Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-27 / 228. szám

1967. SZEPTEMBER 27.. SZERD/. 3 ““'KJtírlag* Kulcsra I A DC-ből jár# antenna Nem vitás, az autósok örülnek neki: nem lesz többé panasz a le­tört autórádió-an­tennákra. A Bu­daörsi Vegyesipari Ktsz megkezdte az összetolható. s kulccsal lezár­ható kis beren­dezések gyártását. A képen, a kész­terméket látjuk. Foto: Gábor Az ember és az Lösztalaj. Örök ellenség; a szépén ha- alapo- ment min- § den, ami kőé jött egy hatalmas ^ zivatar. Összefutott a $ csúszni 5 múlt esztendőben ^ 'adtak az egyik épület i zásával rendben mer Százhalombatta harmadik üzeme Munkához jutnak az asszonyok — Férfi-, és gyermekruha konfekció víz, s kezdtek a hatalmas alapgödör oldalfalai. Beom- ^ lőtt az egész; kitermelni, plusz ^ munkaként az átázott réteget, í betonnal helyettesíteni... A $ többi épület alapozásához i; már úgy kezdtek, hogy kö- ^ rülárkolták, megteremtették . § a vízelvezetés biztonságos fel­vsssssssssssssssssssssssssssssrsssssssssrssssssssrswsfsfwssssssssssssssssssssss/s/sssssssrsssssssssrs/’ssssssssssss/i'. tételeit. Többlet munka, de szükséges óvatosság. Az új bútoráruházak sikere Űj, tetszetős bútor- és lak- berendezési áruházakkal gya­rapodott a megye szövetkezeti bolthálózata. Kiskunlacházán a megnyitás óta eltelt egy hó­nap alatt félmillió forint volt a forgalom, mintegy 30 száza­lékkal több, minit a korábbi időszakokban, a régi, szűkös üzlethelyiségben. A tágas be­mutatóteremben lehetővé vált a többféle ízlést kielégítő vá­lasztók elhelyezése is. A területileg megnagyobbo­dott Doboson, a gyóni részen, az általános fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezet emeletes áruházában havonta 5—600 ezer forint értékű bútor talál g zdára s még ennél is több kelne el, ha nagyobb lenne a készlet A körzet lakossága korábban a fővárosban, vagy Lajosmizsén volt kénytelen be- «aeyfafl. %,frfl!5nbdz6 lóit)?®* rendezési tárgyakat, az áruház­zal tehát kényelmesebbé vált a vásárlás. Többször is beszámoltunk Százhalombatta Községi Taná­csa és szakszervezeti bizott­ságai erőfeszítéséről, amely- lyel a két nagyüzem dolgo­zói feleségeinek megfelelő munkalehetőséget igyekeztek teremteni. Tárgyaltak sok vállalattal, kis ipari szövet­kezettel, eredményt azonban nem értek el. Végül néhány hete a főváros egyik legna­gyobb férfiruha-konfekció üzeme, a Ruhaipari Ktsz vál­lalkozott rá, hogy a község­ben, mégpedig az új lakótelep szom­szédságában részleget lé­tesít. Átvett erre a célra három szilárdan megépített felvo­nulási épületeit és nyomban hozzákezdett az átalakítási munkálatokhoz, hogy a ter­melőmunkát mielőbb megin­díthassa és kereseti lehetősé­get nyújtson az asszonyok - ! nuk. A raktárhelyiség készült e) l elsőnek, a feldolgozandó anya­gok nagy részét már oda is szállították. Reméljük, hogy ebben az épületben október elsején, de legkésőbb első fe­lében megindul az első szalag, amely mellett 40 asszony ta­lál munkahelyet. Az elkövet­kező hetekben, még két sza­lag indul, és ezzel még ebben az évben 120 százhalombattai asszony állhat munkába. Egyelőre több jelentkezőt nem is tart nyilván a ktsz, de reméli, ha az üzem megindu­lása után a többi asszony lát­ja, hogy munkába állt tár­sai jól keresnek, gyorsan nö­vekszik a munkavállalók szá­ma Éppen ezért újabb épü­letek bérletéről vagy megvé­teléről tárgyal a ktsz. Az a terve, hogy egy éven belül, mintegy háromszáz főre növeli százhalombattai részlege dolgozóinak számát. A részleg iérfiruhán kívül gyermekruha-konfekciót is ké­szít. Harc, kétfelé Ember és anyag harca azonban — sajnos — nem csupán erre korlátozódik. Harcolni kell azzal az anyag­gal is, ami — nincs! Ponto­sabban szólva: azért az anya­gért... Nem ritka vendég ugyanis a mészmű építkezés­nél az anyaghiány. Különö­sen a vasszerkezeti anyagok szállításának akadozása bor­zolja fel az itteniek idegeit, mert hisz’ hiába „hajtanak” itt, ha másutt nem fontos az, amit csinálnak. — Az ilyen akadályok se­hol nem ismeretlenek — mondja Fodor István, a DCM műszaki ellenőre —, de hát érthetően ez minket nem ví­gasztal. Mindenkinek a maga ügye a legfontosabb, nekünk tehát a mészmű... A recésle­mezek hiánya miatt például később adhattuk csak át a területet szerelésre, mint ter­veztük, Vannak másféle ne­hézségek is. Igen megértő viszony alakult ki az ÉVM 25. sz. ÁÉV vasszerkezeti üze­mének vezetőjével, Horváth Mihállyal, aki eddig is sokat tett a jobb munka érdeké­ben, de u gyanakkor mostanig nincs kellő létszám a lakatos­munkákhoz.i s ..áltálában a szakipari munkákhoz. Ma még ez nem tragédia, de ha összetorlódik a munka, ha nem sikerül nagyobb létszá­mot biztosítani, akkor a to­vábbiakban súlyos gond for­rása lehet. Kemencések a tetőn Fönn, a magasban, a ke­menceépület tetején állunk. Az épületet, akárcsak a töb­bit az Iparterv tervezte, s a magyar ipari építkezések szín vonalához mértén tetsze­tős, modem megoldásokat al­kalmaztak. Mutatós a ke­menceépület homlokzata is, kar, hogy az ablaksorok eme­letenként két méter magas­ságban húzódnak ... Már most, az építők nem titkol­ják nemtetszésüket, hát még majd azok, akik itt dolgoz­nak? Itt a tetőn a kemencéseké a terep. A Gépexport Iroda al­vállalkozójaként a Hejöcsabai Cementipari Gépjavító Válla­lat végzi a hat, ötven méter (!) magas aknakemence sze­relését. — Jelenleg harminchatan vagyunk itt — mondja egyi­kük —, de ahogy több lesz a munka, úgy növekszik a lét­szám, körülbelül hatvanra. Tetszik ez a munka, mert ilyen kemencéket még nem építettünk, új konstrukciónak számit, olajtüzelése pedig egye­nesen most először alkalma­zott magyar szabadalom, te­hát — mosolyodik el — lénye­gében hazai „ősbemutató” lesz a kemencék premierje. Fúj, kellemetlenül csíp ide- fönn a szél, mégis, a látvány fogva tartja az embert Távo­labb a cementmű, a munka za­jaival, porfelhőivel, itt az épület tövében, s kicsit távo­labb a kemenceköpeny fémal­katrészeivel, darugémek for­gása, kecsesen ring rajtuk a teher,, a trafóépület tetejére most kapaszkodik föl a bádo­gos: ' — Vegre — sóhajt nagyot Fodor István —, megjött így közepes, míg 10 940 hold — az összterü­let 22,8 százaléka — gyenge és pusztuló. A folyamatos felújítást nemcsak az ül­tetvények állapota, hanem az átlagkora is indokolja. Pest megyében a termőhe­lyi adottságokat figyelembe véve 30—35 évig lehet gazdaságosan termelésben tartani az ültetvényeket Állományunk nagy része ennél jóval idősebb. (53,8 százaléka 30 év feletti.). A 60 ezer kataszteri hold szőlőterüle­tet és az egyszerű újratermelés feltéte­leit figyelembe véve, évenként mintegy 1700—2000 hold szőlőt kellene felújítani, újratelepíteni. Ha viszont szem előtt tartjuk, hogy több mint 32 ezer hold szőlő harminc évnél „idősebb, és a le­romlása az átlagosnál gyorsabb, akkor érzékelhetővé válik, hogy a felújításnak a következő esztendőben el kellene ér­nie az évenkénti 3000—3500 holdat. Ugyanakkor a megye szőlőtelepítési elő­irányzata a III. ötéves tervben mindösz- sze 1800 hold, a szükségesnek mindössze tgytizede. Csökken a megye szőlő területe Igen félő, hogy az erőfeszítések elle­nére is újra csökken a megye szőlőterü­lete. A nagyobb arányú telepítés kezde­tétől 1963-tól összesen 7300 hold került kiszántásra. A telepítés és a kiszántás különbsége — a II. ötéves terv nagyobb arányú telepítése miatt — az elmúlt évig pozitív volt. Most már évről évre növekszik a kivágási igény. Tavaly a kiszántás — az adminisztratív korláto­zás ellenére — már meghaladta az 1450 holdat. Felméréseink szerint, ha nem történik hatékony intézkedés a csökke­nés eléri az évenkénti 2000—2500 ka­taszteri holdat. Ez pedig rendkívül ked­vezőtlenül éreztet! hatását, nemcsak a szőlőterület kiesése, hanem az itt élő, mezőgazdasági lakosság jövedelmének számottevő csökkenése miatt is. Sok problémát okoz, hogy több mint 12 800 hold szőlőparcella területé egy hold alatt van. nagyrészt a nagyüzemi szán­tóföldek között. A* árpolitikáról Az elmúlt években a borszőlő felvá­sárlási átlagára — megyénkben — négy forint nyolc fillér volt kilogrammon­ként. Az egy hold szőlő műveléséhez, termelésben tartásához tíz-tizenötezer forint kell. Könnyű kiszámítani, hogy tizenöt mázsás termésátlag mellett, minden holdnyi kisüzemi szőlő megmű­velésére több mint négyezer forintot fi­zetnek rá nagyüzemeink. Nem is szól­va az elmúlt évről, amikor a termésát­lag 7 mázsa körüli volt. A jelenlegi szőlőfelvásárlási átlagárak mellett el kell érni a holdankénti harmincmázsás hozamot, ahhoz, hogy a szőlőtermesztés jövedelmező legyen. Erre, az elöregedett kisüzemi telepítések többsége, még pót­lólagos befektetések mellett sem képes. Nálunk a szőlőtermelés helyzetét ne­hezíti az is, hogy az átvételi árak nem­csak a minőségtől, hanem a termelési körzetektől is függnek. Indokolatlan megkülönböztetés Ugyanannak a fajtájú és minőségű bornak a felvásárlási ára a megyén be­lül is különböző. Ezt semmi sem indo­kolja. Sokkal célszerűbb volna, ha a fel- vásárlási árak a fajtát és a minőséget tükröznék. A kisüzemi szőlők nagyobbarányú ki­pusztulása szükségszerűen maga után vonja a megye gyümölcstermelésének csökkenését is. Gyümölcsfaállomá­nyunknak ugyanis a 39,5 százaléka szór­ványszőlőkben található, tly módon, a kisüzemi telepítésű szőlők rekonstruk­ciója nemcsak a szőlőtermeléssel, ha­nem a gyümölcstermelései és az -ellá­tással is öszefügg. Ezeket a problémá­kat a termelőüzemek vezetői is jól is­merik. Várhatóan továbbra is szorgal­mazzák a leromlott állományú, kisüze­mi telepítésű szőlők kiszántását. Még nem találtuk meg a módját annak, hogy miként lehetne mérsékelni a ki­pusztulás, a selejtezés ütemét. Külön­böző kezdeményezések erre vonatko­zóan már születtek. Például a szőlő csa­ládi művelésre való kiadása, az ültet­vények korszerűsítése, az elaprózott parcellák háztájiba való kiadása stb. Sürgő« feladat: a rekonstrukció Ezek azonban nem oldják meg alap­vetően a problémát. Szükségessé válik egy tervszerű, több oldalról átgondolt rekonstrukció, persze úgy. hogy figye­lembe veszi a népgazdaság teherbíró képességét, anyagi eszközeit. A termelés elhelyezési lehetőségeit, a nagyüzemi gazdaságok erőforrásait, a háztáji és a kisegítő gazdaságok lehetőségeit. A re­konstrukció több módon valósítható meg. A II. ötéves terv telepítési tapasz­talatainak a felhasználásával, tovább kellene növelni a korszerű művelésű, nagyüzemi szőlőterületeket. Ezeken a piac igényeinek legjobban megfelelő, csemege- és minőségi bortermő szőlő­fajtákat szeretnénk termelni. Teljesen egyetértünk azzal a támogatási rend­szerrel, amely inkább a csemegeszőlő telepítésre ösztönöz. Nem szabadna azonban lemondani — még ha csökken­tett mértékben is — a minőségi borsző­lő-telepítés anyagi támogatásáról sem. A háztáji A rekonstrukció másik fő irányát a háztáji és a kisegítő gazdaságokban kel­lene alkalmazni. A zárt kertekben és a nagyüzemi mezőgazdasági művelésre nem alkalmas területek jelentékeny ré­szén eredményesen lehet szőlő-gyü­mölcstermesztést folytatni. A gazdasá­gok saját eszközeikkel is segíthetnék a háztáji szőlők felújítását. Vegyék igény­be ehhez a háztáji gazdálkodáshoz nyújtott OTP-kölcsönt. Megyénk mezőgazdasági termelésének mindig fontos ágazata. volt a szőlőter­melés. A II. ötéves terv alatt soha nem látott állami támogatással megkezdődött a nagyüzemi szőlőtermelés kialakítása. A III. ötéves tervben természetszerűleg a járulékos beruházások megvalósítása került előtérbe. Szerény véleményünk szerint azonban már dolgozni kellene a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumnak a megyékkel közösen az átfogó rekonstrukciós terv kidolgozásán. Átgondolt terv alapián el tudnánk érni. hogy 1980-ra a szőlőterület nagyobbik része korszerű, gazdaságosan üzemélő ágazattá alakuljon át. Ez egyrészt az üzemek, másrészt a népgazdaság és dol­gozó népünk érdekeit szolgálná. Ennek megvalósításában Pest megyében az e területen dolgozók minden erejükkel és tudásukkal részt vállalnak. ★ Hasonló gondokról számolt be a ta­nácskozáson Oláh György, a Bács-Kis- kun megyei Tanács végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettese és Tamás László, a Heves megyei Pártbizottság titkára. A tanácskozás rendkívül hasz­nosnak bizonyult, felhívta az illetékesek figyelmét szőlőtermesztésünk pröblé- máinak a halaszthatatlan megoldására. messiásként várunk minden mesterembert A kemencések közül az egyik: — Bár már ide is jön­nének, hogy fölrakják a recés­lemezeket ... Addig csak to­pogunk, topogunk ... Mert nemcsak ember és anyag küzd itt nap mint nap egymással, olykor ember az emberrel is. Jobban mondva az ember az objektiv nehézsé­gekkel, a nem kellő szerve­zettséggel, de ezek mögött leg­többször megtalálható egy má­sik ember. A pontosság dicsérete Ez év június 15-én kezdte meg a technológiai szerelést a Gépexport Iroda alvállalko­zóival. Ecsődi András, a be­ruházás vezetője: — Csak az elismerés hangján szólhatok mind az iroda, mind alvállal­kozói munkájáról. Általában: eddig sikerült nagyobb zökke­nők nélkül, kellő szervezett­séggel dolgozni minden terü­leten. Így például egy helyen egyszerre csak egy vállalat dolgozik, sokat jelentett az előszerelő terület létrehozása _ F odor István annak idején, amikor megtudta, hogy a 25. sz. ÁÉV vasszerkezeti üzeme végzi a munkát: tiltakozott. — Nem ismertem őket, s féltem. A vasszerkezeti mun­ka kényes feladat, s itt külö­nösen nagy pontosságú szere­lésről van szó. Nos, ma már örömmel mondhatom, hogy igen jó minőségű munkát vé­geztek a huszonötösök... Pitz Pál műszaki ellenőr: — A tavalyi beomlás jó „alibit” adhatott volna a huszonötö- söknek. Nem éltek vele, s a többletmunka ellenére teljesí­tették időarányos kötelezettsé­güket. Több létesítményt, így például a mészraktárat jóval a határidő előtt átadták ... A hegy kövének útja Korábban, az irodában már szemrevételezhettem a mész- mú heiyszínrajzát. Ott, a anyag fénymásolt, bonyolult rajzon minden nagy onts egyszerűnek tűnt. Itt, a nagyonis egyszerű terepen olyan bonyolult... Milyen útra kényszeríti az em­ber a hegyből kiszakított kö­vet? A drótkötélpályán ugyan­úgy jut le ide, mint a cement­műhöz. Az elosztóállomásról 130 méter hosszú, kettős szállítószalag hídon az egy he­ti tartalékot — mintegy 4—5 ezer tonnát — magába fogadó kőtárolóba kerül. Ennek falai már állnak, a belső kialakítá­son dolgoznak az építők, las­san a helyén lesz a tető, a szállító alagútba vezető nyílá­sokra rákerülnek a surran­tok ... A tárolóból ugyanis alagutakba épített szalagokon jut el a tisztítódobos osztályo- zóba. Ennek alapjain most dolgoznak a vasbetonszerelők, a keverékből — talán kerül majd melléje egy másik is — már ömlik a beton, lassan megtölti a bonyolult ábrákat rajzoló betonvasak közeit. Az osztályozó fontos állomás: jó minőségű meszet csak meg­felelő tisztaságú és szemnagy­ságú kőből lehet égetni. A vá­logatás során tehát kikerül az alkalmatlan anyag, de nem va­lamiféle meddőhányóra. Itt ve­szik hasznát a kettős szalag- hídnak; a mészégetésre nem alkalmas kő ennek második „emeletére” kerül vissza, s rajta a cementműhöz, mert ott — megfelel. Az osztályozó épület máso­dik szektora a skip-pálya. Ez emeli föl ötven méter magas­ba, a kemencék torkához az anyagot. A kemenceépületről már szóltam. A kemencék al­ján sokféle technikai alkal­matosság — kihúzóasztal stb, — továbbítja, ugyancsak alag­út rendszeren, a már égetett meszet. Huszonnégy óra kell, míg ötven méter hosszan ál­jut az anyag a hxmencék tete­jétől az aljáig. Innét mar gyors az,út. az alagútból ki­bújó szállítószalag vasúti ko­csikba, speciális közúti szállí­tó járművekbe töltheti a* anyagot. És ha nem tölti? Ak­kor ott a mészraktár — már most teljesen kész — épülete. Csakhogy ezzel, itt egy kis baj van. Az anyagot — szállítási fönnakadás esetén — elég kezdetleges módon tudják el­juttatni a raktárba. Dömper­rel. Ott azután — ha újra van jármű, akár vagon, akár köz­úti kocsi — kanalas rakodó­ra! ismét felszedik az anya­got: dömperbe. A laikusnak is rögtön szembetűnő stílusta- lanság a különben korszerű, jól racionalizált építkezésen. Igaz. a tervezők törekvése, a tárolás esetlegessége miatt — mert ha tan vagon, akár hó­napokon át semmi szükség a mészraktárra —, érthető; jó­val olcsóbb ez így, mintha tel­jes egészében gépekre bízták volna az anyagtovábbitást Mégis, jogosnak tűnik a kér­dés: lesz-e olyan ember, áld viszonylag alacsony fizetésért vállalja a kedvezőtlen körül­mények között végzett mun­kát? És hogyan szállít a döm­per több napos esőkor? A legfőbb és logikus ellen­érv: legyen vagon, s akkor mindez elkerülhető. Először is: naponta ötven vagonra van szüksége a mészműnek. Ez nem túl sok, de nem is cse­kélység. Történt már olyan, hogy a vasút nem tudta a kel­lő számú kocsit kiállítani, s olyan is, hogy a kegyetlen időjárás átmenetileg megbé­nította a vasúti forgalmat... Optimális helyzetre alapozni tehát nem minden esetben célszerű. Maguk a tervezők is tudták ezt, mert nagy befoga­dóképességű raktárát tervez­tek. És most már csak remél­ni lehet, hogy a jóval olcsóbb, megvalósítás alatt lévő eljá­rásról később, üzem közben sem derül majd ki; ami bejött a réven, az oda veszik a vá­mon... Mészáros Ottó KÖVETKEZIK: A HUSZON­ÖTÖSÖK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents