Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-13 / 216. szám
A párbeszédhez ketten kellenek Növekszik vagy csökken a kollektivitás szerepe a párt- alapszervezetek és általában a pártszervezetek munkájában az új mechanizmus körülményei közepette — így foglalható össze annak lényege, amiről Dunakeszin, a Járműjavító egyes gyáregységében kommunista munkásokkal beszélgettünk. Nem valami, „ahogy lesz, úgy lesz” kérdés ez, legalább is a beszélgetés ezt mutatta. Voltak, nem is kevesen, akik aggodalmaskodtak: vajon az önállóság, a gazdasági vezetés nagy hatás- és jogköre nem jár-e együtt a pártszervezet, s általában a politikai szervezetek háttérbe szorulásával? Ugyanakkor voltak olyanok is, akik úgy vélekedtek: gyorsan változó körülmények közepette nincs is mód arra, hogy különösebben tanácskozzanak a kommunisták, hogy a pártvezetőség kikérje a tagság véleményét. Volt egy harmadik nézetcsoport is. Eszerint csakis a növekvő kollektivitás biztosíthatja a nagyobb bajok, zökkenők nélküli előrehaladást, azt — mint egyikük mondta —, hogy a mechanizmus az legyen, ami. A kollektíviTás növelése, módszereinek gazdagítása természetesen nem egyszerű, s nem is spontán folyamat; tudatos munkát kíván. A munkások maguk is több példát említettek arra, mi mindenben változott a pártmunka módszeressége az elmúlt években, így a többi között a pártcsoportok aktív tevékenységének szorgalmazásában, a gyorsabb, jobb információban s így tovább. Van azonban valami, ami ahogy Dunakeszin, úgy másutt is nagyobb figyelmet, törődést kíván. A most egy esztendeje lezajlott vezetőségválasztó taggyűléseken igen sok helyen elhangzott: szorosabban kötődjék tagság és vezetőség egymáshoz. Erről beszéltek a dunakeszi munkások, de erről például az ÉVIG ceglédi gyáregységének kommunistái is. A vezetőség — hangoztatták a taggyűléseken — biztosítson nagyobb teret a tanácskozásnak, ne szorítkozzék csupán a dolgok tudtul adására. A tagság pedig ne csupán a vezetőség megválasztásakor, hanem rendszeresen és következetesen bírálja, mérlegelje a vezetőség munkáját, mert ez, és csakis ez lehet az alapja a kollektivitás elmélyülésének. Hiba lenng természetesen összekeverni a kollektivitás fogalmát valamiféle „önagyon- ülésezés”-sel, munkát gátló vitatkozással, fecsegéssel. Tagság és vezetőség szoros kapcsolata, együttműködése, véleménycseréje nem terjedhet ki a mindennapok ezernyi kis ügyére, de keserves hiba lenne — következményeit tekintve keserves — o nagy ügyeket is kis ügyekké degradálni, s elmulasztani a közös megvitatást. A vezetőségválasztó taggyűlések óta eltelt egy esztendő jelentős eredményekkel gazdagította a pártszervezeteken belül mind erőteljesebben megtalálható korszerű munka- módszerek gyakorlatát, s a kommunista közösségek nagy többségében biztos, jó alap teremtődött arra, hogy e tekintetben is bátrabban lépjenek előbbre. A párbeszédhez ketten kellenek — mondta az egyik dunakeszi munkás, s a közhely hangzású gondolat nagyon is fontos tartalmú: a kölcsönös eszmecsere valóban párbeszéd legyen. Eddig ugyanis legtöbbször csak egyik fél hallatta szavát. Vagy a tagság, vagy a vezetőség. A vezetőség beszámolt, a tagság tudomásul vette. A tagság bírált, javasolt, tanácsolt, a vezetőség meghallgatta. És sokszor a gondolatok és szavak nem azonos pontban találkoztak, hanem, ha párhuzamosan is, de külön-külön utakon áramlottak. Mi kell ahhoz, hogy állandó és szüntelen legyen a munkát javító gondolatok .áramlása? Elsősorban az, hogy tagság és vezetőség egyaránt igényelje ezt. Amint azt az ÉVIG ceglédi gyáregysége pártszervezetének titkára megfogalmazta: nem lehet olyan jelentős kérdés, amiben a vezetőség a tagság nélkül dönthetne. Egész egyszerűen a vezetőség önmaga nem vállalhatja a felelősséget, hogy a kommunista közösség véleménye nélkül mond igent, vagy nemet nagy horderejű, az egész kollektívát érintő kérdésekben. Helyes, jó út, hogy a párt- szervezetek többségében ma már — így van ez az Ipari Szerelvény és Gépgyárban, a Szerszám- és Gépelemgyárak Porkohászati Gyárában, a Pestvidéki Gépgyárban s még sok helyen — a taggyűléseket megelőzik a párt- csoportok tanácskozásai, ahol a taggyűlés elé kerülő kérdéseket vitatják meg. Hasonló, s ugyancsak jó lehetőség a kibővített pártvezetőségi ülés, ahol a meghívottakat nem csupán a forma kedvéért, hanem véleményük, nézeteik megismeréséért hallgatják meg, mert igen sok esetben olyasmivel gazdagíthatják a vitát, ami máskülönben rejtve maradt volna, s csak később, esetleg már a végrehajtáskor okozna fejtörést. Tagság és vezetőség szorosabb kapcsolatának elengedhetetlen feltétele még valami: gyors és rendszeres információcsere kellene. Nem csupán arról van szó, hogy a felsőbb párt- szervezetek határozatairól, állásfoglalásairól késedelem nélkül tájékoztatni a tagságot, hanem arról is, hogy a vezetőség tiszta képet_ kapjon a tagság véleményéről. Egy-egy párthatározat tudtul adása csakis a munka kezdete lehet. A visszhang íölmérésef elemzése a folytatás, s az: a helyi viszonyok közepette milyen teendőket igényel a határozat végrehajtása. A kollektivitás elmélyítésének igen fontos feltétele o taggyűlések alapos előkészítése, megszervezése. A tagok ne | az utolsó pillanatban értesül- I jenek a taggyűlésről, s a napirendről, hanem időben ismerjék meg azt. Igen nagy gondol fordítanak a taggyűlések előkészítésére például a Csepel Autógyár motorgyárában, a Váci Kötöttárugyárban, a Forte Fotokémiai Iparnál, a Nagykőrösi Konzervgyárban, s ez az előkészítő munka busásan „fizet” a tartalmas taggyűlésekben. Ilyen előkészületek után valóban rangja van a kommunisták tanácskozásának, a tagok joggal érzik, hogy véleményük fontos, hogy a vezetőség szükségét érzi tanácsaiknak, s nem csupán a rend, a pártdemokrácia „játékszabályai” kedvéért kéri ki azt. Sok tényező szerepet játszik még abban, hogy a párbeszédhez valóban és mindig: ketten legyenek. Része van benne a vezetőség jól átgondolt munkatervének, a taggyűlések rendszerességének. Fontos, hogy időről-időre a választott vezetők külön is beszámoljanak a rájuk bízott terület — az agitációs munka, az oktatás, a tagdíjfizetés, az ifjúsági szervezet patronálása — helyzetéről. Rendkívül fontos a személyre szóló pártmegbizatások rendszerének kialakítása éppúgy, mint a pártépítő munka kollektív tevékenységgé való fejlesztése, erősítése. Minden területen, minden részfeladatban ott rejlik tehát a párbeszéd kölcsönösségének lehetősége: élni kell vele! Olyan erőforrás ez, ami növeli a kommunista felelősségérzetet, az alkotókedvet, s ezzel mind a vezetőség, mind a tagság a cselekvéshez kap fölbecsülhetetlen értékű segítséget. Mészáros Ottó HONOMIDft PEST MEGY.fl. HÍRLAP K tJ-L Ö N K I A P A S A IX. ÉVFOLYAM, 815. SZÁM 1967. SZEPTEMBER 13., SZERDA VERSMONDÁS, POL-BEAT TRIÓ, TANCDALÉNEKLES Irány: a tv-stúdió Mint már közöltük, a KISZ Központi Bizottsága a televízióban jövőre ismét megrendezi a tehetségkutató „Ki mit tud” vetélkedőt. A sikert most sem adják ingyen. Már a napokban elkezdődött járásonként, műfajok szerint — a jelentkezők meghallgatása. Vasárnap délután a monori művelődési otthonban is megrendezték a „Ki mit tud” premiert. Ez, sajnos, még nem nyújtott egységesen kedvező képet a mintegy tíz főnyi jelentkező bemutatkozásáról. Ismét bebizonyosodott, hogy a lámpaláz sokat ront az előadás értékén. Egy-egy produkcióból kiérződött a felkészülés hiánya is — bár a képesség mindenütt szembetűnő volt. — Megkezdődtek a „Ki mit tud" vetélkedők — Tíz tehetséges fiatal a pódiumon Néhány nevet azért érdemes megemlíteni. Meggyőződésünk, hogy további lelkiismeretes felkészüléssel, előadókészségük csiszolásával többet tudnak majd nyújtani. Ádori Erzsébet figyelmet érdemlő versmondásával méltán érdemelte ki a zsűri elismerését, s kapta meg az első helyezést. Előadói készsége megvan, vitathatatlanul rutinos szavaló, de még hiányzik az a „plusz”, amely szuggesz- tív erőt kölcsönöz neki. Udvari Mária szavalatán érezhető volt, hogy küszködve birkózik a bonyolult szerkezetű vers gondolatának hű A kispajtások ennyit megérdemelnének... Kérdőjelek a gyömrői MÉH-telepen A gyömrői úttörők mindig a járás lelkes hulladékgyűjtői közé tartoztak. Az 1088. számú Zrínyi Ilona úttörőcsapat Kovács Sándor csapatvezető irányításával már az első tanítási napokban megkezdte a gyűjtést, azonban csodálkozásukra a „nemes” papírt is (könyveket, füzeteket) csak egységes, hetvenfilléres áron volt hajlandó átvenni a telepvezető. Amikor a csapatvezető ezt kifogásolta — óidig ugyanis kilencven fillért fizettek az ilyen anyagokért —, az átvevő az irodába invitálta a pedagógust, hogy igazát árjegyzékkel bizonyítsa. A bizonyíték nem volt más, mint egy évek óta a falon porosodó árjegyzék, amelyen a 90 filléres árrovatba besorolt füzetek, könyvek ceruzával át voltak húzva. Más hivatalos árjegyzéket nem tudott felmutatni. Azzal érvelt, hogy csupán egy hónapja vette át a telep vezetését és még semmiféle ügyirattal nem rendelkezik. Nincs jogunk állításában kételkedni, mivel nem tudjuk, hogy a MÉH-telep átadása hogyan történt, azt azonban furcsának találjuk, hogy az átvevő egyetlen hivatalosan módosított árjegyzékkel sem rendelkezik. Az iskolák, úttörőcsapatok mindig lelkes támogatói voltak a MÉH-nek. Ha a vállalat módosította a felvásárlási árakat — ami egyébként ilyenformán véleményünk szerint igazságtalan —, az úttörővezetők annyit megérdemelnének, hogy egy stencilezett árjegyzékben erről értesítsék őket. (P. s.) tolmácsolásával. Önbizalma mindenképpen dicséretes. A pol-beat trió: Benkő Lajos, Földvárszki Ferenc és Horváth Ibolya jól egybehangolt énekprodukciójával képes volt érzékeltetni az új műfaj sajátos politikai mondanivalóját. Horvát Ibolya azonban nagyobb igénnyel léphetne fel önmagával szemben. Püspök Irén az „Adóm, hol vagy?” című táncdallal még a fesztivál után is frissítő élményt nyújtott. A táncdal- éneklés azonban — noha divatos tömegigényt elégít ki — csak kivételes tehetségek számára hozhat igazi sikert. Püspök Irénnek jelenlegi sikere mellett ezzel a rideg ténnyel számolnia kell... Benkovics Mihálynak, mint ahogy a zsűri elnöke, Lengyeli József kifejtette: van természetes adottsága az énekléshez, de még sokat kell tanulnia, csiszolnia reményre jogosító hangját. Baky László Ecseren láttuk: Segélytelefon az út mentén Nem is olyan nagyon régen még arról panaszkodtunk, hogy a nagy európai forgalomhoz képest milyen kevés jármű fut a hazai országutakon. Azóta tízezrével avatjuk az új tulajdonosokat, de tízezrével érkeznek a külföldi járművek is. Különösen az idegenforgalmi szezon idején érik egymást a kocsik. Meg kellett tehát szervezni a szerviz-, illetve gyorssegélyszolgálatot. A főbb útvonalakon, így a Balaton és a Dunakanyar útjain már gyakran fölbukkan a kis sárga autómentő. Eddig többnyire csak ötletszerűen, vagy a hibás, út- szélen álldogáló kocsit felfedezve kanyarodtak a helyszínre. A gyorsabb tájékozódás és hibajelzés érdekében segélyhívó telefonokat szerel fel a posta. A monori járásban egyelőre Ecserröl telefonálhat a járművezető műszaki segítségért. A telefonszolgálat máris bevált Pénteken kezdődik a harmonikatanfolyam Monoron A művelődési otthonban most pénteken kezdődik a harmonikatanfolyam. Az oktatás színvonalát biztosítja, hogy Rósinger Mária szakfelügyelő vállalta el a tanfolyam vezetését. Az iskolai óráktól függően a tanulók hetenként változóan délelőtt, illetve délután vesznek részt harmonikaórákon, a művelődési otthon zenetermében. Pctbeíratás szeptember 15-én és 19-én délelőtt 9, valamint délután 2 órától. A csapatban bízni kell A frissítés már érezteti Itatását A görög monda szerint Sziszifuszi, Korintosz királyát igazságtalanságai miatt az istenek azzal büntették meg, hogy szikladarabot kellett egy hegyre felgörgetnie, de amikor a szikla a hegy csúcsáig ért, mindig visszagurult. A nem éppen stílszerű, de lényegében azonos hasonlat szerint futballoztak vasárnap a monori csapat játékosai, azzal a különbséggel, hogy három gólt sikerült bejuttatni a budaörsiek kapujába. Erő, és az ezt kiváltó akarat megvolt a játékosokban. Ami a kapu előtti találékonyságot, könnyedséget és helyzetfelismerést illeti — ezzel adósak maradtak a csatárok. Félreértés ne essék: három gólt rúgtak, és ez magában véve is kiváló teljesítmény. Ha figyelembe vesszük, hogy László, Cellaól Petries, Rétfalvi helyett, Szalai II, Tóth Cs., Bán G. és K. Nagy játszott, még értékesebb az eredmény. Aíi hát akkor mégis a baj? Hullámvölgyben van a csapat, egyes kulcsemberek visz- szaestek, kísért a kiesés veszélye. Ilyen körülmények között nagyon nehéz kilábalni a hullámvölgyből. Kisebb tudású, de küzdőképesebb játékosok kerültek be a csapatba — ez ellen sem lehet kifogás. Viszont több fiatal játékoson az idegfáradtság jelei tapasztalhatók. Gergely pár hetes pihenésre szorul, a fiatal játékost erősen megviselte a nehéz mér- kőzéssorozat. A mérkőzés végén mégis az volt a vélemény: „nem bizonyított a csapat”. Egyesek további játékoscserét javasoltak, mások a biztonságoBOCIÓVODA (Foto: Gábor) sabb védelem kialakítását stb. A monori sportvezetők türelemre intették a szurkolókat. Elmondták: látják a hibákat ők is, de bíznak a játékosokban, s Kubik edzőben. Most a legfontosabb, hogy a csapat elkerüljön a veszélyes zónából. öt játékos sérült, köztük Dimoff és Sáránszki. Ezt vegyék figyelembe. Egyet lehet ezzel érteni? Mindenképpen. A kapkodás, ideges hangulat nem teremti meg a győzelemhez szükséges légkört. Monoron minden sportszerető ember tisztában van azzal, hogy milyen nehéz helyzetben van kedvenc csapata. Azt kértük pár héttel ezelőtt, hogy lelkes, küzdőképes játékosokkal frissítsél: fel az együttest. Megtették. Ez már vasárnap éreztette is hatását. Ezek után, most idő kell adni a csapatnak, a bekerült játékosoknak. Nem egv hetet, hosszabb időt. És még egy: Kubik edző — a monori sportvezetők véleménye szerint — tudásánál, teljes latbavetésével „munkálkodik” a csapat formábí hozásán. Rövid időn belii megtalálta a játékosokhoz közelálló hangnemet, pedagógiai érvekkel egyengeti a: önbizalmat nélkülöző játé kosok magára találását. Ha a játékosok és a szurkolók segítenek ebben a igyekezetében: az er edmér' nem marad el. Hörömpö Jenő Oajnoki mérkőzés Vecsésen A Vecsési Vízép II és < SZÖVOSZ II labdarúgócsapa ta csütörtökön délután V órakor tartja bajnoki mérkő zését a vecsési sportpályáé MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Jaguár (széles). Monor Autót loptam. TápiósQly: Az any< és a hallgatás. Úri: Tízezer nap. Vecsés: Csendőrök New Yorkbar- (széles).
