Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-27 / 228. szám
V kúrián 1967. SZEPTEMBER 27.. SZERDA deti elgondolásnak megfelelően, kizárólag békés célokra, a termelés fejlesztésére használják fel és semmi esetre sem romboló célokra, háborúra. A Russel által szerkesztett felhívás szövegét Einstein az 1955. április I8-án bekövetkezett halála előtt két nappal kapta kézhez, Russelnek azzal a kívánságával, hogy írja alá és juttassa vissza. Einstein aláírta és azonnal visszaküldte. Ugyanakkor levelet írt J. D. Bernal angol tudósnak, amelyben az angol békeharcosokat szolidaritásáról biztosította. Alig telt el 2 hónap Einstein halálától, a négy nagyhatalom kormányfői megtartották értekezletüket Genfben. Majd 80 ország küldöttei tanácskoztak ugyanott az atomerő békés fel- használásáról. Az EINSTEIN—RUSSEUFELE FEUHlVÁS legközvetlenebb eredménye a világ tudósainak Londonban, 1955. augusztus 3—5. között megtartott atomháború elleni értekezlete volt. A londonit néhány más fontos értekezlet követte, s aránylag rövid idő alatt, 1957 júniusában összeült az első pugwashi értekezlet. Mint történelmi érdekességet és mint Cyrus Eaton amerikai nagyiparos kiváló érdemét meg kell említenünk, hogy ő lelkesen felkarolta az Einstein—Russel-féle kezdeményezést, amelyet időközben Lynus Pauling Nobel-díjas tudós oly önfeláldozóan továbbfejlesztett. Cyrus Eaton és családja Pugwashből származott. Eaton összevásárolta a kis kanadai város majd minden házát, ingatlanát. A városkát egy kolóniává alakította, költők, tudósok, művészek részére, üdülőhelyül. Az első értekezlet céljára Eaton felajánlotta pugwashi villáját, s ezt ebben tartották meg. Az első pugwashi étekezlet új és rendkívül nagy ösztönző erőt adott az akkor már gyorsan terjedő nemzetközi békemozgalomnak. Jelentőségét kidomborította egyrészt az, hogy a világ legkiválóbb tudósai vettek részt rajta, másrészt, hogy a Kelet és Nyugat képviselői egyaránt megjelentek. Említést érdemel a Londonban, 1962-ben megtartott Pug- wash-értekezlet határozata. E határozatban a világ tudósai leszögezték: korunknak reális és megvalósítható követelése az általános és teljes leszerelés. Ugyanakkor javaslatot tettek a magfegyverekkel való kísérletek felfedésének hatásosabb eszközeire vonatkozólag. AZ ÜGYNEVEZETT PUG- WASH-BIZOTTSÁG a 2. Pugwash-konferencia óta, mint állandó szerv működik és keresi az atomháború-veszély elhárításának lehetőségeit. Dr. Sárándi (mre: Az új gazdasági mechanizmus néhány jogi problémája A gazdasági mechanizmus reformjának szerves részét képezi egy széles körű jogi szabályozó folyamat kibontakozása — mondotta egy nagy létszámú jogászkonferencián Nyers Rezső elvtárs, az MSZMP KB titkára, s kifejtette, hogy nagyszámú jogszabály felülvizsgálata, az új mechanizmus szellemében történő megrostálása és sok új jogszabály kidolgozása lesz szükséges. Ez azzal jár, hogy meg kell szüntetni jelenlegi jogszabályainknak azt a kötöttségét, hogy egyfelől túlságosan szűkkörűek és általánosak a gazdasági életre vonatkozó magas szintű jogszabályok, másfelől túlbur- jánzanak a jogi hierarchia alján helyet foglaló alacsonyabb szintű jogszabályok. Azzal a megállapítással, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének úgy kell megvalósulnia, mint jogilag magas színvonalon szabályozott rendszernek — tökéletesen egyet lehet érteni. Az új gazdasági mechanizmus jogi összefüggéseivel kapcsolatban már eddig is számos munka — könyv és tanulmány — látott napvilágot. Ez érthető is, hiszen a jogi szabályozás kérdése az új helyzetben fokozottan előtérbe lép; a jogi szabályozásnak követnie kell a gazdaság változásait, illetve a magasabb szintű, s rangú jogi szabályozásnak hathatósan befolyásolnia kell az egyes gazdasági folyamatok alakulását, s mindezt a gazdaságvezetés új rendszere sikere biztosításának jegyében. A gazdaság- vezetés új rendszerével ösz- szefüggő jogi szakirodalom sorában most a TIT jogi könyvtárának egyik nagyon hasznosnak ígérkező füzetét ismertetjük itt: Dr. Sárándi Imre: Az új gazdasági mechanizmus néhány jogi problémája című tanulmányát. A tanulmány abból indul ki, hogy a jogi gondolkodásnak és a jogi szabályozásnak a gazdaságvezetés új rendszere bevezetésével kapcsolatos változásai, e változások széles körű ismertetésének feladata mellett azt a kötelezettséget is jelenti, hogy fel kell venni a harcot az ellen, a lényegében kétoldalú veszély ellen, amely a megváltozott jogi szabályozás és tudományos szemlélet félreértésén vagy félremagyarázásán alapul. Az egyik veszély abban az irányban jelentkezhet — írja a szerző —, hogy az áru-, pénz- és piaci viszonyok szabadabb érvényesülésének körülményei közepette megszületett jogszabályokat, jogintézményeket nem is kevés formai hasonlóság alapján a kapitalista szabályozás hasonmásának tekintsék, figyelmen kívül hagyva az államhatalom szocialista jellegét, a szabályozás célját. A másik oldalon : megfelelő új elméleti eligazítás és alapok híján egyesek az áru, a pénz és a piac jelentőségét magasan kidomborító viszonyokra épülő jogszabályoktól a szocializmus további előrehaladásának és sikeres építésének lehetőségét féltve, ellenállhatnak mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás területén az új tendenciák érvényesülésének. Mindkét álláspont helytelen és elítélendő. Sárándi Imre ezután felveti a kérdést: melyek azok a területek, ahol az elméleti-jogi gondolkodásnak napjainkban különösen nagy jelentősége van és az elméleti vitákra nem hosszú idő múlva, hanem a tisztánlátás érdekében mihamarabb szükség van. S válaszol is a kérdésre: ezek a területek a \a tulajdonjog, különösen A /az állami tulajdonjog elméi éti kérdései; 1 j\a jogi személyek általá- IJ/nos elmélete, különös tekintettel az állami vállalatok, jnás állami gazdálkodó szervek, a szövetkezetek, ezek társulása, egyesülése vagy általuk más módon létrehozott gazdasági szervezetek jogalanyiságára; O a gazdaságban kialakuló monopolszervezetek mo- nopolisztikus törekvéseinek meggátolása; pv\a szerződéses rendszer U/újraátalakulásának néhány vonása; végül a jogszabályalko- Ej/tás, a jogszabályérvényesülés és a jogalkalmazás néhány kérdése. A felvetett; kérdésekre a szerző részletesen válaszol tanulmánya további részében. E könyvismertető terjedelme nem engedi meg, hogy gondolatmenetének teljességét átfogja, ezért csupán néhány problémát helyez előtérbe, elsősorban azokat, amelyek szélesebb körű érdeklődésre tarthatnak számot. A tulajdonjog témakörében fontos kérdés a szocialista állam gazdasági funkciója, különösen a gazdaságirányításban betöltött általános mor- maalkotó tevékenysége és tulajdonosi minőségének kapcsolata. A szerző megállapítja, hogy az állam a szocialista gazdaság irányítását, vezetését, szervezését nem tulajdonosi minőség alapján, hanem politikai hatalma alapján gyakorolja. Tehát: különbséget kell tenni az állam gazdaságszervező minőségéből fakadó helyzete és az állam tulajdonosi helyzete között. A szocialista állam, amelyben megvalósul a parasztsággal szövetséges munkásosztály politikai hatalma, e politikai hatalom jellegzetességénél fogva, tdja kezében tartani a gazdasági folyamatok fő vonalának irányítását és látja el gazdasági szervező funkcióját. Természetesen az állam e funkció ellátásában támaszkodik gazdasági hatalmára is, mégis ŐSZI FENYEK Foto: Gábor a gazdasági hatalom hibás el- túlzásának fogható fel a szocialista állam valamiféle gazdasági monopóliumként való megítélése. A szerző ezután a jogi személyek és a monopolvállalatok jogi problémakörével kapcsolatos nézeteit fejti ki, az utóbbival összefüggésben megállapítja, hogy az egyes vállalatok monopolhelyzeie azért érdemel különös figyelmet az új gazdasági viszonyok közepette, mert azok a nagy gazdasági hatalommal rendelkező vállalatok, amelyek lényegében kizárólagos előállítói az országban egyes termékeknek és ellátói bizonyos szolgáltatásoknak, a szabadabb pénz, áru, piaci viszonyokat esetleg felhasználhatják a társadalonnmal, a velük kapcsolatban lévő más vállalatokkal és a fogyasztóikkal szemben. Erre nézve Sárándi Imre a következőket állapítja meg: „Felül kell vizsgálni... a monopolvállalatok szerződéseire és különösen a szerződésszegésért való felelősségre vonatkozó szabá- lyokat és a jelenlegi, a monopolszervezetek „házi jogává* lett szabályozást a feleb. egyenjogúságát biztosító szabályokkal kell felváltani.” A szerző ezután hosszabban tárgyalja a szerződéses rendszer újra átalakulásának néhány vonását. A szerződét sorsát — írja — az áruviszonyok sorsa határozza meg. Ez a tétel tulajdonképpen ké: gondolatot foglal magában. Először: a szerződés mint jog kategória ott alakulhat ki, aho- áruviszonyok léteznek, és szerződések addig lesznek, ameddig áruviszonyok léteznek. Másodszor: azokban a társadalmakban, ahol áruviSzonyoi. vannak, a szerződés szerepe é< hatékonysága nagymértékber függ attól, hogy az áruviszc nyok érvényesülésének mi - lyen teret enged az állami-pc iitikai hatalom. Megállapítja a szocializmusban az áruviszi nyok mindvégig léteznek, s eb bői az következik, hogy a szerződéseknek szerepe Iphet éi van a szocialista társadalom, viszonyai között. Ezután ismerteti a tanul mány a szocialista viszonyé közötti szerződések fejlődés:' nek szakaszait. Szót emel a- olyan téves következtetése : ellen, hogy a szállítási szerződéseknek és a termelési-értékesítési szerződéseknek, min; önálló szerződéstípusoknál: szerepe megszűnt. Megállapítja: nem járnánk helyes úton. ha ezeket a szerződéseket, min: szerződéstípusokat felszámolnánk. Mind a tervszerződéseknek, mind a termelési és értékesítési szerződéseknek vannak olyan sajátosságaik, amelyek önálló létüket, a szerződéses rendszerbe való beillesztésüket megfelelően indokolják. A továbbiakban megállapítja azt is, hogy a szerződések szerepe nemcsak a dolgok és tevékenységek közvetítésében növekszik meg, hanem új gazdasági szervezetek létrehozásában is jelentős szervező- erővé válnak. Ez szerződéses ^ rendszerünk fejlődésének jel- § lemző sajátossága. ^ Végül a jogalkotásnak és a ^ jogalkalmazásnak az új gazda- ^ sági mechanizmust érintő kér- § déseit tárgyalja a könyv. Meg- ^ állapítja, hogy minden olyan % norma, amely általánosabban § szervezi a gazdasági életet, § magas szintű jogszabály alak- \ jában jelenik meg. A gazda- ^ ságirányításra vonatkozó álta- ^ lános szabályok megalkotásá- ^ nak helye az országgyűlés, il- ^ letőleg az Elnöki Tanács, mint ^ az államhatalom szervei. A § fejlődés abban az irányban ^ hat, hogy kizáródik az a ré- ^gebbi szabályozásra jellemző § fonák helyzet, miszerint ala- $ csony szintű jogszabályokban ^ nagy kérdéseket döntsenek el, ^ néha kellő körültekintés és ^ előkészület nélkül. Ilyenfor- ^ mán — állapítja meg a szerző s — a jogszabályi hierarchia 5 egyben a jogszabályok jelen- $ tőségének fokmérőjévé is lesz; ^ összetalálkozik a szabályallco- $ tói fórum súlya a szabályozás ^ alá vonni kívánt életviszonyok i súlyával. Dr. Dér Ferenc Ä hóborúeilenes küzdelem múltjából TEGNAPI SZAMUNKBAN megemlékeztünk az 1932 augusztusában Amszterdamban tartott háborúellenes kongresszusról. Amint megírtuk: a világ lelkiismerete nem volt elég erős ahhoz, hogy megakadályozza a második világháborút. Remélhető, hogy egy harmadik világháborúval szemben sokkal hatalmasabb erők szállnak síkra és sikerülni fog a világ lelkiismeretét felébreszteni, egy újabb világmészárlás őrületét megelőzni, elhárítani. A világbéke-mozgalom mögött most sokkal hatalmasabb erők állnak, mint annak idején, a két világháború közötti békemozgalmak mögött. Mint akkor, most is nem egyszerű pacifizmusról van szó, hanem olyan harci tömörülésről, amellyel számolnia kell a háborút kirobbantani akaró gonosz szándéknak. Ez év áprilisában múlt tíz éve annak, hogy Göttingenben létrejött a göttingeni nyilatkozat Tizennyolc világhírű tudós nyilatkozata az atomenergiának háborús célokra való felhasználása ellen. Göttingen idillikus csendjében, ennek ódon falai között dolgozott a múlt század első felében Gauss, a világhírű matematikus, Bunsen a róla elnevezett kísérleti lámpa felfedezője, s mások. Korunkban pedig a modern fizikaiskola olyan kiválóságai, Nobel-díja- sok, mint Max Born, Otto Hahn s mások. Göttingen már az első világháború előtt, s még inkább a két világháború közötti időben, a fizikai kutatások világszerte elismert központja lett. Különösen az atomfizikai kutatások terén haladt óriásit előre. A GÖTTINGENI EGYETEM tudósainak egy része a Hitler- fasizmus elől külföldre vándorolt, többségük az Egyesült Államokban telepedett le. Itt egyetemeken és más tudományos intézetekben folytatták fizikai kutatásaikat. Az atomfizikusok egy része a hitleri Németországban maradt, köztük olyan híres fizikusok, Nobel-díjasok, mint Otto Hahn, Vemer Heisenberg egyetemi tanárok és mások. Az Amerikába vándorolt tudósok bizonyos aggodalommal gondoltak arra, hogy kiváló tudóstársaik egy csoportja a harmadik birodalomban maradt. Ez az aggodalom inkább lappangó volt 1939-ig. Ebben az évben azonban drámai fordulat következett. Az Amerikába vándorolt fizikusok — miután a hitleri Németország elfoglalta Csehszlovákiát — megtudták, hogy a hitleristák a cseh uránium birtokában atombomba előállítását tervezik, az Otto Hahn által felfedezett urániumhasadás felhasználásával. A dolgok drámai kifejlődése, amely „Einstein drámája” néven került a köztudatba, ezután már gyorsan ment végbe. Einstein 1939- ben — baráti rábeszélésre — közölte a történteket Roosevelttel. Később, 1945- ben kiderült, hogy a harmadik birodalomnak nem sikerült az atombombát előállítania, viszont az amerikaiak rendelkeztek a bombával. Ezt épp az odamenekült európai tudósok fáradozása, kutatása hozta létre, meg akarván előzni a hitlerista Németországot. Einstein erre — 1945-ben — másodszor is írt Rooseveltnek, s kérve-kérte, hogy ne használja fel ezt a borzalmas fegyvert. A sors azonban másképp akarta: Roosevelt meghalt, mielőtt a levél hozzájutott volna. Einstein levelét Roosevelt íróasztalán felbontatlanul találták meg a halálát követő napon. Truman pedig, ledobatta a bombákat Hirosimára és Nagaszakira. Az, hogy a hitleristáknak nem sikerült előállítaniuk az atombombát, az nem volt véletlen. A hitleri Németországban maradt atomtudósok £ nagy veszély tudatában húz- ták-halasztották az atombomba előállítását, amíg elérkezett 1945, a harmadik birodalom katonai összeomlása. EZEK A TUDÓSOK, a második világháború befejeztével csatlakozták az Alberl Einstein kezdeményezte világmozgalomhoz: a tudósok fogjanak össze egy új, at atomenergiát felhasználó háború ellen. Tiltakozzanak at ellen, hogy a népek boldogí- tására, a munka megkönnyítésére szánt felfedezésükéi háborús célokra használják fel. Ennek, a napjainkban egyre szélesedő mozgalomnak volt fontos láncszeme a Göttingeni Tizennyolcak nyilatkozata. A tudósok figyelmeztették az egész világot at atomenergia háborús felhasználásának borzalmas következményeire. Figyelmeztették a Német Szövetségi Köztársaság vezetőit a szövetségi hadsereg atomfegyverrel valc felszerelésének súlyos következményeire. Egyúttal ünnepélyesen megfogdaták, hogy ilyenfajta fegyverek elkészítésében semmiféle körűimé nyék között nem fognak részt venni. A nyilatkozat Albert Einsteininek a népekhez intézeti vezérgondolatát tükrözi: At atomenergia felfedezése _ következtében válaszút előtt állunk, hogy békében éljünk vagy elpusztuljunk! A göttingeniek nyüt, bátor kiállásához nem kell kommentár. Az egész világon felemelt érzéssel fogadták, mint a tudósok felelősségérzetének, a nemzetközi szolidaritásnak az onszághatárokal átlépő humanizmus hatalmas erejének példamutatását. PUGWASH, ez az idegen hangzású, indián eredetű név egy kis helység neve Kanadában. 1957. júniusában e városka a világ érdeklődésének középpontjába került. Pugwashr ról nevezte el a világ legkiválóbb fizikusainak egy csoportja — s ezzel együtt az egész világ közvéleménye — az ott elindított háborúellenes konferenciákat. Ezek a Pug- wash-konferenciák azóta — évről évre a világ különböze pontjain ülnek össze a világbéke biztosítása érdekében és konkréten az atomenergiának bombaként valc felhasználása elleni tiltakozásra. A pugwashi értekezleteknek, nagy politikai súlyuk melleti rendkívül érdekesek az előzményei is. A 18 kiváló atomfizikus felhívásától lelkesítve, Linus Pauling, a nagy hírű, Nobel- díjas amerikai tudós St. Louis-i látogatásakor, két ottani amerikai tudós társával — Barry Commenerrel és E. U. Condonnal — egyetértésben azzal a felhívással fordult a világ tudásaihoz, hogy harcoljanak az atomenergiának háborús felhasználása ellen. Nem kevesebb mint 9235 tudós és kutató aláírását juttatta el az Egyesült Nemzetek titkárságához. Ezek között 36 tudós Nobel-díjjal kitüntetett volt. A pugwashi akció eszméje Albert Einstein és Bertrand Russel kezdeményezésére vezethető vissza. Einsteinnek, a halála előtti években mintegy központi politikai gondolata volt: mozgósítani a világ haladó erőit, mindenekelőtt a leghíresebb tudósokat, az atomenergiának háborús fel- használása ellen, egy fenyegető atomháború ellen. Az ő su- galmazására szerkesztett Bertrand Russel egy felhívást a kormányokhoz. Ebben követelik, hogy a tudomány által felfedezett atomenergiát, az ere
