Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-24 / 226. szám
1967. SZEPTEMBER 84, VASÁRNAP ~“&Círiap Egyenesben... jyohát, ilyet — Emil és Elek két régi jó ismerős, annyi i V hosszú év után ismét összefutott. De — oh —, Emil láthatóan lehangolt, orra hosszan nyúlik a keserű ajak fölé, a gondterhelt ráncok övezetéből nyugtalan szemek merednek a vakvilágba. S a derült mosolyú Elek rögtön magyarázatot is kap, miről van szó. Úgy, hogy azonnal részvevőén ingatja fejét s együttérző — a, a, a — felkiáltásokat adagol. — Kérlek, kérlek, unom már az egészet, nem is tudom, mit csinálok, ez azért több a soknál. Ügy volt, hogy tegnap beköltözhetünk a Szabadság-hegyi öröklakásba, s erre kiderül, valami apró-cseprő műszaki hiba miatt csak a jövő héten lehet. — A, a, a! — Ja, bizony, s közben a zongorát már odarendeltem, Pasarétről már kijelentkeztem, a lakásszentelőre meg ösz- szecsődítettem a haverokat, s micsoda blama, most mondhatom le. — A, a. a! — Barátom, napok óta gyógyszeren élek, kezem-lá- bam görcs rángatja, s akkor még ráadásul kocsim sincs. A Wartburgot eladtam, s mondom, veszek egy Skodát — erre mi történik? mi? mi? azt a színt az úristennek se tudom megkapni, amit szeretnék!-—A,' a, a! — Igen, igen, akár hiszed, akár nem, hát akkor tudod mit, inkább ne is legyen, inkább járok taxin vagy nem bánom: buszon, sőt, amint látod, gyalog, fuj, mindez Európában történik, hát most szólj hozzá! — A, a, a! — Jajaj, így van ez, az ember csak gürcöl, látszatja meg nincs. Igazán, nem is tudom, mit csinálnék, ha még gyerekem is lenne — elképesztő állapotok ezek. És nincs kiút — az idén egy kicsit leugrottunk az asszonnyal Párizsba —, hát azt hiszed, ki lehetett kapcsolódni? Ott is folyton arra gondoltam, mi lesz velünk, ha hazamegyünk. S akkor még Hilda folyton azon hallucinált, hogy égve hagyta a gázt! — A, a, a —, de nem hagyta égve? — Szerencsére nem, de az újságot azt nem mondtuk le — képzeld, egy hónapon át dobálgatták be az üres előszobába! — A, a, a! — Na, persze az ember nem gép, fölmondják az idegek a szolgálatot és — kész! Ott a sokk! — A, a, a! — De nem is untatlak tovább. Mesélj már magadról! Hogy vagytok? Mire mentetek? Legalább te mondj valami szépet. Elek ajkán ismét szelíd mosoly hullámzott, könnyedén vállat vont. — Mit mondjak, csakugyan nem panaszkodhatom. Egy évig voltam szívtrombózissal kórházban, s nézd, már járok! Persze leszázalékoltak, s ha a feleségem nem is dolgozhat, ne felejtsd el, hogy öt gyerek után kapunk családi pótlékot. A legnagyobb fiam, az meg már sofőr, most ugyan börtönben van, mert gázolt, de onnan is küld haza pénzt, s akkor még a konyhát is kiadtuk albérletbe egy jóravaló fiatalembernek. A múlt héten az asszony vett egy kuktát —, ha látnád, milyen pompásan működik, s még az idén okvetlenül kicseréljük a fregolit is! S annyit csak összespórolunk jövőre, hogy egy kicsit lemehessünk Lajosmizsére, azt mondják, ott nagyszerű a levegő s igen olcsón lehet kecsketejet venni. Márpedig a gyerekek.., Ebben a pillanatban Emil közbevágott. — A, nézd, itt egy taxi — taxi! taxi! — S már a kocsi hágcsójáról kiáltotta a búcsúszavakat: — Hát szervusz, szervusz öregem — irigyellek, öröm volt hallani, hogy legalább ti egyenesben vagytok... Nagy S. József Országos szőlőtermesztési tanácskozás Pest megye rendezésében Nagyszabású, kétnapos országos szőlőtermesztési tanácskozást tartanak szeptember 25-én és 26-án, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán. Az an- kéttal összekapcsolt tapasztalatcserét a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Magyar Agrártudományi Egyesület, az MSZMP Pest megyei Bizottsága, és a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága rendezi, A kétnapos eseménysorozatot hétfő délelőtt fél tíz órai kezdettel dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes nyitja meg a főiskola nagytermében. Dr. Tompa Béla minisztériumi osztályvezető tart előadást a szőlőtermesztésről. majd Cservenka Fe- rencné, az MSZMP Központi Bizottsága tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára „Pest megye szőlőtermesztésének jelenlegi helyzete és fejlesztése” címmel szólal fel. Dr. Kozma Pál. a főiskola rektora, és dr. Borbás Lajos, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet osztályvezetője, valamint Tamás László, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára tart előadást. Kedden a tanácskozás részvevői a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tangazdaságának budakeszi üzemegységébe látogatnak, délután pedig a dánszent- miklósi Micsurin Termelőszövetkezetben rendezett bemutatót tekintik meg. Megkezdődött az aszúsodás — Tokaj-Hegyalfán A világhírű tokaj-hegyaljai borvidéken .Aranyat ért” az utóbbi napok esős időjárása. Az elmúlt tíz nap alatt Tarca- lon, Mádon, A baújszántón több csapadék hullott, mini májustól augusztus végéig ösz- szesen. A déli fekvésű szőlőskertekben, így a mádi Disznókon és a Sajgón, a tarcali Terézián és a történelmi nevezetességű Szarvas szőlőben a lédús bogyók héja „megpattant”, s megkezdődött a nemesrothadás, az aszúsodás. GYAKORLATON (Foto: MTI) A túrái utánpótlás Egy szakközépiskola problémái és eredményei Mintegy két évvel ezelőtt különös levél érkezett szerkesztőségünkbe a túrái általános iskola igazgatójától. Egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a feladó feljelentette önmagát. Azaz pontosabban, az akkor még a helyi általános iskola kebelében működő, kertészeti tagozatú mezőgazdasági szakgimnáziumot. A levélíró úgy vélekedett, hogy az iskola majdhogynem becsapja saját tanítványait: legalábbis nem azt nyújtja, amit a nevében ígér. A diákokat a termelőszövetkezeti gyakorlaton segédmunkás tevékenységre fogják. Az érettségi utáni lehetőségeik is eldöntetlenek. A túrái iskolaigazgató két évvel ezelőtti tudósítása ném tartalmazott meglepő hírt. Mindössze azt, hogy az ottani szakgimnáziumban is jelentkeztek az iskolatípus országosan általános problémái. Nézzük, mi a helyzet ma a | nos, a megyei tervezőiroda as tözőt? Lehetséges az, hogy százötven méter kábelen múljon száznegyven ember tisztálkodása? Miféle gondoskodás az a dolgozókról, hogy bár régen tető alatt van az öltöző, mégis a rozzant, piszkos, tenyérnyi zúgban öltözik a gyár 140 embere, ahol mindössze hat vasszekrény szolgál a ruhák tárolására. Hozzáteszem: a több millió forintos beruházás mellett a mezőtúri vállalatnak is tellett volttá egy kétszobás telepvezetői lakás felépítésére, és ebben az esetben a megkapott iskola megoldotta volna az összes szociális gondot, beleértve egy kis munkásszállást is. Persze, ami a telepvezetői lakást illeti, az létezik most is. Csak a leváltott telepvezető lakik benne, aki jelenleg az abo- nyi téglagyárban dolgozik. Ez tehát a második telepvezetői lakás. Nem akarok elméskedni; de mégis megkérdem: mi lesz, ha egyszer Varga Ferenc is állást változtat? Ö mondta: — Gondolkodom, hogy egyáltalán elvállalom-e január 1-től a gyár vezetését? Újra és újra le kell rögzíteni: senki nem akarja Varga Ferenc jogait csökkenteni. Csak arra kellett volna vigyázni, hogy e jogok ne a dolgozók szintén jogos követeléseinek rovására elégíttessenek ki. íratlan etikai törvények is vannak. Es ha már itt tartunk: ha négyszázharmincezer forint volt erre az épületre, nem hiszem, hogy akadálya lett volna a fürdő é& az öltöző befejezésének ... íme az iskola felhasználásának módjáról éppen azok nem tudnak, akik az ügyben eljártak és a gyár számára az épületet megszerezték. Éppúgy nem kérték ki a véleményüket, mint ahogy nem hallgatták meg az üzem dolgozóit és szakszervezeti bizottságát sem. Furcsa haj vágás Az érintettek nélkül — Maguk szóltak Varga Ferenc beköltözése ellen? — kérdem a szakszervezeti titkárt. — Mi az utolsó pillanatig abban voltunk, hogy minden az eredeti terv szerint történik. Csak akkor tudtuk meg a dolgot, amikor a telepvezető elfoglalta az összes helyiséget. — Nem is négyszobás — mondja Varga Ferenc. — A negyedik szoba olyan kicsi, hogy csak egy dohányzógarnitúra fér el benne ... ^ — Megnézhetném a lakást? — kérdem. — Most nem ... Nagy a rendetlenség ... hangzik az elutasítás. Az iskolaépület megszerzésében akkor tevékenyen közreműködött a Ceglédi Városi Pártbizottság és az építők megyei szakszervezeti bizottsága is. — En nem tudom, mi lett azután az iskolával... Ügy tudom, ott kapott Varga elvtárs is lakást, de azóta nem láttam az épületet — mondja Sági Ferenc, a pártbizottság agit-prop.- titkára. — Ügy tudom, hogy megoldották a szociális problémákat •— tájékoztat Péri András, a szakszervezet megyei bizottságának munkatársa. — Tudja, nekünk már súlyos nézeteltéréseink voltak a tröszttel és a vállalattal is a ceglédi telep miatt. Azt ígérték, hogy még az elmúlt évben megoldanak mindent ... Es befejezésül csak egy kis epizód, mely talán sejtetni enged valamit az itteni állapotokból: Prohászka László, fiatal lakatos. 17 esztendős. A televízióban példaképeket talál. Zoránt, Illést, szóval mindazokat, akik a neki tetsző dalokat éneklik. A városban is egyre több fiú szalad hosszú hajjal. Ö is megnöveszti a haját. Én nem láttam, hogy festett a nagy üstökével, biztos vagyok, hogy nem lehetett épületes látvány. Aztán hivatják a telepvezetőhöz: — Na, itt a borbély, kiskomám. Most pedig levágatod a hajad. A telepvezetői irodában már csattogtatja is ollóját a ház- hoz szállított Figaró. A gyerek egy ideig szabódik, aztán mint Sámsonnak egykoron, porbahull a férfiú éke... — Miért engedte, hogy levágják a haját? — A telepvezető elvtárs, azt mondta, hogy akkor nem véglegesít. — Ki határozta meg a frizurát? — O. Azt mondta, hogy Vitrai-frizurát nyirat nekem... Íme: ez is a dolgozókkal való bánásmód... Ugyanakkor Varga Ferencről legalább ennyi jót is el kell mondani. Munkájáról beszédes dokumentációt szolgáltatnak a gyár eredményei. Az emberek tudják, hogy a gyár neki köszönheti létét, hiszen évekkel ezelőtt már halálra ítélték ezt a korszerűtlen telepet. ^ — A jelenléte is elég volt ahhoz, hogy az emberek fellelkesüljenek — mondja Sági László brigádvezető. • • — Persze mostanában néha igazságtalan. Elnézi a lazaságokat, máskor indokolatlanul szigorú ... Ez persze újabb lazaságokat szül... Többet tehetett volna a benti szociális viszonyok megjavításáért is... Varga Ferenc most ezt mondja: — Csalódtam az emberekben ... Képesek voltak ellenem intrikálni. Ezt a Halmi Ferit is csodálom... Pedig nyilvánvaló, hogyha Varga Ferenc annak idején megtárgyalja szándékát a szakszervezettel, ha meghallgatja véleményüket, ha a fiatalok hajviselete helyett a gondoskodásukkal törődik, ha a dolgozók éppúgy közéjük valónak érzik, mint a nagy felfutás idején, akkor nem kell csalódnia az emberekben. Az emberekben csak az csalódik, aki elfordul tőlük. Még akkor, is, ha — mint ez Varga Ferenc esetében történt — csak egy fél, vagy negyed fordulatot tesz... Ősz Ferenc túrái mezőgazdasági szakközépiskolában? Még 1965-ben beköltözhettek a négy tantermet, külön előadótermet, klubhelyiséget magába foglaló, szép új épületbe, tavaly szeptemberben pedig különváltak a helyi általános iskolától. Tanulóik legnagyobb része azokból a környékbeli fiatalokból verbuválódott, akiknek nem sikerült bejutniuk a közeli technikumokba, gimnáziumokba. Az új túrái szakközépiskola lelkes, fiatal pedagógusgárdájának nagy érdeme, hogy ennek ellenére sem mondtak le az igényességről. Egy leendő komoly, és színvonalas középiskola hírnevét alapozták meg rögtön az indulásnál. Már kezdetben magas követelményeket támasztottak: a jelenlegi harmadik osztály például ma már csak 23 tanulóból áll, holott az elsőben 41-en indultak. Időközben öten saját elhatározásuk alapján kimaradtak, 13-at pedig az iskola maga bírt más belátásra. De a megmaradtakat teljes erőből segítik. A távolabbról bejáró gyerekeknek például lehetővé tették a bentlakást. Húsz lány az egyik tanterembe helyezett internátusbán (80 ezer forintba került), körülbelül ugyanannyi fiú pedig úgynevezett extemátusban lakik. Utóbbiak, akik szintén az iskolában étkeznek, mintegy havi 100 forintot fizetnek magán szállásadóiknak. Az iskola szigorának egyik eredménye, hogy az idén érettségizett osztályból nyolc diákot vettek fel egyetemre, vagy felsőfokú technikumba. Jó hírnevüket az is bizonyítja, hogy négy budapesti növendékük van, akik őszintén érdeklődnek a mező- gazdaság iránt. S vajon fejlődésük ellenére ma is ugyanazok a fő problémáik, mint két évvel ezelőtt? „A termelőszövetkezeti gyakorlatokon ma már az idő nyolcvan százalékában ott foglalkoztatják a gyerekeket, ahol kell” — így summázza az azóta elért eredményeket Kardos Imre, az önállósult gimnázium fiatal, új igazgatója. Ezenkívül a negyedévesek a második félévben gyakorlataikat a hatvani felsőfokú mező- gazdasági technikumban töltik, ahol megismerkednek a legkorszerűbb gépekkel, módszerekkel. Jövőre saját üvegházat és gépparkot terveznek. Erre 665 ezer forintot kaptak az idei keretből az Országos Tervhivataltól. Sajüvegház tervét csak októberre készíti el: így kérdéses, felépülhet-e még ez évben, s ha nem, jövőre megkapják-e a szükséges összeget? (Egy országos tervezői névjegyzéken szereplő mérnök szabványáron, márciusi határidővel elvállalta volna a tervezést; a túrái Építőipari Ktsz pedig, a dokumentáció birtokában, szeptembertől decemberig a kivitelezést.) S hogy áll a két évvel ezelőtti második fő problémájuk: mi lesz tanulóikkal az érettségi után? Itt továbbra is kérdőjelek sorozatával találkozunk. Ütközőpontokat teremt az, hogy a gyerekeket a szülők nagy része ma is azzal küldi az iskolába: „ne legyen paraszt”, hogy a tsz-ek — bármilyen furcsa is első hallásra, de ez a túrái iskola négyéves tapasztalata — nem veszik fel szívesen az itt végzett tanulókat, hogy eldöntetlen, voltaképpen mire is predesztinál az iskola; művelt szakmunkások képzése a célja, vagy középszintű vezetőké? Ügy hisszük, az élet, a gyakorlat jövőben választ ad e kérdésekre. A további gazdasági fejlődés bizonyára mindenütt a helyére állítja a szakértelemmel végzett fizikai munka becsületét. A tsz-ek pedig rákényszerülnek majd több speciálisan képzett embert alkalmazni. A különböző, középszintű vezetőállások betöltésénél pedig feltehetően a szükséges, hitelesítő iskolai bizonyítvány mellett egyre inkább a valódi tudás számít majd, szerezzék azt nappali vagy esti iskolában, a gyakorlati életben, vagy elméleti úton, középiskolában, főiskolán, tanfolyamon, vagv szak- , munkásképző intézetben, j A túrái mezőgazdasági szakgimnázium problémái tehát jelenleg sem mentesek az . iskolatípust mindenhol övező kérdőjelektől. De hiszen nemcsak a szakközépiskola, hanem az egész középszintű oktatás forrong, .vajúdik, s nem csak országosan, de az egész világon. A cél: megtalálni a mai életre és technikára, a n. ,i sebességre, a gyors változásokra legjobban felkészítő oktatási formákat. Ám ne feledjük: a túrái szakgimnázium problémáit is az eredmények szülték. Az, hogy ebben a tízezer lakosú faluban négy év alatt égj színvonalas középiskola jött 'étre, nagyon nagy dolog. Padányi Anna'
