeretnek róluk, szégyellik őket, pedig az ő fiaik. Fiúk és apák között alig hangzik el megértő szó. Szombatonként két kocsiba szállnak, másfelé tart a szülő, másfelé a gyerek, még ha céljuk azonos is. Az elmúlt évben hatezer gépkocsivezető halt meg, ezek­nek a fele húsz éven aluli, huszonöt százaléka pedig nem töltötte még be a huszonötö­dik évét — közölte Olaf Palme svéd közlekedési miniszter, aki a „motoros halált” kor­szakunk betegségének nevez­te. A fiatal vezetők vakme- rőek, s rengeteg balesetet okoznak. Az áldozatok leg­többször ők maguk. Verseny- pályának tekintik az utcá­kat és országutakat, s akkor boldogok, ha sikerül előz­niük. Azt hangoztatják: „Győz­zön a leggyorsabb motor és a legmerészebb vezető!” A legmerészebb vezetőé min­den dicsőség, aki a száguldó kocsiban azt hiszi hatalmas lett, kiemelkedett az egyfor­ma semmitmondó szürkeség­ből, maga alá gyűrte a vilá­got. Valaki lett! Elképzel­hető, milyen tragédiák adód­nak ebből. A fiatalságnak kell leginkább valami nar­kotikum, hogy másnak lássa a-világot és önmagát, mint amilyen a valóságban. Mert a valóság elviselhetetlen szá­mára, változtatni rajta pe­dig nagyon nehéz. Marad te­hát a gép, a sebesség má­mora, ez a céltalan (de mégis) előrehaladás, amely a láza­dás és a győzelem valami­féle pótlékát nyújthatja. Az újságok naponta beszá­molnak az eredményről: tra­gédiákról. Szörnyű képeket láthatnak az olvasók; árokba fordult, fának, betonoszlop­nak, háztömbnek rohant, sza­kadékba zuhant összetört ko­csik és halott vagy súlyosan sebesült utasok. Fiatalok!. Lá­nyok, fiúk... — Ha jó kocsid van, isten vagy a nőknél. Csak figyeld az út szélét, integetnek, mind beülne hozzád. Válogathatsz — mondta keserűen Ake. — Vedd tudomásul, hogy ezek­nek másból sem áll szombat­juk és vasárnapjuk: kocsi, pia, nő. — Nem túlzol? — Győződj meg róla ma­gad! Kérdezd meg tőlük. Este van. Szerda. A lakás egyik szobájában egy heverő, egy szekrény, egy rádiómag­netofon, a másikban jófor­mán semmi, csak összedo­bált szőnyegek. Négy fiatal­ember ül a parketten, rajtuk az elmaradhatatlan nylon „jakka”. Két lány van velük. Az egyik hócsizmásan fekszik az ágyon, ránk se néz, ciga­rettázik és a mennyezetet bá­mulja. Szőke és sovány társa a rádió előtt térdel, s a ke­resővel babrál. Egy vörös szep­lős fiú azt mondja: — Unjuk a külföldi újság­cikkeket. Eljönnek ide a ri­porterek hülye kérdésekkel és fényképezőgépekkel. Meg- botránkoznak rajtunk, tele­írják a lapjukat velünk, mint­ha ezt a világot mi rontottuk volna el. — Ki rontotta el? — Az öregek. A megrögzött­ségükkel, a képmutatásukkal. — Ezen változtat valamit a kocsi és a rohanás? — Nekünk jó. Kinek fáj az, ha mi sebesen hajtunk? — rö­vid hajú, nyúlánk fiú mondja, bundasapka van a fején. — És a halálesetek? — Mi halunk meg és nem te. — Azt mondták nekem, so­kan közületek ittasan vezet­nek. Egymásra néznek, van a mo­solyukban valami lenézésféle. — Na és? — Nekem úgy tűnik, ti sem lelkesedtek semmiért. Van va­lami nagyobb célja az élete­teknek? Megint a szeplős felel: — Sok pénz. Ez csak jó cél, nem? — Nem rossz, ha sok pénze van az embernek. De hogyan szereztek sok pénzt? Hallgatnak, rágják a ciga­rettavégeket, és láthatóan na­gyon unják a kérdéseimet. Az egyik így szól: — Például úgy, hogy elve­szek egy gazdag nőt. — Nagyszerű — válaszolok —, a világ tele van gazdag nőkkel. — A lányok felé mu­tatok. — ök is gazdagok? — Ök nem. ök szépek. Bará­taink. Jönnek velünk az or­szágutakra, a tengerpartra, úgy isznak, mint mi. És nem kérdezősködnek, nem nyafog­nak, nincs bennük megjátszás. Nem hazudnak. Egy erős, markáns arcú fiú, egyáltalán nem északi típus, feláll. Odajön, s egy pohár . whiskyt nyújt felém. Fölényes/ — Hidd el, nekünk nagyon jó. Nem érdekel bennünket semmiféle eszme, jövendő és semmiféle erkölcsi prédikáció. Azt szeretnénk, ha hagynának bennünket a jól öltözött öre­gek. Az életünkkel mi rendel­kezünk, azt csinálunk vele, amit akarunk. — Ha már az ember él és csinál valamit, akkor legalább értelmes dolgot csináljon. — Akkor idd meg azt a po­hár whiskyt! Az például ér­telmes cselekedet — felel a markáns arcú. A többiek ta­lán nem is figyelnek. A heve- rőn fekvő lány, még mindig a plafont bámulja. Eljövünk. Ake nem örül győzelmének. Az utcák tele kocsikkal. Szeretnék beülni valamelyikbe, mert az a kép­telen gyanúm támadt, hogy a svéd kocsik ablakából káosz­nak, lepraszigetnek látszik a világ, és az emberi cselekvés­nek nincsenek érfelmes moz­gatói. Négy kerék, jó motor, sebességmérő óra, leselkedő halál: a tartalmatlan élet biz­tos jegyei. Erről a motorizált világról eszembe jutnak azok a reklá­mok, melyekkel úton-útfélen szemben találja magát az em­ber Stockholm utcáit járva. Arról szólnak, hogy a modern élet elképzelhetetlen gépkocsi nélkül: hogy minél jobb a ko­csi, annál jelentősebb az em­ber ... Ezek a fiatalok — bár lehet, hogy azt képzelik, még­sem lázadók, hanem áldoza­tó1' egy igaz célt, egy értel­mes küzdelemre való felszólí­tást adni nem tudó társadalom áldozatai. Sebességistennő, nagyváro­si húnok. Hankóczi Sándor Az algériai fővárosban kedd este hetven afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország képvise­lőinek jelenlétében megnyílt a fejlődő országok gazdasági ér­tekezlete. A konferencia mun­kájában mintegy kilencszáz miniszter, nagykövet és gazda­sági szakértő vesz részt. ALGÍR Fejlődő országok gazdasági értekezlete At alcfÁrioi fntrámcKon /-í A mortmrUA lílAr-nn T?,.

Next

/
Thumbnails
Contents