Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-22 / 224. szám

Vb-iilést tartanak ma Úriban 15 óra­kor, ahol a szakmaközi bizott­ság munkáját tárgyalják. Holnap sportköri vezetőségválasztások Vezetőségválasztó taggyű­lés lesz a mendei sportegye­sületben este hat ómkor, a nyáregyházi, a maglódi, az ül­lői és a kávai sportkörökben pedig hét órakor. Valamennyi sportkör veze­tősége kéri a sporttársakat, hogy a taggyűlésen minél na­gyobb számban vegyenek részt. Taggyűlés — filmvetítéssel Monor község Vöröskereszt szervezete ma este fél hét órai kezdettel a községi tanácste­remben filmvetítéssel egybe­kötött taggyűlést tart. A vezetőség kéri a község lakosságát, hogy a taggyűlésen minél többen jelenjenek meg. M0N0B°vnei PEST ME GYE I. HÍRLAP IX. ÉVFOLYAM. «23. SZÁM 1961. SZEPTEMBER 22.. PÉNTEK Segédeszközük: a szaktudás és az emberismeret Pártépítő munka Monoron Harminc évvel ezelőtt — a korabeli vígjátékok tanúsága szerint — akkor jöttek, ami­kor már egy fillér sem volt a háznál. A családi konfliktus közepén felberregett a csengő, bejött a színpadra egy meg­nyerő modorú, lerázhatatlan úriember, aki villámgyorsan eladott a védekezésre képte­len, dúlt házaspárnak egy méregdrága festményt, vagy a világirodalom klasszikusait bőrkötésben. Tizenöt évvel ezelőtt azért kopogtak az ajtón, hogy az igazi irodalomra beszéljék rá Munkásportré Versenyben a fiatalokkal Szolid, csöndes szavú ember TI agy János, a monori magtisz­tító üzem zsákolómunkása. 1946 óta dolgozik egyfolytá­ban munkahelyén, s akik is­merik, elmondhatják: egyike azoknak, akinek életeleme a munka. Pedig az, amit Nagy János végez — férfimunka a javából. Naponta 150—200 má­zsa vetőmagot kell megmoz­gatnia. Elhangzik a munkaidő végét jelző gong, amikor meg­kezdi munkatársaival a máso­dik műszakot. Az idén kevés a munkaerő, hiány mutatkozik fizikai munkásban, egy em­bernek másfél helyett kell dol­goznia. A délutáni órákban el­fárad a láb, görcsbe rándul a kéz, s olykor-olykor szitokra nyílik a száj. Érthető ez, hi­szen nincs megállás, sürget a vagonkirakás, a fekbér, ki kell szolgálni a tisztítógépeket, várják a gazdaságok a vető­magot, stb. Nagy Jánost a vagonkira­kásnál találom. Zsáktoló ko­csin három zsákot egyensúlyoz a vékony deszkapallón. Meg­várom, amíg visszajön. — Mi van a térdével? — kérdezem. — A rámpán elestem, érzem még, de nem lehetek rá tekin­tettel — feleli. Valaki közbe­szól: — Ne higgyen neki, nem is tud elesni. Harsány nevetés... Tréfál­kozás közben kisebb a zsák súlya — ezt tartják ezek a ke­mény izmú emberek. — Most nem kell attól tar­tani, hogy nem lesz munka. — Ez jó, de a jóból is rrieg- árt a sok. Tavaly csak „szál­lingózott” a vetőmag, akkor az volt a baj, most meg az, hogy nincs megállás. — Emlékszem, tavaly a bő termést hiányolták? — Ez igaz. Akkor nyugodt a melós, ha van munka. Egy brigád azonban kevés. Egyes bértétel meg nem hoz pénzt. Nem azért mondom, mert elé­gedetlen vagyok, de van egy évben négy-öt hónap, amikor gyengébb a kereset. Eves vi­szonylatban kell mérlegre ten­ni a jövedelmet. A szocialista brigádmozga­lom beindításáról érdeklődöm. — Nehezen megy — mondja. — Többségünk, igaz fiatal, de mondja meg, mikor tanuljunk meg szórakozzunk, mert az is feltétel, nem? Egy évben na­gyon kevés idő jut erre. Meg aztán odahaza van egy kis kert, szőlő, azt is művelni kell. Ennek ellenére.én benne va­gyok, pedig 54 éves leszek. Lassan ürül a vagon, öten hordják a vetőmagot. Nagy János fiatalokat meghazudtoló fürgeséggel viszi a zsákokat. Oda kell figyelni, ahogy dol­gozik s arra is, amit mond. Hörömpő Jenő „Tisza" rizs „Tisza” néven kiváló minő­ségű, polietilén csomagolású rizst hoz forgalomba a kar­cagi hántolómalom. Koráb­ban a kereskedelem és a fo­gyasztók kifogásolták, hogy a papírdobozba előre csoma­golt rizs súlyhiányo6, mert a szemek gyakran kihulltak a do­bozból. A hántolómalom ezért most egykilós tételekben, po­lietilén zsákokba tasakolja a termést. Tekintve, hogy ja­nuár elsejétől új szabvány lép életbe, csak export minőségű rizst hoznak forgalomba bel­földön is. Mazsola a Trabantban Vajszínű Tra­bant áll a monori Ady utcán, a jár­da mentén. Vala­mi baj lehet vele, mert a vezetője zavartan matat a motorház körül. Látni rajta, hogy nem sokat konyít hozzá: fogalma sincs, hol keresse a hibát. Kezdő ve­zető lehet, autós nyelven szólva: „mazsola”. A környéken álldogáló srácok felfigyelnek rá, és csakhamar köré- sereglenek. — Bedöglött a pvc- jaguár... — állapítja meg egyikük. Társa ingerül­ten leinti, majd érdeklődve fordul a vezetőhöz. — Bácsi, mi ba­ja van a kocsi­nak? A férfi először nem válaszol, csu­pán az ismételt faggatásra pillant oda kelletlenül: — Nem húz a motor... — Bizonyára sluszt kapott a gyertya — véli a gyerek. — Ne játszd a szakértőt — mor­dul felé a tulaj­donos. — Már megnéztem. A gyertyáknak sem­mi bajuk. A fiú tűnődve megvakarja a ko­bakját, aztán is­mét megszólal: — Talán kicsú­szott az egyik henger kábele. Ezeknél a „szap­panos dobozoknál” ilyesmi előfor­dul ... A férfi lángvö­rös arccal morog valamit, s aztán mégiscsak odanyúl a kábelhez. Csak egy mozdulat, s máris felbúg a motor. A kis ta­nácsadó diadalit­tasan vigyorog, a vezető valami kö­szönésfélét mond és tovarobog. A gyerek — száza­dunk második fe­lének technikara- jongója — gúnyo­san néz utána, majd sóváran megjegyzi: — Micsoda kon­tár. Es ilyeneknek van kocsijuk... Baky László Egy aktatáska kultúra Az irodalom utazó követei az olvasástól idegenkedőket. A hőskorszakban ők adtak könyvet azoknak a kezébe, akiknek soha nem telt könyv­re, az olvasnivalót számukra a kalendárium jelentette. Akik ezekben a napokban járják az országot, ritka, ér­tékes sorozatokat ajánlanak, mezőgazdasági szakkönyveket hoznak, s kicsit az is a munkakörükbe tartozik, hogy formálják, irányítsák az irodalmi íz­lést. Kovács Jenő. a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat meg­bízásából ajánlja a Művészeti Lexikont, a magyar és külföl­di klasszikusokat, a mezőgaz­dasági szakirodalmat. Reggel Kecskeméten volt, kora dél­után már Monoron. Ö azok közé a kevesek közé tartozik, akik naponta forintban meg tudják mondani, mennyit dolgoztak. — Szívesen vásárolnak könyvet az emberek? — Általában Igen, de mert nekem mindig egy-egy ember­rel van dolgom, azt mondom inkább, a körülményektől függ. — Például, hogy van-e pén­zük? — Attól is, bár olyan kedvező részletfizetési fel­tételeket ajánlunk, hogy nagy anyagi megterhe­lést még egy drága sorozat vásárlása sem jelent. Bemen­tem egy pesti iskolába, és minden különösebb rábeszélés nélkül eladtam 1300 forint ér­tékű könyvet. A napokban a kollégám 2500 forint értékű könyvet adott el, én 250 fo­rint értékűt. — Ezek szerint a vásárlási szándék a lényeg, az, hogy az üzletfél tervei között szere­pel-e a könyvvásárlás? — Ha ez így lenne, akkor mi csak eladók lennénk. A könyv ngm cipő, vagy kabát, amit meg kell venni, mert anélkül nem lehet járni. A könyvhöz szoktatni kell az embereket, a pislákoló szándékot kell élesztget­nünk bennük. — Milyen segédeszközzel rendelkeznek? — Először is szakismeret kell hozzá, és emberismeret, rutin. Egy kicsit kollégák va­gyunk. Maga azért kérdez, hogy megtudja azt, amit az ember magától nem mond el idegennek. Én azért, hogy megismerjem, megtaláljam az emberek érzékeny pontját, il­letve megtudjam, milyen szel­lemi hiányérzetük van. Hogy megismerjem az érdeklődési körüket, s megtaláljam az ez­zel harmonizáló olvasnivalót. — Milyen fogadtatásban ré­szesülnek? — Attól függ, kihez kopo­gunk be. Általában intézmé­nyeket keresünk fel, vagy az intézmények által javasolt szerveket. — Szeret olvasni? — Hogyne. Olyat nem aján­lok másoknak, ami nekem nem tetszik. (d) A i gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése és megvalósítása miatt is kü­lönös fontosságú a párttag­ság műveltségi színvonalá­nak biztosítása és növelése. Ezt a követelményt a pártépi- tő munka során igyekeztek ér­vényesíteni a monori kommu­nisták. A felvett új tagok döntő többsége a termelőszövetke­zeti tagok és munkások so­raiból került ki. Az ilyen jellegű összetétel mellett is nőtt a nyolc általános is­kolai végzettséggel ren­delkezők arányszáma, sőt az érettségi vizsgával ren­delkező új tagok száma is nagyobb lett. Elhangzott a vita során az a vélemény is, hogy tagfelvéte­lek alkalmával elsősorban a fiatal, új belépők figyelmét kell felhívni, bizonyos iskolai végzettség elérésére, sőt ese­tenként kötelezően elő kell ír­ni számukra. Ezzel párhuza­mosan arra Is szükség van, hogy a szocializmus ügye iránt hű, a közösséget a párt soraiban hatékonyabban szol­gálni kívánó értelmiségieket az új tagok felvételénél kö­vetkezetesebben vegyék szá­mításba. Ezen a téren a pedagógusok, orvosok és a műszaki értelmiség ér­deklődésével lehet számol­ni, részben a gazdasági és tudo­mányos élet fejlődésének ha­tására. Az egyes emberek öntuda­tának fejlődéséhez és körül­ményeinek olyan alakulásá­hoz, amely lehetővé teszi szá­mukra a párttagsággal járó kötelezettségek vállalását, sokszor sok idő kell. Éppen ezért egyes régi elvtársak olyan kérdései, hogy hol volt eddig a felvételét kérő, miért nem lépett be korábban — nem szerencsések. A párttagság nem ugró­deszka, és nem ajánlóle­vél kivételezésekhez, vagy nagyobb anyagi előnyök biztosításához. Kommunistának lenni elköte­lezettséget jelent, és nagyobb feladatvállalást a közös gon­dokból — s ezt a belépők is tudják. A tagfelvétel előkészítése során erre külön is felhívják a jelentkezők figyelmét. Ese­tenként mégis előfordul, hogy nem hangsúlyozzák eléggé a pártkötelezettséget. A továb­biakra vonatkozóan ezért hangsúlyozza a végrehajtó bi­zottság: félreérthetetlenül ar­ra kell nevelni a felvételt ké­rőket, hogy a párttag fegyel­mezett közösségi munkájára és — ennek teljesítéséhez — szabad idejének egy részére belépése után igényt tart a párt. Katona János Mag kell „nyírni“ a fákat Határidő: szeptember 25 Monoron, a községi tanács nagytermében tartott megbe­szélésen, melynek témája Mo­nor közúti forgalmának ren­dezése volt — a MÁVAUT képviselője elmondta, hogy bár a község nagyforgalmú útjainak díszére válnak a lombos fák, mégis sok bosz- szúságot okoznak az autóbu­szok vezetőinek. A lombok eltakarják a köz­úti jelzőtáblákat, sőt a sza­bad kilátást is. A megbeszélésen résztvevők határozata: 1967. szeptember 25-ig le kell vágni a kilátást és a jelzőtáblákat eltakaró gallyakat. MAI MŰSOR Gyömrő: A tartalékos sztár. Monor: A múmia közbeszól (szé­les). Vecsés: Vidám hétvége (szé­les). Tippjeink a VII. fordulóra BEM SE—VECSÉSI VIZÉP A ceglédi együttes otthoná­ban nagyon jól játszott eddig. Az elmúlt héten pedig Péce- len bravúros győzelmet arat­tak. Tehát nem lebecsülendő ellenfél, különösen akkor, ha hozzátesszük, hogy tavasszal az éllovas otthonában is csak nagy küzdelemben adták meg magukat. A bajnokjelölt vasárnap Budaörsön jó játékkal, bizto­san győzött. Több játékos ki­tűnő formát árult el. A baj­Amikor a gyerekek elkészültek a házi feladattal, s eleget is játszottak már, segítenek — erejükhöz, ügyességükhöz mérten — a takarításban is Foto: Gábor nokság közvetlen közelben van és már csak hajszál választja el őket. Szeretnének veretlenül végezni, ehhez viszont vasár­nap teljes erőbedobásra lesz szükség. Kemény, küzdelmes találko­zó várható. Ha Vecsés megis­métli vasárnapi játékát, akkor megnyeri a 'találkozót. Tip­pünk: 2. ÜLLŐI TSZ SK— PÉCELI MÁV A forduló egyik érdekes ta­lálkozója. A hazaiak otthonuk­ban kitűnőek, ennek is kö­szönhetik, hogy a középme­zőnyben tartózkodnak. Igaz, Abony ellen nehezen nyertek, de a kiesés ellen küzdő vendé­gek nagyon keményen és lel­kesen játszottak. A középme­zőny annyira tömör, hogy győ­zelemmel ,akár három hellyel is előrébb lehet kerülni. Ez minden bizonnyal megsokszo­rozhatja erejüket. A vendégek ősszel ragyo­góan kezdtek, de az utóbbi fordulókban sorra vesztik el pontjaikat. Az abonyi, majd a Bem SE elleni vereségük a meglepetés erejével hatott. Vissza is estek alaposan. Való­színűleg bizonyítani akarnak vasárnap, ezért várható jó mérkőzés. Kemény mérkőzésen, két egyforma képességű csapat ta­lálkozóján a hazai pálya dön­tő lehet. Tippünk: 1. VÁCI VASUTAS— MONORI KSK A hazaiak tavasszal hatal­mas hajrával feljöttek a har­madik helyre és most is ezt birtokolják. Az elmúlt fordu­lóban Nagykőrösön is majd­nem nyertek. Két héttel ez­előtt pedig a Csepel Autót verték 5:l-re, hazai pályán. Otthonukban félelmetesek. A kék-fehéreknél viszont baj van. Ez már tavasszal is világosan látszott, de most még tisztábban kirajzolódnak a hibák. Rossz erőnlét, lélek­telen és széteső játék. Pedig nagyon rossz helyzetben van­nak. Könnyen lehet, hogy öt csapat esik ki a megyei osz­tályból. Ismerve a mononak sorsolását, a helyzet nem va­lami rózsás. Erősíteni kellene, mert különben egy régi, pati­nás egyesülettől kellene meg­válnunk. Vácott nem adunk esélyt a kék-fehéreknek. Kis gólkü­lönbségű vereség már siker­nek számítana. Tippünk: 1. Szalontai János Mentség, de nem magyarázat A hét gól történetéről kér­dezem Bán Gábort, a monori labdarúgócsapat kapuvédőjét. — Most kaptam először he­tet. — Hány éve véd? — Hét. — Érdekes találkozása ez a számoknak, nem? — Valóban. — Mit érez ilyenkor a kapu­védő? — Nehéz megmagyarázni. Nem kis felelősséget. — Mondjon valamit a gó­lokról. — Nem sokat tudok, mind bent volt. — Melyiket háríthatta vol­na? — Talán az első kettőt. A két 11-est és a többit nem. — Kit hibáztat a gólokért? — Magamat. — Miért? — Ez a sportszabály. Ha mindenki betartja, kevesebb lesz a potyagól. — Hogy készül Vác ellen? — Fokozottabb edzései. A hét gólnak még egyszer nem szabad megismétlődnie. — Kihat a hét gól a vasár­napi teljesítményére is? — Nem valószínű. Akkor, gondolom, igen, ha a csapat jól játszott volna, én meg „be­szedtem” volna a potyákat. — Az előbb azt mondta ... — Fent is tartom. A fejlő­dés útja az önkontroll, a tár­gyilagos önbírálat, a foko­zottabb felkészülés. — Mit tart a monori véde­lemről? — Ez függ az ellenfél csa­társorától. — Nos,'a vasárnapi?... — Gyorsak voltak, lendü­letesek a haraszti csatárok. — Ez mentség? — Igen, de nem magyará­zat. Hörömpő Jenő A MONORI NAPKÖZI OTTHONBAN

Next

/
Thumbnails
Contents