Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-26 / 227. szám

rui ji sere« 1967. SZEPTEMBER 26.. KEDD Országos tanácskozás Pest megye közreműködésévet A homoki szőlőtermesztés A DC-ből DCM lesz (L) M-betű, 150 millióért Cservenka Ferencné Pest megye szőlőtermesztésének jelenlegi helyzetéről és a felújítás feladatairól beszélt a tanácskozáson Kétnapos, országos szőlőter­mesztési tanácskozás kezdő­dött tegnap délelőtt Budapes­ten a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán. Az ankét tál össze­kapcsolt tapasztalatcserét a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium, a Magyar Agrártudományi Egyesület, az MSZMP Pest megyei Bizott­sága és a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága rendez­te. Az ország szőlővidékeiről, de különösen Pest, Bács-Kis- kun és Heves megye szőlőter­mesztő, borász szakemberein kívül részt vett a tanácskozá­son Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Pest megyei Párt- bizottság első titkára, dr. Tóth Mihály, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője, dr. Kozma Pál, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola rektora, Tamás Lász­ló, az MSZMP Heves megye Bizottságának titkára, Jámbo Miklós, a Pest megyei Párt­bizottság titkára. Oláh György a Bács-Kiskun megyei Tanác! Végrehajtó Bizottságának el nökhelyettese — s helyet fog Iáit az elnökségben, dr. Jeme j Pál, az Agrártudományi Egye­sület főtitkára, valamint Szé­kely István, a dánszentmiklce Micsurin Termeiőszövetkeze elnöke. Dr. Pénzes János, a Pest me­gyei Tanács elnökhelyettesé­nek megnyitó szavai után dr Tóth Mihály, a minisztériun üdvözletét tolmácsolta a ta­nácskozásnak, majd dr. Tom- pa Béla, a Mezőgazdasági é Élelmezésügyi Minisztériun termelésfejlesztési főosztály- vezetője tartotta meg vitain­dító előadását „Szőlőtermesz­tésünk jelenlegi helyzete és c felújítás feladata” címmel. Elöljáróban a szölőtermeszies népgazdaságunkban betöltött szerepéről beszélt. Hangsú­lyozta: kötelez bennünket a múlt, nem kevésbé a jelen, A tanácskozás feladata, kije­lölni, körvonalazni azt az utat, amely a szőlőtermesztés felvi­rágoztatásához vezet. Előadása további részében dr. Tompa Béla részletesen elemezte azo­kat a problémákat, amelyek napjainkban erre a fontos üzemágra jellemzők. Az ültet­vények legnagyobb része el­avult, kiöregedett, kisüzemi parcellákon található. Az új telepítéseknek csak csekély hányada fordult még termőre. Sok gondot okoz a szőlőm ü- velő gépek hiánya, emellett a fajtaösszetétel sem felel meg a követelményeknek. A har­madik ötéves terv alatt szőlő- területünk rekonstrukciójára van szükség. A vitában elsőként Cser- venka Ferencné „Pest me­gye szőlőtermesztésének je­lenlegi helyzete és a felújí-, tás feladata" címmel szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy Pest megye közgazdasági és ter­mészeti viszonyai különösen ; kedveznek a homoki szőlő- j termesztésnek. Ezt a lehető- i séget már a múlt században 1 felismerték s a Duna—Tisza közén közel kétszázezer hold szőlőt telepítettek. 1960-ig 1935-höz viszonyítva csök­kent a megye szőlőterülete. A második ötéves terv alatt azonban eddig soha nem ta­pasztalt ütemben igyekeztek pótolni a közös gazdaságok a lemaradást. Néhány év le­forgása alatt 13 542 katasz­teri hold nagyüzemi műve­lésre alkalmas szőlőt telepi­tettek. Cservenka Ferencné részletesen kitért azokra a problémákra, amelyek ne­hezítik a szőlőtermesztő gaz­daságok eredményesebb mun­káját, a szőlő- és gyümölcs­telepítési program megvaló­sítását. (A felszólalást lapunk szerdai számában közöljük.) Felszólalt a vitában dr. Kozma Pál, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola rektora. A gazdaságos szőlőtelepítési rendszer és termesztési mó­dok előnyeiről beszélt dr. Horváth Lajos, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet osztályvezetője, Tamás László, a Heves megyei Pártbizottság titkára Heves megye szőlő- termesztéséről, Oláh György, a Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának el­nökhelyettese, a Bács megye szőlőtermesztésével kapcsola­tos gondokról beszélt. Ma délelőtt az országos sző­lőtermesztési tanácskozás résztvevői a Kertészeti és Sző­lészeti Főiskola tangazdasá­gának budakeszi üzemegysé­gébe látogatnak, majd dél­után a dánszentmiklósi Mi- Termelőszövetkezetben rendezett tapasztalatcserén vesznek részt. ÉVM. 25. sz. Állami Építőipari Vállalat — mondja Ecsödi András, a mészmű beruházás vezetője. — 1966 tavaszán kezdték meg a felvonulást, s a teljes átadás határideje 1969. júliusa. A próbaüzemet a terv­előírás szerint 1963. december 31-én kell megkezdeni, de — s ebben döntő része a munka­versenynek, elsősorban a ju­bileumi versenynek van — szeretnénk jelentős időnyere­ségre szert tenni, s az első két kemence próbaüzemét mór a jövő év augusztusában meg­kezdeni. a parancsnokságra bejött egy zömök ember. Jancsik elvtár­sat kereste. Bekísértem hozzá. Beszélgettek csendesen, s az­tán az én főnököm csak annyit szólt: — Gyere velünk. A cári palotába mentünk. Minden emeleten, fordulóban vörösgárdista állt, meg sem moccant, amíg elhaladtunk mellette. Egy díszes terem­ben lemaradtam, mert pa­rancsnokom azt mondta: — Maradj itt! Jövünk mindjárt. El ne mozdulj, még ha másnap lépünk ki az ajtón, akkor se. — Elmúlt a délután, be is sötétedett. Kilenc óra lehetett, amikor a parancsnokom egy tiszttel elment, de nekem in­tett, hogy csak maradjak ott továbbra is. Ejfél körül meg­untam az álldogálást, meg kí­váncsi is voltam, miért várok, van-e bent valaki A belső, nagyon szép szobában az az ember ült, az asztalnál, akivel bejöttünk a palotába. Előtte sok-sok papír, meg jegyzet he­vert. Irt. Később megint be­néztem: akkor már oldalt for­dulva támasztotta kezével a fejét. Szunnyadt. Látszott az arcán, most aludhatott el a fáradtságtól. Csendesen behúz­tam az ajtót, s egészen a ki­lincsnél állva várakoztam. Amikor visszajött a parancs­nokom, mindjárt azt kérdezte: — Járt itt valaki? — Nem. — Nem ment "el? — Intett be a fejével. — Nem. Alszik. — Akkor jó. Vigyázz to­vább. Ö bement csendesen. Ügy öt perc múlva nyílt ismét az ajtó és kijöttek mind a ketten. Amikor elhagytuk a palotát, esett a hó, jó tiszta volt a le­vegő, élesen fújt a szél. Haj- nalodott. A kis zömök ember felhajtotta kabátja gallérját, s oroszul vidáman azt kérdezte: — Hideg van? Fáznak? Egy másik nagy házba kí­sértük át, ott barátságosan bú­csúzott el tőlünk. Amikor ma­gunkra maradtunk, azt kér­dezte, tőlem Jancsik: — Te, Feri! Tudod-e, ki volt ez az ember? — Honnan tudnám? — Akkor jól jegyezd meg. Lenin elvtárs volt, az ő álmára vigyáztál, amíg mi odajártunk. Meglásd, egyszer még nagyon büszke leszel erre! Mindig az is voltam, csak, amikor 1920 után hazajöttem és itthon börtönbe zártak, nem beszélhettem róla, csak Igaz barátaimnak. Most, nagyon jól esik visszaemlékezni azokra a nehéz küzdelmes napokra, a harcokra, s a végső összecsa­pásra, ami után megerősödött a szovjet hatalom. Jóleső ér­zés, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak egyszerű katonája lehettem. András Ida Munkalehetőség az ácsai asszonyoknak Falóra költözik a Sportára Ktsz — Az Április 4. Ktsz fördőrnfaa részlege Éveik óta folytat meddő megbeszéléseket Ocsa tanácsa gyárakkal, vállalatokkal, hogy akárcsak valamilyen bedolgo­zó részleget létesítsenek a köz­ségben, teremtsenek munkaal­kalmat a sok dolgozni akaró, de Pestre bejárni nem tudó asszonyoknak. Most végre egy­szerre két kisipari termelőszö­vetkezettel sikerült a tanács­nak megállapodást kötnie és még ez évben megindul a munka. Először a budapesti Csök­kent Munkaképességűek Áp­rilis 4 Kisipari Termelőszövet­kezete határozta el, hogy je­lentős befektetéssel megindít­ja bedolgozó részlegét Ocsán. Kétszázezer forintért megren­delte a községi építöbrigádnál a tanácsház udvarán álló épü­let tatarozását és bővítését, amelyet üzeme részére bérbe vett. Az építkezés jól halad, talán már novemberben 80— 100 ácsai asszony hozzáfoghat a külföldi exportra készülő fürdőruhák varrásához, Költözik a tanácfeiháza Az előbbi megállapodás után néhány nappal újabbat, még előnyösebbnek látszót kötött a tanács. A Sportárú Kisipari Termelőszövetkezet központja a fővárosból Öcsára hurcolko- dik és ugyancsak külföldi meg­rendelésre gyártott igen tetsze­tős kempingsátrak textilanya­gának varrásával, szabásával ad kereseti lehetőséget az ócsai asszonyoknak. A szövetkezet műhelyei, iro­dái számára azonban nagyobb helyiségek kellenek, tehát in­gatlant vásárol Öcsén. Miután legalkalmasabbnak a tágas községi tanácsházal találta, 700 000 forintért megveszi és az év végéig megfelelően át­alakítja. A tanács pedig egye­lőre ideiglenes otthonba köl­tözik, jövőre megépül a község távlati tervében kijelölt új központban, a korszerű tanács- háza. Az egész országban nagy a kavicsigény, sok az építkezés, Öcsán szintén. Csak ez idén, mostanáig 170 építkezési en­gedélyt adtak ki. Az építke­zéshez szükséges kavicsot pe­dig nagy távolságról, drága fuvarköltséggel szerzik be. Azután fel kellene tölteni az ócsai utcákat is, hogy esős időben ne süllyedjenek särba a járművek. Ennyi kavicsból mindenre tellene. Csak meg kellene nyitni a kavicsbányát, A két ktsz egyébként köte- aranybánya lenne az. lezte magát, hogy két éven be­lül legalább 500 asszonynak nyújt munkalehetőséget. Ezzel — ha nem is teljesen — de je­lentősen enyhül az ócsai asz- szonyok nyomasztó munka­problémája. Kavicsbánya — aranybánya A Pest megyei Tőzegkiter­melő Vállalat 800 hold ter­jedelmű ócsai bányájának két­harmada kimerült, a többit pedig 2—3 éven belül kiak­názzák. A terület utóhasznosí­tása a községi tanács feladata. Gondolkodtak is rajta az ócsaiak, mit tegyenek az egy­kori tőzegbányával, amíg a véletlen kiderítette, hogy he­lyén építkezéshez használható, viszonylag vékony agyagréteg alatt kavics található. Mégpe­dig olyan bőségesen, hogy egy próbafúrás 72 méter mélység­ben még mindig kavicsot ta­lált, de a fúró nem jutott át a kavicsrétegen. Egykor Duna- meder volt ez a rész. A tanácsnak azonban nincs anyagi fedezete a bánya meg­nyitására. Konkoly Pál közsé' gi tanácselnök tehát érintke­zésbe lépett a budapesti XVII. kerületi Rákosvölgye Mező- gazdasági Termelőszövetkezet­tel, amelynek a megye terüle­tén már három kavicsbányája van és rendelkezik a szüksé­ges gépi berendezésekkel. A tsz vezetői kijelentették, hogy elvileg hajlandók a köz­séggel társulni a kavics kiter­melésére. Mielőtt szerződést kötnek, természetesen szakér­tőkkel kívánják megvizsgálni a volt tőzegbánya talaját A vizsgálatra rövidesen sor ke­rül. A kitermelt kavics helyén 8—10 méter mély tavak keletkeznének. Már most szó­ba került, hogy azokat szintén közösen, haltenyésztésre hasz­nálnák fel. Több száz holdas halastó Budapest tőszomszéd­ságában, hát az már nem is arany-, egyenesen gyémántbá­nya lenne. Sz. E. A márvány is rokon Mielőtt a mészművel, s az építökkél ismerkednénk, nem árt megismerkedni magával a mészkővel. Csakhogy nem va­lami könnyű ismerkedés ez, mert az ásványi anyagok kö­zül az egyik legszélesebb kör­ben felhasznált anyag a CaC03, a mészkő. Az ebből égetett meszet használták már az egyiptomiak a piramisok építésénél, az ókori Görögor­szág, a római hirodalom. Mészkő a carrarai és az attikai márvány, a maorik tetaratan- ja, az olaszok travertinója épp­úgy, mint a Naszály-hegy kö­ve. Felépítő kristályainak nagysága teszi azután az egyi­ket értékes márvánnyá, a má­sikat hasznos, hétköznapi anyaggá. Minden földtörténeti korban jelen van a mészkő, s a mész- képződés, s mind többet hasz­nál föl belőle az ember, azon az egyszerű fölismerésnél fog­va, hogy az oltott mész a leve­gő széndioxid tartalmával egyesülve újra mészkővé szi­lárdul, tehát megköti, összefog­ja a habarcsba helyezett anya­got. Amíg azonban oltott mész lesz a mészkőből... Több kemerjsetípusban ége­tik a mészkövet: hazánkban általában boksákemeneékben — ez a legrégibb, a legpiszko­sabb, legembertelenebb mun­kát kívánó — kör- és akna­kemencékben. A DCM Mész- művében hat nagy kapacitású aknakemence működik majd: egy-egy napi teljesítménye 80 tonna égetett mész, s tíz tonna égetett mészből 23—28 m3 oltott mész lesz. Egy ton­na égetett mészhez viszont 1.7 tonna mészkő kell.,. fl közös nevező Kiskatonák csoportjával beszélgetek. Itt dolgoznak, zömmel földmunkát végeznek, ahogy másutt, itt sem számít különlegességnek jelenlétük, hiszen az M—7-es út építésé­től kezdve sok más helyen is megtalálhatók. — Jól érzik magukat? — Jól. Van egy kis por... itt is. meg onnétt is jön — s kezükkel a cementmű felé in­tenek. — A munka? — A munka? — Megy, ha csinálják — s nevetnek. — És ... csinálják? A kérdésre az egyik legille- tékesebb, Pitz Pál, a beruházó, a DCM műszaki ellenőre fe­lel: — Sikerült megtalálni a közös nevezőt a beruházó, a generál-kivitelező, az alvállal­kozók között. Ebbe beletar­toznak természetesen a kiska­tonák is. Mit értek közös ne­vező alatt? Azt, hogy szeren­csére nincsenek terméketlen viták, bürokratikus huzavo­nák. Gondok, problémáit per­sze vannak, de éppen az je­lenti a közös nevezőt, hogy senki nem a kibúvókat, ha­nem a megoldást keresi. Ez nagy dolog. Itt valóban min­denkinek fontos, hogy ne le­gyen határidő eltolódás, s en­nek tudható be, hogy az épí­tőipari vállalat több létesít­ményt jóval a határidő előtt átadott, s hogy a technológiai szerelés fő irányítója, a Gép­export Iroda is jelentős idő­előnnyel, mintegy négy hét nyereséggel dolgozik már. Mészáros Ottó (Következik: Az ember és az anyag) a lakosság, három esztendő alatt tehát a fogyasztás majd­nem megkétszereződött... 1 A fontosabb, a döntőbb üt tehát a cementmühöz vezető út volt a Naszály-hegy mészköve számára. Most, a cementmű ja­vításával, bővítésével egy idő­ben, megvalósul a második út is, melyen megkezdi ván- dbriósát a hegy köve; felépül az ország v legnagyobb ce­mentművének ikertestvére, a legnagyobb hazai mészüzem. Kapacitása: 144 ezer tonna Még néhány, sokatmondó számadat, hogy azután át­adjuk a helyet az — építők­nek. 1960-ban 584 000 tonna égetett meszet termeltek ha­zánkban, 1966-ban már 773 000 tonnát. A lakosság a kiske­reskedelemben 296 000 ton­nát vásárolt meg 1966-ban, 201 millió forint értékben. A Pest megyei forgalom égetett mészből 1963-ban 25 166 ton­na, 1966-ban 35 583 tonna volt. A DCM Mészinűvének évi kapacitása 144 ezer ton­na lesz, s ezzel a hazai mész- üzemek listavezetője. (Pest megye tanácsi iparhoz tartozó mészégető üzemei 1966-ban 29 758 tonna meszet termel­tek..) A főbejárattól jobbra út nyílik; ma még föld hányások, árkok jelzik, hol kapcsolódik a gyártelep főútjához, de rövi­desen — mivel nagyobb része már készen áll — már ezen juthat,el a látogató a születő mészműhöz. A nagy építkezé­sek megszokott, s mégis, min­iig új, izgalmas képe: föld- munkagépek, betonvasak föl­dön heverő, s már összeszerelt rengetege, kész és félkész épü­letek, alapozás. hegesztők gyújtotta fényes csillagok, fénymásolt tervek az irodák­ban, vagonok csikorgó futása a már kész pályaudvaron... — Az építkezés generál ki­vitelezője megyei vállalat, az 1963-ban kezdett dolgozni a magyar cementipar legna­gyobb üzeme, o Dunai Cement- és Mészmü; 1960-ban 1 571 000 tonna, 1966-ban már 2 601 000 tonna cementet termelt az iparág, s ebből a múlt eszten­dőben 860 195 tonnával, tehát majd’ egyharmaddal részese­dett maga a DCM. A három betű közül azonban eddig csak kettő volt igazán jogos: a D és a C. Az M most készül. Drága „betű” ez, 150 millió forintba kerül. Igaz, a mész- mű 150 millió forint értékű beruházása már csekélység a 2100 millió forinthoz mér­ten, amibe a cementmű ke­rült ... A műit: négy esztendő Négy esztendő alatt, mert mindössze ennyi a DCM múltja, megszokott látvány- nyá lett a váci Naszály- hegy tövében a kémény­triumvirátus. Száz méter ma­gasban fehér füstöt kap le vé­gükről a szél, s a hegyekről ér­kezve, a Duna felől erre te­kintve, egyaránt ők köszöntik elsőnek az érkezőt. 1959-ben, amikor kezdő stádiumba ju­tott a DCM-beruházás, 131 kg volt a cementtermelés egy főre jutó hazai kvótája. (Az iparilag fejlett országok­ban ez általában 300 kg fö­lött van.) 1966-ban ez a szám 250 kg-ra emelkedett, elsősor­ban a DCM termelte sok : százezer tonna cement ered- . menyeként. ; Egy gyár jelentősége leg- ( könnyebben számadatokkal mérhető. A korszerű építési . módok viharosan gyors tér- ' hódítása mind jobban elő­térbe állította a cementter- 1 melést. Hazánkban 1960-ban ' 1555 000 tonna, 1966-ban 1 2 372 000 tonna cementet i használtak fel, építettek be, i s ebből a kiskereskedelmi for- ] galom — tehát a lakosság | közvetlen vásárlása — 1966- , ban 424 700 tonnát tett ki, , 490 millió forint értékben. Pest megyében 1963-ban 1 33 329 tonna, 1966-ban 65 260 tonna cementet vásárolt meg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents