Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-29 / 230. szám
1967. SZEPTEMBER 29., PÉNTEK Köszöntő és búcsúzó Pedagógus találkozó Budaörsön — Gyémánt- és aranyoklevelek Bensőséges hangulatú ünnepséget rendezett tegnap délután a budaörsi gimnázium épületében a Pedagógus Szakszervezet budai járási bizottsága és a járási tanács vb művelődésügyi osztálya a búcsúzó, illetve a pályakezdő pedagógusok részére. Az idén már tizedszer került sor erre az ünnepségre a budai járásban. Nemes Rózsa, a Pedagógus Szakszervezet budai járási bizottságának titkára köszöntötte a meghívottakat, majd Lengyel Sándor, a járási művelődésügyi osztály vezetője búcsúzott a harminchat nyugalomba vonult pedagógustól és köszöntötte a negyvenöt pályakezdő fiatalt. Ezt követően dr. La- pusnyik András, a járási tanács , vb-elnöke diplomákat és pénzjutalmat adott át öt idős pedagógusnak. Gyémántoklevelet kapott Pakonyi Kálmán piliscsabai tanító, aki hatvan esztendővel ezelőtt, 1907. június 22-én kapta kézhez tanítói diplomáját. Arany- oklevelet kapott Pekárdi De- zsőné törökbálinti óvónő, Réti Gizella nagykovácsi tanítónő, Riskó Margit nagykovácsi tanítónő és Gálik János budakeszi tanító. Mind a négyen ötven esztendővel ezelőtt szerezték diplomájukat. A diplomakiosztás után dr. Lapusnyik András rövid beszédben méltatta a családias hangulatú ünnepség jelentőségét, hangsúlyozva, hogy a járás vezetői eddig is, ezután is nagy fontosságot tulajdonítanak a járás pedagógusai munkájának, az új ifjúság felnevelésének. Az, hogy milyen lesz a felnövekvő nemzedék — hangsúlyozta beszédében —, jelentős mértékben pedagógusaink oktató- és nevelőmunkájától függ. A beszédet követően a budaörsi és a solymári általános iskola, az érdi állami zeneiskola, valamint a járási irodalmi színpad zenés műsorral kedveskedett a meghívottaknak. A szép és bizonyára sokáig emlékezetes délután befejezéseként a Pedagógus Szakszervezet budai járási bizottsága vacsorán látta vendégül a meghívott pedagógusokat. A fehér asztalok mellett a pályakezdő és a nyugdíjba vonuló pedagógusok még sokáig beszélgettek az iskolai munkáról, az első tapasztalatokról csakúgy, mint a több évtizednyi munka szép emlékeiről. (prukner) Utazás az őszi-téli divat körii! Csütörtökön reggel külön- busz dohdgott a Férfi- és Fiúruha Nagykereskedelmi Vállalat központja előtt, hogy a sajtó munkatársait utazásra vigye az őszi-téli divat körül. A Május 1 Ruhagyárban szebbnél szebb modellek várták a vendégeket. A kereskedelmi osztály vezetője elmondta, hogy egy-egy kreációból maximum ezret készítenek, de ezeket is variálják másmás díszítéssel és színnel. Űj gyártmányuk az „Elegáns” névjegyet viseli. Tervezőik lépést tartanak a divattal, amit a bemutatott kosztümök, kabátok igazoltak. Nem nehéz megállapítani, hogy különösen a sportos szabású ruhák lesznek kapósak. Az őszi szezonban már árusítják a mutatós zsugorított bőrből készült kosztümöket. A kabátok többségét kapucnival, műszőrmével díszítették. A következő állomás Kispesten a Vörös Október Férfi Ruhagyár bemutató terme. Itt a férfiak válogathattak az újvonalú öltönyök, kabátok között. A gyárban elmondták, hogy áttértek a külföldön már jól bevált „mosd és hord” ruházatra. Korszerű gépeikkel főleg szintetikus alapanyagból készült darabokat gyártanak — óriási sikerrel. A konfekcióöltönyök 36 különböző méretben készülnek. Még néhány sort a férfidivatról: 1968-ban hosszabb lesz a zakó és derékban karcsúsított. Divatos újra a kétsoros öltöny két, vagy négy gombbal. A nadrágok térdig szőkébbek, mint eddig és a színek valamivel világosabbak. Végül megtudtuk, hogy a két gyár Rákospalotán közösen felépítette Közép-Európa legnagyobb, teljesen gépesített raktárát. Január elsejétől már kétmillió ruhát tárolhatnak benne. K. Tiszta udvar Tiszta ház Legtisztább tsz a tésai Béke A Vöröskereszt szobi járási szervezete a községekben indított tisztasági mozgalom értékelése során a járás 7304 lakóházából hatszáz olyan házat és udvart talált, amely a verseny követelményeinek teljes mértékben megfelelt és 100 pontot érdemelt. 60—90 pontot pedig 4226 lakóház és az udvaruk ért el. Általában a mozgalom hatására több lett a virágos udvar és utca. A gazdasági udvarok és épületek rendje és tisztasága az előző évekhez mérten szintén növekedett. A termelőszövetkezetek tisztasági versenyében egyedül a tésai Béke ért el 100 pontot, a többiek szintén jó ered- : ménnyel, 70—90 ponttal kerültek ki a versenyből. ■■Ma est» Veresegyház on Viharos alkonyat — díszbemutató Ma este hét órai kezdettel ünnepség .keretében mutatják be a veresegyházi művelődési otthonban Rachmanov: Viharos alkonyat című drámáját Földeák Róbert rendezésében. A darab profesz- szorfeleségének szerepét Ladomerszky Margit és Pápai Klára játssza felváltva. A kettős szereposztás érdekessége, hogy a budapesti Nemzeti Színházban az 1951-es évadban Ladomerszky Margit és Pápai Klára szintén egymást váltva játszotta el ezt az igen szép szerepet. Napfürdő - műfényben Nem bámulni, száradni akar a sok fémlemez. Nap- fürdőt vesznek, de a meleget és fényt infraégök adják. Ezekből lesz a hűtőszekrények motorja. Ám mielőtt a sokféle alkatrészt összeszerelik, fürdőt vesznek a mágnesként szolgáló lemezkék, hogy se piszok, se zsiradék ne kerüljön a motorba. Az ügyes berendezés, az infra- torony, néhány perc alatt szárazzá, szerelőkésszé teszi az alkatrészeket — az Ipari Műszergyárban (Foto: Gábor) A rossz szellem A nehéz rönköket eddig ők ketten cipelték. Hogy megjött az új ember, rátestálták ezt a könyörtelenül nehéz munkát. Az új ember mindössze 17 éves volt. Erős fickó, különben sem ismerte a gyári dörgést. Lehet, ha ismerte volna sem szól, mert nem bánta a nehéz munkát. A két idősebb úgy ravaszkodett, hogy hetenként váltják egymást, a fiú pedig állandó rönkös lesz. Kettőjük közül a szabad hetes az udvart takarítja, forgácsot hord, üríti a kukát, ami ugyan nem valami felemelő dolog, de legalább nem nehéz. Rögtön az első nap azt mondták a fiúnak, próbáljon meg felemelni egyedül egy rönköt. Ha megy, akkor az ő emberük. A fiú megpróbálta, nem ment. — Bezzeg, a mi korunkban, de ezek a mai fiatalok csak: szájainak, meg hajat növesztenek. Pár nap alatt rákaptak a gyerekre, őt küldték cigarettáért, szalonnáért. Előfordult, hogy mire visszatért, gyufáért zavarták ismét. És amíg odavolt, beleettek az ételébe, sőt nem egyszer megették az egészet. Közben lesték az arcát, sértődik-e? Nem sértődött. Az első napokban kereste az ételt, azután megértette a mókát, de másnap is ugyanoda tette a kis lábasát. Már az első nap kóstolgatták: ki fia-borja, miféle? Erős persze, mint a bivaly, bírja a munkát, de a beszéde amolyan cirkal- mas, úri. Nem is cirkalmas, inkább sima. Mi lehet az apja? Minek jött ez ide? Sportból? Vagy kenyeret keresni? Mert ez komoly, kenyérkereső hely, itt nem lehet viccelni. Aztán megtudták, hogy ügyvéd az öreg, mármint a fiú apja. Na, ez is szép kis család lehet. Az apa ügyvéd, a fiú meg tróger a parkett-telepen. Azt mondja valamennyi osztályt elvégzett, aztán abbahagyta. — Büdös volt a tanulás, gyerek? — kérdezték és a gyerek nevetett a kérdésen. — No, fogjunk hozzá, Béla bátyám, ne politizáljunk. Nem lehet mindenki tudós. Hárommilliárd Einstein, vagy Lev Tolsztoj mi? Jó kis buli volna. Kell ide a segédmunkás is. Egyébként — röhögött az öregek arcába — ki cipelné maguk helyett a rönköt, ha nem jövök ide? Munkával és évődéssel eltelt három hónap. Keze megkérgesedett, lelke megszokta a robotot. Hatforintos órabért kapott, nem sok, de kajára, cigarettára elég. Ruhát viszont kap otthon a fatertól, mert az örül, hogy nem keveredett huligánbandába. — A munka nem szégyen, csak a csavargás, a lógás az ingyenélés — mondogatta az édesapja — és ő nem értette, miért mondja, hiszen dolgozott. Amikor mondta, hogy kevés az órabére, az apja azt válaszolta, hogy ha szorgalmas lesz, emelni fogják, mert ebben az országban, sőt talán az egész világon így szokás. Megbarátkozott a két öregúrral is, elnézte primitívségüket, bár néha bosszantották, gyerekes tudálékosságukkal. Azt nem bánta, hogy kihasználják, ezt gyakran észre sem vette, duzzadt az erőtől és titokban tényleg sportnak fogta fel a fizikai munkát. A két öreg szaki vidéken lakott, három órával hamarább kelt, mint ő, mégis mind a kettő elkésett minden reggel, ha nem is sokat, de legalább egy-két percet. öregek? Ö mindenesetre a maga 17 évével annak tartotta őket. Pedig csak negyvenévesek voltak, legfeljebb, ha negyvenöt. De a munka el- nyűtte őket és a falu is deprimál. Külsőre, viselkedésre, hamarébb öregszenek falun az emberek. Sólyom István, a telep vezetője, vagy ahogy ők hívták, Sólyom kartárs szerette az embereit, és hamar megszerette Jóskát is — Szorgalmas fiú, kár érte, többre is vihette volna — mondogatta az irodán a hölgyeknek. — Jóska fiam megmondom a szemedbe, hogy jól dolgozol, de ne bízd el magad Nincs is sok okod rá, hiszen érettségizned kéne. Nem idevaló vagy te a telepre. És ha beiratkoznál, én segítenék, meg biztos otthon az apád is. Jóska nem válaszolt csak mosolygott. Azért belül fájt egy kicsit. Mégis élete első munkahelyén úgy érezte, szabad, hogy lerázta mindazt a béklyót, terhet, amit a gimnázium jelentett számára. Hogy nem kell rettegni az integráltól, hogy nem kell ragozni nőnemben, hímnemben, hogy az udvaron rágyújthat, hogy végtére azt tehet, ami neki jólesik. Igen, örült, de ha eszébe juttatták az iskolát, leikébe szomorúság költözött és némi nosztalgia a tanárok, a diáktársak és az öreg alma mater falai után. Azért ért valamit az az iskola. Az újságot rendszeresen olvasta, a mozit imádta, néha megvett egy-egy jobb könyvet és mióta kimaradt a gimnáziumból, egyszer már színházban is volt. Odahaza tévéjük volt, azelőtt is elüldögélt, úgyhogy valamennyire a világról alkotott képe is kezdett kitágulni. És bár égy világ választotta el a két öreg szakitól, azért a munkát ő is természetesnek tartotta, és eszébe sem jutott, hogy azt szégyellni is lehetne. Egy esős, csatakos, novemberi délután Sólyom kartárs megkérte Jóskát, segítsen a kocsiját megtolni, mert nem gyújt, az istennek sem gyújt. Jóska nekiveselkedett az első méterek nehezen mentek, aztán mind nagyobb lett a lendület, végül a motor begyulladt. — Köszönöm Jóska, erős fiú vagv ha kocsit veszel, visszatolom neked — és Sólyom kezet fogott a fiúval. Jóska visszament az öreg szakikhoz, vigyorgott, de azok nem viszonozták örömét. Fagyos arccal, mogorván hallgattak. Töprengett, de nem sokáig, mert kiadták lelkűket, elárulták, mi bajuk. Az egyik tempósan rágyújtott, gondosan eltaposta a gyufát a sárban, aztán kivette a cigarettát a szájából és nagyon pedánsan lefújta a parazsról a hamut és megszólalt? — Mit nyalsz te, ennek a zsidónak? Mit tolod a szekerét? Miért alacsonyítod le magad, mi vagy te, szolga? A fiú az első percben fel sem fogta, mit zagyvái ez a vén marha. „Zsidó, meg szolga?” Nem is jutott el tudatáig a szó. Nem is értette az egészet. De akkor a másik is rázendített. — A Sólyom egy piszok zsidó, aki kiszívja a vérünket. A fiú megragadta a beszélő gallérját, borzalmas, erős jobb karjával felemelte, hogy az kénytelen volt lábujj hegyen állni es a következőket mondotta: — Maga állat, ha ió! tudom, magának éppen a Sólyom most emelt 2 forint órabért. Maga már itt többet keres, mint egy szakmunkás a Váci úton. És engem nem érdekel, hogy ki, mi, hogy ki, kicsoda, amikor idejöttem, éntőlem sem kértek keresztlevelet, én sem kérek senkitől. És konkrétan Sólyom kartársat jó fejnek tartom, magat pedig piszok fejnek. Ahogy maguk gondolkodnak és beszélnek, az maga a fasizmus. Én nem éltem akkor, de olvastam sokat róla. És azokban a könyvekben pontosan ilyenek vannak leírva ... A másik öreg ekkor hátulról belerúgott. — Lassabban, öcsi! Fene azt a mocskos szádat! Mi vagy te, ávós? Jóska nem tudta, mi az, hogy ávós, csak a rúgást érezte. És lekent a beszélőnek egy pofont. Akkor a másik is Jóskára vetette magát és ketten verték a fiút. A harc egészen rövid volt. Két perc alatt mind a két ember lefeküdt a sárba, Jóska hozott egy kanna vizet, beleivott a szélén erősen érződött az egyik öreg bagós szájának illata. Amikor jól meghúzta és ki lihegte magát, fellocsolta a két ájult embert. Azok bambán bámultak maguk elé, felállni nem tudtak, csak ültek, hátukat a farakásnak támasztva, és el voltak pilledve, mint akiket elnyomott az álom. Jóska bement az irodára és a verekedést elmondta Sólyomnak. — Miért tetted? — kérdezte a telepvezető. A fiú nem válaszolt. Eszébe jutott, hogy a két vén gazember, már több, mint húsz éve a telepen dolgozik, mind a ketten családosak, miért tegye tönkre őket — Nem bírok az erőmmel, Sólyom kartárs — mondta zavartan, némi bűntudattal. — Ha esik az eső, mindig verekedhetnékem támad. — És arra nem gondoltál, édes fiam, hogy ezek családos emberek, hozzád képest, idős bácsik? Hát szabad egy idős apát mogpofozni? Gondold meg, mit cs'nálná), ha a te apádat megpofozná vaiami’yen fiatal huligán. Na, menj vissza és szé- gyeld magad. A fiú lehajtotta a fejét és kicammogott az irodából, ahol éppen olyan gyantaillat te"lengett, mint az egész telepen. — Árulkodott a fiatalúr? Nyalta a fenekét Sólyom kartársnak? Elkelne már egy kis órabér javítás? — kérdezték azok. d: a kérdések már korántsem vol ak olyan harciasak, mint a fél 'órával ezelőtti kijelentéseik. — Tanúd úgysincs fiam. mi pedig mindent letagadunk. Htheh" — röhögtek, és az egyiit vérrel együtt kiköpte a szemfogát. Jóska szótlanul dolgozott tovább. Bent az irodában Sólyom szólt a bérszámfejtés vezetőjének, hogy Kovács József segédmunkástól vegyék vissza az 50 fillér órabéremelést mert renitens, verekszik ő a ross: szellem a brigádban. Suha Andor KI 1 A KIVÁNCSI?! 5 Pistike kilencesztendős ; lesz. Értelmes, okos kisfiú. $ Néha azonban meg tudja $ őrjíteni a világot maga kö- ; nil. 1 Az anyjától például ? ilyesmiket kérdez: — Anyu, milyen ételeket \ lehet főzni babból? — $ Vagy: — Mennyi egy fél $ kiló paradicsomkonzerv \ ára? \ Az apjától: — Miért szorít nyáron az 1 egyébként kényelmes cipő? ' — Vagy: — Kiket kell se- \ gítségül hívni, ha pincét \ vagy alacsonyabban fekvő $ lakást elönt a víz? — Más- $ kor: — A kerületi tanács- § nak hány tagja van? — i Legközelebb: — Mondd, $ apu, a kerületünkben hány \ ezer ház és ezekben hány \ ezer lakás van? És a műve- \ lődési ház előadótermében \ hány ülőhely? A zöldséges boltban: — Néni kérem, tessék $ megmondani, mennyit ad- i nak el paradicsomkonzerv- \ bői, sárgarépából, fejeská- \ posztéból. Egy bácsitól az utcán: $ — Tessék nekem elsorol- \ ni kerületünk vizeit. A kalauztól a villamo- 5 son: í — Mennyibe kerül vonal jegy, a dolgozók és a i, tanulók bérlete? A nagymamától séta köz- S ben: i — Mondd, nagyi, mennyi \ a mosógép, porszívó, par- 5 : kettkefe kölcsönzési díja í ; egy napra és óránként? \ i A pedellustól az iskolá- $ : ban: $ ; — Tessék megsúgni, az \ l iskola a kerületi tanács mi- \ : lyen osztályaival van kap- \ i csolatban? i Pistikét mindenki leinti, S : elzavarja, szemtelen kö- 5 | lyöknek vagy csavargónak $ i nevezi. A felnőttek hiszik i ; és joggal: Pistike csak S ! azért kérdez tőlük ilyesmit, j ! hogy bosszantsa őket. ! Ez nem igaz! Meg kell | ! védenem Pistikét. Az álta- j ! lános iskola harmadik ősz-1 ! tályába járó Pistike csak! > azért kérdez ilyesmiket a i ; felnőttektől, mert ilyen és • 5 ehhez hasonló kérdések ta- \ \ lálhatók környezetismereti\ $ munkafüzetének szinte\ Jmajd’ mindegyik lapján.'- í Aki nem hiszi, olvassa el. j P. p. i 5
