Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-15 / 218. szám

1967. SZEPTEMBER 15., FENTEK «» jfEcrrr 'sJ&rtap Kiállítási híradó Műanyag öntözocső - Zár: a Kockakanna, szörpnek - Miért Minden csupa műanyag. A csövek, a víznyomás erejével automatikusan záródó csatla­kozók. Szaknyelven ellennyo- másos műanyag öntözőrend­szernek nevezik. Tegnap a mezőgazdasági vásáron mutat­ták be. A Kertészeti Kutató Intézet nagytétény—törökbá­linti gazdasága próbálja, s ed­dig kitűnően bevált. Ez volt az egyik újdonság, amelyet a Hungária Mű­anyagfeldolgozó Vállalat ho­zott tegnapi tájékoztatójára. A holnap anyaga ez, amely rendkívül könnyű, gyorsan összeállítható, mégis tartós, ha megfelelő az anyaga. A ker­tészetekben használt i fólia szintén az ő termékük. Saj­nos fóliából sokkal kevesebb ikerül a piacra, mint amennyi kellene. A gyár, nem tud se­gíteni, nem kap hozzá alap­anyagot. Közérdek lenne en­nek beszerzése, hiszen nélküle nem növelhetik a korai, s így sokat érő mezőgazdasági ter­mékek kivitelét. Osztatlan sikert aratott a Nagykőrösi Konzervgyár ren­delésére gyártott tízliteres szörpös műanyagkanna. Le­gömbölyített sarkú kockát képzeljünk el, amelyet építő- játékszerűen egymásra rak­hatnak, s így rakodólapon, egyszerre nagy mennyiséget szállíthatnak. Akár a mennye­zetig egymásra tehetik a ru­galmas, hófehér tartályokat. Szétnéztünk a — nyugodtan mondhatjuk — legjobban si­került élelmiszerpavilonban is. Az itt látottakról két meg­jegyzést. Az egyik reklamá­ció. Üveglapok alatt látjuk a ceglédi szárítóüzem gyümölcs- és zöldségtermékeit. Ám ez szinte névtelen, jelzés nélküli maradt. Annál kiabálóbb a Duna Tsz néhány hasonló jel­legű gyártmányának reklám­ja. Pedig hol vannak a ceglé­diektől, akik nagy múlttal, gyakorlattal és páratlanul nagy áruskálával rendelkez­nek. Indokolatlan kihagyni az egyre fontosabb szerepet be­töltő reklámlehetőséget. A másik téma: a Mirelit egyik vezető munkatársát em­lékeztettük a kitűnő ötletre: Cegléden mirelit-konyhát nyi­tottak. Lényege, hogy a fa­gyasztott árut a hűtőpultban korlátlan ideig . tárolhatják. Konyha nem kell hozzá, hi­szen a különböző fagyasztott, víznyomás nincs cégér? készételeket néhány perc alatt felforrósítják. A Mirelit örül a kísérletnek, amelyet szívesen támogattak. Bíznak abban, hogy a Dunakanyar több, kis helyiséggel, mini-konyhával rendelkező vendéglátó egysége is kipróbálja. A közönség ér­deke is ezt kívánja, hiszen nö­vekszik a választék, a ven­déglátóipar pedig jóformán veszteség nélkül dolgozhat, soha nem megy tönkre az étel. — t. gy. — / A Pestvidéki Gépgyárban, reform előtt (1.) A leg jobbakkal erősödve A gazdaságirányítás új rendszerét hiba lenne csupán műszaki-közgazdasági eszközök és módszerek együttese­ként fölfogni; legalább ennyire lényegesek a nehezebben megfogható, de nélkülözhetetlen erkölcsi, etikai tényezők, mindaz, amire azt mondjuk — légkör. Ennek, egy-egy munkahely légkörének alakítói elsősorban a kommunis­ták, a pártszervezetek. Alig több, mint három hónap van a reform kezdetéig, 1968. január elsejéig. Hol tart az esz­mei-gyakorlati fölkészülésben a Pestvidéki Gépgyár kommunistáinak kollektívája — e kérdésre keresünk vá­laszt cikkeinkben. A taggyűlés igent mond Ebben az esztendőben sűrűn elhangzott a gyár nyolc párt­Lakberendezési kiállítás nyílik Vácott A bemutatón vásárolhatnak is a látogatók A Dunakanyar legnagyobb ipari városában már hagyo­mányai vannak a reprezenta­tív lakberendezési bemutatók­nak. Nemcsak hagyományai: messze környéken, de Pest me­gyében is itt sikerültek leg­jobban az ilyen jellegű ren­dezvények. Legutóbb a - DCM nagytermében felvonultatott termékekről a Rádió és a Te­levízió, s a kereskedelmi szak­emberek egyaránt elismeréssel szóltak. A törekvés dicséretes, a hagyományos, konzervatív ízlést akarják modernizálni, hozzászoktatni a városi és kör­nyékbeli falusi lakosságot a praktikus holmikhoz. A váci lakberendezési ki­állítást jövő hét elején, szep­tember 20-án nyitják és októ­ber 1-ig tart nyitva. Minden­nap reggel 9-től este hétig lá­togathatják az érdeklődők a Konstantin téren. Lakástextí­liák, rádió-, tévékészülékek, elektromos háztartási gépek nagy választékát állítják ki. S az is természetes már. hogy vásárolni- rendelni is lehet itt. Bizonyára sokak által igény­be vett érdekesség lesz a leg­újabb kávéfőzők bemutatása — kóstolással. Eltér az eddi­giektől, hogy közületi, tehát irodabútorokat is felállítanak. Az érdeklődés azt mutatja, hogy nemcsak sikere, de nagy forgalma is lesz a lakberende­zési kiállításnak. —t— CEYIENTSZALLÍTÖK (Foto: Gábor) serítse őt, hiszen az azt gondolta, hogy tanul. De Kuza meg­tudta ... ... Muhadin nagyon készséges és intelligens arcán ellá­gyult vonást látok, ahogy velünk szemben ül a moszkvai szo­bában és visszaemlékszik, hogy is történt ez. — Mama nagyon megharagudott, mikor megtudta,. hogy otthagytam az iskolát. Ezt mondta: — Megdicsért téged Faru- za Hatizovna (a tanítónőnk). De mama — mondom én. — Hi­szen a többiek tanulnak, de én már neked akarok segíteni, nem bírod egyedül. Fiacskám — felelte —, ha nem akarsz szo­morúságot okozni nekem, akkor visszamész az iskolába. Amíg én élek, addig minden gyermekem tanulni fog. Hogy hogyan — ez már nem a te gondod. És szemében kétségbeesett kö­nyörgést láttam. Tudják, ő igen heves, igazi hegyilakó. És be­szélgető partnerünk udvarias tartózkodásán keresztül hirtelen olyan melegség, olyan fogró hála sütött át, hogy irigyeltem ezt a számomra akkor még ismeretlen asszonyt. | _________________A LÁNYOK_________________[ E l járt az ideje, hogy Anjusza is iskolába menjen. Jó gazd- asszonnyá fejlődött: fát hordott, olyan tisztára takarította a szobát, hogy egyetlen porszem se maradt utána, varrt, meg- e’eue kisebb testvéreit. Egy hibája volt —, az emberekkel szemben félénk, bátortalan ... Most is félénk természetű, fog­lalkozása tanárnő. Alakja, könnyű járása egészen kislányos (bár már évek óta asszony). Szerény és bájos, azzal a félénk kedvességgel, amelyet ősidőktől fogva annyira értékelnek a kabardoknál. Mosolyogva mesél iskolás éveiről. — Anyánk éjjel nem aludt, nyugtalankodott, vajon én, aki ilyen gyáva vagyok, hogy fogok boldogulni az iskolában. Hiszen félek a tanítónőtől, és a gyerekek majd csúfolni fog­nak. Töprengett, töprengett, végül azt gondolta ki: otthon tart engem, a következő évig, amikor majd Toszja is iskolába megy, és akkor együtt járhatunk húgommal. A családban Toszja a legharciasabb. öt nemigen lehet megsérteni... ...Igen,' ez így is van. Első pillanatra látszik rajta: jól megtermett alak, határozott mozdulatok, nyílt, szép arc, eré­lyes állal és hűséges pillantásai. Látszik, hogy meg tudja vé­deni magát. — Sokat álltam ki magamért és Anjuszáért. Nagyon ösz- szeszoktunk. Megcsináltam leckéimet, aztán gyorsan segítet­tem nővéremnek, mert neki nem minden tárgy ment egyfor­mán jól. Ha kihívták a táblához, kacsintottam neki, hogy fel­bátorítsam. Egyszerűen csodálatos, hogy anyán«: milyen böl­csen határozott... Anjuszával igen különböző volt az ízlé­sünk. ö a verseket szerette, Puskint olvasgatta. Én a kémiai szakkörbe jártam, botanikával szórakoztam. Szerettem az er­dőbe járni, minden növényt ismertem, szívesen gondoztam a veteményes kertben a zöldségeket, mindennap vittem az isko­lába otthonról elcsent virágokat. És biztos, hogy egy virágot a kabátomra tűztem. De ezt nem annyira a természet iránti szeretetből tettem, inkább azért, mert szerettem a szépet. Meg­volt bennem az a tulajdonság, hogy szerettem szépen öltözr ködni. De a háború idején az áruházban csak a legsilányabb szöveteket lehetett kapni. De hiszen, ha nekünk abból jutott volna!... Anyánk szűkösen tengődött, mégis csinosan járatott minket, el sem tudom képzelni, hogyan. Elmentem az iskolá­ba, estére új ruhám volt. A kislányok találgatták is; honnan'? Hordtam az új ruhát és senkinek se mondtam, hogy anyánk az éjjel régi párnahuzatból csinálta nekem. Anyának vele­született jó ízlése, fantáziája van... ]Ne A HÍR Viehéz volt Kuza Kumahova élete, nagyon nehéz. Mégsem lehetett sajnálni őt. Természetes, hogy nehezen élt, éj­szakánként mire a párnára hajthatta fejét, érezte, hogy ég a keze, lába, mintha tüskék szürkülték volna. De lelke nyugodt volt: férje kedves, becéző levelet irt, a gyerekek egészségesek, tanulnák. Csodálkozott is minden szomszédja, milyen vidám, szívélyes Kuza. S milyen határozott, mikor néha felemeli a hangját. Az anya betartotta azt a szabályt, hogy ha valame­lyik gyerek a leckéjével foglalkozott, a többiek csak halkan beszélhettek, még a rádiót sem volt szabad bekapcsolni. A leckére persze nehéz volt felügyelnie, hiszen ő nem tu­dott írni, olvasni. Mégis ellenőrizte, elkészítették-e a házi fel­adatot. Egyenesen a gyerekek szemébe nézett, s megkérdezte: „Mindent megtanultatok?” És akkor már se hazudni, sé mellé­beszélni nem lehetett: anyjuk szeme mindannyiukon átlátott. Dé azért szigorúbb felügyeletre nem volt szükség. A gyereke­ket pici koruktól fogva arra szoktatták, hogy életükben leg­fontosabb feladat a tanulás. És most, ennyi év után is taní­tónőjük szeretettel emlékszik vissza rájuk — mindannyian nagyon komoly gyerekek voltak. Olyan tudatosan, olyan fe­szült figyelemmel tanultak, amire nem mindenki képes ebben a korban. A szülői értekezleteken mindig dicsérték Kuza Pi- tovna gyerekeit, s ő ezt hallva, szinte kivirult, arca megvilá­gosodott, megfiatalodott. ... Akkor egy hír érkezett. Szörnyű sikoltást hallottak. Az anya alakja meggörnyedt, s az özvegyi bánattól szinte elhomá­lyosult. Ügy érezte, soha többé nem fog örülni, nevetni. Soha az életben. S élni sem tud tovább. Vége. A gyerekek sírtak, ijedten nézték. S akkor már tudta, hogy mégis élnie kell —, a gyerekeiért. Bennük fogja megtalálni sikereit, örömét. S le­het, hogy eljön az idő, amikor ismét mosolyogni fog. S az élet a rendes kerékvágásban folyt tovább. (Részlet Ada Baskin, a fiatal szovjet írónő regényéből). alapszervezetének taggyűlésén: elfogadja-e a tagság ... elv­társ pártba való fölvételét? A taggyűlések minden esetben igen-nel feleltek. Közmegbe­csülésben álló, szakmailag, emberileg egyaránt tekintélyes emberek fölvételét javasolta a vezetőség, nem volt vitás, hogy a kommunisták között a he­lyük, hogy velük erősödni fog a pártszervezet. Az év eddig eltelt nyolc hónapjában 28 párttagot vettek fel, a múlt esztendőben 16-ot. — A pártépítő munka alap­vető vonása — mondja a párt­végrehajtóbizottság egyik tagja — mindinkább a terv- szerűség, a megalapozottság, a véletlenszerű elemek kiküszö­bölése. Példaként csak annyit említenék: már a tanműhely KISZ-szervezete felfigyel a szakmailag-politikailag tehet­séges, aktív fiatalemberekre, s ezekre fölhívja későbbi mun­kahelyük ifjúsági szervezeté­nek, de pártszervezetének fi­gyelmét is. Ez egyben jó bizto­síték arra is, hogy ne kallód­janak el értékes, tehetséges emberek, hanem fokról fokra bevonva őket a munkába, vé­gül is soraink közé fogadhas­suk őket. A közelmúltban felvettek között szép számmal vannak ilyen fiatalok. Filemon János például már a tanműhelyben, ipari tanulóként fölhívta ma­gára a ügyeimet, s míg szak­mai értéke elismerését az je­lentette, hogy oktató lett be­lőle. emberi értékeit a pártba való fölvétel ismerte el. Fiedor Ferencet fiatal kora ellenére ugyancsak a tehetséges, nagy tudású szerelők között említik, s „mellesleg” egyike a legjob­ban dolgozó KlSZ-alapszerve- zeti titkároknak is. Voss Elek szintén kiváló szerelő, Rehus Sándorné és Csinos Józsefné fölvétele is egyhangú helyes­léssel találkozott. A kollektíva választ A reformra való fölkészülés jelentős vonása ez, a pártépítő munka nagyfokú erősödése. Van azonban más haszna is ennek: mind jobban kiková­csolja a kommunista közössé­gek kollektív felelősségét A kettes, a négyes és a hatos pártalapszervezetben már napjainkban is elmélyült, kol­lektív munka a legjobb pár- tonkívüliek figyelemmel kísé­rése. sőt, a {>ártcsoportok terv­szerűen foglalkoznak velük, megbízásokat kapnak, s azok teljesítéséről is számot kell adniok. — Az a törekvés, hogy ne csupán a pártvezetőség, ha­nem az egész tagság ügye, fe­lelőssége legyen, kit is vesz­nek soraik közé — mondja Szatmári Lajos, a párt-végre- hajtóbizottsóg titkára —, mind jobb eredményekkel jár. Hoz­zá kell tenni azonban, hogy nem mindig volt így, s bizo­nyos értelemben ma sem mindenkinél talál teljes egyet­értésre ez a fölfogás. Mire gondolok? Arra, hogy voltak pártalapszervezetek, s vannak ma is elvtársaink, akik úgy vélik, nincs szükség a terv­szerű, előzetes foglalkozásra, hanem — úgymond — „jöjje­nek maguktól” ezek az embe­rek. Nem hiszem, hogy az ösz- tönösségnek akár ebben, akár más kérdésben helye lehetne; ne a véletlenre bízzuk, hanem a kollektíva bölcsességére a választást. Mert ennek olyan haszna is van, hogy a sokol­dalú mérlegelés magakadá­lyozza a későbbi „tévedtünk”-’ helyzet kialakulását, azt, hogy’ valakiről utólag derüljön ki,, mégsem alkalmas a párttag­ságra. A többet többen Az egyik pártalapszervezet' titkára, akivel a pártépítő munkáról beszélgettünk, igen találóan fogalmazta meg: az új mechanizmus teremtette körülmények többet rónak a kommunisták vállára is, legye­nek hát többen e több munká­hoz. Mert valóban többen lesznek a legjobb munkások, műszakiak soraik közé hívásá­val, még magabiztosabban nézhetnek szembe a nehézsé­gekkel, gondokkal, megoldan­dó feladatokkal. Magam azonban tovább’ folytatnám a gondolatot, s azt mondom: e többért már ma többet tesznek maguk a kom­munisták is. Németh Istvánná,• a négyes alapszervezet titká­ra, Orosz Béla alapszervezeti titkár, Balogh Lajos vezetőeé- gi tag, Nyitrai Károly üzem-' vezető, Kurkovszki György, a- párt-végrehajtóbizottság szer-' vező titkára, Bata Pál agit­prop. titkár, Kokas Oszkár és' Lénárt István pártbizottsági tagok és mások már napja-' inkban jóval többet fáradoz-' nak, mint korábban, azért,’ hogy a pártépítő munka, s a' kommunista kollektív tévé-' kenység mind több pontban’ találkozzék, s azért is, hogy’ ne csak maguk, hanem vala­mennyi gépgyári kommunista1 tisztázott nézetekkel, véle-" ménnyel tekinthessen a ja-* nuári kezdés elé. Nincs idegesség Abban, hogy a gyáron belül nem tapasztalható idegesség vágj’ nyugtalanság, döntő ré­sze van a kommunistáknak, s a kommunista gyárvezetők­nek. Mert az esztendő nyolc hónapja nemcsak a taglétszá­mot erősítette a pártszerveze­tekben, hanem elegendő idd volt arra, hogy tisztázzák — viták, s nem egj’&zer veszeke­dések közepette — a fő kér­déseket, hogy alapvető prob­lémák ne maradjanak „nyit­va”, hanem mindenki értse, tudja, mi is a maga szerepe, feladata, s hogyan változik ez gyári méretekben. A megvalósítás alatt álló, nagyarányú rekonstrukció, s a folyó termelés zavartalanságá­nak fönntartása sem volt könnyű, de még nehezebb volt szembenézni a termelőberen­dezések, a létszám erőteljes fejlesztése közepette azokkal a nézetekkel, amelyek o régit, a hagyományosat, a kényelme­set részesítették előnyben, Igaz, a gyár elnyerte a megj-ei pártbizottságok kongresszusi versenyzászlaját, s eredmé- nj’ei jogot adtak ere. Mégis, &3 igazi kommunista felelősség ott van, hogy ennek ellenére látták és láttatták a holnapot, azt. hogy ami ma van, ai holnapra már nem elegendő. Az időszerűség fölismerése — így fogalmazhatom meg a gépgyári kommunisták alap­vető magatartását, annak a, nem mindenki előtt népszerű; s még ma is ellenállásra talá­ló elvnek a hangoztatását; hogy az elkényelmesedés előbb-utóbb bajokhoz vezet. Mert idei-g-óráig elboldogultak volna még, de nagyon jól tud­ták a kommunisták, hogy az új mechanizmus jelentette magasabb követelmények nem ideig-óráig, hanem hosszú időre érvényesek. Mészáros Ottó Régészek Szentendrén A Magyar Régészeti, Mű­vészettörténeti és Éremtani Társulat szeptember 21-én dél­után tanulmányi kirándulást szervez Szentendrére. A kirán­dulók a szerb egyházművésze­ti gyűjteményt és a Ferenczy Károly Múzeum kiállítását, valamint a város műemlékeit tekintik meg. A csoport 14 órakor indul a Margit-hídi HÉV-állomásról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents