Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
19«T SZEPTEMBER ti.* TASÁRWAP mar «KTEi yf/rfap ^//✓/^//^/^/////✓✓✓✓////^//////////////✓/^^^^ ŐSZ FERENC RIPORTJA s'srrs/rrffSfssfrsrfrrsrssssfssss*sssssss/'fSffssssss/rs*sssrsfSsfssffSfrrrsssssssssssssssssssfssssi'fssffsssssssssy*/ysssssfssssssfSssssssfssssfsfsssssssssffSSfssssf'sssssssssfsrsrfSfssASffsrsffffs,'> Egy ember a rendőrségi kihallgató szobában. A tényállás világos. A nyomozó rajzolja a számoezlopokat. 5000, 10 000 .., Amikor kivettem, hadnagy elvtárs ... — Nem vagyok az elvtársa! — Igenis! Hadnagy úr ... Amikor kivettem, azt hittem, hogy másnap vissza tudom tenni __De újra csak vesztettem. Pedig a Fulm ináns kitűnő ló... A Jónás is ezt játszotta a Városi bükinél... — Több mint ötvenezret sikkasztott! Ez mind a lóversenyre ment el? — Totóztam is. De 'balek vagyok ... Soha nem tudtam egy tízesnél jobbat kifogni. — Előfordult, hogy a lóversenyen nyert? — Egyszer! Tíz forintra négyszázötvénét! Pedig akkor százassal akartam játszani, de nem volt több! A menők persze arattak aznap ... — A feleségétől miért vált el? — ö sem szerette a „lovit”. Nem volt fantáziája... Nem értette meg, hogy vagy jól kell élni, vagy sehogy... — Nem sajnálja a családját? — Nem... Én már nem tudok kockázat nélkül élni... Csak az nyerhet, aki veszíteni is mer. — Most nagyot veszített! — Igen... Nagyot... Játszótér Cegléden. A kavicsos térség szélén padok. Néhány fiatal mama kocsival hozta ki a gyereket. Ezek beszélgetnek. A téren a nagyobbak játszanak. Kettő fejel, néhányan nézik, hátrább, a gyep szélénél nagyobb csoport gyerek. Tíz-tizenkét évesek. — Te dobsz! — Most aratok. Enyém a tej .11 Repül a húszfilléres. A vonaltól 5 centiméternyire megáll. Körülötte sok-sok fénylő tíz- húszfilléres. Lehet öt forint is. — Én jövök — rikkant egy fekete srác és villogva bukdácsol a levegőben a pénzdarab, majd leesik távol a vonaltól, az ellenfél boldogan felsóhajtana, de a pénz még nem állapodott meg, gurul, gurul, aztán fáradtan rádől, pontosan a snúr vonalra ... A győztes: — Na, te hülye! — mondja és elsőnek rázza meg a nagy csomó pénzt. Körülbelül három forint lehet az övé, aztán még egy, a Játék szabályai szerint... Üj játék kezdődik. Az előbbi nyertes: — Na, ki száll be? A gyerekek zsebeik mélyén kutatnak. Húszfilléresek kerülnek elő, égjük egy tízest szalad felváltani, egy szőke kölyök a társától próbál húsz fillért kunyerálni, hogy részt vehessen a játékben ... Talán ez lenne a nagy esély ... De nem kap. Durván kinevetik. — Honnan van pénzed? — kérdem az egyik, nyolcévesnek játszó gyereket. — A mamám adta .., — Mire? — Csakúgy.;: — Tízóraira? — Arra... De nem voltam éhes. — Mennyit kaptál? — Két forintot! — Es mennyid van most? Megszámolja. — Négy ötven. Nyertem... — Ki veszített? — AHihi! — Így hívják? — Mi nevezzük így, mert olyan, mintha a Ludasban rajzolták volna. Hihi távolabb áll. Tényleg kicsit a karikatúrákra emlékeztető figura. Nagy vörös üstöké van, rövid nadrágja majdnem térdig ér. Az a típus, amely külseje miatt is állandóan ki van téve társai csúfolódásának ... — Mennyit vesztettél? — A... semmit. — Ne hazudj! Tudom, hogy több mint tíz forintot! — blöffölök és találtam. — Hát igen ... — Honnan volt annyi pénzed? — Gyűjtöttem... Újabb blöff: — De tegnap is vesztettél, meg előtte is! — Igen... — Ha most azonnal nem mondod meg, honnan í pénz, beviszlek a rendőrségre... — Te jössz, Hihi! A srác, aki az előbb még Ijedten pislogott, máris a dobóvonalra áll. Kinyújtja a nyelvét, méregeti a távolságot, a többiek ugratják, de nem is hallja. Dobásra lendül a keze. Idétlenül röpíti a pénzt, mely messze túl száll a vonalon. Nyers nevetés fogadja a produkciót. — Te nem is tudsz snúrozni! — gázolok az öntudatába. — De tudok ... Csak nincs szerencsém ... — Szóval honnan a pénz? — Otthonról .. Kaptam ... — Van most valaki otthon? — Nincs. Anyám a Ruhagyárban dolgozik ... — Na, gyere... odamegyünk szépen hozzá.,. — Nem megyek... — Akkor is viszlek ... Végül kiderül, hogy az anyja otthon van. Vonakodva, de eljön velem. A további játékban úgysem vehet részt. Az előbb az utolsó húszfilléresét röpítette el. Az úton: — Mi akarsz lenni? Vállrándítás a válasz. Egyre lassabban rakja a lábait... — Ne tessék megmondani anyunak ... Nagyon megver... — picsog és közben a választ próbálja leolvasni az arcomról. A ház elé érünk. — Várj meg idekintl Az asszony mos. Kelletlenül fogad. — Mit csinált megint az a büdös kölyök? Jaj, istenem, még két nap és megkezdődik az iskola. Akkor legalább nyugodt leszek! — Szokott neki pénzt adni? — Nem... így is észreveszem, hogyha elküldöm vásárolni, mindig ellop egy-két forintot — És ilyenkor mit csinál? — Megverem! Mit csinálhatok?.:: — Mit gondol, mire kell neki a pénz? — Biztos csokoládéra... Meg mozira ... Mit tudom én? Miért kérdi? Tud róla valamit? — Nem... Csak érdeklődtem. Az asszony megnyugszik. Számomra érthetetlen, hogy nem érdeklődik tovább. Aztán kicsit családiasabbaan: — Tiszta apja az a rohadt kölyök. Az ő vérét örökölte! — Miben? — Mindig csavarogna... Egy perc nyugta sincs... Mire újra kimegyek az utcára, a gyerek már sehol. Visszaindulok a térre. Ott vörösük a feje. Meglát Valamit mond a többieknek és elinaL — Három! — öt! — Nyertem! Indíts a kasszához. Pilsenit kérj! Akik a szerencsejátékokban járatosak, az előbbi dialógusból már tudják, hogy két ember snóblizott Három-három pénzdarabbal játsszák a játékot, azt kell kitalálni, hogy a játékosok kezében összesen hány pénzdarab van. Talán a legelterjedtebb szerencsejáték. Nem kell hozzá sem kártya, sem asztal, eszköz nélkül, akár egy robogó vonat zsúfolt peronján is játszható. A nagykátai restiben ismerős, menő snóblis G. László. Foglalkozását tekintve rakodómunkás. De azt mondják, hogy a snóbli- ból megélne. — Csal! — sziszegi gyűlölettel egy vasutas. — Csak nem lehet rábizonyítani. A múltkor majdnem elkaptam. Nullát mondott, az én kezem teljesen üres volt. Egyet mondtam. Ekkor kinyitotta a kezét. Üresnek láttam, de észrevettem, hogy két ujját összeszorítja. Ott volt benne a pénz. Rászóltam, ekkor úgy tett, mintha tüsszentene és istenemre, lenyelte a forintost ... — Minek játszik vele, ha tudja, hogy csal? — Egyszer úgyis elkapom ... El én.., — Mibe szoktak játszani? — Miért kérdi? — hangzik a gyanakvó kérdés. — Csak ... En is szoktam snőblizni ..: — Egy dugás, egy huszas. — Sokat játszanak? — Van időnk... — És pénz? — Hát az is akad .: I — Mennyi a havi keresete? — Felmegy kétezerre, mindennel együtt. Én nem iszom... De mindenkinek van valami szenvedélye... Na, nézze, ott jön Laci. Akar vele snőblizni? — Akarok! A bemutatkozás egyszerű: — Szevasz! Te akarsz játszani? — En ... — Gyere ki. Itt bent nem lehet, mert szúrnak! Kimegyünk az állomás peronjára. Körülnéz. Aztán a zsebébe nyúl. — Várj! Én nem játszom pénzzel. Csak kaviccsal. — Azt hiszed, kajlizok? — kérdi fenyegetően. — Nem, de így szoktam ... — Ez hazai pálya. Itt én diktálok. Ha nem játszol, kopj le! Két pénzt dugok a kezembe, hármat mondok. Néz a szemembe, bűvöl, kezét feltűnően elém tartja, hogy lássam: tiszta a játék. — öt —, mondja és máris kinyitja a kezét, melyben három pénzdarab fénylik. — Nyertél —, mondom és adom a huszas! — Játsszunk még! — ajánlja. — Nem... Már nem ... — mondom és magamban arra a tréfára gondolok, hogy mi lenne, ha számlát kérnék tőle, és a húszast, mint riport közben felmerült kiadást elszámolnám. — Na, egy korsó világosban, Laci — ajánlja aztán a vasutas és köszönés nélkül otthagynak. A ház oldalához állnak és megkezdődik a halk szertartás. Nemsokára G. László hangosan felnevet a másik káromkodva követi a kocsmába. — Megint buktál? — kérdi a pincér és hozza a söröket Azok az asztal alatt folytatják a játékot Odaállok a pulthoz. — Ezek mindig játszanak? — kérdem a pincért. — Mindenki játszik — feleli nyeglén. — Ez a Károly megszállott. Van olyan nap, hogy egy százassal, vagy még többel is befürdik. — És miből győzi? A pincér szimatot kap: — Mit faggat? Mit tudom én? Az az ő dolguk ... — és elkacsázik egy újabb rund sörrel. G. László asztalánál már négyen ülnek, mindegyikük keze az asztal alatt. A szemek izgatottan fénylenek. A pincér súg valamit nekik, mindenki rámnéz, a kezek az asztalra kerülnek és G. László hangosan elkiáltja magát: — Azt még nem énekeltük, hogy Isten veled édes Piroskám... / Máriabesnyő. Búcsú van. A dombon, a templom előtt folyik a szertartás. Lent bozsog a nép. Szólnak a hangszórók, harsognak a kikiáltók. Bicskát, trombitát, képet és más hiábavalóságokat kínálnak. — öt forintért értékes ajándékot nyerhet.' Ha az ajándék nem kell, egy százasra váltom ... — Elegáns öltozékű fiatalember áll egy asztal előtt. Az asztalon néhány ócska karóra, levéltárcák, töltőtollak. Három gyű- 6zűvel zsonglőrködik: — A kezemet tessenek figyelni, nem ördöngösség ... Itt van ez a kis kenyérgalacsin ... Beteszem ez alá a gyűszű alá... Na most keverek ... Tessék figyelni a gyűszűt... Na, melyik alatt van a galacsin?,.. Gyere ide, öcsiké, mutasd meg ... Egy bámészkodó csupamaszat fickó rámutat egy gyűszűre ... ■ • — Nyert... Eltalálta! Lám, egy gyerek is eltalálja... A régi, ezerszer lejáratott trükknek ismét akad, aki bedől. Sorra potyognak az ötösök ... Aki egyszer fizetett, rendszerint mégegyszer megpróbálja. Aztán odalép egy férfi. Feltesz öt forintot és nyer. Boldogan rohan el a százassal, az üzlet ismét fellendüL Követem a boldog „nyertest". Bemegy az egyik céllövölde mellett álló lakókocsiba. — Szabad! — morog kopogtatásomra. — Gyakran szokott játszani ezzel a gyű- szűssel? Ellenségesen néz rám. — Nem ... Most először.. Mázlista vagyok ... — Nem is ismerik egymást? — Most láttam először... — Na, jöjjön vissza és játsszon megint.., — Nem megyek... Mi maga? Rendőr? — Nem ... — Hagyjon engem békén — mondja és kimegy .a kocsiból. Otthagy egyedül Utána indulok. Mire átverekszem magam a tömegen, az asztal helyén csak egy kis csoportot találok. — ötven forintom vitt el —, mondja egy fiatalember. — Csak tudnám, hogyan csinálja ..; — Csal! — mondom. — Az nem lehet,.. Tízen Is figyeltük ... — mondja az ötvenest vesztett fiú. — Pedig megfogtam volna ... Ha nem szalad el kifosztom ... — mondja nagy hangon és elindul a céllövölde felé. — Még egy lapot... — Tizennyolc ... — Húsz ... — Ütöm, a bankot 1 — Tizenhét! — Huszonegy ... A golyózásnál, a snúmál kezdődik ... Kártya, snóbli, ügető, galopp, totó, lottó... Játékok. Mindegyik lehet ártatlan, tiszta szórakozás, mely mögött azért ott áll a szerencse megkísérlésének doppingoló izgalma, de lehet szenvedély: családok tönkretevője, súlyos bűnök oka. Két versenynapon jártam az ügetőpályán. A verseny szép, izgalmas, sportnak is nevezhetném. De mégsem az. A pálya szélén furcsa embersereg. Az első helyén, a nagymenők. Köztük híres sportolók, színészek, ismeretlen foglalkozású, de láthatóan gazdag emberek. Itt százasokkal fogadnak, és a nyereményeket ezresekben számolják. A második helyen már színesebb a társaság. Kopott, lecsúszott egzisztenciák, kiskaliberű szerencsevadászok, kíváncsiskodók, az ügető néhány profija, akik nagy füzeteket cipelnek, melyben megtalálható valamennyi ló nacio- náléja, eredménj’-ei és esélyszámai. A harmadik hely már kiábrándítóan nyomasztó. Egy-két forinttal fogadó, mások tikettjeihez ötven fillérrel társulni kívánó éhenkórászok, rosszarcú tipszterek, az istállók tájékán bennfentes állítólagos segédhajtók, istállófiúk, akik bombabiztos tippeket mondanak egy tízesért, de egy ötösért is. Érdekes módon senkinek sem jut eszébe megkérdezni, hogy a biztos tippet miért nem játssza meg ő maga. Én megkérdem az egyiket: — Tudja, nekünk nem szabad játszani..; Tiltja a szabályzat... De a negyedik futamra van egy biztos befutóm... Az ügetőpálya rétegezettsége is mutatja, hogy a szerencsekergetés, független a foglalkozástól és a vagyoni helyzettől A nemrég még híres válogatott csatár ezrst veszít, vagy nyer, a kis éhenkórász a harmadik helyen az utolsó tízesét teszt fel egy százas reményében... A tét mindegy. Az izgalom, a ritka öröm és gyakori csalódás egyforma. A mértékkel fogyasztott szeszesital kellemes dopping, a heti egy-két lottó, a filléres alapon játszott romi szórakozás, a szerencse ártatlan megkísérlése. De ahogy emelik a szelvények számát, ahogyan emelkednek a tétek, a filléresből, tíz fillér, majd forint lesz, úgy válik a játék szenvedéllyé, mindennél kártékonyabb megrögzött szokássá. Az alkoholizmusról kitűnő statisztikáink vannak, de nem tudjuk, hogy mennyi pénz, energia, tisztesség vész el a kártyaasztaloknál, a lóversenyeken, és mennyi pénz és energia van a pénteki lottóhúzás csodavárásában. Aztán már a csodavárás is megkopik, megmarad a szenvedély, melytől szabadulni legalább olyan nehéz, mint az alkoholtól, vagy a nikotintól... Egy rendőrtiszt ismerősöm mesélte: — Egyszer a.. .-i börtönben séta közben összeesett egy rab. Az orvosi vizsgálat az éhhalál szélén járó rosszul tápláltságot állapított meg nála. Vizsgálódni kezdtek. Az illető cellájában hatan voltak. Kettő közülük szintén sovány, feltűnően gyenge. Figyelni kezdték őket és megállapították, hogy amikor csak lehetőségük van kenyérbélből készített kockával játszanak. Az élelmiszeradagjuk volt a tét... — És a nyertes mindig megette a másikét? — Éppen ez az érdekes és figyelemre méltó, hogy nem. Nem is volt szüksége rá. A vesztes szeme előtt kiöntötte. És az egy szót sem mert szólni. Az tartotta benne a lelket hogy legközelebb, majd ő... Amikor összeesett, már három napja nem evett és két napra előre minden kosztját elvesztette ... Végletes esettel kezdtem és fejeztem be. Természetes, hogy csak kevés út torkollik ide. De nem tudhatjuk, hogy hol kezdődik a játék, és hol a végzetes szenvedély. A kis vörös gyerek, már lop, hogy snúrozhasson, a vasutas egy csalónak hordja családja elől a pénzét... A játékszenvedély ellen még az elvonókúrát sem találták fel. Bár mindenféle hazárdjátékot tilt a törvény, de fülön fogni mégis nehéz őket, hiszen a vesztes és nyertes egyaránt bűnösök. Adminisztratfve tehát nehéz az ügybe beleavatkozni. Itt van tehát szükség a jó propagandára... Mert ahogy napjainkban egyre kisebb lesz és kell, hogy legyen a szerencse szerepe életünkben, úgy ez látszódjon meg az emberek tudatában, álmaiban és — játékaiban is...
