Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-11 / 188. szám
I g^rfflp 1967. AUGUSZTUS 11., FENTEK Jó hír az amatőröknek: javul a filmellátás Pest megyében is egyre jobban szélesedik az amatőr fii- mezők tábora. Ezzel egy időben — legalábbis az utóbbi hónapokban — sok gondot okozott az amatőröknek a filmek beszerzése. Az OFOTÉRT Vállalattól kaptuk a hírt: javul a helyzet, bőséges választék kerül a szaküzletekbe. így például az ORWO-gyártól nagy mennyiségű, színes mozifilmet vásároltak. Ezenkívül más cégektől is rendeltek fekete-fehér és color fordítós mozifilmeket. Forgalomba került már 18 000 tekercs 2x8-as ORWO film, fekete-fehér 15— 22—27 DIN érzékenységben. Júliusban került az üzletekbe a Ferraniacolor fordítós mozifilm. Sok amatőr maga dolgozza ki mozifilmjét. A fekete-fehér filmeknél és az OR- WOCOLOR filmnél erre most már korlátlanul megvan a lehetőség, mert a szükséges vegyszer az amatőrök rendelkezésére áll. Film: Ezek a fiatalok Elszalasztott lehetőség Éjszakai előadáson —.néztem meg az Ezek a fiatalok című zenés filmet, s előre kell |bo- csátanom, hogy éjszaka 11 és I között nagyon igényes az ember. A késői időpont ellenére a nézőtér tele volt fiatalokkal. A moziból kijövet úgy láttam és hallottam; ők sem voltak elragadtatva első, ifjúságnak szóló zenés filmünktől. Ez az első olyan filmünk, amely elsősorban nem mélyen szántó gondolatokat, hanem könnyű dallamokat akar tolmácsolni. Az úttörő szerep azonban nem mentség arra, hogy a film nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem mentség. hiszen könnyű feladatnak kellett volna, könnyedén megfelelnie. A film, beleértve a zenei betétszámok többségét, mélyen alulmaradt azon a színvonalon, amiért éjszaka, II és 1 között érdemes ihren maradni. Azon kevesek között vagyok, akik még a film elkészülte előtt bepillanthattak a film forgatókönyvébe. Nos, a forgatókönyvet és az elkészült filmet egybevetve elmondhatom, hogy a film alkotói képről képre megvalósították a forgatókönyv valamennyi fogyatékosságát. Az író, rendező Banovich Tamás, mint rendező, szigorú következetességgel dolgozott. Tulajdonképpen az író Banovich Tamás hibázott, bár a hiba olyan mélyen rejlik, hogy érinti a filmötlet/ másik szerzőjét, Abody Bélát is. Alapvető hiba, hogy szellemesség helyett valamiféle kisrealiz- mussal igyekeztek feltölteni a jelentéktelen horderejű történetet. Ez a kisrealizmus se- hogysem illik a tulajdonképpeni műfajhoz. Olyan ez, mintha a tánczenei fesztiválon —, hogy divatos példával éljek — mindenáron rá akarnának tukmálni a közönségre KULTŰRFILM S zegényes viskóra szegeződtek a kamerák. — Bizony, gyerekek — mondta nedvesszemű munkatársainak sírástól remegő hangon a főrendező. — E gunyhóban jött e világra korunk legnagyobb tudósa... Aztán beljebb kerültek. — A szoba — zokogta a filmes. — íme, a szoba, ahol ringatták a bölcsőjét... A kamerák egy helyiséggel tovább vándoroltak. — Ez a konyha — csókolta meg a kemencét a főrendező — ahol úgy szeretett mákospatkót rágicsálni... A foigatókönyv írója a nagy tudós egyetlen és itt élő unokahúgát ölelte át mély érzésekkel és csak a pofon józanította ki. — Tisztára az ö stílusa — tapogatta feldagadt arcát a.filmíró. — Micsoda kemény határozottság! Ezután filmszalagra került egy sánta macska, melynek dédpapáját még a nagy tudós dobta kútba gyermekkora pajkos éveiben. — Elég lesz a szalag? — aggodalmaskodott a felvételvezető. — Elég lesz? A főrendező ráförmedt. — Nem spórolhatunk! Nagy élet nagy filmje lesz ez! Nem spórolhatunk! — Kérlek! — mondta a kurblisem.ber és engedelmesen irányította gépét a kiskapura, amelyen át a nagy tudós eltávozott a külvilágba. — Arrébb, jó ember! — mondta a főrendező egy idős emberkének, aki éppen nyo- makodott be a szűk kapun. — Kérem, én vagyok az a kisfiú — közölte az öreg —, áld a nagy tudós zópfogát kiverte, amikor a nagy tudós tízéves volt. — Ja, az más — mondták a filmesek és filmre került még a hajdani kanász — hordágyon hozták, de hozták —, aki kürtje szavával szokta riogatni a nagy tudós szüleinek egyetlen hízóját, hogy fáradjon ki a mezőre. Még vagy ötven hajdani játszótárs, lánypajtás, meg közeli és távoli rokon és ismerős öröködött meg a filmszalagokon, mikor végre beállított maga a nagy tudós is. —i Kezdhetjük?’ — kérdezte kacéran és beállt a kamerák elé, de azok hallgattak, mert a főrendező elgondolkodott. — Nézze kérem —, mondta végre a filmes. — Nem szívesen lépném túl a költség- keretet. De megtenném, meg én, ha magának érdekesebb volna az arca. Sajnos, a kegyed képe nem fiimarinem. Még elromlana a kegyedről szóló film egészséges összhatása. Darázs Endre néhány operaáriát iS. S ha mégis át akarták menteni a forgatókönyv ezen fogyatékosságait a filmbe, több rendezői bátorságra lett volna szükség. Több játékos önfe- ledtségre, ötletpetárdákra, ellenállhatatlan tempóra és karikatúrákra a mai fiatalokról. A film alfcotói azonban e lehetőségeket elszalasztották. A filmbe iktatott dalok alatt — egy-két felvillanó ötlet kivételével — unalmas, érdektelen operatőri munkát láttunk, vagyis cspk azt, hogy miközben zenélnek, hát zenélnek, jenéinek, zenélnek. Minthacáak egy helyszíni közvetítésen lettünk volna, ahol a kamerának semmi egyéb szerepe nincs, mint hogy általa vizuálisan is jelen lehessünk ott, ahol zenélnek. Mindebben nem is annyira az operatőr, mint inkább a rendező a hibás, mert ebben az esetben a szellemes fényképezés még édeskevés. Azalatt, míg az Illés, Metro, és Ómega-együttes zenélt, annyi minden történhetett volna a képen, hogy egy egész film kikerekedhetett volna belőle. Egy egész jó film. A főszereplők játéka is tovább gyengítette a filmet. A megnyerő külsejű Kosztolányi Balázs elsősorban jellegtelen karakternek bizonyult szerepében. Arcával rendkívül szűk érzelmi skálán játszott, s ennek egy ^ré- szét is hamisnak éreztük. Ha mégis pozitiven akarnánk kifejezni magunkat, úgy mondhatnánk, hogy játéka semmivel sem maradt el a Koncz Zsuzsáé mögött. Igaz, hogy Kosztolányi Balázs megközelítően sem énekel olyan jól, mint partnernője. A film rendezőjének erényéit már ismerjük, külföldön is sikert, aratott táncfilmjeiből. A formai tökélyre igényt fartő aprólékos kidolgozás, ä ió“‘ tempőíi-zéh “wv jobb forgatókönyv alapján bizonyára sikert hozott volna. Dozvald János Két hét múlva kapunyitás a mezőgazdasági kiállításon Nagy iramban készül, s nap- ról-napra csánosodik a 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár területe. Sürget az idő: két hét múlva, augusztus 25-én ünnepélyes kapunyitás. A bemutatásra kerülő mintegy 16 ezer állat zöme majd csak augusztus 19-én érkezik, de 1600 napospulykót máris elhelyeztek az előnevelők infravörös lámpái alatt. A Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet gazdaságától 2500 tojóhibrid tyúk és kakas „vonult be”. A szabadföldi kertészeti ■ bemutató területen felkészültek a komplex géprendszerek, illetve ajánlott gépsorok munkájának szemléltetésére. A gépeknek körülbelül 60 százaiéiul érkezett meg eddig. A kiállítás iránti élénk érdeklődésre jellemző, hogy eddig hatvan különvonatot és több száz különautóbusz járatot foglaltak le a látogatók gyors és kényelmes szállítására. Csalódás — Kérek egy újságot. — Milyet? — Amilyen van. A borostás arcú, zömök férfi zsebrevágja az újságot és sietős léptekkel indul tovább. Gyorsan utána ugróm.- Szeretnék bemutatkozni és röviden elmondani, hogy az újságvásárló emberekről akarok írni. Látom, hogy siet. ! No, de ennyire! Kétségbeesve próbálom tartani az iramót. öles léptekkel száguld, s láthatólag semmi jelét nem mutatja annak, hogy megálljon. Aztán mégis, hirtelen megtorpan, mélyen rámsandít sapkája alól. Megkönnyebbülten kezdem a villáminterjút. i — Minden reggel itt vásárolja az újságot? — Igen. — Melyiket veszi? — Viszem, amit adnak. — Látom, eltette. Megmondaná, mikor szokta elolvasni? Talán útazás közben, vagy délben az asztalnál... esetleg este... — Hát van, hogy el sem olvasom. Van úgy, hogy a zsebembe marad, aztán ha eszembe jut, előveszem és átnézem, ■ — De akkor minek vészi? — Hatvan fillért máshol is elszór az ember naponta! — Mégis, mi az, amit elsőnek megnéz? — Hát, ami jön ... — A politikai cikkeket nem szokta elolvasni? — Nem érdekel engem a politika. Ha elolvasom, hanem, azzal nem lesz más ... — Mi nem lesz más? — Hát minden — de ezt már csak úgy menetközben dörmögi hátra. Visszalépek a standhoz. Az újságárusnő megállás nélkül beszél. ,— Tetszik tudni, érf már nagyon ismerem a vevőket. 1 Magamban típusokra osztottam őket. Ha látok közeledni egy embert, már a mozgásából sejtem, mit fog kérni. Aztán van, aki már egy sarokkal előbb kikészíti a pénzt, s alighogy a kezébe adom az újságot, már nyitja is és belemerül. Persze a legtöbben a sportnál kezdik. Na. meg főleg pénteken hamar elkapkodják — a rádióműsor miatt, tetszik tudni... Ütam egy közeli átjáróházon visz keresztül. S látom, ott áll a kapu szögletében, z kuka mellett az én nempolitizáló emberem, mélyen újságjába temetkezve. — Hát mégis elolvassa? Zavartan néz rám. — Hát azért, mert — böki ki nehezen — nem hiszem ám, hogy újságírónak tetszik lenni. Vagy ha az is ... itt valami ném stimmel, hogy ennyire érdeklődik. Biztos valami nagy dolog történt ... és gondoltam, megírták az újságok ... — Máj — •XmSSfSSSSfSmffSSSSmSSSSSMSSSSSSSfSSSSSfSSSSSSSSSSSrSSSSfmfSSSffSfMSfM'SSMMSSfSSSSSSSSSSfSSSSSSSS/SSSfSSS/SSSSSSSSSS*, ilomo VuDe^S Ke&T&fX Myx.+t. s $ T ekintettel arra, hogy az utóbbi időben egyre több vetélkedőről, pályázatról, véleménykutatásról hallok, én, aki a kor emberének tartom magam, kötelességemnek éreztem, hogy csatlakozzam azokhoz az érdeklődőkhöz,, akik mindig minél többet akarnak tudni. Hosszas elmélkedés, tájékozódás után, úgy érzetni, sikerült egy fontos, sarkalatos témát találnom. Olyat, amiben közvetlenül vagy közvetve hazánk minden honpolgára érintett, s amelyben véleményt mondani szent és kutya kötelessége mindenkinek. Reményeim megvalósultak, legalábbis ami az aktivitást, a közérdeklődést illeti. A Mi zavarhat egy értekezletet? című, meghirdetett pályázatomnak példátlan sikere volt. Négy kérdőívre hat választ kaptam, tehát abszolúte 50 százalékkal többen tartották fontosnak, hogy elmondják ebben a sorsdöntő kérdésben a véleményüket, mint ahogy az előző felmérések alapján remélni mertem. Őszintén szólva, kellemesen csalódtam. Mint ahogy említettem, az aktivitással, a közérdeklődéssel elégedett vagyok, őszintén és kellemesen csalódtam. Sajnos, a válaszok tartalmával njár kevésbé, éppen ezért a dí'at, az Egy permanens értekezletre élete végéig meghívót nem is adjuk ki. A válaszok tartalma tehát nem volt helyes és most hallgassák meg az indokolást, illetőleg az áttekinthetőség kedvéért még egy- sr-r a kérdést is: Mi nem zavarhat egy értekezletet? íme a válaszok, és az indokolás: „önkéntes tűzoltó” jeligére: „Nem zavarhatja az értekezletet, ha az értekezlet helyiségéből egy el nem nyomott, de gondatlanul eldobott csikk következtében kigyulladt függöny miatt kénytelenek vagyunk kivonulni, hogy a tüzet lokalizáljuk." \ Válasz: De zavarhatja. A függönyt úgysem tudja már megmenteni, a függönytartó pedig fémből van. Miért akar pánikot kelteni? „Pacifista" jeligére: „Kopogtatás és köszönés 'nélkül benyithat-e az értekezlet szentélyébe az, aki elsőként közölheti, hogy megvalósult az általános és teljes leszerelés, a pusztító fegyverek megsemmisítése elkezdődött?” V álasz: Nem zavarhatja még ezzel az egyébként fontos hírrel sem. Az általános leszerelés és a pusztító fegyverek megsemmisítése ugyan megkezdődött, de hosz- szabb időt vesz igénybe, és az értekezlet részvevői úgyis megtudják. „Szurkoló” jeligére: „Véleményem szerint az értekezletet nem zavarhatja, sőt eredményességét kellően befolyásolja, ha időben, sportszerűen és gyorsan közöljük, hogy kedvenc csapatunk döntetlen állásnál a 89. percben 11-eshez jutott. VálaszSemmi esetre sem zavarhatja ezzel! És ha mellérúgják? „Karbantartók” jeligére: Az értekezletet nem zavarhatja az, ha az előadót félbeszakítva közlöm, hogy a harmadik emeleten feltört a talajvíz, és ha tudatom, hogy a perceken belül betörő áradat elviszi a tanácskozóasz- 1 falt. • Válasz: Igenis, ez felesleges és káros zavarás. A tanácskozóasztalban meg lehet kapaszkodni, s az értekezletet folytatni lehet. „Közbeszóló” jeligére: Ha az előadó túl hosszan, beszél és már sikerült elérnie a köz- unás maximumát, nem zavarhatja az értekezletet, ha valaki figyelmezteti a szónokot. Válasz: Kár a közbeszóld- • sért. Ügysem hagyja abba. „Jegyzőkönyvvezető” jeligére: „Nem zavarhatja dz értekezletet, ha figyelmeztetem a résztvevőket, hogy a ceruzám hegye fél órája kitört és megkérdem, van-e Valakinek bicskája, és he van, megkérem, hegyezze meg a ceruzámat.” Válasz: Ezzel sem zavarhatja meg az értekezlet, munkáját. Nem, mert: a) bicskája senkinek sincs; b) ha volna is, letagadná, nehogy hegyeznie kelljen; c) az értekezlet után úgysem nézi meg senki a jegyzőkönyvet... Ez van hát, s ez bizony ke- vés. A helyes válasz a*. következő lett volna: Nem zavarhatja és nem zavarja az értekezletet — legyen az értekezlet bármilyen szintű — az, aki a feketét behozza, vagy az, aki a feke- tés csészét, kanalat, cukrot az asztalról lerámolja. Nem zavarhatja, nem zavarja, bármilyen csörömpöléssel jár is ez, mert az értekezletnek a fekete épp úgy tartozéka, mint a napirend, az előadó, a hozzászólók és az unalom. Papp János
