Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

4 1961. SZEPTEMBER 34., VASÁRNAP MÚLTUNK ŐRIZŐI Fiáker a „Pos!akocsi"-ná Frissen festett, nagy sárga ház hívja fel magára a fi­gyelmet Isaszegen. Udvarán még árulkodnak a tatarozás nyomai, de az épület kívülről már teljesen elkészült Oda­benn, a termekben szorgalmas munka folyik. A munka irá­nyítója egy alacsony, zömök, őszhajú ember: Szathmáry Zoltán. Fiatalos mozgásából nehéz arra következtetni, hogy maholnap már a hetve­nedik életévét tölti. A lelke, mozgatója mindannak, ami itt, ebben az épületben végre he­lyet kapott. Szathmáry Zoltán több, mint három évtizede gyűjti Isaszeg múltjának fellelhető tárgyait, emlékeit. Az ő érdeme, hogy október 22-én múzeummal^ gazdagodik a falu. A tárlókban most rendezik a gazdag gyűjteményt. Régészeti anyaga az óstengerre utaló hordalékanyag és megkövese­dett fa leleteivel kezdődik, kőkorszakbeli balta és kőszer­szám darabokkal folytatódik, de található benne rézcsákány és rézkori edény, későbronz­kori tokosbalta és sok egyéb, több ezer éves lelet. — Az alakuló isaszegi mú­zeumot elsősorban mégsem ré­gészeti leletei teszik jelentős­sé — mond véleményt dr. Uip- tay Ervin, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosz­tályának vezetője, aki eljött, hogy megtekintse a születő múzeum munkálatait —, ha­nem igen gazdag hadtörténel­mi anyaga, amely főleg az isaszegi csatára vonatkozik, továbbá a Tanácsköztársaság idejének dokumentációja és a II. világháborúval kapcsolatos gazdag fegyveranyaga. Abban, hogy ez a múzeum létrejöhetett, vagy szerepe van a helyi tanácsnak, amely otthont biztosított a sok érté­kes tárgynak. — Régi tervünk válik va­ményt. A tanács kötelességé­nek tartotta, hogy épületet biztosítson e becses emlékek megőrzésére és közkinccsé té­telére. Múzeumi hónap — Az isaszegi múzeum ün­nepélyes megnyitására az ok­tóberben megrendezésre ke­rülő VI. országos múzeumi hónap keretében kerül sor — tájékoztat dr. Mezősi Károly, a Pest megyei múzeumok igazgatója. — Ez lesz me­gyénk tizenhatodik múzeuma Az új isaszegi múzeum megnyitása jelentős eseménye lesz nemcsak’ a község életé­nek, hanem a megye múzeum- ' ügyének is. — Igen, így igaz — mond­ja dr. Mezősi Károly. — A múzeumok tudományos, gyűj­tő- és feldolgozó munkája ta­lán sohasem volt olyan idő­szerű és sürgető, mint nap­jainkban, a mezőgazdaság és az ipar rohamos fejlődése idején. Máról holnapra válto­zik a határ, a falu képe. A mélyen szántó eke nyomán ős­kori temetők és lakóhelyek ke­rülnek napvilágra, eltűnnek a dűlőnevek, elhordják a kunhalmokat, nem használják tovább a régi mezőgazdasági eszközöket. A régi paraszthá­zakat lebontják, új anyagból és stílusban épülnek a falusi házak, a falvak egész külseje megváltozik. Az emberek el­hagyják őseik ruháját, meg­szűnik a népviselet, kicserélik bútoraikat, használati tárgyai­kat. Régi foglalkozások, kis­ipari ágak teljesen megszűn­nek. Népszokásokat, mondá­kat, dalokat, népművészetet, sőt nyelvet felejtenek el, a folklór maradványai már csak a legidősebb emberek körében kutathatók. Sok muzeológus kellene mindezek felkutatásá­ra, összegyűjtésére, megmen­tésére. Nagyon kell örülnünk, hogy ennek a gyors, évszáza­dok szokásait és hagyományait lóra — mondja Bodrogi And­rás tanácselnök —, a múzeum megnyitásával. Szathmáry Zoltán és az esztendők óta aktívan működő, több, mint ötventogú műemlék- és mú­zeumbarátok köre gyűjtötte össze nagy szorgalommal a községben és a határban fel­lelhető történelmi emlékeket, a több, mint százéves sírke­reszttől az osztrák ágyúgolyó­kon és más fegyvereken át egészen a közelmúlt népvise­letéig terjedő gazdag gyűjte­Szabás-varrás tanfolyam kezdődik 1967. SZEPT. 20-ÁN a Vác Városi Madách Imre Művelődési Ház I. emelet 12-es helyiségében. Beiratkozási díj: 75,— Ft (Lenin út 58.) ♦ TANFOLYAMVEZETŐ: RÓZSAHEGYI ANDRÁSNÉ Kelenföldi Hőerőmű Vállalat Bp. XI., Budafoki út 52. FELVESZ férfi segédmunkásokat 18 éves kortól. Munkásszállást biztosítunk Ozemi konyha van. Útiköltséget még felvétel esetén sem térítünk. eltüntető gyökeres változás­nak az idején az egyes falvak­ban, így például Isaszegen akadtak és akadnák a múlt emlékeit gyűjtő, megőrző, helytörténeti gyűjteményeket, falumúzeumokat létrehozó lel­kes emberek, mint például Szathmáry Zoltán. Az isaszegi múzeum meg­nyitása azonban csak egyik eseménye lesz az igen gazdag múzeumi programnak. Hu­szonhat kiállítás, harmincöt előadás és harminc különféle rendezvény szerepel az októ­beri múzeumi programban. A kiállítások és előadások jelen­tős része a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötve­nedik évfordulójának állít emléket. Emlékkiállítást ren­deznek többek között Aszó­don, Cegléden, Dömsödön, Nagykőrösön, Vácott, Szent­endrén és Ráckevén. Uj köntösben a szadai műteremház A nyáron mesteremberek vették birtokukba a szadai Székely Bertalan emlékházat. A Művelődésügyi Miniszté­rium és a Pest megyei Múzeu­mok igazgatósága biztosította a költségeket, hogy a Schulek Frigyes tervezte, 1890-ben épült műteremház, mely két évtizedig Székely Bertalan al­kotóműhelye volt, újra a régi szépségében pompázzon. — Még a falak és az ajtók, ablakok színe is ugyanolyan most, mint volt a nagy festő­művész életében — kalauzol Tóth Rezső, az emlékház ve­zetője. — Nagy szükség volt a mű­teremház rendbehozatalára — mondja Márfy Albin, a Nem­zeti Galéria igazgatóhelyette­se —j mivel tervünkben sze­repel, hogy időnként, rövid időközökre kölcsönadjuk a szadai emlékháznak Székely Bertalan néhány eredeti alko­tását. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha ezeknek a. nagy értékű képeknek megfelelő kiállítólehetőséget tudunk te­remteni. Tóth Rezső boldogan újsá­golja: — Jó ütemben végzik a munkát. A tervek szerint ok­tóber elsejének délutánján Hol találunk még a fővárosban lovakat? Budapesten bizony már csak elvétve láthatunk; vagy a versenypályákon vagy csak a külső kerületekben. De a romantikus „Postakocsi” vendéglőnél mindig áH egy fiáker, amely ideszállítja a vendégeket (MTI — Foto) Warrenné mestersége nyitjuk meg újra az emlékház kapuját az érdeklődők előtt. Jubileum Cegléden A múzeumi hónap keretében két kiállítás nyílik a ceglédi Kossuth Múzeumban. A nagy október fényében című kiállí­tás a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom ötvenedik év­fordulója alkalmából nyílik. A másik, amely október egy­től tekinthető meg, a Kossuth Múzeum ötvenedik évfordu­lóját köszönti. — A Kossuth-hagyományo- kat őrző ceglédi lakosság 1896-ban a nagy államférfi fiát, Kossuth Ferencet válasz­totta országgyűlési követévé — emlékezik dr. Mezősi Ká­roly. — Ö adományozta Ceg- lég városának azt az egyedül­álló, nagyértékű ereklyegyűj­teményt, amellyel a Kossuth Múzeum alapjait vetette meg. A múzeum azonban csak ké­sőbb, 1917-ben, Sárkány Jó­zsef gimnáziumi tanár kezde­ményezésére jött létre, ponto­san ötven esztendeje. Jelenleg mintegy hétszáz eredeti Kos­suth- és negyvennyolcas em­léktárgy van a múzeum birto­kában s ezzel az ország leg­gazdagabb Kossuth-gyűjtemé- nye. A megnyitó napján ben­sőséges ünnepséget rendeznek a nyolcvan esztendős Sárkány József tiszteletére, aki egész életében áldozatos és fáradha­tatlan munkát végzett a két ízben is szinte teljesen elpusz­tult múzeum fenntartása ér­dekében. ★ Pest megyében a múzeu­mok, emlékházak, emlékszo­bák és helytörténeti gyűjte­mények száma ma már mint­egy harminc. Igaz, hogy nincs köztük egy sem, amely ere­detileg múzeumnak épült vol­na, de gazdag anyaguk s az utókor tisztelete és kegyelete így is emlékhellyé szentelte az egykor legváltozatosabb ren­deltetésű épületeket. Tavaly a múzeumi hónap keretében több, mint húszezren keresték fel a megye múzeumait. A rö­videsen megnyíló V. országos múzeumi hónap rendezvényei .biztosan újabb ezrekben kel­tik fel az érdeklődést a múlt megismerése, a múzeumok lá­togatása iránt. Prukner Pál Péntek délelőtt kezdődött a Katona József Színház főpró­ba-premierje, amelyet a szak­emberek és a közönség egya­ránt nagy érdeklődéssel várt. G. B. Shaw: Warrenné mester­sége c. művét mutatták be a Nemzeti Színház művészei. A közönségben még élénken él a jó néhány évvel ezelőtti Warrenné-előadás, melyben a címszerepet Ladomerszky Margit játszotta. A jelenlegi szereposztás — a címszerep­ben Mezei Máriával, a többi szerepben Béres Ilonával, Fü- löp Zsigmonddal, Velencei Ist­vánnál, Rajz Jánossal és Ba­lázs Samuval — ugyancsak jó előadást ígért. A főpróba izgalma emléke­zetessé tette ezt a délelőtti előadást. A közönség — szín­házi szakemberek, a sajtó képviselői és színházszerető laikusok egyaránt — szinte az első perctől kezdve érezte és tudta, hogy az évekkel ezelőtti W arren né-előadáshoz mérve is, kitűnő előadásnak tapsol­hat. A siker fő részese Mezei Mária. Azokban a jelenetek­ben, amelyekben színpadon van, ő mozgatja szinte még a cselekményt is. Méltó partne­re és színpadi ellenpontja Bé­res Ilona, aki a kezdeti mere­vebb és hangilag is gyengébb perceket is feledtetni tudta. Balázs Samu és Velencei Ist­ván kettőséből Balázs sokkal karakteresebb, tisztább figurát ad. Velencéi talán kissé körvo- nalazatlanul érzi szerepét. Rajz János a tiszteletes sze­repében eddigi színpadi szere­peinek egyik legpompásabb figuráját formálta meg, az el­ső pillanattól az utolsóig min­den mozdulatában hiteles ala­kítást nyújt. Frank szerepét Fülöp Zsig- mond játszotta. Helyenként elsöprő kamaszos bájjal, szim­patikus romlottsággal és len­dülettel, kár, hogy a nagyobb érzelmi detonációknál igen halvány. A négy felvonásvégen egy­re erősödő taps a produkció egységes színvonalát dicséri. A díszletek — Varga Iván mun­kája — és a jelmezek, melye­ket Vágó Nelly tervezett, ide­ális környezetet nyújtottak. Külön említést érdemel a szín­pad szecessziós vonalú kerete, melynek oroszlánrésze volt a kor hangulatának felidézésé­ben. A Warrenné mestersége mű­sorra tűzésével a Katona Jó­zsef Színház új sikersorozatot indított meg. Kertész László Egy negye«! fordulat Antiszociális kiiriilntényeh a Ceglédi Téglagyárban A Ceglédi Téglagyár jó üzem. Az utóbbi két esztendőben többet fejlődött, mint megelőzőleg tíz év alatt. 1964-ben 71 dolgozó 8 millió 700 ezer téglát gyártott. 1967-ben, a közben 140-es létszámra szaporodott munkásgárda csaknem húszmil­lió téglát ad a népgazdaságnak. Üj gépsorok épültek, a gyár Mezőtúron székelő igazgatósága sokat tett azért, hogy ceglédi telepe korszerű nagyüzemmé fejlődhessen az évek során. A fentieken kívül azonban másról is híres a Ceglédi Tég­lagyár. A szakszervezeti sajtóban többször szerepelt elhanya­golt s a legminimálisabb igényt sem kielégítő szociális létesít­ményei miatt. Ezek megszüntetését a tröszt, valamint a mező­túri igazgatóság 1966. március 1-re ígérte... Nézzünk szét a gyárban. Fürdő, víz nélkül — düledező barakkok Az irodák egy düledező épületben vannak, három piszkos szobácskábán. Ebben a pillanatban 140 ember számára két kis helyiség — egyenként kétszer háromméteresek — jut öltöző- i nek és alig valamivel nagyobb $ fürdő is. Ez persze hiába le­hetne akkora is, mint a Népstadion, mert a kazánból csak annyi meleg víz csordogál, amennyivel legfeljebb 8—10 ember tud megfürdeni. Hosszú huzavona után egy régi gépházat át­alakítottak fürdővé és öltözővé. Az újság már a tavaszon je­lezte, hogy átadták az új fürdőt... Azonban az igazság az, hogy o víz még nem ért el az új kazánig. Fél éve folyik a munka, most már talán csak százötven méter kábelen múlna a dolog...» A gyár területén 11 család lakik düledező, barakk laká­sokban. E kis viskók nagyrészt akadályozzák a gyár további fejlődését is, mert nem egy, fontos szállító vonal útjába es­nek. Emberi lakás céljára a legtöbbjük alkalmatlan. Pihenni lehetetlen bennük, mert az ablakok alatt éjjel-nappal, csiko­rognak a csillék. A tervek és a valóság A gyár nyomasztó szociális gondjain enyhíteni látszott az | a lehetőség, hogy az üzemmel szémben elnéptelenedett egy is- ' kola. A Művelődésügyi Minisztérium hosszas tárgyalások után átadta a gyárnak az épületet. Helyette egy napközi célját szolgáló magáningatlant vásá­rolt meg az üzem 430 000 fo­rintért. Az eredeti tervek sze­rint az iskolaépületben kapott volna helyet az üzemi étkező és konyha, a párthelyiség, a KISZ-klub és könyvtár, valamint itt alakítottak volna ki egy lakást a telepvezető számára. A megvalósítás folyamán azonban csak az egyik tante­remből lett üzemi étkezde — egyben kultúrterem — valamint a folyosó egy lefalazott részéből mosogató helyiség. Az épü­let megmaradó részében a telepvezető részére alakítottak ki egy — négyszobás lakást... ! Halmi Ferenc, az üzem szakszervezeti bizottságának tit­kára erről így beszél: — Természetes, hogy Varga Ferenc telepvezetőnek kellett lakás. Hosszú éveken át ő is a gyár területén lakott egy nyo­morult szoba-konyhában. De azt mindenki túlzásnak tartja, hogy harmadmagával lakik egy négyszobás lakásban... Ere­detileg arról volt szó, hogy az iskolaépületben kap egy közös szobát a párt- és a szakszervezet, egyet pedig a KISZ-esek. Nem beszélve arról, hogy az épület háta mögött is van egy külön kis ház, melyből lehetne valamit csinálni, de ebben a pillanatban a telepvezető galambtenyészete van benne ... Megnéztem a kis házat. Nem valami fényes palota, de valóban elképzelhető, hogy egy kis társadalmi munkával klub­bá alakíthatnák. Klub helyeit — Hogy képzeli el? Klubot, a disznóól mellé! — mondta később Varga Ferenc telepvezető. — Kié a disznóól? — Az enyém... — hangzott a válasz. Félreértés ne essék: a legmeszemenőbben egyet kell ér­teni azzal, hogy Varga Ferenc, aki kiváló gazdasági vezető, mint mondják a gyárért él és az ő keze alatt növekedett te­kintélyes nagyüzemmé ez a kis vidéki téglaégető, megérdemel itt egy lakást. A háromműszakos üzemnél a leghelyesebb, ha a telepvezető mindig elérhető közelségben lakik. Helyes a mezőtúri igazgatóság célja, hogy a telepvezetőt a gyárhoz kös­se... De ez csak abban az esetben jó, ha ezzel egyidejűleg megoldják a többi feszítő szociális problémát is. Jogos vélemények Valóban jogosnak tetszik az üzem dolgozóinak aggálya: — Nem lett volna elég a telepvezetőnek egy kétszobás lakás? Nem kellett volna előzőleg megoldani a fürdőt, az öl-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents