Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-06 / 184. szám
1987. AUGUSZTUS 6.. VASÁRNAP mi jfEcrei <cSCíHap Rendelet a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenységéről A mezőgazdaság továbbfejlesztésére tett intézkedések sorában rendkívül fontos helyet foglal el a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter legutóbbi rendelete, amely a június 22-i kormányrendelet alapján — szabályozza a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenységét. (A rendelet a (Magyar Közlöny 63. számában jelent meg.) A rendelet szerint a mező- gazdasági nagyüzemek kiegészítő termelő és szolgáltató tevékenységi köre kiterjed a gépek és eszközök javítására, továbbá növényvédelmi, kertészeti és parkosítási munkákba, különböző építőanyagok termelésére, talajjavító anyagok előállításra, valamint fa- feldolgozásra, ipari, kézműipari termékeit előállítására, építőipari munkákra, szállításra, fuvarozásra. Élelmiszer- ipari tevékenységük körében a mezőgazdasági nagyüzemek a rendeletben foglalt kivételektől eltekintve — csupán a Saját gazdaságukból, valamint a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságából vagy az alkalmazottak kisegítő gazdaságából származó termékeket és terményeket dolgozhatnak fel. Az élelmiszerfeldolgozó tevékenységükhöz szükséges segéd- és csomagolóanyagokat, eszközöket, valamint lisztet korlátozás nélkül beszerezhetik. A mezőgazdasági nagyüzemek saját üzemükben hizlalt, nevelt sertéseket, juhokat üzemi konyhájukban vagy ez általuk fenntartott vendéglátóipari üzemekben (birka- csárda, pecsenyesütő, halász- csárda stb.) történő felhasználása végett, illetve állandó árusítóhelyükön értékesítés céljára ugyancsak feldolgozhatják. Ugyanez vonatkozik a saját nevelésű baromfifélékre is. Mezőgazdasági szesz-, gyümölcs- és törkölypálinkafőzést a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően szabadon végezhetnek. A mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenységéről szóló miniszteri rendelet 1967. augusztus 3-án életbe lépett. SZOB u . ÉPÍTÉSI napok A Szobi Járási Tanács határozatában utasította elnökhelyettesét és építésközlekedési csoportja vezetőjét, hogy a járás három legnagyobb községében, Szobon, Nagymaroson és Vámosmákolán rendezzenek építési napokat. A cél az építéssel kapcsolatos valamennyi problémával, valamint a típustervek gazdaságosságával megismertetni az építeni szándékozókat. Szobon már megtartották az építési napot, Nagymaroson és Vámosmikolán csak a közeljövőben kerül rá sor. Időközben ugyanis új tervezési jogszabály jelent meg, amelyről szintén tájékoztatni fogják a lakosságot. Két nagydíj, egy első díj — Törökbálinti Állami Gazdaság? — Igen. Pontosabban a Kertészeti Kutató Intézet törökbálinti üzemegysége. Schneider József főkertész vagyok. — A Szegeden kapott kitüntetések után érdeklődünk. — A jóval szívesen dicsekszünk. Szerdán este Szegeden zárult az ötödik országos őszibarack- és borkiállítás, amely- j nek zsűrije húsz nagydíjat, Gömbkilátó a Balatonná valamint első és második díjat ítélt oda az eredményes gazdaságoknak. Mi csak őszibarackkal indultunk. Két új fajtánk, a négy évvel ezelőtt Amerikából hozott Dissired és a Cardinál kapott nagydíjat. A hazai Mariskánk első díjat nyeri;. — Miért ilyen értékes a két nagy díjas? — Nagyon szeretik a termelők és a fogyasztók: sárga húsú. félmagvaváló, piros színű, tetszetős fajta. Jelenleg összesen ezerkétszázötven holdon van barackosunk és a további telepítéseknél ezt a . fajtát részesítjük előnyben. Oltványait máris árusítjuk. — Ki vehet az oltványokból?— Mindenki annyit, ameny-. nyi pénzé van rá. Balaton bogláron, a Várhegyen gömbkilátót építtetett a Siófoki Idegenforgalmi Hivatal egymilliós beruházással. A tervek szerint jobb megközelítésére utat építenek és a kilátónál presszót létesítenek Készülődés a Savaria-napokra Szombathely készül hagyományos augusztusi nagy eseményére, a Savaria-napokra, amellyel varossá nyilvánításának közeledő kétezredik évfordulójára emlékezik. A város minden tizenötödik lakója szerepel az augusztus 27-i nagyszabású Savaria történelmi karneválon.' A négyezer statiszta tízezer jelmezt és rengeteg kelléket ölt magára, hogy 13 képben megidézze a mozgalmas 2000 éves történelmet. Nagyobb szövetkezet — nagyobb lehetőség Ez év első napján jött létre Tök és Perbál községek termelőszövetkezeteinek „házassága”. Nem afféle gyors egybekelés volt ez: mindkét fél ismerte egymás erényeit és hibáit, ami egyik alapfeltétele a jó együttműködésnek. Nem hiányzott a teljes önkéntesség sem. A járás, a megye nem sürgette, csak beleegyezését adta a két község termelőszövetkezetének egyesítéséhez. Egyenlők A két termelőszövetkezet közül a toki volt az erősebb, s ezt jól kifejezi az egy termelőszövetkezeti tagra jutó jövedelem is. Mintegy hétezer forinttal fizettek többet itt, mint a szomszédban. Egyébként az Egyetértés Tsz régi tagjai vigyáznak árrá: nehogy a múlt emlegetésével megsértsék a perbáliak önérzetét, mert mint mondják, ezt nem érdemelnék meg. Mi volt azelőtt? Ma már nem érdekes, nagyon szorgalmasan dolgoznak a perbáliak, beilleszkedtek abba a rendbe, ami az Egyetértés Tsz-re volt jellemző az elmúlt esztendőkben. Két szövetkezet egyesülése — főleg, ha az egyik erős, a másik gyenge — rendszerint azzal a következménnyel jár, hogy kezdetben a még régebben erős tsz-ben is csökken a tagok jövedelme. Ebben az esetben azonban úgy tűnik, ez nem így lesz. A két szövetkezet vezetőségéből, szakembereiből összehozott „vezérkar” azt a célt tűzte maga elé, hogy a tökiek jövedelme ne csökkenjen, hanem a perbáliak érjék él ezt a jövedelmet A féléves „mérleg” eredményei azt jelzik, hogy sikerült ezt elérni. Csorna Gáspár főkönyvelő szerint a tervhez viszonyított eredményjavulás csaknem egymillió forint. A bevételek zöme a második félévre jut és akii or válik forinttá az a sok munka, amit a szövetkezet vezetői és tagjai áldoztak azért, hogy most már a két községben teremjen többet a föld, a két községben bizonyosodjon be a szövetkezeti gazdálkodás fölénye. Szigorú ellenőrzés Nagyobb szövetkezet — nagyobb lehetőség. Ez a nagyon is reális gondolat szülte a két szövetkezet egyesítését. Ma már a tagok száma meghaladja a 450-et, a földterület pedig a négyezer holdat. Ideális adottság egy szövetkezeti nagyüzem kialakításához. A jelen— Egyszer baltával hasítom szét a fejedet! Na, mars befelé! Az óvónő — Nem is szeretek a Lacikára gondolni, mert olyan furcsa, hogy naponta negyvenszer elmondtuk neki: „Lacika ne csináld, Lacika gyere ide, Lacika ne kiabálj...” És most már nincs többé. Néha egymásra nézünk és bejövünk ide sírni. Ez szörnyű. Amúgy hangos, agresszív gyerek volt, de nagyon melegszívű. Egyszer megbüntettem valami miatt és kiküldtem. Később visszasomfordált. Ügy tettem, mintha nem is venném észre. Odaszaladt hozzám, a nyakamba csimpaszkodott és szorított, szorított és csókolta az arcomat ahol érte. Egy szó nélkül. Olyan megható volt ez, nogy majdnem elsírtam magam. Nem azért mondom, mert már megnalt. Nehéz tyerek volt, de erről nem te- .etett. Az az oda-vissza játék, ami az apja és az édesanyja cözött folyt, nem tett jót ne- ci. Mi ugye itt sok mindent adunk, mert a gyerekek ké- •etlenül is elmesélik, hogy ni történik otthon. Így azt is rudtuk, hogyha az apa vitte (1 a gyereket, mert hol külön lltek, hol együtt, akkor az Inyja ellen volt, ha az anyjánál volt, akkor az apja ellen. Az apja olyan, de olyan dolgokra tanította, hogy a gyerek egyszer még azt is mondta az anyjának: „Te rohadt ringyó!” így aztán nehéz volt vele. De ezért az egészért, ami történt, szerintünk erkölcsileg az apa a felelős. Teljesen kikészítette az asz- szonyt, mert olyan dolgok megestek, hogy amikor otthon volt, akkor a nője éjjel jött érte és egyszerűen elvitte. És a gyerekeket is nagyon; megviselte ez az eset itt az óvodában. Nem is nagyon tudtunk mit válaszolni nekik, mert otthon teletömték a fejüket mindenféle hülyeséggel, aztán ilyeneket kérdeztek: „Övónéni, miért fojtotta meg Lacikát az édesanyja? Nem szerette? Rossz volt a Lacika?” És bár mi elleneztük, néhány szülő még a gyerekeket is kínozta a temetésre. A nagymama — Kivittük a Ferkét is, mert olyan jó barátja volt a Lacikának, vegyen még egyszer búcsút, utoljára tőle. És olyan édesek voltak azok a csöppségek, ahogy a virágokat dobálták a koporsóra, amikor beengedték a gödörbe, alig győztük törölni a könnyeinket. El se tudja felejteni ezt a Ferkó, pedig még négyéves sincsen. A múlt éjjel is felriadt és sírt szegényke. Kérdezem pú bajod Ferike? De csak sír. „Nagymama, van a Lacikán cipő?” Van rajta bogaram. „És nincs ott sötét?” Hát mondtam neki, hogy nincs sötét bogaram, mert a Lacikát felvitte már az isten magához és betette az angyalok közé. Mert jó gyerek volt Bejáró munkás — Én ismerem jól ennek az asszonynak a férjét. Csak annyit mondok, hogy nagy disznóiság az, amit a faluban csinálnak. A férfit okolják mindenért Van; aki azt mondja, ha találkozik vele, szembeköpi. Pedig ez a férfi nem tehet semmiről. Amikor hozzáment az asszony, akkor is tudhatta, hogy vagy tizenöt évvel idősebb nála, s a férfiember olyan, pláne ha fiatalabb, hogy hajtja a vére. Aki meg ilyesmit csinál, az nem normális. Ez az asszony meg egyszerűen gyilkos. Csak ezt ezek a vén pletykatelepek nem akarják megérteni Csak óbégatnak... Egy napot töltöttem a faluban, s szinte kézről kézre adtak. Mindenki a vélemény- nyilvánítás tüzében ég. S a vélemények felszínre dobják a fajgyűlöletet, ; butaságot, a vallási elzárkózást, a korlátolt férfi r'emagógi át. mindazt, ami környezetül szolgált a családi tragédiához. Talán ingerlőbb lett volna azzal foglalkozni, miért kellett bekövetkeznie ennek a tragikus eseménynek. A halottakat eltemették, az életbenmaradot- tak vitatkoznak két halott feje felett. Én azt az embert kerestem ebben a faluban, aki az emberi szócséplés társadalmi komédiája helyett át- érzi, és érti, hogy mi is történt itt valójában. A szomszédasszony — Itt laktak szemben. Hogyan tehette ezt meg? Nem tudom. És nem is fogja ezt megtudni már senki. Amink van, azt mi a két kezünk munkájával szereztük. Három gyereket neveltünk. És hová jutottunk, hová? Az életéről beszél, cselédsorsról, s arról a reményről, ami mindig túlsegítette a bajokon — szerette volna, ha a gyerekei nem igy élnek már. És nem is így élnek. De ők, akik az új élet alapját megteremtették, egyedül maradtak. Egyedül egy szép, tiszta, teljesen berendezett házban. Beszél és sír, sír és beszél. Nem közönyből nem vesz részt a „véres családi dráma” eseményeinek taglalásában, hanem azért, mert maga is részese egy családi drámának. De erről nem írnak a lapok. Nádas Péter légi helyzet, és ésszerű elképzelések azzal biztatnak, hogy nem is sokára, valóban korszerű mezőgazdasági nagyüzem lesz az Egyetértés. A termelőszövetkezet vezetői jó érzékkel kezdtek a gazdálkodáshoz. A mindennapi termelőmunka megszervezését tartották legfontosabb feladatuknak. Egy-egy kicsi szövetkezetben könnyebb az ellenőrzés, jobban szem előtt vannak a tagok. Nagyobb gazdaságban azonban, ha erre nem ügyelnek, még a jószándékú emberek is ki-kilépnek a sorból, lazítanak. Ha ez így van, bármilyen szép is az elképzelés, csak papíron marad. Éppen ezért, az egyesítéssel egy időben, új munkarendet, új Irányítási rendszert valósítottak meg. Korábban, a területi irányítási elv érvényesült mindegyik szövetkezetben. Sokat törték a fejüket, sokat vitatkoztak, mi lenne a helyesebb? Végül is az ágazati irányítási elv mellett döntöttek. Ez azt jelenti, hogy a szakemberek körében külön felelőse van a növénytermesztésnek, az állattenyésztésnek, a szőlő- és gyümölcstermelésnek és a melléküzemeknek. Egy-egy szakember felel ezek munkájáért, még akkor is, ha a szántóföldi növénytermesztés két község határára terjed ki, vagy például, mindkét községben van állattenyésztés, illetve gyümölcsös. Előnye ennek az irányítási formának, minden szakember olyan területért felelős, amelynek valóban szakértője. A szövetkezet tagsága és vezetősége nagyfokú önállósággal ruházta fel a szakembereket, nem utasíthatják őket unos- untalan. Éves terv alapján dolgoznak, azt kell végrehajtani. Az éves terv Tavaly novemberben — az egyesítés előtt — munkához kezdtek a szakemberek, s az éves tervet valamikor februárban fejezték be. Nem siették. nem kapkodták el a dolgot. Töviről hegyire megvitattak mindent, mert tudták, hogy az első esztendőben mindennemű szakszerűtlenség, vagy megalapozatlanság sokszorosan visszaüt. Gondosan fölmérték a rendelkezésre álló munkaerőt, gépi- és fogaterőt, a talaj- és a természeti adottságokat. Ez a gondosság nem jelentett túlontúli „óvatosságot”. Elég magasra állították a mércét a termésátlagoknál, az elérendő eredményeknél. Szükség volt erre, mert különben le kellett volna mondani arról a határozott elképzelésről, hogy az Egyetértés régi tagjainak sem csökkenhet a jövedelme. Megkönnyítve az ellenőrzést, főágazatokra és ágazatokra bontottan is elkészítették a tervet. Minden növényre kidolgozták például a technológiai üzemlapot. Ezeken feltüntették, hogy egy-egy növényre például mennyi munkát fordítanák, ennek mi az értéke, ugyanígy kidolgozták a felhasználandó műtrágya és nö- vényvédószer mennyiségét is. Az állami gazdaságok készítenek napjainkban ilyen tervet. A tervezés időszakában ez kétségtelenül több munkával jár, de év közben, vagy az év végén, ez a pontos terv elengedhetetlen feltétele, hogy tisztán lássanak a szakemberek. A szövetkezetben bebizonyosodott, hogy érdemes volt a télen többet dolgozni: ahogyan Szathmári László üzemgazdász mondja, „ül” a terv. Negyedévenként ellenőrzik a terv végrehajtását. Ennek megteremtik feltételeit: mindegyik főágazat külön is megkapja a tervet, amely tartalmazza a költség-tervet, a munkabér mennyiségét, továbbá az árubevétel- és hozamtervet. Negyedévenkint összeülnek a vezetők, sorra veszik a növénytermelés, állattenyésztés, gyümölcstermelés, a segédüzem, valamint a melléküzem munkáját A második negyedév végén például látják, hogy a növénytermesztésben, a költségeknél 224 ezer forintot takarítottak meg, a munkabéreket 21444 forinttal lépték túl, viszont az árbevételi tervet 25 261 forinttal túlteljesítették. A negyedévenkénti ellenőrzés lehetőséget nyújt arra, hogy év közben látják a szövetkezet gazdálkodását — számadatokban is. Ez azonban nagyon kevés lenne a jó munkához. A terv ugyanis a szántóföldeken, az Istállókban, a műhelyekben valósul meg. Mindegyik tag tudja, hogy a tervből mit kell teljesitenie, mennyi hasznot kell hajtania a közösségnek. Nagy szerepet töltenek be a munkacsapat- és brigádmeg- beszélésék. A tsz pártszervezete hívja össze ezeket, s itt beszélgetnek a tagokkal a gondokról, az eredményekről. Sikerült a házasság A termésátlagok meghaladják a tervezettet. A búza például csaknem 20 mázsás terméssel kecsegtet. Jók a kapások is, a gyümölcsös is szépen hoz. A szövetkezet vezetői tehát nagy gondot fordítanak a mindennapi termelőmunka irányítására. A mindennapi munka azonban nem vonja el a figyelmüket arról a fontos kérdésről, hogy mi lesz holnap? Már kész tervvel várják a jövő esztendőt. Néhány szót az üzem belső átszervezéséről. A csaknem egymillió forintos eredményjavulásból megvásárolták az Érdi Gépjavító Állomás Perbálon levő épületeit. Ide telepítik át a javítóműhelyeket, a szervizt. A szarvasmarhatenyészetet ugyancsak a községben alakítják ki. A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság majorját veszik át. A sertéstenyésztés és hizlalás Tök községben marad. Ugyanitt épül fel a gyümölcsosztályozó, tároló hűtőház és feldolgozó. Az ésszerű elhelyezés lehetőséget nyújt a termelés nagyarányú növelésére. Legjobb vevő: az állam A szövetkezet vezetői figyelemmel kísérik a gazdasági élet változásait, a piaci lehetőségeket. Tudják, hogy a szövetkezetnek továbbra is legjobb partnere az állam lesz. Éppen ezért, a szövetkezet gazdálkodását olyan irányban fejlesztik, hogy könnyen tudjanak „üzletet” kötni az állammal. Az idén mintegy 700 darab hízót adnak el az állami vállalatoknak. 1970-ig úgy fejlesztik a sertés- tenyésztést, hogy évi 2000 darabot hizlaljanak. A szarvasmarhatenyésztésben végrehajtják a tbc-mentesítést. Ez literenként 30 fillér többletbevételt jelent. A sertéstenyésztés alapja is a szarvasmarha- tenyésztés lesz. A tejnek ugyanis csupán 20 százalékát adják át, a többit lefölözik: a tejszínt eladják, a fölözött tejet malacokkal, süldőkkel etetik meg. A szövetkezetnek 340 hold őszibarackosa és 72 ljold szőlője van. Már ma elég nagy gondot jelent az őszibarack értékesítése. Biztosítani akarják magukat. Az idén kísérlet- képpet szörpüzemet létesítenek, amelyben a hulladék őszibarackot, valamint a csemege- szőlőt dolgozzák fel. 1970-ig készül el a komplex telep, amely magába foglalja a raktárt, a feldolgozót és a hűtőházat. Ugyanakkor a munkaerő rendszeres foglalkoztatása érdekében szamócát és ribizlit is telepítenek.' A távlati tervek — amelyek talán nem is annyira távoliak — azt bizonyítják, hogy a termelőszövetkezet megtalálja helyét az új mechanizmusban is. Mihók Sándor
