Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-22 / 224. szám

«n Hicni 1967. SZEPTEMBER 22.. PÉNTEK Megalakult a Budapest környéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségé (Folytatás az 1. oldalról) Közel-Kelet Tűzharc El Kantora térségében követel a Csepel-sziget és a Szentendrei-sziget fejlesztése. Meghatározza a gazdasá­gok tennivalóit a főváros zöldséggel, gyümölccsel és tejtermékkel való jobb el­látása. Megoldásra vár a szarvas­marha-tenyésztés fellendítése. E tennivalók tükrében fogal­mazta meg Mocsai Ferenc a területi szövetség munkáját. Hangsúlyozta, helytelenül gon­dolkozik, aki túlzott követel­ményeket támaszt az új szer­vezettel szemben. Végül meg­állapította, hogy a megalaku­lásra kerülő, kisszámú appa­rátussal dolgozó szövetség nagymértékben hozzá tud járulni a főváros környé­kén gazdálkodó termelő- szövetkezetek további erő­sítéséhez, s a munkás-paraszt szövetség szilárdításához. A vitában sokan felszólal­tak, részletesen elmondották mit várnak a területi szövet­ségtől. Kovács Lajos, a nagy­kovácsi Vörös Hajnal Terme­lőszövetkezet elnöke a mellék­üzemi tevékenység kiszélesí­téséről beszélt, s hangoztatta: azt szeretnék a nagykovácsi termelőszövetkezeti gazdák, ha a szövetség is keresné az új megoldásokat. VImola Ká­roly, a Dél-Pest megyei Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára a Ceg­léd, Monor és Nagykáta kör­nyéki közös gazdaságok jó kívánságát tolmácsolta a ta­nácskozásnak. Ajánlotta, hogy az elnökség legyen aktív, ne halogassa a munka beindítá­sát. Ugyanakkor a termelési fejlesztési program gondos kidolgo­zására hívta fel a figyel­met. Mizser József, az Örkényi Bé­ke Termelőszövetkezeti Cso­port elnöke az alacsonyabb tí­pusú közös gazdaságok részé­re kért nagyobb támogatást. Homyák Jenő, a szentendrei Mathiász János Tsz elnöke az áruértékesítés problémáit tet­te szóvá, s ehhez kért aktív támogatást. Rakusz József, a töki Egyetértés Termelőszö­vetkezet elnöke a területi szö­vetség és a tagszövetkezetek kapcsolatáról beszélt. Jámbor Miklós, a megyei pártbizottság titkára, a megyei pártbizottság, a megyei tanács üdvözletét tolmácsolta a ta­nácskozás résztvevőinek. Meg­állapította, hogy az előkészítő bizottság hasznos munkát vég­zett, amiért köszönet és elis­merés jár a közreműködők­nek. Hangsúlyozta, hogy ) nisztérium osztályvezetője fel- I szólalásában dr. Dimény Im­re miniszter közvetlen jókí­vánságait adta át a tanácsko­zásnak. Bejelentette, hogy az ország 46 területi szövetségé­ből 20 már megalakult. Meg- | állapította, hogy a tanácsko­zás beszámolója színvonalas, jó programot, hasznos útmu­tatást nyújt a tisztségviselők­nek. Beszélt a minisztérium megnövekedett feladatairól, s hangoztatta: ők is támaszkod­ni akarnak a területi szövetsé­gekre. A vita után Mocsai Ferenc válaszolt a kérdésekre, majd a közgyűlés elfogadta a beszámolót és alapszabály- tervezetet. Ezután került sor a tisztségvi­selők megválasztására. A Budapest környéki Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetségének elnökéül Sziics Bélát, a kiskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezet elnökét választották. Elnökhelyettes: Sásdi Antal az újhartyáni Aranykalász Tszcs elnöke és Rakusz József, a töki Egyetér­tés Termelőszövetkezet elnöke. A szövetség titkára: dr. Kecs­keméti Lajos, a megyei párt- bizottság munkatársa. Rajtuk kívül elnökségi ta­gok: Dékány István az érdi Búzakalász Tsz elnöke, Lő- rincz Miklós, a pátyi Petőfi Tsz, Salák János, az ócsai Üj Barázda Tsz elnöke, Bobák István, a kakucsi Lenin Tsz főkönyvelője, Mészáros And­rás, a kiskunlacházi Kiskun Tsz főkönyvelője, Pesuth Ambrus, a tököli Vörös Csil­lag Tsz elnöke és Kiss Kornél, a dunabogdányi Úttörő Tsz fő- agronómusa. Az elnökségen kí­vül megválasztásra került az ellenőrző, az áruforgalmi és értékesítési, a szociális, a verseny-, az ideiglenes terme­lésfejlesztési és jogi ideigle­nes bizottság. Szűcs Béla elnöki székfog­lalójában bejelentette: a szövetség arra törek­szik majd, hogy minden erejével elősegítse a ta­nácskozáson elhangzott feladatok, célkitűzések si­keres megvalósítását. A tanácskozás Sásdi An­talnak, a közgyűlés elnökének a zárszavával ért véget. A Budapest környéki Mező- gazdasági Termelőszövetkeze­tek Területi Szövetsége Buda­pesten a XI. kerület Ménesi út 26. szám alatti székházában kezdi meg munkáját. Súlyán Pál Csütörtökön reggel újabb tűzharcra került sor a Szuezi- csatorna övezetében — közöl­te Tel Avivban az izraeli ka­tonai szóvivő. Helyi idő szerint nyolc óra tájt az egyiptomiak ismétlő fegyverekből tüzet nyi­tottak a Szuezi csatornán ke­resztül El Kantara térségében izraeli részről viszonozták a tüzet. Később tüzérségi fegy­verek is megszólaltak, de há­romnegyed kilenckor az ENSZ-megfigyelők közbelépé­sére tűzszünet jött létre. Egyiptomi részről is kato­nai közleményt adtak ki a Kantaránál támadt lövöl­dözésről. Az egyiptomi közlemény sze­rint mind emberben, mind ha­dianyagban nagy veszteséget okoztak az izraeli félnek. A tűzszünet megsértéséért Egyiptom Izraelt hibáztatta. A közlemény elmondja, hogy az izraeli csapatok reggel, he­lyi idő szerint 8 óra 5 perckor nyitottak tüzet az egyiptomi állásokra. A harc háromne­gyed tízig tartott. Tel Avivtól északra, Guivat Haym izraeli város konzerv­gyára ellen dinamitos merény­letet követtek el. Ugyanebben a körzetben a hét élején egy Az amerikai fővárosban szerdán a „Nők, harcoljatok a békéért” elnevezésű békehar­cos szervezet kezdeményezésé­re mintegy ezer asszony rész­vételével nagyszabású gyűlést tartottak. A gyűlés részvevői tiltakoz­tak a vietnami háború ellen tetőeljárást indított Otto Skorr zeny, az SS egykori hírhedt tisztje ellen. A vád: két hol­land személy meggyilkolása, illetve 38 jugoszláv kommu­nista lemészároltatása. Skor- zeny utóbbi cselekedetére a közelmúltban egy belgrádi lap hívta fel a figyelmet. Az osztrák származású Skor­retlen tettesek. Az övezetben kijárási tilalmat rendeltek eL Az egyiptomi kormány enyhíti az angolszász in­tézményekkel szemben a közel-keleti háború ide­jén bevezetett korlátozá­sokat. Noha nem állt helyre a diplo­máciai viszony az EAK és az Ä Biafra példáját követve Nigériától elszakadó és „Berli­ni Köztársaság” néven magát függetlennek nyilvánító kö­zépnyugati tartomány tiszavi­rág életű volt: néhány órával azután, ahogy Albert Okonk- wo őrnagy a rádióban „függet­lenségi nyilatkozatot" olvasott be, a nigériai központi kor­mány csapatai tüzérségi előké­szítés után elfoglalták Benint és tovább előrenyomulva ha­talmukba kerítettek négy to­vábbi várost a főváros körze­tében. A „Benini Köztársaságot" kikiáltó Okonkwo őrnagy sor­és követelték az amerikai ka­tonák kivonását Dél-Vielnam- ból. A gyűlés után a tüntetők megpróbáltak a Fehér Ház elé vonulni, azt azonban rendőr­kordon védte. A rendőrök dur­ván rátámadtak a nőkre, ütle­gelték őket és több tüntetőt le­tartóztattak. zeny ellen a bécsi bíróság már 1945-ben letartóztatási paran­csot adott ki. Osztrák sajtóje­lentések szerint Mussolini egy­kori megszöktetője, aki nagy nyugatnémet acélkonszernek képviselőjeként hosszú évek óta Madridban él, a háború ótá megfordult már Ausztriá­ban. Egyesült Államok között, ame­rikai turisták nyomban kap­hatnak beutazási vízumot, mi­helyt Egyiptom földjére lép­nek. Újra megnyitják Kairóban az amerikai iskolákat és a kor­mány elvben hozzájárult a kairói amerikai egyetem meg­nyitásához is. sáról nincs megbízható értesü­lés. Egyes jelentések szerint a fiatal katonaorvos, aki az Egyesült Államokban tanult korábban (felesége is ameri­kai), a visszavonuló biafrai csapatokkal együtt távozott Beninből. George Bell, Anglia helyet­tes főbiztosa, aki Beninben tartózkodik, telefonon közölte a lagosi főbiztosi hivatallal, hogy Benin lakossága a szö­vetségi kormány bevonuló csapatait örömujjongással fo­gadta. CSAK RÖVIDEN KANTONBAN és környé­kén folytatódnak a Mao hívei és ellenfelei közötti véres ösz- szecsa pások. MEGÉRKEZETT LONDON­BA az október 11-én megnyíló magyar középkori történelmi és művészeti kiállítás anya­ga. A 246 műkincset kétmillió font sterlingre biztosították be. DÉL-MEXIKÓBAN az or­szágúiról egy hirtelen támadt árvíz folyóba sodort egy au­tóbuszt. Több mint húszán a vízbe fulladtak. HUSSZEIN jordániai király Pakisztánba érkezett. AZ INDIAI BIHAR ÁLLAM FŐVÁROSÁBAN, Patnában az elmúlt negyed évszázad legsúlyosabb felhőszakadása két nap alatt ötvenezer ottho­nát pusztította el. POPOVICS szovjet űrhajós is részt vesz a Belgrádban hétfőn megnyíló nemzetközi űrhajózási kongresszuson, amelyet az első szovjet szput- nyik fellövésének tizedik év­fordulója alkalmából rendez­nek. tehervonatot siklattak ki ísme­WASHINGTON Nótün totós BÉCS Újabb Skorzeny-per A bécsi bíróság újabb bűn­Tiszavirág életűnek bizonyult a Benini Köztársaság az elmúlt hónapokban megtartott közgyűléseken a termelőszövetkezeti tag­ság aktívan szerepelt. Áthatotta ezeket a tanácsko­zásokat a szövetkezeti mozga­lomért érzett felelősség. 'Szá­mokkal bizonyította, hogy az utóbbi években a közös gaz­daságok mennyit fejlődtek. Persze — mint mondotta —, sok még a feladat. A szövet­ség rengeteget tud majd ten­ni, segíteni a problémák meg­oldásához. Kérte a küldötte­ket, hogy a tagszövetkezetek ne támasszanak olyan túlzott igényeket a szövetséggel szem­ben, amit nem lehet megolda­ni. Akkor teljesíti feladatát a megválasztásra kerülő testület, ha az üzemekben rejlő lehetőségeket maxi­málisan segíti kihasználni. Hogy mivel foglalkozzon a szövetség, azt gyakorlatilag az alapszabály körvonalazza. Vé­gezetül Jámbor Miklós fel­hívta a figyelmet, segítsék elő a Pest környéki közös gazda­ságok Budapest jebb ellátását. Dr. Sinka István, a Termelő- szövetkezetek Országos Taná­csának jókívánságait tolmá­csolta, majd több, a vitában elhangzott kérdésre válaszolt. Hangsúlyozta, a párt és kormány prog­ramja világos, ez szabja meg a szövetség feladatát. Mészáros István, a Mezőgaz­dasági. és Élelmezésügyi Mi­A Tkacsenko-ügy A TKACSENKÖ-ÜGY úgy, ahogy lezárult. A fiatal szov­jet tudós kívánsága szerint visszatért Moszkvába. Londo­ni meghurcoltatásai remél­hetőleg nem hagynák súlyo­sabb nyomot megrendült egészségén. A szovjet—brit vi­szony azonban kétségtelenül kárt szenvedett. Az olyan külföldi számára, mint jóma­gam is, aki csak rövid ideje tar­tózkodik Londonban, egyene­sen hihetetlennek tűnt a brit hatóságok magatartása. Tekin­télyes kormányszervek pon­tosan úgy viselkedtek, mint­ha egy James Bond-film for­gatókönyve, vagy valami di­vatos, persze szovjetellenes kémtörténet receptje szerint cselekednének. A NAGY SZENZÁCIÓRÓL először szombaton este adott hírt a televízió, ilyen címek­kel: „Emberrablás a Bayswa- ter Roadon”, „A szovjet nagy- követség erőszakkal Moszkvá­ba akarta szállítani Tkacsenkó 25 éves fizikust”, „A Scotland Yard emberei a repülőgépről hozták vissza az elkábított tu­dóst”. Hogy, hogy nem, az újság­írók és a tv-riporterek ponto­san ott voltak a repülőtéren, amikor lefényképezhették a drámai jeleneteket. Vala­mennyi vasárnapi újságban azután öles címek alatt in­dult a nagy „story”, hiába adott ki kommünikét a ion­doni szovjet nagykövetség, amely pontosan leírta a tör­ténteket. Azt, hogy Vladimir Tkacsenkó fizikus, aki a szovjet—angol tudományos csereprogram keretében Bir­minghamben és Cambridge- ben végzett kutatásokat, szombaton reggel rendkívül zaklatott idegállapotban fe­leségével együtt felkereste a nagykövetséget. A fiatal tu­dós hosszabb ideje nem evett, nem aludt és magatartásából ítélve az idegösszeroppanás határán volt. (Kérte például, hogy igazolják, valóban a Szovjetunió nagykövetségén tartózkodik-e.) A követség or­vosa nyugtató injekciót adott be neki. Tkacsenkó és felesé­ge beleegyezésével ezután megállapodtak: ilyen körül­mények között legjobb, ha gyógykezelésre mielőbb haza­utaznak. A fiatalember el­hagyta a követséget, de az utcán csak támolyogva tudott haladni. Mivel még aznap délben közvetlenül repülő­gép indult Moszkvába, idegál­lapotára való tekintettel ko­csit küldtek utána és kivitték a repülőtérre. A kocsiba szál­lás pillanatát — a hivatalos angol verzió szerint — egy szemfüles járókelő gyanús- bak találta és értesítette a rendőrséget. Innen indult el a hajsza az állítólagos „em­berrablók” ellen. Ám a lon­doni szokások tapasztaltabb ismerői szerint nem egy vé­letlen járókelő bejelentése nyomán mozgósítottak rend­őröket, detektíveket — és fo­tóriportereket —, méghozzá ol^an szédületes gyorsaság­gal, hogy a szovjet diplomá­ciai autót már ott várták a repülőtéren. Sokkal valószí­nűbb, hogy a szovjet nagykö­vetség környékét szemmel tar­tó különleges ügynökök ad­ták a jelt az akcióra. BÁRHOGYAN IS VOLT, valamennyi angol lap beisme­ri — ki helyeslőleg, ki fenn­tartásokkal —, hogy a titkos- rendőrség ezúttal szokatlanul gyorsan és erélyesen intézke­dett. Bár Tkacsenkónak és feleségének az angol hatósá­god által kiutazásra láttamo- zott útiokmányai voltak, a de­tektívek felszálltak a szovjet repülőgépre és erőszakkal le­cipelték a beteg fiatalembert és feleségét is kituszkolták a gépből. Hiába tiltakoztak a jelenlevő szovjet diplomaták és a repülőgép személyzete, a Scotland Yard emberei „ere­jüket nem kímélve” cseleked­tek. „Azt az utasítást kaptam — mondotta az egyik —, hogy ez az ember nem hagyhatja el az országot.” Dulakodás közben arról sem feledkeztek meg, hogy „menedékjogot” ajánlják fel Tkacsenkó fe­leségének, a beteg embert pe­dig „biztos helyre” hurcol­ták, azon a címen, hogy a brit hatóságok kezében „sza­badon nyilváníthatja majd akaratát”, Angliában kíván-e maradni, vagy visszatér a Szovjetunióba. A lapok alig burkolt inszinuációkat közöl­tek arról, hogy feltételezett disszidálási szándékának meghiúsítása céljából Tka- csenkót elkábították és akara­ta ellenére próbálták Moszk­vába szállítani. A VASÁRNAPI, de még a hétfő reggeli lapok is, meg természetesen a tv-adások is, maximálisan kiaknázták az ügyet szovjetellenes hírve­résre és hangulatkeltésre. Hétfőn délelőtt azután bekö­vetkezett a nagy „kijózano­dás”. Az illetékes brit hatósá­gok, miután 36 óráig feleségé­től és honfitársaitól elzárva tartották Tkacsenkót, végül is szabadon engedték. „Meggyő­ződtünk róla, hogy Tkacsenkó valóban beteg ember és, hogy tényleg vissza akar térni ha­zájába." Ugyanezt persze, már előzőleg többször is mon­dotta felesége is, a szovjet ügyvivő is. Az angol belügyi és külügyi szervek akkor nem hittek, vagy nem akartak hin­ni nekik. Tkacsenkó szemmel láthatólag rosszabb egészségi állapotban tért vissza övéi közé a brit hatóságok „ember- baráti” cselekedete következ­tében. Kennedy Majdnem négy év telt el Kennedy amerikai elnök 1963. novemberében történt meggyilkolása óta, de az amerikaiak többsége válto­zatlanul úgy vélekedik, hogy Kennedy egy széles körű összeesküvésnek esett áldozatul. A New York Post közli egy közvéleménykutatás eredményeit, amelyek sze­rint a megkérdezettek hat­van százaléka nyilvánította a fenti véleményt. Egy év­vel ezelőtt, 1966 szeptembe­rében a megkérdezett ame­rikai lakosoknak 46 száza­léka vallotta ezt a meggyő­ződést. A Warren-bizottság je­lentése, amely azt állítja, hogy Kennedyt egy ember, Lee Oswald gyilkolta meg, egyre nagyobb kételyeket kelt. A megkérdezettek 64 százaléka mondotta, hogy a jelentés számos kérdést vá­lasz nélkül hagy és nem is­merteti az elnök meggyil­kolásának egész történetét. FRIZURA? Ez a frizura nem fodrász, nem is szobrász remekműve, sőt egyáltalán nem is frizura, ha­nem több mint 200 méter ma­gas új rádiótorony, a hambur­gi „Planten un Biomén” park 1 egyik szobra mögül nézve. EZEK UTÁN azt gondolta volna az ember, hogy a túl­buzgó vagy túlságosan fantá­ziadús belügyi és külügyi tisztviselők (mert diplomáciai jegyzékváltás is született az ügyből) szerényen elhallgat­nak, ha már azt aligha vár­hattuk, hogy nyíltan beisme­rik felsülésüket. Nem ez tör­tént. A hivatalos közlemények igazolni és mentegetni próbál­ják a diplomáciai gyakorlatot és a külföldi állampolgárokra vonatkozó bánásmódot egy­aránt sértő eljárásokat. Ez még nem minden. Tka- csenko feleségének nyilatko­zatából kiderül, hogy férjét, a tehetséges fiatal fizikust már előzőleg is zaklatták és külön­féleképpen megkörnyékezték, igyekezvén ittmaradásra bír­ni. Feltehetőleg ezzel függ ösz- sze megromlott egészségi ál­lapota is. SZOMORÚ TÉNY viszont, hogy felelős angol személyek, akár mert valósnak hitték a ponyvaregények rémmeséit, vagy csak rosszhiszeműek voltak a Szovjetunió képvise­lőivel szemben, de végső so­ron cinkostársul szegődtek egy olyan ügyhöz, amelynek célja: elmérgesíteni a brit— szovjet viszonyt. Az angol népnek azonban bizonyosan nem érdeke ez, és kár, hogy az itteni sajtóban csak kevés hang akadt, amely a nagy hűhó közepette erre rámuta­tott. B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents