Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-11 / 188. szám

1967. AUGUSZTUS 11„ PÉNTEK ™&űrkm 71 Nemes Dezső látogatása Nagykőrösön A kocsik délután fél 3-kor fordultak be a Nagykőrösi Konzervgyár udvarára. A for­rásáé éppen tetőziik, dehát itt „Sokai kérdeztek a fiatalok és felnőtte« en” — ez volt a véleménye Nemes Dezsőnek... s gyárban éppen most van a főszezon, tehát a legjobb al­kalom, hogy az üzem munká­jába bepillantást nyerjen a lá­vagonos teljesítményű gyárak is... Ez mindjárt vitatéma: — Jó, lehet — mondta Ne­mes Dezső —, de vajon kiíize- tő-e itt is ugyanaz, ami Ang­liában? Ott behozatalból dol­gozik a konzervgyár, érdek, .hogy a behozatali utak köz­pontjába építsék a gyárat... Dehát itt a helyszínen termel­nek, s a gyárnak is a terme­léshez kell alkalmazkodni. — Az érvet elfogadjuk — válaszolt a párttitkár —, de mi azzal is számolunk, hogy nö­vekednek a terméseredmé­nyek ... — Nem is azt mondtam — jegyezte meg a vendég —, hogy ha elkészül a gyár, azzal be is fejeződött volna a fej­lődése. Természetesen az út nyitva áll. De nyilván a gaz­daságosság az első szempont. A tudósítások nyelvén szól­va — a beszélgetés derűs lég­körben folyt- A gyáriak be­számolójában óhatatlanul- ke­veredtek a szakkifejezések, s néhány kivételtől eltekintve, legyünk őszinték, nem is a legszebb magyarságú szavaik ezek: ,^kiszerelés”, „összesze­relés”, s mondjuk mindezt toga tó. A vendég Nemes Dezső elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának a tagja. Kísérői: Molnár György, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára, Jámbor Miklós, a Pest megyei Pártbizottság titkára, Fodor ImszIó, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára. A fogadás formaságai után, egy kisebb tanácsteremszerű helyiségben Nemes elvtáxs mindjárt ezzel a kérdéssel for­dult Antal Lászlóhoz, a gyár főmér nőkéhez: — Mit javasol? Hol kezdőd­jék a program? — Először valamit az üzem­ről: honnan indultunk, hol tartunk, és mi következik. A gyár tulajdonképpen épül — hangzott a tájékoztató —, most tart a rekonstrukciója. Mielőtt az építkezések elkez­dődtek, 5000 vagon árut ter­meltünk egy esztendő alatt. Jelenleg több mint 7 800 vagon konzervet adunk, úgy értem: 1967-ben. Ha pedig a rekonst­rukció befejeződik 11 ezer va­gon konzervet termel éyen- ként a Nagykőrösi Konzerv­gyár. — Persze — jegyezte meg Leskó László, az üzem párt­titkára — mi ezt sem tekint­jük véglegesnek. Jelenleg ta­lán a 11 ezer vagonos gyár látszik a legideálisabbna'k ... De Angliában vannak 38 ezer — Mondja kérem, mit jelent az, hogy macerálni? — összeállítani — magya­rázta a főmérnök. — Valami ilyesmit. — S elmondta, hogy van, amikor borsos ízű készít­ményt kér tőlük a megrendelő, de bors nélkül. Ilyenkor bor­sos ízű kivonatot készítenek: a maceráló eljárással. Később, amikor a gyár szörpkészítményeinek kóstoló­jára sor került, Antal főmér­nök engedélyt kért Nemes De­zsőtől, hogy egy szódás keve­réket készíthessen számára. — Macerái ja? — kérdezte a vendég, miközben a főmérnök mifcszelt. Nemes Dezső élénken érdek­lődött a dolgozók helyzetéről, hogyan élnek, mennyit keres­nek? Mindjárt egy panasz: — Tavaly 1470 forint volt a gyár dolgozóinak átlagos havi keresete. Bizony lehetne több... — A fiatalság? Hogyan vannak megelégedve a fiata­lokkal? Hogyan ipű'ködik a KISZ-szervezet? •— hangzot­tak a vendégek újabb kérdé­sei. A gyár büszke a fiataljaira — Mindep. brigádunkban _ S ahogy a választ hallgatták befőttekre vonatkozóan. Mi több, beszéltek „maceráló” üzemről is. Nemes elvtárs ennél a kifejezésnél megállí­totta a tájékoztatót: dolgoznak fiatalok — mondta a gyár párttitkára. — Öröm hallani, ahogy az idősebbek vélekednek róluk. — A rekonstrukcióban részt vesznek a fiatalok is, védnök­séget vállaltak, s ennek kö­szönhető, hogy az új kazánok határidő előtt elkészülnek — mondta a főmérnök. Az üzem KISZ-titkára át­vette a szót, s a következőket mondta1: — Egyik vasárnap vietnami műszakot tartottunk: 1800-an vettek részt rajta: köztük na­gyon sok fiatal. A kérdésekből, a vendég érdeklődéséből • érzik, hogy mennyire fontosnak tartja az ifjúság ügyét: a jövőnk a fia­talok, s rájuk nagyon aprólé­kosan oda kell figyelni. Végül séta az üzemben: a vendéget elvezetik ahhoz a szalaghoz, ahol az őszibarack­befőttet készítik, s így sorban; ahol a paradicsomlét nyerik, bemutatják az építkezéseket, aztán megtette ntik a KISZ-he- lyiségeket... Ez az út az el­mondottak igazolása... A gyári séta abban az/üzemrész- ben fejeződött be, ahol a pa­radicsomsűrítmény készül. A hőség itt 40 fok, de amint a párttitkár elmondta; a mele­gebb napokban volt 45 fok is. A gyárlátogatás végén vára­kozás vibrált az arcokon: mit szól a látottakhoz a vendég? — Nehéz körülmények kö­zött dolgoznak — mondta. — Kétségtelenül sokat kell még fejlődniük, hiszen még mindig sok munkát végeznek kézi erővel, de a lelkesedésben nincs hiány. Mindenesetre bennem, azok után, amit itt tapasztaltam; szószólójukra leltek... Átadta a gyáriaknak a párt Központi Bizottságának üd­vözletét, majd elismerő szava­kat írt az üzem vaskos ven­dégkönyvébe. Az út következő állomása a Nagykőrösi Állami Gazdaság volt: egészen pontosan az .4 b- solon Sarolta ifjúsági építőtá­bor. Kezdetnek itt is egy kuT tájékoztató, amelyet Ágoston Dezsőné, a táborparancsnok rögtönöz: — Hét esztendeje indult a tábor, s azóta minden nyáron 800 középiskolás dolgozik itt: négyszer váltanak, minden al­kalommal 200—200 leány ér­kezik. A lányok gyümölcsöt szednek, vagy a kertészetben dolgoznak. A hangulat kitűnő, s a munkával sincs baj: a gaz­daság elégedett... A lányok kissé távolabbról követték a vendégeket; Nemes Dezső látogatása láthatóan ünnepélyes, nagy esemény. A tábor valójában nem is tábor, a szónak ebben a kissé nomád értelmében. Az épület inkább diákszállónak tűnik, s csak mögötte egy tágas, fás udva­ron találni néhány sátort. Ide vezetett a vendégek első útja. A sátor hagyaték: ilyen volt kezdetben a tábor. Most a pi- lisvörösvári lányok laknak a ponyvafedél alatt: saját ké­résükre, a romantika miatt.. Nemes elvtárs a sátor fa­Vendégvárúk ... Iára írt töméntelen név szár­mazásáról érdeklődött, s ezen mindjárt nevetni kellett: a szíveket, lányneveket még a katonák írták, rajzolták, a sá­tor egykori lakói. Ezután a kis epizód után' már felszabadultabb a vá­lasz'is. hogy milyen a tá­bori élet? — Ilyenkor a legjobb — mondta Magyar Anna, s egy- kicsit kuncogott hozzá —, amikor csak hűsölünk... A vendégek mindjárt mél­tányolták a talpraesett vá­laszt, s együtt .nevettek a lá­nyokkal, akik aztán sietve magyarázták, hogy persze nagyon jó itt, igazán na­gyon jó... Hangulatos, kedyes hely. A váciak szobájában két lány éppen olvasott. Nemes elv­társ elkérte a könyveket, az egyik Galambos Lajos köny­ve, a másik valami útleírás. — Olvasnak is itt? — Igen, nekem már ez a harmadik könyv, amióta itt vagyunk — , mondta Peren- csik Mária. Dicséretet kapott érte: — Három könyv, nem egé­szen két hét alatt, közben dolgoznak, szórakóznak is; szép teljesítmény — mondta Nemes elvtárs. A befőttüzemben ... Középen Nemes Dezső elvtárs, mőgőt te Jámbor Miklós, tőle jobbra Antal László főmérnök, s Leskó László, a gyár párttitkára. Nemes elvtárstól balra Friss Antalné, az Üzem szakszervezeti bizottságának titkára, mögötte Káló József, a nagykőrösi KLSZ-bizottság titkára (Foto: Kotroczó) A gazdaság 12 ezer hold. — Mit ér ezeknek a lányok­nak a munkája ? — kérdezte ké­sőbb Nemes Dezső Diósi La­jostól, a gazdaság főagronó- musától. — Nagyon sokat — hang­zott a válasz. — Körülbelül ezer holdon dolgoznak, hol itt, hol ott. Nélkülük nem tud­nánk betakarítani a kerté­szeti termékeket, a gyümölcs­szedést ugyancsak a gyerekek végzik ... Csak annyit mon­dok: van itt 200 hold sző­lőnk, ami akkor érik, ami­kor már nincsenek itt a gye­rekek ... Nekünk mindössze 30 emberünk van ehhez a szőlőhöz... Tehát csak leg­alább addig tarthatna a tá­bor ... A kérdések innentől: ho­gyan oldják meg a gyerekek élelmezését, hogyan gazda­godnak erőben, s emberség­ben? Végül este együtt ült a tábor és Nemes Dezső vála­szolt a gyerekek kérdéseire. Már felkészültek a látogatás­ra. írásba foglalták a kérdé­seket, amelyek többnyire a külpolitikai helyzetre vonat­koztak. De akadt más is, mint mondjuk: miért pesszi­misták a 20 évesek, s az egye­temisták? Mintegy tíz téma-, kör 50 kérdését tartotta a ke­zében Nemes elvtárs, s vála­szolt sorban,.. — Ez az én kérdésem — mondta egy kislány, amikor a vendég arról beszélt, hogy igen, lehetséges," hogy a kö­zel-keleti válság támogatá­sával, az Egyesült Államok Vietnamról akarta elterelni a figyelmet... Csakhogy ez nem sikerült... Sokan érdeklődnek Viet­namról; Nemes elvtárs meg­említette, hogy ez az érdeklő­dés érthető; a világ ifjú­ságát mindenütt felháborítja ez a háború ... S itt is, Nagy­kőrösön, ugyancsak élénk a tiltakozás, hiszen, mint ahogy délután a konzervgyárban is elmondták: 1800-an dolgoz­tak a vasárnapi műszakban. Végül virágokat adtak át a lányok táboruk vendégének, aki meghatottan vette át a csokrokat. Jól érezte magát a fiatalok körében, s hazafelé így fogalmazta meg a véle­ményét: — Sokat kérdeztek, érdek­lődnek, s egészen felnőtte- sen... Dékiss János Szószólójukra leltek í;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents