Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-13 / 216. szám

A párbeszédhez ketten kellenek Növekszik vagy csökken a kollektivitás szerepe a párt- alapszervezetek és általában a pártszervezetek munkájá­ban az új mechanizmus kö­rülményei közepette — így foglalható össze annak lé­nyege, amiről Dunakeszin, a Járműjavító egyes gyáregy­ségében kommunista munká­sokkal beszélgettünk. Nem valami „ahogy lesz, úgy lesz” kérdés ez, legalábbis a be­szélgetés ezt mutatta. Voltak, nem is kevesen, akik aggo­dalmaskodtak: vajon az ön­állóság, a gazdasági vezetés nagy hatás- és jogköre nem jár-e együtt a pártszervezet, s általában a politikai szer­vezetek háttérbe szorulásá­val? Ugyanakkor voltak olyanok is, akik úgy véle­kedtek: a gyorsan változó körülmények közepette nincs is mód arra, hogy különö­sebben tanácskozzanak a kommunisták, hogy a pártve­zetőség kikérje a tagság vé­leményét. Volt egy harma­dik nézetcsoport is. Eszerint csakis a növekvő kollektivitás biztosíthatja a nagyobb ba­jok, zökkenők nélküli előre­haladást — azt — mint egyi­kük mondta —, hogy a me- chazizmus az legyen, ami. A kollektivitás növelése, módszereinek gazdagítása ter­mészetesen nem egyszerű, s nem is spontán folyamat; tu­datos munkát kíván. A mun­kások maguk is több példát említettek arra, mi-minden­ben változott a pártmunka módszeressége az elmúlt években, így a többi között a pártcsoportok aktív tevé­kenységének szorgalmazásá­ban, a gyorsabb, jobb in­formációban s így tovább. Van azonban valami, ami, ahogy Dunakeszin, úgy másutt is, nagyobb figyelmet, törő­dést kíván. A most egy esz­tendeje lezajlott vezetőségvá­lasztó taggyűléseken igen sok helyen elhangzott: szo­rosabban kötődjék tagság és vezetőség egymáshoz. Erről beszéltek a dunakeszi mun­kások, de erről például az ÉVIG ceglédi gyáregységé­nek kommunistái is. A ve­zetőség — hangoztatták a taggyűléseken — biztosítson nagyobb teret a tanácskozás­nak, ne szorítkozzék csupán a dolgok tudtul adá­sára. A tagság pedig ne csu­pán a vezetőség megválasz­tásakor, hanem rendszere­sen és következetesen bírálja, mérlegelje a vezetőség mun­káját, mert ez, és csakis ez lehet az alapja a kollektivitás elmélyülésének. Hiba lenne természetesen összekeverni a kollektivitás fogalmát valamiféle „ön- agyonülésezés”-sel, munkát gátló vitatkozással, fecsegés­sel. Tagság és vezetőség szo­ros kapcsolata, együttműkö­dése, véleménycseréje nem terjedhet ki a mindennapok ezernyi kis ügyére, de ke­serves hiba lenne — követ­kezményeit tekintve keserves — 'a nagy ügyeket is kis ügyekké degradálni, s elmulasz­tani a közös megvitatást. A vezetőségválasztó taggyűlések óta eltelt egy esztendő je­lentős eredményekkel gaz­dagította a pártszervezeteken belül mind erőteljesebben megtalálható korszerű mun­kamódszerek gyakorlatát, s a kommunista közösségek nagy többségében biztos, jó alap teremtődött arra, hogy e tekintetben is bátrabban lépjnek előbbre. A párbeszédhez ketten kel­lenek — mondta az egyik dunakeszi munkás, s a köz­hely hangzású gondolat na- gyonis fontos tartalmú: a kölcsönös eszemcsere valóban párbeszéd legyen. Eddig ugyanis leg­többször csak egyik fél hal­latta szavát. Vagy a tagság, vagy a vezetőség. A vezetőség beszámolt, a tagság tudomá­sul vette. A tagság bírált, javasolt, tanácsolt, a vezető­ség meghallgatta. És sokszor a gondolatok és szavak nem azonos pontban találkoztak, hanem, ha párhuzamosan is, de külön-külön utakon áram­lottak. Mi kell ahhoz, hogy állandó és szüntelen legyen a munkát javító gondolatok áramlása? Elsősorban az, hogy tagság és vezetőség egyaránt igényelje ezt. Amint azt az ÉVIG ceglédi gyár­egysége pártszervezetének tit­kára megfogalmazta: nem lehet olyan jelentős kérdés, amiben a vezetőség a tagság nélkül dönthetne. Egész egy­szerűen a vezetőség önmaga nem vállalhatja a felelőssé­get, hogy a kommunista kö­zösség véleménye nélkül mond igent, vagy nemet nagy horderejű, az egész kollektívát érintő kérdések­ben. Helyes, jó út, hogy a párt­szervezetek többségében ma már — így van ez az Ipari Szerelvény és Gépgyárban, a Szerszám és Gépelemgyárak Porkohászati Gyárában, a Pestvidéki Gépgyárban s még sok helyen — a taggyűléseket megelőzik a pártcsoport-ta- nácskozások, ahol a taggyűlés elé kerülő kérdéseket vitat­ják meg. Hasonló, s ugyan­csak jó lehetőség a kibővített párt vezetőségi ülés, ahol a meghívottakat nem csupán a forma kedvéért, hanem véle­ményük, nézeteik megisme­réséért hallgatják meg, mert igen sok esetben olyasmivel gazdagíthatják a vitát, ami máskülönben rejtve maradt volna, s csak később, esetleg már a végrehajtáskor okozna fejtörést. Tagság és vezetőség szoro­sabb kap>csolatának elengedhe­tetlen feltétele még valami: gyors és rendszeres információcsere kellene. Nem csupán arról van szó, hogy a felsőbb pártszer­vezetek határozatairól, állás- foglalásairól késedelem nélkül tájékoztatni a tagságot, ha­nem arról is, hogy a vezetőség tiszta képet kapjon a -tagság véleményéről. Egy-egy" pártha­tározat tudtul adása csakis a munka kezdete lehet. A vissz­hang fölmérése, elemzése a folytatás, s az; a helyi viszo­nyok közepette milyen teen­dőket igényel a határozat vég­rehajtása. A kollektivitás elmélyítésé­nek igen fontos feltétele a taggyűlések alapos előkészíté­se, megszervezése. A tagok ne az utolsó pillanatban értesül­jenek a taggyűlésről, s a napi­rendről, hanem időben ismer­jék meg azt. Igen nagy gondot fordítanak a taggyűlések elő­készítésére p>éldául a Csep>el Autógyár motorgyárában, a Váci Kötöttárugyárban, a For­te Fotokémiai Ip>amál, a Nagykőrösi Konzervgyárban s ez az előkészítő munka busá­san „fizet” a tartalmas tag­gyűlésekben. Ilyen előkészüle­tek után valóban rangja van a kommunisták tanácskozásá­nak, a tagok joggal érzik, hogy véleményük fontos, hogy a ve­zetőség szükségét érzi taná­csaiknak, s nem csupán a rend, a pártdemokrácia „játékszabá­lyai” kedvéért kéri ki azt. Sok tényező szerepet ját­szik még abban, hogy a pár­beszédhez valópan és mindig: ketten legyenek. Része van benne a vezetőség jól átgon­dolt munkatervének, a taggyű­lések rendszerességének. Fon­tos, hogy időről-időre a válasz­tott vezetők külön is beszá­moljanak a rájuk bízott terü­let — az agitációs munka, az oktatás, a tagdíjfizetés, az if­júsági szervezet patronálása — helyzetéről. Rendkívül fon­tos a személyre szóló pártmegbizatások rendszeré­nek kialakítása éppúgy, mint a pártépítő munka kollektív tevékenységgé való fejleszté­se, erősítése. Minden terüle­ten, minden részfeladatban ott rejlik tehát a párbeszéd kölcsönösségének lehetősége: élni kell vele! Olyan erőfor­rás ez, ami növeli a kommu­nista felelősségérzetet, az al­kotókedvet, s ezzel mint a ve­zetőség, mind a tagság a cse­lekvéshez kap fölbecsülhetet- len értékű segítséget. Mészáros Ottó A PESTMEGVEI hírlap különkiadása XI. ÉVFOLYAM, 215. SZÁM 1967. SZEPTEMBER 13., SZERDA Téglagyárból - pipagyár... pipagyárból — téglagyár Romok között, de indul már a munka Agyag tésztát szeletel az új gép Nem kézzel, kanalas kotróval A téglagyár a jelenlegi állapotában elriasztó képet nyújt. Mintha szőnyegbombá­záson esett volna át. Min­denütt kő- és tégladarabok, keverve porral, homokkal, szeméttel, vagonszám gyalu- forgáccsal és deszkamaradvá- nyokkal. Szinte lehetetlen a gyár területén még a járkálás is. A hosszú téglaszárrító színben még a pipagyári gépek várják az elszállítást. Ez a szín műhely volt, falakat húz­tak rá köröskörül. Most újra eredeti állapotában kell visz- szaadni a téglagyárnak. Né­hány pipagyári ember bonto­gatja a falakat. Azonban min­den fölös szemét és felhalmo­zódott „sit” eltakarítása a téglagyár gondja. Óriási mun­A konzervgyár gépüzemé­ben a lakatos-utánpőtlásra nagy gondot fordítanak. A nyár folyamán renoválták a tanműhelyt. Otthonosabbá va­rázsolásában segítséget nyúj­tott a gyár pszichológusa is. Most már a lakatostanulók otthona inkább hasonlít la­boratóriumhoz, mint műhely­hez, annyira tiszta és ízlé­sesen berendezett. A gyár két régi szakem­berének, Nagy László gé­pésztechnikus és Kovács Fe­renc lakatos keze alatt fo­lyik az oktatás. — Mindazok a tárgyi felté­telek együtt vannak, ame­lyek a szakmai. képzéshez szükségesek — mondja Nagy László. A megye vezető szakembe­reinek véleménye szerint ez a tanműhely az egész megyé­ben mind a felszerelés, mind a szakmai irányítás tekinte­tében egyike a legjobbaknak. Érdekes különben, hogy Nagy László vezető oktató most végzi a műszaki egyetem ta­nárképző szakát. Tehát nem­csak a tanulók, hanem az ka lesz ez, s mellette még téglát kell gyártani! I)e a „romok” között is megindult a kísérleti tég­lagyártás, az új gépek ki­próbálása. A meghosszabbított anyag­szállító szalag működik már. A tégla szélességű agyagtész­tát szeleteli az új téglavágó­gép. A környező műhelyek­ből a kalapácsok zaja mun­káról tudósít, de a kitört ab­lakokon keresztül besüvít a szeptemberi szél. Nem csoda, ha Briglovits Antal telep­oktatók is állandó továbbkép­zésben részesülnek. — Mivel járul hozzá a gyár vezetősége ehhez a modern szakképzéshez? — kérdeztük. — A gyár mindent megad a tanulóknak — hangzott a válasz. — Pár éven belül az innen kikerülő szakmunká­sok két keze munkájában lát­ja viszont a befektetés ered­ményét. (v. gy.) Vácról Nagykőrösre tankönyvek . _ utánvéttel Ma délután negyed négykor kezdődik meg a tanítás a Váci Közgazdasági Technikum Nagykőrösre kihelyezett tago­zatán. A könyvigényeket is ma délután írják össze és majd utánvéttel küldi el az anyaiskola. Erre azért van szükség, mert korábban nehe­zen vették vissza a megmaradt könyveket. vezető idegesen szaladgál egyik helyről a másikra. Min­denütt a nevét kiáltják, min­denütt akad zökkenő. — Bár a városi tanács ha­táridőhöz kötötte a ládagyár végleges elhureolkodását, las­san megy a dolog — mon­dotta kedvetlenül Briglovics Antal.' — Mikor lesz a hivatalos átadás? — Az időpont még teljesen ismeretlen. Ettől eltekintve, az új gépsor teljes beszere­lése után a gyártás automatikusan megkezdődik, akár lesz a hivatalos átadás, akár nem. Eredetileg a tervek 1968 első negyedére ütemezték a gyár­tást, de mivel a felkészülés gyorsabban ment, lehetősé­günk nyílt arra, hogy még ebben az évben egymillió téglát gyárthassunk. — Milyen új gép>eket ka-' pott a téglagyár? — A technológiai gépsor teljesen új. Az anyagot sem készet termeljük ki, mint ré­gebben, hanem egy kanalas kotróval. A kitermelt anya­got új motoros vontatókkal, cementtalpfákra épített erős sínhálózaton szállítjuk a sza­laghoz. — Mennyi lesz az új gyár évi kapacitása? — A régivel szemben — amely négymillió volt — öt és fél millió téglát tu­dunk majd évente gyár­tani. — A repedezett égetőke­mence így marad? — Felújítása folyik. Mire téglát kell égetni, az is elké­szül. — Igaz, hogy a tégla nyers­anyagába szénport, is kever­nek? — Igen, égetés közben a téglába kevert szénpor gyor­sabbá teszi a tégla kiégetését és tökéletesebbé is. — Gondoskodnak a munká­sokról? — Ebben a szép épületben, ahol az új irodahelyiség is van, tusoló és mosdó áll mun­kásaink rendelkezésére, sőt szép ebédlőjük is van. Tervezzük, hogy három egy- szoba-konyhás lakást is épí­tünk, hogy a telepen lakó há­rom család korszerű lakásba kerüljön. Nagykőrös: Soós — Kristóf, Erdei, Orsányi, Vilcsák, Fehér, Tóth, Bakonyi, Tolnai, Gulyás I, Bata. Az első félidőben a körösi csapat irányította a mérkőzést. Több kihagyott gólhelyzet után Tolnai talált a kapuba. A vendégek támadásában nem volt átütőerő. A szünet után megváltozott a játék képe. A körösi csapat teljesen beszorult. Egyre terv­szerűbbek lettek a ceglédi tá­madások. A körösiek gyors el­lentámadásokkal kísérleteztek, de csak két kapufát tudtak el­érni. Előbb Tolnai fejese csat­tant a lécen, majd Gulyás I közvetett szabadrúgása hagyta el a játékteret a kapufa érin­tésével. Egy tagot egy lóért? Letelt a nap. Zoboki Sándor, a Hunyadi Tsz tagja, az istálló felé hajtott, hogy kifogjon. Kedvetlen márciusi délután volt, a fogatosban is volt egy kis nyomás. Amikor kifogott, az egyik ló feléje kapott. Le­het, hogy a fogatos csak sú­lyos sérülés árán úszta volna meg az állat hirtelen mozdula­tát. A jószággal bánó ember sok mindent elnéz az állatnak, de az ilyen támadás a legbárá- nyabb természetű fogatost is kihozza a sodrából. Zoboki Sándor a kezeügyébe eső vas­villával odasózott a lónak, nem is egyszer. A szerencsétlen ál­lat tíz percen belül kimúlt. Ez március 27-én történt A közös gazdaság vezetősége fe­gyelmi eljárást indított Zoboki ellen, mert cselekedetével hat­ezer forint kárt okozott a kö­zös tulajdonban. A fegyelmi bizottság eljárása alapján a fogatost a közgyűlés április 29- én kizárta a termelőszövetke­zet tagjainak sorából. Itt kezdődik a történet má­sodik felvonása. • Zoboki Sándor a fegyelmi határozat ellen fellebbezett a városi tanács végrehajtó bi­zottságához. Fellebbezésében nem vitatta hibáját, a hirte­len felindulást, vétkesnek is­merte el magát. De elmondot­ta azt is, hogy tizenkét éve tagja a közös gazdaságnak, családos ember és továbbra is szeretne a termelőszövetkezet tagja maradni. A hatezer fo­rintos kárt különben hamaro­san megtérítette. A közgyűlés ítélete és a fel­lebbezés bizony elgondolkoz­tató. Azért, amit Zoboki Sándor tett, nem jár dicséret. De vajon tette és a kár arány­ban állt-e a büntetésével? Va­jon azok, akik kitaszították őt a termelőszövetkezet közössé­géből, gondoltak-e arra, hogy egyetlen meggondolatlan pil­lanat miatt egy egész emberi életet fordítanak ki sarkaiból? Zoboki durvasága kétségtele­nül megdöbbenti az embert, de az ellene hozott kizáró ha­tározat vajon miféle nevelési célt szolgál? A nevelést aligha, inkább a megtorlást szolgálja. S követ­kezményeit tekintve a kizárás semmiképp sem áll arányban a brutális felindulással, mert ha így lenne, akkor ezt az egyen­letet kellene felállítanunk: „egy lóért — egy tagot!” Ez viszont képtelenség. Éppen ezért a tanács végre­hajtó bizottsága, a mezőgazda- sági osztály előterjesztésére, úgy döntött, hogy a Hunyadi Termelőszövetkezet közgyűlé­sének fegyelmi határozatát megsemmisíti. Egyúttal java­solták, hogy a tsz új eljárást folytasson le Zoboki Sándorral szemben, ám vegye figyelem­be, hogy a termelőszövetkezet­ből való kizárás — egy em­bernek a jelenlegi, szocialista közösségéből való kirekesztése — csak a legvégső, különösen súlyos esetben jöhet számítás­ba. Erre pedig Zoboki Sán­dor indulatos tettével semmi­képp nem szolgált rá ... Pár perccel a befejezés előtt a menteni akaró Vilcsák ön­gólt vétett. Ezzel el is dőlt a mérkőzés sorsa. A sok kihagyott gólhelyzet ismét megbosszulta magát. Jók: Kristóf, Orsányi, Fehér, Bakonyi, Tolnai. P. T. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? A Nagy Medve fiai. Indián­történet. Színes, szélesvásznú NDK-film. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor. Magyar Hír­adó. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor. Dolgozik a kanalas kotró. Inkább hasonlít laboratóriumhoz Megyeszerte viszi a pálmát ez a tanműhely (Kép, szöveg: Fehér.) R. K. A félidő után megfordult a kocka Nagykőrösi Építők—IVglédi Építők 1:3 (1:0)

Next

/
Thumbnails
Contents