Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-13 / 216. szám
Őszi árak a piacon Ahogy süllyedt a hőmérő higailyszála, úgy emelkedtek a piaci árak. Ez volt jelllemző a tegnapi „kosaras ünnepre”. A múlt héten még — annak ellenére, hogy az idén elég gyenge a szilvatermés — 2,50 —3 forintért kelt a befőzni való szilva — most 4—4.50-ért kínálták. De nem maradt el mögötte a körte, szőlő, őszibarack ára sem, 1.50—2 forinttal drágábban árulták a keddi piacon. Talán az alma tartotta „szerény” árát, 3—4 forintért már szép, nagy almákat vásárolhattunk. Meglepően hirtelen „szárnyalt” magasba a tojás ára. Volt olyan árus, aki szemrebbenés nélkül kimondta az 1.80-at. Ilyen meglepő volt a Zöldbab ára is, 7 forintot kértek kilójáért. Ezen a piacon kevés volt a paradicsom, amit két forintért mértek. Változatlanul drága az eltenni való uborka, 6—7 forintért kínál- gatták. Egyéb zöldségféléknél — káposzta, sárga- és fehérrépa, paprika — is némi áremelkedést tapasztaltak a háziasszonyok. A baromfipiac forgalma enyhébb volt, árban viszont elég „erős”, 70—75 forintért adták a rántani való csirkét, 110—120 forintért a pörköltnek való baromfit. A pecsenyekacsa 70—75 forintért kellette magát. Ezek a piaci árak az időjárás függvényei. Egy-egy termelő azt bizonygatta a vásárló háziasszonyoknak, hogy ha ilyen marad az idő, bizony hamarosan „őszi árak” lesznek tapasztalhatók. (cs — i) PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 215. SZÁM 1967. SZEPTEMBER 13., SZERDA Az 50. évforduló tiszteletére találkozót tartottak a csomói asszonyok Szórakozás zeneszóval — Kézimunka-kiállítás Vasárnap délután a Csemői Állami Gazdaság kultúrott- honában adott egymásnak találkozót a környék nőtársadalma. Az Októberi Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére szervezett ünnepséget Homo Istvánná, Csemő nőtanácsának elnöke nyitotta meg. A nőtalálkozó előadója Mezősi Istvánná, az Országos Nőtanács tagja volt: — Most tekintetünket kelet felé fordítjuk, hogy egy nagy nép múltjával, jelenével, egész életével megismerkedhessünk emlékezett az 1948-ban megkötött szovjet—magyar kölcsönös barátsági és segély- nyújtási egyezmény megújításának jelentőségéről, majd a vendégként meghívott szovjet asszonyok egyike köszöntötte a magyar asz- szonyokat. Az ünnepség első része Kökény Istvánná szavalatával ért véget, aki Várnai Zseni; A világ asszonyaihoz című költeményét mondta el. A délután további részében a Cegléd és Környéke Földművesszövetkezet népi zenekara szórakoztatta a jelenlevőket. Nagy taps jutalmazta Péntek - Lajos magyar nótáit. . Sok látogatója volt a szépen megrendezett kézimunka-kiállításnak. Az ott látott népi hímzésekre, leheletfinom horgolásokra méltán büszkék lehetnek a falu asszonyai. (percsztegi) — mondotta, majd a földrajzi, gazdasági és történelmi vonatkozásokról beszélt. MegA csuda sem érti! A fiatalokról tanácskoztak Ülést tartott kedden délelőtt a KISZ ceglédi járási bizottsága. Az ülésen két fontosabb jelentést vitattak meg: a bizottságon belül működő társadalmi csoportok munkájáról, valamint az úttörők akciójáról — a Vörös Zászló Hőseinek útján mozgalomról. _ Új seprű, jól seper No, persze, csak ott, ahol van! Mert hol van ma új seprű?! Ennek a nélkülözhetetlen házi „műszer”-nek a nélkülözését már nagyon megtanulták háztartásaink. Vadászása elszántan, sőt elkeseredetten folyik. Ilyenkor szakadnak a gombok, a ruha és legtöbbször a szív is — mert nem jut belőle... Hét kísérlet után végre a minap engem is megajándé- zokott Fortuna istenasszony eggyel; 13.40-ért. Többszöri erőteljes öncsipkedés után sem tűnt el a kezemből. Nem álom hát, enyém az új seprű! Átszellemülten gyönyörködtem a csavart, kissé már most is lötyögős, fél- renyomorodott darabon, miközben egyre többen fogtak körül. Hol vette, hogy vette? Kincsemet kétma- rokra fogva gyorsan hazafelé indultam. Peckesen, hegyesen. így is záporozott felém az érdeklődés. Futni kezdtem, nem láttam, nem hallottam, csak vittem a seprűt. Seprű miatti sok álmatlan éjszalcám után végre egy nyugodt álmom volt. Azt álmodtam, hogy megalakult a SOKÁDAC (Seprűosztásból Kimaradt Kárvallottak Dacszövetsége) s éppen a „Sepertem eleget, seperjen már más is” kezdetű vigaszdalt énekelték, amikor felébredtem ... De jó, hogy én már nem voltam közöttük! Lám, ilyen örömeink is vanna k... V. Kihalt a város főutcája is, tizenegy óra múlt. A fénycsőlámpák ködösen ontják fényüket. Tűsarok kopog az aszfalton, visszhangzik minden koppaná- sa. Gépiesen szabályos, mint a metronóm ketyegése. A hölgy siet. Talán fél kicsit az ürességtől. Ötméterenként visszafordul, megáll pillanatra. Figyel, mert követik. Nesztelenül közeledik a fekete árnyalak, nagy léptekkel igyekszik a kopogót beérni. A notgy tovairamodik. Az árnyék pisszen-szisz- szen, jelez, mint aki ismerkedni akar. A sziszegés- sel kísért tűsarok- kopogásra szemközt, az ostomye- les lámpa fényívéből új alak válik ki. Eddig az oszlopot támaszthatta, de mikor észrevette a közeledőt, úgy határozott, megnézi magának. A hölgy felfigyel erre is. Még gyakrabban pislog hátra és még sietősebben szedi a lábát. A szemközt jövő pisszegni kezd. is tűsarkú elsiet mellette, észre sem veszi. Pillanat: a nyurga beéri — és természetes gesztussal belélcarol. „Megvagy! Te rosszcsont, ez már nem játék . wife, éSL'jűv- futásT’ A nő nevet, simul hízelkedve, mint a cica. „De ugye, jó játék volt? Mint a gye rekek.” „Ühüm — mint azok.” A fénycsőtámogató ismét keres egy ostornyelet. Mérgesen legyint. Átverték. A csuda sem érti... Homo ludens. — esk — SPORT Labdarúgó Öcsa—Ceglédberceli Vas utas SC 1:1. Megyei labdarú gó-bajnokság. Ceglédbercel Petró — Inster, Schmidt, Da- rida, Mezei, Bogdány, Várhegyi I., Szekeres, Várhegyi II, Lövészeten a munkásőrök SZÜRKE VOLT AZ ÉG ezen a vasárnapon. Már korán reggel megeredt az eső. A nedves avar átható illata messze érzett. Egyszer csak fegyverdörgés verte fel a csendet. Az erdő tisztásain a munkásőrség ceglédi százada tartotta lövészetét. Reggel hétkor kezdődött a puskaropogás, ötösével léptek a munkásőrök a fehér és piros zászlókkal kijelölt vonalba. Rövid eligazítás hangzott el, a feladat ismertetése. Vezényszóra betöltötték a tárakat és tüzeltek a célpontokra, amelyek ezúttal bábuk voltak. A GÉPPISZTOLYOK ismét vállra kerültek. Az erdő egy másik tisztásán a piszolylövé- szetre került sor. Mindenütt fegyelmezetten, lelkesen folyt a gyakorlat, a szemerkélő eső, a borult idő nem szegte kedvét senkinek. Az írnokok egyre több „kiváló” lövészteljesítményt tartottak számon listáikon. Általában jó felkészülésről tanúskodtak a munkásőrök. Megtekintette a lövészetet a munkásőrség járási-városi parancsnoka, Sápi Lajos alezredes is, aki feladataikról, kiképzési és fegyelmi helyzetükről nyilatkozott. Elmondotta, hogy a párt Politikai Bizottsága 1963-ban olyan határozatot hozott, amely öt esztendőben szabja meg a . munkásőri szolgálat időtartamát és ezzel lehetővé tette, hogy minél többen tagjai lehessenek ennek a fegyveres testületnek és kiképzésben részesüljenek. így lehetőség nyílik az előrehaladott korú vagy beteg munkásőrök felmentésére és a fiatalok bevonására. — Hogyan veszik fel a munkásőröket? — A jelentkezőket pártszervezetük javaslata alapján a pártbizottságok jóváhagyásával vesszük fel. Ez a pártonkí- vüliekre is vonatkozik. A felvétel után hathónapos előképzés következik, majd ünnepélyes egységgyűlésen tesznek esküt. — Általában kik a jelentkezők? SZEMÉLYI ÁLLOMÁNYUNK összetétele társadalmunk teljes keresztmetszetét tükrözi. Az üzemi munkások mellett termelőszövetkezeti parasztok és hivatalnokok is fegyvert fognak. Az értelmiség is_ egyre több részt vállal ebből a feladatból, mérnökök, orvosok, pedagógusok. — Milyen az egység fegyelme és kiképzése? — Zászlóaljunk évek óta a megye egyik legjobb egysége. Munkásőreink áldozatos munkája, az alegységek fegyelme a társadalmi parancsnokok rátermettségével párosulva 1965- ben azt eredményezte, hogy egységünk elnyerte a megye kiváló egysége címet, valamint az Országos Parancsnolcság serlegét és vándorzászlaját. Ahogyan az egység jelenlegi felkészültségét megítélem, az idei évet is kiváló eredményekkel zárjuk — mondotta Sápi Lajos alezredes. IDŐKÖZBEN a lövészet véget ért. A piros zászló lekerült a lődombokról, a bábukat ösz- szeszedték, a munkásőrök ko csisora elindult hazafelé.-eredmények- Prudovics, Banai. Edző: Kug- ler József. Végig esőben, mély talajon játszottak a csapatok. Ceglédbercel közelebb állt a győzelemhez. Gól: Prudovics. Nagykőrösi Építők—Ceglédi Építők 1:3. Területi labdarúgóbajnokság. Ceglédi Építők: Tóth — Kádár, Hegedűs, Kovács, Vass, Milus, Bazán, Sárik, Máté, Gyenizse, Bezzeg. Edző: Gyér Károly. Két ellentétes félidő volt. Az első félidőben a körösiek szerencsés góllal vezetéshez jutottak, de a második félidő biztos ceglédi győzelmet hozott. Gól: Gyenizse, Sárik — és egy öngól. Jó: Kovács, Hegedűs, Gyenizse. Ganz-MÄVAG II—Ceglédi Vasutas II 12:1. NB/B tartalékbajnokság. Ceglédi Vasutas SE ifi— Nagykőrösi Kinizsi ifi 1:0. Megyei labdarúgó-bajnokság. Albertirsai Vasutas SE— Dabas 1:0. Abony TSZ SK—Pécel 4:3, Teke NB II bajnoki: Szegedi Postás—Ceglédi Építők 5:3. Dobott faarány: 2668 —2585. Jók: Nagy László 456 fa, Szűcs László 437 fa, Türei Pál 432 fa. Ceglédi Építők „B” csapatának az ellenfél nem jelent meg. Kézilabda: Ceglédi Mezőgazdasági Technikum—Ceglédberceli Vasutas SC 17:19. Ceglédi Építők női—Gödöllői Spartacus 15:2. (sz) A párbeszédhez ketten kellenek Növekszik vagy csökken a kollektivitás szerepe a párt- alapszervezetek és általában a pártszervezetek munkájában az új mechanizmus körülményei közepette — így foglalható össze annak lényege, amiről Dunakeszin, a járműjavító egyes gyáregységében kommunista munkásokkal beszélgettünk. Nem valami „ahogy lesz, úgy lesz” kérdés ez, legalábbis a beszélgetés ezt mutatta. Voltak, nem is kevesen, akik aggodalmaskodtak: vajon az önállóság, a gazdasági vezetés nagy hatás- és jogköre nem jár-e együtt a pártszervezet, s általában a politikai szervezetek háttérbe szorulásával? Ugyanakkor voltak olyanok is, akik úgy vélekedtek: a gyorsan változó körülmények közepette nincs is mód arra, hogy különösebben tanácskozzanak a kommunisták, hogy a pártvezetőség kikérje a tagság véleményét. Volt egy harmadik nézetcsoport is. Eszerint csakis a növekvő kollektivitás biztosíthatja a nagyobb bajok, zökkenők nélküli előrehaladást, azt — mint egyikük mondta —, hogy a mechanizmus a,z legyen, ami. A kollektivitás növelése, módszereinek gazdagítása természetesen nem egyszerű, s nem is spontán folyamat; tudatos munkát kíván. A munkások maguk is több példát említettek arra, mi mindenben változott a pártmunka módszeressége az elmúlt években, így a többi között a pártcsoportok aktív tevékenységének szorgalmazásában, a gyorsabb, jobb információban s így tovább. Van azonban valami, ami ahogy Dunakeszin, úgy másutt is nagyobb figyelmet, törődést kiván. A most egy esztendeje lezajlott vezetőségválasztó taggyűléseken igen sok helyen elhangzott: szorosabban kötődjék tagság és vezetőség egymáshoz. Erről beszéltek a dunakeszi munkások, de erről például az ÉVIG ceglédi gyáregységének kommunistái is. A vezetőség — hangoztatták a taggyűléseken — biztosítson nagyobb teret a tanácskozásnak, ne szorítkozzék csupán a dolgok tudtul adására. A tagság pedig ne csupán a vezetőség megválasztásakor, hanem rendszeresen és következetesen bírálja, mérlegelje a vezetőség munkáját, mert ez, és csakis ez lehet az alapja a kollektivitás elmélyülésének. Hiba lenne természetesen összekeverni a kollektivitás fogalmát valamiféle „önagyon- ülésezés”-sel, munkát gátló vi- tatkozgatással, fecsegéssel. Tagság és vezetőség szoros kapcsolata, együttműködése, véleménycseréje nem terjedhet ki a mindennapok ezernyi kis ügyére, de keserves hiba lenne — következményeit tekintve keserves — a nagy ügyeket is kis ügyekké degradálni, s elmulasztani a közös megvitatást. A vezetőségválasztó taggyűlések óta eltelt egy esztendő jelentős eredményekkel gazdagította a párt- szervezeteken belül mind jelentősebben megtalálható korszerű munkamódszerek gyakorlatát, s a kummunista közösségek nagy többségében biztos, jó alap teremtődött arra, hogy e tekintetben is bátrabban lépjenek előbbre. A párbeszédhez ketten kellenek — mondotta az egyik dunakeszi munkás, s a közhely hangzású gondolat na- gyonis fontos tartalmú: a kölcsönös eszmecsere valóban párbeszéd legyen. Eddig ugyanis legtöbbször csak egyik fél hallatta szavát. Vagy a tagság, vagy a vezetőség. A vezetőség beszámolt, a tagság tudomásul vette. A tagság bírált, javasolt, tanácsolt, a vezetőség meghallgatta. És sokszor a gondolatok és szavak nem azonos pontban találkoztak, hanem, ha párhuzamosan is, de külön- külön utakon áramlottak. Mi kell ahhoz, hogy állandó és szüntelen legyen a munkát javító gondolatok áramlása? Elsősorban az, hogy tagság és vezetőség egyaránt igényelje ezt. Amint azt az ÉVIG ceglédi gyáregysége pártszervezetének titkára megfogalmazta: nem lehet olyan jelentős kérdés, amiben a vezetőség a tagság nélkül dönthetne. Egészen egyszerűen a vezetőség önmaga nem vállalhatja a felelősséget, hogy a kommunista közösség véleménye nélkül mond igent, vagy nemet nagy horderejű, az egész kollektívát érintő kérdésekben. Helyes, jó út, hogy a párt- szervezetek többségében ma már — így van ez az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban, a Szerszám- és Gépelemgyárak Porkohászati Gyárában, a Pestvidéki Gépgyárban s még sok helyen — a taggyűléseket megelőzik a pártcsoportok tanácskozásai, ahol a taggyűlés elé kerülő kérdéseket vitatják meg. Hasonló, s ugyancsak jó lehetőség a kibővített pártvezetőségi ülés, ahol a meghívottakat nem csupán a forma kedvéért, hanem véleményük, nézeteik megismeréséért hallgatják meg, mert igen sok esetben olyasmivel gazdagíthatják a vitát, ami máskülönben rejtve maradt volna, s csak később, esetleg már a végrehajtáskor okozna fejtörést. Tagság és vezetőség szorosabb kapcsolatának elengedhetetlen feltétele még valami: gyors és rendszeres információcsere kellene. Nem csupán arról van szó, hogy a felsőbb párt- szervezetek határozatairól, állásfoglalásairól késedelem nélkül kell tájékoztatni a tagságot, hanem arról is, hogy a vezetőség i tiszta képet kapjon a tagság véleményéről. Egy-egy párthatározat tudtul adása csakis a munka kezdete lehet. A visszhang fölmérése, elemzése a folytatás, s az; a helyi viszonyok közepette milyen teendőket igényel a határozat végrehajtása. A kollektivitás elmélyítésének igen fontos feltétele a taggyűlések alapos előkészítése, megszervezése. A tagok ne az utolsó pillanatban értesüljenek a taggyűlésről, s a napirendről, hanem időben ismerjék meg azt. Igen nagy gondot fordítanak a taggyűlések előkészítésére például a Csepel Autógyár motorgyárában, a Váci Kötöttárugyárban, a Forte Fotokémiai Iparnál, a Nagykőrösi Konzervgyárban, s ez az előkészítő munka busásan „fizet” a tartalmas taggyűlésekben. Ilyen előkészületek után valóban rangja van a kommunisták tanácskozásának, a tagok joggal érzik, hogy véleményük fontos, hogy a vezetőség szükségét érzi tanácsaiknak, s nem csupán a rend, a pártdemokrácia „játékszabályai” kedvéért kéri ki azt. Sok tényező szerepet játszik még abban, hogy a párbeszédhez valóban és mindig: ketten legyenek. Része van benne a vezetőség jól átgondolt munkatervének, a taggyűlések rendszerességének. Fontos, hogy időről-időre a választott vezetők külön is beszámoljanak a rájuk bízott terület — az agitációs munka, az oktatás, a tagdíjfizetés, az ifjúsági szervezet patronálása — helyzetéről. Rendkívül fontos a személyre szóló pártmegbizatások rendszerének kialakítása éppúgy, mint a pártépítő munka kollektív tevékenységgé való fejlesztése, erősítése. Minden területen, minden részfeladatban ott rejlik tehát a párbeszéd kölcsönösségének lehetősége: élni kell vele! Olyan erőforrás ez. ami növeli a kommunista felelősségérzetet. az alkotó kedvet, s ezzel, mind a vezetőség, mind a tagság a cselekvéshez kap fölbecsülhetetle'1 értékű segítséget. Mészáros Ottó
