Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-29 / 203. szám

MEGYEI 1967. AUGUSZTUS 29.. KEDD 3 Válasz Nádas Péter: „Bagi háló — 1967. L“ című cikkére Tisztelt Szerkesztőség! Közismert tény, hogy egy- egy megjelent újságcikket az érdekeltek nagyító alá helyez­ve olvassák és érzékenyebben reagálnak egy-egy kitételre, illetve megállapításra, ha az személyükkel, közvetlen kör­nyezetükkel, vagy községükkel kapcsolatos. A „Bagi háló — 1967. (I.). Mindenki mást mond ...” cí­mű cikk hátterének megérté­siéhez azonban nem nagyító­ra, de még szemüvegre sincs Szükség. Sőt még különösebb fantázia sem kell, hiszen a cikk felépítése, a község lakói­ra való igen rosszul sikerült hivatkozás magától beszél. A cikk írójának még egy kicsit gyakorolnia kell magát a szak­májában. hogy tényleg úgy tűnjön, miszerint valóban az általa hivatkozott lakosság Véleményét tolmácsolja akkor is, ha az csupán csak egy em­ber álláspontja. Nádas Péter a finom meg­értést érzékeltetve megemlíti cikke első részének befejezé­sében ugyan, hogy a község lakóinak véleménye esetleg túlzott, de közvetlenül utána teljesen azonosítja magát a le­írtakkal, sőt egy sokoldalú igen tapasztalt szakembert utánozva bölcs figyelmezte­téssel zárja le az aznapra szánt mondanivalóját. Cikkét az állítólagos ellent­mondásokra kívánta felépíte­ni, de bizonyítania csupán annyit sikerült, hogy saját ma­gát keverte ellentmondásba. ; Idézek: „Ami a tényeket illeti I ■—•' nincsenek tények. Legalább j is nem sok olyan, ami kétna- j pos kutatás, keresés után az 1 újságíró számára többszörösen j igazolódna.” Tény az, hogy Nádas Péter nem volt hajlandó a tények ; után fárasztania magát. Tud- : ta jól ugyanis, ha ezt megte­szi, úgy mégiscsak fog talál­kozni a tényekkel, amelyek el- ; ismerése és megírása egyben cáfolat is lenne a június hó- j napban ugyancsak az ő tollá- ! bél — de egy triumvirátus su- galmazásából — megjelent j cikkének, melyre csupán azért ! nem reagáltunk, mivel nem I nevezte meg benne községün- ; két, és könnyen kitaláltuk, j hogy miféle szél az, és honnan j fúj. honát és el fogja ismerni, hogy látogatottság, kulturális élet, szakköri tevékenységek terén a bagi művelődési ház az első kettő között van. De, ha még ezek után is kétségei vannak, úgy ne adjon igazat nekem, de az ellenkező véleményt nyilvánítónak sem, hanem higgyen a tulajdon két szemé­nek. Menjen el a művelődési házba és azt írja le amit ta­pasztal! Nádas Péter nem volt kí­váncsi a tényekre, tudatosan kerülte azokat, mert különben nem kezdhette volna cikkét azzal, hogy ... nincsenek té­nyek. Nagyon zavaros fogalmazás­ban a gazdag vezetőségről is beszélt, de érezte a téma fo­nákságát, így elnézést kérőén másra igyekezett áttérni. Eh­hez nem járultam mindaddig hozzá, amíg úgy nem láttam, hogy az állítás komolytalan­ságát maga is el nem isme­ri. Közben néhány adattal is szolgáltam és ezt a témát a következő szavakkal zártam le: ha ez önnek, illetve tájé­koztatójának gazdagság, úgy ezen kifejezés ellen felesle­gesnek tartom tiltakozni. Ilozzáf űzésként még annyit: valóban szegény lehet az az ember, aki önt így tájékoztat­ta. Nádas Péter a községben hangulatot keltett, de a lakos­ság hangulata rá nézve egy cseppet sem hízelgő. A lakosság még ma is büsz­ke, hogy az elsők között va­lósított meg egy imponáló művelődési házat. Ami a parkot illeti, a fák semmi esetre sem a járdák terhére nőttek ki a községet elcsúfító vályogverő terület­ről. Áldozni még csupán ez­után fogunk rá, mély meg­győződésem, hogy a lakosság legmesszebbmenő beleegyezé­sével fog történni. A ravatalozó szükségességét vitatni nem vall különösen di­csérendő gondolkodásmódra, pedig fontosságát Nádas Pé­ter is kétségbevonja. A csehszlovák vendégek lá­togatása sikeres és tanulságos volt. Nagy örömünkre szol­gált elégedettségük, dicsére­tük és bíztatásuk. Le kell szö­gezni, hogy a feltett kérdések- í re alapos és rendkívül kielé­gítő válaszokat kaptunk. Ilyen felvilágosításért forduljon Nádas Péter és tájékoztatója teljes bizalommal a járási ta­nács vb-elnökéhez, a Hazafias Népfront járási titkárához, vagy a járási pártbizottság titkárához, akik, meggyőződé­séin, nem fognak elzárkózni a válaszadás elől. A fotókör, a filmszakkör és még néhány szakkör működé­sét csak a rosszindulatból fo­gant kritika meri ilyen han­gon bírálni. Nádas Péter itt is tényeket engedett ki a kezé­ből, amikor nem fogadta meg jó szándékú tanácsomat. Az újságíró tervszerűtlen­nek nevezi a felsorolt létesít­mények megvalósítását, pedig azok teljes számáról még fo­galma sincs! Meghallgatott egy vagy két embert, mely után bátran megírt egy elha­markodottan összeálított cik­ket és közben szerencsétlen elhatározásokról beszél. A Nádas Péter által kriti­zált, a lakosságot képviselő 50 fős tanács tagság csak tovább­ra is határozzon hasonlókép­pen, mert ha nem is a két-há- rom ember, de a lakosság megelégedettségét feltétlen ki­vívja. A cikk írójának befejezésül még annyit: akkor cselekszik helyesen, ha a szerencsétlen elhatározásoktól a jövőben magát tartja távol. Bag 1967. augusztus 23. Tóth Mihály vb-elnök ★ A szerkesztő bizottság úgy döntött, hogy a fenti válasz­cikket leközli. Ennek oka: 1. Mert az elnök elvtárs kérte a közlést. 2. Mert Nádas Péter cikké­nek egyes megállapításai nem egyértelműek, ezért cikkévei mindenképpen lehet vitatkoz­ni. 3. Mert a válasz megjelené­sének tényével is szeretnénk bizonyítani, hogy a szerkesz­tőséget Bag község lakosságá­val és vezetőivel szemben semmilyen elfogultság nem vezérelte. Bár a válasz hangjából is ez csendült volna ki! Szerkesztő bizottság Egy gond - megoldást keres A pedagógusok és az anyasági szabadság A Szentendrei Járasd Ta­nács művelődésügyi osztály- vezetője mondta: — A pedagógusok közül is egyre többen veszik igény­be a kétéves anyasági se­gélyt. Ezek a nevelők a tör­vény szerint fizetés nélküli szabadságra mennek, mert a 600 forint segélyt az SZTK folyósítja. Helyettesítésükre szerződéssel alkalmazunk munkaerőket. Velük eddig egyéves szerződést kötöttünk. A probléma az, hogy a fize­tés nélküli szabadságot bárki megszakíthatja és munkára jelentkezhet. Ebben az eset­ben azonban a szerződött he­lyettest nem tudjuk elbo­csátani. — Nem lehet a szerződést úgy megkötni, hogy a helyet­tesítés csak addig tart, amíg az állományban levő munka­erő vissza nem tér? — A törvény szerint csak meghatározott időre köthe­tünk szerződést, mert a meg­határozatlan idejű szerző­Mint már hírül adtuk, au­gusztus 24 és 28 között nagy­szabású kereskedelmi és kul­turális megmozdulást rende­zett Kiskunlacházán a Kis- dunamenti Általános Fogyasz­tási és Értékesitő Szövetke­zet. A kiskun napok kereté­ben különböző kiállítást, be­mutatót, estélyeket tartottak. Sor került író—olvasó talál­kozóra, horgászversenyre, fut­ballmérkőzésre, divatbemuta­tóra. Sok ezer ember kereste i fel a környező községekből is j a kiskun napok rendezvé­nyeit, s kiemelkedett a prog­ramból a szombaton és va­sárnap megtartott szövetke­zeti együttesek második me­gyei találkozója. Augusztus j 26-án Szigetszentmártonban, Dömsödön és Szigetbecsén tartottak színvonalas bemu­tatkozót Pest megye művé­szeti együttesei. Vasárnap délután a Kisdunaparti Hor- gászesárda víziszínpadán akar­ták lebonyolítani a díszelő­adást. A viharos időjárás azonban fedél alá kényszerí­tette a rendezvény szerep­lőit és látogatóit. így is zsú­dés felbontásához megfeleld indokolás kell. A pedagógiai munka természetével ellenke­zik, hogy egyhónapos szer­ződéseket kössünk. A pe­dagógust évközben váltani, különösen alsó tagozatban nem lenne szerencsés. Kü­lönben is, egészen másképp tanít az a pedagógus, aki tud­ja, hogy osztályát egész év­ben megtartja. Abban a pil­lanatban, ha tudja, hogy bár­mikor elküldhetik, ezt a munkát nem képes megfe­lelően végezni. Egyébkénl i sem tudom elképzelni, hogy j megfelelő pedagógust talál- ! nánk, aki ezt az egyhavi I szerződési formulát vállalja A művelődésügyi osztály vezetőjének kérdése valós problémának tetszik, amivet nemcsak a pedagógusoknak, hanem az üzemek, hivatalok dolgozóinak és vezetőinek is szembe kell nézniök. A kérdéssel először a me­gyei tanács művelődésügyi osztályát kerestük meg, ahol folt nézőtér előtt, nagy si­kerrel mutatkoztak be az együttesek a művelődési ház nagytermében. Szikszói Sán­dor, a MÉSZÖV Igazgató­ságának elnöke köszöntötte a megjelenteket. Elmondotta, hogy az elsőként létrejött vecsé&i szövetkezeti együt­tes megalakulása óta — en­nek már húsz esztendeje — kulturális téren is nagy vál­tozások mentek végbe a szö­vetkezeti életben. Három együttes nyerte el a „szocia­lista kultúráért” kitüntető jelvényt. E megtisztelő cím birtokosa lett az abonyi szö­vetkezet Rozmaring népi együttese, a szigetújfalui tánc- együttes, és a vecsési Jókai szövetkezeti együttes. A mű­vészeti csoportok sok száz szereplésükön ismertették meg a közönséggel a magyar és más népek dalait, táncait Az igazgatósági elnök sza­vai után az abonyi, a dabasi, a farmosi, a péceli, a szj-„ getszentmiklósi, a szigetújfa­lui, a vecsési és a veresegy­házi szövetkezeti művész­együttesek mutatkoztak be. Lukács József osztályvezető­helyettes a következőt mond­ta: — A kérdésben mi nem foglalhatunk el ilyen vagy olyan álláspontot. Ehhez az országos hatóságok elvi je­lentőségű döntése szükséges. A sok munkaügyi vita elke­rülésére mi azt ajánljuk, hogy a helyettesítő pedagó­gusokkal — bármennyire is célszerűtlennek látszik — ha­vonta megújított szerződést kössenek. Mondják el nekik a szerződés hátterét. Javas­lom, hogy a kérdéssel for­duljon a minisztériumhoz es, ha valamit megtud, szóljon nekünk is... A Művelődésügyi Minisz­térium munkaügyi osztályán Újlaki elvtárs nyilatkozott: — Jól tudjuk, hogy az egy- egy hónapra megkötött szer­ződés nem egészséges, de a jelenlegi törvények mellett ez másképp nem oldható meg. Mi e kérdésben újabb rendelkezést nem is hozha­tunk és nem is szándéko­zunk hozni, annál is inkább, mert e probléma nemcsak a pedagógusokat érinti. A Munkaügyi Minisztérium, jogügyi csoportjánál Bálé Károly vette fel a telefont; — Ezzel a kérdéssel a mi­nisztérium nem foglalkozik. A pedagógusok ügyében a művelődésügy, az iparágak dolgozóinál a szakminiszté­riumok döntenek. Én ebben a pillanatban nem tudok oko­sabbat ajánlani, mint az: egy hónapra kötött szerző­dést. Érdeklődésünkre az összes megkérdezett elmondotta, hogy a fizetés nélküli sza­badságon levő dolgozónál a kivett szabadság időtarta­mát előre kikötni, törvény- sértő lenne. Azzal viszont mindenütt egyetértettek, hogy a jelenlegi megoldás nem a leg­célszerűbb. Több helyen gondot okoz a helyettesítés, mert a dolgozók az egy hónapra szóló szerződést nem akarják vál­lalni. Az anyasági segély intéz­ménye helyes, a társadalom teljes egyetértésével találko­zik. Ahhoz azonban, hogy ez az intézkedés a munkában se okozzon kisebb nehézsé­geket, valami ésszerű meg­oldást kellene találni. A gond megvan, A megoldása vajon meglesz-e? — ö. f. — Befejeződtek a kiskun napok A vihar sem tudia elmosni a díszelőadást Nem kell különleges tehet­séggel megáldottnak lenni ah­hoz, hogy ismét észrevegyük a szélirányt. Nádas Péter távozása előtt ismét felkeresett hivatali he­lyiségemben, amikor is arról tájékoztatott, hogy az előző napon adott nyilatkozatom­mal ellentétes véleménnyel ta­lálkozott a lakosság körében. Megemlítette, úgy tájékozó­dott, hogy nincs élet a műve­lődési házban. Válaszul csu­pán annyit mondtam: még most is fenntartom azon kije­lentésemet, mely szerint te­kintse meg csak úgy válogat- lanul a környék tíz kultúrott­Teljesítménybérrel gépkocsivezetőt felvesz az l. sz. AKOV; !. sz. üzemegysége, bpesfí, váci, ceglédi, gödöllői, szigetszentmiklósi munkahelyekre. Jelentkezés: XIII., Forgács u. 22. Munkaügy IDEJÉBEN SZEREZZE BE őszi takarmányvetőmag szükségletét i Meqrendelésére Jóminőségű szöszös és pannon BÜKKÖNY VETŐMAGOT szállít azonnal az ORSZÁGOS VETŐMAG­TERMELTETŐ ÉS ELLÁTÓ VALLALAT Pestvidéki Alközpontja Monor Amiért Gyerkőcökkel beszélgettem; magukfaragcsálta pecabotju- kat fogták, nézték a vizet, várták, talán harap a hal. Mindegy milyen, csak hal le­gyen. Mindez ott, azon a kis hídon történt, amelyik a szent­endrei Papszigetre vezet. Mö­göttünk kocsi hajtott kocsi után, föl a szigetre, ki a szi­getről az országúira. Traban­tok, s „csatahajók”, kopott kis ürgékkel, vagy vakító fehér ingű, tokás, magabiztos vala­kikkel a volán mögött.’ Vala­kikkel. Mert nem tudni, ki is ül a volán mögött, honnét jött, s merre megy. Utas. Azt mondta az egyik kölyök: nem bánná, ha néhány évre amerikai lenne, „megszedné” magát. Lenne egy „ilyen lá­dám” is — mondotta, s a mö­göttünk lassító, az országúira való ráhajtás lehetőségét váró kocsira bökött. Jó nagy volt, fene tudja, mi. Megütött a mondat, de- nem egészen úgy, ahogy első olvasásra gondolná, gondolhatja az olvasó. Nem akarok én most itt belekezdeni abba a — különben nagyon igaz — sokat emlegetett pár­huzam fölállításába, mi mibe kerül ott és itt. Inkább az ütött meg, mennyire egyszerűnek, szinte semmi másnak, mint anyagi javak dúsabb vagy sze­gényebb asztalának látjuk mi a világot, s benne az országokat. Amerikában majd’ mindenki­nek kocsija van, Amerika te­hát jó ország. Nálunk sok em­ber van, akinek kisebb gondja is nagyobb, mint a kocsi, akár­csak egy Trabant is, tehát ak­kor mi nem vagyunk jó or­szág. Félelmetes gondolkodás! nem sze Félelmetes, de — van! Ott­hagytam már régen a kölykö- ket, a maguk kis naív, ma ap­ró, ujjnyi halra, holnap „ilyen ládára” való vágyakozásukkal, álmodozásukkal, de még min­dig ezen töprengtem. Ponto­sabban szólva, ázon, miért nem szeretnék amerikai len­ni, miért idegen, visszataszító mindaz, amit tud, ismer az em­ber, s amiből nem kér. Az olyan rögtön kínálkozó érvekről ha­mar letettem, mint a pénz utáni hajsza. Itt is vannak, akik hajtják a pénzt. Kisebb hajsza persze, mert kisebb a pénz is. Hát akkor? A rohanó forgalom? Csacsiság. Olykor itt, Pesten is elkap az iszony, s akkor menekülök, ki, valaho­vá, fák, bokrok közé, csöndbe, embert sem látni. Óráig, ket­tőig. Mert utána megint jó visszatérni az emberek közé. Tehát? Közben már a Művész­presszó asztalánál ültem; nem túl udvariasan, nem is udva­riatlanul tették elém a kávét, úgy, ahogy ezt már megszokta kereskedelmünkben, vendéglá­tóiparunkban az ember. Kö­zömbösen. „Ott” biztos udva­riasabbak, hiszen a konkur- rencia ... Tehát ez is oda szó­ló plusz. És akkor, ott, eszem­be jutott, hogy hazaérve, sür­gősen meg kell keresnem vala­mit. Jóideje följegyeztem egy mondatot. Ezzel a mondattal kezdődik, s végződik is talán a magyarázat. Odahaza — mert precíz, rendszerető ember vagyok — hamar megtaláltam a jegyzetet. Valóban egy mon­retnék... dat volt. A New York Times 1965. február 6-i számában je­lent meg, s Johnson szavait idézte, aki az amerikai orszá­gos diákkonferencián szólalt tél előző nap, s többek között kijelentette: „Szeretném látni, ha az amerikai diákok ugyan­olyan fanatizmussal támogat­nák az; Egyesült Államok poli­tikai rendszerét, mint a fiatal nácik a maguk rendszerét a háború idején”. Ez az a mondat. Hagyjuk most azt, mert ter­mészetes, hogy szeretem a szülőhelyem, a Ferencvárost és Angyalföldet, ahol nevel­kedtem, hagyjuk azt is, hogy gyönyörűséggel hallgatom azokat, akik ízesen beszélik anyanyelvemet. Mindezt hagy­juk. Ez, ez az egyetlen mondat elég ahhoz, hogy meghökKen- jek. megdöbbenjek azon, amit a kölyök mondott, s hogy azonnal tiltakozni kezdjek. Fanatizmus. Tetszenek emlé­kezni. Fanatizmus. Az apju­kat, anyjukat följelentő, Gestapo kezébe adó Hitler- fattyakra; a páncélöklöt szo­rongató tizenévesekre; a cse­csemőket, asszonyokat gyilko­ló Hitler-Jugend zászlóaljak­ra; ugyanilyen fanatizmust kér. óhajt az elnök. Nem sze­retném, ha ilyen elnököm len­ne. Nem szeretném, ha ilyen ember elnök lehetne. Elég sokat foglalkoztam ahhoz po­litikával, hogy érteni tudjam a szavakat. Az elnökét is. Az emberi tisztesség nem ér ott véget, hogy valaki nem lop. A tisztesség, az emberi méltóság, az önbecsülés aligha aprópénz; nem lopok, nem bántom a szomszédomat, be­tartom a törvényeket, s akkor már jól érzem, embernek ér­zem magam. Valahol ott kell lennie a lényegnek, a legfon­tosabbnak, annak, ami nélkül élni nagyon nehéz lehet, hogy: emberszámba vesznek. A környezetem is, meg a társa­dalom is. A vezetőim is. Em­berszámba vesznek úgy is, hogy nem azt állítják elém hősként, aki rohamkésével tucatnyi „vietcong” hasát metszette fel; nem az ilyen Supermann vi­gyorog rám a képeslapok első oldaláról. Emberszámba vesz­nek úgy is, hogy nem csinál­nak tábornokot olyan ember­ből, aki kijelenti: „A katoná­nak két fő feladata van: em­bereket ölni és megsemmisíte­ni azt, amit az ember alko­tott.” Mert amerikai tábornok írta ezt is. Thomas S. Power a neve. Könyve címe, amelyben a mondat szerepel: Tervezet az élet megóvására. Nem, ott nem érezhetőm embernek ma­gam, ahol így akarják „óv­ni” az életemet... Ott érezhe­tőn embernek magam, ahol az ilyeneket tábornoki kinevezés helyett elmegyógyintézetbe zárják. Szakmám sajátja, jellemző­je, hogy sok bajról, gondról tudok. Olyasmiről is, ami mi­att dühroham fog el, ostoba hibákról, akamok törpékről, akik emberek seregének kese­rítik meg az életét, felelőtlen­ségről, aljasságról. Mégis, mindenütt és mindenkor azt írtam, mondtam, hogy egy va­lami föléemel bennünket min­den más társadalmi rendnek. Az, hogy minden embernek joga van embernek lenni. Az, hogy végül az akamokot is fülönfogják, s kipenderítik, mert éppen ezt a jogot próbál­ta semmibe venni. Az, hogy jogom van igazságot követel­ni: magamnak, másoknak is. Mert hibák, bajok ellenére ez a jog, ez az alapvető jog az, ami miatt, amiért szocializmus a szocializmus. Jogom, meg- tagadhatatlan jogom, hogy ál­lamelnök és miniszter, rendőr és művezető, mindenki, aki hatalom: emberként szóljon hozzám, beszéljen velem. Jo­gom, hogy útját álljam annak, ami tisztességtelen, ami hamis, hazug, ami az ember fogalmá­val nem fér össze. A fanatiz­mus például. És a többi. Ami­ből odaát erényt csinálnak, vagy legalábbis akarnak csi­nálni. A parancsot vakon tel­jesítő pilótából. És bűnöst a nekem személy szerint ugyan soha nem szimpatikus profi­bokszoló világbajnokból, csak azért, mert megtagadta, hogy Vietnamba menjen. Tudom én, nagyon is tu­dom, hogy nálunk sem min­den embert izgat, s tesz elé­gedetté ez a jog. Van, aki a lelkét is eladná, csakhogy a háza előtt lásson egy Opel Re­kordot. Van nálunk is, aki fü­tyül mindenre, csak pénze le­gyen. Sok pénze. Van olyan is, akitől bármit mondhatnának politikusaink, nem törődne ve­le, csak a maga kis húsosfaze­ka meglegyen. Az ilyenek vol­tak azok, akik könnyen itt­hagytak mindent tizenegy vagy akár egy esztendeje. Menjenek — magam mindig ezt tartottam. Nem leszünk kevesebbek, inkább csák töb­bek. Mert ha fokról fokra is, ha kínlódva, erőlködve is sa­ját bajainkkal, gondjainkkal, mind jobban megtanuljuk, megtanítja velünk a törté­nelem, mi az, ami nélkül már nem tudnánk élni, amit csak akkor vehetnek el tőlünk, ha vele együtt elveszik az éle­tünket. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents