Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-22 / 224. szám
1967. SZEPTEMBER 22., PÉNTEK nar Ment kJú'Híw rt DEÁKVÁRI HÉTKÖZNAPOK Az ember könnyen felejt A Dunai Cement- és Mész- mű deákvári lakótelepén, Vácott, látszólag minden rendben. Sőt! Nagyjában és egészében teljes a rend ténylegesen is. A vendég, ha felületesen néz szét, s ha, ráadásul, még a körülmények is kedveznek neki, akár több napon át ott tartózkodhat, anélkül, hogy bármi kifogásolhatót észrevenné. Ám a telepen élő körülbelül 1600 ember tudja, mert saját bőrén tapasztalja, hogy hiba is akad a kréta körül. Aki mindent lát, mindenről értesül, az B. Nagy Imre, a gondnok. A telepet fenntartó gyár s a túlnyomórészt a gyár dolgozói közül kikerülő lakók érdekeit egyaránt ő képviseli. Ezen a délutánon vele kószálok a több mint öt éve épült, háromemeletes házak között. Tizenötöt számolok meg összesen. Impozánsak, sajátságos hangulat lengi őket körül, 461 kényelmes, meghitt otthon bú- tjik meg falaik mögött Parkrongálók Nem győzzük fogadni a köszönéseket. Kísérőm 1962 óta látja el a gondnoki teendőket itt, a lakók 80 százalékát ő költöztette be. Hirtelen azon kapom magam, hogy egyedül vagyok. Hat-nyolc focizó srác, megpillantva a feléjük tartó B. Nagy Imre zömók alakját, vi- songva futásnak ered. Az egyiket, amint ott surranna épp el mellettem, megállítom. — Hogy hívnak? — simítom yégig a vállát barátságosan. Gúnyosan a szemem közé nevet, ránt egyet-magán, és tovább iramodik. Beérem a gondnokot. Egy padra huppant le, nehezen szedi a levegőt. — Lakatos Jánossal, a gondnokság nyugdíjas kisegítőjével, fel-fellépünk a focizó gyerekek ellen, de hát ez a hajku- rászás annyit ér csak, mint halottnak a csók — kesereg. — Egyébként sem érünk rá ilyesmire állandóan; más a feladatunk. Íme, az első bizonyság arra, hogy a deákvári lakótelep nem tündérsziget. Sok a zöld területe, a Váci Városi Tanács parkfenntartói mindnek gondját viselik, sőt, egyes lakók a házak elé külön is virágosker teket ültetnek, ám a futballO' , zók, akik közt, sajnos, számos ^ felnőtt is akad, tarolnak, pusz- ^ títanak. öt percre a labdarúgó- ^ pálya,' reggeltől estig a rendel- k kezésükre áll, de arra is lus- § ták, hogy oda sétáljanak. § $ — Csak egy sövénypalánta § például öt forintba kerül. ^ Egyébként a sövény még télen ^ sincs biztonságban, ródlikkal § törik-zúzzák a szunnyadó bök rókát... Már előre féltem facsemetéket. Hamarosan sítani kezdik a telepet, jobban mondva, a tavaly kipusztult ^ liálc. Vainn hány ^ . § rendeznek alkalmi színielőadást. Gyakran veri fel az éjszaka csendjét is durva or- dítozás. Másnap aztán egymásnak adják a kilincset a panaszosok: tegyen valamit a gondnokság, ők három műszakban dolgoznak, aludni szeretnének munka után. Álmukból a gyerekek lármája is fel-fel zavarja őket... A legtöbb panasz a Degré Alajos út 2, és 3., meg az Űrhajós utca 4. szám alatti házból érkezik. .Van, ahol rendszeresen pankrációs mérkőzéseket is rendeznek a lakók. Részeg fővel, természetesen. Figyelmeztetéseimre, sajnos, nem sokat hederítenek. Most megint magamra hagy, de kisvártatva visszatér. A perpatvarnak odafent egycsapásra végeszakadt. — Magával ijesztettem meg őket; itt a sajtó, megírják a nevüket... Ezentúl gyakrabban eljöhetne... Egyébként a lépcsőházban ketten is megállítottak, hogy tegyem szóvá: a lakók cserépkályha helyett távfűtést szeretnének. Szerintük a gyár kéményén eltávozó felesleges gőz elegendő lenne lakásaik kifűtésére. Vagy, ha azt túl költséges idevezetni, kazános központi fűtést rendszeresítsenek, olyat, amilyen a bölcsődében van. Tudom, hogy ez is igen sokba kerül és nagy munka lenne, de ha már lelkemre kötötték, megemlítettem. gyobb távolság miatt, valahogy nem szívesen látogatják. Ránkesteledett. Ácsorgó Moszkvicsra hívja fel kísérőm a figyelmet. — Legalább 35 személygépkocsi van a telepen, motor- kerékpár meg több mint száz, garázs pedig egy sem. A kocsik az út szélén éjszakáznak, a motorkerékpárok a kapualjakban. Akadályozzák a közlekedést, rongálják a lépcsöhá- zakat. Szó volt arról, hogy 25 garázs épül, már a helyüket is kijelölték, a városi tanács építési osztálya az engedélyt soron kívül megadta, a kocsi- tulajdonosok jelentős társadalmi munkát vállaltak. A terv megvalósítása azonban mind ez ideig késik. Kérésünk az. hogy az illetékesek mielőbb hárítsák el a közbejött akadályokat. .és sóhajok Óhajok fct a útHárom siheder kerül bennünket és vág neki Vác felé vezető rövidebb nak. — Szórakozni mennek — mutat utánuk B. Nagy Imre. — Eléggé megsínyli a telep ifjúsága a művelődési ház hiányát. Pedig sok itt a fiatal. Az iskolát is kinőttük, egyes osztályokból az idén két műszakot kellett indítani. Szórakoztató kombinát kellene nekik, hogy ne az utca nevelje őket. Már van bélyeg- gyűjtő, akvarista szakkör, és másfélék is alakulnának. Jelenlegi helyéről, egy szűk szárítóhelyiségből, az igen látogatott könyvtár is odaköltözhetne. Van ugyan a DCM területén egy remek művelődési ház, de azt, talán a naKörsétánk lassan véget ér. Egy sötét kapualj előtt megtorpanunk. — A lépcsőházak és a pincék égői itt-ott jóformán csak addig tartanak, amíg becsavarjuk azokat. Tolvajkézre jutnak. A gyár vezetősége a meghibásodásokat gyorsan és készségesen kijavíttatja, általában mindent megtesz, hogy dolgozói kedvező körülmények között éljenek. Némelyek azonban, úgy látszik, méltatlanok erre a gondoskodásra — hallom újabb keserű megjegyzését. — Nyilván nagy volt itt az öröm a beköltözéskor — mondom én. Rábólint, hogy igen. Folytatom: — Nyilván keserves lakáskörülményektől szabadultak meg azok, akik ide kerültek. Űjabb élénk fejbólingatás. — Az ember könnyen felejt. Könnyen megszokja a jót, később már természetesnek tartja, nem értékeli, csak akkor döbbenne rá, minek a birtokában volt, ha elveszítené. — Hát, igen — fejezi be a gondnok azt a gondolatsort, amit én kezdtem el —, időnként nem ártana kissé felfrissíteni az emlékezetüket... Igen, nem ártana! Polgár István // //* ÓRSZENTMIKLÓS ,Lakatgyár a tsz-ben Az őrszentmiklósi Egyesült Barátság Termelőszövetkezet szerződést körött az Elzett Zár- és Lakatgyárral, hogy bérmunkában évente nyolc- tízmillió forint értékű páncéllakatot szerel össze. A közös gazdatságban ez már a negyedik melléküzem, amely a tagok s hozzátartozóik kereseti lehetőségét bővíti. Az elmúlt hetekben tíz őrszentmiklósi asszony ismerkedett meg a gyárban a lakatszereléssel, s most 50 társukat oktatják. Az őrszentmiklósi „lakatg^áLi előreláthatólag évi' egymillió forint bevételt ad a termelő- szövetkezetnek. Fóti kezdeményezés: házi járdalap — féláron A fóti tanácsnál sokat törték a fejüket, hogyan portalanít- hatnák az utcákat. A TÜZÉP az útburkoló betonlap darabját 8 forintért szállította s a járdaépítésre fordítható pénzből nem futotta annyira, mint amennyit szerettek volna. A vállalkozó szellemű tanácsnál gondoltak egyet és kísérletképpen a nyáron öt idős ember kezdte gyártani a betonlapokat „házilag”. Az eredmény nem maradt el: naponta 350 készül — év végéig 20 ezer darabbal rendelkezhetnek. Fele annyiba kerül, mintha vásárolnák s a rendelkezésre álló 80 ezer forintból még egyszer olyan hosszú járdát építhetnek, mint eredetileg tervezték. Sőt! A jelek arra mutatnak, hogy még ennél is többet: az Attila utcából 22 aláírással levél érkezett a tanácshoz; engedjék meg, hogy a telepen legyártsák a betonlapokat, s a lerakást is vállalják társadalmi munkában. A kérésnek örömmel tesznek eleget. A tanácsnál úgy tervezik* hogy jövőre bővítik a telepet, már gépeket is vásároltak. Ha megindul a „nagyüzemi termelés”, várhatóan megnő az érdeklődés a járásban "a járdalapok iránt, mert olcsóbban adhatják, mint a TÜZÉP. önálló vezetés vagy teljhatalom? Ha az uj gazdasági mechanizmusról esik szó, a bizakodás és az öröm mellett disz- szonáns hangok is hallatszanak. Most ne essék szó a nyilvánvalóan alaptalan és ostoba véleményekről, melyek az irányítási rendszerben a kapitalizmus visszatérését vélik látni, de beszélni kell azokról a higgadtabb és látszólag reálisabbnak tűnő aggályokról, melyek elég gyakran szóba kerülnek. — Én évek óta haragban vagyok a művezetőmmel — mondja egy munkás. — Eddig kisebb-nagyobb kellemetlenségeken kívül, alapvető bajt nem okozhatott nekem. De mi lesz akkor, ha egyszemélyben dönthet bérügyi kérdésekben, sőt esetleg az elbocsátás jogkörét is megkapja? — Ha az igazgató egyszemélyben vezet, ha valóban teljes joga lesz munkatársainak megválogatására és bérezésére, nem vezethet-e mindez a szubjektivebb vezetőknél önkényeskedésre? — kérdezi egy másik ember és rajta kívül még sokan. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa titkárának, Palotás Károly elvtársnak erről ez a véleménye: — Az önkényeskedés lehetősége valóban fennáll, természetesen csak: rövid távon! A dolgozók érdekvédelménél ezért is növekszik a szakszervezetek felelőssége. A szak- szervezet minden esetben magyarázatot és indokot kérhet, hogy mi is áll egy-egy elbocsátás hátterében. a szakszervezetek bérügyi kérdésekVAKOLÁS ELŐTT .1 fá- & fákat pótolják. Vajon gyár vezetősége nemrég figyelmeztetett egy $ parkrongálót: még egy eset, és § eljárást indíttat ellene. Az il- ^ lető azóta megváltozott. Mi ^ szükség arra, hogy külön-kü- | lön minden hasonszőrű társa ^ megkapja a figyelmeztetést? ^ Ahelyett, hogy a felnőttek a ^ rossz példát mutatják, inkább ^ a gyerekeket intenék, hogy § tiltott helyen ne futballozza- | nak... Az az igazság, hogy a ^ lakók zöme nem értékeli sem- § mire a parkokat... Ha leg- ^ alább parkőreink lennének!... i Csendháborítók Az egyik erkélyes ház előtt ^ elhaladva, éktelen veszekedés ^ hangjaira kapjuk fel a fejűn- | két & — Hát ez a másik nyavalyánk — jegyzi meg a gondnok. — Bővelkedünk az olyan ^ családokban, amelyeknek tag- & jai nem zárt ajtók mögött in- | tézik el nézeteltéréseiket, ha- | nem két-három ház részére § Mi lesz szerepe a ben? — Ez főleg a gazdasági vezetők dolga lesz. Bért adni, vagy elvenni azoknak a gazdasági vezetőknek legyen a joga, akik a legközvetlenebbül ismerik a beosztottak munkáját és magatartását. Az az álláspontunk, hogy a jövőben a szakszervezet egyetértése és hozzájárulása nélkül döntsenek a gazdasági vezetők a bérügyi kérdésekben. Ez nagyban növeli a vezetők felelősségét... Ez esetben ezen a téren valóban lehetősége lesz a szubjektív megítélésnek...? — Látszólag... A jó gazdasági vezető a jövőben is alaposan mérlegel minden bérügyi kérdést. A mérlegeléshez pedig nyilvánvalóan hozzátartozik, hogy meghallgassa a munkások és a szakszervezet véleményét. Ha okosan vezet, akkor nem cselekszik a közösség akarata ellen. Az eddigi gyakorlat szerint egy-egy fizetésemelést vagy csökkentést a szakszervezeti bizalminak is alá kellett írni. Ekkor a dolfordulhatott a A jövőben § nem kell a bizalmi aláírása ^ vagy egyetértése. Éppen ez § biztosítja, hogy a bérügyi vi- Stákban a szakszervezet fellép- \ hét a dolgozó jogos sérelmé- I nek orvoslásáért. A dolgozók [érdekvédelmének legfőbb esz- | köze mégis a jól elkészített | kollektív szerződés. Ezt a j munkások és beosztottak ne- | vében, az ő véleményük, kí- i vánságaik és igényeik meg- 3 hallgatása után, a szakszerve- S zet köti meg a gazdasági vélj zetésseL Az alapos, pontosan ^ megfogalmazott kollektív szerbi ződés élesen körülhatárolja az a igazgatók és alacsonyabb be- S osztású vezetők hatáskörét, a S dolgozók jogait és kívánságait, fezért gátja lehet minden ön- | kényeskedésnek. A kollektív ^ szerződés megsértése esetén [ ugyanis a szakszervezet élni S fog a vétó jogával... ^ — Én nem hiszek abban, ^ hogy az új mechanizmusban ^ a vezetők visszaélnének meg- ^ növekedett lehetőségeikkel — szetes, hogy a zöm középszerű. Az is természetes, hogy az átlagon felüli képességüket, a szorgalmasabbakat kiemelten bérezzük, de munkánkat a jövőben is a többséget jelentő, az átlagos követelményeknek becsületesen megfelelő emberekre kell alapoznunk. Az önök üzemében ki fogja megállapítani a szalagon dolgozó munkások bérét? — Természetesen a művezető, a megadott kategória határain belül, de fenn kívánjuk tartani azt a bevált módszert, hogy minden bérügyi döntés előtt kikérjük a meglévő, úgynevezett „ötösbizottságok” véleményét. Ezeket á bizottságokat a szalag munkásai választják, így nyilvánvalóan a közösség akaratának kifejezői. Vogel Gyula, a váci Köny- nyűipari öntöde vezetője: — Az aggályt alaptalannak tartom. Mert tegyük fel, hogy egy igazgató elkezd önkényes- kedni. Valóban megteheti. De ezzel saját magának ártana a legjobban. Nálunk nincs munkanélküliség. A jó szakmunkás előtt mindenütt nyitottak a gyárkapuk. Az új mechanizmusban még inkább „hiánycikk” lesz a jó munkáskéz. Ha az igazgató önkényeskedők, ha nem veszi figyelembe a dolgozók jogos követelését, akkor hamarosan ázom veszi észre magát, hogy az emberei elhagyják és olyan gyárba mennék dolgozni, ahol megbecsülik őket. Ebből következik, hogy a dolgozók érdekeinek védelme és figyelembevétele a gazdasági vezetők alapvető érdeke is. Az idézetteken kivül még több gazdasági vezetővel beszélgettem a kérdésről és valamennyiüknek hasonló volt a véleménye. Ha megpróbálnánk önkényesen szétválasztani a gazdasági vezetők és a beosztottak érdekeit, ha feltételeznénk, hogy az egyén érdeke ellentétes lehet a közösségével, akkor valóban tág tere nyílna a szubjektivitásnak és az önkényeskedésnek. Mindenfajta aggály alapja ez az önkényes szétválasztás. A gyár, a termelés és a saját érdekét fel nem ismerő gazdasági vezető valóban önkényeskedhet és le^ mondja Szűcs Lajos, a Május j hetséges, hogy önkényeskedik § 1 Ruhagyár ceglédi telepének ] ;a- o, mechanizmus mec„ ... ....................... is, de az új mechanizmus megS vezetője. — Főként azért nem, ' valÓKÍtásáriak feltétele Annen \ mert a dolgozók jogai is nő- j va^ltasanaK fetteteie eppen 8 nehezebb i enneli a világos erdekazonos' súgnak a felismerése. Minden § nek. Természetesen ________ ^ és bonyolultabb lesz az egyén 8 (Foto: Gábor) | és a közösség érdekeinek | egyeztetése, de biztos vagyok ^ benne, hogy a becsületesen $ dolgozó embereknek nem le- í hét félni valójuk ... ^ — Sokan félnek attól, hogy a ^ gyengébb munkaerők, akik salját hibájukon kívül nem képe- ^ sek magasabb teljesítmények- ^ re. most rendkívül előnytelen ^ helyzetbe kerülnek. ^ — A mi munkásainík nem ^ csodalények, a követelmények ^ sem teljesíthetetlenek. Terméezzel ellentétes tett következményei elsősorban a gazdasági vezetést, a gyár kollektívájánál! alapvető érdekét, a gazdaságos termelést sújtják. A; emberek régi vágya és követelése: legyen nagyobb becsülete és pénzben is jobban mérhető eredménye a jól végzett munkának. A beszélgetések után úgy érzem, most jön él ennek az ideje... Ősz Ferenc
