Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-29 / 203. szám

1967. AUGUSZTUS 29., KEDB A fák azért kiterebélyesednek — A képen látható épület- szárnyat szeretnénk lebonta­ni... — mutatja a felvételt Meleghegyi Sándor, az isasze- gi művelődési ház igazgatója. — Életveszélyes. Meg aztán portának sem felelne meg, hát még művelődési háznak! Egyelőre azonban nem lehet. Lakják. Darányi Lajos és hét­tagú családja. A tanács utalta ki nekik, ideiglenesen. Mert tavasszal, a belvíz súlyosan megrongálta házuk falát. A tanácsi határozat szerint Darányi Lajos „október 31-ig köteles kiköltözni Isaszeg, Aradi u. 4. szám alat­ti, saját tulajdonát képező és általa rendbehozott lakásba”... — olvasom a rendelkezést. Az igazgató azonban lemondóan legyint. — Nem lesz abból semmi. Tudomásom szerint még hozzá sem kezdtek a megrepedt falú ház rendbehozásához... De ez csak keservünk egyik oldala. A másik: lakik még egy csa­lád a művelődési házban. Két szoba, teakonyha, előszoba, műhely. Hogy kerültek ide? A háznak ez a része a ktsz cipő­javító részlegének volt a tu­lajdona. Amikor a ktsz elköl­tözött, az akkori tanácstitkár — a jelenlegi lakó felesége — kiutalta a lakást a férjének — aki akkor a művelődési ház igazgatója volt. Vagyis szol­gálati lakás lett a megürese­dett helyiségekből. Csakhogy annak már nyolc esztendeje. Az isaszegi művelődési ház épülete 1950-ig kocsma volt. Altkor vette meg a tanács mű­velődési ház céljaira. Van ben-, ne egy kétszáz személyt befo­gadó „nagyterem", csöppnyi színpaddal, egy tizenöt szemé­lyes klub és egy még kisebb iroda. Ez minden. A község­ben viszont tízezer ember lakik. Érthető, ha az épület meglevő része jelentéktelen egy falu művelődése szem­pontjából. Nemcsak az épület hátsó szárnya, a homlokzata is vi­harvert állapotban van. — Több oka van ennek — mondja az igazgató. — Az egyik: ötventöl ötvenkilencig tizenhárom igazgatója volt a művelődési háznak. Nem so­kat törődtek az épület karban­tartásával. ötvenkilenc óta én vagyok az igazgató. Mondhat­ná: azóta rendbehozathattam volna. Ez igaz. Csakhogy mi­ből? Ez a kérdés! Hosszú éve­ken át a tanács minden pénzt utakra, közvilágításra fordí­tott. A művelődési ház kar­bantartására alig-alig jutott valami. Hatvanban kicserél­tük az elkorhadt padló egy ré­szét. Többre nem futotta. Hat­vanháromban a belső világítás átépítésére került sor, mert nem felelt meg a tűzrendészeti követelményeknek s a tűzoltó­ság be akarta záratni a házat. Két esztendeje a KISZ-esek társadalmi munkában kifes­tették belül a nagytermet. Az Idén nyáron pedig az egyik tionvédségi alakulat KISZ-esei festették ki belül a nagyter­met és a klubszobát. Ennyi történt nyolc esztendő alatt. Szinte semmi. Most került régre tanácsi napirendre egy (Italános tatarozás. Csakhogy »hhoz nyolcvanezer forint kel­lene. Meg lebontani a már em­lített épüle'szárnyat, hogy bő- nthessük a klubunkat. Per- **e, ez is csak ideiglenes megoldás •enne. A község már régen fci- sőtte ezt az épületet. Az elmúlt népművelési Jvadban hatezerkétszáz ember fordult meg a művelődési házban a különböző rendezvé­nyeken. Szépszerivel a község lakói közül csak minden má­sodik ember. (A tizennyolc- ezer lakosú Vecsés művelődé­si házát fél év alatt huszon­nyolcezer ember látogatta!) — Jönnének sokkal többen egy-egy rendezvényre, ha len­ne hely... — adja okát az igazgató. — Ez a mi legna­gyobb bajunk. Anyagiakban is visszaüt. A költségvetésünk évi nyolcvanhétezer forint. Ebből állami támogatás ötvenhét­ezer. Vagyis évente harminc­ezer forintot „kell megtermel­nünk”. szervezését. És egy nagyszabá­sú magyar—lengyel barátsági estet. Nem könnyű az isaszegi mű­velődési otthon igazgatójának feladata. Jó adag optimizmus kell végzéséhez. Mikor mon­dom, Meleghegyi Sándor rá­bólint. — A népművelő munkája rokon a pedagóguséval. A mi családunk pedig régi pedagó­gus dinasztia. Nagyapám az isaszegi iskola első igazgatója volt. Nagyanyám az első óvó­nő a faluban. Az iskola előtti öreg fákat még a nagyapám ültette. Ha arra gondolok, mennyire megterebélyesedtek, akkor mindjárt derűsebben lá­tom én is a feladatomat. Az idő és természetesen a becsü­lettel végzett munka, előbb- utóbb meghozza azt, amire ma még csak vágyunk. Prukner Pál Film-musical a Liliomfiból Ismét „vitorlát bont“ a Golden Hind Nyugatnémet filmesek ütőt- tek tanyát az óbudai Fő téren: % a müncheni Elan Film Szifiríi-| geti Ede híres víg játékából, a i 8 Liliomfiból készít film-musi- ^ colt a mainzi televízió részé- \ re. A rendező, Bieber, mar § dolgozott a MAFILM nemzet- ^ közi stúdiójában: megfilmesi- ^ tette a „Kozsibrovszky üzletet % köt" című Mikszáth-novellát. | A Szigligeti vígjáték nyo-1 mán Günther Heller írt for- § gatókönyvet, szerzőjeként s a film zene-^ Sárközi István ^ kapott megbízást. A zenei fel- ^ ( vételeket már augusztus ele- ^ i jén megkezdték, s most meg- ^ indult a forgatás is. A Liliom- § finak egyébként ez a második^ filmváltozata, az elsőt — em- ^ lékezetes sikerrel — 1954-ben ^ Makk Károly készítette. De hogyan: Mélyhűtött ételek A mélyhűtött ételek évről évre jobban tért nyernek. A legújabb statisztika kimutatja, hogy Európában legtöbb túl­fagyasztott ételt (növényi termék, hús, hal stb.) Svéd­országban fogyasztanak, még­pedig fejenként és évente Ma már a bálokra is ráfize­tünk. Ez az igazság. Számlákat mutat, pénztári bizonylatokat. A nagyterem­ben legfeljebb ötven pár tán­colhat kényelmesen. Ha tíz forint belépődíjat kémek fe­jenként, az ezer forint. Ennyi a bevétel. És a kiadás? — Egy öttagú, amatőr, mű­ködési engedély nélküli gitár- zenekar nyolcszáztól ezer fo­rintig terjedő összeget kér egy estére. Vegyük alapul a nyolcszázforintos zenekart. Eh­hez jön a kiközvetítési díj: nyolcvan forint, az SZTK: nyolcvan forint, a jövedelmi adó: nyolcvan forint, az úti­költség és hangszerszállítás: száz forint és a rezsiköltség — világítás, takarítás, fűtés — száz forint. Pénztáros és nyolc rendező: száz forint. Az össze­sen: ezerháromszáznegyven fo­rint. Vagyis ráfizettem: há­romszáznegyven forintot Pe­dig néhány esztendeje még a bál volt az a rendezvény, ami fellendítette bevételeinket. Színházi előadást esztendők óta nem rendezhettek. Az Ál­lami Déryné Színház nem haj­landó játszani az isaszegi mű­velődési házban. Negyven centi híján nem férnek be a díszletek a színpadra. Az ORI- rendez vények pedig kétezer­száz forint felett kezdődnek, plusz rezsiköltség. A kétszáz eladott jegy tíz forintjával sem fedezné a kiadásokat. Ez az igazság. Márpedig az évi harmincezer forint bevételt elő kell teremteni. — Méghozzá úgy, hogy köz- ] ben nem mondhatunk le a j népművelés ráfizetéses rendez-! vényeiről, az ismeretterjesztő j előadásokról, a szakkörök és! öntevékeny művészeti együtte- ! sek fenntartásáról sem. ! Ugyanakkor nem hagyhatjuk! figyelmen kívül azt sem, hogy i a község felnőtt lakosságának \ nyolcvan százaléka a főváros- ! ban dolgozik. Ez pedig azt je-! lenti, hogy a fővárosban élő \ emberekéhez hasonlóak az igé- i nyeik. A megoldás még elég távo- ! linak tűnik. Csak az elkövet- \ kező öt esztendőben kerülhet \ sor egy új művelődési ház | megépítésére, amelynek mű-: ködtetése a jelenlegi tartalmi | munka mellett minden bizony- | nyal nyereséges lesz majd. De < addig is tenni kell valamit. y 1 A szakköröknek és művészeti i csoportoknak közel kétszáz | állandó tagja van. A jól í- \ ködő ifjúsági klub mellett ok- | tóberben Hazafias Népront > <lub megnyitását tervezik. ; Vándorkiállítást, irodalmi mű- | sort szerveznek a Nagy Októ- > béri Szocialista Forradalom > ötvenedik évfordulójának tisz- > teleiére. A három éve fel ősz- j lőtt népitánc-csoportot újjá-! Uj munkaalkalom a dabasi vidéken TEMAFORG 410 évvel ezelőtt építették Sir Francis Draken brit ten­gerészkapitány hírhedt kalózhajóját. A nevezetes vitorlás, amely annak idején a bizarr Golden Hind — Arany Szarvastehén — névre hallgatott, ismét elkészült Buda­pesten, Kuhár István műhelyében. A modell 11 ezer al­katrészből áll, s az árbocok, a félelmetes ütegfedélzetek közti közlekedést és szállítást 186 kötélmozgató csiga biz­tosítja. A hajómodell iránt máris nagy az érdeklődés Nor­végiából, Svédországból — és természetesen Angliából. Spanyolországból — amelynek „verhetetlen Armadáját” a Golden Hind is segített szétverni — mind ez ideig nem ér­kezett érdeklődő levél... Képünkön: Kuhár István ti­zenhétezer munkaóra alatt elkészült modelljével (MTI — Foto) ■.XXVO.XXXXXXXXXXXX^.XXX’^XXXXWXXXX^.VXXXXXXXXXXXXXXXXSNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXWa Á forradalom lovagja ESZEMBE JUT 1921 egy rideg téli reggele, amikor Alekszandr Pravgyinnal be­léptünk Dzerzsinszkij szerény dolgozószobájába a közleke­désügyi népbiztosságon. Az asztal fölé hajolt és belemé­lyedt valami okirat olvasásá­ba. Hirtelen felkapta a fejét és figyelmesen ránk nézett... Még most is magam előtt lá­tom tiszta tekintetű szürke szemét, vékony arcát, és vilá­gos színű szakállát. — Félix, meséld csak el Bo­risz Barkov munkáslevele­zőnknek — fordult kertelés nélkül Pravgyin Dzerzsinsz- kijhez, — mit beszéltetek II- jiccsel közvetlenül közleke­désügyi népbiztosnak történt kinevezésed előtt — Aztán mi célból? — kér­dezte a népbiztos, kissé gú- nyorosan hunyorítva a szemé­vel. — Tudod — felelte Prav­gyin, — Barkov elhatározta, hogy színdarabot ír a forrada­lomról, Leninről. Elbeszélé­sed a segítségére lesz a darab megírásában. — SZÍNDARAB A FORRA­DALOMRÓL? Nem rossz öt­let... Aztán megbírkózol-e vele? — fordult hozzám Dzerzsinszkij. — Megpróbálok — vágtam ki s éreztem, hogy elvörö- södök. Dzerzsinszkij végigsétált a szobán s mesélni kezdett ta­lálkozásairól Vlagyimir Iljics Leninnel. Halkan beszélt, s nyugodtan, rendkívül képsze­rűen, utánozhatatlan hu­morral. Beszélt új kinevezé­séről és találkozásairól Iljics- csel a szesztrorecki sátorban, ahol a központi bizottság megbízásából járt, s arról, hogy Iljics útasítására az ősz­szes felelős munkatársaknak orvosi vizsgálaton kellett ke­resztül esni, ami ellen, ő Dzer­zsinszkij hevesen tiltakozott, s hogy milyen szellemesen és meggyőzően kigúnyolta őt Le­nin ... DZERZSINSZKIJ az emlé­kezéstől felélénkült és jó­ízűen felnevetett. Az idő gyorsan telt s mi rádöbben­tünk, hogy máris túl sok ide­jét vettük el a népbiztosnak. Búcsúzóul így szólt hozzam: okos darabot írjon, de ne le­gyen unalmas, mert a nép el­veri magán a port... Aztán többször is találkoz­tam Dzerzsinszkijjel, s ő min­dig sok figyelmet szentelt ne­kem, s nemcsak Leninről be­szélt, hanem a többi forra­dalmárról is. A Dzerzsinszkij­jel való találkozásaim során rájöttem, hogy a „vaskezű Fé­lix”, a „forradalom rettegett” lovagja” — ahogy annak ide­jén nevezték őt, — igen ta­pintatos, kristály tiszta lelkű, lángoló szívű ember. S micsoda csodálatos mun­kaképességű ember volt! MINT KÖZLEKEDÉSÜGYI NÉPBIZTOSNAK és egyúttal az állambiztonsági szervek irányítójának még arra is volt ideje, hogy nagy társa­dalmi tevékenységet fejtsen ki az összoroszországi Köz­ponti Végrehajtó Bizottság Gyermekbizottsága elnöké­nek posztján. Hány kis egy­kori csavargó — ma tisztessé­ges ember — emlegeti még ma is Félix Dzerzsinszkijt, aki oly nagy szeretettel gon­doskodott róluk. S a szovjet közlekedés hány dolgozóját védte meg az érdemtelen tá­madásoktól. Dzerzsinszkij mindig hitt a forradalmi mun­kásosztályban és bátran emelte ki az egyszerű embere­ket vezető állásba. S hogy megvédte Dzer­zsinszkij a munkáslevelezőket, akiket el akartak intézni bá­torhangú újságcikkeikért! Félix Edmundovics Dzer­zsinszkij a nép nagy barátja volt. Alakja az igaz kommu­nistának, az új világ emberé­nek, főképpen az ifjú nem­zedéknek a példaképe. Róla szüntelenül kell bej szólni és írni. Borisz Barkov drámaíró apróságoktól függ, sót, azt is ertem, hogy egyet- j len forintokkal ugorjon az ember tisztes adó- ; ja. Ezek világos, hogy úgy mondjam materiá- \ lis dolgok, ahol a súly, a történelem, vagy a ; pénz minimális „minőségi” változása utólag \ forradalmi mennyiségi változást hoz létre. De j könyörgöm, az én esetemben előbb jön az egy ; csepp víz a pohárba, s utána a két deci, előbb ; az egyetlen forint, s utána csak az ezres, előbb \ a kis vacak húsz fillér és csak utána az én 76 $ kilóm... 7 m ez még mind nem minden, ez a dől- | zt. gok, hogy úgy mondjam, filozófiai olda- i la. De mitől működik, s hogyan ez a mérleg, \ miszerint az én 76 kilóm nem indítja meg \ szerkezetét, de egy 20 filléres grammnyi súlya $ igen. Ül benne valaki, kinyújtott marokkal? S \ csak akkor nyom meg benne egy gombot, $ amitől mérhet a mérleg, ha a markában érzi \ a húszfillérest? Nem, ez semmiképpen sem § valószínű, nálunk 20 fillérért nem kucorog- \ nak ilyen szűk helyen emberek, csak drága \ pénzért, például egy forró presszó mélyén... ^ / lyen és hasonló dolgokon töprengtem, | amikor ráálltam egy mérlegre, amely ^ meg se moccant, aztán bedobtam a 20 fillért, § s a mérleg továbbra is mozdulatlan maradt. ^ Egy pillanatig dühös lettem, aztán boldog de- § rű és megelégedettség öntötte el az arcomat: $ tudom már mit érek. Az én 76 kilóm. úgy\ áhogy van, gondolataimmal, töprengésemmel, \ cakompakk 20 fillért ér. Ez a mérleg megmér- ^ te és megértette kapcsolatunkat: egyformán $ nem működött 76 kilóért és 20 fillérért. $ Fütyürészve és megelégedetten távoztam. ^ pontosan tudtam, mit érek: 20 fillért. Nem§ sok, de valami. Aki a húsz fillért nem be- \ csüli, az engem nem érdemel és viszont. De 5 szép is ez az életi CYURKÓ GÉZA: A mérleg r» iggyék el, kérem, sok mindent megértek H én a technikából. Álmomból felkeltve is eldarálom, hogyan működik az űrhajó raké­tameghajtó szerkezete, könnyed mosollyal magyarázom el bárkinek, mi a titka, s hogy nincs is titka az atomerőműnek: van némine­mű fogalmam a kétütemű és a négyütemű motorok működésének lényegét illetően, sőt azt is tudom, hogy igenis lehet szél ellen... vitorlázni. A mikrokozmosz világában olyan otthonosan mozgok, mint egy vörös vérsejt, a makrokozmosz számomra annyira közismert, mint a Halley-féle üstökös a csillagász számá­ra... De a mérleget, azt nem értem! Állok a mérlegen, merő kíváncsiságból, hogy sikerült-e két dekát — bizony: híznom, höl­gyeim és uraim! — állok és elolvasom a szö­veget, miszerint és hogyan kell bedobni azt a húsz fillért, amely megindítja a mérleg műkö­dését. Bedobom és a mérleg 76 kilót mutat. A húszfilléres néhány gramm, én 76 kiló, de hogy a mérleg működjék, ahhoz az én sú­lyom kevés, az én súlyom az smafu, ahhoz a kerek, lapos, grammnyi súlyú 20 filléres kell. tj át ezt nem értem! ti Mert azt értem, hogy egy pohár egyetlen csepp víztől túlcsurog, azt is értem, hogy nagy dolgok megszületése szinte mikroszkopikus rá az üzletre: az első félévben egymillió forint tiszta hasznot hozott a kis üzem. TEMAFORG néven új üze­met hoz létre Alsónémedin a MÉH tröszt. Jövőre négyszáz asszony válogatja és bálázza itt a textilhulladékot. Még az ősz­szel megkezdik az egyemeletes irodaház és az öltözők, fürdők építését. A Melléktermék és Hulla­dékgyűjtő Vállalat már feb­ruárban telephelyet kapott itt: akkor kezdte meg működését egy ötven főt foglalkoztató autó- és motorbomtó részleg. A helyi lakosság örömmel fo­gadta az új munkalehetőséget, annak ellenére, hogy közel a főváros és ott mindenki elhe­lyezkedhet A telepen a megrongálódott autókat és motorokat szétsze­dik és osztályozzák. A hasz­nálható alkatrészeket karban­tartják és visszaszállítják a központba; a roncsok olvasz­tóba kerülnek. A mellékanya­gokat, például az autóüléseket Némedin értékesítik. A MÉH megállapodott a mezőgazdasá­gi üzemekkel, hogy a szüksé­ges alkatrészeket közvetlenül helyben beszerezhetik. A MÉH tröszt nem fizetett 8,34 kg-ot. A második helyen ! áll Svájc (5,5 kg), utána kö- > vetkezik Dánia (4,26 kg),. Nagy-Britannia (3,95 kg),> Ausztria (1,95), Finnország j (1,72 kg), Belgium és Luxem- ^ burg (1,18 kg).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents