Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-29 / 230. szám

1967. SZEPTEMBER 29.. FENTEK *“&£crtaD 3 A DC-bőlDCM lesz (4.) Egy fő: több mint ezer '.-a* k-nCz., "látóra»!’*.«:** SZEPTEMBER 29: A FEGYVERES ERŐK NAPJA Foto: KOTSOCZÖ | rr,smissfr/sMvrr/s/ssssfs/sMssrssrrsffsrsJs/s*sssfSf*rssssssssM*//smsfssssssfs/s/vrsssfrs/sssfssssrmsssssmsrfrssrsrrss/ss?' Az SZMT napirendjén A textiles lakatosok fizetése Közellátás, ávimport Elnökségi ülést tartott csü­törtök délelőtt a Szakszerve­zetek Pest megyei Tanácsa. Megtárgyalták — többek kö­zött — a Lenfonóipari Válla­lat jelentését a szakszervezeti választások alkalmával el­hangzott javaslatok, észrevé­telek megvalósításáról. Az elnökség nem értett egyet az­zal, hogy a vállalatnál még min­dig sok a túlóra. if ár a választások alkalmá­val felvetődött, hogy az ebédlő, a konyha és az öltö­zők korszerűtlenek; ezek bő­vítésére azonban jelenleg nincs anyagi fedezet Foglal­koztak azzal is, hogy a textil­iparban dolgozó karbantartó lakatosok fizetése jóval ala­csonyabb a vasiparban dolgo­zókénál; az indokolatlan kü­lönbséget meg kell szüntet­ni — az elnökség az elhang­zott problémákra év végéig újból visszatér. A közgazdasági bizottság Pest megye közellátási hely­zetével foglalkozott A fontosabb élelmiszerek­ből az ellátás — a hús kivételével — kielégítő. A kenyérre és a péksüte­ményre az utóbbi időben nem érkezett panasz. Zöldségfélé­ből még mindig nem tudják kielégíteni az igényeket; jobb áruelosztással akarnak segí­teni ezen. Jelentős a javu­lás az iparcikk ellátásban, A Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat például felvette a kapcsolatot az ország más megyéivel, ennek eredménye­ként Szolnokról és Zalából babakelengyét „importálnak”, ami Pest megyében hiány­cikk. — Soós — • • Ünnepi zászlófelvonás Csütörtökön délután a Gellérthegyen ünnepi nyitó­akkordként felcsendültek a Rákóczi-induló hangjai. A fegyveres erők napja alkalmá­ból katonai tiszteletadással — a Himnusz hangjaira felvon­ták a magyar nemzeti lobo­gót és a nemzetközi munkás- mozgalom vörös zászlaját Kitüntették a polgári védelem megyei aktivistáit Tegnap délután bensőséges ünnepséget tartottak a megyei tanács székházában a polgári védelem vezető aktivistái. Dr. Csicsuy Iván, a megyei tanács • elnökhelyettese üdvözölte a j megjelenteket, majd a fegyve- rés erők napja alkalmából I és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 50. év­fordulójának tiszteletére tar­tott megemlékezést. Ezt köve­tően kitüntették a megyei pol­gári védelemben élenjáró ak­tivistákat. Kicsit elkoptatott a kifeje­zés, de itt igaz: impozáns gyárkomplexus lesz a mész- mű. Külső megjelenésre is az, automatizáltsági foka is kel­lően magas, amit egyetlen adat jól bizonyít. A teljes ter­melés megkezdésekor az össz- létszám mindössze 126 jő lesz, tehát egy főre több mint ezer tonna mész jut évente, mert a teljes kapacitás 144 ezer ton­na. Sokan, da nem sokfelé Sok vállalat dolgozik, illet­ve dolgozni fog az építkezé­sen, a már említetteken kí­vül a Szellőzőművek, az Ap­rítógépgyár, a Gyárkémény- építő, s így tovább. A techno­lógiai szerelés felelős gazdája a Gépexport Iroda, s itteni megbízottja, Bozi Miklós. — Ez év júniusában kezd­tük meg a technológiai szere­lést, s most mintegy négyhe­tes időnyereségünk van már. Igen jól dolgoztak a hejőcsa- baiak, de általában mondha­tom: sokan vagyunk, de nem sokfelé, hanem egy irányba „húzunk”. Szeretnénk jóval előbb elkészülni az eredeti­leg tervezett határidőnél... Az itt fölszerelésre kerülő kemencéknél nincsenek hazai üzemelési tapasztalatok. Uj konstrukció, üzemszerű ter­melésben még nem alkalma­zott olajtüzelési szabadalom, érthető tehát a beruházó, a DCM óhaja, hogy egy vagy két kemencével már koráb­ban, december helyett augusz­tusban próbaüzemet szeretne kezdeni. — Nem óvatoskodás, hanem előrelátás ez részünkről, — mondja Ecsődi András, a be­ruházás vezetője. — Kelle­metlen meglepetés lenne, ha az esetleges fönnakadások egyszerre, mind a hat kemen­cénél jelentkeznének. Így, ha sikerül egy vagy két kemencét korábban beindítani, a többi indításakor már a szükséges tapasztalatokkal zünk. rendelke­IRTA: Pákozd URBAN ALADÁR, A TÖRTÉNETTUDOMÁ­NYOK KANDIDÁTUSA 119 évvel ezelőtt, 1848. szeptem­ber 29-én a magyar honvédsereg legyőzte és előnyomulásában megállította Jellasics ellenforra­dalmi csapatait. Erre a győze­lemre emlékezünk a fegyveres erők napján. A SZABADSÁGÉRT foly­tatott küzdelem nagy össze­csapásai mindig mérföldkö­vek a népek történetében. Ilyen esemény volt a pákozdi csata, amelyben a magyar forradalom hadserege megál­lította a főváros ellen nyomu­ló horvát csapatokat. A Bécs- böl felbújtott, Jellasics által vezetett ellenforradalmi had­erő nemcsak megtorpant Pá­kozd—Sukoró lankás domb­jainál, de rövidesen mene­külve hagyta el az országot. Az 1848 márciusi forrada­lomtól néhány rövid, de ese­ményekben gazdag hónap vezetett ezekhez a fejlemé­nyekhez. A forradalom győ­zelme meghozta az ország első felelős kormányát, s ezzel együtt az Ausztriától való függés jelentős lazulását A Batthyány Lajos gróf vezeté­sével megalakult kormány a belső ügyek tekintetében tu­lajdonképpen független volt de hogy a polgári átalaku­lás megkezdett folyamatát mégsem vihette végig, an­nak egyik oka a vezetők ne­mesi származása volt. Csak addig voltak hajlandók fel­számolni a régit amíg saját érdekeiket nem veszélyeztet­ték. A FORRADALOM VEZE­TŐINEK említett korlátái mellett rövidesen külső aka- PS!yok$ nehézségek +« Je­lentkeztek. Ezek vezettek Pákozdhoz. Az okok tulaj­donképpen Becsben, a csá­szári udvarban gyökereztek, amely a forradalmi hullám elültével azonnal megkísé­relte a kivívott eredménye­ket megnyirbálni. Ennek volt vak eszköze az udvar által, még a magyar kormány hi­vatalba lépése előtt, sietve kinevezett horvát bán, Jella- sifcs. Az udvar kegyeit élve­ző tábornok-bán — egysze- mélyben a horvát határőr-ka­tonaság főparancsnoka —, megtagadta a szerinte tör­vénytelen magyar kormány­nak az engedelmességet. Rö­videsen kitűnt, hogy a bán bátorítólag áll a délvidéki szerb mozgalmak mögött, amelyek már júniusban fegy­veres harcokhoz vezettek. A Batthyány-kormány nem ismerte fel a szerb, valamint az egyidejűleg jelentkező ro­mán és szlovák nemzeti moz­galmak erejét, jelentőségét és nem volt hajlandó elismer­ni azok jogosságát. Az volt a véleménye, hogy ezeket, a szerinte törvénytelen meg­mozdulásokat katonai erő­vel meg lehet fékezni. Re­mélte azt is, hogy akciói­hoz megnyeri Becs támoga­tását ezek ellen, a birodalom egységét is veszélyeztető moz­galmak ellen. A magyar kor­mánynak azonban hamaro­san látnia kellett, hogy Bécs- ben őt tekintik a birodalmi egység megbontójának, s a nemzetiségi mozgalmakkal szemben nemcsak elnézőek, r1« Mtorftják is azokat. EBBEN A HELYZETBEN a minisztérium egyet tehe­tett: meg kellett kísérelnie önerőből, fegyveresen tisz­tázni a helyzetet az or­szágban. A márciusi törvények ér­telmében az országnak volt ugyan honvédelmi minisz­tériuma, élén a becsületes, de császárhű Mészáros Lá­zárral. Az alája tartozó ka­tonaság azonban csak rész­ben magyar, tisztjei pedig zömében nem voltak meg­bízhatóak. így a kormány biztosan csak a pesti tizen­két pont követelésére tör­vénybe iktatott nemzetőrség alakulataira számíthatott. En­nek zászlóaljait azonban 1848 májusában még csak szervezték, s rendeltetésük szerint egyébként is csak lakhelyükön végzett karha­talmi szolgálatra voltak al­kalmasak. Ezért a minisz­térium május 17-én a nem­zetőrség külön alakulataként meghirdette a mozgó nem­zetőrség, a honvédség első tíz zászlóaljának megszerve­zését. Emellett a toborzásnál megszüntették a vagyoni kor­látokat, amelyeket a törvény a nemzetőrségnél emelt Ez tette lehetővé, hogy a nem­zetőrök soraiból kirekesztett, vagyontalan polgárok nagy számmal kerültek be a hon­védségbe, katonailag érté­kes emberanyagot szolgáltat­va. Másik jellegzetessége ezeknek a zászlóaljaknak, hogy soraiba szép számmal jelentkeztek értelmiségiek, el­sősorban diákok. Ezek rö­videsen hangadói, majd az első tűzkeresztség után meg­bízható, a forradalomhoz hű tisztjei lettek a honvédségnek. A TÍZ ZÁSZLÓALJ létszá­ma viszonylag gyorsan betelt. A kormány azonban ország- gyűlési felhatalmazás — és bécsi szentesítés — nélkül nem akart további alakulato­kat szervezni. Nem akarta az udvart magára haragítani. A július 11-én Kossuth előter­jesztésére megszavazott két­százezer újonc kérdésében is sokáig vita volt. Értékes hetek múltak el, újabb lépés nélkül. Ez volt az ország katonai helyzete, amikor szeptember 11-én Jellasics hadüzenet nél­kül átlépte a Drávát, hogy osztrák zászlók alatt és oszt­rák pénzen meginduljon a forradalom felszámolására. A betörés pillanatában hadsereg nem állott vele szemben. A támadás hírére a miniszterel­nök egy újonnan szervezett honvédzászlóaljat, és az utolsó hetekben kiállított önkéntes nemzetőrség további alakula­tait irányította a horvát erők ellen Fehérvárnál összevont táborba. Így került sor 1848. szep­tember 29-én Pákozdnál. a Budára vivő út mentén az üt­közetre, amelyben a magyar legénységű sorozredek a hon­védekkel, valamint a pár hete fegyver alá állott önkéntes nemzetőrökkel megállították a betörő horvát sereget. Gyors elvonulásra kényszerítették a bánt, aki Budát és Pestet akarta bevenni, és az volt a szándéka, hogy feloszlassa az országgyűlést, és bevezesse a katonai diktatúrát A győze­lem így megmentette a forra­dalmat, s időt adott a fegyve­res fölkészülésre, az új hon­véd hadsereg megteremtésére. PÁKOZDNÁL A MAGYAR SEREG több, mint hatvan szá­zaléka az új, frissen toborzott katonákból került ki. Forra­dalmi elszántságuk azonban az egész sereget mozgósította. Példájuk mindenkori érvény­nyel bizonyítja: kritikus hely­zetben csak a dolgozó tömegek bátor helytállása lehet a siker biztosítéka. Minden hazai A mészmű teljes berende­zése hazai gyártmány. Mind­össze 1,6 millió forintot kép­visel a teljes beruházási ösz- szegből az import, különböző műszereket vásárolnak érte. A beruházási összeg megoszlása különben egészséges, mert ki­sebb hányadot képvisel az építési költség — 54,8 millió —, s nagyobbat — 89,5 millió — a gépek és berendezések összege. Érdekesség még, hogy nemcsak a legnagyobb kapa­citású mészmű lesz az ország­ban, hanem egyben itt dolgoz­nak majd a legnagyobb ke­mencék is, olyanok, amilyenek eddig nem voltak hazánkban. — A Gépexport Iroda — mondja Bozi Miklós — minta­üzemként szeretné bemutatni az itteni mészművet. Az új berendezések? mondhatni gya­korlati bemutatója lesz az üzem, külföldi vevőinket ide­hozzuk majd el, hogy műkö­dés közben tanulmányozhas­sák, mit is kínálunk nekik el­adásra, ellenőrizhessék a ter­melési adatokat, azaz ne csu­pán műszaki leírás, prospek­tus alapján vásároljanak, ha­nem saját személyes tapaszta­lataik győzzék meg őket. A mészégetés, akár a kohá­szat, a cementgyártás, folya­matos üzem, percre sem áll­hat le a munka, éjjel-nappal, hétköznap-vasár nap egyaránt égnie kell a kemencékben a tűznek. Az égetőzóna, a ke­mence legfontosabb része: 1100—1150 Celsius fok hő­mérsékleten ég ki a mészkő, s az említettnél kisebb vagy nagyobb hőmérséklet követ­kezménye: selejt. Márpedig a hivatalos előírások szerint a mészműnek „kilencven szá­zalékban első osztályú da­rabos égetett építési fehér me- szet” kell termelnie. A medvét — gombócnak hívják A cementműnél dolgozók közül jó néhányat) átkerül­nek majd ide, persze, kellő „átképzés” után, mert hiába szomszéd a két üzem, a ce­ment és a mész termei és más és más. Bármennyire is egy­szerű művelet a mészégetés, a baj azért itt is ólálkodik. Ka például nem kellő tiszta­ságú kő kerülne a kemencé­be, a kohóknál előforduló je­lenséggel találkoznánk, amit a kohászok medvének, a mész­égetők meg — például a do­rogiak — gombócnak nevez­nek ... Az összeolvadt, me­rev anyagtömeget ilyenkor csak keserves munkával, lég­kalapáccsal távolíthatják el, s az így elvesztett idő ter­meléscsökkenéssel jár. — Ne fessük falra az ördö­göt, akarom mondani, a gom- bóoot — nevet Ecsődi András. — Erős ösztönző, talán nem szerénytelenség, ha azt mon­dom, büszkeség, hogy az itte­ni mészművet a tervezők KGST mintaüzemnek készí­tették, s a kellő gyakorlati eredmények nem csupán a hazai szakmai közvélemény­ben, hanem határainkon túl is visszhangot kelthetnek. A mában tehát már ott van a holnap, sőt, a holnapután is. Mert az itteni jó eredmények nem csupán kedvező vissz­hangot teremthetnek, hanem: vásárlókat is szerezhetnek. Mert nem pusztán azzal fi­zetheti vissza a beléfektetett pénzt a mészüzem, hogy éven­te 57 millió forint értéket termel, hanem a komplett mészüzemek exportjának elő­segítésével is. Válasz Budapestről Az álmodozások felhőiből jöjjünk csak vissza a földre. A holnapi, esetleges üzletnek ugyanis sokféle a feltétele. A többi között az, hogy nyug­vó pontra jusson a most még tonna izgalmat okozó kemencefa­lazat ügye. Mi is ez? A hat aknakemen­ce belső, tűzálló falazatát a Gyárkémény építő Vállalat készíti majd. Egy évvel ez- r előtt a DCM 1967 szeptemberi munkakezdést és 1968. június 30-i munkavégzést kért a vál­lalattól. Megküldte a terveket, s ezeket a gyárkéményépítök kifogásolták. A DOM helyt adott ennek, átdolgoztatta a terveket. Az átdolgozott terve­ket ismét eljuttatták, de —, most már alaptalanul, mondja a DCM — a vállalat ekkor sem fogadta el azokat. Végül is a két vállalat vitájában minisztériumi döntésre volt szükség: a meglevő tervek alapján a munkát el kell vé­gezni. Csakhogy addigra jócs­kán elszaladt az idő, a rende­lést a tűzálló anyagokra csak júniusban vihette el a posta a Magnezitipari Művekhez, ahol — túlterhelt a kapacitás — március 31-i szállítást tud­tak vállalni a samottra. (A többi anyagot a kért időre szállítják, de samott nélkül falazni nem lehet.) A gyárké- ményépítő tehát áprilisban kezdené a munkát, s decem­beri 31-ig fejezné be, oda­veszne így minden időnyere­ség, a korábbi próbaüzemről nem is beszélve ... Bozi Miklós: — Mi nagyon szeretnénk a jövő év augusz­tus végére befejezni itt min­dent, a már ismertetett okok ezt kellően magyarázzák. Most a falazás „leültethet” min­dent ... Az újságíró kopogtatott a Magnezitipari Műveknél. Ber­kest Lajos termelési főosz­tályvezetőt-— A mi általunk ismertek; s az ön által elmon­dottak alapján a következőket válaszolhatom. Megértve a dolog jelentőségét, annak elle­nére, hogy kapacitásunk je­lentősen túlterhelt, s már ez év negyedik negyedévéről is je­lentős tételeket voltunk kény­telenek áttenni a jövő év első negyedére, a DCM Mészmü­vének a samottanyag szállí­tást január 15-én megkezdjük, s két kemence anyagát feb­ruár 28-ig, a további négyét pedig március 31-ig leszállít­juk. A kemencefalazást tehát a gyárkéményépítő január közepén megkezdheti, rajtunk ne múljék a korábbra terve­zett próbaüzem... Búcsú, de nem véglegesen Hatalmas fémsipka leng a toronydaru gémjén; jókora kobakra kerül, akkora. A ke­mence teteje ez a kobak. A sipka fölött azután majd to­vább magasodik ilyen meg amolyan vasszerkezetekkel a „torony”, míg csak annyi nem lesz, amennyi kell: ötven mé­ter .A méltóságteljesen mozgó darugém csupán pillanatfelvé­tel. de emlékezetembe idézett másféle, s valódi pillanatföl­vételeket. Az egyik irodaépü­let falán, hamarjában össze­ütött lécekből kialakított táb­lán fényképek sorakoznak. Az építés első napja.' A tavalyi nagy eső okozta bedőlés, s az azt követő rohammunka. Az első falazás. A kemenceköpe­nyek első részének beemelése. A kész mésztároló épület. Fényképek pillanatában rög­zített „épitési napló”. Jókora tábla, mert tudták, sok fény­kép kerül ide. Valóban, a hely egy jelentős része még kitöl­tetlen. Majd’ mindennap hoz azonban olyan eseményt, hogy a lelkes amatőr fotokróniká- sok kattogtathatják a gépeiket. Az utolsó fénykép minden bi­zonnyal az avatási ünnepség lesz. Addig azonban ... Még sok minden vissza van, hogy a 150 milliós M „betű” teljesen kirajzolódjon. És addig, az avatási fényké­pig, magunk is elmegyünk új­ra a Naszály tövébe. Mert az, építők, a beruházók sok dol­got most még csak ígérhettek. Kötelességünk hát beszámol­ni majd arról is, amit — tel­jesítettek ... Mészáros Ötté

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents