Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-22 / 224. szám
1967. SZEPTEMBER 23.. PÉNTEK Jubileumi versenyben 3500 méter textília A vecsési Fehérnemű Ktsz szabászai ez év első felében méteráruból 3500 métert takarítottak meg, amelynek értéke több mint 74 ezer forint. Mindez az üzemi munkaversenynek köszönhető. A szövetkezet dolgozói részt vesznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére indított munka- versenyben. A nagykőrösi asszonyok is szívesen gondolnak a vecsési ktsz-re. A vállalat ugyanis bedolgozó részleget nyitott a Kossuth Lajos utcában, ahol 40—50 asszonyt tudnak köny- nyű munkával és szép keresettel foglalkoztatni. Huszonöt közül tizennyolc Ócsai diákok sikeres ostroma a főiskolákon Nem nagy iskola az ócsai gimnázium, idén a IV. A-ban és a B-ben összesen 52 növendék érettségizett. Huszonnégyen jelentkeztek közülük egyetemre és főiskolára. A 34 Jelentkező közül 17 nemcsak sikeresen kiállotta a felvételi vizsgát, hanem azt is elérte, hogy szeptember elején beiratkozhatott. De nem is tizenhét, hanem tizennyolc növendéket vettek fel, hiszen Holló Imre húszéves, volt levelező tagozatos diákuk, huszonötödik jelentkezőként, szintén megkezdte tanulmányait a jogi karon. Az egyik fiú még külföldi ösztöndíjat is kapott és már megkezdte a fizika stúdiumot Freyberg egyetemén, az NDK- ban. Vele együtt hatan jelentkeztek egyetemre. Egy fiú, meg lány azóta az orvostudományi egyetem előadásait hallgatja, s egy lány a jogi fakultás, másik az agrártudományi egyetem diákja. Egy fiút pedig nem vett fel az agráregyetem. A Szegedi Pedagógiai FőisKONYVESPOLC BONCS—BR UJE VICS: Emlékeim Leninről A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulójának tiszteletére jelentette meg az Európa Könyvkiadó Bones—Brujevics: Emlékeim Leninről című könyvét. A szerző, aki Lenin egyik legközvetlenebb munkatársa és barátja volt, emlé- líkezesei zömét a húszas-harmincas években írta, még meglehetősen friss emlékek és élmények nyomán és ezek a bensőséges hangú írások megható közelségbe hozzák az olvasóhoz Lenin alakját. A riportszerűen izgalmas és színes történetek Lenin életének és a szovjethatalom létrehozásának olyan új részleteivel, tényeivel ismertetnek -meg bennünket, amelyekről soha sehol nem olvashattunk. Tizenöt történet szerepel a könyvben. A résztvevő és szemtanú — aki 1917-től kezdődően a Népbiztosok Tanácsa elnökségének titkára volt — idézi fel az októberi forradalom győzelmét követő, feszültséggel terhes első napokat, a szovjet állam megteremtéséért folyó küzdelmet, melyet Lenin és harcostársai sokszor életveszélyes körülmények között vívtak. S közben olyan emberközelből mutatja be Lenint, ahogyan azt csak egy vele együtt dolgozó munkatárs és jó barát teheti meg. Hogy miről szól a tizenöt történet? Mindjárt a kötet bevezető írása azt eleveníti fel: hogyan írta Lenin a földről Fogorvosi rendelő Bagón Bag község kéréssel fordult ä megyei tanácshoz, járuljanak hozzá anyagiakkal a fogorvosi Rendelő és orvoslakás létesítéséhez. A tanács a Kinizsi utcában már ki is nézett egy eladó két- szoba összkomfortos családi Cipők A Duna Cipőgyár az őszi- téli idényre legújabb modelljeiből 1,8 millió pár lábbelit ad át a belkereskedelemnek. Készít többek között 235 ezer pár női műbőr csizmát, 75 ezer női bőrcsizmát, ötvenezer műbőrcsizmát gyermekeknek, 30 ezer férfi bokacipőt és 260 ezer pár különböző bőr gyermekcipőt. A Cipőnagykereskedelmi Vállalat a közelgő őszi—téli idényre 980 ezer pár női és gyermekcsizmát hoz forgalomba a múlt évi 400 ezer pár helyett. Külföldről pedig egymillió pár eső-, illetve hócipőt szereztek be. LILI Seregi László rendező vezetésével új bemutató próbái folynak a Fővárosi Operettben: októberben színpadra állítják Hervé: „Lili" című dalművét. A darabot a negyvenes évek végén játszotta utoljára a Magyar Színház, címszerepben Bajor Gizivel. A mostani felújítás Lilijét Lehoczky Zsuzsa alakítja. Az operettben Zentay Anna, Fónay Márta is szerepel, s együtt lép közönség elé a két Latabár. NYÍREGYHÁZA PERZSA EZÜSTPOHÁR A XVI. század végéről származó perzsa eredetű ezüstpohárral gazdagodott a nyíregyházi Józsa András Múzeum. A hazánkban ritkaságszámba menő régészeti lelet a vásáros- naményi járásból került elő, s valószínűleg annak idején a törökök közvetítésével került erre a vidékre. házat, amelyet kisebb — 25 ezer forintos — átalakítással kitűnően berendezhetnek. Ebből bevezetik a vizet, elkészítik a hézagmentes padlózatot, elvégzik a burkoló, festési-mázolási, valamint a, villanyszerelési munkákat, továbbá a szükséges ajtóáthelyezéseket. Néhány év múlva újabb huszonötezer forintból meg kell javítani a tetőszerkezetet és át kell vakoltatni a homlokzatot. Az épület megvásárlása mégis gazdaságos, mivel a rendelőben nemcsak Bag, de Galgahé- víz és Hévízgyörk betegeit is ellátják majd. A megyei tanács a kérelmet teljesítette és a vételár felét, valamint az átalakításhoz szükséges összeget biztosítják. szóló dekrétumot. A továbbiakban megismerkedhetünk a Népbiztosok Tanácsának első izgalmas napjaival, a pet- rográdi bankok államosításának történetével, miként költözött át a szovjet kormány Petrográdból Moszkvába, mit tett Lenin személyesen a vasúti közlekedés helyreállításáért — s mindezek mellett: hogyan élt, cselekedett; milyen nemesen egyszerű ember volt Lenin. A kötet legmegrázóbb fejezete a Lenin ellen elkövetett három merénylet részleteit Jdézi fel s mutatja be ennek tükrében Lenin emberi nagyságát. Amikor az első merénylet után csak hajszálon múlott Lalin élete, a munkásosztály nagy vezére nem gondolt semmiféle retorzióra. „Amikor közöltem vele — írja könyvében a szerző —, hogy már megkezdtük a nyomozást az ellene elkövetett merénylet ügyében, felkapta a fejét, és átható pillantással rám nézett: — Minek ez? Nincs más dolguk? Erre semmi szükség. Semmi különös sincs abban, hogy forradalom idején vannak még elégedetlenek, és lövöldözni kezdenek... Ez már a dolgok természetéből adódik ...” A második merénylet alkalmával Lenin súlyosan megsérült. Amikor eszmélethez tért, csak ennyit mondott: „Fáj, a szívem fáj... Nagyon fáj a szívem...” Lenin emlékét és tevékenységét az évek, évtizedek során számos emlékirat, vers, regény és színdarab örökítette meg s ezek közül nem egy \ világirodalmi rangra emelkedett. Bones—Brujevics memoárja kétségkívül ez utóbbiak közé tartozik. P. P. kólán két ócsai diák kopogtatott, mind a kettő bebocsátást nyert Különböző felsőfokú technikumokba tizenegyen jelentkeztek! és csak kettőnek nem sikerült bejutnia. Két lány a kecskeméti óvónőképzőbe, egy lány és egy fiú pedig az esztergomi felsőfokú tanítóképzőbe jelentkezett, de egyiket sem vették fel. Vagyis: a jelentkezők 70 százalékát felvették i Elismerés ez az ócsai gimnázium tantestülete számára is. » — Ilyen eredmény még iskolánk fennállása, 1952 óta nem volt — hangoztatják. — Igaz, 1965-ben a jelentkezők hatvan százalékát felvették, de hát ez a mositaninál mégis kevesebb. Azt is elárulják, hogy továbbjutott volt növendékeik nem valamennyien eminens tanulók. Ehhez Péter Domokos igazgató fűz magyarázatot: — Igyekezünk az első osztálytól kezdve megismerni a gyermek képességeit, érdeklődési körét. Ha úgy látjuk, jó az érzéke a matematikához és a fizikához, ami rendszerint együtt jár, akkor sikerül felkeltenünk érdeklődését a reál tárgyak és a gyakorlati pályák iránt. Aztán aszerint, hogy hova pályázik, elő is készítjük a felvételi vizsgára. Ugyanígy járunk el a humán tárgyak iránt fogékonyabbal. Mi viszont csak segítséget nyújthatunk, az eredményért mindegyik növendéknek egyedül kell megküzdenie. Sz. E. Önkioldóval A filmforgatás szünetében L ányok a parton. Van ez így: elfordult róluk Jupiter; s lám már lógnak a facér férfin, bízván: majd itt terem siker. Dozvald János A köd miatt K ora reggel kitették a szűrömet hazulról. Otthonomban a partvis, a vödör, a parkettkefe, meg a porszívó vette át a rémuralmat, miattuk lettem száműzött, kódorogva hon- és céltalanul, amerre rosszkedvemet cipelte a lábam. így kerültem ki a Duna- partra és telepedtem meg egy hűvös betonrönkön, ameijmek tulajdonképpen az lenne a rendeltetése, hogy az ügyeskezű matrózok ráhurkolják a kikötni szándékozó hajók kötélét. Sziporkázva sütött a nap, aranyszegélyt hímzett a Margitsziget lombjaira, a kinyílt Vérszomj E lhiszik, hogy az ember néha csak azért nem válik gyilkossá, mert vigyáz a jóhírére? Különben jámbor teremtés vagyok. Első mély álmomból arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj a jobb kezem ott, azon a lágy részen, ahol a békának az úszóhártyái vannak. Amikor már fájt a vakarózás, akkor hasított belém a felismerés: valami megcsípett. Na, te szerencsés Üristen! Ebben a pillanatban leszálláshoz köröz fejem felett egy szúnyog. Szabályosan csinálta. Nem mozdulok. A fülem ... Homlokomat súrolva az orrom felé vitorlázott. A szívem hevesebben dobogott, a jobb karom készenlétben, hogy a leszállás pillanatában odasózzak. Meglakolsz, amiért felkeltettél! T ávolodik a dünnyödés. Ügy látszik, nem talált megfelelő terepet a leszálláshoz. Mozdulni sem szabad ilyenkor. Nyáron más a helyzet. Akkor mérgesen csapkodhat az ember, de ősszel, hidegben szúnyoggal találkozni talán még szerencsés is, úgy mint a szürke lóval. Lehet, hogy ez egy fejedelmi példány, esetleg elvarázsolták. És hát, ugye enni neki is kell. Mmmmmm ... Evett. Pont onnan, ahonnan a vért szokták venni, az ujjam végéből. Nincs se fegyelem, se elvarázsolt herceg, öszerándul- tam a gyilkolás vágyától. jjíz most vagy nagyon éhes, vagy rendkívül fi fejlett példány. Valószínű, hiszen ezt a hűvös, nyirkos őszt átélte, tehát komoly, megfontolt, tapasztalt szúnyog lehet. Talán maga a vezér. Várnom kell, míg újra jön. Sok minden eszembe jut közben, még slágerek is. Érdekes, hogy mindegyik az „á" hangon kezdődik. — Ádám, hol vagy? ... És jön. Csak a fél profilom látszik ki a takaró alól és a felfordított tenyerem. A reptér fogadásra kész. Minden idegszálammal figyelek, hogy melyik pályát választja. Kezem begörbítve, bárhol is landol, csattan a végzetes prés. Tiszteletkor. Lejjebb ereszkedik, nem sietősen. — Szállj le, ide — tartanám a képemet, mert oda tudnék a legnagyobbat sózni. Nem kell neki. — Nesze, akkor itt az orrom. M ár a homlokomon érzem a finom kis hártyaszárnyak birizgálását. De nem. Még egy kis levegőrezdülés, behúzta a magassági kormányt és elvitorlázott. Hát most mi lesz velem? Itt fogok egész éjjel virrasztani ölésre készen? Na nem. Szembenézünk barátom egymással. Óvatosan keresem a kapcsolót s ágyamat elönti a fény. Lassan felülök. Felettem a falon, fejjel lefelé méltóságteljesen szétvetett lábakkal terpeszkedik a SZŰNYOG. Vörösszilva alakú potroha véremmel telten ritmikusan mozog. Szemem összeszűkül... Vége az agressziónak. Most fizetned kell, te átkozott! Hopp, egy pillanat, álljunk csak meg. Ha én szétlapítom, mit csinálok a fallal? Nemrég festettünk. Világos fal, vérpacni... Ki hinné el, hogy csak kóbor szúnyog volt. Pont ősz elején, méghozzá vérrel teli, fejmagasságban az ágy felett? Ugyan! a potroh himbálása megáll, elrúgja magát z4 a faltól és egy pimasz fricskával — orrom előtti starttal — villámgyors félfordulattal a lámpaernyő alatt szédítő gyorsasággal eltűnt az ablakon át az éjszakába. Halkan becsuktam az ablakot. Nem tehettem mást. Az embernek mégiscsak vigyáznia kell a jóhírére. k. m. szeptemberi ég tündöklő kéken borult föléjük, meg a víz fölé, amely csillogva, csacsogva hömpölygött partjai alatt. Amint végigsuhan megenyhült tekintetem fölötte, hirtelen szorongó érzés fog el. Odafent, észak felé, egybemosódik a víz az éggel és a partokkal, szelíd ködfátyol borul rájuk. — Őszi ködök — gondolom magamban és egy nagyon régi szeptemberi reggel hangulata kerít hatalmába. A Római parton töltöttem akkor a nyarat, és Marci barátommal minden reggel a nyolc órakor induló hajóval jöttünk be Pestre. Azon a reggelen azt mondja a barátom, hogy siessünk, mert — késik a hajó. Csudál- kozva néztem rá, mert nem értettem ezt a visszájára fordított összefüggést. így magyarázta meg a dolgot: — A köd miatt késnek a hajók. A „héttizest”, amely Esztergomból érkezik, még nem láttam. Ha sietünk, talán elérjük, és nem kell a „nyolc- tizenötös” nagymarosit bevárnunk. Régi, megbízható navigátor volt a barátom, messziről fölismerte a Dunán úszkáló hajókat, tudta, hogy melyik hova tart, mikor épült, mióta járja a vizeket, melyik a testvérhajója? Kívülről tudta a menetrendet, számon tartotta a késéseket és észrevette a rendellenességeket. Irigyeltem és csudáltam ezekért a különleges képességekért, mert magam analfabéta voltam és vagyok ma is ezen a téren. A hajókat én is szerettem, mindig tudtam gyönyörködni bennük, szívesen üldögéltem fedélzetükön, akár a Duna örvénylő habjait szelték, akár a kék Adria hullámain hintáztak. De valahogy úgy képzeltem, hogy egy hajó akkor indul, akkor szakad el a parttól, ha kedve támad hozzá, céltalanul, térből és időből kikapcsolódva lebeg a vizek fölött, játszik a szelekkel, fut a fellegek után, és rajzol szeszélyes ábrákat kéménye hófehér füstjével az égre. Akkor tér vissza elhagyott kikötőjében, ha éppen ráuit ezekre a mulatságokra. Barátom, a navigátor, persze lenézett ezért a csacska világ-, illetve hajó- szemléletért. Ö regisztertonnákat látott minden hajóban, meg lóerőt, én viszont, a laikus, Ady ködbefordult hajóira, vagy Kosztolányi tovalibbenő, lenge ladikjaira emlékeztem a homokos part fűzfái alatt, sietve a kikötő felé, mert késik a hajó. — A köd miatt... — ismételte barátom, nekem pedig egyszeribe elröppent minden maradék kedvem ettől a sietéstől. — A köd miatt... a köd miatt... — hallottam a kavicsokkal enyelgő hullámok sírását ... — A köd miatt... a köd miatt... — sóhajtozták a fűzfák. Lopva hátranéztem akkor és ijedten láttam, hogy Horány felé, de a szentendrei ágban is gyöngyházfényű ködök gomolyognak a széles víz fölött, amely a reggeli napfényözön- ben ezüstösen ragyog. Opálos ködök borítják a szelíd partokat, és magukba mossák a kontúrokat, a formákat és a színeket. És a ködökön keresztül megláttam azt is, hogy már alattomos rozsdafoltok vegyültek a partok zöldjébe. Észrevettem egy csenevész szomorúfűzfát, amelynek pasztellzöld lombját nagy sunyin okkersárgává aszalta a szeptember. A köd miatt késtek a hajók. A köd miatt nem indulhattak idejében, és ha indultak, csak lassan, óvatosan, gyáván tapogatózhattak előre. A kikötő felé loholva arra is gondoltam, hogy másnapra talán már megrozsdásodnak ! végképp a partok, álomba zu- > hannak a kikötők, megőszül- ! nek a vizek és eltűnnek róluk a hajók, mindmegannyi nyári álomkép. Azon a reggelen a köd miatt egy kicsit megfájdult a szívem! Akárcsak most is, ezen a reggelen. Magyar László
