Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

II tCVfl 1967. SZEPTEMBER 10., VASÁRNAP Irigy öregember? MÍG A SZEKÉR HALAD — AZTÁN FOGÓDZKODJÉK Talán még nem is ült lovas­kocsin ... Ült? Antul jobb. Helyezkedjék csak el kényel­mesen ... Indulhatunk? ... Most aztán fogódzkodjék, de nagyon! Elhagyjuk a be- tonutat. A szélére húzódunk, itt nem ráz annyira. Ezt ne írja meg 1'.. Saját nevelésem mind a kettő. Gyurka és Makri. Ne­veltem én egy harmadik csi­kót is a tsz-nek. A Vilmát. Vésse az eszébe, mit mond most magának Szabó Balázs nyársapáti fogatos: a földmű­velés íó nélkül nem lesz meg soha. A homokos talajt a gép kirúgja maga alól. Oda csak lófogat való. Mezőgazdasági technikus lesz a fiam, a tsz ösztöndíjasa. A nyáron egy hónapot itt töltött. Reggel tíz mázsa műtrágyával indították az újtelepítésű szőlőre a von­tatót, de az szinte minden lé­pésnél elakadt. Egész nap alig bírták elszórni, ami rajta volt. A tárcsázógépnek is le kellett állnia. Másnap lófogattal foly­tatták a munkát.. Kár, hogy a vezetőség mostohagyereknek tekinti a lovakat. Szálastakar­mányt valahogy még csak sze­reznek nekik a fogatosok, de az abrak, az szigorúan zár alatt! Nézze, ezek is milyen girhesek ... Dobos József pél­dául teljesen elnyomorította az övéit. Egy évig járt velük, nappal a tsz-nek fuvarozott, éjjel saját magának. Megvett egy összedűlt tanyát, annak a vályogját hurcolta oda, ahol építkezett. Szünet nélkül haj­szolta azt a két nyomorult pá­rát, még vasárnap sem hagyta őket pihenni. A gyengébbik A CSEPEL AUTÓGYÁRBAN FELVÉTELRE LEHET JELENTKEZNI ipari tanulónak: esztergályos, marós, köszörűs szakmákra. Vili. általános iskolai végzettséggel rendelkező tanulók kiképzési ideje 3 év. Érettségivel rendelkező tanulók kiképzési ideje a rendelkezésekben rövidített, meghatározottak szerint. Mindhárom szakmában lányok is jelentkezhetnek. Fiútanulók részére a képzési idő alatt munkásszállást biztosítunk. A jelentkezés végső határideje: szept. 20. Cím: CSEPEL AUTÓGYÁR Szakoktatás, Szigethalom aztán egy szép napon kiszen­vedett. Jellemző a vezetőségre, hogy csak akkor vette észre, mennyire leromlottak a fiatal fogatos gondjaira bízott lovak, amikor az egyiken már nem lehetett segíteni. Olyanformán tapasztaljuk, nem sokat szá­mít, ha megdöglik a tsz száz­húsz lova közül valamelyik. De ezt azért ne írja meg, a fe­jemre sújtanak miatta. A mi­nap is bajban voltam, mert eljárt a szám ... Ha kíváncsi rá, elmondhatom. Futja az időnkből... Kilenckor dinnye, tízkor tök István napján történt, múlt hó húszadikán. Takarmányért mentünk a tsz lucernásába. Hirtelen mozgó alakokra let­tem figyelmes. Nézzétek csak, szóltam két társamnak, akik szintén tsz-tagok, nézzétek csak, szedik a közös dinnyét! Mi a lucernásban, közbül nagy paraj, s azon túl ott volt a nagy dinnyeföld. Hamarosan felismertük, ki a tolvaj. A ne­vét nem árulom el, ne is fag­gasson. Csak annyit mondha­tok, hogy tsz-tag, és két tíz­egynéhány éves fiával szor- galmatoskodott. Üsse kő! El­fordultunk, mintha nem vet­tük volna észre. Hanem egy óra múlva mit látunk? Hogy az illető már a közös tököt szedi. Hányta kifelé az indák közül, a fia meg, aki motor- kerékpárjával a föld szélén várakozott, rakta bele egy zsákba egymásután. Végül el­motoroztak. Kilenckor vitték a dinnyét, a tökkel tízkor távoz­tak. ... Ugye, mondtam, hogy nagyon fogódzkodjék. Most majdnem a lovak közé esett. A lőcsöt fogja, a lábát meg előre nyújtsa, egészen előre ... Ügy ... Most már folytatha­tom. Elmúlt a vasárnap, mert, mint említettem, augusztus húszadikán délelőtt láttuk, amit láttunk, szentistvánkor, ami az idén vasárnapra esett. Sokat töprengtem közben, mitévő legyek? Szóljak, ne szóljak, mit diktál a becsület? Hisz a tolvaj is olyan kisem­ber, mint én vagyok. Illik-e feladnom őt? ... A koma tagadott Hétfőn aztán elszántam ma­gam, jelentkeztem az üzem­egységvezetőnknél, Seres Lászlónál, beszámoltam neki. Ö később a krumpliföldre hozta az illetőt, mert én ott dolgoztam épp; szembesítette velem. A koma először ta­gadott. Majd azzal védeke­zett, csak keveset szedett. Egyre dühösebb lett. „Lesze­dem én Seres elvtárs előtt is, ha ott van, amit én le aka­rok szedni” — hörcsögöskö- dött. Aztán nagy hápogásba kezdett, amikor a tököt is a fejére olvastam. Azt hitte, csak a dinnyéről tudok. „Mégis, mennyit vitt el?” — tudakolta az üzemegységveze­tő. „Hat kilót” — vágta . oda. Ezen nevetnem kellett. Öt­Ottfion kicsinyeknek — Százhalombattán ven-hatvan kiló megy egy zsákba, attól függ, mekkora a zsák. Seres elvtárs aztán a mezőőrrel becsültette fel a kárt. Tovább én nem foglal­koztam vele. Hanem az ille­tő már kétszer is üzent, hogy agyonüt, mert elárultam. A mezőőr hozta az egyik üze­netet, Rácz Gábor a másikat. ... Hogy megijedtem-e? Negyven kiló az egész em­ber, gondolhatja! Hacsak a vejével és a fiaival nem szö­vetkezik . .. Mert akkor ki tud irtani. De már aligha te­szi. Pár napja lakásomra jött, hogy adjak neki két lovat, árut kell a piacra szállítania. Nem tudom, mondtam- e már, az én istállómban van a tsz négy lova. Szóval, odajött az illető, és én még a mezőre is kikísértem, megmutattam ne­ki, hol kaszáljon az állatok­nak takarmányt, nehogy éhez­zenek, de a dinnye- és a tök­lopásról egy szót sem szólt. Azt hiszem, nem mert előho­zakodni vele ... Könnyen le­het, hogy megúszta, mert nagycsaládos ember,* semmit nem vehet rajta a vezetőség, és ő ezzel visszaél. Ö volt az, aki a télen, engedély nélkül, az erdőből és az út széléről az élő fákat kidarabolta. Több­ször volt a rendőrség kezé­ben is. Látja, ez jólesik ... Látja, ez jól esik, hogy maga is azt mondja, helyesen jártam el, amikor a vezetőség tudtára adtam, az esetet. Mert, igaz-e, előbb-utóbb nem ma­radna semmi a közösből, ha barátian elnéznénk egymás dézsmálásait! Ügye, helyesen gondolkodom? Vagy csak­ugyan gonosz, irigy öregem­ber vagyok, ahogy nyilatkoz­tak rólam egyesek? Azt mond­ja, nekem van igazam és nem nekik? Akkor, kérem, nyo- mattassa ki ezt. Igazoljon. Talán, ha olvassák, jobban védik majd mások is a kö­zöst. Es akikor nem megbé­lyegzést, fenyegetést, hanem jó szót . kap, aki hozzám ha­sonlóan cselekedik. ... No, nézze, ez a para­dicsomföld már a tsz-é. Ott van a hármas üzemegység iro­dája, bent találja a brigádve­zetőt ... Persze, hogy meg­várom. Addig pihennek egyet a lovak. Velük maradok ... Fecske? Igaz, én a Munkást szeretem, de azért elszívom ezt is ... ezt a kisasszonyoknak valót. Polgár István Százszemélyes óvodát és 60 személyes bölcsődét építe­nek Százhalombattán, az új lakótelepen. Már a falakat húzzák s a tervek szerint 1968 harmadik negyedére kell el­készülniük. Most a bölcsődé- ben-óvodában kevés a hely, ötven gyermeket ideiglenes férőhelyen tudtak csak el­helyezni. Ennek működési engedélye 1968 végére lejár, ezért igyekeznek az építke­zéssel. Bár ígéretet kaptak rá, ha az igények megkíván­ják, az ideiglenes bölcsőde „élettartamát” meghosszab­bítják. Az építkezéshez szükséges négymillió forintot a Dunai Kőolajipari Vállalat és a Nehézipari Minisztérium ad­ta. Szovjet—magyar kórus A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére közös szovje*»—ma­gyar katonaénekkar alakult. A próbák már megkezdődtek és a két nemzetiségű kórus szovjet és magyar forradalmi dalokkal, népdalokkal hama­rosan fellép a közönség előtt. A műsorszámokat oroszul és magyarul adják elő. Telefon... FEKETE, KOPOTT, MO­DERN, SZÍNES SKATULYA, AMELYET ATKOZUNK, AMIKOR NEM KAPUNK KAPCSOLÁST — AMIKOR VÁRNI KELL, HOGY AZ „IKER LEBESZÉLJEN”, — AMIKOR MÁR EGY ÓRÁJA FECSEG VALAKI A FÜLKÉ­BEN, S AMIKOR AZ ISTEN­NEK SEM JÖN VONAL, AMIKOR LEGSZEBB ÁL­MAINKBÓL ÉBRESZT.. AMIKOR..., DE AMELYET SZERETÜNK, AMIKOR EL- HOZA NEKÜNK A VÁRVA- VÁRT HANGOT, AMIKOR JÖ HÍRT ZÜMMÖG A FÜ­LÜNKBE. — EGYSZÓVAL NEM TUDUNK MÁR MEG­LENNI NÉLKÜLE! A főtechnológus és a többiek A főtechnológust Faragó Bélának hívják-\ zömök, hí­zásra hajlamos férfi, hamincöt körül. Percenként csöng va­lamelyik telefonja, tervraj­zokkal jönnek hozzá, maga is lohol állandóan. íróasz­talán kondenzátorok, a zsú­folt üveges szekrényben a laikus számára titokzatos al­katrészek, a dohányzóasz­talkán szakfolyóiratok hegye, közöttük sok az idegennyel­vű. . És a többiek? No, itt már nehezebb lenne a pre­cíz fölsorolás, mert többek között tizenöt mérnök, har­minchét technikus tartozik a Mechanikai Művek főtech­nológusának közvetlen irá­nyítása alá, a szerszámüzem­mel együtt, mintegy 150 em­ber. Az emberi erőfeszítések, töprengések logikus célja min­dig valami új létrehozása, vagy egy új gondolaté, alkotásé, ter­méké. Valamié, ami érték. Milyen újat adnak a techno­lógusok, mi erőfeszítéseik eredménye? Hosszú éveken át — a logikát megcsúfol­va — az ipar mostohagyere­kei voltak. Minden fontosabb volt... dehát hagyjuk. Most már kezd rangjuk lenni; ok­kal. Mert lássuk csak, mi­minden múük a technológiai főosztályon a Mechanikai Mű­vekben? Az új gyártmányok tömeggyártásának biztosítása, az ún. folyó termelés állandó korszerűsítése, az anyagmoz­gatás fejlesztése, a mind sű­rűbb átállások biztosítása s Így tovább. Olyan munka, amit általában csak akkor vesznek észre, ha — nincs. Ha elmulasztottak valamit. Amikor minden rendben van, az — természetes. A gyár termelőberendezé­seinek kihasználtsági foka 48—70 százalék között van; nem a legjobb. Alapvetően az határozza meg ezt a fo­kot, hogy nem három, ha­nem két műszakban dolgoz­nak. Jelentősen közrejátszik benne azonban a nagy szé­riák állandóságának hiánya, a sűrű átállás. A berendezé­sek csak tíz százaléka fia­talabb öt évnél, hatvan szá­zaléka viszont tizenöt évnél idősebb. Száraz adatok, mert a tények is szárazak. Csak azoknak jelentenek sokat, sőt mindent meghatározó ténye­ket, akik munkáját, sorsát, mindennapját ilyesfajta szá­mokkal mérhetjük; a techno­lógusoknak. 0 Három ember, Mihalek Gé­za, Budaházi György és Csa- vajda Pálné vaskos tervta­nulmányt tett az asztalra a múlt évben. Dicséretes mun­kát végeztek, bár a gyárnak nem kevesebbe, mint 6,1 millió forintba kerül ez a munka, pontosabban szólva a tervben foglaltak megva­lósítása. A terv: az anyag- mozgatás komplex átszerve­zése. Ez év január elsején kezdték el megvalósítását, s jövő év végére lesznek ké­szen vele. A gyárvezetés bát­ran kért hitelt: három év alatt megtérül. Ám a főtech- noLógia még valamit hozzá­tett: határidő előtt valósította meg a tervet, s ezzel bizto­sítja az állami kedvezményt, a hitel húsz százalékát nem kell visszafizetni... — Ha igen röviden kellene összefoglalni munkánk célját, értelmét — mondja a fő- technológus —, akkor így fo­galmaznám: azoknak a for­rásoknak a felderítése, ame­lyekkel csökkenthetjük a gyár­tás bizonytalanságát, növel­hetjük a biztonságot, s ez­zel a termelés folyamatossá­gát. Ebben benne van min­den: a nehéz fizikai munka, s általában a kézzel végzett munka jelentős csökkentése éppúgy, mint a gyártástech­nológia szüntelen korszerű­sítése. A többiek, akiknek beszél­tem, így Mihalek Géza és mások, ugyanezt hangsúlyoz­zák: kutatni-keresni minden jó lehetőséget arra, hogy biz­tonságosabb legyen a terme­lés, a minőségi színvonal sta­bilizálódjon, a termelési költ­ségek csökkenjenek, azaz nö­vekedjék a gyár haszna. Mert ez utóbbi eddig sem volt kö­zömbös, s az új mechaniz­musban még kevésbé lesz az. Nézegetem a jegyzetfüze­tem. Ilyen mondatokat talá­lok lejegyezve: „évi 20 000 to/ km-ről 12 000-re csökken a szállítandó anyagok mennyi­sége a 6,1 milliós tervvel”; „új alkatrészüzem épül, innét conveyorsor szállítja az anyagot”; „asztalokon szerel­tek, most szerelőszalag lesz”; „az év eleji munkásgyűlésen jelszó: 1967 az anyagmozgatás korszerűsítésének éve”; „szili­kon zománcozó létesítése”; „a kettős működésű húzóprés forradalmasítja az edényszerű alkatrészek gyártását” stb. A találomra kiragadott monda­tok érzékeltetik, mi-minden­ből állnak a technológusok hétköznapjai, mi a — munká­juk. A jövő esztendőre eredeti­leg ötvenezer olajkályha gyártását tervezték, de az igé­nyek, lehetőségek rohamos változása fölrúgta a tervet, S ma már 140 ezer kályha gyár­tásának biztosítása a feladat — többek között a főtechnoló­gia feladata —, s ebből 120 ezerre már most ott fekszik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents