Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-26 / 227. szám

-zmrttm 1961. SZEPTEMBER 26.. KEDD Ajub Khan Mo§zkvában Ajub Khan pakisztáni el­nök hétfőn hivatalos látoga­tásra a szovjet fővárosba ér­kezett. Mint hivatalosan kö­zölték, a Szovjetunió és Pa­kisztán vezetői hétfőn a Kremlben, az őszinteség és a kölcsönös megértés szellemé­ben megvitatták a két orszá­got érdeklő nemzetközi prob­lémákat, valamint a szovjet— pakisztáni kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseit. BELGRAD Nemzetközi űrhajózási kongresszus A jugoszláv fővárosban .hétfőn megkezdte munkáját a 18. Nemzetközi Űrhajózási Kongresszus, amelyen a világ minden részéről több mint ezer szakember vesz részt. A tanácskozáson való részvétel­ről az utolsó pillanatban le­mondott William Pickering ismert amerikai tudós. Nem küldött kiállítási tárgyakat az Egyesült Államok a belgrá­di nemzetközi kozmaszkiállí- tásra, bár előzetes megállapo­dás szerint részt kellett volna ■»ennie a kiállításán. Diáktüntetés és parádé Saigonban Átadták Hanoiban a Magyar Nőtanács ajándékát Vasárnap délelőtt nagysza­bású diáktüntetés zajlott le Saigon központjában. A hír- ügynökségek szerint közel ezer diák, Dél-Vietnam négy egye­temének képviseletében köve­telte a VDK elleni bombázá­sok beszüntetését, haladékta­lan tűzszünetet, az amerikai csapatok kivonását A menetet rendőrkordon próbálta feltartóztatni, de eredménytelenül. A tüntetők menet közben leszaggattak a Ky-féle bábkormány politiká­ját magasztaló utcai felirato­kat és helyükbe békét köve­telő saját transzparenseiket aggatták. A diákok az ideiglenes nem­zetgyűlés épülete előtt eléget­tek egy urnát, a csalárd vá­lasztásokon használt szavazó- urnák jelképét Saigonban vasárnap egyéb­ként a 45 ezer főnyi dél-koreai „szövetséges erők” látványos parádén ünnepeitek a dél-ko­reai főhadiszállás akcióbalépé- sének második évfordulóját. Thaiföldi légitámaszpontok­ról felszálló B—52-es amerikai légierők hétfőre virradó éjjel ismét megjelentek a demilita- rizált övezet fölött. Az első őszi vasárnapon.„ Katonák a Szentendrei-szigeten úttörők próbálgatják a vitorlázógépet — szárazföldön A kamaszkorúakat a komolyabb fegyvernem érdekli A dél-vietnami hadszíntéren nagyobb összetűzésre Quang Tin tartományban került sor a 101. amerikai légi gyorshadosz­tály és a szabadságharcos erőle között. B—52-es amerikai nehéz- bombázók hétfőn hajnalban a demiilitarizált övezettől észak­ra a lélektani hadviselés ke­retében 240 000 röplapot szór­tak le egy a térségben fekvő észak-vietnami községre és eb­ben a légierődök bombázásá­val fenyegetve átállásra szólí­tották fel a lakosságot Hanioban hétfőn bensősé­ges ünnepség színhelye volt a Vietnami Nőszövetség Szekhá- za, ahol Hídvégi Ferenc, ha­zánk ideiglenes hanoi ügyvivő­je és felesége átadta a Magyar Nőtanács ajándékát a vietna­mi asszonyok képviselőinek. MONTREAL Pokolgép az EXPO-67 afrikai csarnokában Diniamitrudakat tartalmazó időzített pokolgépet találtak a montreali világkiállítás, az EXPO—67 afrikai csarnoká­nak területén. A kanadai had­sereg tűzszerészei a bombát az időzített robbanási idő előtt öt perccel tették ártalmatlan­ná. Az eredeti tervek Ezerint U Titánt, ENSZ-főtitkár a világkiállítás megtekintése során ellátogatott volna az afrikai országok közös kiállí­tási csarnokába is. A pokol­gépet a főtitkár érkezése előtt egy órával találták meg. U Thant, az incidenst követően látogatását lemondta és va­sárnap este repülőgépen New Yorkba utazott ADEN Az éj leple alatt... A brit csapatok vasárnap visszavonultak az Aden kikö­tőjétől mintegy nyolc kilomé­terre északnyugatra fekvő Sheik Othman és Al Nasura járásban elfoglalt stratégiai pozíciókból. Mint a Reuter je­lenti, a két járásban a bizton­sági feladatokat a dél-arábiai hadsereg vette át. A két stra­tégiai pont kiürítését eredeti­leg október 3-ra tűzték ki. Az éj leple alatt végrehaj­tott visszavonulást minden kétséget kizáróan a nemzeti felszabadító mozgalmak foko­zódása jdézte elő. Két hét óta szinte állandó jellegű harcok voltak a brit megszállók ellen é térségben. CSAK RÖVIDEN... És egy kis muzsika. Katonazene a Duna túlsó partján, a váci bemutatón (Gábor felv.) GRŰZIABAN befejeződtek a magyar kulturális napok. JELENTŐS KOMMUNISTA ELŐRETÖRÉS és a tartózko­dók rendkívül magas száma jellemezte vasárnap a francia- országi járási választások el­ső fordulóját. LONDONBAN véget ért az a nemzetközi teoretikai értekez­let, amelyet Marx Károly: „Tőke”-je megjelenésének 100. évfordulója alkalmából rendeztek. NATO rakétakísérlet sorozat kezdődött Szardínia-szigetén. AZ INDIAI-ÓCEÁNON ki­gyulladt, majd elsüllyedt a „Trebinje” nevű jugoszláv ha­jó. SZABADKÁN leleplezték — a Magyar Egészségügyi Mi­nisztérium ajándékozta — Semmelweis Ignác és Fodor József mellszobrát. a'DÉL-ARÁBIAI FELSZA­BADÍTÓ SZERVEZETEK, az NLF és a FLOSY képviselői hétfőn találkoztak Kairóban. MEGNYÍLT a londoni ma­gyar filmhét. EGY ÉRTEKEZLET MARGÓJÁRA Héitfőn Washington­ban befejeződött az Amerikai Államok Szer­vezetének második külügyminiszteri érte­kezlete. A tanácsülés az Egyesült Államok nyomására húsz szava­zattal, Mexikó tartózko­dása ellenében, 13 pont­ból álló közös Kuba-el- lenes határozatot foga­dott el. Előzőleg jóvá­hagyták azt az indít­ványt is, amely szerint a kubai problémát az ENSZ megfelelő szervei elé terjesztik. (MTI) „A latin-amerikai országok egységesebbek és elszántab- bak, mint valaha, azon célki­tűzésükben. hogy biztosítsák, Kuba ne törje meg a térség békéjét és biztonságát.” Rusk amerikai külügymi­niszter e kijelentése sem volt képes leplezni Washington elégedetlenségét, amelyet a hétfőn hajnalban véget ért AÁSZ külügyminiszteri érte­kezletének munkája felett ér­zett. A venezuelai kérésre össze­ült tanácskozás elsődleges célja az volt, hogy a Kubai Köztársaság elleni gazdasági és politikai blokád kiszélesíté­sére intézkedéseket hozzon. Nyílt titok, hogy több latin­amerikai ország, elsősorban a Fehér Ház Inspirálására ezen túlmenően a nyílt fegyveres intervenciótól sem riadt vol­na vissza. Ehhez a bátorítást maga Johnson elnök adta meg, amikor az értekezleten részvevő minisztereket ven­dégül látva kijelentette: „Szükség esetén határozottan kell alkalmazni a fegyveres erőt a felforgatás (azaz a for­radalmi mozgalmak) ellen.” És hogy senkinek se legyen kétsége afelől, kire irányult elsősorban mondatának éle, hozzátette, hogy a latin-ame­rikai országokban, kibontako­zó nyugtalanság és ellenállás „Havannából irányított ter­rorizmus”. A Kubát általánosságokban elítélő határozatokon túlme­nő keményebb Irányvonal tá­mogatására az amerikai sajtó az értekezlet megnyitásának napján kampányt indított a szigetország ellen. Rusk a ta­nácskozáson elhangzott beszé­dében nemcsak Kubához in­tézte dörgedelmeit, hanem a Szovjetuniót is felszólította, ne támogassa a szocializmust építő országot. Végül pedig a Kubával kereskedelmi vi­szonyt fenntartó nyugati ál­lamoknak is art ajánlotta, mérlegeljék álláspontjukat és „vegyék figyelembe a velük baráti kapcsolatban álló or­szágok érdekeit”. Az értekezleten felszólalók többsége természetesen nem fukarkodott a Havannának címzett kirohanásokkal. El­hangzottak azonban sokkal jó­zanabb beszédek is, sőt nem egy delegáció — nyíltan vagy burkolt formában — kifejtet­te, hogy a nyugati félteke or­szágait sokkal inkább veszé­lyezteti a gazdasági-politikai életükbe nyíltan beavatkozó washingtoni diszkriminációs politika, mint Kuba úgyneve­zett „felforgató tevékenysége”. A bevezetőben említett lát­ványos egység tehát távolról sem jellemző az Amerikai Ál­lamok Szervezetére. Ezt bizo­nyítja az is, hogy a zárt aj­tók mögött folytatott heves viták ellenére sem sikerült több, a mérsékeltebb irányvo­nalat képviselő küldöttség (Chile, Mexikó, Brazília, Ecuador) „meggyurása”, és az amerikai delegáció kénytelen volt elállni több dédelgetett tervétől. (Helyi jellegű szövet­ség a Kuba-cllenes intézkedé­sek megvalósítására, a sziget- országgal kapcsolatban álló nyugati kereskedelmi társasá­gok „feketelistájának” ösz- szeállítása, a latin-am erikái szolidaritási szervezet elítélése, stb.) Washington különösen zokon vette, hogy Mexikó, amely az 1964-ben hozott AASZ-döntés ellenére még mindig diplomáciai viszonyt tart fenn Kubával, nem adta aláírását a Kuba-ellenes határ rozathoz. A mexikói küldött-; ség tartózkodása — állapítja meg a Reuter angol hírszolgá­lati iroda — súlyos csapás az Amerikai Államok Szervezeté­re. Kopreda Dezső A szocialista országok küldöttei a szovjet hadgyakorlaton A szocialista országokból vasárnap küldöttségek érkez­tek a szovjet fegyveres erők Ukrajnában és Belorussziában folyó „Dnyepr” elnevezésű hadgyakorlatainak megtekin­tésére. A katonai küldöttségeket honvédelmi miniszterek és miniszterhelyettesek vezetik. Mcfgyarország küldöttségét Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első he­lyettese vezeti. Vigyáztam Lenin álmát Vagy húsz lány és ugyanannyi fiú adott találkozót a mi­nap Leistner Feri bácsinak, Tökölön, a művelődési házban. Együtt voltak már mind a bakfisok és a kamaszok, amikor az öreg megérkezett. Jóformán ki sem fújta magát, körbefogták, leültették, s szinte egyszerre kérték tőle: — Meséljen, Feri bácsi! Mesélje el, hogy volt ott kint, a Szovjetben, 1917-ben! Nektek izgaimas, régi törté­net, nekem pedig felejthetet­len szép emlék a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom minden eseménye. Már ame­lyiken én részt vettem annak idején Oroszországban. Hol is kezdjem? Talán olyan idős voltam, mint köztetek a legfiatalabb. A tizennyolcat még nem töl­töttem be, amikor elvittek a frontra. Innen indultam Tö­kölről 1915. májusában, jófor­mán gyerekfejjel, s ide is jöt­tem vissza sokat szenvedve, megemberesedve. Amikor a Kukulhegység lá­bánál bekerítették hadosztá­lyunkat én is fogságba estem. Lehettünk vagy kétszázezren. Ezt a sok éhező katonát Sztav- ropolba, az ólombányákba irá­nyították. Szörnyű élet volt akkor az ólombányákban. Et­től félt mindenki! Ütközet előtt így sóhajtottak a kato­nák: „az első vonaltól, meg az ólombányától ments meg, Uram, engem!” Nyolc hónapot húztam ott le. Nagy nehezen sikerült in­nen megszöknünk, s több tár­sammal Rosztovba mentünk, majd onnan jó sok gyaloglás után Moszkvába! Nem volt szerencsénk. Fáradtan, rongyo­san érkeztünk a városba, ahol mindjárt el is fogtak bennün­ket a cári tisztek, s újból fo­golytáborba kerültünk, ahon­nan egy vasútépítkezéshez kel­lett kijárnunk. A táborban járvány — kole­ra — pusztított. Reggel min­dig negyven-ötven társunkat vittük a meszesgödörbe. Ezt a tábort nagyon őrizték. Reményünk sem volt a szö­késre. Erőnk fogvását figyelve számoltuk a napokat: vajon meddig húzzuk még? Kegyet­lenek voltak az őrök, táncolt hátunkon, fejünkön a kancsu­ka. Az emberek sajnálták a hadifoglyot, s lopva ennivalót hoztak. Augusztus közepén új mun­kavezető jött hozzánk. Nem sok jót vártunk tőle. Megné­zett mindent, s arról beszélt, dolgozzunk lelkiismeretesen. Keserűen gondoltuk magunk­ban: minek, miért? Igen meglepődtünk és elgon­dolkoztunk, amikor Rajevsz- kij, a munkavezető harmad­nap kihirdette: — Megalakíthatják az ön- kormányzatot a táborban! — De nagy dolog volt ez! Mi lát­tuk el saját magunkat, s a rendért is mi voltunk a felelő­sek. Szabadabbak lettünk, a betegek otthon maradhattak, Rajevszkij meleg ruhát is ho­zatott. Sok száz magyar hadi­fogoly életét mentette meg ez­zel, ezen a kemény télen. November 15-e után, egyik reggel így búcsúzott: — Igyekezzenek haza! Gyű­lés lesz! Nehezen jött el az este. Ott voltunk mind, a tábor udva­rán. Vártuk. Ünnepélyes volt ^ arca> amikor azt mondta: — Elvtársak! Még nem tud­ják, hogy kitört a forradalom! A munkásosztály vette kezébe a hatalmat. Engem a párt kül­dött ide, azért, hogy magyaráz­zam meg, mi történt Oroszor­szágban! A nagyobb városok a bolsevikok kezén vannak. Le­nin elvtárs kijelentette: a föld a paraszté, a gyár a munkáso­ké! Egyszerű szavak, de milyen óriási volt a jelentőségük. Ra­jevszkij elvtárs kért bennün­ket, álljunk be a Vörös Gárdá­ba. Ö volt a vezérünk, vele In­dultunk a városba fegyvert szerezni. Iván Mitrofalovics cári ezredes városparancsnok azt kérdezte Rajevszkijtől. amikor felszólította, hogy hágyja el az épületet és adja át a fegyvereket: — Azt még megértem, hogy az oroszok ebben a zűrzava­ros időben elvesztik a fejüket és idejönnek, de mi közük van ehhez a magyar hadifoglyok­nak? Nem félsz attól, hogy a cár atyuska megharagszik rád az árulásért? — Nem félek! A magyarok­nak annyi közük van idejönni, mint nekünk. Ezek az emberek itt nem hadifoglyok, hanem a Vörös Gárda tagjai — muta­tott ránk Rajevszkij. Jólesett, amit mondott! Ott, a cári ezredes szobájában ha­gyott el kisebbségi érzésem, ott lettem ismét egész, szabad ember. Ä parancsnokság átvé­tele után Moszkvába indul­tunk. Míg odaértünk sok ezren csatlakoztak hozzánk. A „Csekla” zászlóaljhoz osztottak be bennünket. Magyar ember volt a parancsnoka: Jancsik Ferenc. Én is bejártam a Kremlbe őrségbe és vigyáz­tunk a városban a rendre. Március lehetett már, amikol

Next

/
Thumbnails
Contents