Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-10 / 214. szám
1987. SZEPTEMBER 19.. VASÁRNAP 3 ““■^ÁúHav &RS8& | Doktorráavatás — Vasdiploma Az Allatorvostudományi Egyetem Tanácsa szombaton a Corvin moziban nyilvános rendkívüli tanácsülést tartott, amelyen 79 idén végzett állatorvost avattak doktorrá. Az új állatorvosok közül hét nö. A most végzett fiatal szakemberek zöme termelőszövetkezetekben és a megyei állategészségügyi állomásokon kezdi meg munkáját. A rendkívüli tanácsülésen 12 jubiláns állatorvost is ünnepeltek: vasdiplomával tüntették ki a 65 évvel ezelőtt végzett dr. Diamant Rezsőt, dr. Erdős Lászlót, dr. Köves Jánost, valamint Patonai Károlyt, aki a jugoszláviai Pallosból érkezett az ünnepségre és nemrég töltötte be 101. életévét. A „fiatalabbak” közül ketten gyémánt-, hatan aranydiplomát kaptak Theodorakisz békedala Mikisz Theodorakisz,’ a görög fasiszta diktatúra által bebörtönzött világhírű zeneszerző, a DÍVSZ mellett működő CIMFA (Gyermek- és Serdülőkori Mozgalmak Nemzetközi Bizottsága) felkérésére dalt írt a letartóztatása előtt, illegalitása első napjaiban. A kotta kalandos úton jutott el Budapestre, ahol Csanádi János József At- lila-dtjas költő irt hozzá szövegel. A dal Farkas Gabi és "laekly Tamás előadásában hangzik fel először Budapesten Új lelet — Egerben Érdekes felfedezésre bukkantak a régészek az egri vár restaurálása közben: megtalálták a középkori erődítmény — mind ez ideig ismeretlen — gótikus toronykapuját. „MOSDATJÁK“ A DUNÁT „Visszaforgatott44 víz — Automata adagoló .VÁCI NAGYÜZEMEK VÍZGONDJAIRÓL A váci járás a budai után a legszegényebb természetes vizekben. Igaz, ott hömpölyög a Duna, de annak vizét mesterségesen kell tisztítani, máskülönben még ipari vízként sem használható, annyira szeny- nyezett. A nagyüzemeknek éppen ezért a víz okozza az egyik legfőbb gondot. A DCM-től a Forte-ig nagy mennyiségű ipari vizet emésztenek fel. Nemrégiben megvizsgálták, hogy az üzemek hogyan szerzik be vízszükségletüket, s a készlettel célszerűen gazdálkodnak-e? A legjobb helyzetben kétségtelenül a DCM van, hiszen építésével egyidejűleg gondoskodtak korszerű ellátásról. A Dunanienti Víz- és Csatornamű Vállalat nógrádverőcei üzeme naponta több, mint húszezer köbméter vizet ad, ami elegendő a gyártelepnek és a községnek. Hogy a nekik jutó vízen melyik üzemrész, hogyan osztozkodik, arról nincs kimutatás. Előfordul, hogy a leállított gépeknél is úgy folyatják tovább a hűtővizet, mintha termelnénk. A műszaki gárda kidolgozott egy automatikus vízadagoló eljárást, de az eredmeny még nem mérhető. Szeretnék, ha évi 110 ezer köbmétert megmenthetnének, az automatikával. Az újabb, azóta munkába lépett és meglehetős vízigényes üzemrészek „visszaforgatott”, újra használt szűrt Duna-vizet használnak hűtésre. Az Egyesült Izzó is a váci vízműtől vásárolja az ipari vizet, amellett, hogy saját kútja! is működnek. Kidolgoztak egy éljái ást, amelynek segítségével az eddig csatornába engedett vizeket —, ha még elég tiszták — isimét felhasználják. Más tehenológiai . folyamatoknál pedig igyekeznek ivóvíz helyett ipari vizet alkalmazni. Harmadik nagyüzemünk, a Forte-gyár, teljesen önellátó. Ojabban arra törekszenek, hogy az ivóvizet is maguk állítsák elő. Szigorú normákat dolgoztak ki, amelyek alkalmazásával régen megszüntették a vízpazarlást. A jövő évben még fontosabb lesz az önköltségcsökkentés. Ezért a gyár „vizesei” megépítették és már próbaüzemelte- tik a vízvisszaforgatót, amelynek elkészülte 235 köbméter ipari vizet takarít meg óránként. egészítést ad részünkre, a külföldön értékesített termékeink után. Ez a kiegészítés azonban évről évre kevesebb lesz és belátható időn belül el kell érnünk, hogy erre ne legyen szükség. — És a belföldi piacon mi a helyzet? — Röviden talán annyit erről: évente mintegy 7—8 százalékkal emelkedik a belföldi piac felvevőképessége. Ha ennél többet adunk piacra, akkor az csak úgy találna gazdára, ha csökkentenénk a konzerv árát. A belföldi piacon jelenleg a konzerv ára az előállítási ár szintjén van. — Eddig, mint eladóról beszéltünk a konzervgyárról, mi a helyzet a vevő vonatkozásában? — Mi a mezőgazdaság egyik legnagyobb vásárlói vagyunk. Azért, hogy mint eladók állni tudjuk a versenyt, nekünk is követelményeket kell támasztani — és egyre nagyobbat — a mezőgazdasággal szemben. — Például? — Elsőnek említeném a minőséget! Ma még ott tartunk: ha bíráljuk egy-egy tsz termékét, megsértődnek a vezetők és a tagok. A jövőben azonban egyre nagyobbak lesznek a minőségi követelmények. Nem egyszerűen uborkát kérünk például, hanem meghatározott Iajtájú, nagyságú,'' méretű lborkát. A paradicsomkonzer- )et például tőlünk a vevő Izíhre veszi, a mélyvöröstől a ja'ványpirosig. A zöldtalpas ( ■’.rádiósom elhalványítja a k'mék színét s szinte elad- atatlan. Természetes, hogy ezt mi sem vesszük'át a jövőben. De említhetném a gyümölcsöt is Nálunk a cseresznye, meggy, a kajszibarack általában férges, mert nem védekeznek a kártevők ellen. A vevő nem vesz olyan befőttet, amelynek alján tömegesen található féreg. — Olcsóbb termék, jobb minőség. Hol találja meg a mező- gazdaság a számítását? — A mezőgazdaságban fokozni kell a gazdaságosságot, s ezt elsősorban a termelés növelésével lehet elérni. Nálunk tavaly 104 mázsa volt a paradicsom átlagtermése. Bulgáriában 250 mázsa. Ezt ma már egyre több nagyüzem vezetői látják, s igyekeznek is a termésátlagokat emelni. Hogyan? Mi elég sokat beszélünk a specializálódásról, de a kezdetén tartunk. Ott, azokban a gazdaságokban kell rátérni egv-egy zöldségféle, vagy gvümölcs termelésére, ahol annak termelése legjobban kifizetődik. Nálunk a termelésre még az elaprózottság a jellemző: egy-egy gazdaság nyolc-tízféle zöldséget termel, egvet-egyet kis területen. Csökkenteni kell az elaprózottságot, nagyobb területen kell egy-egy zöldségfélét vagy gyümölcsöt termelni. A nagyobb területen érdemes gépesíteni, érdemes nagyobb összegeket befektetni a termelés növelésére, mert az megtérül a gazdaságosságban. — A gyár, mint vevő, a jövő- ben nagy követelményeket támaszt a termelővel szemben, de mit ad a termelőnek? — Jogos a kérdés, mert valóban nem volna szerencsés és igazságos, a terheket a mező- gazdaságra áthárítani. Hogy mit adunk? Hát elsősorban pénzt! A jobb minőségű áruért többet, a gyengéért kevesebbet. A szakmai tanácsadásnak az eddigi gyakorlata már túlhaladott állapot. A tsz-ve- zetők, szakemberek nem szívesen engednek beleszólást a termelésbe, s igazuk van. Ehelyett mi gépek behozatalával igyekszünk segítségükre lenni a betakarításban, jobb vetőmagot adunk, olyan védekezőanyagokat hozunk be, amelyek itthon nem kaphatók és hatásosak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a konzervipar, a vele szerződő gazdaságoknak nagy termelési biztonságot nyújt. Ezt a jövőben úgy szándékozunk fokozni, hogy 3—5 évre kötünk a gazdaságokkal szerződést. És még valamit: amikor a követelményeket hangsúlyozzuk, látni kell, hogy a konzerviparnak is szüksége van stabil, jól termelő gazdaságokra, Ezeket mi is előnyben részesítjük, s igyekszünk őket megtartani partnereinknek. Velük együtt kell dolgoznunk azért, hogy a magyar konzervipar versenyképes legyen a világpiacon — fejezte be nyilatkozatát Kovács Sándor igazgató. ★ Keddi számunkban, Arató Sándor, a Pest, Nógrád, Komárom megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat igazgatójával folytatott beszélgetést adjuk közre. A tűz és az ember Augusztus 31., csütörtök. Százhalombattán sem ígért ez a nap semmi különöset. A nap melegen sütött, az emberek kissé vágyakozva néztek a Duna felé. Sivítva zúgtak a turbinák, álmosítóan doromboltak a generátorok. A műszerfalakon az idegen számára titokzatos Ids lámpácskák színesen villogtak. A Duna menti táj képébe már beletartozó hatalmas kémény ontotta a füstöt. Békés és nyugodt volt minden. A hatalmas vezetékek szállították az energiát az ország minden részébe. Tóth István turbinagépész 10 óra harminc perckor az udvarra indult, amikor egy hang érte utol: — Füst jön a kábelpincéből ... Tűz van... Tóth István betörte a huszonegyes tűzjelzőt, majd értesítette az üzem rendészeti parancsnokát A tűzoltóparancsnokságra majdnem egy- időben futott be a tűzjelző és a telefonértesítés^ A kocsik éppen gyakorlaton voltak és a parancsnokság rádióutasítására azonnal a helyszínre száguldottak. 10 óra harmincöt perckor már a helyszínen voltak az üzemi önkéntes tűzoltók. Mi- lus László parancsnok, ifj. Oz- mitz Tibor, Imre Ferenc és Szűcs Béla önkéntes tűzoltók 250 kilós poroltókkal kezdték az oltást. Újhelyi Géza üzemviteli osztályvezető észrevette, hogy lefúj a biztonsági szelep. Kirohant az irodájából. Ekkor már mindenfelé kiabálták, hogy ég az üzem. A pincében keletkezett kábeltűz továbbterjedt és lángra lobbant a 16 megavoltamperés tartalék- transzformátor. 10 óra negyven perckor — a riasztástól számított tíz percen belül — már helyszínen voltak a tűzoltók. Két kocsi a transzformátor oltásához kezdett, egy pedig a kábelpince tüzével vette fel a harcot. Perceken belül leállt az egész üzem. Kiürültek az irodák, mindenki a tűzhöz sietett és segíteni akart. Csenterics Sándor igazgató és a főmérnök elsőként hatolt be a gomolvgó füstbe, mely lassan elöntötte az egész épületet. A kábelek műanyagszigetelésének égéséből mérgező gázok keletkeztek, és a behatolás csak oxigénes önmentő készülékkel volt lehetséges. A tűzoltóság parancsnoka, Katrics Béla alezredes erősítést kért. Sivítva érkezett 13 kocsi, Dunaújvárosból, Székes- fehérvárról és Budapestről. A helyzet súlyos volt. Az égő kábelek, mint a gyújtózsinór továbbították a tüzet az épület felső részeibe. Veszélyben volt az egész üzem. Európában már volt példa arra, hogy hasonló erőmű porig égett. Ä feladat az oltáson kívül a tűz elterjedésének megakadályozása volt. A tűz nem érheti el az értékes gépeket. A hatalmas lánggal és füsttel égő transzformátort 11 óra 23 perckor sikerült végleg eloltani. Ekkor minden erőt a kábelpincében és a kapcsolótermekben pusztító tűz ellen fordítottak. Az oltás négy órán keresztül tartó, megfeszített, emberfeletti küzdelmét rekonstruálni ma már szinte lehetetlen. A tűzoltókon kívül az üzem összes dolgozója vett részt a lángok elleni harcban. Közülük egyet is kiemelni méltánytalan lenne. Mindenki érezte a veszély súlyát. Az üzem nem állhat meg, hiszen a Dunai Kőolajipari Vállalat innen kapja a működéséhez szükséges gőzt, hűtővizet és energiát. Meg kell menteni az üzemelő blokkokat. A mérgező füst az egész épületet elöntötte. Egy méterre sem lehetett ellátni. Katrics Béla alezredes így emlékezik vissza: — Az üzemben a gépek hűtésére hidrogént használnak. A működéshez szükséges olajtartályok bent vannak az épületben. Ha a tűz terjedését nem sikerül megakadályozni, súlyos katasztrófák történhettek volna. Megható volt az emberek hősiessége, és felbecsülhetetlen az a segítség, amit a tűzoltóságnak nyújtottak. De éppen miattuk megnőtt a mi felelősségünk is. Vigyáznunk kellett, hogy a jóindulat és a segíteniakarás nehogy áldozatokat követeljen. Sokukat alig tudtuk megakadályozni, hogy ne rohanjanak be a mérgező gázba ... Több emberrel beszéltem, akik az oltásban részt vettek. Ami megkapó, hogy hiányoznak az ilyenkor oly gyakori fontoskodók, az önmaguk által felkent „hősök”. Mindenki a kollektiv összefogás győzelméről beszél. Sokan emlegetik az üzem rendészeti parancsnokát, aki az első órában füst- mérgezést szenvedett, amikor bement egy gázosodott részre, hogy megnézze, nem maradt-e bent ember. A mentők el akarták vinni, de ő inkább aláírta, hogy saját felelősségére a helyszínen marad, még akkor is ha nem vehet részt a további munkában. Amikor erről kérdezem, megtiltja, hogy róla írjak. Azt tanácsolja, hogy inkább a többiek önfeláldozásáról beszéljünk. Fél 11-től, háromnegyed 3-ig tartott a küzdelem. Az ember győzött a lángok felett. A tűzoltók és az üzem dolgozóinak összefogása megmentette az Erőművet. A kár — melynek pontos megállapítása még nem történt meg — így is tetemes. Hosszú hónapok megfeszített munkája szükséges abhoz, hogy a rombolás nyomait eltüntessék. De mégis győzelem született: Az értékes gépek és berendezések java sértetlen maradt és estére már egy gépegység újra üzemelt. Mire e sorok az olvasó kezébe kerülnek, már egy másik gép is bekapcsolódik az ország energiatermelésébe. A tűzeset utáni napon Csenterics Sándor igazgató összehívta az üzem dolgozóit! Megköszönte hősies munkájukat és kérte őket, hogy hasonló energiával vegyenek részt a károk helyrehozatalában is. Rieger István, a tmk főtechnológusa kapott megbízást a bontás és a társadalmi munka megszervezésére. A fiatal mérnök a munkák állásáról így tájékoztat: — Vasárnap reggel — még melegek voltak a falak — közel száz ■ ember jelentkezett munkára. Itt voltak az irodák dolgozói, a főkönyvelő, a főmérnök és a lakótelepen élő munkások. Azóta naponta több mint száz ember dolgozik. A Dunai Kőolajipari Vállalattól is jelentkeznek segíteni. Munkás kézben nincs hiány. A bontás mellett folyik a még használható alkatrészek és anyagok kimentése is. Ennek hatalmas jelentősége van, hisz nem egy alkatrész előállítása egy év időt verme igénybe. Naponta mintegy száz embert tudunk foglalkoztatni. A jelentkezők munkaidejük után általában négy óra társadalmi munkát vállalnak. A tmk két villamosbrigádja, a Gorgula és a Gayer brigád műszakja után nyolcórai társadalmi munkát ajánlott fel. Az esztergályosok brigádja 225 órát vállalt. A vegyészek asszonybrigádja sem akart kimaradni a munkából. A nők a műszereket tisztítják. Hegedűs Béláné la- •boráns és Pálházi Éva technikus közülük is kiemelkedik szorgalmával. A Lehel műszak vasárnap volt szolgálatban, de a hétfői pihenőnapjukon egy teljes műszakot dolgoztak társadalmi munkában és utána este újra szolgálatba álltak. A felsorolást hosszan lehetne folytatni. Az eddigi mérleg 2800 társadalmi munkaóra és az üzem dolgozóiban él az elhatározás: amíg szükség lesz rájuk, segítenek a közös kár helyreállításában, hogy minél előbb eltűnjenek a pusztító tűz nyomai és minél hamarabb teljes üzemmel termelhessen az ország legmodernebb erőműve. Végigjártam a tűz sújtotta részeket. Az elémtáruló kép elszomorító. Mindig élvezettel sétáltam azelőtt ebben a szép üzemben. Gyönyörködtem a színes gépekben, a számomra érthetetlenül bonyolult csövek és kábelek virítószínű rengetegében. Úgy éreztem, hogy e színekkel a célszerűségen kívül a néző, az itt dolgozók esztétikai gyönyörködtetését is szolgálni kívánták a tervezők. Most minden fekete. A levegőben még érezni a füst kesernyés szagát. Ez a szag és a látvány fojtogatja az ember torkát. Mondják, hogy nem egy meglett férfi elsírta magát a tehetetlen dühtől. Az emberek most is komoran járnak a kiégett falak között. Szó nélkül dolgoznak. Hiányzik most a nevetés, az ugratás. Akik itt vannak, mind személyes kárt szenvedtek. Ax elpusztult milliókat saját veszteségüknek érzik és ezért segítenek fáradhatatlanul a kár helyrehozatalán. A helyszínen találom az igazgatót, a beruházási osztályvezetőt és számos műszakit és adminisztratív dolgozót. Sokan jönnek a szomszédos Kőolaj- : ipari Vállalattól is. A pártiroda is néptelen. A párttitkár — mondják — valahol kint van a gyárban. Go- bányi Lajos csúcstitkár a Diósdi Csapágygyárból érkezett 30 társadalmi munkást vezeti és itt a vezetés úgy értendő, hogy velük együtt dolgozik a romok eltakarításán. Hilgertner Vilmos beruházási osztályvezető, alapszervi párttitkár a Kőolajipari Vállalat önkéntes munkacsapatával dolgozik. — Nincs most nyilatkozásra való idő. Minden perc drága, legfontosabb pártmunkánk most a munka. A társadalmi munkát a pártszervezet a KISZ-szel és a szakszervezettel közösen szervezi. Ahogy az oltásban, úgy most az újjáépítésben is együtt dolgoznak párttagok és párton kívüliek, mint egy nagy család. Ahogy őket nézem, a szorongó érzés helyébe bizalom költözik. Bál-mekkora is a kár, nem helyrehozhatatlan. A kiégett blokkok, kapcsolószekrények között szakemberek kutatnak, hogy a még használható alkatrészeket megmentsék. Asszonyok tisztítják a kormos falakat, válogatják a műszereket. Nagy munka lesz az erőmű bonyolult érrendszerének, a hatalmas kábelkötegeknek újbóli felszerelése, de az üzem dolgozóinak, KISZ-eseinek, a szomszédos# üzemek munkásainak összefogása legyőz minden nehézséget. , Akik idáig frázisnak hitték, hogy a dolgozók magukénak érzik ezt a szép, modern erőművet, most láthatják, hogy a „Miénk a gyár” nem csupán transzparensfelirat, hanem élő valóság. Súlyos veszteség érte a tulajdonosokat, de a saját kárukat helyrehozzák. És ami a szerencsétlenségben a legnagyobb szerencse: emberéletben nem esett kár. Huszonkét tűzoltó és két üzemi dolgozó szenvedett füstmérgezést, de már valameny- nyien elhagyták a kórházat. Köszönet és elismerés illeti valamennylüket. Köszönet az üzem valamennyi dolgozójának a hősies bátorságért, hála a megmentett milliárdokért. Az ő érdemük, hogy áll és él az erőmű és nemsokára teljes kapacitással vehet részt az életet jelentő elektromosenergiatermelésben ... ősz Ferenc Országos Gumiipari Vállalat Palma Gumigyára AZONNALI BELÉPÉSRE KERES kexdö gyors- és gépírókat, akiknek a tanulmányi eredménye átlagon felüli. JELENTKEZNI LEHET: OGV Palma Gumigyár Bpést IX., Lenhossék u. 3.
