Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-12 / 215. szám

1967. SZEPTEMBER 12.. KEDD ssyßw*»p rt SZÁLLÍTÁS »«'ÚtOn Uszályóriás — Folyami atomhajó Késik a szárnyasprogram A Duna ezúttal nem mint ivó- és öntözővíz, hanem mint közlekedési útvonal kerül szó­ba. Szeptember közepén ren­dezik Balatonfüreden a IV. hajóipari konferenciát. Ismert külföldi szakemberek jelenlétében vizsgálják meg, milyen eszközök állnak ren­delkezésre a hajó- és vízépítés és forgalomirányítás szakem­bereinek a szállítás növelésére s olcsóbbá tételére. Ma már 35 berendezés működik a kitű­nően bevált tolóhajókból: a MAHART dunaharaszti üze­mében épülő óriás uszályokkal összekapcsolva több vasúti szerelvény tartalmának szállí­tására lehet használni. Az uszályok egy gyorsan fel­leszerelhető motoros berende­zéssel önjáróvá is tehetők. A folyamhajózásban Ma­gyarország nagy tekintélynek örvend, hiszen mi vetettük meg többek között a Duna- tengerjáró rendszer alapjait. Ma már a négyezer tonna te­herbírású tengerjárótól a kül­földre szállítandó tengeri vi­torlásig és vízibuszig minden­féle járművet gyártunk. A kö­zeljövő témája a gázturbinás és atomhajtású folyami hajók előállítása. A konferenciát ismertető sajtótájékoztatón tegnap azt is elmondták: a váci átkelés gyorsítására szánt motoros komp még nem érkezett a ki­vitelezés stádiumához. A szár­nyashajók ma még igen drá­gák, sokat fogyasztanak, s kü­lönleges motor kell hozzájuk. A konferencián szóba kerül, hogyan lehet a körülmények­hez képest gyorsabbá, s mégis olcsóbbá tenni a vízi szállítást. Hozzásegít az Al-Dunán most épülő, s később feltételezhe­tően feljebb, így Visegrátíon is létesül duzzasztómű-sorozat. A mélyebb folyóvízben nagyobb teherrel közlekedhetnek a ha­ll óvonatok. A végső cél, mely legkésőbb két évtized leforgá­sa alatt elérhető: összekötni a Dunát a Majnával és a Rajná­val, így egész Európát behá­lózni vízi úton. — t. gy. — Gépesített gyümölcsszüret Szőlőkombájn, hagymaszedő gép, 500 kilós almaláda Lesz-e szőlőkombájn, szed­het-e szilvát, cseresznyét a gép? A holnap témája-e az al­ma, a hagyma s többféle zöld­ség szedése, válogatása, cso­magolása gépi úton? Többek körött ezekre a kérdésekre ke­res választ a szeptember 19-én kezdődő kertészeti gépesítési kongresszus. A szóba kerülő témákról és a célokról tegnap tájékoztat­ták az újságírókat a Technika Házában. A legnagyobb ér­deklődésre tarthat számot a paradicsomtermelés, illetve szedés gépesítése, mely ma­gyar szakemberek kísérletei­nek eredménye Egy időben érő, szárról, könnyen leszaka­dó fajta kell hozzá, s így meg­oldható a nagytempójú, gyors betakarítás. Ugyanez megvaló­sítható a hagyma, felszedésénél is. A végleges megvalósításhoz közel álló téma a barack­szedés és válogatás, valamint bogyós gyümölcsök szedése gépi úton, mindenekelőtt rá­zással. Már a szőlő feldolgo­zása is a gépekre vár —, ha egyelőre még csak kísérleti stádiumban is. Az az elgondo­lás, hogy a könnyen hulló sző­lőszemeket leszedi, s azokat mindjárt megdarálja a szőlő­kombájn. Jelentősnek könyvelhetik el az almaszedésnél, illetve szál­lításnál és válogatásnál elért eredményeket. így kis reke­szek helyett 500 kilós tartály- ládákba rakják, gépekkel eme­lik, szállítják, s ürítik a válo­gató berendezésbe. Érdemes lenne a mostam „staneclis” megoldás helyett műanyag­dobozkákba, vagy zacskóba előrecsomagolni a gyümölcs- féléket. A magyar iparra vár » feladat, hogy ilyen bér ende zéseket előállítson, annál Is inkább, hiszen a környező or­szágokban még sehol sem fog­lalkoznak vele. A gyakorlati látnivalók kö­zül kiemeljük a nagykőrösi és izsáki állami gazdaságban sor­ra kerülő zöldség, szőlő és gyümölcs szedő-válogató be­rendezések bemutatását. —t.— Tízéves a Képes Nyelvmester Tíz évvel ezelőtt jelent meg a Képes Nyelvmester első szá­ma. A négynyelvű — orosz, angol, francia, német — havi folyóirat másfélszázezres pél­dányszáma azt mutatja, hogy a gyermekeknek szánt nyelv­tanulási segédeszköz a felnőt­teket is tanító, szórakoztató lappá vált. Bébiholmi — hiánylistán Több a vásárló — kicsi a készlet A gyermekgondozási segély megjelenése óta másfélszer annyi bébiholmit vásárolnak Szentendrén, mint korábban. A város egyetlen rövidáru­üzlete nem mindig tudja kielé­gíteni az igényeket: gyakran előfordul, hogy nem kapható rékli, vagy ingecs- ke, illetve nincs választék. Sokszor gondot okoz a csecse­mőutalvány beváltása. Az üz­let vezetője elmondta, hogy hiába rendel a nagykereske­delemtől, nekik sincs rak­táron. Mit mond a nagykereske­delem? Mi az oka annak, hogy nincs elegendő bébihol­mi? A RÖVIKÖT igazgatója szerint számoltak a várha­tóan nagyobb kereslettel és így is rendeltek. Az ipar azonban elmaradt a szállítással és egyes bébiholmik min­denütt a hiánycikkek listájá­ra kerültek. ígéretet kaptak a Békéscsabai Kötöttárugyár­tói, hogy éjszakai és vasár­napi műszakokkal pótolják a lemaradást. Mi is ígéretet kaptunk a Rövidáru Nagykereskedelmi Vállalattól, hogy felkeresik Szentendrét és gondoskodnak arról; a kismamáknak ne kell­jen Pestre utazniok, ha vá­sárolni akarnak. — S — „Ilyen gazdagok vagyunk“ / • / r r A HEVIZGYORKIEK KIÁLLÍTÁSÁRÓL Három napig búcsú járás volt a háromezer lakosú Hé- vízgyörkön. Pedig nem voltak tarka lim-lommal megrakott sátrak, tükrös szívet, festett fakanalat kínáló vásárosok, sem ringlispíl, sem törökméz. Mégis háromezer ember keres- 1 te fel a Dózsa György Terme­lőszövetkezet modern, új iro-1 daházát. Jöttek látogatók a két szomszédos községből, Galgahévízről és Bagról, a tá­volabbi Túráról és ide látoga­tott az aszódi gimnázium diákserege is. És jöttek Gödöl­lőről, Budapestről, volt fran­cia és mexikói vendég, ma­gyar költő, katolikus pap ... órába telne, ha valaki végig akarná olvasni a vendégköny­vet. Hogy mi vonzotta ide az embereket? A tizenöt eszten­dős fennállását ünneplő terme^_ lőszövetkezet kiállítása. Fény­képek, tablók, termények és gépek és egy ötven év előtti tárgyakkal berendezett hévíz- györki tisztaszoba. Miniatűr mezőgazdasági kiállítqsTj.----> I yen soha nem volt még eb­ben a faluban. Egy bejegyzés a vendég­könyvből : „Itt születtem, itt éltem le ötven évet, de még soha nem gondoltam arra, hogy ilyen gazdagok vagyunk. Ez a kiál­lítás döbbentett rá, mit jelent, ha egy falu összefog... Részlet a termékkiállításról. Tizenöt éve tizennyolc taggal, kétszázhúsz holdon alakult meg a termelő- szövetkezet. Ma háromszáz- nyolcvanhét tagja és kétezer holdja van. Hét esztendeje még ötvenhét év volt a tagság átlagéletkora. Azóta kerek tíz évet fiatalodtak. Hogy miért? Kiosztották ai audio-visual fesztivál díjait (Tudósítónktól): Szombat este levetítették a szovjet dr. Fidenic Attanáz A zene szülte arc című alkotá­sát és ezzel befejeződött Vá­cott a háromnapos II. nem­zetközi audio-visual feszti­vál. öt ország tizenegy fotómű­vésze tizennégy „hallható lát- vány”-át küldte el a Dunaka­nyar Fotoklub rendezésében másodízben lezajlott fesztivál­ra. A zsűriben helyet foglalt: Kaján Mária (Foto újság), Ibos Iván (Magyar Fotóművészek Szövetsége), Dániel Koméi (Pest megyei Tanács), Herbia Ágnes (Népművelési Istézet; és a fáradhatatlan házigazda: Ko­csis Iván (Dunakanyar Foto- klub). Népes közönség előtt pereg­tek a változatos tartalmú, ha­gyományos és modem eszkö­zökkel komponált pályamű­vek. Varázslatos színek, pom­pás tájak váltották egymást, közelhozva egymáshoz távoli vidéken élő népeket. Vasárnap délelőtt hirdették ki az eredményt a városi ta­nács bemutatótermében. A zsűri — megfelelő alkotás hiányában — idén nem ítélte oda senkinek a fesztiváltró­feát. Kiállítási plakettet ka­pott: Polgárdi Zoltán (magyar) „TENGER”, N. A. Callow és P. H. Best (angol) „A TER­MÉSZET VILÁGA”, Cser Fe­renc (magyar) „A KARSZT”, valamint Josef und Arnold Sámuel (osztrák) „MŰEMLÉK A PUSZTÁBAN” című műve. Ez utóbbi kapta a Magyar Fo­tóművészek Szövetsége által felajánlott tiszteletdíjat is. Papp Rezső hogy átadjuk a gépeket, alkat­részeket, anyagokat. Ügy fo­galmazhatnám meg, hogy ke­reskednünk kell. — Közelebbről? — Vállalatunk, befizetési kötelezettséggel tartozik álla­munknak, ezenkívül az elfek­vő anyagokért a jövő évtől kezdve büntető kamatot kell fizetnünk. Előtérbe kerül a tervezés és a piackutatás. — Eddig nem folyt piacku­tatás? — Általános gyakorlat volt: ilyenkor nyár végén, ősz ele­jén kiküldtünk a gazdaságok­nak egy tájékozódó jellegű űr­lapot, amelyben kértük a ve­zetőket, hogy jelöljék meg, a következő évben milyen gép­es anyagigényük lesz. A ter­melőszövetkezeti vezetőkre nézve ez semminemű kötele­zettséget nem jelentett, helye­sebben a jelzett gépeket, al­katrészeket, anyagokat nem megrendelték, hanem csak tá­jékoztatták a vállalatot. Éppen ezért a gazdasági vezetők ta­lálomra összeállították a „kí­vánságlistát”. Ezt az „igényt” adta tovább a vállalat a trösztnek, az pedig a miniszté­riumoknak. Ezen a módszeren változtatunk: több oldalról is tájékozódunk az igényeket il­letően. Azzal kezdjük, hogy összeállítjuk katalógusunkat, amelyben megjelöljük, hogy milyen gépeket, alkatrészeket, anyagokat tudunk szállítani. Ebben közöljük az árat, a gé­pek jellemző adatait, méreteit, teljesítményét. A katalógust időközönként kiegészítjük. Amit ajánlunk, azt a gazdasá­gok azonnal meg is vásárol­hatják, mégpedig igen egysze­rű módon. Mellékelünk egy rendelőlapot, amelyet a gazda­ság vezetői kitöltenek, csatol­ják a szükséges pénzügyi fe­dezetről szóló bankigazolást. Ennek beérkezte után, rövid idő alatt leszállítjuk a rende­lést. Mindegyik megyében, a pénzügyi szervektől informá­ciót szerzünk be, a tsz-ek vá­sárlóerejéről. Például, nem­csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy-egy megyében vagy járásban mennyi a szövetke­zetek amortizációs alapja, ha­nem arról is, hogyan oszlik ez meg, például a gépesítés, az épületek, az ültetvények tekin­tetében. — Ezek a módszerek újak, de nem sokat közelítenek a gazdaságokhoz! — A legfontosabbat utoljára hagytam: üzletszerző hálózatot építünk ki. Embereink rend­szeresen járják a gazdaságo­kat, tájékoztatják azok veze­tőit a készletekről, a legújabb gépekről, szakszerű ismerte­tést adnak azok használható­ságáról, élettartamáról stb. Számunkra azért fontos az üz­letszerző hálózat, mert egy másik feladatot is megold: a gazdasági vezetők észrevétele­it gyorsan eljuttatja hozzánk. Ez pedig nekünk nagyon fon­tos. Megemlíthetem még, hogy a jövőben is tartunk egy-egy megyében bemutatókat, ahol a szakemberek működés közben láthatják a gépeket. — Elég gyakori panasz, hogy a gazdaságok egy-egy alkat­rész miatt néha kénytelenek bebarangolni az egész orszá­got. — A megyei AGROKER-vál­lalatok között nem volt kielé­gítő a kapcsolat, valóban gyakran előfordult, hogy nem tájékoztattuk egymást arról, hogy milyen anyagok vannak raktáron. Ezen a jövőben vál­toztatunk. Egyébként, a me­gyehatárok a vállalatok mun­kájában megszűnnek. Mi fele­lősek leszünk továbbra is a három megye ellátásáért, de az ország bármely részében gazdálkodó tsz-től vehetünk fel megrendelést. — Gondol-e a vállalat ve­zetősége a szolgáltató tevé­kenység szélesítésére? — Vállalatunk eddig építő­anyagot nem forgalmazott. A jövő évtől azonban vállalko­zunk építmények, létesítmé­nyek komplett felépítésére. Elvállaljuk a gazdaságok meg­bízását, a továbbiakban a mi feladatunk az építkezés szer­vezése, lebonyolítása. Ügy gondolom, hogy ez a kezde­ményezés elnyeri a gazdasági vezetők tetszését. — A jövő képe az ismerte­tés alapján kibontakozott, mit mondhatunk a máról, napja­ink gép-, alkatrész- és anyag- ellátásáról? — Mezőgazdasági gépeket rövid idő alatt tudunk szállí­tani, megrendelés alapján. Az idén az alkatrészellátással sem volt különösebb baj. Őszintén meg kell mondani, hogy a me­zőgazdasági termelés növelése szempontjából olyannyira fon­tos műtrágyákból nem tudjuk az igényeket kielégíteni. Rend­kívül nagy a kereslet, s a gyártás, valamint a behozatal nem tud vele lépést tartani. Tájékoztatásul elmondhatom, hogy jövőre körülbelül annyi műtrágyát tudunk a mezőgaz­daság rendelkezésére bocsáta­ni. mint 1967-ben. — Egy mondatban hogyan foglalná össze a beszélgetés tanulságait? — Magas szintű gép- és esz­közellátás — tisztességes ke­reskedelmi módszerekkel! ★ Szerdai számunkban Dömö­tör Józseffel, a MÉK igazga­tójával folytatott beszélgetés­ről számolunk be. Mihók Sándor Hatvanháromban még huszon­nyolc forint jutott egy munka­egységre, tavaly pedig már kö­zel ötven forint. Hatvanöt­ben még csak nyolcán jöttek vissza az iparból a termelőszö­vetkezetbe, tavaly pedig már harmincnégyen. Beszédes tablók, fényképek. Hatszáznegyvenhat darab ál­lata, tizenhárom erőgépe, há­rom tehergépkocsija van ma már a gazdaságnak. Két esz­tendeje még 12,3 mázsa volt a kenyérgabona termésátlaga. Az idén: 16,4 mázsa. Az udvaron miniatűr vete­ményeskertek. A csöppnyi parcellákon paprika, paradicsom, káposzta, uborka, görögdinnye tarkáink. A hatalmas színben ládákba púpozva kelletik magukat a gazdaság kiváló terményei. Apró zsákokban a gabonafaj­ták, a takarmánymagok, a fel­használt műtrágyaféleségek. A látogató akaratlanul is úgy ér­zi magát, mintha a mezőgaz- I dasági kiállítás egyik kis pa- I vilonjában szemlélné a gazdag választékot. Benn az épületben, oz egyik irodahelyiséget néprajzi mú­zeummá alakították át. 1912- ből való hévízgyörki tiszta- ’ szobát rendeztek be itt. Vetett; ágy, fabölcső, rokka, festett tá­nyérok a falon, kalászos ko­szorú, jegykendő, fékető pipis­kével, százvirágú kendő, teljes rend hévízgyörki népviselet tíz András KISZ-titkár. — Kiál­lításunk jelmondata: Több termeléssel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom öt­venedik évfordulójának mél­tó megünnepléséért. — Nem gondoltuk volna, hogy ilyen sikerünk lesz vele — ez Koszta János párttitkár véleménye. — Csak vasárnap kilencszázhatvanné­gyen írták alá a vendég­könyvet, és nem is min­denki vállalkozott rá. — A kiállítás sikere elgon­dolkoztató — tűnődik han­gosan Dajka Ernő főköny­velő. — Az eddigi beszélge­tések során felvetődött an­nak gondolata, hogy a jövő­ben évről évre megrendeznénk ezt a kiállítást... — ... amit szeretnénk kiszé­lesíteni az egész Galga völgyére... — folytatja a megkezdett gon­dolatot Koszta János. — Biztosak vagyunk benne, hogy a galgahévízi, bagi, tú­rái termelőszövetkezetek is szívesen részt vennének egy ilyen tájjellegű kiállításon — összegezi a véleményeket Mrkva András. — Gondoltunk arra is — mondja Dajka Ernő — hogy van két vagyon öreg paraszt­ház a faluban. A régi Galga menti építkezés jegyeit vi­selik magukon. Ha ezt a két házat a gazdaság és a község megvásárolná, állandó tájmú­zeumot rendezhetnénk be a Hévízgyörki tisztaszoba szoknyával, bársonyblúzzal, vállkendővel... A kiállítást a termelőszö­vetkezet KISZ-szervezete ren­dezte be, de részt vett benne mindenki, aki csak munkával, termékkel, régi holmival hozzájárulha­tott. — Nemcsak a tizenöt éves jubileumra készült ez a ki­állítás — mondja Mrkva (Foto: Baranyi)' Galga mente népviseletéből) régi használati tárgyaiból. ★ Mindkét gondolatot csak he­lyeselni lehet. Ha a Galga menti falvak összefognak, az évről évre megrendezett ter­mékkiállítás és a tájmúzeum is valósággá vájhat. Nemcsak a gazdag termelőszövetkeze­tek, a népművelők is sokat tehetnek ennek érdekében. Prukner Pál AZ OLVASÓ KÉRDEZI: Hogyan lehet kocsit rendelni? Az AKÖV szigetszentmikló- si kirendeltségén, a gépkocsi- vezetőknek személyesen beje­lentett fuvarigényt nem vál­lalja a vállalat. Miért? Feleletet az AKÖV fődiszpé­cserétől, dr. Horváth Bélától kértünk: — Az említett kirendeltség fuvarvállalási hatáskörrel ren­delkezik, de csak írásos meg­rendeléseket fogadhat el a ve­zető, a visszaélések elkerülése végett. A vállalat ugyanis á lakosságnak csak akkor dol­gozhat, ha a gyártelep napi megrendelését már teljesítet­te — tehát a késő délutáni, vagy esti órákban, esetleg hét végén. Nemcsak gépkocsi, de gépkocsivezető hiánnyal is küszködünk, ezért nehéz ele­get tenni. Egy gépkocsivezető havonta maximálisan 300—320 órát dolgozhat. Ezen felül a fá; radtság miatt már nem biá tonságos a vezetés.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents